Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-05 / 201. (2126.) szám

6 f fiámmá haf víz MASQUE ^ mar a* * első haszna­At) , _____ _ w lat után megszünteti K © M 0 L a korpázást. Egy­az uj arcápoló és két heti kezelés után szepítoszer. Beleha- pedig végleg meg* tol a bőrszövet bel- _ , ., „, sejébe és végleg el- SEumk a ha!hu,las távolit minden arc- Fejbőr-betejgsé­bortisztatlansagot. - _ „ ,,,,, Arcráncok néhány- e^®n k!va^a szőri használat után gyógyszer, végleg eltűnnek. A „ , , , kezelés után az arc Orvosilag ajanlva ! azonnal tiszta, puha y3 üveg Ke 20 selymes és alabást­romos lesz. '2 » ^ Kapható a főbb Vi * Ke 60 szakQzIetekbon. O. SUTTERLIN szaktiiletben, 34. bis Rmc VIgnon Központi PARIS (Francé) drogéria Kosiee A magyar összetartást és békét hirdeti Ameriká­ban Ravasz László refor­mátus püspök Newvork, szeptember 4. Az Északam erikái Egyesült Államokba érkezett az utóbbi he­tekben a magyarországi reformátusok kül­döttsége, a reformátusok helyzetének tanul­mányozása és az óhazával való kapcsolatok elmélyítése céljából. A küldöttség tagjai kö­zül Antal Géza dr. dunántúli püspök és Ko- váts J. István dr. budapesti teológiai tanár, egyházkerületi lelkészi főjegyző már haza is mentek, mig Ravasz László dr. dunamelléki református püspök a tengerparti Oceau Gro- ve-ban töltött néhány heti pihenő után meg­kezdette hónapokra tervezett körútját, az amerikai magyar reformátusok között. Ez a körút teljesen a református hitélet keretein belül mozog, a püspök ismeretes nagy ékes­szólása pedig jótékonyan hat az amerikai magyarok nemzeti összetartásának erősíté­séire. Kőrútjának megkezdése előtt egyik bridge- parti református lapban beköszöntőt tett — közzé Ravasz László dr., amelyben többek közt ezeket mondja: — Mikor a magyar ember más portájára lép, első dolga, hogy köszönti a gazdát és házanépét. Mi is első szavunkkal meleg „Ad­jon Isten“-t mondunk mindazoknak a magya­roknak, akik az óceán innenső partjain lak­nak. Akármerre legyen szétszórva a marok­nyi magyarság, nyelvének különös zenéje és a világ előtt rejtélyes értelme, a magyar sors egységes bánata mindannyiunkat úgy össze­kapcsol, hogy vagy áldásként hordozzuk egy­mást, vagy puszta létünkkel átokként nehe­zedünk egymásra. Eddig minden magyar embernek a legnagyobb fájdalmat egy másik magyar ember okozta, meg kell tanulnunk egymásnak az élet legnagyobb örömét okoz­ni. Jövünk teliát azért, hogy minden magyar­nak elkiáltsuk: Békesség nektek! — Köszöntjük amerikai testvéreinket ma­gyar szívvel és azt kívánjuk, hogy boldogan éljenek azokkal a nagy ajándékokkal és le­hetőségekkel, amelyeket Isten elibük e bol­dog ország erőiben, a kálvinizmus igazságai­ban és a magyarság tövises dicsőségében nyújtott. A körutat New-Brunsmck-ban és Costevil- le-ben kezdette meg s onnan tovább utazott Phoenixvillebe, Mckeesportba, ahol őt a ma­gyar görögkatolikusok és a Szent György- egylet is üdvözölte, Homestead-ba, majd részt vett egy összejövetelen, ahol megjelentek a homesteadi, tovább a pittsburgi, mokeesporti, duquesnei, leeohburgi, springdialei, jobns- towni, dán arai brownsvillei, rankini, youngstowni és ventandalei testvér-egyházak elöljárói, lelkészei, akikkel presbiteri konfe­renciát rendezett Ravasz László. Azután Du- quesnebe, Legionerbe, Windberbe, Johns- towraba, Youngstownba utazott és végül Cle- veland került sorra. Ravasz László megjelenése mindenütt lel­kesedést keltett. Szegény, máról-holnapra élő bányamunkások, akiknek minden dollár kereset kenyérre kell, otthagyják