Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-25 / 218. (2143.) szám
2 * Waú^AR-HI mmmmmmmmmammemmmmmmmmmmammmammmmi 1M# szeptember 25, wwii ■ ii ______!___■■■ no mora következménye volt. Mert ec olyan atmoszférát teremtett, amit még egysaer visszakivánni, azt hiszem, senkiitek sem óhaja. Hiszen nincs szomorúbb, mint az, ha testvér üti a testvért és az, hogy ha a közös ellenség helyett a csátarendelc egymás gyengítésére pazarolják erejükét. — Nekünk most bőséges részünk volt a választásokban. 1925-ben megvoltak a parlamenti választások, ahol sajnos, a szlovén— A tartománygyülési választások után az atmoszféra megenyhült. Az élet minden teóriánál erősebb és a tartornánygyülési képviselők; belátták azt, hogy sokkal erősebben tudnak a nép és a köz érdekében dolgozni, ha nem egymást támadják, nem egymás ellen uszítanak, de összefognak. Ekkor érlelődött meg mindkét párt vezetőségében az a gondolat, hogy ▼issza kell térni a régi útra, amelyet mindig úgy jellemeztem, hogy getrennt mar- sehieren, zusammen sehIngen. Útban a testvérpárfok választási együttműködése Ezért az országos keresztényszocialista pártnak 1928-ban Ungvárott tartott párt vezetőségi ülésén kimondották azt, hogy bizottság küldessék ki, amelynek feladata kéz, hogy a párt teljes függetlenségének fen tartása mellett megkeresse azt a taktikai ad hoc módot, hogy a választásokon hogyan tudjon a két párt együtt operálni, együtt manövri- rozni, anélkül, hogy ezzel bármi módon is leladná a párt politikai elveit, akár a pártnak szuverenitását, akár azokat a célokat, amelyek létezésének alapját alkotják. — Ez az ungvári pártvezetőségi ülés kikul- " dőtte akkor ennek a tervezetnek elkészité- sere a maga megbízottait, Grossehmid Géza dír. szenátort, Jabloniczky János dr. képviselőt, Gregorovite Liipót képviselőt és engednek — A politikai viszonyoknak több esélye ] nem tette azt lehetségessé akkor, hogy a tárgyalásokhoz hozzákezdjünk. Miután az or- 1 szágos keresztényszocialisia párt végrehajtó j bizottságának mandátuma lejárófélben volt, 1 az országos kongresszust, tartottuk előbb : meg, uj végrehajtó bizottságot választottunk, •< de ez az uj végrehajtó bizottság is első ülé- * eén elfogadta a régi végrehajtó bizottságnak : plánumát és újból megbízta Grossehmid Gé- : zát, Jablomczky Jánost, Gregorovits Lipótot 1 és engem, hogy egy választási együttmükö- : dési tervezetet készítsünk és a másik párttal vegyük fel a tárgyalások fonalát. szkói őslakosok a legdivergensebben harcoltak egymás ellen, és ezzel elősegítették a csehszlovák soviniszta irányzatnak diadalra jutását. 1927-ben a községi választásoknál ugyanezt láttuk. 1928-ban a tartoroánygyüléei választásokon ismét csak ezeket a tüneteket kellett sajnosán tapasztalnunk. — Mennyi erő, mennyi pénz, mennyi energia forgáesolódott igy el! — Ennek egyszer véget kell vetnünk és Ez a bizottság azután a tervezet megszövegezésével Grossehmid Géza szenátort bízta meg, míg a magyar nemzeti párt részéről ugyanazzal a céllal Törköly József dr. szenátor bízatott meg. Ezek együttműködési elaborátumot állítottak össze, amelynek megvitatása és elfogadása a párt végrehajtó bizottságának és a párt vezetőségének határozatától függ. Franciscy szenátor lemondása — Ki kell még emelnem azt, hogy én a pártnak alkotmányos elnöke vagyok. Én nem cselekednietem másként, csak úgy, amint azt pártunknak a kormány által jóváhagyott alapszabályai és ügyrendje előírják. — Az országos keresztényszocialieta pártnak három szerve van: az országos végrehajtó bizottság, az országos párlvezetőség és a kongresszus. Más nincs. így nekem csakis ezeknek határozatát lehet és szabad tekintetbe vennem és csakis ezeknek utasításait végrehajtatnom. Nekem mint elnöknek csupán az a diszkrecionális jogom van, hogy a párt politikáját ezeknek a tényezőknek számbavétele mellett irányítom. így írja elő ezt a szervezeti szabályzat második részének első paragrafusa, amely világosan kimondja, hogy „az országos elnök kifelé képviseli a pártot és ő a legfőbb politikai irányitó a pártvezetőség határozatai alapján". Ezeket szükségesnek tartom leszögezni azért, hogy foglalkozzam a mai helyzettel. — Én régi politikus vagyok és mindig láttam azt, hogy a legjobb a nyíltság és legjobb az egyenes ut Természetesen más a harcmodor az ellenséggel szemben és más az eljárási mód akkor, ha nem ellenségről, de barátról van szó. Más a mód akkor, ha esszenciális kérdésekről van szó, más. ha mellékkörülményekről van szó, de feltétlenül áll á mai politikában is az *a régi elv, hogy mindig sdne ira et stúdió keli cselekedni. — Arról a körülményről kel beszámolnom a pártkonferenciának, hogy pártunk egyik kiváló ereje, a szenátusi klub elnöke, Franciscy Lajos dir. nyitraegyházmegyei prépost-kanonok tir folyó évi augusztus hó 31-én szenátor! mandátumáról lemondott. — A mi alkotmányunk szerint mindazok, akiket egy párt listáján megválasztottak és mint ilyenek a párt által delegálva lettek a nemzetgyűlés mindkét házába, nem olyan képviselők és szenátorok, mint aminők a régi magyar közjog szerinti képviselők voltak, akik a maguk jogán, a maguk kerületében lettek egyénileg megválasztva, akik kvázi az egyéniségüknek köszönhették megválasztásukat. Nálunk minden törvényhozó mandatárinaa magának a pártnak; a mandátum a párté és nem az egyéné, mert a választók a pártot választják meg és nem az egyéneket, s ezért a párt tulajdonosa a mandátumnak, nem pétiig az egyén. Franciscy prépost-kanonok ur mandátumáról azonban ezt az utat mellőzve egyszerűen úgy mondott; le, hogy azt a szenátus elnökségének jelentette be. Ez az oka annak, hogy lemondásával nem foglalkozhattunk, nem kérhettük arra, hogy szándékát változtassa meg, hanem via facti kénytelen-kelletlen bele kellett nyugodnunk abba. hogy egy eminens erőnket elveszítsük és ezt csak regisztrálni van módunkban. — Egyúttal azonban jelentem a klubnak azt, hogy tekintettel azokra a nagy érdemekre, amelyeket Franciscy Lajos prépost-kanonok ur szerzett, hivatalos formában megköszön em neki tevékeny serét az alábbi levélben, amit szükségesnek tartok a párt klubbal közölni és kérem, hogy azt elfogadni és az önök véleményével is egyezőnek kinyilvánítani m él tóztass anak. A levél szövege a kővetkező : „Géniből való vissza térésemkor ma vettem kézhez Nagyságodnak szeptember hó 1-én kelt levelét, amelyben az országos keresztényszocia- tista párt által nyeri szenátort megbízatásáról lemond. Bár a köztársasági választási törvény szerint a választók a pártot és nem az egyént bízzák meg, mert a mandátum a párté és nem az egyéné, 9 igy a párt életében stagnádó nem áll be, a mi veszteségünk Nagyságodnak lemondásával nagy. Nagyságod tettereje, önzetlensége, nagy és mély tudása, fáradhatatlansága a parlament és pártunk nagy értékét jelentette, működése maradandó nyomokat hagyott hátra és példát adó marad. Mint • keresztónv«*odalisfca párt országos elnöke kedves köt«les«ó'rCTunek tartom azt, hogy Nagyságod bnzgó és kivilé működéséért a párt Aszlnte köezönetét fejezzem ’ ' és kérem arra, hogy a jövőben is támogassa és mozdítsa elé nagy tekintélyével nem' és önzetlen törekvéseinket. Meghívó A magyar nemzeti párt komáromi kerületének mezőgazdasági szakosztályai 1929 szeptember 29-én (vasárnap) délután fél 4 órakor Érsekujvárott az Iványi-féle vendéglő nagytermében gyűlést tartanak. Tárgy: 1. Beszámoló a kerületben végzett szakosztályi munkáról. — 2. Az alacsony terményárak folytán bekövetkezett mezőgazda- sági válság megbeszélése és orvoslása. — 8. Szövetkezeti mozgalmak. A gyűlésre a szakosztály minden tagját, valamint az érdeklődő gazdaközőnséget tiszta- lettel meghívjuk. Érsekújvár, 1929 szeptember 18. Ágh László s. k., Jaross Andor s. t, kerületi szakoszt. titkár. kerületi elnök. Fogadja Nagyságod kiváló tisateletem nyilvánítását, amellyel vagyok késaséges híve." A közös lista kérdése — Nem hallgathatom el azt, hogy ennek a lemondásnak oka abban rejlik, hogy Franciscy prépost-kanonok ur nem volt azon a véleményen, hogy a jövő választáson közös listával menjen a két párt. Franciscy prépost-kanonok ur most elvileg perhorreszkálja a közös működést, amivel ellentétben áll ugyan az, hogy a közös listán való együttes választást nem találta elvileg lehetetlennek 1920-ban, amikor mint a keresztényszocialista pártnak egyik oszlopos tagja hozzájárult ahhoz, hogy közös listán ment a két párt és nem perhorreszkálta azt 1925- ben sem, amikor elvileg a közös listával való együttes választási manövrirozást mindkét párt magáévá tette. Innen szükségesnek tartom azonban a felvilágosítást, nehogy ez a lemondás, amely egy szubtilisen finom léleknek a megnyilvánulása, félremagyarázásokra adhasson okot és módot nyújtson arra, hogy a kormánylapok, valamint a keresztényszocialista pártnak és minden őslakos megmozdulásnak ellenségei tápot nyerjenek arra, hogy támadást intézzenek pártunk életereje ellen. — Amikor elfoglaltam az országos keresztényszocialista párt elnöki székét, kijelentettem azt, hogy teljes egyéni integritásom, múltam és minden erkölcsi erőm kötelez engem arra, hogy a keresztényszocialista pártot a maga teljes integritásában, önzetlenségében, politikai elveinek é« irányításának szuveré- nitásában megőrizzem és megtartsam. Ila valahol és bármiben látnám és erezném azt, hogy akár a pártnak szellemét, akár a pártnak integritását, akár a pártnak saját sorsa felett való intézkedési fogát bármily módon érintenék, én volnék a legelső, aki ezzel szemben felemelném szavamat és harcolnék addig, amíg a bennem lévő erők ezt engedik. Én független ember vagyok. Amit ón Ígértem, azt meg is tartom és ahhoz ragaszkodom. Sem a keresztényszocialista pártnak a magyar nemzeti párttal való fúziójába nem megyek bele, sem nem megyek bele abba, ellőtt az itfele, hegy az eröpazarlást ökonomikus erőforrás gyűjtésivel helyettesítsük. f^ettldroLlu GdGÉny irta l kLÍ3ÚDÜ-GyUL3 (47) — Főtiszt ölendő ur annyira biztos" a dolgában? Nem jobb volna, ha itthagyna engem térdepel ve- a párkányon, amíg egy boldog ájulással odajuthatnék Il-ik Lajos felséges uram koporsója mellé? — Mint egy bénult fecske, amely nem bir- tja az utazást — mondta a ,/püspök“ meglehetős gyöngéd hangon, de nem minden istent agadó gúny nélkül. — Vagy segélykiáltásaimra hirtelen megjelenne Zápolya és ölében vinne le biztos zsákmányként e halálos fokról? — A vajdának gyenge szive van ahhoz, hogy ilyen magasra hágjon, — dörmögte a luteránus és most meggörbítette derekát, hogy a királyné az éjben, rettenetben, bal- sorsban csontos válla ira kapaszkodhasson, majd kiegyenesedve, hosszú, óvatos léptekkel folytatta útját a meredélyen, mintegy öszr vér, amelyet az ördög rokonának mondanak. Körülbelül negyedóráig tartott az ut, mely Mária egész földi és másvilági életét jelenté képzeletében. Imádkozott egész idő alatt, hangosan, szívből, még pedig öntudatlansá- gában éppen az a fohász jött ajkára, amelyet ezidőtájt Kelemen pápa Íratott az eretnekek ellen. Vannak a léleknek ilyen látszólagosan megfejthetetlen rejtélyei. A luteránus még csak a fejét se kapta félre, amikor a fülébe hangzó imádságból azt értette meg, hogy az ő helye az örök kárhozatban van. Most a kórus rácsozatához értek. A „püs- pök“ két karjával megkapaszkodott a kórus rácsozatában, a királyné pedig régi ügyességével átmászott a korláton. A „püspök" egyet-kettőt fújt, majd ő is elhagyta a veszedelmes párkányt. A királyné a kóruson nem minden csodálkozás nélkül látta, hogy a „püspök" arcáról, szakálláról, hajáról víz folyik. Megizzadt őkelme a veszedelmes utón. — Hát most merre menjünk? — türelmetlenkedett Mária. A „püspök" leroskadt arra a helyre, ahol a hegedűsök, gordonások szoktak üldögélni A zenészek kerekre koptatták ülőhelyeiket, az ülőhelyek mellett megláncolt cinkupák, amelyek most üresek voltak ugyan, de fedelük megemelintésekor egész élettörténetüket meg lehetett állapítani: emez Somló hegyéről utazott idáig, a másik pedig szegény volt, mint egy vándormuzeikus és ott ivott, ahol kapott. Mária ezeket a különös alakú cinedényeket nézegette, amig a „püspök" olyan mozdulatlansággal ült, mint egy félig kiégetett fa tuskó. Az egyik edény legalább két- iccés volt — no, ennek a zenésznek se lehet felesége, ha ráér annyi bort meginni; a másik edény kicsinyke volt, amelybe alkalomadtán viaszt te lehetett olvasztani egy holt kisgyermek emlékezetére. — Az emberek ilyen edényekkel szórakoznak, amig a királyok álmatlan éjszakákat töltenek országos gondjaik felett — szélit Mária. A „püspök" legyintett és végre kifújván magát: megindult az istenfélő muzsikusok helyéről, valamely lépcsőn lefelé, amely lépcső osngaalakban volt egymásmellé illesztve és olyan keserves hangokat hallatott, mintha sohasem járt volna rajta senki. Irtott hiányzott is egy-két fok a lépcsőből, nyilván valamely termetesebb muzsikus vagy lépcsőfok alatt nyak törő, poros mélység, amelyből az eldobált gyónócédulák fehérlettek, — Milyen messzi van az ut az igazi megismeréshez — rebegte Mária, amikor visszanézett arra az útra, amelyet idáig megtett é* a templom-párkány eltűnt a homályban, mintha sohasem járt volna rajt' emberi lény. A kórus ajtaja üresen tátongott, mert az egyházfi ak még nem akasztották helyére az ajtót, amelyet levettek. A királyné Boldog- asszony templomának hajójában találta magát, a négyszögletes kőkockákon, amelyeket királyok vagy koldusok lábai koptattak ki, hogy minden lépésnél az áhitat, a magába- szállottság mélységét lehetett érezni. A „püspök" néhány lépéssel hátramaradt, hagyta az özvegyasszonyt előre menni, voltaképpen nem is tudta teljes bizonyossággal, hogy mi dolga lehet neki II. Lajos koporsójánál, akinek bebalzsamozott holtteteme különös, fájdalmas, szemkön nyertető szaggal töltötte meg a templom belsejét. A királyné, bár egyébként járása hasonlított a szarvaséhoz, mind nehezebben rakosgatta lábait, amint Il-dk Lajos koporsója felé közeledett. A hosszú gyertyaszálak, amelyek a prépostság gyértyatartóibán voltak elhelyezve, amelyeket csak olyankor vettek elő, ha püspököt vagy más félként férfiul temettek: szinte fenyegető őrségként állották körül a király koporsóját. A templom ablakai, ajtói zárva voltak, a lángok játékos barátját, a fuvalmat, zsákba kötötték a harangozók erre az éjszakára és ime a gyertyalángok mégis nyugtalankodva kezdtek lobogni, amikor a királyné tétova lépteikkel Ibik Lajos ravatalához közeledett. Mintha a holt király sóhajtozott volna, amikor felesége lépteit meghallotta. — Királyom! — szólalt meg Mária már akkor, midőn még legalább annyi lépés választotta el a királytól, mint Krisztust a hegy csúcsától. Megállótt, karját magasra emelte és ingadozni kezdett, mint a megsebzett madár, amely haldokolva is próbálja folytatni útját. A „püspök" azonban most nem sietett segítségére. Jól tudta az a rejtélyes ember, hogy a szenvedések útját mindenkinek egyedül kell bejárni. Hiába minden szó és vigasztalás — a szenvedő lélek csak önmagának hiszi el, hogy még vannak benne igazgyöngyök, amelyek egykor a kiállott fájdalomért kárpótolják. A királyné tehát megkapaszkodott az első padisorban, az előkelő polgárok ülőhelyében és onnan nézte, hogy a gyertyák lángjai mint láng-ujjak mutogatnak feléje, egyszerre valamennyien, mintha már nagyon régen várták volna. A legerősebb szivü nőnek is vannak néha olyan érzései, amelyekre visszagondolva: nem tud kimagyarázkodást találni. Hová, merre lép a követkézzé pillanatban? Hová zuhan, mint a felhők között erejét vesztett madár? Mi történik a következő lélek- zetvételnél, amely talán megfojtja szivét? A halál áll valamely sarokban és elbújni előle többé nem lehet, mert szörnyű tekintetével benéz a legkisebb egérlyukba te. Meddig viaskodott önmagával a királyné. atni° minden erejét összeszedve: megint néhány lépést tudott előretenni, hogy a ravatal trónusán fekvő királyt megközelítse? Talán az örökmécses lánca nyulott ki feléje, hogy boldogtalan kezével abban megkapaszkodhasson — vagy egy arany napsugár tört át az őszi éjszakán, amely Ibik Lajos ravataláig vezette erőtlen özvegyét? Mi, férfiak, sohasem érthetjük meg azokat a csoda tetteket, amelyek a nőkkel történnek éltük legválságosabb perceiben. Valóban a Miasszonyunk vigyáz minden asszonyra... (Folytatjuk.} éneke® terhét unta meg. Alant, a hiányzó jytmmmmmnnmTmmKrmKzmsMamimKxcmimwwitner-'r-r’-r. Első Szlovák Leánykiházasitó Intézet m. sz. KoSice, Hlavná (FÖ-u.) 7. Képviseletek Szlovenszkó és Podkarpatszka Rus minden nagyobb városában. Hozományról gondoskodunk, ha tagul belép. Kérjen prospektust-