Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-10 / 230. (2155.) szám
Mai Hámunk 12 ofdal J«(>. ^Tlyr^ # Mai némánk e’dal év). 230. (2155) szám . Csütörtök 1929 október 10 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre! évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egye* szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCfi GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, H. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága Il„ Panská ul 12/111. — Telefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha HLINKA EXODUSA írta: DZURÁNYI LÁSZLÓ Hiánya András tegnap visszahívta a szlovák néppárl kéj miniszterét a kormányból. A Judová strana vezérét az oszmicskában súlyos dilemira elé áiliíctták: választania kellett a száma a bá. csak látszathatalmat jelentő, de a választási kampányban mindenesetre előnyökkel Kecsegtető bársonyszékek és a cellájában tizedik hónapja raboskodó Tuka között. . Hlinka gondolkodás nélkül elvetette az ár- nyékbatalm-at és aszkéta egyéniségéhez hi- ven a börtön lakójával vállalt szolidaritást. Nemesen emberi és harcosan férfias ez a gesztus. Hűnkéhez méltó rapszódia. Imponáló stílus, amely azonban a politikai célszerűség szempontjából is hasznos, mert Hlinka a választási dobogón bizonyára sokkal hódítóbb és fascinálóbb erő, ha keze a cellába zárt fegyvertárs csuklóját fogja, mintha ugyanaz a kéz görcsösen a prágai hatalomba kapaszkodaz egész politikai fejlődésre, bevonult a kormányba s ezzel kihúzta a sárból a polgári koalíció már-már megfeneklő szekerét. A jóhiszemű s a rutinos politikai zsonglőrök jelszavaitól elszédült Hlinka akkor éjszaka dagadó önérzettel jelentette ki a vasúti kocsiban: ,.Tehettem-e másképp, amikor a két miniszteri .tárcán kívül megkaptam Slovenská Krajinát külön prezidenttel és külön parlamenttel." Nos, ugyanez a Hlinka három esztendő multán, amikor elhagyja a kormányt, üres tenyereit mutatja: „Sémimitsem kaptam." Három esztendő kellett, mire Hlinka ráébredt, hogy mit ér az egész Slovenská Kraji- na a külön „prezidenttel" és a külön „parlamenttel" — nem neki, hanem a prágai centralizmusnak. Hlinka tényleg nem kapott semmit és a szlovák nemzet sem kapott Semmit. Amit kapott, az egy nagy erkölcsi mínusz. Gyengülése a nemzeti gondolatnak és az autonóm ista programnak az egyre szegényedő szlovák tömegekben és a három éves koalíciós szerencsétlenség nyomán kikorhadt Szlovenszkó kapuján egy nagy rés a centralista politika elő törése számára, amely mesteri módon kompromittál ta 111 bikát, hogy végűd is a győzelem reményével törhessen be az ő aklába. Hlinka szekere tengelyig merült a kátyúba s a néppárti vezér az utolsó pillanatot ragadta meg, hogy menekedjék a v-égv esze delemből. A szlovák uéptribun, aki az utóbbi hetek eseményeitől szivén sebezve újból a uéptö- megek élére tör, nem is a régi Illinka, hanem egy még félelmetesebb harci készségei mutató uj Hlinka. aki nyíltan dualisztikus megfogalmazást ad a régi autonómista gondolatnak. Hogy ez az uj Hl inka-rapszód ia históriai éposszá válik-e, vagy pedig újból groteszk és megsemmisítő fináléval, a politikai elalkuvás- sal fog-e végződni, arra a közeljövő fog vá- gaszt adui. De egyet éreznie és tudnia kell Illinka Andrásnak: azt, hogy ebben a liarc- ban egész erkölcsi és politikai tőkéje forog kockán. Mert rajta áll, hogy a centralizmuson megveendő győzelmet népe jobb j evőjévé, vagy pedig önmaga teljes bukásává fogja-e változtatni. Kár lenne, ha az utóbbi történnék, mert a szlovák nemzetnek nincs más Hlinka Andrása.. De ha a tegnapi exodus és tizenegy esztendő tapasztalásai után végre elvéi hetet! énül megtalálná Hlinka a maga töríénelempre- desztinálta útját, akkor el kell következnie a nagy revíziónak, amely kigyomlálja a forradalom óta fölburjánzo'tt különböző gyűlölködő és , .megbélyegző" jelszavak dudvá- ját és az egész szlovenszkói kérdésnek horizontális