munkahe­lyüket, farmerek száz-kétszáz kilométert lesznek meg autón, csakhogy jelen lehesse­nek szónoklatain. A szeretet apró .Teleivel halmozzák el nemcsak a reformátusok, ha­nem katolikusok, evangélikusok és zsidók is. fis dacára az európai ember számára szokat­lan távolságoknak, melyeket vasúton és autón meg kell tennie s a tropikus meleg el­lenére kitünően bírja a fáradságot. a lépes Hét szépirodalmi képes hetilap. Egyes szám ára 2 korona. Asszonyok uralkodnak egy mexikói indián szigeten A férfiak rabszolgasorban sínylődnek és kiszolgáltatottjai a nőaralomnak Hervandez trópusi kutató most érkezett vissza' délamerikai útjáról Londoniba é6 ott meghívott közönség előtt a néprajzi társaságban izgatóan ér­dekes előadást tartott utjának tapasztalatairól. Hervandez két esztendőt töltött a Mexico közelé­ben fekvő számos, felderittetlen sziget tanulmá­nyozásával. A szigetek lakói, úgy látszik, igen ki­tünően értik a módját, hogyan kell távol tartani la­kóhelyüktől a kultúrát és a civilizációt. Eddig ugyanis ez teljes mértékben sikerült é6 a lakosság olyan állapotban van, mint volt kétezer esztendő­vel ezelőtt. Ritkán téved fehér kulburlény ezekre a szigetekre, amelyeknek lakói például még so­hasem láttak vasutat vagy autót. Ezzel szemben ismerik a repülőgépet, hiszen majd minden nap átrepül néhány a szigetek fölött, ők azonban szen­tül hiszik, hogy az aeroplön óriási madár, vagy rossz szellem. A technikai kultúra alkotásai kö­zül csupán egyet ismernek tökéletesen e sziget­lakok: a puskát. A legtöbb közülük állig felfegy­verkezve jár. Hervandez rengeteg élménye közül a legérde­kesebb a kis Tiburek sziget lakóival való isme­retség. Ezt-a szigetet egy indián,törzs lakja, amely szerá-nak nevezi magát. A sziget elég nagy terje­delmű, hogy 50—100.000 embernek hajlékot ad­jon, mégis mindössze 4000 ember lakja. Nagyré­sze tehát lakatlan. A törzs gondosan vigyáz, ne­hogy idegen lépjen a szigetre. Politikai tekintet­ben a sziget lakói teljesen függetlenek. Sem a spanyolok, sem a mexikóiak soha ezt a népet meg nem hódították, a konkviszdorok nem tanú­sítottak érdeklődést a meglehetősen távoleső, szik­lás sziget iránt. Ilymódon sikerült a kis indián- törzsnek fennmaradnia és az ősi idők szokásait mindmáig megőriznie. Hervandez élete a hívat­lan látogatás elején bizony nem igen volt bizton­ságban ée csak azért maradhatott a szigeten, mert értett a bennszülöttek nyelvén. Négy hétig maradhatott a szigeten, ami oly nagy kitüntetés volt, hogy ehhezfoghatóban fehér ember még nem részesült. A négy hét alatt Hervandez figyelemre­méltó dolgokat látott. A törzsfőnök — asszony. Körülbelül hatvan esz­tendős lehet. Ez az asszony uralkodik a sziget népén egy államtanács segítségével, amelynek tag­jai kizárólag ötven évnél idősebb asszonyok. Amint a klasszikus népeknél megvolt a vének ta­nácsa, itt a Matrónák Tanácsa található meg. A szigeten minden jog forrásai az asszonyok, mig a férfiak itt alárendelt szerepet játszanak, rab­szolgasorban sínylődnek. A durva munkákat, pél­dául a főzést, a férfiak végzik, mig a „szellemi" foglalkozásokat — ha ilyenekről egyáltalán be­szélni lehet Tiburek szigetén — az asszonyok űzik. A tőrzsfőnöknőnek tizenkét fiatal, harcias külsejű asszony alkotja a testőrségét. Hadsereg is van Tiburek szigetén, háromszáz főből áll A hadsereg szervezete a következő: a vezetés, a parancsnokság a nők kezében van, tisz­tek és altisztek csak nők lehetnek, a férfiak a köz­katonák. A házasságban szintén másodrangu a férfi szerepe. A nők annyi férjet vehetnek