Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-06 / 202. (2127.) szám

6 ——mBKBBMHUH——m A láthatatlan DfAnmtzio látható villájában selymek, ritka növények, győzelmi emlékek és fantasztikus tervek között él Milánó, szeptember. Amerikaiak is voltak a társaságunkban, s igy a németek tiltakozása ellenére meg kel­lett néznünk a Garda tó legnagyobb neveze­tességét, — D'Annunzio hires villáját. Ez a villa két oknál fogva nevezetes. Elő­ször azért, mert nem éppen szabályos és tör­vényes utón jutott a hires poéta tulajdonába. Egy német emberé volt, amikor a háború ki­tört, az olaszok lefoglalták. A béke megköté­se után minden lefoglalt vagyont sikerült visszajuttatni jogos tulajdonosa kezébe, csak éppen ezt a villát nem. D'Annunzio nem akarta kiengedni a kezei közül. A németek ezért még ma is haragszanak rá s a német turisták nem szivesen nézik meg a „rablóit jószágot". „A Mester zsákmányolta... üzent, hogy a kérdés roppant érdekes, de a megvalősitás előtt tanulmányozás tárgyává kell tenni. Még most is tanulmányozzák. A Mester meg van elégedve a válasszal és legközelebb majd egy újabb fantazmagóriát küld el a kor­mány címére. Van a villában egy terem, amelyet halál­szobának neveznek: — Itt fog a Mester meghalni. Minden el van készítve, hogy éppen olyan szépségek között haljon meg, mint amilyen szépségek között él. A halálszoba tele van virággal, egy trónus- szerű ágy van, erre az ágyra fog a Mester feküdni, amikor közeledni érzi majd a halá­lát. Az ágyról nagyszerű kilátás nyílik min­denfelé. Igen, itt fogja behunyni szemeit a nagy D'Annunzio. Mindnyájan áhítattal hallgattuk ezt az el­beszélést, csak a németek nem. ők ekkor is „haramiát" mormogtak a foguk között. Hogy „nyomták el" a magyarok a ruszin népet?- Válasz Hrabár Konstantin főpolgármesternek ­Irta: HOKKY KÁROLY tartománygyülési képviseld — Még látni se akarjuk azt a haramiát, — duzzogtak a mi németeink. Figyelmeztettük a felháborodott teutono­kat, hogy ne féljenek, nem fogják látni a „ha­ramiát". Hiszen éppen az a nevezetessége a villának, — s ez a másik nevezetessége, hogy D'Annunzio láthatatlan. Mindent meg lehet bámulni, csali éppen őt nem. A ház minden oldalról terrasszal van körül­véve. Ezen a terraszon haditrofeák hevernek. — Ezeket a trófeákat mind a Mester zsák­mányolta, — magyarázza a cicerone. (Mert cicerone is van itt, egész rendes cice­rone, aki tetemes borravalót remél és kap is.) Amint mondottam, a költő láthatatlan. A villa kapujára hatalmas betűkkel ez van fel­írva: „Clausura silentium". Hát bizony, csönd, az van itt. Semmiféle zajt nem tűr a villa ura. A szolgáját Dante- nek hívják. A kertészét Virgiliusnak. — Én elvégzem a számomra kijelölt mun­kát, — vallotta meg őszintén Dante, — de az uram elé a legritkább esetben kerülök. Virgilius pedig csak akkor látja, ha nagy­ritkán lesétál a kertbe. KUionos jelmondatok Mielőtt a villa szobáiba jutnának, óriási hallban találja magát az ember. A hall abla­kai sáfránysárga színűek. Ezeken keresztül ömlik be a napfény. El lehet gondolni milyen „stílust" terjesztenek maguk körül. Ha az ember szeme hozzászokik a fél világossághoz, lassankint kiveszi a falakra irt mondásokat. Egyik ilyen mondás a másik mellett van. A legjellegzetesebb talán közöttük a kö­vetkező : „Az az enyém, amit odaadtam másnak!" Felséges gondolat, nemde? A legnagyobb keresztény is hitként vallhatja. De kissé ké­mikusán hangzik éppen abban a villában, amelyet D'Annunzio egyszerűen eltulajdoní­tott egy német özvegyasszonytól. Az ebédlő