Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-04 / 200. (2125.) szám
“jk Kai si£munit ta ©í«a®s V11L évf. 200. (2125) szám - Szerda - 1929 szeptember 4 ^AlOVARHTRMB Bőfizetési ár: évente 300, félévre 150t j\ szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága Il. Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre* z-w • •/ • 12, II. emelet Telefon: 30311 -- Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOLltlKOl napilapja Felelős szerkesztői hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Tehavonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ké DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCfí GÉZA lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha 1 genfi Jubileum Prága, szeptember 3. A Háború utáni politika egyik legérdekesebb jubileuma az, amely most zajlik le Géniben, ahol Ötvenhárom nemzet képviselője ünnepli a népszövetség tízéves fennállását és bizonyára nem lesz hiba bankettekben, píré- tikus szónoklatokban és egyéb pompában a nagy esemény# megünneplése alkalmából. Ezerkilencs/ázti’/ei kilenc pesszimistái előtt ez a tiz év is meglepetést jelent, holott a népeit éJ nemzetek töiténelmében valóban másod- percnyi jelentősége s rcsen, mert egy egy v lágakoió kikristályosodásához nem évri,cedek, de évszázadok keltenek és az első decemurn próba sem lehet, mely bebizonyítaná vagy be nem bizonyítaná a népszövetség létjogosultságát. Mindazonáltal ahogy a genfi gyülekezet Versailles után indult, amikor Wilson amerikai ernök felháborodott gesztussal rúgta fel a genfi Aeropagban lévő székét s amikor a vi- „ág másik ké' fői.? Iáim así ágát, a németet és az oroszt egyszerűen kitessékelték a népek gyülekezetéből, még ez az egy évtizedes lét is, bármily shalma* volt, eredményt és csaknem tüzpróbát jelent. Nem beszélhetünk arról, hogy Genfiben bizonyos eljárási tradíció és ügykezelési mód fejlődőt* volna, ki az elmúlt években. A nép- szövetségnek nincs taktikája és nincs stratégiája. Tízéves múltja az indok és rendszer- nélküli kusza tapogatózások szakadatlan láncolata s borzalmasan sok a nevetséges fiaskó, amely érte. Eddig többet mulattak és nevettek rajta, mint dicsérték s legtöbbször csupán a genfi ünnepeltetés volt egy-egy közgyűlésen a komolyság és az emelkedettség kifejezője. A diplomáciai formalizmus vészjóslóan diadalmaskodni látszott a tárgyalásain és voltak pillanatok, amikor a jóérzésü emberek undorral fordultak el a jelentéktelen papir-han- dabandázás elől. Úgy látszott, hogy a nemzetek szövetségét egyedül a győzők úri passziója tartja fenn, hogy a humanitás s az általánosság mázát vonják kicsinyes vagy rosszakaratú praktikáikra és a nagy genfi hivatal nem egyéb, mint vezetőinek körmönfont’ és kétségbeesett tevékenysége a gigantikus világszi- nekura megtartására. Sokszor úgy látszott, hogy a népszövetség nem az európai népek ügyeiért, hanem önnön létéért küzd és Sir Drummond százszázalékos aktivitással harcol ragyogóan fizetett és kényelmesen élő munkatársainak kenyeréért. A harag és a pesszimizmus sokszor terelődött Genf felé. Voltak idők, amikor a refor- mációs teremben ülésező delegátusok, különösen a hajdani tanácstagok, Versailles méltó utódjaivá szegődtek. Két év előtt jelentette ki Apponyi gróf, akit senki sem vádolhat elhamarkodott pesszimizmussal, hogy Genf ben sohasem érezte magát egyenragu delegátusok társaságában. Ha az elnök szájából elhangzik a „mi“ szó, áz ősz magyar államférfiu akaratlanul körülnézett a terem ben és kereste, hogy ki itt a „mi“ és ki a más. önmagát sohasem érezte a komoly tanácskozási joggal rendelkező tagnak, mert sem a párisi szalonokban, sem a londoni klubokban, vagy az olasz terasz zokon nem volt meg a háború után az a kellemetlen különbség a győző és a legyőzöt- tek között, mint éppen Genfiben, ahol testvériesülni kellett volna. Ezek az árnyoldalak. Az objektív szemlélő kénytelen azonban megállapítani, hogy