ma- gukniak, ahányhoz kedvük van. Az örökösödési jog is a nőknek kedvez. Az örökös mindig az első- szülött leány, a többi testvér az anyagi örökség kis töredékére van utalva. A fiuk semmit sem örökölnek, nekik, ha felnőnek, rabszolgának kell elszegődniük. ii■ Imiim iiwffiiw—wacssmsam i wi—hiwiiiimi i mii III i 11 |i i u L Otven emelet magasságban, imbolygó épitőátlványokon John Sieg amerikai épitőmunkás izgalmas naplója a féléi- mekről, borzalmakról, szerencsétlenségekről és halálokról, amelyeket egy felhőkarcoló építése közben megélt Filmeken és képeken gyakran látjuk az amerikai felhőkarcolókat, a technika szédítő csodáit. És megborzongunk még a gondolatától is, hogy emberek tornászták fel magukat ilyen magasra, összerótt osz­lopokon és emberek hurcolták fel maguk­kal azt a sok építőanyagot, amelyből a monstrum formát és életet kapott. A fil- . mek és képek azt is bemutatják, hogyan történik mindez és nevető arcokat vará­zsolnak a képre. Meg ne tévesszen azon­ban bennünket ez a nevetés. Kevés izgatóbb emberi dokumentum ke­rült a kezünkbe eddig, mint John Sieg német származású amerikai épitőmunkás naplója, amelyet a minap közölt a Berli­ner Tageblatt. John Sieg egyszerű tanu­latlan munkás ugyan, de Írása nagy világ- irodalmi lendületet kap, amikor leírja, hogy Detroitban hogyan dolgozott egy öt- venemeletes ház szédítő ormain és milyen félelmek gyötörték. John Sieg ama kevesek közé tartozott a felhőkarcoló épitőmunkásai közül, aki megmenekült a nyomorókságtól és halál­tól. Naplója itt következik: Egy felhőkarcoló csupasz acélvázán dolgozunk. Már tizenhét emelet állványai merednek a ma­gasba. Közel vagyunk a felhőkhöz. És ha borús napokon mélyen és súlyosan feküsznek a városra, akkor nedves és csúszós lesz az a tenyérnyi szé­les terület, amelyen egész nap balanszírozunk. Ez a lezuhanások ideje. Eleinte igen sokat beszél­gettünk erről ebédidőben. És az egyik közülünk, a kis francia, még most is gyakran összeborzad. Jól tudjuk, mit akar mondani, miután mi többiek is igy voltunk eleinte. Ferenc is rettenetesen félt hetekig, akárcsak én és mindnyájan. Ée a félelem a legrosszabb. Éjszaka álmomban gyakran kuszok fölfelé, aztán nagyot kiáltok, mitha zuhannék... és karommal hadonászok, meg akarok kapasz­kodni ... Nem messze tulnan Kanada látszik zöld síksá­gaival, — látjuk az országutakat. A folyón innen, lábunk alatt terpeszkedik Detroit. A felhőkarco­lók közt a keskeny sikátorokon keresztül megpil­lantjuk a Ford-müvek kéményeit. Néha öröm fog el bennünket: fiatalok vagyunk, alig van közöt­tünk huszesztendősnél öregebb. Péter és Károly folyton tréfálkoznak. Ma vidáman vagyunk. Mun­kánk van — és ez nagy dolog. * A legtöbb nap azonban komor. Ha naponkint néhányszor földe megmásszuk a húsz létrát, úgy érezzük, mintha az állványok a lábunkon lógná­nak. Éppen ezért ebédelni se megyünk le. Itt fönt fogyasztjuk el. Mert a liftet nem használjuk többé sohasem! Mikor egy este munka végeztével a liftre váriunk, hogy leereszkedjünk, hirtelen vérfagyasztó kiáltást hallottunk a nyitott, akná­ból... néhány másodperccel később pedig mé­lyen lentről recsegésI-ropogást... Eleget tudtunk: a drótkötelek beregve és fütyülve felrándúllak és meglazultak. Az öt ember, aki beszállt, túlságo­san nők volt m ideiglenesein épített liftnek. A mi csoportunkból senki se volt köztük. De térdeinket reszketés fogta el és egyszerre attól kezdünk félni, hogy a létrák is leszakadhatnak ... Az összezúzott bajtársak tetemét pedig ott lent a pincében nem néztük meg... De bennünket