Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-28 / 221. (2146.) szám

J szeptember 88, szombat. 'KRSGTU-MAG^ATiHTnLAl? Bethlen Margit: A NYÍRFÁK fitenád sem tudta, hónáét jött. Egy napon ott volt a faluban s azóta ott is van. Már régóta. Az emberek megszokták. Nem árt •©akinek, igaz, hogy nem is használ, ló őröl- időre betér egy-egy háziba s leül az asztal mellé. Nem szól semmit, nem kér; ha adnak valamit elébe, azt megeszi, ha nem, akkor egy idő múlva lelkét és odébb áll. Lobogó fehér haja hosszan leng utána. Ha kérdezik, honnan jön, azt feleli: a nyíresből. Ha kér­dezik, hová megy, azt mondja: a nyiresbe. Többet nem mond, csak jár egyre jár, tágra- nyílt, nagy, kereső szemmel nézve maga elé. Hokivilágos, tiszta éjszakákon van legin­kább megbolondulva- Ilyenkor az egész éj­jelt kint tölti a nyiresben. Kitárt karokkal jár a féhértörzsü fák között, mintha át akar­ná őket ölelni és néha, mikor a szél megre­megteti ezüsthajói lombjaikat, térdre hull előt­tük és hosszan, hosszan beszél hozzájuk. A falubeli gyerekek már többször megles­ték ilyenkor, de oly értelmetlen dolgokat mondott, hogy alig lehetett megjegyezni. Va­lami királynéról beszél mindig, aki magával vitte, régen, nagyon régen: „Arany volt a hajam, ezüstté vált azóta. Olyanná, mint a ruhád, mikor először láttalak a fehér nyírfák között táncolni a holdfényben. Fehérebb vol­tál, mint ők, fehérebb és karcsúbb. Most is olyannak látlak, szerelmem, fehér királynője. Hétszer hét esztendő, hétszer hét pillanat, ennyi volt az egész. Hétszer hét esztendőt töltöttem elbűvöltem, trónod zsámolya előtt. Hogy is mondtad? — Amig a vágy szárnya meg nem lebben telkedben más asszony után... — Hétszer hét pillanatig voltál az enyém. És ha nincs az a másik, a másik, akit nem is szerettem, csak vágytam utána futólag, mert nem szeretett és még nem volt az enyém ... Amikor a vágy szele megérinti testedet, már nála is vagy... úgy mondtad. És igazad volt! Felébredtem és nála voltam, nála, aki már nem kellett, mielőtt még az enyém lett volna. És azóta kereslek, kereslek fáljó vágyó, ki­ncs epedéssel, szélben hóban, arany napsu­gárban, fülben, fában, holdvilág táncában, té­ged, mindig csak téged!" A gyerekek mér nem is értik, mind sebe­sebben beszéd, félni kezdenek tőle, már szin­te kiált, azután felugrik és elkezd futni, ki­tárt karokkal, lobogó fehér hajjal, tágra nyílt, révedező, kereső szemekkel, előre, tovább, tovább.. i Most már nem volt többé szüksége rád — mondotta. A kisleány fedzokog: — De én úgy szerettem, mórt nem szere­tett ő is engem? Nagymama osititólag simogatja fejét: — Dehogy nem szeretett. Csak, tudod, mi­kor a madár megnő, akkor kirepül fészkéből, pedig ott az anyja van. Talán az is busul, de hát minden madár ezt teszi. Ez már igy van. A kisleány haragosan veti föl fejét: — Akkor minden madár rossz — jelenti ki szikrázó szemmel. Nagymama újra mosolyog, de mintha kissé j fátyolos lenne a szeme: — Nem rossz, nem rossz, — mondja csen­desen, — csak olyan az ő természete. A beregszászi járási képviselőtestület harmincezer koronát szavazott meg a magyar diákmenzáknak A MADÁR El röpült. Ott ugrált és csiripelt még egy darabig a többi madár között a fán, egyszer­egyszer vissza is szállt az ablakpárkányra, azután egyszerre csak szétbontotta szárnyát és nyilsebesen a közeli erdő felé tartott. A kisleány a rémülettől megdermedve néz utána. Hisz az nem lehet, hogy az ő madara, melyet pici-pici kora óta ő nevelt, most el­menjen, csak úgy, minden ok nélkül. Még tolla sem volt, amikor a fa alatt találta; egy skatulyába puha, meleg pelyihet rakott, ott tartotta napokig és hajnalban már felkelt, hogy etesse és még a kirándulásra sem ment el, nehogy azalatt baja essék. Es most itt hagyja őt. Amig még nem tudott repülni, úgy ugrált és futott utána, mint valami kis kutya, az egész házon ke resztül -kasul. És ha elvesz­tette szemelőtt, sírt és csipogott, akár az anyját kereső kis gyerek. A háládatlan! A kisleány arcán köoér könnycseppek pereg­nek végig. — Mi történt? — kérdi marna, aki nagy kulcscsomóval jön be a szobába. — A madaram! Elröpült! — mondta a gye­rek elkeseredve. Mama megc'urógaitja arcát. — Ejnye! Miért is nem tetted kalitkába. Na ne busulj, majd találsz másikat — ős ki- siet a szobából. A kisleány megrázza fejét: Másikat? az nem ugyanaz! Mama ezt nem érti. Különben is most annyi a dolga és mindig csak arra gondol, hogy papa vájjon mikor jön haza. Igen, ha beteg volna, vagy a leckékről volna szó, de olyan dolgokat, amik csak neki fon­tosak, azokat mama utóbbi időben nem veszi valami komolyan. Azokkal már jobb nagy­mamához menni, aki most egy hónapra hoz­zájuk jött. Rendesen a városban lakik egye­dül egy oly kedves kis házban, ahol minden fiók tele van nyalánksággal az unokák számá­ra. ő már oly öreg, mindig csak a karos- székben ül és nem történik vele semmi, néki van ideje a mások bajával törődni. Nagymama nagy figyelemmel i« hallgatja végig a kisleány panaszát: — És a jó Isten azért adta őt nekem, hogy gondozzam, hát akkor miért ment el? — fe­jezi be, fejét nagymama ölébe temetve. Nagymama egy egész kicsit mosolyog, amint végigsimit unokája haján, de a kis­leány azt nem látja: — Tudod, én azt hiszem, hogy a jó Isten téged adott őneki, hogy oe pusztuljon ©L Beregszász, szeptember 27. (Saját tudósí­tónktól.) Szlovenszkó és Russnmszkó ma­gyarságán ak az a nemzeti mozgalma, mely a csehszlovák főiskolákon tanuló magyar diákok számára diák menzákat s a magyar főiskolásleányok részére leányotthonokat tart fenn, a beregszászi járás képviselőtes­tületének követésre és minden dicséretre méltó elhatározásával most kiemelkedő je­lentőségű eseményéhez érkezett eL A be­regszászi járás képviselőtestületének vá­lasztmánya ugyanis a napokban tartott ülé­sén a prágai, pozsonyi és briinni magyar diákmenzáknak harmincezer koronát sza­vazott meg azzal kikötéssel, hogy ebből az összegből elsősorban a beregszászi járás községeibe illetékes egyetemi hallgatóké segélyezzék. A beregszászi magyar interná- tus részére pedig százezer koronát szavaz­tak meg. Az utóbbi hónapokban Szlovenszkó és Rnszinszkó több városa és járása már megszavazott kisebb-nagyobb adományokat a magyar diákmenzák javára, azonban esek összegét magasan túlszárnyalja a be­regszászi járás képviselete által megszava­zott adomány. Ez eddig a legnagyobb egy­összegű adomány, amit magyar kisebbségi diákszociális célra adtak. Az egész szlovenszkói és ruszinszkói ma­gyar nyilvánosság előtt igaz magyar szere­tettel és elismeréssel üdvözöljük a bereg­szászi járási választmányt ée képviselőtes­tületet e nemeslelkü elhatározása alkalmá­ból. A megszavazott összeg értékénél is na­gyobb szolgálatot tettek a magyar jövő, a magyar ifjú nemzedék szent ügyének. Reméljük, hogy a beregszászi példaadás­nak országszerte méltó visszhangja és sok, igen sok követője les*. Weichherz dr. replikája Boricky ügyész vádbeszédére a Toka pörben (Tudósítás eleje az 5. oldalon.) Az elnök ismét rövid szünetet rendel el, amely után Weichherz dr. védő emelkedett szólásra. Az ügyész ur, úgymond, nem tudta megcáfolná fejtegetéseinket és azt a logikát, amelyet iróniku- san ügyvédinek nevezett eL Szemünkre vetette azt, hogy kritizáltuk a rendőrség működését Itt csak arra a beigazolt tényre mutatok rá, hogy a rendőrség emberei árnyként követték mind­azon embereket, akiknek neve az üggyel kap­csolatban felmerült. Mi büszkék vagyaink arra, hogy sokezer hívünk volt, ami óriási erkölcsi erő és nagy különbség ahhoz képest, hogy az ügyész úrhoz érkezett Miss Canived-féle levelet bizonyos Mise Brati- slava küldötte, aki a felhívás ellenére sem jelent­kezett Aa ügyész ur replikája tulajdonképpen nem volt replika, hanem politikai választási beszéd, Rázus Márton a NArodnie Noviny egyik mailt heti számában említi fed ezt az idézeted:' „Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áh meg, ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg.“ Ez a pör is ilyen nehéz kő. Felihajitották, hogy egy politikai esz­mét üssenek agyon, de kérdés, hol áll meg. Ezért felhívjuk az ellentábor figyelmét is arra, hogy megáll-e a politikumnál, mert könnyen sért­heti a jogot ée a szabadságot is. Tekintetes bíró­ság, fisadéit bíró urak, önöktől függ, hogy ez a kő hol áll meg, önöknek kell a köztársaság béké­jét biztosi tani. Végül kéri Snaczky felmentését. Weichherz beszéde után Terebessy a tárgyalást félbeszakítja ée annak folytatását hétfő reggel 8 órára halasztja. Ekkor fog még Ottlyk védő beszélni és Tuka ás felszólal az utolsó szó jogán. A német és francia jobboldal két év óta komoly közeledést keres Rechberg és Paul Reynald missziója - A sikeres párisi ét berlini tanácskozások A rimaszombati református egyházközség vasárnap vá­lasztja meg lelkészévé Péter Mihály püspököt Rimaszombat, szeptember 27. (Saját tudósítónktól.) A rimaszombati re­formátus egyházközség szeptember 29-én dél­előtt tartja meg lelkészválasztó közgyűlését, amelyen az egyházi alkotmány értelmében végérvényesen döntenek a Pálóczi-Czinke István lemondásával megüresedett első lel- készi állás betöltéséről. A közgyűlés már csak; formalitásoknak tesz eleget, mert a presbi­térium tudvalevőleg már hetekkel előbb Pé­ter Mihály meghívása mellett foglalt állást s az uj püspök ezt a meghívást el is fogadta. A vasárnapi közgyűlés egyhangúlag fogja szankcionálni a presbitérium döntését s ez­zel Péter Mihály gálszécsi lelkész az egyházi alkotmány értelmében a rimaszombati refor­mátus egyház első lelkésze lesz. A rimaszom­bati egyháztanács a püspöki épület renovál- tatásával is elkészült már, úgyhogy az uj püs­pök átköltözésének most már semmi akadálya nincsen s hir szerint Péter Mihály a jövő hő elején már el is foglalja állását Rimaszom­batban. A püspöki beiktatás október 30-án, a reformáció emlékünnepén fog vógbemenni Rimaszombatban. A lengyel kormány első- és másodosztályú kisebbségeket különböztet meg Varsó, szeptember 27. A különböző nemzeti kisebbségek: és a lengyel kormány viszonya világosain kitűnik abból az állásfoglalásba®^ amelyet a pMsudszkistáik az aUkodmányre- fonm megbeszélésére összehívott ülés előtt az egyes kisebbségekkel szemben elfoglaltak. Az ukránokat és a fehéroroszokat a szejm tanács­kozásaira egyáltalában meg sem hívták, mert ez a két kisebbség a lengyel kormánypártok szerint alapvetően állaimellenes és igy nincs mit keresnie Varsóban. A zsidó szejmkünb- bal szemben mérsékeltebb magatartást tanú­sítottak, ámbár az ő megjelenésüket is fel­tételekhez kötötték. A német klub hajlandó részt venni az alkotmány revíziójának munká­jában, de feltételeket állít, amelyeket a len- gyed kormánypártok aligiha tertanak be. Pár is, szeptember 27. A Havas-ügynökség közli Rechberg német politikus levelét, amelyben a berlini jobboldal egyik vezére válaszul Paul Renaud nyilatkozatára. Mint Ismeretes, a német néppárt egyik lapja lelep­lezte a német és a francia jobboddal között iefolyt tárgyalásokat, amelyek a szovjetelle­nes német-francia katonai szövetség megkö­tésére irányultak. E tárgyalásokat német részről több tábornok bevonásával Rechberg vezette, mig francia részrőll ugyancsak szá­mos katonai személyiségen kívül Paul Rey- naud, Páris jobboldali képviselője, intézte a megbeszél éseket. Rechberg szerint a nómot és a francia jobb­oldal belátta, hogy a francia-német közele­dés oly hatalmas horderejű cselekedet, amelyet nem szabad a pártpolitika keretein belül megoldani és a jobboldalt épp úgy bele kell vonni, mint a baloldalt. A német-franci a közeledés csak úgy lesz őszinte, ha a nemzet teljességét bevonják. Ép­pen ezéirt Paul Reaynaud szívélyesen fogadta Reohberget és Lippe német tábornokot Páris- ban, amikor tavady tavasszal a francia fővá­rosban jártak. Reynault a nőmet parlamente­reket megismertette a francia szenátorok és képviselők egy csoportjával, de jobboldali államférfiakon kivüd baloldaliakat is hozott a németek tiszteletére rendezett reggelire. Amikor Paul Reynand Berlinben visszaadta a látogatást, Rechberg ugyancsak bemutat­ta a német jobboldal, centrum és baloldal nevesebb politikusainak. A francia képviselő ezen kívül Streeemannt is meglátogatta. Rechberg levelét azzal fejezi be, hogy Reydaud informatív tárgyalásai eredményének közlése Berlinben nagy szen­zációt keltett Reynaud és Reidhbeig különben tárgyalásaik folyamán megállapították, hogy eszméik és gondolataik tekintetében komoly közeledés történt — Franciaországban M sserb munkást balálra gázolt a egy vonat. St. Jean de Mauriennoből táviratozzék: Ma hajnalban Saint Michel állomás közelében kisiklott egy teher vonat. A megrongá­lódott úttest helyreállítására szerb munkásokból álló kolóniát küldöttek ki. Hibás váltóállítás kö­vetkeztében egy személyvonat berubogott a dol­gozó munkások közé. öt munkás azonnal meghalt a hatodiknak két kezét és egyik lábát szakította le a vonat, mig a hetedik fején szenvedett súlyos sérüléseket. Harmincévi súlyos börtönre ítélték Cesere Rossit. aki Mussolini ellen merényletet tervezett Róma, szeptember 27. Az állam védelmére megszervezett bíróság néhány napi tárgyalás után ma hirdette ki ítéletét Mussolini egykori sajtófőnökének, Cesere Rossinak ügyében, akit harminc évi súlyos börtönre Ítéltek. Ce­sere Rossi akkor került gyanúba, amikor a Matteotti-gyilkosság kiderült. Ekkor fogság­ba is vetették, miután azonban nem volt elég terhelő adat ellene, szabadlábra helyezték, de továbbra is rendőri megfigyelés alatt tar­tották. Eltávozott Olaszországból, külföldre emigrált, ahol fasiszta-ellenes körökkel került kapcsolatba és ádáz gyűlölettel támadta a vi­lágsajtóban a fasizmust. Kiderült, hogy egy. a Duce ellen tervezett merényletet ő szerve­zett meg a külföldről. Svájcban az olasz határ közelében tartózkodott elfogatása előtt és tgy szép olasz nővel kötött ismeretséget, aki azon­ban az olasz rendőrség titkos ügynöke volt s így egy autókirándulás alkalmával átcsalta az olasz haláron, amikor is elfogták és azóta vizsgálati fogságban tartották. Csaknem egy éves fogság után került tárgyalásra ügye és most harminc évi börtönnel sújtják azért, mert ellensége volt a fasizmusnak s össze­esküvést szőtt Mussolini élete ellen. — Kedvennényes gyógykevelés Joaehiinsíhallfan. J. Urban, a világhírű joac öthali Rádium Pa- lace Hotel igazgatója a Csehszlovákiai Magyar Ujságirók Szindikátusa és az Unió tagjainak, va­lamint azok hozzátartozóinak folyó évi december 20-ig bezáróan ée 1930. január 6-tól május 31-ig ugyanazt a kedvezményt nyújtja, mélyben eddig csupán az állami tisztviselők részesültek. A szál­ló napi 60 korona ellenében láttáét és teljes et­jét** ad. \ Ami a tüdőnek az ózon az a fehérneműnek a TERPENTIN!! I lii Használjon tehát I Pocsatko Terpentin szappant |H M indenütt'kaphatóll .................... ni ni ii ni iHiawaMMawawawaaMWWMBBBBawwMBwaaBBawaaawaBWWMMBaMananMMMBMBWBHmBaHBBMMi 7

Next

/
Thumbnails
Contents