Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-26 / 219. (2144.) szám
2 T^^tMag^APl-WIRIjAP 1929 zept ember 26, csütörtök. körökben mindamellett különböző kombinációk cirkulálnak. Az egyik kombináció azt reméli, hogy a köztársasági elnök nyolcvanadik születésnapjának megünnepléséül talán létrehozzák a nagy koalíciót, amelyben a mai kormánypártokon kivül helyet foglalnának a cseh nemzeti szocialisták, a cseh szociáldemokraták és esetleg a német szociáldemokraták is. Ez a koalíció természetesen nem lehetne hosszu- életü és csupán dekoratív értékű demonstráció volna Benes pozíciójának kifelé való megerősítésére. Ha ezt a tervet megvalósítanák, úgy valószínű, hogy rövid néhány hónap múlva a szocialisták szétmállasztanák a nagy koalíciót és egy hivatalnokkormány előkészítené a talajt egy vörös—zöld koalíció számára. £ koalíció három évi munkájának mérlege csupa passzívum A jelenlegi kormánytöbbség nem nagyon dicsekedhetik hároméves munkájának eredményeivel. Amit a kormánypártok három év alatt végeztek, az csak egy óriási negatívum. A kormánytöbbség hónapokon keresztül Ígérte a szlovenszkói és ruszinszkói felekezeti iskolák, a volt megyei nyugdíjasok kérdésének rendezését. Az Ígéretből semmi sem lett és a régi nyugdíjasok tízezrei még ma is kö- nyöralamizsnát kapnak, revízió alá, a kereskedelem és ipar érdekében sem Novák kereskedelemügyi miniszter, sem pedig a Szlovenszkón voksokat kereső cseh iparospárt nem tett semmit. Szociális téren a kormánytöbbség 1926-ban fonhangon hirdette a szociális biztosítás nagy reformját. Belátta, hogy a régi törvény nemcsak a munkaadókat, hanem a munkásokat is túlságosan megterheli, a szocialista gazdálkodás mellett a biztosítás adminisztrációja fölöslegesen óriási összegeket emészt fel. éheznek, nyomorognak, csak azért, mert a kormánypártok belső egyenetlenségük következtében az erre vonatkozó törvényjavaslatokat nem tárgyaltatták le a nemzetgyűléssel. S ennél a kérdésnél nyíltan meg kell mondanunk azt, hogy elsősorban a cseh agrárpárt szlovenszkói szárnya és a szlovák néppárt követte el a legbünösebb mulasztást, mert mint szlovenszkói és ruszinszkói pártoknak tudniuk kellett az ottani nyugdíjasok égbekiáltó nyomoráról s nekik módjukban is állott volna ezt a kérdést még abban az időben elintéztetni, amikor a koalíció belső válsága nem volt még kiélezve. Egy másik fájó sebe a szlovenszkói és ruszinszkói őslakosságnak az állampolgárság kérdése. A kormánytöbbség még csak kísérletet sem tett az irányban, hogy a legelemibb humanizmus nevében segítsen azokon, akik a bürokratikus közigazgatás hibájából tízezrével hontalanokká és ke n y érte lenekké váltak. A polgári koalíció megalakulásakor Hodzsa akkori iskolaügyi miniszter széles tanügyi programmal jött, megígérte a szlovenszkói iskolatanács létesítését, a Habrmanm-féle katolikusellenes rendeletek visszavonását, a nemzeti kisebbségi iskolaautonómiát. S mi valósult meg ebből a programból? Egyetlenegy pont sem. Szlovenszkónak még mai napig sincsen országos iskolatanácsa, a Habrman-féle rendeletek még ma is érvényben vannak s a nemzeti kisebbségek iskalaantonómiája helyett a magyar és német iskolák csökkentésére került a ser. Gazdasági téren egy jottányival sem javult a helyzet. Szlovenszkó és Rusrinszkó még ma is választott mezőgazdasági tanács nélkül van, a földreformot és erdöreíormot