átfogásával megszünteti a Hl inka- politika öucéiuságát és megveti alapját az őslakosság nagy összefogásának Szlovenszkó autonómiájáért. Éneikül nincs és nem lehet győzelem. Az idő megérett. A lelki és a politikai előfeltételek immár százszázalékosan adva vaunak. De erről teljes nyíltsággal külön kell beszélnünk. .. Parisban kedvezően fogadták a flottakonferenciára szőlő angol msgbivőt MacDonaid ma elbúcsúzott Hoovertől - Megszűntek a francia aggodalmak — Az angol sajtó optimista nék. Mi örömmel köszöntjük az autón ám ista frontról eltévelygett, de most újra teljes vér- tezetben visszatérő szlovák vezért, örvendenénk, ha ez az örömünk tel jes és hanmóni- kus lehetne, de még szánkban a csalódás sok keserű ize, ami különösen az utolsó három esztendőben halmozódott föl bennünk Hlinka politikai ballépésének és katasztrofális tévedéseinek nyomán. Kár volna és fölösleges is, hogy ezeket a tévedéseket és ballépéseket előszámláljuk s fölteregessük az egész paradox és tragikomikus odisszeát, hogyan akarta a szlovenszkói autonómizmus atyja a miaga radikális programját a legcentralistább kormány támogatásával és kiszolgálásával megvalósítani. Sokszor rámutattunk már arra, hogy a prágai centralista politika legnagyobb szerencséje a szlovenszkói autonómista front gyöngesége, egyenetlensége, sőt sok tekintetben politikai kiskorúsága volt. A vallási és világnézeti antagonizmusok atavisztikus öröksége a szlovák táborban még ma is olyan erőtényező, amelyet még a közös szent kenyér legtöbb érdekei sem tudtak elhalvá- nyitani s a másodlagos szempontok sorába szorítani. Amikor a szlovák politikusoknak érezniük kellett a jövőért való történelmi felelősséget, a nemzeti élet, a kulturális célok s a nemzetgazdaság gyökérig ható veszedelmét, akkor fölütötte fejét az egyes pártok között, sőt az egyes pártokon belül is a testvérharc, amely sokszor valóságos politikai vendefiává fajult. A politikai fegyelmezetlenségbő1! és féltékenységből sarjadzó bajokat csak fokozta a koncéhség, amely miután Hodzsa agrárjait és több más jelentősebb szlovák egyéniséget és csoportot Mold- ván-tuli cégérek alatt teljesen a centralista vizekre sodort, Hlinka — sokáig intakt — táborát is kikezdte s a néppártnak 1926-ban történt koalicióbálépése megindította ezekben a sorokban is a korrumpálódás folyamatát, amelyben ugyan Hlinka maga tiszta maradt, de nem tudott eldeutállni a kísértésnek akkor, amikor a kis egyházi előnyöket a pap összetévesztette benne a nagy nemzeti vívmányokkal. A prágai politikának bizonyára más lett volna az egész fejlődése, ha 1926-ban Hlinka keményebb és messzenézőbb lett volna Hod- zsa és Kramár kártyakeveréseivel és a hatalom felé törtető saját törvényhozóival szemben. De a megnövekedett pártra támaszkodó Hlinka elvesztette az emberek és dolgok helyes mértékét s abban a hitben, hogy nagy pártjával döntő befolyást képes gyakorolni Washington, október 9. MacDonaid és Hoover ma délelőtt és délután tartják utolsó hivatalos megbeszélésüket, majd az angol miniszterelnök délután hatkor formálisan elbúcsúzik az amerikai köztársaság elnökétől. Beavatott körök szerint az elnök és MacDonaid a hivatalos bucsuzás után este vagy holnap reggel folytatni fogja bizalmas természetű megbeszéléseit s az angol premier csak ezek befejezése után utazik vissza Angliába. MacDonaid tegnap az angol követség épületében számos angol és kanadai hivatalnokot fogadott. Este az angol nagykövetségen hivatalos bankett volt, amelyen Hoover köztársasági elnököt Stim&on államtitkár helyettesítette. A newyorki lapok a két államférfiu tárgyalásával kapcsolatban kijelentik, hogy soha kedvezőbb atmoszféra nem uralkodott az öt flottahatalom tengeri fegyverkezésének csökkentésére, mint az emlékezetes virginiai találkozó ntán. Azokat az akadályokat, amelyeket a genfi konferencia sikertelensége okozott, egy-két hónapon belül végleg kiküszöbölik. A World szerint az