Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-08 / 204. (2129.) szám

1929 szeptember 8, vasárnap. A DIÉTA ItelU néni falusi asszony. Nem igen sze­ret fdjárm Pestre, nincs fii, ami érdekelné. !A rokonság Pestre szabadi részed úgyis le­nemnek olykor látogatóba, aztán meg leve. Ütmek fa, NeUi néni mindig tudja, melyik költözik aj lakásba, kinek vott epegörcse és kogy vizsgázóit a gyerek. 1 Neon is asoda, hogy nem kívánkozik el NeUi néni hazulról. Nagyon szép udvarházban laknak, amely már messziről fehérük a je­genyesoron közeledő vendég felé. Békés, nyugalmas ház ez, ahol reggel öt órakor kezdődik az élei, és este kilenckor már mm- den ablak sötét, a tanya népe alszik. A gazda jó gazda, as se törődök városi dolgokkal, műveli apjáról rámaradt földecskéjét., egész ttap talpon van, járja a birtokot hol gyalo­gosan, hol lóháton. Neltí néni pedig otthon van elfoglalva, mert tenger dolgot ad a ház­tartás, a baromfitenyésztés, a belső cseléd­ség, a kéri, meg a rokonokkal való levele­sé*, amit 6 végez. És mtán, ha valakinek I olyan nagyszerű háziasszony kére vem, mint neki, annak nem kk fáradságába kerül fermtaríatd ezt a megyeszerte elismert ran­got. NelU néni házánál úgy főznek, hogy az már álmok birodalmába tartozik. A rétesét a szád is al tudja fújni, ha nyaranta a verm- dán esznek, Jfcrmadnapos töltött káposztája a legmogorvább ember ábrázatán is tündért mosolyt fakaszt, kovászos uborkájának titkát pedig máig sem tudta semmiféle barátnője megfejtem. Mi tűrés-tagadás, NdH néni maga is meg­eszi a főztjét. Hatalmas, szép nagy darab asszony, ha nagyritkán megtörténik, hogy egy nyeHeskedő bérest képen figyekneztei, l as Úzcyty egy hétig ferdén hordja a ■ nyakát. Étvágyban, egészségben nincs hiány, ’ igy aztán NeUi nénit alaposan megvastagí­totta a jó Isten. De annyira, hogy már az ( ura is megs okallta, pedig, az régi divatu ] ember, — Jó volna, ha leadnál védőmét édes ki- < kém, mert lassanként nem férsz be az ajtón, j A körorvos is, edd arra kocssaidban mán- 7 'dög benéz egy pohár diópáttnkána, kezdte < már mondogatni, hogy ha NeUi néni gyom- i podása így folytatódik, a szivét az éthájaso- * dás veszedelme fogja fenyegetni, az pedig 1 nem helyes dolog De még egy asszonynak, 1 aki alig van túl a negyvenen, nem való igy * eUerebélyesedm. Ha elnehezedik, könnyeb- e bon megfogja a betegség. t Döktiam-falctian, elhatároztatott, hogy NeUi 1 néni fogyni fog. Jó tiz kilót le fog adni. A * kőrorvos azt mondta, hogy ezeket a modern 7 pajzornhdgy-pacsTnagakat 6 bizony fel nem ^ írja, mert ártalmasak. Sokkal jobban és < egészségesebben fogyaszt az alkalmatos döé- i ta. Felirta tehát egy cédulára igen ponto- sav hogy mű keU megenni NeUi néninek i reggel, mit délben és este. NelU néni átvet- 1 te a cédulái és megígérte a doktornak, hogy * ragaszkodni fog hozzá. Aztán elbúcsúzott a t doktortól, de meg az urától is, mert azok ( éppen akkor induljak nyaralásra Hárkány- l fürdőre. Kénes viz kellett mindkettőnek. 