nem vették A szociális biztosítás beígért nagy reformjából azonban egy olyan koros-novella lett, amely a tarthatatlan helyzeten lényegében semmit sem változtatott. A genti rendszer ugyancsak nem került módosításra, a hadirokkantuk helyzetén pedig semmit .sem javítottak. Az egészségügy terén az egészségügyi minisztérium ahelyett, hogy Szlovenszkó és Ru- szinszkó szomorú szanitáris helyzetén javított volna, az oroloknak aranyimedáliákat osztogatott és a Tátrát állandó bizonytalanságban tartotta a Tátra-törvcny rémével s ahelyett, hogy a hidasnémeti esetben megakadályozta volna az idegenforgalom érdekében a vasúti forgalom önkényes szüneteltetését, exkurziókat rendeztetett a deficittel gazdálkodó állami fürdőkbe. Az összlakosság az elviselhetetlen adók miatt két év óta hiába appellált a kormányhoz és a kormánytöbbséghez, az adórendszeren semmit sem változtattak. A cseh iparospárt nem tudta keresztülvinni azt, hogy a kereskedők szomorú helyzetén segítsenek a forgalmi és fónyüzési adóra vonatkozó törvények müdosifásával. Az önkormányzati testületek gazdálkodásáról szóló törvény csődbe kergette a városokat és községeket, amelyek memorandumai a kormánytöbbségnél süket fülekre találtak. Mindezek a fent felsorolt fájó sebek a kormánytöbbség rovására írandók. S most a választók feladata méltó választ adni a kormánypártoknak kártékony munkájukért Ki nyer, ki vészit? Ha a csehszlovák napilapokat kezünkbe vesszük, úgy azt látjuk, hogy minden párt rózsás színekben tünteti fel helyzetét és biztos választási győzelmet jósol — önmagának. Ezeket a fantasztikus reményeket kellő értéF&st&íl-leíróit j GdGány u Irta. í ICRUDy-GUUia (48) A királyné térdére roskadt a ravatal mellett. Olyan magasan feküdt Il-ik Lajos, hogy még kinyújtott kezével sem érhette volna el a koporsót, ügy úszott a magasban, mint a lilaszinü fellhő az égboltozaton. Mária tehát a földre vetette miagát, hogy legalább a koporsó árnyékában lehessen, mert itt szive megnyugvását vélte megtalálni. A hideg kő, amely lángbaborult arcát érte, a gyertyák forró viasza, amely nyakába hullott, a borzasztó félelem, amely szivét marcangolta: mind megkönnyebbülésére szolgált. Szinte bűnbánó áhítatában érzé magát sértve, amikor a ravatal körül a luteránus sarkantyus lépteinek hangját hallotta. Mit akar ez az eretnek az ő királya holtteteme körül? Bár törte volna nyakát ott a templom párkányzatán! A luteránus pedig nem tett egyebet, mjnt a főoltár háta mögül előhúzott egy kétágú, viaszk-szagu létrát, amelyről a kistermetű sekrestyés a magasbanyutő cryertyaszálakat szokta mevgyújtani. A létrát a ravatal jobboldalára, tehát Il-ik Lajos hatfélére állította és borjnbőr csizmáiban fellópdelt a létra fokain b király holtteste mellé. — Nem fél ez az ember, hogy tőrömet hátába verem? kérdezte magában elképedve a királyné. — Szegény vagyok, de mégis csak Ilik Lajos felesége vagyok. A „püspök" azonban nem törődött a föld- reborult királynéval, komor arccal, de szilárd léptekkel haladt fel a létra fokán, mintha valami keresni valója volna a királyi hoMv 1 testen. Gyertyát tartott kezében, amelyet a gyertyaöntők aranyosra, pirosra, ezüstösre cifráztak, mielőtt sátraik elé akasztották volna a régi fehérvári vásárokon. Ki hitte volna a cifra gyertyáról, hogy majd egy holt magyar király arcát világítja meg? A „püspök" hosszadalmasan