ma­gunkat is elég szerencsétlenség ért. Ferenc azt mondja, hogy majdnem oly rossz ez, mint a há­ború ... Mi Vagyunk, azt lehet mondani, az elővéd, amely a többieknek, akik mélyen alattunk dolgoz­nak, a szükséges biztonságot készíti elő. Fölöttünk egy emelettel, ahol a függőleges állványrudak pusztán és szögletesen folytatás nélkül a magasba merednek, már csak a szögelők vannak, ezek a kemény cimborák, akik darabról-daiabra följebb építik a felhőkarcoló csupasz vázát. Utánuk követ­kezünk mi, akik a tátongó semmiségbe gerendá­kat cipelünk fel az inogó keskeny állványokon. Alattunk nincs szilárd talaj, mellettünk irtóztató mélység tátong, fölöttiünk a lezuhanó, izzó vasda­rabok állandó veszedelme és az ég... Borzalmas dolgok történtek ebben a magasságban a többi magas házon. Tudják ezt a felhők és tudja ezt a köd meg a szél. Gyakran nyugtalanság fog el bennünket. De a kalapácsok örök csattogása újra eltompitja az agyunkat, egykedvűen, inegigézve hurcoljuk tovább a gerendát. * A huszonnegyedik emeletet sohse fogjuk elfe­lejteni. Egyre fáradságosabb lett a munka. Már alig beszélünk egymással. Yizhordónk, egy egész fiatal fiú, elsápad, ha itt fönt lát bennünket. A vi­zet tulajdonképpen egészen fel kellene horda­nia. Mi azonban megsajnáltuk őt, és a létrától magunk hozzuk el a vödröt. A három uj ember, akiket most osztottak be hozzánk, szintén nagyon reszket. Ügyetlen állatok módjára hason csúsznak állványról állványra — fújva, izzadva, rémült te­kintettel. És ősszel már hűvös kezd lenni ide- fönt . Még most, hetek múlva is, élesen látom elalvás- kor azt a jelenetet, mikor Péter *és Károly a szé­dítő mélység szélén tréfálkoztak. Biztonságban érezték magukat, — mint ahogy a nehéz hónapok után majd mindegyikünk biztonságban érzi magát. Péter könnyelmű lett és rákiáltott Károlyra: „Mars le!“ Ebben a pillanatban éppen háttal áll­tam feléjük. De láttam, amint a velem szemben ál­ló Ferenc hirtelen összerázkódott és elfehéredett. Megfordultam — Péter és Károly nem voltak töb­bé fönt... nem, nem voltak többé fönt... hihetet­len, nem voltak többé fönt... Egyikünk sem hal­lott kiáltást, egyikünk sem kiáltott, egyikünk sem mert odatekinteni, ahol az uccán a tömeg összefu­tott és óriási gyűrűt alkotott. A kis francia rosz- 6zul lett és úgy viselkedett, mint egy gyermek. Azután felvette a bérét és elment. Este alig tudjuk lábunkat és gondolatainkat a szilárd földhöz hozzászoktatni, de a reggel még kinzóbb. Mintha álomban járnánk, ugy inognak lépteink. Tulajdonképpen állandóan részegnek kel­lene lennünk, ostobán tétován és érzéktelenül ré­szegnek. Mert életünk másodpercektől és milli­méterektől függ. Ha hirtelen gondolkozni kezde­nénk, vége volna. Már úgyis sok vérfolt van kö­1929 szeptember 5, wtttftrtgfc. röskörül, a fundamentum körül. Már azt lse tud­juk, hány. A számlálást régen beszüntettük. * A negyvenedik emeleten voltunk. A kezemet alaposan megsértettem és le akartam ereszkedni a létrákon a kötözőhelyre. Ferenc azt tanácsolta, hogy menjek haza. Beleegyeztem és szerszámai­mat is magamhoz vettem. A fáradságos lefelé má­szás közben egyszer csak kiesett a kalapács a kezemből... A félelemtől megmeredve vártam egy pillanatig és letekintettem a létrák káoszába. Két emeletei, mélyebben egy ember dolgozott, ugyanazon a helyen, ahol én. Bucsuktam a sze­memet és görcsösen megkapaszkodtam. A kalapács talált... Reszketve másztam ismét fel. A kezem pedig vérezjhetett most. Észre sem vettem. Egész kábult voltam. Ferenc hallgatott és nekem azt is tanácsolta, ne