az utóbbi években javult a helyzet. A háború utáni bajok és komplikációk között mindjobban engedett a győző hatalmasságok merev gőgje és a sorscsapások, a legyőzött népek heroikus magatartása, Európa gazdasági és világhatalmi lezüllése egyre jobban megérlelte az addig gőgös nyugati nagyhatalmak beidAz lirópai Egyesült államé!! terve Genfben Franciaország nem bízik MacDonaldban — Pánetirópa Anglia nélkül ? Páris, szeptember 3. Francia sajtókörök- bern rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak a tizedik népszövetségi közgyűlésnek, amelyen mindenekelőtt Briand-nak az európai egyesült államokra vonatkozó terve kerül megvitatásra. A Petit Párisién jól értesült genfi munkatársa szerint a francia miniszterelnök és külügyminiszter a locarnói politika logikus folytatásának látja az európai népek további összefogását. Nem az európai egyesült államok utópisztikus tervét akarja megvalósítani, hanem a népszövetség kebelén belül európai munkaközösséget akar teremteni, egy „európai osztályt*1, mely kizárólag gazdasági kérdésekkel foglalkozna. Briand-nak nincsenek illúziói és jól tudja, hogy az európai gazdasági államközösség megteremtése nem napok kérdése. Eszméjének megvalósítására évekre van szükség. A jelen pillanatban csupán arra törekszik, hogy az egyes európai államokat rábírja az eszme közelebbi megvizsgálására és elérje, hogy az európai országok kinevezzék megbízottaikat, akikkel a továbbiakat megtárgyalhatja. A megbízottak kidolgoznák azokat az alapelveket, amelyeken a gazdasági együttműködés felépülhetne. A francia sajtó jól tudja, hogy a jelenlegi genfi tanácskozás fontos etapját jelenti a népszövetség fejlődésének és teljesen át fogja értékelni az európai erőviszonyokat. A tizedik népszövetségi kongresszus fő jellemvonása, hogy a világháború végleges likvidálásának jegyéiben áll és ámbár e napokban csupán a megnyitási formalitások bonyolódnak le, mindenki érzi, hogy tisztult a bb levegőt lélekzik. A hágai kormánykonferencia eredménye szemmelláttható a szenzibilis genfi atmoszférában. Parisban főleg Briand küszöbön álló beszédére kiváncsiak. Gondosan előkészített proklamációt várnak tőle, amelyben feltárja az európai hatalmas gazdasági megegyezésnek végtelen szükségességét. Ugyanilyen feszülten, de szker ikusan várják MacDonald megnyilatkozását is. Az angol miniszterelnök párisi beszéde és tegnap délutáni genfi nyilatkozata, amelyben a népek szolidaritásának szükségességét fejtegette, nem oszlatták el Franciaország kételyeit. A hágai események még nagyon a köztudatban élnek és Páriéban szemmellát- hatóan nyugtalankodni kezdenek a küszöbön álló angol-amerikai flottakomprom isz- szum miatt is, amely állítólag Franciaország rovására készül. A párisi lapok szerint az angol munkás kormány csak tettekkel és nem szavakkal mutathatja meg jóindulatát Franciaország iránt. A radikális-szociális République kijelenti, hogy az európai népek összefogása Anglia nélkül fog megtörténni, teljesen úgy, ahogy Coudenhove-Calergi bécsi gróf tervezte. Angliának végre döntenie kell abban a kérdésben, vájjon a kontinenssel vagy a kontinens ellen folytatja világpolitikáját. Németország és Franciaország ma százszorta közelebb állnak, mii-nt például Snowden és Ché- ron, akiknek ellenségeskedése a személyeskedésig fajult. Arab itiiiiiife$stMitiliáb©ru a Palesztina!. zsidók ellen A beduinok az angolokat okoüák — 1 mérleg s S3 mokamedén, '4 keresztény, 1©§ zsidé Italost — logoi légi demonstrációk Északpaleszttaában London, szeptember 3. Palesztina angol főkormányzója tegnap nyilatkozatot adott ki, amelyben éles szavakkal elítéli a beduin felkelők garázdálkodását és kilátásba helyezi, hogy a véres események nem fognak megismétlődni. Ez a nyilatkozat, ha késve érkezett is, megnyugvást keltett Palesztina és az egész világ zsidó lakosságában. A Daily Telegraph jeruzsálemi jelentése szerint a helyi sajtóval közölték, hogy