Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-08 / 204. (2129.) szám

, JP* Jw Nai fl<MUHh SO «»f«lal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, SzloveHSzkÓÍ és rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre i 1't'L ‘ 7 * ^ 12, IL emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Fősxerfesxtőj pOlUlKCU napilap/Q felelős sxerites*tö: hivatal: Prága II., Panská u! 12/111. — Te­havonta 38 Ké. Esryes szám ára 1*20 Ké DXURÁNYl LÁSZLÓ FOR6ÁCH 6ÉXA lefon: 34184—Sürgönyeim: Hírlap, Pra ha SCOTUfS ¥11 TOR LELKIISMERETÉHEZ irta: Dzurányi László Az a — politikai fehérasztal mellett föl-föl- rőppenő — szólásmondás, amely a sajtót a he­tedik nagyhatalomnak tiszteli meg és amely csak mosolyt csalhat a kisebbségi újságírók­nak mások gondjától terhes, fáradt arcára, egy angol újságíró esetében valósággá teljesedett. Seton-Watson, a szláv propaganda kisebbít­het etlen nevű Seotus Viatora, nem is egészen negyvenéves korában elmondhatta, hogy tör­ténelmet csinált. Mert ha nem is abból a kö­tetnyi írásból született meg Csehszlovákia, amit 6 a szlovák kérdésnek szentelt, hiszen a régi monarchia kolosszusa elvégre a világ­égésben lobogott el s Bécs és Budapest mág­lyáját sokmindenfajta kéz, szándék és módszer .szította, de annyi bizonyos, hogy ennek az ál­lamnak a fundamentumában, legalább is az egyik szárnyon az angol újságíró tolla és írása • legerősebb tartó és ragasztó pillér. A honalapit ásnak az első mámorban sok ma­gasan lobogtatott neve tűnt rövid tiz esztendő alatt a homályba, sokan találtattak könnyűek­nek, akik az államférfiak mérlegén megméret­tek és sokak dicsősége fölött hamvadt ki a görögtüz. Stribrny, a prágai ucca forradalmi nőse, megtagadva és elszigetelve ábrándozik • hatalom araDjuezi napjairól és a mi szlovén­odtól héroszunkat, Srobár Vavtót, aki wiz esz­tendő előtt még olyan udvarral járta Szloven- oskó föllobogózott, diszszázad lépteitől dübör­gő és nagy sebtiben róla, a nagy Vavróról el­nevezett cocáit, mint valami római császár, á szenátus lomtárában lepi a por. Sok érdemről bebizonyosodott, hogy nem építő munkában és a nemzeti géniusz magas­röptű szellemiségében fogant, hanem egysze­rűen: a friss konjunktúra mohó kihasználásá­ban. De a sok talminak bizonyult, semmivé foszlott dicsőség fölött a nemes arany fényé­vel ragyog ma is az angol újságíró dicsősége, akit máig sem vetettek ki Csehszlovákia nem­zeti hőseinek galériájából, változatlanul lord protektorként tisztelik, minden lépését — tán már túlzottan is — a tiszteletadás és a leg­messzebbmenő figyelem jeleivel kisérik. Most pedig, hogy Seton-Watson professzort Cseh­szlovákiában találta ötvenedik születésnapja, valósággal nemzeti ünneplés középpontjába ál­lítják. Nem akarunk ünneprontók lenni. Nem aka­runk disszonanciát belevinni abba az adorá- lásba, ami Seotus Viatort a jól megérdemelt hála és a hasznos barátság konzerválására tö­rekvő politikai opportunitás egybeszövődésével körülveszi, de meg fogja engedni a tiszteletre­méltó professzor, hogy a férfiúi élet és egy nagy politikai mü bokrétaünnepólyén mi, ki­sebbségi magyarok a lelkiismeretéhez szóljunk. Minden apa elfogult a gyermekével szemben. Seotus Viatortól sem veheti rossznéven Fenki, ha optimista megítélésre hajló szeretettel dé­delgeti az utódállamokat s kiváltképpen Cseh­szlovákiát. Nagy és erős léleknek kell lennie annak, amely saját alkotását is magasból és a szubjektív érzésektől elvonatkoztatott hideg tárgyilagosság szemüvegén át tudja nézni és az igazság szolgálatában föl tudja áldozni, ha kell, a történelmi népszerűséget is. Seton-Watsonnak a publicista tiszta és éles látásával meg kellett látnia már az uj impó- rium első esztendeiben, hogy az ideális elgon­dolás és a gyakorlati kivitel közé sokszor tra­gikus szakadékot mállaszt az emberi gyönge^ «ég, önzés és a sokszor gyűlöletté fajuló elfo­gultság. Seotus Viatornak látnia és éreznie kellett, hogy az uj politikai horizonton már a diadalmas alleluja alatt uj szenvedések fénye piroslik föl és hogy megszületett egy uj ki­sebbség, amely a maga igaza számára fokozot­tan protektorra szorul. Lelkiismeretlenség volna azt állítani, hogy az angol publicista részvétlenül haladt volna el az uj szenvedések mellett és érzéketlen kö­zönnyel a jelentkező uj igazságók mellett. Erezte a lelkiismereti felelősséget és az angol ember alaposságával és fáradhatatlanságával fölfedező útra indult Szlovenszkón. Ellátoga­tott a magyar élet centrumaiba, a halódó ipari vidékekre, a magyar szellemi élet műhelyeibe —< magamnak is volt vele akkor egy kassai szerkesztőségben találkozásom — és bőröndö­ket tölt-hetett meg a sok adat, följegyzés és memorandum, amely a magyarságnak minden vonalon elszenvedett sérelmeit foglalta össze. El tudjuk képzelni, hogy a magyar igazság összegyűjtött fegyvereivel szemben hatalmi részről micsoda ellenpropaganda indult meg ad hominem, hogy erőtlenitse ezeket az igaz­ságokat és a panaszkodók ezernyi változatú politikai befeketitésével, a negáció és az irre­denta olcsó vádjának fölhány torgatásával igyekezzék Seotus Viatort elfordítani a kisebb­ségi gravámenek szemléletétől. Bizonyos, hogy ennek a megdolgozásnak sok tekintetben meg is volt a kívánt hatása, mert hiszen maga a megdolgozott sem lehetett lelkében teljesen elfogulatlan, de még csak ér­dektelen sem a múltban oly sokat támadott magyarsággal szemben, de, hogy Seotus Via- tor szemét mégsem lehetett teljesen bekötni és benne az igazság katonáját elnémítani, az csakhamar megmutatkozott. Seotus Viator, aki állandó látogatója ma­nót .j, csehszlovák köztársaságnak és élénk figyelője az itteni fejlődésnek, hovatovább sú­lyosabb igazságokat hallatott. Emlékezetes még a tartományi rendszer életbeléptetésekor írott súlyos kritikája, amely különösen szk>- venszkói viszonylatban szinte megdöbbentő mememtó erejével hatott, amikor megjósolta, hogy a megyerendszert, a szlovenszkói állam­életnek évezredes bástyáit vissza fog kelleni még egyszer állitani. Gém!, szeptember 7. A német külügymi­niszter beszédének időpontja valóságos találgatásra adott okot genfi népszövetségi körökben. Ma reggel senki sem tudta biz­tosan, vájjon Stresemann ma vagy hétfőn beszél-e. Nyilatkozatát tegnapról mára ha­lasztották, ma dédelőttről ma estére, mág délben kiszivárgott, hogy a korai délutáni órákban fogja elmondaná. A legutóbbi je­lentések szerint Stresemann délután ne­gyed hat óra tájiban kezd beszélni, amikor a delegátusok visszatérnek az áriánál parkból, ahol résztresznek a* ujj népszö­vetségi palota ünnepélyes alapkőletéte­lénél. Általános vélemény szerint a német külügyminiszter kiépíti Briand tervét ♦ az Európai Egyesült Államokról és e kérdés­ről részletesebben nyilatkozik mint fran­cia kollégája. Ezenkívül természetesen a lefegyverzési kérdéshez is állást foglal ée figyelmeztetni fogja a delegátusokat, hogy itt az idő a döntő lépés megtételére. Stre­semann nyilatkozata alkalmas le*g arra, hogy a határozatlan delegátusokat végleg megnyerje a lefegyverzés gondolatának. Á mai délután legnagyobb eseménye a népszövetségi palota alapkőletétele lesz. Mint ismeretes, a tavalyelőtti pályázat eredményeképpen a két legjobb pálya­De mondott ő, ha nem is abszolút és százszá­zalékig hatoló, de mindenesetre nagyon súlyos igazságokat a magyar kisebbséggel szemben követett politika szörnyű hibáiról és e meg­nyilatkozásának különösen az adott súlyt, hogy arra az állam tízesztendős jubileumát vá­lasztotta. Ez a megnyilatkozás, amelyet a magyar saj­tónak mindennap le kellene nyomtatnia, a kö­vetkezőket mondja: ,,Különösen az állampolgárság és illetőség meg nem oldott kérdése, amely a ..hontalanok" hatalmas osztályát teremtette meg, válik ko­moly botránnyá s idézi elő sokezor ember szen­vedését és mindennél jobban járni hozzá a ma­gyarok és csehszlovákok viszonyának elmérge­sítéséhez. Ez és a nyugdíjasoknak párhuzamosan haladó, bár kisebb, de távolról sem elhanyagol­ható kérdése beleknszálódott a hivatali szőrszál- hasogatás közigazgatási és jogi zűrzavarába cs amire szükség van: az mindkét túlnyomóan po­litikai és nem jogi problémának bátor és állam- férfiúi rendezése, nagyvonalú rendezése, amely ai emberiességen s nem jogi esürés-esavarison alapuljon. Egy másik ügy, amelyet a magyarok sérelmesnek éreznek, az a szándékos és mester­séges mód, mellyel a szlovenszkói járásokat agy osztották be, hogv a magyar lakosság bennük a megkívánt húsz százaléknál kisebb legyen s ezzel megfosztották attól a jogtól, hogy nyelvét a bíróság előtt használhassa. Hasonlóképpen, ámbár elegendő elemi iskolával bírnak (?) és néhány középiskolájuk van, úgyszólván semmi­nemű szak- (például mezőgaz Ta-Aef) iskolájuk nincs, — a magyar tanítok ké^séséról való gon­doskodás nagyon elégtelen, az egyetemeken szintén nincsenek tanszékek, ámbár erre ma, amikor Csehszlovákia kénytelen volt (?) megtar gadni a magyar egyetemeken szerzett akadémiai fokozatok elismerését, inkább van szükség, mint bármikor. Könnyen lehetne még fölsora­koztatni más panaszokat is, amelyek a magyar református egyház és a kulturális egyesületek helyzetére vonatkoznak. Mostani célunknak művöt kiválasztották és fölkérték benyúj­tóiakat, hogy közös alapon dolgozzák ki tervüket. A magyar származású Vágó ta­nár is bekerült a kivitelre elfogadott ter­vezők sorába. Az uj pompás épületet az Áriánál parkban építik föl és valószínűleg két év múlva elkészül. A mai alapkőleté­telt a közgyűlés általános vitájára való te­kintettel rövidre tervezik. A delegációk és a. sajtó részére hatalmas tribünt építet­tek az alapkő helyével szemben. E tribü­nön körülbelül ezerkétszáz személy foglal helyet. Elsőnek a népszövetség főtitkára mond beszédet, majd a svájci államközös- ség elnöke^ a népszövetség és a népszövet­ségi tanács elnökei és Genf polgármestere. A ceremónia mindössze egy óra hosszat tart. Este a svájci szövetségi tanács a de­legációk tiszteletére a Hotel des Bergues- ben ünnepi ebédet ad, amelyen minden delegáció két vezető egyénisége jelenik meg. Az estély tehát intim lesz g alig száz­harminc személy vesz rajta részt. Henderson angol külügyminiszter a népszövetség tegnapi ülése után számos fontos nyilatkozatot tett. A Palesztinái kérdésről kijelentette, hogy Anglia a ci­vilizált népeikkel karöltve mindent elkö­vet a lázadó arabok megfékezésére. A szovjet-angol viszony az ntóbbi időben is­mét elhidegiilt, mert Szovjetoroszország nem volt hajlandó teljesíteni Anglia ki ránságait és nem küldte ki azt a bizottsá azonban megfelel, ha megjelölünk bizonyos irá­nyokat, melyek sürgős vizsgálatot és reformét igényelnek, hogy mielőír állíthassuk majó, hogy a szlovenszkói magyaroknak nincsenek jo­gosult panaszaik". Közel egy esztendeje, hogy Seotus Viator ezeket — kétségtelenül a magasabb igazság szolgálatában, de vele a salus , reipubücae mint suprema lex érdekében — megírta. És ma meg kell állapítania, hogy azok. akik őt ünnepük, mit sem fogadtak meg ezekből a tanácsokból s a magyar kisebbség problémáinak bátor és nagyvonalú, államférfiéi rendezése mindmáig egy lépéssel sem haladt előre. Keserű tanulság lehet ez az uj állam funda­mentumának lerakója számára, hogy megadják ugyan neki a diszt és lelkesen záporozzák rá a külső ünneplés olcsó konfettijét, de a tovább­építés munkájában adott, tanácsaira már csak rábólintanak, a követés komoly szándéka nélkül. Seotus Viatornak éreznie kell, hogy ez az ünneplés nélkülözi a harmóniát és az igazi er­kölcsi tartalmat, mert az ünnepelt és az ün­neplők között ott áll egy halom Ígérvény, meg nem fogadott atyai tanács és egy szenvedő nemzet. És éreznie kell azt is, hogy az igazi megbecsülést az ő politikai javallatának köve­tése jelentené és ünneplése tettekkel lenne va­lóban méltó. Seotus Viator ma ott fekszik nagybetegen egy pozsonyi kórházi ágyon. Mi, ha nem is ba­rátunk, őszinte részvéttel vagyunk sorsa iránt és kívánjuk, hogy mielőbb nyerje vissza az élet legfőbb javát, az egészséget. A szenvedő ember tudja legjobban megérteni a más szenvedését. Talán az élettől meglátoga­tott Seotus Viatornak is megnyílik a szenvedés nehéz óráiban a lelke, ha az évtizedes válság­gal'küzdő, magyar nemzet szenvedésére gon­dol. És a leikével együtt megnyílik a lelkiie- merete is és becsületes, tiszta akarattal ennek a nemzetnek az igazi megsegítésére lendül. got, amely a diplomáciai viszony ujraföl- vételénok alapföltételeit lett volna hiva­tott tisztázni. A népszövetség közgyűlésének munkái közé tartozik a három periodikus tanács­tag megválasztása is. Ebben az évben va­lószínűleg Jugoszlávia képviselőjét vá­lasztják a tanácsba, mert. mint ismeretes, a kis antant megegyezett egymás között, hogy felváltva képviselteti magát a ta­nácsban. Lengyelország tanácstagjának megválasztása biztosítottnak látszik, mig a harmadik ideiglenes tanácstag vagy Peru vagy Uruguay képviselője lesz. Katasztrofális forgószél a Fülőp-szigeteken Manila, szeptember 7. A Fülöp-szigeteken csütörtökön szörnyű forgószél pusztított. Az eddigi jelentések szerint a mentőmunkála­toknál 126 holttestet találtak, mig 210 em­bernek nyoma veszett. Az anyagi kárt 40 millió dollárra becsülik. Manilában a szél­vihar elpusztította a vízvezetéket s a város­ban olyan nagy a vízhiány, hogy egy put­tony vízért egy angol shillinget fizetnek. A meglévő vízkészletekért máris többször vé­res harcok támadtak. Az ui népszövetségi palota alapkőletétele Stresemann ma este beszél Páneuróoáról és a lefegyverzésről — Henderson nyilatkozatai — Ki lesz a három uj tanácstag? —

Next

/
Thumbnails
Contents