Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-25 / 218. (2143.) szám

2 * Waú^AR-HI mmmmmmmmmammemmmmmmmmmmammmammmmi 1M# szeptember 25, wwii ■ ii ______!___■■■ no mora következménye volt. Mert ec olyan atmoszférát teremtett, amit még egysaer visszakivánni, azt hiszem, senkiitek sem óhaja. Hiszen nincs szomorúbb, mint az, ha testvér üti a testvért és az, hogy ha a kö­zös ellenség helyett a csátarendelc egymás gyengítésére pazarolják erejükét. — Nekünk most bőséges részünk volt a vá­lasztásokban. 1925-ben megvoltak a parla­menti választások, ahol sajnos, a szlovén­— A tartománygyülési választások után az atmoszféra megenyhült. Az élet minden teóriánál erősebb és a tartornánygyülési kép­viselők; belátták azt, hogy sokkal erősebben tudnak a nép és a köz érdekében dolgozni, ha nem egymást támadják, nem egymás el­len uszítanak, de összefognak. Ekkor érlelő­dött meg mindkét párt vezetőségében az a gondolat, hogy ▼issza kell térni a régi útra, amelyet min­dig úgy jellemeztem, hogy getrennt mar- sehieren, zusammen sehIngen. Útban a testvérpárfok választási együttműködése Ezért az országos keresztényszocialista pártnak 1928-ban Ungvárott tartott párt veze­tőségi ülésén kimondották azt, hogy bizott­ság küldessék ki, amelynek feladata kéz, hogy a párt teljes függetlenségének fen tartá­sa mellett megkeresse azt a taktikai ad hoc módot, hogy a választásokon hogyan tudjon a két párt együtt operálni, együtt manövri- rozni, anélkül, hogy ezzel bármi módon is leladná a párt politikai elveit, akár a párt­nak szuverenitását, akár azokat a célokat, amelyek létezésének alapját alkotják. — Ez az ungvári pártvezetőségi ülés kikul- " dőtte akkor ennek a tervezetnek elkészité- sere a maga megbízottait, Grossehmid Géza dír. szenátort, Jabloniczky János dr. képvise­lőt, Gregorovite Liipót képviselőt és enge­dnek — A politikai viszonyoknak több esélye ] nem tette azt lehetségessé akkor, hogy a tárgyalásokhoz hozzákezdjünk. Miután az or- 1 szágos keresztényszocialisia párt végrehajtó j bizottságának mandátuma lejárófélben volt, 1 az országos kongresszust, tartottuk előbb : meg, uj végrehajtó bizottságot választottunk, •< de ez az uj végrehajtó bizottság is első ülé- * eén elfogadta a régi végrehajtó bizottságnak : plánumát és újból megbízta Grossehmid Gé- : zát, Jablomczky Jánost, Gregorovits Lipótot 1 és engem, hogy egy választási együttmükö- : dési tervezetet készítsünk és a másik párt­tal vegyük fel a tárgyalások fonalát. szkói őslakosok a legdivergensebben harcol­tak egymás ellen, és ezzel elősegítették a csehszlovák soviniszta irányzatnak diadalra jutását. 1927-ben a községi választásoknál ugyanezt láttuk. 1928-ban a tartoroánygyüléei választásokon ismét csak ezeket a tüneteket kellett sajnosán tapasztalnunk. — Mennyi erő, mennyi pénz, mennyi ener­gia forgáesolódott igy el! — Ennek egyszer véget kell vetnünk és Ez a bizottság azután a tervezet megszöve­gezésével Grossehmid Géza szenátort bíz­ta meg, míg a magyar nemzeti párt részé­ről ugyanazzal a céllal Törköly József dr. szenátor bízatott meg. Ezek együttműkö­dési elaborátumot állítottak össze, amely­nek megvitatása és elfogadása a párt vég­rehajtó bizottságának és a párt vezetősé­gének határozatától függ. Franciscy szenátor lemondása — Ki kell még emelnem azt, hogy én a pártnak alkotmányos elnöke vagyok. Én nem cselekednietem másként, csak úgy, amint azt pártunknak a kormány által jóváhagyott alapszabályai és ügyrendje előírják. — Az országos keresztényszocialieta párt­nak három szerve van: az országos végre­hajtó bizottság, az országos párlvezetőség és a kongresszus. Más nincs. így nekem csakis ezeknek határozatát lehet és szabad tekintet­be vennem és csakis ezeknek utasításait végrehajtatnom. Nekem mint elnöknek csu­pán az a diszkrecionális jogom van, hogy a párt politikáját ezeknek a tényezőknek számbavétele mellett irányítom. így írja elő ezt a szervezeti szabályzat második részének első paragrafusa, amely világosan kimondja, hogy „az országos elnök kifelé képviseli a pár­tot és ő a legfőbb politikai irányitó a párt­vezetőség határozatai alapján". Ezeket szükségesnek tartom leszögezni azért, hogy foglalkozzam a mai helyzettel. — Én régi politikus vagyok és mindig lát­tam azt, hogy a legjobb a nyíltság és leg­jobb az egyenes ut Természetesen más a harcmodor az ellenséggel szemben és más az eljárási mód akkor, ha nem ellenségről, de barátról van szó. Más a mód akkor, ha esszenciális kérdésekről van szó, más. ha mellékkörülményekről van szó, de feltétle­nül áll á mai politikában is az *a régi elv, hogy mindig sdne ira et stúdió keli csele­kedni. — Arról a körülményről kel beszámol­nom a pártkonferenciának, hogy pártunk egyik kiváló ereje, a szenátusi klub elnöke, Franciscy Lajos dir. nyitraegyházmegyei pré­post-kanonok tir folyó évi augusztus hó 31-én szenátor! mandátumáról lemondott. — A mi alkotmányunk szerint mindazok, akiket egy párt listáján megválasztottak és mint ilyenek a párt által delegálva lettek a nemzetgyűlés mindkét házába, nem olyan képviselők és szenátorok, mint aminők a régi magyar közjog szerinti képviselők vol­tak, akik a maguk jogán, a maguk kerületé­ben lettek egyénileg megválasztva, akik kvá­zi az egyéniségüknek köszönhették megvá­lasztásukat. Nálunk minden törvényhozó mandatárinaa magának a pártnak; a mandátum a párté és nem az egyéné, mert a választók a pár­tot választják meg és nem az egyéneket, s ezért a párt tulajdonosa a mandátumnak, nem pétiig az egyén. Franciscy prépost-kanonok ur mandátumá­ról azonban ezt az utat mellőzve egyszerűen úgy mondott; le, hogy azt a szenátus elnöksé­gének jelentette be. Ez az oka annak, hogy lemondásával nem foglalkozhattunk, nem kérhettük arra, hogy szándékát változtassa meg, hanem via facti kénytelen-kelletlen be­le kellett nyugodnunk abba. hogy egy emi­nens erőnket elveszítsük és ezt csak regi­sztrálni van módunkban. — Egyúttal azonban jelentem a klubnak azt, hogy tekintettel azokra a nagy érdemek­re, amelyeket Franciscy Lajos prépost-kano­nok ur szerzett, hivatalos formában megkö­szön em neki tevékeny serét az alábbi levél­ben, amit szükségesnek tartok a párt klubbal közölni és kérem, hogy azt elfogadni és az önök véleményével is egyezőnek kinyilvání­tani m él tóztass anak. A levél szövege a kő­vetkező : „Géniből való vissza térésemkor ma vettem kézhez Nagyságodnak szeptember hó 1-én kelt levelét, amelyben az országos keresztényszocia- tista párt által nyeri szenátort megbízatásáról lemond. Bár a köztársasági választási törvény szerint a választók a pártot és nem az egyént bízzák meg, mert a mandátum a párté és nem az egyéné, 9 igy a párt életében stagnádó nem áll be, a mi veszteségünk Nagyságodnak lemondá­sával nagy. Nagyságod tettereje, önzetlensége, nagy és mély tudása, fáradhatatlansága a parlament és pártunk nagy értékét jelentette, működése ma­radandó nyomokat hagyott hátra és példát adó marad. Mint • keresztónv«*odalisfca párt országos el­nöke kedves köt«les«ó'rCTunek tartom azt, hogy Nagyságod bnzgó és kivilé működéséért a párt Aszlnte köezönetét fejezzem ’ ' és kérem arra, hogy a jövőben is támogassa és mozdítsa elé nagy tekintélyével nem' és önzetlen törekvé­seinket. Meghívó A magyar nemzeti párt komáromi kerüle­tének mezőgazdasági szakosztályai 1929 szep­tember 29-én (vasárnap) délután fél 4 órakor Érsekujvárott az Iványi-féle vendéglő nagy­termében gyűlést tartanak. Tárgy: 1. Beszámoló a kerületben végzett szakosztályi munkáról. — 2. Az alacsony ter­ményárak folytán bekövetkezett mezőgazda- sági válság megbeszélése és orvoslása. — 8. Szövetkezeti mozgalmak. A gyűlésre a szakosztály minden tagját, va­lamint az érdeklődő gazdaközőnséget tiszta- lettel meghívjuk. Érsekújvár, 1929 szeptember 18. Ágh László s. k., Jaross Andor s. t, kerületi szakoszt. titkár. kerületi elnök. Fogadja Nagyságod kiváló tisateletem nyilvá­nítását, amellyel vagyok késaséges híve." A közös lista kérdése — Nem hallgathatom el azt, hogy ennek a lemondásnak oka abban rejlik, hogy Franciscy prépost-kanonok ur nem volt azon a véleményen, hogy a jövő válasz­táson közös listával menjen a két párt. Franciscy prépost-kanonok ur most elvileg perhorreszkálja a közös működést, amivel ellentétben áll ugyan az, hogy a közös listán való együttes választást nem találta elvileg lehetetlennek 1920-ban, amikor mint a ke­resztényszocialista pártnak egyik oszlopos tagja hozzájárult ahhoz, hogy közös listán ment a két párt és nem perhorreszkálta azt 1925- ben sem, amikor elvileg a közös listával való együttes választási manövrirozást mindkét párt magáévá tette. Innen szükségesnek tar­tom azonban a felvilágosítást, nehogy ez a le­mondás, amely egy szubtilisen finom lélek­nek a megnyilvánulása, félremagyarázásokra adhasson okot és módot nyújtson arra, hogy a kormánylapok, valamint a keresztényszo­cialista pártnak és minden őslakos megmoz­dulásnak ellenségei tápot nyerjenek arra, hogy támadást intézzenek pártunk életereje ellen. — Amikor elfoglaltam az országos keresz­tényszocialista párt elnöki székét, kijelentet­tem azt, hogy teljes egyéni integritásom, múl­tam és minden erkölcsi erőm kötelez engem arra, hogy a keresztényszocialista pártot a maga teljes integritásában, önzetlenségében, politikai elveinek é« irányításának szuveré- nitásában megőrizzem és megtartsam. Ila valahol és bármiben látnám és erezném azt, hogy akár a pártnak szellemét, akár a pártnak integritását, akár a pártnak saját sorsa felett való intézkedési fogát bármily módon érintenék, én volnék a legelső, aki ezzel szemben felemelném szavamat és har­colnék addig, amíg a bennem lévő erők ezt engedik. Én független ember vagyok. Amit ón Ígér­tem, azt meg is tartom és ahhoz ragaszko­dom. Sem a keresztényszocialista pártnak a magyar nemzeti párttal való fúziójába nem megyek bele, sem nem megyek bele abba, ellőtt az itfele, hegy az eröpazarlást ökonomikus erőforrás gyűjtésivel helyettesítsük. f^ettldroLlu GdGÉny irta l kLÍ3ÚDÜ-GyUL3 (47) — Főtiszt ölendő ur annyira biztos" a dolgá­ban? Nem jobb volna, ha itthagyna engem térdepel ve- a párkányon, amíg egy boldog ájulással odajuthatnék Il-ik Lajos felséges uram koporsója mellé? — Mint egy bénult fecske, amely nem bir- tja az utazást — mondta a ,/püspök“ megle­hetős gyöngéd hangon, de nem minden is­tent agadó gúny nélkül. — Vagy segélykiáltásaimra hirtelen meg­jelenne Zápolya és ölében vinne le biztos zsákmányként e halálos fokról? — A vajdának gyenge szive van ahhoz, hogy ilyen magasra hágjon, — dörmögte a luteránus és most meggörbítette derekát, hogy a királyné az éjben, rettenetben, bal- sorsban csontos válla ira kapaszkodhasson, majd kiegyenesedve, hosszú, óvatos léptek­kel folytatta útját a meredélyen, mintegy öszr vér, amelyet az ördög rokonának mondanak. Körülbelül negyedóráig tartott az ut, mely Mária egész földi és másvilági életét jelenté képzeletében. Imádkozott egész idő alatt, hangosan, szívből, még pedig öntudatlansá- gában éppen az a fohász jött ajkára, amelyet ezidőtájt Kelemen pápa Íratott az eretnekek ellen. Vannak a léleknek ilyen látszólagosan megfejthetetlen rejtélyei. A luteránus még csak a fejét se kapta félre, amikor a fülébe hangzó imádságból azt értette meg, hogy az ő helye az örök kárhozatban van. Most a kórus rácsozatához értek. A „püs- pök“ két karjával megkapaszkodott a kórus rácsozatában, a királyné pedig régi ügyessé­gével átmászott a korláton. A „püspök" egyet-kettőt fújt, majd ő is elhagyta a vesze­delmes párkányt. A királyné a kóruson nem minden csodálkozás nélkül látta, hogy a „püspök" arcáról, szakálláról, hajáról víz folyik. Megizzadt őkelme a veszedelmes utón. — Hát most merre menjünk? — türelmet­lenkedett Mária. A „püspök" leroskadt arra a helyre, ahol a hegedűsök, gordonások szoktak üldögélni A zenészek kerekre koptatták ülőhelyeiket, az ülőhelyek mellett megláncolt cinkupák, amelyek most üresek voltak ugyan, de fede­lük megemelintésekor egész élettörténetüket meg lehetett állapítani: emez Somló hegyé­ről utazott idáig, a másik pedig szegény volt, mint egy vándormuzeikus és ott ivott, ahol kapott. Mária ezeket a különös alakú cinedé­nyeket nézegette, amig a „püspök" olyan mozdulatlansággal ült, mint egy félig kiége­tett fa tuskó. Az egyik edény legalább két- iccés volt — no, ennek a zenésznek se lehet felesége, ha ráér annyi bort meginni; a má­sik edény kicsinyke volt, amelybe alkalom­adtán viaszt te lehetett olvasztani egy holt kisgyermek emlékezetére. — Az emberek ilyen edényekkel szóra­koznak, amig a királyok álmatlan éjszakákat töltenek országos gondjaik felett — szélit Má­ria. A „püspök" legyintett és végre kifújván magát: megindult az istenfélő muzsikusok helyéről, valamely lépcsőn lefelé, amely lépcső osngaalakban volt egymásmellé illeszt­ve és olyan keserves hangokat hallatott, mintha sohasem járt volna rajta senki. Irt­ott hiányzott is egy-két fok a lépcsőből, nyil­ván valamely termetesebb muzsikus vagy lépcsőfok alatt nyak törő, poros mélység, amelyből az eldobált gyónócédulák fehér­lettek, — Milyen messzi van az ut az igazi meg­ismeréshez — rebegte Mária, amikor vissza­nézett arra az útra, amelyet idáig megtett é* a templom-párkány eltűnt a homályban, mintha sohasem járt volna rajt' emberi lény. A kórus ajtaja üresen tátongott, mert az egyházfi ak még nem akasztották helyére az ajtót, amelyet levettek. A királyné Boldog- asszony templomának hajójában találta ma­gát, a négyszögletes kőkockákon, amelyeket királyok vagy koldusok lábai koptattak ki, hogy minden lépésnél az áhitat, a magába- szállottság mélységét lehetett érezni. A „püspök" néhány lépéssel hátramaradt, hagyta az özvegyasszonyt előre menni, volta­képpen nem is tudta teljes bizonyossággal, hogy mi dolga lehet neki II. Lajos koporsó­jánál, akinek bebalzsamozott holtteteme kü­lönös, fájdalmas, szemkön nyertető szaggal töltötte meg a templom belsejét. A királyné, bár egyébként járása hasonlí­tott a szarvaséhoz, mind nehezebben rakos­gatta lábait, amint Il-dk Lajos koporsója felé közeledett. A hosszú gyertyaszálak, amelyek a prépostság gyértyatartóibán voltak elhe­lyezve, amelyeket csak olyankor vettek elő, ha püspököt vagy más félként férfiul temet­tek: szinte fenyegető őrségként állották kö­rül a király koporsóját. A templom ablakai, ajtói zárva voltak, a lángok játékos barátját, a fuvalmat, zsákba kötötték a harangozók er­re az éjszakára és ime a gyertyalángok még­is nyugtalankodva kezdtek lobogni, amikor a királyné tétova lépteikkel Ibik Lajos ravata­lához közeledett. Mintha a holt király sóhaj­tozott volna, amikor felesége lépteit meghal­lotta. — Királyom! — szólalt meg Mária már akkor, midőn még legalább annyi lépés vá­lasztotta el a királytól, mint Krisztust a hegy csúcsától. Megállótt, karját magasra emelte és ingadozni kezdett, mint a megsebzett ma­dár, amely haldokolva is próbálja folytatni útját. A „püspök" azonban most nem sietett se­gítségére. Jól tudta az a rejtélyes ember, hogy a szenvedések útját mindenkinek egye­dül kell bejárni. Hiába minden szó és vigasz­talás — a szenvedő lélek csak önmagának hiszi el, hogy még vannak benne igazgyön­gyök, amelyek egykor a kiállott fájdalomért kárpótolják. A királyné tehát megkapaszkodott az első padisorban, az előkelő polgárok ülőhelyében és onnan nézte, hogy a gyertyák lángjai mint láng-ujjak mutogatnak feléje, egyszerre va­lamennyien, mintha már nagyon régen vár­ták volna. A legerősebb szivü nőnek is van­nak néha olyan érzései, amelyekre vissza­gondolva: nem tud kimagyarázkodást találni. Hová, merre lép a követkézzé pillanatban? Hová zuhan, mint a felhők között erejét vesz­tett madár? Mi történik a következő lélek- zetvételnél, amely talán megfojtja szivét? A halál áll valamely sarokban és elbújni előle többé nem lehet, mert szörnyű tekintetével benéz a legkisebb egérlyukba te. Meddig viaskodott önmagával a királyné. atni° min­den erejét összeszedve: megint néhány lé­pést tudott előretenni, hogy a ravatal trónu­sán fekvő királyt megközelítse? Talán az örökmécses lánca nyulott ki feléje, hogy bol­dogtalan kezével abban megkapaszkodhas­son — vagy egy arany napsugár tört át az őszi éjszakán, amely Ibik Lajos ravataláig vezette erőtlen özvegyét? Mi, férfiak, soha­sem érthetjük meg azokat a csoda tetteket, amelyek a nőkkel történnek éltük legválsá­gosabb perceiben. Valóban a Miasszonyunk vigyáz minden asszonyra... (Folytatjuk.} éneke® terhét unta meg. Alant, a hiányzó jytmmmmmnnmTmmKrmKzmsMamimKxcmimwwitner-'r-r’-r. Első Szlovák Leánykiházasitó Intézet m. sz. KoSice, Hlavná (FÖ-u.) 7. Képviseletek Szlovenszkó és Podkarpatszka Rus minden nagyobb városában. Hozományról gondoskodunk, ha tagul belép. Kérjen prospektust-

Next

/
Thumbnails
Contents