szemlélte Il-ik Lajos arcát Valamely pénzdarabot vett elő zsebéből, melyen Il-ik Lajos király arcképe volt és figyelmesen hasonlitgatta össze a halott arcát talléron levő másával. Egy kis ezüst szallaggal méregette a homlok és az oirr hosszát és ' mind elégedetlenebbel dörmögött. — Talán nem is az én uramat, királyomat tették itt koporsóba? — kiáltott fel a koporsó lábánál Mária, aki félszemmel figyelemmel kisérte a „püspök" minden mozdulatát. — Azt majd felséges asszony mondja meg — felelt a magasból a luteránus. — Én osak néhányszor láttam őfelségét eleven állapotában és akkor se igen mertem a fejemet feléje fordítani, mert minket, luteránusokat, a szemünkről megismernek. — Tehát hadd menjek fel a létrán — szólt sürgetően Mária. — Világgá kell kiáltani azt a csalást, ha az én uram, királyom, Lajosom helyett Zápolya más valakit akar eltemetni, hogy a koronát a maga fejére tehesse. A ,, püspök" azonban még nem mozdult a létra tetejéről, bár Mária kétségbeesetten rázta azt. Az eretnek a király baloldalán kezdett tapogatózni és a püspöki daímatikát osendesen felhuzogatwi a holt tetemről, amig Il-ik Lajos oldala a maga mezitelenségében mutatkozott. A „püspök" gyertyája ekkor olyan közel hajolt a király holttestéhez, amilyent élő emiber nem bírt volna el. Az eretnek fp-'s*-rá neolt homlokkal, gyanakodó szemmel, szakállába mormogva vizsgálgatta a király oldalbordáit, csontvázzá lesoványodott ......'•••- alakját. Indulatait azonban lehe tőleg elrejtette, mert a királyné most vizsga-szemmel, összeforrt karral állott a koporkükre leszállítva, az erőviszonyok alakulásáról nagyjában a következőket lehet jósolni: A cseh agrárpárt legjobb esetben megtartja jelenlegi pozícióját. Az előjelek azonban azt mutatják, hogy Szlovenszkón, de különösen Ruszinszkóban lényegesen rosszabbodtak választási esélyei. Az agrárpárt a decemberi választásnál érte el fejlődésének tetőpontját s ezt semmiféle korteseszközzel nem lehet továbbfokozni. A cseh néppárt igen rossz auspicáumokkal megy bele a választási küzdelembe. Egyrészt fel kell vennie a harcot az agráriusokkal, másrészt pedig a szocialistákkal. Egyetlen reménysége még a Szent Venoel-ün- nepségek regeneráló hatása s ebben bizva reméli, hogy vesztesége nem lesz katasztrofális. A szlovák néppárt választási esélyei kétesek, bár a decemberi erőviszonyokhoz képest lényegesen, sőt meglepően javultak. Kormánypolitikájáért választóinak nem tudott semmit sem nyújtani. A Hlinka-párt egyetlen reménysége az, hogy a Tuka-per hullámai és ezek kapcsán az autonómista mozgalom reneszánsza megmenti a kormánypártisággal elrontott pozícióját Prágában azonban úgy becsülik meg a helyzetet, hogy a szlovák néppárt minimálisan hét-nyolc mandátumot veszít. Ez a becslés azonban feltétlenül túloz, mert nem veszi kellően figyelembe a szlovák közvélemény nyári átorientálódását. A cseh nemzeti demokraták helyzete, különösen a munkásság körében eléggé kedvező s igy Kramár pártja némi mandátumnyereségre számíthat. A cseh iparospárt hároméves kormánypolitikája következtében elvesztette minden vonzóerejét, mert ez a párt utóbb nem volt egyéb, mint az agráriusok uszályhordozója. Minden oldalon biztos mandátumveszteséget jósolnak neki. A német kormánypártok közül A Bund dér Landwirte a cseh agrárpártra támaszkodva veszi fel a választási küzdelmet, de saját bevallása szerint győzelmet nem vár, sőt ellenkezőleg, esetleg egy-két mandátum elvesztésével számol. A német kér. szoc. párt minden valószínűség szerint veszíteni fog, mert helyzete Mayr Harting igazságügyminiszter tehetetlensége folytán a szudétanémet vidékeken a lehető legrosszabb. A német iparospárt csak abban az esetben tarthatja meg pozícióját, ha közös listával megy valamely párttal. Az ellenzéki pártok kilátásai Az ellenzéki táborban a kommunista párt kilátásai továbbra is talányszerüek. Annyi bizonyos, hogy a párt negyvenkét mandátumot nem szerez, de kérdéses, hogy veresége katasztrofális lesz-e. A kommunista párt ugyanis sohasem a párt szervezett híveire számit, akiknek száma feltűnően megcsappant, hanem az elégedetlen „mitlauferek" tötisztitására csakis a sokszorosan bevált, finom szemcséjű Odol fog-crémet használja- Az mesés izü, fogait nagyszerűen tisztitja és épségben tartja. megére, amely politikával egyáltalában nem foglalkozik és csupán elégedetlenségét akarja ezzel kifejezésre juttatni, hogy szavazatát a kommunista pártra adja. Politikusok becslése szerint a kommunista párt hét-nyolc mandátumot fog elveszteni. A cseh szociáldemokrata pártot kellemetlenül éri a választások váratlan kiírása, mert saját bevallásuk szerint, híveik számottevő része a nyári munkából még nem tért vissza otthonába, a munkások másik része pedig, akikre a párt támaszkodik, külföldön dolgozik. Mindezek dacára erőgyarapodásra számítanak, de az nem lesz olyan nagymérvű, mint ahogy azt ellenzékbelépésükkor képzelték. A kommunista párt válsága dacára nem tudták a tömegeket megnyerni és egyetlen, téves reményük Szlovenszkó és Ruszinszkó, amely két országrészben nagy sikereket várnak. Ebben a számításukban azonban csalódni fognak, különösen Szlovenszkón. Lehetséges, hogy Ruszinszkóban a kommunisták és az agrárok rovására terjeszkedni fognak. Azonban az optimista szociáldemokraták sem mernek hat-hét mandátumtöbbletnél nagyobb erősödést remélni, az egész köztársaságban. A cseh nemzeti szocialisták a történelmi országokban kedvező esélyekkel indulnak a választásba. Azonban a nemzetgyűlés váratlan feloszlatása derékbaszakitotta szlovenszkói szervezkedésüket. Nyereségük ugyancsak hathét mandátum lehet. A német ellenzéki pártok között a német nemzeti szocialisták helyzete elég kedvező, ellenben a német nemzeti párt a Rosche-cso- port különválása következtében meghandi- capelve indul a választásba. A német szociáldemokraták a szudéta németlakta munkásvidéken sokkal eredményesebb harcot vívtak a kommunisták ellen, mint a cseh szociáldemokraták a cseh vidékeken, igy két-bárom mandátumtöbbletre számíthatnak. A parlamentben nem képviselt pártok közül valószínű, hogy részt vesz a választási küzdelemben a Kafka-Rosche választási csoport, amely esetleg egy-két mandátumhoz is juthat. A kisebb cseh pártok, értesüléseink szerint, az idő rövidségére való tekintettel arra törekszenek, hogy valamely nagyobb párttal közös választási csoportot képezhessenek. Egyes meg nem erősített híres szerint Stribrny radikális szláv pártja választási egyezséget köt a cseh agrárpárttal, hogy ily- képpen mandátumhoz juttassa Stribrny ex- minisztert. sónál és kimondhatatlan éles tekintettol figyelte a „püspök" arcát. — Hány sebet lát a király baloldalán? — kiáltott fel hirtelen lelketrázó hangon Mária, hogy a luteránusnak arcába szökött a vér. — Két kardsz/urás van őfelségén. — Milyen kardtól? — Háromélü kardtól. — Amilyent a csehek használnak? — Amilyent a csehek használnak, — felelt a luteránus és a holt király ruházatát rendbehozva: leszáll a ni készült a létráról, miután eifujta a kezében tartott gyertya lángját. Mária egy darabig megmerevedve állott a koporsó lábánál és szinte érzéktelen arccal nézte, hogy a „püspök" hogyan ereszkedik alá a sekrestyés ócska létráján, fújva, nyögve, halálos sápadtsággal az arcán, mintha valami óriási testi erőfeszítést végzett volna. Az ilyen érzéketlennek látszó férfiak, akik szemhunyoritás nélkül szoktak szembe nézni a halállal: néha egy perc alatt elveszítik minden erejüket, mintha varázslat érte volna őket. A „püspök" krétafehér arcával, mintegy megfbüvölve tántorgott addig a piros széksorig, amely a prépostság kanonokjajnak volt a helye és szinte élettelenül rogyott le egy génuai bársonnyal bevont székibe. Mintha eddigi életének minden fáradtságát ebben a percben érezte volna. Csak kormos sza kállának időnkénti rém evése mutatta, hogy az élet még nem kö'főzött el belőle. Mikor a királynét a létre felé közeledni látta, alig hallható hangon megszólalt: — Felség, tegye az arcára azt az álarcot, amit az imént a borbély használt a holttest balzsam ozásán ál! A királyné, aki nem igen szokta meg az engedelmességet: most engedett különös uti- társa figyelmeztetésének. Hufnágel, a borbély valóban ottfelejtette az álarcot, amelyet tán tekintély okából viselt Il-ik Lajos boncolása aliatítj amilyen álarcot akkoriban az orvosok ’ kötöttek arcukra a gyakori pestisek és másféle ragályok idején. Emberfelettien nagy orra és kakastaréja volt az ilyen orvosi álarcnak, szörnyű fülei voltak, látásától a másvilágra menekedett a nyavalyás, de az akkori tudomány szerint arra jó volt, hogy az orvosit megőrizze a betegségtől. — És talán azért is szívesen vette fel az álarcot Mária, hogy a ravatalon fekvő király fel ne ismerhesse őt. Ki tudna eligazodni a nőik, a királynék gondolatain? És az álarc alatt, mintha valóban megtiz- szeresedett volna a királyné energiája. Talán éppen az a bohókás, farsangi estve jutott az eszébe, amikor Il-ik Lajos királyt álarcban és férfinek öltözve ijesztgette meg a budai vár homályos fo „ ^sóján, amikor a király tovább maradt el a tanácskozásban, mint azt feleségének megígérte? A király akkor bírókra kelt az ismeretlen rémmel és meg kell adni, hogy nem mindennapi testiügyességről tett bizonyságot, amikor az acóüzmos Máriát a földre tepertő és csak a királyné kiáltására bocsátotta ©1 torkát. Fiatalok és játékosok voltak . . . A királyné kezébevéve a „püspök" gyertyáját, lángraJobbantotta azt a ravatal gyertyáinál és látszólag minden remegés nélkül kúszott fel a létrán, amig a király közelébe ért. Mintha eddig szándékosan becsukva tartotta volna szemét, mert olyan hirtelen nyitotta fel, mintha mély viz fenekén akarna látni s ott valamit megtalálni. — A királyi — kiáltott fel egy másodperc múlva, hogy hangjának erejétől szinte meg- rebbenni látszott a mozdulatlan örökmécses, amely a holt feje felett lógott. A kanonokj székbe roskadt „püspök" hallotta a kiáltást, de olyan tompán, mintha a másvilágról jött volna az megmozdulni nem tudott. BüvÖtol szállta meg izmait. A gondolatai elvesztették szárnyukat, bémiltuu feküdt valahol a mélyben.