kérdezzek és ne beszéljek semmit. Estére az ember halott volt. így szóltam Ferenc­hez: „Fel kell keresnem a halott hozzátartozóit és segítenem kell rajtuk". Ferenc a fejét rázta és kijelentette, hogy az ilyen elhatározásokat amúgy Solyvánáf "i csak a t jj Csizi-Jódkiara, Csizfiirdöl sem szokták végrehajtani. Én azonban elmentem a kérdéses házba, amely kis barakk volt és a szürkületben még szegényebbnek tűnt... Szivem ugy vert, mint egy hatalmas kalapács... És én a küszöbről lassan visszafordultam ... * Befejeztetett. Kész a ház. Félig közömbösen, fé­lig örmmel néztük, amikor az utolsó állványokat erősítették fel. Már régen igazi, végleges lifteket építettek be. Hintázó deszkákon, állvány nélkül dolgozzák magukat egyre följebb a kőmivesek. A vasmunkásokat elbocsátották. Utolsó tekintetünkbe, amelyet a felhőkre és a városra vetünk onnan föntről, belekeveredik az emlékezés, Péterre és Károlyra, az én halottam­ra, a többi halottra és azokra, akik télen az uc- cákon fognak ácsorogni kar nélkül, vagy láb nél­kül, nyomorékon... Ősz lesz. A város újra befo­gad bennünket és kiszívja a reszketőst tagjaink­ból. Búcsúzunk. Pompásan, mint valamely vár, büszkélkednek a kupolák. Szürkék, hidegek és nedvesek lesznek a felhők, amelyek súrolják őket... Felhőkarcoló... Rovatvezető: VBCSEY ZOLTÁN dr. fi budapesti sakkverseny harmadik fordulója Casablanca három egységgel vezet Budapest, szeptember 4. A sakkverseny harmadik fordulóján a következő eredmények voltak: Tartakower—-Rubinstein. Olasz megnyitás. A játszmát már a 19. lépésben remisre adták a lépések háromszori ismétlése után. Brinekmann—-Colle. Aljechin-megnyitás. Változatos fordulatok után a játszma a 83. lé­pésben remis-vei végződött. Steiner—Przepiorka. Spanyol. Sleiner kor­rekt tisztáldozatot hozott a megnyitásban, nem találta el azonban a helyes folytatást, ugy hogy Przepiorka ellentámadáshoz jutott és a figurát megtartotta. Steiner ugyan javí­tott helyzetén, de a figura-előny győzni fog. A játszma függőben maradt. Thomas—Prokes. Francia. Prokes elnézést követett el, amelyet Thomas lartósan kiakná­zott. Prokes kénytelen volt vezérét egy to­rony és huszár ellen feláldozni. A játszmát félbeszakították. Thomas szabadgyalogját felvitte a hetedik vonalra, de az ellenfél fu­tárja akadályozza a benyomulásban. Az állás igen komplikált. Vajda—Montiéolli. Réti-megnyitás. Vajda heves királyszárnyi támadást nyitott. Tiszt- áldozalol is hozott, Monticelli azonban nagyon ügyesen verte vissza a támadást és a játszma a 44. lépésben remis lett. Bosch—Havasi. Vezércsel. Ügyes pozició- játékkal Havasi gyalogost szerzett, de a győ­zelemhez nem volt elég és a játszma az 56. lépésben remisvei végződött. Canal—Capablanca. Vezérgyalog. Érdekes játszma. Capablanca két tisztet adott torony­ért és gyalogosért. Ügyes bástyamanőver után szabadgyalogost szerzett, amelyért Canal kénytelen volt tisztet áldozni. A végjátékot Capablanca az 57. lépésben megnyerte. A második fordulóról szóló tudósításba hi­ba csúszott. Monticelli nem verte meg Tho- mast, hanem csupán remist ért el vele. Prze­piorka sem vesztette el még játszmáját Canal ellen, hanem a parti függőben maradt, bár Canal állása nyert. Szerdán a függő játszmákat játszák le, csü- lörtökön lesz a negyedik forduló. Állás a harmadik forduló után: Capablanca 8, Tartakower 2Iá, Havasi, Rubinstein, Vajda 2, Monticelli 1, Przepiorka ,'í(2), Bosch, Brinekmann, Colle, Prokes, Steiner, Phomas 1(1), Canal 0(2). I | I II í X:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents