Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-01 / 198. (2123.) szám
8 „Á mai Sztovenszkón étiem te életem nagyobb részét“ — mondja Lehár Ferenc — Látogatás a nagy komponista ischli otthonában — írta: SÁNDOR DEZSŐ Iechi-fürdő, Miígusabus 81. A sébeerfolyásiu T-raim-folyócska kettéválasztja Ischl-fürdőt. A „b«dai“ oldalon egy bájos, feliér, kétemeletes kis palota álL Itt lakik Lehár Ferenc. Úri külsejű inas nyit ajtót. Bizalmatlanul fogad óa siet közölni, hogy a mesternek fontos tárgyalásai vannak. Nem fogadhat. Csak amikor 'közöltem vele, hogy telefonon jelentettem be magam s a v^ágihirü zeneszerző éppen a „fontos tárgyalásokra" hivott meg, akkor vezetett fel sietve az emeletre. Csodálatos, ax „osztrák" Lehár Ferenc ischli lépcsőházéiban csupa magyar, történeti tárgyú festmény van. Vajk kereszt elésétől kezdve egészen Deák Ferenc ravataláig. í^y főúriam berendezett halion s a gzalónon keresztül bejutunk Lehár Ferenc dolgozószobájába. A nagy zeneszerző jellegzetesen tipegő járásával, kedves mosolyával elébem siet, bemutat librettistáinak, a jólismert nevű Beáénak és Rékáiért dr. rtab. „Hogyan készfii egy operett?* Ha akarom, megláthatom, hogyan készül egy operett? Lázban vannak. Októberben lesz Berlinben legújabb operettjének: Dos Lamd des Lachelns saek bemutatója. — Rettenetesen sok ilyenkor már a munka. — mondja Lehár. — Kívülálló el se tudja képzelni, mennyi fáradság irtán jut el az ember odáig, hogy az operett „előadás-képes" legyen. Nappal sok a vendégem, alig haladok a munkával s bizony sok éjszakán át dolgozom, ogv hogy a hajnal még az íróasztal mellett talál... Mag beszél, Lehár folyton tesz-veaz, a telefon csenget, beszél, beszélgetés közben egy kottakivoriatot tart a kezében, tanulmányozza, a telefonbeszélgetés befejezése után a zongorához lép, egy-két akkordot próbál, majd Reichert dx.-ral beszél meg egy kiesé vitásan hangzó ritmust. A librettísta elmondja „A mosoly országa* meséjét Közben Beda foglalkozik velem. Kicsiny, kövér, kopasz, mosolygó arcú, bécsi esen „ge- mütlick" bácsi s hamarosan megtudom, hogy a Dos Lásd des Láchelns októberi bemutatóján a „legrosszabb" esetben Vera Sckwarti fogja a primadonna-szerepet énekelni, mert Jeritna Máriával is tárgyaltak, olyan nagyszabású ez a szerep. — A darabnak nagy jövője van. Azt hiszem, most jón ki a „nagy Lehár", a* iga«i Lehár. Talán szerénytelen leszek, de meg kell mon- ; dánom, hogy a szövegkönyv sem rossz. Nekem legalábbis tetszik. A meséje? Az első : felvonás a békevilágba^, I. Ferenc József ko- 1 rában játszódik. Színhely Réca, egy osztrák tábornok palotája. A tábornok leánya: fiatal 1 özvegy. Körülrajongott szépség, a prímádon- 1 na-szerep. Egy estély a tábomokéknál, meg- ; jelenik a bécsi nemzetközi társaság, köztük a ■ kínai attasé, egy kínai herceg. A kínai herceg ■ — Richard Tankor fogja játszani — belesze- ■ rét a fiatal özvegyibe. A második felvonás Ki- ' na, a herceg palotája, akit atyjával * egy 1 nagy bécsi társasággal meglátogat a fiatalos*- ( szouy. A harmadik felvonás: a kínai herceg palotájának úgynevezett asszonytermie, másképpen háremnek is lehet nevezni. Itt él a herceg négy felesége. Ezt ismertetik meg a nagyszerű bécsi asszonnyal, akit a szerelmes kínai herceg feleségül akaT venni ötödiknek, i Nos, egy bécsi asszony nem osztozik ... ez a 1 bonyodalom ... hogy miképpen oldódik meg, 1 az egyelőre a szerzők titka ... Megállapította,m magamban, hogy az ember J Lehár lakásán és a szerző szájából nagyobb érdeklődéssel hallgatja egy operett meséjét, mint a színpadról. Lehár nyilván örömmel ( látta meg érdeklődésemet, mert egyszerre J hozzám sietett, rármnosolygott s azt mondta, ba érdekel, eljátszik egyikét számot az ope- 1 rétiből. Hogyne érdekelne, ha Lehár nekem zongo- ( rázik. Kicsit zenetörténelmá valami is az, ' hogy elsők között hallgathatom az uj operettje muzsikáját. Lehár zongorázik . \ Lehár a zongorához sietett, feltett egy kéz- \ zel írott kottát, aztán odasietett az ablakhoz, ( gondosan lezárta: g — Ha játszom, be kell, hogy zárjam az ablakot, mert felfigyelnék az emberek « mindjárt csoportosulnak. Aztán leült a zongorához. Kicsit idegesen felugrott, átszaladt, a szomszédos szobába s egy évikkor! hozott magával. Feltette a sze- í móré, néhányszor lecsúszott az orráról, ide- c • gesen visszahelyezte, mig végre megállóit ■ ott. Ezután elkezdett játszani, ' „Imiaer nur lacheln..." — dudcdta Beda a ■ szöveget hozzá. Édes melódia, fojtott bujaság, széles ritmus, nagyszerű crescendo... A vé1 gén Beda kémikus gesztusokkal, primadonna■ gesztusokkal ciegjátsza a melódiát, fejhan- : gon énekel... Aztán az „In dér kleáneu, ; blauen Pagoda" következik ... Slow-fox. Csu- '* * pa megmozgató ritmus. Végül a fősláger: » „Dein ist mein ganzes Herz...“ Lehár zongorázik. Kicsit rövidlátóan, gon- ! dósán kőzelhajol a kottához s nagyon temperamentumosán, energikusan játszik. Dirigál szinte a zongora mell ott Amikor végére ér a melódiának, megáll, hirtelen mozdulattal lekapja a cvikkerét, rámnéz, és lesi a hatást Ebben a nagy emberben, ebben a nagyszerű muzsikusban ma, közel 60 éves korában is, sok a gyermeki vonás. Ahogy jár, ahogy néz, ahogy tesz-vesz, van valami kedves naivitás. NégyssemkSst Lehárr&l Amikor a vendégek elmennek, kikiséri őket, majd visszatérve egy kis kutyát hoz magával. A kutya fürgén fut mögötte, ő már mosolyog előre, mint aki most kedves csínyt fog csinálni. Odaviszi a kutyát a zongorához, leül melléje s egy ujjal eljátsza a Vig özvegy híres, régi slágerét: „ ... 0, Vilja, oh Vflja.. * A kis kutya kicsit megrázkódik, aztán ásítva kitátja a száját... Hangosan felnevetett a tréfa sikerénél. „Látja, még a kutya ia ásít, amikor ezt a melódiát hallja..." A lepagyobb siker Fiatal komponista koromban a Víg özvegy sikere — mondja a beszélgetés során Lehár, — tulboldoggá tett. A bemutatója 1906-ban volt s 1910-ig 18.000 bejelentett » tantijémek- kel elszámolt előadása volt A Vig özvegyet 10 nyelven játszották, ebből 140 német színpadon, 154 amerikai, 135 angol színpadon, hogy a kisebb nyelveket ne is említsem. Lehár ax érvényesfiüéa nehéz átjárói — Az érvényesülésem útja bizony nem volt kipámázva. Sokat vesződtem, nagyon sokat Mint katonakarmester főleg a mostani Szlovén szkő területén működtem és sok kis dolgot komponáltam. Aztán egy operát „Kukuschka" volt a címe. Sokáig kopogtattam vele, amig végre a lipcsei opera elfogadta. Szegény ördög voltam, egy krajcár sem volt a zsebemben s bizony előleget sem mertem kérni, örültem, hogy adják a darabomat. Kedves emlékem van arról a premiér napjáról, öcsém, a mai Lehár Antal báró, magyar tábornok, fiatal hadnagyocska volt, azt hiszem Brassóban, vagy ott valahol Erdélyben szolgált. Hát amikor megtudta a levelemből, hogy bemutatják az operámat, valahonnan pénzt szerzett a vasúti jegyre s feljött Erdélyből Lipcsébe. Nem mondom, hogy nem örültem, de tudtam, hogy az öcsémnek nincs egy fillérje s azt hiszi rólam, az „opera-komponista" bátyjáról, hogy legalábbis millióim vannak. Hogy vacsorára legyen pénzem, a zálogházba tettem az órámat A VSg özvegyet nem akarták elfogadni — Ez az opera volt a kezdet. Aztán jött egy mérsékelt sikerű operett-kísérlet Az első nagyobb sikerem a Drótostót volt Még ez sem volt azonban annakidején elég ahhoz, hogy márka legyek a színigazgatók számára. Any- nyira, hogy amikor Victor Léonnal megcsináltuk a Vig özvegyet, a Theater an dér Wien nem akarta elfogadni előadásra. — Végre mégis bemutatták a darabot. 1905 december 30-án volt a premiér. Világsiker. A Vig özvegy két évig volt műsoron.- Ezután már nagyobb nehézségek nélkül mentem előre: Luxemburg grófja, Cigányszerelem, Rosenstock és Edelweiss, Éva, Végre egyedül, Pacsirta, A kék mazur, A tangőki- ráíynő, Frasquita, Három grácia, Paganini, Friderika. Az egész világon, mindenütt játszották ... Most következik A mosoly országa. Egy nagy élet teljesítménye. Ahogy így elmondja, kicsit lassan, szótagolva, huzva, hogy jegyezhessem pontosan a címeket, mintha egy-egy pillanatra mindegyik darab néhány emléke titkosan átfutna rajta. Az alkotás , szenvedéseinek egy-ögy mozzanata... Lehár szlovennzkói emlékeiről 1 3 Aztán másról beszélünk. i —• Az ön hazája, volt valaha az én hazám, i- mondta felcsillanó szemekkel — amit ma ! Szlovenszkónak neveznek, onnan indultam el ] orro a nagy útra, amely idovozotett Isohlbe, i egy kis hírnévbe s bizony-bizony a fenyegető öregségbe. „Az érseknjvári állomáson cigány muzsikál. . .* —i Ismerem én Szlovenszkó legtöbb helyét. Komáromban születtem. Sokat működtem Losoncon és Pozsonyban is. Jártam a többi városokat is,.nagyrészt. A régi jóidők béke-emlékei közül alig van kitöröihetetlenebb emlékem, mint mikor az érsekujvári állomáson cigány- banda húzta a Rákócii-indulót. Valami egészen különös hangulat, volt az. Ma is érzem, ha eszembe jut, intenziven érzem azt a hangulatot. Magyar fantázia-témának is jó volna ez az emlékem valahogy azzal a címmel, hogy „Az érsekujvári állomáson cigány muzsikál..." „Komáromi gyerek vagyok* Az életéről beszélt boldog visszaemlékezéssel: «—i Komáromi gyerek vagyok. Az apám, mint katonakarmeater került oda, azt hiszem 1866- ban. Megismerkedett az édesanyámmal, aki egy tisztes komáromi családnak a gyermeke volt. Neubrandt Krisztinának hívták. Négy hétig ismerték egymást, beleszeretett, feleségül vette s 1870 április 30.-án már a világrajött ifj. Lehár Ferenc. Én vagyok ez, kérem szépen. Az édesapám muzsikus ember volt, sokat komponált, jó dolgokat is, de a rosszmájú barátai azzal viccelték meg, hogy „én voltam az öreg Lehár legjobban sikerült müve ...“ — Apám nagyon tehetséges ember volt. Egyszerű parasztcsaládból származott s az egykori parasztgyerekből az osztrák-magyar hadsereg egyik legjobbnevü katona-karmestere lett. —« Engem is erre nevelt. Hat éves koromban még egyetlen szót másként nem beszéltein, Kidőlt a terebélyes ezáita a ások, akik, mig I állt, árnyékában hfieöltek, virágzásában gyönyörködtek, most méládra esedegetik fői ezertehullott ágbogart ... Visszaemlékezések, jeHemaő történetek száll ingódnak a® Opera berkeiben a halott Kerner Istvánról, aki életében vajmi kevés alkalmat szolgáltatott apró-cseprő színházi pletykákra. Az itt következő kis aáekdóták, feljegyzések a maguk egyszerűségében néhány hiteles vonással talán teljesebbé teszik aad a képet, amelyet a nagy magyar karmesterről aa utókor meg fog őrized. ö maga mesélte ei bizahnasainaik, hogy miiként került ki a brácsapult mellől, föl a színpadra. Mestere és példaképe, Erkel Sándor — akiről mindig a tanítvány fölt ét len hódolatával beszólt —, eleinte az egyes operákban előforduló orgonaszólamokat játszatta a fiatal zenekari taggal. Egy izhen a filharmonikusok Bach h-mlol miséjét adták elő, amelynek egyik tételét a zenekar és kórus minden elózene nélkül egyezerre kezdi el. Az intonálási megkönnyítendő, Erkel megbízta Kernért, hogy néhány ütemnyi prelúdiumot rögtönözzön az orgonán. — De ne akármit játsszék ám! Vigyázzon, mert j Bachról van szó! Kerner tökéletes stílusban improvizált és ezzel letette a vizsgát a szigorú Erkel előtt. Korrepetitor lett. * Nemsokára azután karmesteri feladatokhoz is jutott. A három első mii, amit dirigált, Auber , Fekete dominója, Wagner Lohengrinje és Erkel - Ferenc István királya volt. Próbákat nem igen . kapott, de e tüzpróbát megállotta. Veleszületett ( készségével vissza is ólt az akkori vezetőség és gyakran megesett, hogy minden előkészület nélkül, ismeretlen partitúrák elé volt kénytelen ülni ] Kerner. A sajtó, nem ismerve a körülményeket, bizony néha nem éppen szőrmentén bánt el vele. Talán ex lehetett az oka, hogy Ke mer később sem igen szeretett olvasni ujságkriiti kákát. Egyszer < aztán megtörtént, hogy az egyik napilap referense í valahogy nem vett tudomást egy darabváltozásról. 1 Kernernek kellett volna dirigálni aznap este, de 1 a primadonna megbetegedett és az utolsó pilla- 1 natban más müvet vettek elő, másik karmester- > reL Az illető újságban reggel magasztaló bírálat jelent meg az elmaradt előadásról és — Kerner j vezényléséről. Vidor Dezső, az Opera akkori tát- 1 kára, nevetve mutatta a mesternek a lapszuert. — Látja — mosolygott rezignáltam Kerner — én sem fogom sokra vinni. Mert csak olyankor di- t csérnek, ha nem dirigálok. fl * 6 z Ezt a történetet is Vidor mesélte: A Nyugat |< leányára készült 1912-ben az Oiperaihá®. Puccini t, jóval a bemutató előtt Pestre jött és részt vett a n próbákon, összeült Kernerrel, hogy megbeszéljék a tempókat. A szeszélyes és impulziv komponista azonban meglehetős következetlen volt az irtási- Q fásaiban. Egyik nap lassan,, másik nap gyorsan n kívánta ugyanazt a helyet. Kerner egy ideig csak n nyeli, de aztán megeokalta « dolgot és türelmét veottvo odaszólt a tolmácsként szereplő Vidomak: * a mint magyarul, édesanyám haláláig nem iga® beszélt jól németül, e 10 éves koromban átküldték Sternbergbe, német szóra. 12 éves voltam, amikor a prágai zenekonzervatoritnnfc* Írattak. —* Hegedűs letttem, s nem került sok időbe ,s már az apám keze alá kerültem, ö a Loeoo- con állomásozó 25. gyalogezred karmestere volt s én voltam a zenekar primhegedtiae. Losonci emlékek *—' Még ma is szívesen emlékszem viasza Losoncra, ahol éveket töltöttem, mint kezdő, aztán mint karmester is. Igazi vidéki magyar városka. Tisztán látom: Alacsony, földszintes házak, a főuccája poros, vagy sáros volt s annakidején este felé éppen akkor hajtották a korzón keresztül hazafelé a künn legelő malacokat, amikor a legtöbb ember sétált... Azóta biztosan szép, modern város lett. —* Szép idők voltak. A losonci évek jelentették számomra a Sturm und Drang éveit Asszonysikerek, művész-sikerek tették boldoggá sok órámat... Lehár yisszavágyódik ,.. Mosolyog jelentőségteljesen, érezni, hogy ezek az emlékek igen kedvesek s annál felejthetetlenebbek számára, mert számtalan kis dalban örökítette meg a losonci emlékeket. Csend támadt a szobában. Az íróasztalon egy kis kalitkában madárka csipogott. Lehár belenézett a kalitkába, elgondolkodott, hallgatott, ón is hallgattam. Láttam rajta, hogy régen feledett emlékek ébrednek fel benne. Lehár visszavágyódik ... Kicsit rekedtes, meghatott volt a hangja., amikor csillogó szemekkel felém fordult s megszólalt: —• Egyszer, ha időm engedi, megpróbálom ott, a helyszínen, Komáromban, Losoncon, Pozsonyban, Érsekujvárott visszaálmodni ezeket az időket. >—• Vágyom a szülőföldemre. Kérem önt, tolmácsolja a szeretetteljes üdvözletemet minden régi ismerősömnek, barátomnak s a régi-régi szerelmes szép asszonyoknak, akik bizony ma már fehérhaju nagymamák ... Egy kis szünet. Aztán kicsit kesernyés mosollyal legyintett: '—> Én is megöregedtem ... ... És gyorsan másról kezdett beszélni ... ' I — Mondja meg a maestronak, hogy lehet, hogy • ezt 'a* operát ő komponálta, de a partitúráját én jobban ismerem nálánál. Puocini, mintha csak megértette volna & kita- kadást, többé nem avatkozott b:le Kerner dolgába. A történet teljességéhez tartozik, hogy a bemutatót követő banketten kijelentette Puccini: még sehol sem hallotta müvét annyira intencióinak megfelelő előadásban, mint Budapesten, Kerner István pálcája alatt. * Csodálatosan finom hallásáról legendák keringtek. De nem legenda, hanem valóságos tény, hogy tizenkét hegedűs közül ha egyetlenegy hamis hangot fogott vagy akárcsak egy hajszálnyival nagyobb cresoendot vett, mint a többi, tévedhetetlenül tudta, ki volt a „tettes". Ilyenkor csak ránézett bozontos szemöldöke alól, de úgy, hogy az illető még hetek múlva is bűnbánóan húzta be a vállát, ha Kerner tekintetével találkozott. Egyik próbán háromszor is lekopogta a zenekart, mert egy hibás hangnak nem akadt gazdája. — Üsse meg csak azt a tam-taanot — szólt végül a sarokban ülő zenésznek. Kitűnt,* hogy a rosszul behangolt ütőhangszer rezonanciája okozta a bajt. * Zenészed hihetetlenül respektálták. Féltek jupi- teri szigorától, noha hivatalos fegyelmi jogával a legritkább esetben élt. De ha Kerner ült a pulpitusnál, akár próbán, akár előadáson, minden muzsikus összeszedte magát és a legjavát adta a tudásának. Közismert annak a ravasz fuvószenésznek a® esete, aki a Mesterdalnokok egyik kényes és nehezen játsziható helyénél beirta a szólamába: Bed Kerner zu blasen. ^ Vagyis, hogy más dirigens alatt nyugodtan lehet „markirozni", úgy se veszi észre. * Persze laikusok előtt nem tűnt fel Kernernek ez a kiváltságos fegyelmező ereje, amit ez a kis anekdota bizonyít. Kedvenc tarokktársaságában, boldogult Ohmiilevsky gazdasági főnök lakásán megismerkedett egy ezredessel. Kedélyes disz kurzus közben egyszer csak azt mondja az uj ismerős: — Nézze, karnagy ur, én roppan! nagy tisztelője vagyok önnek, de megenged egy őszinte kérdést? — Tessék. — Noé, hát én többször ügyeltem előadás közben a zenészeket. Aki játszik, az a kottájába^ néz, akinek pauzája van, az a körmét piszkálja, a hangszerével bíbelődik vagy a szomszédjával sugdolód- zik. Olyat is láttam, aki újságot olvasott. Alig valamelyik pielant olykor a dirigáló pálcára. Ugyan tessék mondani: van szükség egyáltalán a karmesterre? Kerner nagy komolyan igy válaszolt: — önnek tökéletesen igaza van, ezredes ur. Csak arra kérem, ne mondja el senkinek ezt a megfigyelését, mert akkor én elvesztem az állásomat! ... Az ezredes ur diszkréciójának sokat köszönhet a magyar zenekultúra. Apróságok Kerner Ssíván éleiéből 1929 szeptember 1, raeár—p.