1 Három hét múlva hazajöttek. NelU néni el- 1 bondva sietett elébük a csaholó kutyák kö- * zött. f. — Négy kötőt híztam, — jelentette a kelte- o mellen újságok - ú ~~~ Hogy lehet a®, — hüledemtt az orvos, * — hiszen felírtam a diétát. ji — Azt már én nem tudom, hogy lehet, én s csak azt tudom, hogy négy kilót híztam. B — De hát megtartotta a diétát pontosan? — Meg hál. Persze nem leettemea megtör- a tárná, mondhatom. Amit maga felirt, azt én L pontosan megeszem reggeli előtt, ebéd előtt, vacsora előtt mindennap. El is veszi az ét- h vágyamat, alig tudok utána rendesen enni. I Mégis meghíztam négy kilót. » — Teremtő széni atyám, hát amit felír- ^ ; tam, azt étkezés előtt külön megette? Or- n vosságroak? v — Meg hát. Hiszen azért irta fél, hogy b megegyem. Nem? " k — Persze, hx/gy azért. De egyebet aztán ne ^ is egyék. CsaJz amit felírtam, Spenótot, pi- li ‘ritott kenyeret, ilyesmit. d Nelli néni ámulm nézett a doktorra. £ — Micsoda? OsaJz orvosságot egyem? Harsányi Zsolt, r Kalandozás a Föld levegőtengerében Levegő és emberi étet — Mi van a felhőkön túl? ~ Az ózonréteg — Az északi fény hazája ~ A rádió hullámainak titokzatos villamos börSönfata — A hullócsillagok magassága — Megnyílt as IRIS PENZIÓ Pozsony, LÖhflCZkapU ucca 17. Central Passage Modern komfort, Elsőrangú hézikonyha. Dr. Institorisné tulajdonosod személyes vezetése mellett. ’W"*"1 , hsai fény remegett napokon Itt a levegőtenger- ben, — hőhullám ölelte körül a bágyadt világot ’* OdaJtüzm a mezőkön mindéin tikká dtan álmo­- dott. De tol a* álmon* lány hullámzása már élet, , — a termékenység túláradó remegése ez. És tol a- csöndén valami távoli szekérzörgés, kutyacsaholás . hallatszik át, meg ismeretlen eredetű hangfoszlá­nyok: az élet láthatatlan hadainak mozdulásai rö­gök alatt, vizekben, földön, légben, — valami ’ zavaroa-édes zsongássá vegyül és a bággyadtan ! ballagó vándort világfájdaltuas gondolatokkal tök ■ ti ek De a tespedő gondolatokba távoli tompa dü- l börgés szól bele — intő szózat — a természet . összerezzen... az ég pereme elsötétül, a sötétség ijesztő vágta tással gomolyog széjjel a menybolton, — heves szél roham hatalmas portölesért kavar lel ' és.... már itt is van... • mérföldcsizmás óriás, az Égiháboru, — dörgések egymásbahasitó krosx- osendóján&k végtelen sora rázza a domboldala­kat, erőszakos viharromok dhálják a világot és a szakadó zápor minden merengést elmos. Hirte­len megtorpan a száguldás, rettentő lélekzetvéter- nyi csönd áll be és utána ... fülsiketítő ropogással ai egész eget elborító tüzkigyók tombolva hirdetik a zivatar-istennek zenitre érkezését. Seregei fenn­héjázó vadsággal bégnek, kénszagu sistergéssel lángolnak, de már... távolodnak. A szélvész ere­je lankad, — a távolban még egyszer fenyegetően üti fel fejét az égi morajlás, de a szélből szellő lett, mely már lágyan fodrozza a füveket, — az újra kisütő nap nedves csillogása végeláthatatlanul dús színekben ünneplő tájakat világiti be. Az égbolt magasságainak feneketlen kékjéből megint vakító fehéren csüngések alá gomolytei- hővárak. Valóságos külön világok ők, — a kép­zelet nyári lassúsággal úszik az ő végső ormaikon túlra és ott szövi tovább álmait A fizikus szeme tullát a felhőkön. A levegőtenger, mely öreg föl­dünket védőköpeny gyanánt burkolja a világűr dermesztő hidege ellen, ma már nem az az isme­retlen birodalom többé, mint valaha. Mi emberek a föld levegőtengerének fenekén élünk. A tegtároUbb felhők sincsenek 4—5 kilo­méternél magasabba bo. Nem is olyan régen alig tudtunk valamit arról, ami ezen túl van. Ceak igen magas hegyek csúcsain és szabad léggömbbel fe­stett fáradságos a sokszor életveszélyes munka árán kikutatni. Manapság sokféle nagyszerű kuta- tóeezköz birtokában vagyunk, melyek a földi at­moszféra legvégső határainak állapotát is megis­mertették velünk. Ezek az eszközök: a repülőgép, az automatikus műszerek, a nemzetközileg szerve­zett ballonfelbocsátások és ... ami tán a legfonto­sabb: a* atom- és elektronelméletnek s főképpen a eadnképetemxés elméletének bámulatraméttó tö­kélyre fejlődése és hihetetlenül széles kidolgozott­sága, melynek alapján ma valamily — akár lát­ható, akár láthatatlan — sugárzás forrásának nemcsak anyagát, halmazállapotát, hanem fizikai ée vegyi tulajdonságainak részleteit, mozgását, elektromos- ée mágneses állapotát meg lehet álla­pítani. A megfigyelések szerint földünk légköpenyét nagyjából két részre kell osztani: az alsó, az úgy­nevezett troposzféra, amelyben az időjárás jelen­ségei zajlanak le éfl amelyben a hőmérséklet fel­felé csökken, — és a fölső, az úgynevezett sztra­toszféra, amelyben viszonylagos nyugalom honol és amelynek hőfoka körülbelül mindenütt cgv- fonna. A két réteg közötti határ az esvenMtő fö­lött 16 kilométer magasban terül el s a sarkoknál kb. 8 kilométer magasságban van. E határon túl még sokszáz kilométernyire — bár mindinkább ritkulóan van levegő. A mi világunk a troposz­féra. Életünk, munkakedvünk függ tőle. Sok az olyan tényező benne, melyre tudatosan alig gon­dolunk, de melyek észrevétlenül is igen nagy befolyásfial vannak az emberi közérzetre. Hőség, zivatar, derű éa ború csak az alaiphangulabot ad­ják meg. Nyári napfényes ragyogóegü reggel egy­szer fries, nyílt életkedvet vált ki — s már más­nap, amikor pont olyan derült nyári reggelre éb­redünk, valami megnevezhetetlen változás érző­dik a légben, mely nyomasztólag hat Pedig csak a szellő fordult északkeletiből délnyugativá és a légnyomás csökkent néhány milliméterrel. Ha csukott ablak redőny kis nyí lásán keresztül közvetlen napsugár tör magának Utat az elsötétí­tett szobában, akkor milliónyi lebegő, csillogó „porszemet" látni, ahogy fel s alá hintázó táncot lejtenek. Ezeknek túlnyomó része, sokszor nagyon kicsiny vizköd-cseppecskék, illetve a szoba falai­nak, padlójának, a város házainak, kövezetének végtelenül finom eiporlódáea. Azonfelül kis rész­ben különben láthatatlan növényi szőve (részecs­kék, állati szőrök, korom, keményitőezemecekék és ami különösen fontos, baktériumok, mikroszkópl- kus csirák és gombák. Az emberi test oly bonyo­lult gépezet, hogy minden évezredes alkalmazko­dás, fejlődés dacára is rögtön megérzi, ha a lég­kör m,éhében rejtőző, lebegő világ összetétele csak , kissé is megváltozik. Ez a testi-lelki érzékenység az, ami utazásoknál, mint a „levegőváltozásnak" , rendszerint jótékony érzése jelentkezik. Ilyenkor , a vór kényszerülve van a védelmi anyagoknak fo­kozottabb termelésére — az egész test működ és , óletteljesebbé válik. A szervezetek eme viaszába- . tásai persze nagyon egyéniek, — vannak nagyvá- . roei emberek, kiknél nár saját lakóhelyük némely I városrészének, — például gyárkömyéknek — „idegen levegője" az úgynevezett túlérzékenységi betegségek valamelyikét váltja ki. Ide tartozik az asztma egyik neme, meg a viszi: etegségi inger né­mely fajtája. Idetartozó': azok ac emberek is, akik • a kaszált rőteket sok kilométer távolból, — ahol a növényi porlódás