falai piros selyemmel vannak beborítva. Az asztalon ázsiai istenek ülnek, guggolnak, vagy fekszenek. Van itt kínai, mandzsuriai, indiai és koreai isten. — És az istenek itt vannak akkor is, ha a Mester étkezik? — Természetesen — válaszolja a cicerone, — a Mester képtelen lenne egy falatot lenyel­ni az istenek jelenléte nélkül. De a Mester nem eszik mindig az ebédlő­ben. Némelykor a terraszon, némelykor egy másik, vagy egy harmadik helyiségben. Min­den helyiségben más és más tányérokban tálalnak fel. A poharak is mások, sőt az evő­eszközök is mások. — A menü? — A lehető legváltozatosabb/ A salátákat olyan növényekből készítik, amilyenek Euró­pában nem is nőnek. A halakat egyenesen Nápolyból hozatják, a gyümölcsöt Szicíliából, a sózott holmikat Abruzzóból. Az az érdekes, hogy Itália minden városa igyekszik valamit juttatni a nagy költőnek. — A Mester — mondja a cicerone — nem eszik a vendégeivel. A vendégek egyedül vannak és úgy étkeznek, ő némelykor ötyen óráig is böjtök — És nem eszik ez alatt az idő alatt sem­mit? — Na... enni éppen eszik, tojást, főzelé­ket és más effélét, csakhogy Ínyencségeket nem eszik. Megtudtuk azt is, hogy a Mesterhez volta­képpen csak hölgyek juthatnak be. A szolgá­lattévő „kamarások" valamennyien a női nemhez tartoznak. A Mester nem ismeri a pénz értékét A Mester úgyszólván nem ismeri a pénz értékét. De nem is kell neki a fogához verni a garast, mert az olasz állam mindenéről gon­doskodik. — Csak épen a tulborsos terveit nem akar­ják megvalósítani, — magyarázzák — inért vannak ám a Mesternek fantasztikus gondo­latai is. Igy például a minap azt. kívánta a kormánytól, hogy a villájából látható két; hegycsúcsot híddal kössék össze. A kormány még erre sem modta, hogy nem, csak annyit Mélyen tisztelt Főpolgármester Ur! „Szállók az Úrihoz!" Szállók pedig azért, mert ön, mint a Gazdasági Tanács alelnöke olyan nyilatkozatot tett, amely nem méltó egy olyan korrekt emberhez, amilyennek én önt a má­sok véleménye alapján — tartottam, ön a la­pok közlése szerint a következő kijelentéseket tette: „Az előbbi rezsim nemcsak hogy nem tö­rődött gazdasági fellendülésünkkel, hanem egé­szen elnyomott, bennünket." Ez a kijelentés mélyen tisztelt Főpolgármes­ter Ur, oly könnyelmű, vagy oly tudatlan, amely egy gazdasági tanács alelnökéhez telje­sen méltatlan, önnek vagy Ripp van winklei álmot kellett aludnia, vagy semmi érzéke nincs oly gazdasági tények felismerésére, amelyek Rmszinszkó legeldugottabb és legmagasabb he­lyein félig elvadul tan élp ruszin pásztorok előtt is ismeretesek. Ne méltóztassék gondolni, lmgy én könnyelműen teszem e kijelentéseket. Mind­járt be is igazolom a tények egész seregével. Kezdjük hát sorra, hogy ismerje meg, mert egy gazdasági tanács ad elnök ének tudnia és is­mernie kell a múltat, hogy a jövőt felépíthesse. Nekem, mint a tartománygyiilés (választott) tagjának kötelességem is önt felvilágosítani. Bocsánatot kérek, hogy eddig nem tettem, de nem is sejtettem, hogy ezeket nem tudja, de még azt sem tudtam, hogy ki választotta, vagy nevezte ki önt eme szép méltóságra. A magyar földmivelési minisztérium kiküldte ide teljes hatalommal, mint kormánybiztost: Egán Edét. Ugy-e most már kezd derengem ön előtt is, hogy mégis történt itt valami, mert erre a névre az egyszerű ruszin is felfigyel, tisztelettel veszi le kalapját, holta után is a Pán nagyságos Egán emlékére. Ez az Egán Ede oly nagy hatalommal intézke­dett itt, hogy azt, amit ö a helyszínén tartott tanulmányai alapján jónak látott, már meg is valósította s csak utólag jelentette a minisz­ternek. Nem jártak az akták évekig. Ha a mos­tani rezsim is kinevezne ide egy ily teljhatal­mú embert, aki abszolút korrektséggel azonnal cselekednék s rögtön adna a ruszin népnek azt. amire szüksége van s elsősorban a legszegé­nyebbjének s nem az agrárpárti főkorteseknek, altkor már rég más viszonyok között volna a ruszin nép gazdaságilag a tiz éves változás után. A régi rezsim a ruszin nép legfontosabb ke­nyérkeresetének, az állattenyésztésnek fellendí­tésére s a legelő uzsora megszüntetésére olcsó bérleteket szerzett az uradalmaktól és a kincs­tártól. Már az első évben 12.622 katasztráfis hold le­gelőbérlet felett rendelkezett, amelyet kiosztatott a földművelő nép között. Megállapította a legeltetés módozatait. Gondoz­tatta a forrásokat s itató vályúkat készíttetett. A vadvizek, talajvizek és mocsarak lecsapolásá ról gondoskodott. Alagcsöveket rakatott le. A havasokon védőistállókat állíttatott fel, igy a fircák havason s a Névtelen havason mintegy 2000 darab jószág befogadására. A védőistál­lók védték a jószágot az idő viszontagságai el­len s meghosszabbították a legelés idejét kb. két hónappal. A havasi tehenészettel kapcso­latban a havasi sajt és vajkészitést honosítot­ta meg. A rétek, legelők okszerűbb művelé­sére vándortanitók oktatták ki a népet. Rövi­den; modern és okszerű rét- és legelő-gazdál- kadást vezettek be. A felesmarha-uzsora ellen Tirolból behozott fajmarha kiosztásával védte a népet. Ahol még látni a ruszin népnél fajmarhát, az még ma is túlnyomó részben ez időből szár­mazik. Egyetlen egy évben, 1901-ben 1230 da­rab ilyen fajmarhát osztottak ki. Támogatta a juh- és kecsketenyésztést ott, ahol a nép ru­háját házilag, gyapjúból készítette. A magne- mesitést gyakori magcserével segítette elő, me­lyet kedvező áron, vagy egész ingyen adott. Szünidei tanfolyamokon állandóan képeztette. főleg a tanítóságot, hogy az ismétlő és gazda­sági iskolákban terjesszék tovább a népmi ve­tést a, mezőgazdasági kultúra fejlesztésére. Be­hozta az állatbetegségek elleni szigorú, ható­sági védekezést. A méhészet fokozottabb míve­lésére méhkasokat osztatott ki. Vándortanitók oktatták ki a népet a méh tenyésztésre. A magyar kormány meghonosította a nemes fűz termelését s ennek feldolgozását, a kosár­fonó iparban. Evvel teremtett sok községben jövedelmező téli foglalkozás. Ma ellenben megy ki sok, sok vagon Csehországba és Morvaor­szágba, ahonnan, mint kész áru tér vissza. Az okszerű gyümölesiatenyésztésre szintén vándortanitók oktatták ki a népet. A gyü­mölcsfával beültetett területek tiz évi adómen­tességet kaptak. A törpebirtokosok adóját elengedték. Az öt holdnál kisebb birtoku gazdák öt évi adó­mentességet kaptak. ínséges segélyeket osztatott ki Egán a népnek. Sokan emlékeznek még a ruszin nép fiai kö­zül a vagonszámra küldött tengerire és burgo­nyára s egyébb élelmiszerre. A pénzuzsora ellen hitelszövetkezeteket léte­sített. Aki kötelezte magát, hogy hetenkimt — öt éven át — húsz fillért fizet, az kaphatott 100 korona kölcsönt. Volt olyan is, aki 800 korona kölcsönt kapott, ami ily szerény esz­közök mellett nagy összeg volt akkoriban 20 filléres befizetések mellett. Az áru-uzsora ellen áruraktárakat és szövet­kezeti boltokat állíttatott fel, hogy jó és olcsó áruval lássa el a ruszin népet. E rendszeres jól átgondolt munkával emelte a nép jólétét, teherviselő képességét. Elősegítette jobb táp­lálkozását, fokozta ingatlanvásárlási kedvét. Munkaalkalmak teremtéséről is gondoskodott a magyar kormány. Felhívta az alföldi várme­gyék alispánjait, hogy a nyári munkák végzé­sére, hacsak lehet alkalmazzanak innen mun­kásokat. Egyedül Mezőhegyesen 2500—3000 munkás kapott foglalkozást. Soknak gyermeked is ott születtek, egyiknek másiknak baja is van az állampolgársággal, mert véletlenül anyja ott szülte meg. Ha min­den ember csak néhány mázsa terményt s egy kis jó füstölt szalonnát és valami kis pénzt ho­zott haza, vigaibban nézett — a most oly szo­morú tél elé. Télen utakat készített a kormány s Podkarpat-ska Rus utjai 1914 előtt közismer­ten sokkal jobbak voltak, mint az alföld utjai. Mai megrongált állapotukban is látni jó alap­jaikról, értékes objektumaikról, hidairól, átere­szeiről sfcb. Különösen jó közlekedési utakat te­remtett Szabolccsal, Szatmárral, melyekkel legélénkebb volt az összeköttetése. Szavaztat­ná csak meg a ruszin népét mélyen tisztelt Főpolgármester ur, hogy szeretnének-e Sza­bolcsba, Szatmári)a határátlépéssel menni. Nem menni, de repülni fognak, mert jórészt onnan hozták élelmiszereiket s oda vitték el adni való­jukat. Minden megkezdett akcióba mint a tüzes is­tennyila csapott bele a háború. Ez akadályozta meg az egységes tervek szerint végrehajtandó folyószabályozást is. Ez törte meg az előző év­tizedekben megindult céltudatos munkát. A nép nevelésén is sokat fáradozott más irányban is a régi rezsim. Az áruboltok mellett olvasóegyleteket terve­zett, sajnos ezt is a háború vágta el. Az iska* láztatást is segítette. De éppúgy, mint az al­földön a tanyai iskolák létesítése, úgy itt a hegyvidéki iskolák létesítése mérhetetlen aka­dályokba ütközik. Svájcban is csak jutalmak osztásával s különféle kedvezmények adásával sikerült a gyerekeket ily nehéz terepen isko­lába csalogatni. Az alföldön is csak most tud­ják a tanyai iskolákat felállítani, mikor fegy­verek helyett iskolára költhetnek többek. — A hegyvidékeken mégis az utóbbi időkben inter- nátusokat létesítettek, hogy a szegény gyere­keknek ne kelljen hóban, fagyban, téli hófú­vások és viharok alkalmával a nehezen megkö­zelíthető iskolákat látogatni. Jól tudja Főpol­gármester Ur! hiszen mint pap ismeri a ruszin népet, hogy a hegyi szállásokat lakó ruszin né­pet milyen nehéz beiskolázni. De még a többi­eket is, akik szívesebben veszik, ha a gyerekük otthon őrzi a tehenet, vagy más falusi munkát végez, ha sarjai a fii és sárgállik a kankalin a domboldalakon. Tisztelettel meg merném kér­dezni még azt is. vájjon annyi ruszin isk lát. állitottak-e fel, mint amennyi csoliet, az uj re­zsim óta. De nagyon kérem, hogy a magyar ik tói eIvetteket kapcsolja ki s'zámításáéból. Munkaalkalmak teremtésére gyárukat létesi tett a ruszinlukta vidékeken. 1929 szeptember 6, péntek. A munkácsi dohánygyárat i* ily célból építet­te, ahonnan hálából lassan kiteszik a magyar munkásokat. Rábírta az uradalmat is, hogy gyárakat létesítsen. A podheringi sörgyár is ennek szülöttje. A paszikai és szolyvai telepek is a® ő buzdításának eredményei, valamint a beregszentmiklósd gyufagyár. A bocskói kémiai gyárat i-s szubvencionálta megindulásakor, ahol békében legalább 5000 ember kapott jó kenyeret. Ma jelentékenyen kisebb üzemmel dolgozik. A kabolapolyánai nép is tudna ön­nek beszélni arról, hogy mily áldozattal tartot­ta fenn a magyar kormány és mily gondja volt azután is reá, mikor magánkézbe került. Én abban az időben nem voltam itt. Közvet­len tanúja nem lehettem ennek a nagyszabású munkának. Szakemberek bizonyára még érté­kesebb bizonyítékait szolgáltatnák a régi re­zsim itt végzett munkájának. Hát még ha fel­támadhatna az, aki lelke volt ennek a hatal­mas műnek, milyen fényesen tudná megcáfolni azt a pár, kellő komolyság nélkül odavetett szót, amelyet Főpolgármester ur oly nagy úri könnyelműséggel dobott a nyilvánosság elé. — Sajnos, a régi rezsim itt végzett hatalmas mun­kájának koronatanúja már halott. Meg kell elé­gednem az itt felsorolt bizonyitékokkal. — De Főpolgármester ur is meg lehetne elégedve az­zal a munkával, ha a mostani rezsim csinálná azt, de az összes ruszinság érdekében, ne csak egy párt tagsági igazolványának ellenében. Önnek még egyet tudnia kell, azt, hogy Ruszinszkóban ma sincs több gyár, mint 1914- ben volt. Akkor is 94 gyár volt 7000-en felüli munkás­sal. s ma is annyi van. Ez az egy adat meg­győzheti önt állitásának komolytalanságáról. Mélyen tisztelt Főpolgármester Ur! Nem no­bilis dolog oly valakit támadni, aki nem tud védekezni. Még kevésbé, ha komolynak tartott ember minden komolyság nélkül támad. Ha ez a támadás ezelőtt 15 esztendővel jelent volna meg, bátornak tartottam volna s imponált vol­na nekem, de így csak a Talmudnak azt a mon­dását ajánlhatom önnek? „Ne dobj követ abba a kútba, amelyből ittál." A KÉPES HÉT LEGÚJABB SZÁMA ma jelent meg. A címlapot Grata Garbónak fényképe díszíti. Greta Garbóról nyugodtan el lehet mondani, hegy a világ legnépszerűbb és legtöbb hódolóval rendelkező asszonya s így a gyönyörű fotográfiában, mely a Kare- nina Anna címszerepében ábrázolja a kiváló művésznőt, bizonyára örömük telik a Képes Hót olvasóinak. A belső címlap Huibay Jenő fiának, Hubay Andornak „Jeanne d'Arc" cá­rmi festményét reprodukálja. A kép az uj ma­gyar piktora egyik remeke s világszerte nagy sikert aratott. Pompás fotográfia mutatja be Bokros Bir- man Dezső kitűnő magyar szobrászművész Ady-reliefjét, melyet e napokban fognak# leleplezni. Ugyancsak a magyar művészet diadalát bizo­nyítja egy további felvétel, mely Fodor László „Templom egere" című víg- játékának cseh nyelvű előadásáról készült.. Művészi kivitelű fotográfiák: A londoni ku- tyavásár. A szerelem elmúlt... Carmen. Fürt. A rágógumi-király palotája. Szilovenszkói felvételek: Dévai Olga, abárt- fai Anna-bál királynője. Nessy Freudenreicb, a trencsénteplici szépségverseny győztese. Gusti Pichler, bécsi prímaballerina Trencsén- teplicen. Ivancsó Imre, a kassai csodaszámoló-gyerek. Horácius Bözsike, Huszt. Aktuális fényképek: Lady Drn mmond, a Zeppelin egyetlen női utasa. Mathematika óra egy modern japán leány­gimnáziumban. Wi esbadenben beszüntették a villamost. Zita éjkirálynő nyolc gyermekével Bel­giumba költözik. Capáblanca sakkmester. A müncheni nem­zetközi plakátikiállitás. A „Sárga Madár" Prá­gában. Nőkongresszus Prágában. Lourdesba zárándokvonatok viszik a bete­geket. Amatőrpályamüvek­Nemes Endre, kitűnő salovenszkói grafikus két eredeti rajza. A berlini archeológiái múzeumból. A hábo­rú romantikája. Négy pompás divatfelvétel. A szövegrész semmiben sem marad a ikköinő illusztrációk mögött. Holtad és Wallaee re­gényfolytatásain kívül Szederkényi Anna, Németh Andor és N. Jaczkó Olga novellák, Márai Sándor versét, Karinthy Frigyes, Koe»- tolányi Dezső. Komlós Aladár, Szép Ernő, Egri Viktor, Kodolányi János, Bozzay Margit és mások cikkeit közli az uj szám. Egy illusztrált közlemény n legújabb divat kérdéseiben nyújt tanácsot. Bő szerkesztői üzenetek. Kereszt szórejt vény. A Képes Hót egy egy számának ára 3 ko­rona.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents