Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-27 / 220. (2145.) szám
4 «PKKCAI-A\AG^M3L-HlRItAP 1929 szeptember 27, péntek. Az irodalmi megújhodás példája Mas DARKO ISTVÁN I. Az utódáltamohbeíi magyar irodalom missziója*) Rövid előszónak legyen szabad komoly megjegyzést tennem. A továbbiakban a komolyság jegyében született gondolatok, nem egészen az én érdememből, szerencsésen fognak megbújni vidámabb szerep kosztümje alatt. Tehát volt a mesés fantasztikumok, a hősi és aszkéiikus elszállásold birodalmában, a magyar irodalomban egy régebbi korszak, amelyből mai helyzetünk felismerése számára fajsúlyos tanulságokat meríthetünk. Pontosan a múlt század közepe volt az, példánk számára a negyvennyolcas szabadságharc éles záróvonalával. Kissé távoli példa, de elfogulatlanul megfelelő. A magyar életet előre figyelmeztető irodalom akkor serényen öltötte ni agára a német frakk helyett elhanyagolt nemzeti öltözékét. Petőfi és Jókai indulása- j nak idejei ezek, mellettük dolgozik sok elfe- j lejtett bajtársuk, mint Bernét Gáspár, az irók Gazsija. Tassi Ede, a voltairkedő Vasvári Pál, Garay János, sokak társaságában. Röviden szólva, ez az irodalom újszerűén és népiesen magyar s emellett európai műveltségű tollak eredménye volt. Szerencsésen kapcsolódott beie a nyugateurópai szellemi életbe, ugyanakkor. amikor a néphez tért vissza és Petőfi, Jókai költészetében, de különösen a Petőfiében először a finomkodáshoz szokott közönség rosszalását is magára vonta. Gubaszaga és szüzdohányi mérges illata van ennek a költészetnek, ahogy egyik magából kikelt akkori kritikus megjegyezte. Nem tudta a szegény, hogy milyen dicséretet mond. Ellentmondónak látszik, hogy ez a költészet nyugateurópai lett volna. Nyilvánvaló élességgel ezt nem is látjuk rajta. Pedig mégis igy van. így van eredményeinek nagyszerűsége, művészi eszközeinek legmagasabbra fejlettsége, tartalmának szigorú magyar volta dacára is egyetemes európai érvényessége, az írók legszélesebb műveltsége révén. Származásában tulipán volt ez az irodalmi virágzat, de jobban és tökéletesebben vált a mi sajátos virágunkká, mint ahogy evvel a hasonlattal kifejezhető. Ez az értékes, dús termés aztán szédítő iramú, valósággal ipari jellegű termelésben folytatódott, amely legnagyobb fokát a világháborút megelőző években érte el. A magyar irodalom akkorra már csak elenyésző csekély részében maradt meg a szerencsés vegyület folytatásának. Éppen a talajtalan, csak szavaiban miénk, de szellemében, még nyelvének szellemében is tisztán nyugateurópai 16- nyegü, bár nagy fejlettségű irodalom reakciójaképpen és ellensúlyozásának gondolatával, njabb népies irodalmunk sallangossá, eröltetetten népieskedö irodalommá vált. A szerencsés vegyület végletes alkotóelemeire bomlott Most itt van a háboruuíáni idő. Irodalmi szempontból a két helyzet között termékeny azonosságot állapíthatunk meg, jóllehet külső képeik között ez egyáltalában nem található. A világháború után olvasóközönségünket, a magyar irodalmat is feldarabolták. Elszakad- i tünk a nemzeti szempontból már javarészé- * ben sulyavesztett, félrefejlődött, Pest hege- i móniája alatt virágzó egységes magyar iro- t dalomtól. Az elszakitottság eddig egészeu < tökéletes. Jóformán nem is tudunk egymás- 1 ró], és lényegesen más viszonyaink szellemi! életünket is komolyan megosztották. £ dúlhatna meg, de komoly változásokat okozna a magyar irodalom egyetemes életében is. Hogy ez "nem elvont és kivihetetlen spekuláció, talán elég utalnom az erdélyi szellemi élet, főként irodalom máris jelentős részletsikereire, nyugtalanító hatásaira az anyaországban és arra a várakozó érdeklődésre, amellyel az anyaország tekint, egyébként ma még eléggé dijazatlanul, az utódállamokban jelentkező irodalmi élet felé. Ez utóbbinak a vázolt módon kell hivatását felismernie, észszerűen, hittel és mindenirányu támogatással, sürgősen hozzáfognia a várakozásnak megfelelő munkához. Ha ezt nem teszi, elköveti a. mindenkori magyar irodalom egyik legnagyob mulasztását. Az alkalomért elég nagy árat fizettünk! Etikettkáhoru Amerikában MacBonald angol miniszterelnök leánya körül Washington, szeptember 25, A demokratikus Amerikában lemósolyogják a vén Európát amiatt, hogy itt még a „spanyol etiti- kett“ járja. Elát Amerikában? Ott például jelenleg az egyik legfontosabb probléma, hogy a Fehér Házban, a washingtoni ünnepségek és disz ebédek alkalmával, mi lesz a rangja Miss Ishibol Maedonaldnak, a „munkáspárti" angol miniszterelnök leányának és Stimson külügyminiszternek fejtörést okozott az, hová ültessék majd a fiatal angol hölgyet. A fogas probléma eldöntésébe nemcsak a külügyminiszter és a diplomáciai testület, hanem a washingtoni ..soeiety" körei is beleszóltak. Mindenekelőtt rendezni kellett azt, hogy lady Isabella Howard, a washingtoni angol nagykövet felesége megengedi-e, hogy őt az angol miniszterelnök leánya a fogadtatások alkalmával „státusban" megelőzze? Az angol nagykövet felesége szerényen félreállt és hagyja Miss Ishbel Madoualdot érvényesülni. Tulajdonképpen Sir Esnie Howard nagykövet feleségét illette volna meg az, hogy rangban elől legyen, mert férje, a nagykövet, az angol királynak a képviselője. El kellett simítani tapintatosan egy másik ügyet is, le kellett szerelni Mrs. Gann-nak, Cnrtis alelnök nővérének az érzékenységét is. Gurtis alelnök agglegény és hivatalosan a nővérét: Mrs. Gásnmt jelölte meg „hostesse"- nek és az úrnő rangjelzése körül már előzőén vita folyt és akkor Hoover elnök közbejöttével azt a döntés hozták, hogy Mrs. Gann a rangban az összes diplomaták feleségeit megelőzi és a társadalmi létrán őt csak Mrs. Hoover, az elnök felesége előzi meg. Az etikett- kérdést végül úgy oldották meg, hogy Mac- douald lányát a Fehér ELázban az elnöki dinerhez Eloover elnök karon fogja bevezetni és az angol miniszterelnök leánya az asztalnál az elnök jobbján foglal helyet. Szemben vele Mrs. Hoover fog üilni. Az elnök nejét Macdonald vezeti be karonfogva, mig az angol nagykövet a baloldalon lépked. Ha Cur- tis alelnök is résztvesz a diszebéden, akikor 6 Miss Macdonaltól jobbra fog ülni és Mrs. Gann, az alelnök nővére, vizavija lesz Mac- domaldnak, mégpedig úgy, hogy a jobbszem pillantását kaphatja el. Az etikettrendezés három hivatalos ebédre, az elnök, a külügyminiszter és az angol nagykövet házában tervezett ünnepségekre vonatkozik, de ezekre kötelező. Más alkalmakkor pedig, előreláthatóan, .^felbomlik a rend". Azonban még miudig el kell intézni egy kérdést: hogvá ültessék Mrs. Stimpsont, az Egyesült Államok külügyminiszterének a feleségét. Róla bizony megfeledkeztek, de arra számítanak, hogy a dolog magától oldódik meg, ha például Curtis alelnök nővére nem megy el a diszebédekre. így döntötték el a „spanyol etikett" szabálya' szerint a társadalmi kérdéseket a demokrácia hazájában, ahol, köztudomás szerint. nincs rang, kiváltság és holmi európai érzékenység. „Hires emberek tuberkulózisának — Assisi Szent Ferenctől Jókaiig — Budapest, szeptember 26. A tanulmány szerint A feldarabolt magyar irodalomban az utódállamok kezdeményező, esetleg vezető szerepével, a kényszerű, de részben szerencséssé válható helyzet következtében ugyanaz az újjáalakító, friss vérrel, missziós komolysággal, saját lelkűnkkel pezsdülö tősgyökeres irodalmi változás következhetne be, mint Petőfi és Jókai korában. A háború előtti magyar irodalom tömegsu- lyát, lenyűgöző hatását ma már éppen mi, magyarok, nem érezzük. Annak nyomasztóvá vált hatásai alól kikerültünk. Friss lélekkel várhatjuk az újjászületést. A nemzeti lélek irodalmi megtisztulásának szempontjából abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egv újabb fejlődési sor, vérátömlesztő munka, faji célú és legfejlettebb jellegű nemzeti irodalmi élet kezdetén állhatunk. Tudjuk, hogy csak az ebbe az irányba igyekvő munkának van ér.elme. Tudjuk, hogy még az összezsugorodott mai anyaország szellemi élete, irodalmi várakozása is ezt áhitozza. De tudjuk főképpen, hogy az utódállamokban élő magyarság jövő élete szempontjából döntően határoz irodalmának és művészetének helyesen értelmezett faji jellege. Másrészt soha sem volt ennyire fontos, hogy ez a megújhodás nocsak magába néző, magából termelő, a magyar lélekben légmentesen elzárt, hanem a többi európai népek termékenyítő eszmeeredményeitől is át és átjárt legyen. Az utódállamok magyar szellemi élete számára különösen is erősebb iramú versenyt diktál az a szorosabb közösség, amelybe másfaju népekkel került. Megint a Petőfi szerencsés a ma Iráni jára van szükség, ujjáteremtö irodalmi változásra, amely az utódállamok magyar irodalmának a kezdeményezésével in*) A szerző a társadalmi és kulin rá'is egyes-il- lelek kassai kongrov ziisa alkalmaitól Piri ott kul- tureeléri olvasta föl ezt az érdekes írási. Érdeke? tanulmányt irt az Egészség című folyóirat szeptemberi füzetében Orezágh Oszkár dr. egészségügyi főtanácsos, igazgató főorvos. Tanulmányának cime: Híres emberek tuberkulózisának tanulságai." Feltűnő a fcbe-nek a XIX. század elején a zseniális emberek sorában megállapítható gyakorisága. Részletesen foglalkozik a tanulmány Assisi j Szent Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy | Károly, Schiller, Paganini, Laennes, Doeztojevsz- ! kij, Mozart, Chopin, Rhodes, Goethe. Petőfi, Jókai, végül a kis Mzői Szent Teréz életrajzával. ASSISI SZENT FERENC j már gyermekkorában nem volt. erős, egészséges j gyermek. Tuberkulotikus fertőzése már gyermekkorában jött létre. Egész életén át csatázott a testét leigázó kórsággal amely végül is -14 éves ko- I rábai) megölte. Baja kifejlődéséihez hozzájárult fiatalkori életmódja. Állandóan betege® volt, álmatlanságban szenvedett, fájdalmai voltak. A fáradalmak, a böjt ée a barlanglakás beteg szervezetét még jobban tönkretették. Időnként erős vérhányása volt. Élete utolsó szakában, már egyáltalában nem tudott táplálkozni. Érdekes menynyire értékelte a nap hatalmát és jótékony erejét, a Szent ezt Naphimnusza is mutatja. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY édesapja 59 éves korában tüdővészben halt meg. A költő már a. debreceni kollégiumban egy alkalommal, amikor elmaradt a templomból és a kollégium esküdtszéke felelősségre vonta ezért, régi betegségével mentegette magát. Egész életében betegeskedett és lappangó lázban szenvedett. Betegségét „TüdőgyuUadásoimr. “ ciiiiii költeményében meg is énekelte. Leveleiben is állandóan foglalkozik bajával, egyikben ezt Írja: „Sokkal rosszabbul vagyok, mint voltam, a lábaim nem bir, nem eszem, amit eszem is, kihányom, a köhögés szakadatlan rajtam." Amikor betegsége ágyba döntötte Debrecenben, betegágyában is folyton tanult, matematikai és filozófiai müveket olvasott. Midőn már a könyvet sem tudta kezében tartan! nagy győngeségp folytán, mellére állítva olvasta azt. Szenvedéseit I v'dámnp tűrte, jókedve, hinne ■:> egy pillanatig sem hagyta el. Nagv nyomorúsága nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy betegsége egyre rosszabbodjék. KISFALUDY KÁROLY szilaj, könnyelmű ember volt, féket nem ismerő, vígan élő. Állandóan éjszakánként dolgozott Betegségét ezek a körülmények váltották kii. Schiller Frigyes mindig panaszkodott mellének jobboldalában érzett fájdalmairól. Egész életében anyagi nehézségekkel küzködött. Túlsókat dolgozott. PAGANINI könnyelmű életmódot folytatott, sokat utazott^ fáradt, túlsókat dolgozott. Nápolyban fertőző betegsége miatt kilakoltatták lakásából. A tuberkulózis nemcsak tüdejében de állcsontjában és gégéjében is megtelepedett. DOSZTOJEVSZKI tuberkulózisban, valamint epilepsziában szenvedett. Anyja tuberkulózisban halt meg. Betegsége szibériai száműzetése alatt fejlődött ki. MOZART a gyermekkor minden súlyos betegségét átszenvedte. Anyja is tüdőbeteg volt. Legutolsó súlyos betegségét influenza váltotta ki. A súlyos betegségében éjjelnappal dolgozott, anyagi gondjai is hozzájárultak egészségének tönkretételéhez. Chopin betegsége hasonló MozaHóhoz. Apja és testvére, akivel gyermekkorában együtt élt, tüdőbaj- bau halt meg. Már gyermekkorában fertőzve volt és 16 éves korában mutatta betegségének első tüneteit. Bajának kitörését szerelmi csalódásai idézték elő illetőleg súlyosbították. Súlyos állapotában álmatlanul, szinte halálának bekövetkeztéig dolgozott, hangversenyezett és utazott. GOETHE magas kort ért el, bár mint fiatal egyetemi hallgató tüdővérzést kapott, amikor könnyelmű diákéletet élt ós rengeteg sokat és sokfélét, tanult. Tüdőbajához társult nyaki mirigyeinek tuberkulózisa. Többször volt heves vérköpóee. PETŐFI SÁNDOR nyurga, barnás bőrű, vézna, hosszunyaku, előre- hajiott termetű fiú volt. Katonakorában sárga- pitykés, zöld hajtókáé nimidurja, nadrágja úgy iötyögölt rajta, mintha nem is reá szablak volna. Amikór 1840-ben a zágrábi ozredk őrházba került, teljesen lesoványodva és elgyengülve, orvosa tüdőbajra és szívbajra gyanakodott. Leveleiben állandóan panaszkodik bajáról és szenvedéseiről. „Valóságos csontváz vagyok — írja 1842-ben — igy tengek ínséges álla pótban." Szüleinél Duna- veceéa aavókurát használt, de 1847-ben megint jelentkezett betegsége. Általában nagyon keveset evett és hamar kifulladt járásközben. Borzasztóan ingerlékeny túlságosan érzékeny, ingadozó ke- délyállapotu ember volt. JÓKAI MÓR apja 1837-ben valószínűleg tüdő vészben halt meg. Jókait már 12 éves korában Pápán a kollégiumban vérszegénység és mellfájdalmai bántották. Kecskeméten testileg és kedélyileg meggyógyult. A harmincas életéveiben is súlyos be- ^eg volt, amikor tüdővérzésben szenvedett. Bizonyára tüdőbaja indította arra, hogy a Svábhegyen telket és villát vásároljon ée idejének túlnyomó részét a szabadban kertészkedéssel töltse. Egész életében foglalkozott a tüdővéez kérdésével, regényhősei között is több volt tüdőbeteg. Halála után felboncolták és megállapították, hogy jobbtüdejének felső és középső lebenye vastag, heges összenövésekkel volt a mellkasfalihoz rögzítve. A jobb tüdő felső lebenyében tömött palaszürke hegszövetbe ágyazva bersónyi ellökött, részben sajtos, részben meszes gócok voltak kimutathatók. A baltüdő felső lebenyében almányi légtelen területben sajtos góooskák ée süni váladékkal telített üregecske volt kimutatható. Gócokkal volt tele az alsó lebenycsucs is. Csodálatos, hogy Jókai ilyen lelet mellett elérte a 80. életévét, pedig a hosszú idő folyamán kifejtett írói munkássága hatalmas teljesítménye volt ' idegrendszerének és fizikuménak. Betegségét apjától kapta. Hogy az erősebben nem fejlődhetett • ki, célszerű nevelésének köszönhette. A kisebbségi politika és a munkáskérdés Irta: TELEK A. SÁNDOR A kisebbségi politika egyik sarkalatos része a munkáskérdés. A magyar kisebbségi politikára nem lehet közömbös az, hogy a magyar munkások melyik párthoz tartoznak Szlovenszkón, mert hiszen ha nem állanak nemzeti alapon, akkor már nemzeti szempontból nem is lehet jajok számítani, miivel a vörös int er náción áló nem akarja, hogy akármilyen formában is törekedjenek nemzeti • életet élni, vagy azt csak ápolni is, hanem csupán gazdasági harcokra neveli a tömegeket, azonkívül állandóan forradalmasító hangulatot szít a munkásság között, mert ez az az egyedüli biztos eszköz, amivel a kommunista pánt magát fenn bírja tartani Elvitathatatlan igazság az, hogy a munkához mindenkinek joga van és hogy a munkák öt ele- zettség mindenkire egyformán hárul, de elvitathatatlan az is, hogy aki dolgozik, annak joga van élni és pedig helyesen felfogott értelemben emberi módon élni. Már mo«t: a gazdasági szervezetek, a kulturális szervezetek, mint nagy egység, az egész nemzet kincsének tekintendők, amelyből a nemzet minden fiának megfelelő módon kell részesednie. E részesedésihez akar hozzájutni különféle formában a munkásság, azért épit gazdasági szervezeteket, amelyeken keresztüli magasabb munkabért akar biztosítani magának, hogy életfeltételeit megjavíthassa. Marx teóriái nem alap nélkül valóik abban az értelemben, hogy a technika fejlődése a gazdasági rendszert átformálta és a kereseti lehetőséget más alapokra fektette a régivel szemben Az életben való elhelyezkedés nehézségei azért joggal hívták ki a munkástömegek harcát a kenyérért, A hiba csak ott van, hogy a tömegeket az internacionális felfogással gyakran a saját nemzetükkel szemben állítják és a nemzeti kultúra ellen közömbössé teszik, ami a nemzeti állomány gyengítését-vonja maga után. A kisebbségi sorsra jutott magyarságnak a sorsa teljesen közös. Közösnek kell lenni az önvédelemnek is, azért minden egyednek bele kei! kapcsolódnia a nemzeti munkába. A munkástömegekot szintén a nemzeti gondolatnak a szolgálatába kell állítani. A kérdés csak az, hogy mi módon. A mód adva van. Az országos k c reszt ény szo cialis ta párt műnk á&szak szer vezetőihez hasonlóan a magyar nemzeti munkáspártot is úgy kell kiépíteni, hogy ezzel kapcsolatban gazdasági szervezetet is létesítsenek, amely gazdasági szervezet a nemzeti alapon álló magyar nemzeti munkáspárti munkásságot védi és összs tartja. A gazdasági harcnak, amely a töke és a munka között folyik, nem szabad nemzetellenes tendenciával birnda, mint ahogyan nem lehet nemzetellenes egyik öntudatos munkás eem. Mert az, hogy valaki nagyobb darab kenyér elérhetéséért küzd, nem jelenti azt, hogy a-z illető nemzettel - len. Vasa József magyar miniszter helyesen mondotta a.zt, hogy a proletariátus nem osztály, hanem állapot, amit meg kell szüntetni. Megszüntetni pedig helyes szervezéssel és helyes neveléssel lehet, A helyesen nevelt és szervezett munkás fegyelmezett ée hasznos része a nemzetnek és az államnak, még akkor is, hogy ha nem az uralkodó nemzet fia, hanem kisebbségi sorsban élő nemzet gyermeke. Szlovenszkón a magyar nrunkáskérdést — kivéve a kersztónya-zocialista párt munkásmozgalmát — eddig szomorúan elhanyagolták és még azok sem végeztek megfelelő munkát, akik a magyar nemzeti munkáspártot megszervezték, mert csupán politikai pártot szerveztek gazdasági szervezet nélkül, ez pedig maga nem meríti ki a munkáskérdést, és nem öleli fel a munkásügyet, Ebbe a kérdésbe már éppen ideje lenne belenyúlni a szloveniüzJvól magyar politikusoknak} ha csak nem akarjuk azt, hogy a magyar munkásság az örö Kös tévelygések között elvesszen a nemzetre nézve.