nyomait még csak finom mtlsze­■ rekkel lehet a légben kimutatni, — kellemetlen- , nek érzik és az úgynevezett széna lázba esnek. Éle- i tünk a legalsó rétegekhez van kötve. Varinak i máskülönben egészséges emberek, akik a iegtisz­• tább, legjobb levegőben sem bírnak már 6—700 méternyire a tengerezin fölött huzamosabb ideig szívdobogás, kimerültség és gyengeség tünetei nélkül tartózkodni, — pedig a levegő sűrűsége még csak alig 3—4 százalékkal kevesebb ott, mint a tenger szintjén. Viszont a legutolsó évek Him- malaya expedícióinak a hősei kibírták a föld leg­magasabb hegycsúcsának, a 8800 méter magas Gaurisankámak levegőjét, melynek sűrűsége a normálisnak csak egy harmadrésze! Igaz, hogy évek tréningjére, fokozatos megszokása, oxigén- tartályokra és eok egyéb óvatosságra volt szük­ség és még igy is halálos áldozatai voltak a rét­iembe let len bátorságu és erélyű tudós-kutatók csa­patának. Mily hamar érkezünk el a* élet határához! De nem tudásunk határához. A meteorológiai kutatá­sok egyik hatalmas eszköze ma természetesen a repülőgép, mert mozgékonyságánál fogva hamar jut egyik magassági levegő rétegből a másikba, valamint egyik vidékről a szomszédosba. Ezáltal a légköri viszonyok nagyvonalú és gyors áttekin­tését teszi lehetővé. E gépek fel vannak szerelve automatikus mérőeszközökkel, — a pilótán, kívül nincs tehát kisérő- és megfigyelő személyzetre szükség. Ezáltal e gépek 5—6000 méternyi magas­ságban is huzamosabb ideig tartózkodhatnak. Még fontosabbak a meteorológiai ballonok, melyek csak 2—8 köbméter ürtartalmuak és embert egyáltalán nem visznek magukkal. Ezek már a légkör oly ré­tegeit járják be, hol emberi élet a tulkicsiny lég­nyomás miatt még süritett oxigén segélyével sem volna fentartható. 30 kilométeres magasságot is el­érnek e ballonok, melyek egy igen ötletes mü- szergyüjteményt visznek magukkal: légsulymérő, hőmérő, nedvességmérő, elektroezkop — ez utób­bi a levegő elektromos állapotát jegyzi föL Mind e műszerek a modern mechanika remekei és rend­szerint együttvéve eem nehezebbek néhány száz granulál Amíg a ballon égi útját járja, ők mozgó papírtekercsre igen tanulságos főijegyzéseket Ír­nak a légkör állapotáról. A műszeres-ballon fel­bocsátásoknak nagyon fontos gyakorlati haszna van. Mert a légkör fizikai tulajdonságainak s moz­gásainak ismerete teszi csak lehetővé a mind pon­tosabb és a mind hosszabb időre szóló időjárás- prognózisokat. Idővel négy-öt nappal, esetleg még hosszabb idővel fogjuk előre ismerni az idő­járást, ami a léghajózás és legkülönbözőbb gazda­sági ágak szolgálatába állítva megbecsülhetetlen ér­tékű lesz. A ballonok automatikae műszerei hírül hozták, hogy a levegő hőmérséklete a 10 kilométertől 30 kilométerig terjedő magasban tovább is folyton csökken és a zérus alatti 55 fokot íb eléri. A bal­lonok járta régión túl azonban ismét emelkedik a meleg. Vájjon, hogy volt ez megállapítható ? — Megfigyelték, hogy robbantások alkalmával a dör­gések hangjának nagyobb távolságra való terjedé­se szabálytalan. A mérések azt mutatták, hogy az a zaj, amelyik elhajlás meg visszaverődés folytán 40—00 kilométer magasból érkezett vissza, oda- fönn épp oly sebesen terjed, mint idelenm. A gáz­ban való terjedési sebesség azonban annál na­gyobb, mennél magasabb a hőmérséklet és men­nél könnyebb molekulájú a gáz. Miután több ok­ból — elméletileg a gázkeveredés törvényei alap­ján, azonfelül az északi fény színképelemzése révén — tudjuk, hogy 40—60 kilométer magasban még biztosan ugyanazok a gázok ée ugyanoly összeté­telben szerepelnek, mint idelenn, ennélfogva ott már nem uralkodhatik az alsó sztatoezfóra ballon- járta régióinak alacsony hőfoka, hanem átlag 30 fok a zérus fölött — még pedig kb. 40 kilométer­nél való zérus foktól emelkedve körülbelül 40 fokig 60 kilométer magasban. Vájjon miféle titokzatos meleg ez ottan? E kérdésre való felelet összefügg az utolsó évek egyik legérdekteljeeebb felfedezésével: a légkör o*on tartalmának rendkivüli biológiai jelentőségé­vel életünkben. — Az o*on semmi egyéb, mint a levegő lélegzést-tápláló elemének, az oxigénnek egyik módosulata, — ez utóbbinak összes vegyi tulajdonaival bírván, de fokozott mértékben. Azonban avval a ránk nézve különsen fontos sa­játossággal különbözik a közönséges oxigéntől, hogy hatalmas mértékben nyeli el a napfénynek fiziológiailag erősen hatékony — bőrbamités — ultraibolya részét. Ha hirtelen minden ozon el­tűnne a légből, úgy ember, állat rövid időn belül súlyos nap-ég ősben pusztulna el. Az ozon fő­mennyisége nem a közvetlen földfeletti levegőben van. Ez utóbbinak ozontartakna ugyanis elégtelen a leérkező napfény összetételének megértéséhez. Lord Raleigh az alsó légrétegek ultraibolyát át­engedő voltát minden kémiai elemzésnél meg­győzőbben azzal mutatta ki, hogy éjjel 6tó kilo­méter távolból lefényképezte egy kvarclámpa színképének rövid hullámait és ez sokkal tökéle- ' a magas hegycsúcsokat tesebben sikerült, mint a magas hegycsúcsokat érő napfénynéL A tiszta ozon sugárelnyelési együtthatóinak min­den hullámhosszra vonatkozó laboratóriumban való megmérése után Fabry és Buisson, később Dobson megállapíthatták a magasabb légrétegek ozontartalmát a napszinkép fényképeinek külön­böző nappali órákban való összehasonlítása utján. Az egész ozontartálam nem több a légkör összsú­lyának egy hárommilliomod-réezénél és mégis nagy fontossággal bir a földi szerves élet kialaku­lásában. — Geometriai megfontolások (a föld- és légkörének gömbalakja) segélyé el napkelte és napnyugta táján — amikor a napfény igen vastag levegőrétegen keresztül érkezik le — megállapít­ható az ozon főréíegének lebegési magassága. E» körülbelül 50 kilométernyire van a föld síin felett — tehát messze túl a troposzférán. — Éppen ea a magassági réteg az, melyről az anomális hangterjedés révén derült ki a zérus fok fölé emelkedő hőmérséklete. Az ozon erős napfényei- nyelő tulajdonsága e felmelegedés oka. Milyen magasságban van még egyáltalában levegő? Föltéve, hogy légkörünk a szilárd földgolyóval egyforma szögsebességgel végezné napi forgását, a föld vonzóerje és a központkivüliségi röperő az egyenlítő fölött csak 42.000 kilométer magasban válnának egyenlővé. De ily számítás csak elméleti jelentőségű, mert e magasságban a levegő sűrű­sége amúgy is már szinte nullával egyenlő. Egy lő vég, mely a főidet 11 kilométeresnél nagyobb másodpercenkinti sebességgel hagyná el, soha vissza nem térne. A gázok — igy a levegő is — számtalan láthatatlanul kicsiny, rettentő sebes lövegeknek, a molekuláknak összevissza röpködő Fizessen elő a mr Eéms Hét-re Előfizetés] ára % évre 36.