Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-25 / 218. (2143.) szám
1929 szeptember 25, szerda. 7 Nagytapolosány kőzetében egy tehervonat etgázott egy bérautót, három utasát megölte és ‘ kettőt halálra sebesitett A váltóőr felesége nem hallotta a harangjelzést és nem bocsátotta le a sorompót — A vizsgálóbíró az asszony letartóztatását rendelte el Nagytapolosány, szeptember 24. (A Prágai Magyar Hírlapnak a helyszínre kiküldött munkatársától.) Hétfőn a délutáni órákban borzalmas katasztrófa híre terjedt el Nagyta- polosány városkában. Arról beszéllek az emberek, hogy Nagytapolcsány közelében ’egy vonat elragadott egy személyautót és annak valamennyi utasát megölte. Az első hírek arról is tudni véllek, hogy az autónak hat utasa volt és mind a hat nyomban meghalt, egyes híresztelések szerint az összeütközés következtében a tehervonat is kisiklott és mozdonyvezetője meg fűtője életét vesztette. Hogy a katasztrófa részleteiről hiteles értesülést szerezzünk, munkatársunk nyomban a hir vétele után kisietett a helyszínre. Borzalmas kép tárult szemei elé. A katasztrófa színhelyét nagy tömeg állotta körül, a közeli községek lakossága csődült ki a szerencsétlenség hírére a színhelyre és a falusiak izgatottan mesélték egymásnak a katasztrófa részleteit Már kinn volt a hivatalos bizottság is, hogy a vizsgálatot lefolytassa. A rendet csendőrök tartják fenn, akik felfűzött szuronnyal járják körül az autó roncsait. Az autó darabokra tört és az egyes alkatrészeken sötét, aludt vér, öt embernek a vére, a halálautó öt szerencsétlen utasáé, akik közül három nyomban a katasztrófa bekövetkeztekor meghalt, kettő pedig életveszélyes sebeivel fekszik a nagytapolcsá- nyi kórházban. A katasztrófa lefolyását a szemtanukkal folytatott beszélgetésünk alapján a következőkben rekonstruáltam: A szerencsétlenség Nagytapolosány és Nyit- rakoros között történt a vasúti átjárón. Itt őrház van, amelyben Fica Rezső pályaőr lakik családjával. A vasutakon bevezetett takarékossági rendszabályok következtében Fiea Rezső az utóbbi időben túl volt halmozva szolgálattal. így például éppen a tragédia bekövetkezésének idején, hétfőn délután három óra tájban nem tartózkodott otthon, mert szolgálati utón volt a pályatesten. Azzal bízták meg, hogy járja be a pályát, vájjon a sinek és talpfák rendben vannak-e? Fica eleget tett ennek a megbízásnak és miután az otthoni szolgálat ellátását feleségére, Fica Emíliára bízta, nyugodtan indult el szolgálati útjára. Ficáné a szerencsétlenség időpontjában a konyhában tartózkodott, éppen két gyermekének készítette elő az uzsonnát és igy nem hallotta a harang jel zést, amely arra figyelmeztette az őrt, hogy eressze le a sorompót, mert vonat közeledik az átjáró felé. Vagy talán az asszony nem is nagyon figyelt a jelzésre, mert hiszen ez az átjáró egyáltalán nem veszélyes, itt még soha nem történt katasztrófa, a pálya nyiít és sik, a terep kilométerekre tisztán látható. A tragédia komorságát fokozza, hogy most először történt gondatlanság a sorompó kezelése körül, egy asz- szony akaratlan hibája volt az és három emberélet pusztult el miatta. A harangjelzés meghallgatás nélkül kongott el, pedig már közeledett Nagybossány- ból a Nagytapolcsányba irányított 4789- számú tehervonat. Ugyanebben az időben az országúton egy autó robogott az átjáró felé. Bérautó volt, piros jelzés rajta, amely PVI. 265-ben adta meg az autó regisztráló számát. Kenessy Gyula sofiör vezette a nyitrai autótaxit, amelynek rajta kívül négy utasa volt: Gál Timót Badicról, Ondrus Pál, Alsóelefánt segédjegyzője, Németh Mihály alsó- elefánti és Gál Imre hadiéi lakos. A soffőr észrevette a közeledő vonatot, de nem becsülte meg jól a távolságot, különben is arra gondolt, hogy a sorompót a megfelelő időben leeresztik és amig a sorompó nincs leeresztve, addig előzhet, tehát gyors tempóban át akart siklani a tehervonat előtt. Azonban ez nem sikerült, mert amikor felért a pályatestre, a tehervonat mozdonya éppen abban a pillanatban jutott az átjáróra és derékon kapta az autót. Borzalmas jajkiáltások hallatszottak, segíteni azonban már nem lehetett. A mozdony- vezető fékezett, de amíg a teljes sebességgel haladó mozdony megállhatott, még mintegy kétszáz méternyi utat szaladt és magával hurcolta az autót meg utasait. Ekkor már kiszaladt Ficáné, a mezőkről is arra siettek az emberek, akik látták a borzalmas karambolt, a vonat vezetői is leszállot- tak. Három utason már nem lehetett segíteni, Kenessy soffőr, Gál Timót és Ondrus Pál részben az összeütközés következtében, részben a mozdony kerekei alatt olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy nyomban meghaltak. De a másik kottőben még volt élet, bár eszméletüket vesztették, de léleg- zettek. Éppen a szerencsétlenség színhelye felé tartott Krcho nagytapolcsnáyi autótaxis, aki á két súlyosan sebesült embert felvette autójára és bevitte a nagytapolcsányi kórházba. Fehér dr. és Dosztál dr. főorvosok nyújtották a szerencsétleneknek az első segítséget, állapotuk válságos és az orvosok véleménye szerint valószínűleg áldozatai lesznek a katasztrófának. A szerencsétlenség színhelyére hivatalos bizottság szállt ki, amelyben Secky dr. járásbiró és Benicky dr. rendőrbiró vett részt. A bizottság intézkedett, hogy a három .halottat vigyék a hullaházba. Ficáné, a váltóőr felesége előtt este nyolc órakor Secky dr. járásbiró kihirdette, hogy letartóztatja. AsztaSosmühely és butorraktár Bláha jan, Praha-Kosi?e Plzenská 312. Telefon: 403-47. iUagyarnl bcttiOI. WHH HmilHH HlSflMlillllllll11,1 ‘~~v*****^-—* Az asszony sírva fakadt és ártatlanságát hangoztatta. Átszállították a járásbíróság fogházába. Az asszonnyal letartóztatása előtt beszéltünk; olyan benyomást tett, mintha nem lenne beszámítható, lehet azonban, hogy a borzalmas esemény zavarta meg teljesen az eszét, bár vasutas ismerősei azt mondják, hogy ezelőtt sem volt normális. így beszélgetésünk közben férjének keresztnevét sem tudta megmondani. Azt mondotta, hogy a harangütéseket nem hallotta és amikor a vonat közeledett, gyermekeinek adott uzsonnát. Hat gyermeke volt, közülök négy meghalt s kettő van életben. A borzalmas szerencsét len ég óriási izgalmat keltett Nagytapolcsányban és környékén. Hanzalikot, a Tuka-pör egyik koronatanúiét Weidiherz védő az elvtelen politikai ágens szere péken mutatta be Hanzalik mindenkivel tárgyalt, akitől hasznot remélt — Jechlitska vallomása a Tuka- pör birói fóruma előtt - „A vád tanúi részint büntetett előéietüek, vagy vizsgálat alatt állók, elbocsátott párttitkárok, vagy néppárti renegátak" Pozsony, szeptember 24. (Pozsonyi szerkesztőségünk t^elefonjelentése.) A Tuka-pör mai tárgyalását negyedtiz órakor nyitotta meg Te- rebessy elnök. Weichberz dr., Spaczky védője folytatta tegnap megkezdett védőbeszódét. Weicihherz a Rodobrana-ezervezetre rátérve kijelenti, hogy a Rodobrana 1926-ban csak úgy, mint más polgári pártok alakulatai, a baloldali puccs ellen készült. Itt ugyan felolvastak átiratokat arról, hogy a kormánynak nem volt titkos határozata erre vonatkozólag, de tény az, hogy a pártok erről beszéltek és Macháesek, aki a titkos határozatot említette, nem jogász ember, ezért nem tudott különbséget tenni a titkos határozat és a megegyezés között. Belánsky és Hanzalik - a sziámi ikrek A védő ezután rátér Snaczkynak a magyar irredentával való állítólagos összeköttetésére és ennek kapcsán elsősorban Hanzalik vallomásár a. Ezt a tanút is BelénszJky Sorsa éri. Belánszky és Hanzalik egyaránt kedvence a vádnak és az ügyész ur a sziámi-ikreknek máj a harmadik mondatában támogatására siet. Ez azért van, mert a fuldokló vád ebbe az utoló két szalmaszálba kapaszkodik. Hanzalikot a háború alatt, mint elmebeteget «zu- perarbitrálták. A vád elhitte Hanzaliknak, hogy ez csak egy szívesség volt egy orvos részéről és elhitte azt is, hogy Hanzalik maga irta meg kórleletét. Hanzaliknak azonban ezt az állítását megdöntötték az iratok, amelyekből kiderült, hogy Hanzalik torhelt családból származik és már gimnáziumi tanulmányai idején is idegbeteg volt. Hanzalik 1919-ben tűnt fel a közéletben, amikor állítólag az ő segítségével csatolták a köztársaság jelentős keleti terül síét a csehszlovák köztársasághoz, Ez az ő érdeme lenne, de csak úgy, ha titokban maradt volna, Hanzalik azonban elárulta Jehlicskánalk és Budapestnek is, hogy csak az ő furfangjával történt ez. Weichberz védő ezután ismerteti Hanzalik pályafutását. Hanzalik a kassai kolonizációs szövetkezetnél volt állásban, majd vizsgálati fogságba került, mert lakásán szövetkezeti árukat találtak. Ezután elkerült a pénzügyminisztérium pozsonyi bankoeztályához, de állandó foglalkozást kassai afférja miatt nem tudott kapni. Hanzalik ágenskedik Hanzalik a bécsi magyar követségen kétszer is tett látogatást, a prágai magyar követségen is kétszer volt, tárgyalt a revízió? ligával, Herczeg Ferenccel, valamint a Tolnai Világlapjával. Saját szakállára irredenta tevékenységet kezdett, azután jelentkezett és leleplezte önmagát, de azzal, hogy Tukát akarta leleplezni. Hanzalik állandó anyagi nehézségekkel! küzdött, kérdés tehát, miből telt neki a külföldi utakra. Megkérdezték a tárgyaláson tőle, miből ól, mire azt mondta: nemzetgazdaságból, de elfelejtette megmondani, hogy mely nemzet gazdaságából. Hanzalik maradékbirtokát bérbeadta. Széchényi grófnőtől birtokot akart vásárolni és meg akarta szerezni a Tolnai Világlapjának szlovenszkói kolportázsát. Hanzalik a vizsgálóbíró előtt azt mondta, hogy a bécsi követséggel egyszer tárgyalt, itt a főtárgyaláson pedig azt vallotta, hogy kétszer és ezt az ellentmondását nem tudta megmagyarázni. Nem mondta meg azt sem, hogy miért fogadták másodszor is a bécsi magyar követségen, mikor először nem i« akartaik vele tárgyalni és Prágába utasították. Az elnök kérdésére Hanzalik azt válaszolta, hogy a prágai magyar követségen arról tárgyalt, hogy a szlovenszkói magyar és szlovák politikát egy plattformra hozzák. Mikor az elnök figyelmeztette, hogy a prágai magyar kövatség Szlovén szkó bel- iigyeibe nem avatkozhat, Hanzalik nem tudott mit felelni. Nyilvánvaló, hogy Hanzalik felajánlotta szolgálatait a magyar irredentának és ott Jehlicskához utasították. 1927-ben kezdett Jehlicskához járni és vallomása szerint Jehlicskának őszintén panaszkodott Tuka negativizmusa ellen, amire Jehlicska azt mondta neki, hogy csatlakozzék Snaczky mozgalmához, bár az hungarisztikus. 1928 elején volt ez a beszélgetés Jehlicska és Hanzalik között. Ez igen fontos dátum, mert hiszen Hanzalik a zsolnai affér után, 1928. áprilisában tett vallomásában, tehát két- három hónappal e beszélgetés után egy szóval sem mondta, hogy Snaczky a magyar irredenta szolgálatában állana és hogy Tuka van a Snaczky-mozgalom ólén. Tudjuk Mur- gas vallomásából, hogy a politikai rendőr ég igyekezett a zsolnai affér után megtudni, hogy ki áll Snaczky mögött és ki finanszírozta azt. Hanzalikot a politikai rendőrség közegei hallgatták ki és Hanzalik csak azt mondta, hogy Snaczky a néppárttal elégedetlen emberektől kapta a pénzt, a néppárt gyengítése céljából és Snaczky később panaszkodott, hogy ínár nincs pénze. Hanzalik beismerte, hogy Jeh- licskával arról tárgyalt, Snaczky lapjának betiltása után, hogy hajlandó uj lapot alapítani, ha a Tolnai Világlapja kolportázs-jogát megszerzi neki. Jehlicska háromszor interveniált ez ügyben Budapesten és erről értesítette Hanzalikot egy levelezőlapon, amely az iratokhoz van csatolva. Ez a levelezőlap csak Jehlicska és Hanzalik összeköttetéséről tanúskodik. Hanzalik a budapesti revíziós ligával és a Tolnai Világlapjával folytatott tárgyalása során elárulta a határkiigazitási furfangot is. Jehlicska vallomása Jehlicska erről írásos vallomásában ezt Írja: „Egy nap eljött hozzám Bécsbe Hanzalik azzal, hogy kompromittálni és megsemmisíteni akar egy embert, a csehszlovák állam egy magas funkcionárusát és ő szállítaná az anyagot. Nagy körvonalakban mindjárt meg is mondta, arról van szó, hogy a cseh diplomaták a békekonferencián nagy svindlit csináltak, amelyre Rothermere lord csak utal, de világszenzáció lenne, ha a Daily Mailben megjelenne a csehszlovák-magyar határkiiga- zitás furfangja. Ennek döntő jelentősége lenne a trianoni békeszerződés szempontjából és azt idézné elő, hogy Szlovenszkón népszavazást rendelnének el. Hanzalik azt mondta meg, hogy ezt a dolgot magas tribünökről kell hirdetni, mert magas tényező megserami- sitéséről van szó, akivel Rothermere összeveszett, mikor neki 'az egyik cikkére válaszképpen goromba táviratot küldött. Az esetben, ha Széchényi grófnő hazafias indokból hajlandó volna valamelyik birtokát Hanzaliknak eladni, ő elmenne Budapestre és ott folytatná vele ezeket a tárgyalásokat.41 Hogy Jehlicska igazat beszél, — mondja tovább Weichberz dr., — bizonyítja az, hogy Hanzalik valóban tárgyalt Széchényi grófnővel. Lapkiadási tervek Hanzalik akkor, amikor megbízást kapott a revíziós Ligától egy lap kiadására, Plechlo- val is tárgyalt, ugyancsak egy lap alapítására vonatkozólag. Hanzalik azt állította vallomásában, hogy Snaczky ugyancsak tízezer koronát kínált neki egy lapra. Lehetséges-e az, hogy a magyar irredenta Hanzaliknak 15.000 korona havi jövedelmet biztosítson a Tolnai Világlapja révén, hogy ebből az összegből lapot adjon ki, ugyanakkor Snaczkyn keresztül újabb tízezer koronát kinal és Michaluszon keresztül 6zintén újabb tízezer koronát kínál Hanzaliknak. Magának Hanzaliknak kellett nemmel válaszolni arra a kérdésre, hogy a magyar irredenta egyszerre három lapra adott volna pénzt. A védő rámutat Hanzalik ama cikkére, amit Jehlicska lapjában, a Samostat- nostban 1928. október 28-án irt. Ebben a cikkben Hanzalik azt Írja, hogy a csehszlovák köztársaságot Benes és a szabadkőművesek kormányozzák és Snaczky is a szabdkőmüvesek szolgálatában áll. Ez elegendő, hogy Hanzalik valótlan állításairól lerántsuk a leplet. Ha ugyanis ezt irta Hanzalik 1928 októberében, akkor kitűnik, hogy a magyar irrdenta és Jehlicska nem tudták, hogy honnan van Snaczky pénze, ebből az következik, hogy nem budapesti pénzből finanszároztáik Snaca- ky lapját. Weichherz dr. ezután felolvasta Jehlicskának Hanzalikhoz intézett második levelezőlapját, amelyet Hanzalik annak bizonyítására hozott fel, hogy Snaczky összeköttetésben állott a magyar irredentával. A levelezőlap arra vonatkozik, hogy Hanzalik nem tudta Szloven- szkóra megszerezni a Tolnai Világlapja kolportázsát, ezért arra kérte Jehlicskát, hogy máshonnan folyósítson neki pénzt kiadandó lapja számára. A védő rámutat Hanzalik vallomásának több ellentmondására, igy arra, hogy Hanzalik vallomása szerint Jehlicskát Budapestre küldte pénzért, amit Snaczkynak kellett volna adni, holott Hanzalik Jehlicskának azt mondotta, hogy Snaczky pénze a szlovenszkói szabadkőművesektől ered. Jehlicska írásos vallomásában, amit a bíróság nem olvastatott fel, azt állítja: „Tukáról Hanzalikkal nem tárgyaltam. Snaczkyról azt mondotta Hanzalik, hogy nem kooperálhat vele, mert a szabadkőművesektől van a pénze, mig ő a osehek ellen akar politikát csinálni. Erre én a szlovenszkói papoktól megkérdeztem, hogy igaz-e ez s azt a választ kaptam, hogy nem igaz. Snaczky pénzforrása Szlovenszkón van és nem a szabadkőművesektől kapja a pénzt. Én ezt a levelet, amit kaptam, az aláírás eltakarásával megmutattam Hanzaliknak. Nem igaz tehát, hogy a budapesti külügyminisztérium levelét mutattam meg Hanzaliknak. Ekkor Írtam ueki a második levelezőlapot, amely szerint nem igaz az, hogy Snaczky antiklerikális és szabadkőműves politikát csinál". Snaczky, aki 1928 áprilisától 1929 végéig Fizessen elő a ^9® ír Képes Hét-re Előfizetési ára % évre 36.— Kot.