a legcsekélyefb provokatív hangnemben foglamazott cikk leközlése a lap elkobzását vonja maga után. Az arab nemzeti végrehajtó bizottság az angol főkommiszárius energikus proklamáció jára ugyanolyan hangon megszövegezett ellenproiklamációval felelt, amelyben tiltakozik ama vád ellen, hogy az arabok megcsonkították a zsidó holttesteket. Ezzel szemben igaz, — mondja az arabok nyilatkozata, — hogy „zsidó hordák számos arab asszonyt és gyermeket öltek meg s a brit csapatok is több-hely ü-tt vérfürdőt rendeztek az arabok között és sok bensziilöttet az ágyban, éjjeli nyugalmuk közben gyilkoltak meg. A palesztinai zavargások oka a brit cionista politikában keresendő, mért az angolok a nemlétező zsidó nemzet mesterséges ujjúéi észté se érdekében el akarják pusztítani az arab nemzetet saját hazájában44. Az arab deklaráció végül azt követeli, hogy egy pártatlan nemzetközi bizottság vizsgálja meg a palesztinai eseményeket. Sfirafalcs angol kommüniké London, szeptember 3. Az angol gyarmati hivatal tegnap este újabb kommünikét adott ki a palesztinai helyzetről. Az ország Safed- től északra tovább nyugtalankodik, de a déli területeken helyreállt a nyugalom. A angol légi haderő vasárnap tüntető felvonulást rendezett Észak- és Északkel etpalesztina felett, tását és közelebb hozta őlket az időközben j mégis egyenrangú félnek fölismert volt köz- i ponti hatalmakhoz. A népszövetség idők folyamán az európai népek fóruma lett, — amennyiben a kulturvilágot ma két kulturális és gazdasági ellencsoportra lehet osztani: az európai és az amerikai érdekszférára. (Ebben a viszonylatban a kis amerikai vagy az afrikai és ázsiai népek nem igen számítanak.) Nem a népszövetség vezetőinek intenciója volt az európai szolidaritás kiépítése, ez magától jött és egyszerűen az eseményekből következett. Németország és Franciaország ma minden tekintetben köze1 ebb áll egymáshoz, min! Amerika és Franciaország, sőt legújabban mint Anglia és Franciaország; nem szólva arról a csaknem intim viszonyról, amely a német szociáldemokrata kormány és az angol munkáskormány között van Az arányok eltolódtak, a konstellációk megváltoztak s ezzel legalább részben megszűnt c [népszövetség régi igazságain dualizmusa, i mely győző és legyőzött népeket különböztet meg. A helyzet megváltozásában sok megnyugtató van: a népszövetség- ugyahogy kiegyensúlyozódott s mindenki majdnem egyforma eséllyel startolhat kebelében. A láthatatlan és titko- összefoglaló kapocs pedig, amelynek Briand szeizmográf természete már hangot is mert adni, az európai nemzetek egyre növekedő szolidardtásérzésében vajúdó Európai Egyesült Államok eszméje. Az első deoennium után annyira eljutottunk, hogy Briand fulmináns beszédein, egy-egy pusztában elhangzó béketirádán és sok-sok kerékkötő határozaton kívül tisztult az atmoszféra és olyan plattform keletkezett, amely magában véve nem jelent semmit, amely egyetlen fikarcnyi eredményt sem hozott, de alkalmas piedesztál az európai béke szobrának felállítására. Tiz év alatt Genfiben nem teremtettek semmit. Mégis ma nagyobb optimizmussal nézhetünk a népszövetségre, mint néztünk ezerki- lencszáztizenkilencben. Igényeink természetesen csökkentek, csodákat nem várunk s Genfben csupán olyan óraszerkezetet látunk, amely végtelen lassúsággal löki tovább a világpolitika órájának másodperc-mutatóit. De tovább löki és az éjszaka el fog múlni. Amig a népszövetség eredményekkel dicsekedhető morális testület lesz, sok mindent kell elvégezni. A magunk részéről elsősorban a saját problémánkat említjük meg, amelynek megoldása a népszövetség elé tartozik és mindennél fontosabb: a kisebbségi kérdést. Tudjuk, hogy minden egyéb — béke haladás, megnyugvás, testvériesedés, fejlődés — elképzelhetetlen Európában és a népek szolidaritásáról szó sem lehet addig, amíg ezt a fekélyt ki nem operálják a kontinens legbelsőbb és legérzékenyebb testrészéből, Középeurópá- ból.