- Kcs. Minden újságárusnál kapható Érelmeszesedés­I nél csak a CSIZI-VIZ, Csizfürdő rajaiból állnak — e molekulebombázás az, amit gásnyomás gyanánt venni észre. A kinetikai gáz­elmélet szerint vannak oly molekulák is, melyek a fen temli tett 11 kilométeres határsebességet elérik. Mennél nagyobb a hőmérséklet és mennél könnyebb gázról van szó, annál nagyobb az átla­gos száma m ily molekuláknak. A híres angol asztroíizikus, Jeans szerint azonban a valószinü- ségszámitás azt mutatja, hogy a föld légkörének igy előálló veszteségei még évmilliók múltával k igen csekélyek. Ez áll a Napra is, mert az annak igen nagy felületi hőmérsékletét — kb. 6000 fokot — ellensúlyozza az ott uralkodó nagy nehézségi erő, mely a földinél 26-ezor erősebb. A hold, — melynek fölületén a tárgyak hatszor könnyebbek, mint a földön — már régen elvesztette légkörét Ott nincs légköri távlat és a nappal is tökéletesen ójfekete égbolton őrökizzóan áll a Nap és a csil­lagok úgy ragyognak mint éjjel, mert a napsuga­rak nem szóródnak a el légkörben. Hiányzik ottan a hajnalhasadás, mely földünkön oly rózsás pírba borítja a vidéket, — nincs ott alkonybibor, arany- és lila szegélyű égsávokkaL, melyek bizonytalan hangulat-teli átmeneti fényben fürösztik a földi tájakat Éppen a hajnalnak és alkonynak e pompái tanúskodnak a még nagy magasságban fennálló földi légkör létezéséről. Még közvetlenebbül meg­győző erejű a „világitó éjféli felhőknek" csodálatos tüneménye: Az 1885 esztendő óta Berliniben — nyaranta még éjfélkor is — ezüstös-fényben csil­logó felhőket figyeltek meg (ujhold táján is — fényük tehát nem származhatott a holdtól). Jesss meteorológus háromszögellés utján állapította meg magasságukat és azt S2—83 kilométernyinek ta­lálta, mely magasság figyelemreméltóan változat­lan maradt évekig. Fényük évről-évre csökkent 1890-ig s végül hullám-sáv képződés volt felismer­hető — hasonlóan a mi troposzféránk cirrusfelhői- hez. Ezek a sajátszerü „felhők" természetesen nem vizpárákból állnak — (utóbbiak soha sincsenek magasabban 4—5 kilométernél). Újabb időben is gyakran látták és rendszeresen figyelték, tanul­mányozták őket. Rendszerint nagyobb tiizhányóki- törósok nyomán jelennek meg és minden való- szniüség szerint rendkívül finom eloszlású, lebe­gő vulkanikus anyagokból (hamu) állnak. A hullócsillagok ennél is magasabban, átlag 1.20 kilométer magasban lesznek világítókká — vagyis már ott elég sok levegő van ahhoz, hogy a heves súrlódástól áltüzesedve nemcsak megolvadjanak, hanem rendszerint — dacára annak, hogy főleg vasból állnak — el is párologjanak. Csak kevés ér belőlük le a földre. E meteorok csóváinak sávos saerkezete felismerni engedi azt, hogy még e nagy magassá gokban ie vannak változó erejű és irányú légáramlatok. De ott fenn a mechanikai mozgás, az anyagi légáramlás durva erői már nem játsza­nak fontos szerepet, mert § mennyei magasságok­ban a levegő oly ritka, hogy legjobb laboratóriumi légszivattyúink „légüres" tere durván-anyagi va­lami amaz aetüieri állapothoz képest. Messze túl van ez azon az azur-kéken, mely nekünk az „ég­bolt" szinét jelenti. Bár ott még földi levegő van, de már a villamosság a delejesség — az északi- fény és a Heaviside-réteg anyagtalan erőinek titokzatos birodalma kezdődik. Neubauer Frigyes. « 'PKTOJ'AVft.CtSR'H nOHP

Next

/
Thumbnails
Contents