angol meghívás nagy remények csiráját rejti magában. A londoni és a washingtoni megegyezés eloszlatja a régi bizalmatlanságot és megvan az alapos remény arra, hogy a párisi, a római és a tokiói kormányok fentartás nélkül csatlakoznak a londoni iniciativához. Váratlan optimizmus Párisban Paris, október 9. Kenderson meghívója a januári londoni öthatalimi konferenciára váratlanul kedvező fogadtatásra talált a francia fővárosban. A sajtó egyhangúan úgy véli, hogy Franciaország részvétele a flottakonferencián máris biztosítva van és a következő tiz, nap alatt a Quai d‘Orsay előzetesen tisztázni fogja azokat az akadályokat, amelyek esetleg az összejövetel útjában állanák. Tiz nap múlva a Quai d‘Orsay hivatalosan válaszolni fog az angol meghívásra. A lapok határozottsága arra enged következtetni, hogy a szerkesztőségek a flotta- konferenciára való meghívás kommentálása előtt érintkezésbe léptek a külügyi hivatallal és annak instrukciói szerint cselekedtek. Az egyhangú és kedvező kommentálás tehát annak a jele, hogy a Quai d‘Orsay hajlandó a meghívást elfogadni és aszerint cselekedni. Különösen a meghívónak kísérő sorait dicsérik, amelyek arról szólnak, hogy a végérvényes flottaleszerelést csak a népszövetség keretén belül ülésező konferencia határozhatja el. Franciaország ezzel elejtette valamennyi aggályát, amely az 1927-iki első flottakon- íerenoiáról való távolmaradása után keletkezett. Franciaországnak nincs oka, hogy kitérjen a tengeri kérdés szabályozása elől, mivel az ajánlott eljárás megegyezik elveivel és álláspontjával. A kedvező fogadtatással egyidejűleg a kommentárok azonnal kijelentik, hogy Franciaország a londoni konferenciát a priori csupán imformativnak ismerheti el, amely nem hozhat kötelező döntéseket. Számokról és technikai részletekről Londonban egyelőre nem lehet szó. mivel az ilyesfélék elintézése már a népszövetségi lefegyverzési konferencia kompetenciájába tartozik. A tengeralattjárók kényes ügyét illetően a meghívónak a tengeralattjárókra vonatkozó passzusa — amely, mint tegnapi számunkban jelentettük, biztosítja a meghívott hatalmakat, hogy Anglia és Amerika a többi hatalom véleményének kikérdezése előtt nem dönt. — megnyugtatja a franciákat, mert elegendő garanciát látnak benne az aggasztó angol-francia fait acooanpli elkerülésére. Az egyetlen pont, amellyel Franciaország nem azonosítja magát, az. hogy a tengeri lefogyvérzés ügyét Parisban néni hajlandók a háhoruellenes paktum keretébe illeszteni. A szankciók kérdése az, ami miatt a francia sajtó nem tartja lehetőnek a lefegyverzési kérdés gyors és komplikálatlan megoldását. Ki a kezdeményéig? London, október 9. A Daily Héráid, a Daily Chronicle, a Daily News és a Daily Telegraph egyhangú elismeréssel méltatják a brit kormány tegnap szétküldött meghívóit és optimiszt ikusan ítélik meg a helyzetet. A flottaleszerelési konferencia összeülése biztosítva van és az angol-amerikai előzetes megegyezés után kétségtelenül sikerrel fog járni. A Daily Telegraph idézi MacDonald- n-ak az amerikai szenátus előtt elmondott beszédét, amelyben a premier a flottaleszerelés kérdésének angol-amerikai iniciativái- tóI szól. A lap szerint hosszú idő óta szükség volt arra, hogy az iniciativát valaki megragadja. Konferenciákat nem lehet kezdeményezés nélkül összehívni s az angol-amerikai megállapodás valóban az utolsó pillanatban jött. A Daily Chronicle szerint 1922 óta sok minden megváltozott. Amerika segítségével megkötötték a Kellogg-paktumot. mely alapvetően megváltoztatta a lefegyverzési ügy addigi helyzetét. Valamennyi nagyhatalom lemondod a háborúról, mint a nemzeti politika eszközéről és megállapodott abban, hogy ellen léteiket a jövőben nem fegyveres utón. hanem másképp oldják meg. Ez az elv a küszöbön álló londoni konferenciának alapvető pontja, melynek jegyében könnyebb lesz az el len léteket kiküszöbölni és a lefegyverzést meg- s tettetni.