Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-24 / 217. (2142.) szám
A magyar társadalmi és kulturális erők egységes munkájának alapjait vetette meg a társadalmi egyesületek kattai kongresszusa Grosschmid Géza, Sziklay Ferenc és Törköly József a társadalom nemzeti feladatairól - „A magyar jövőbe vetett kittel és a műveltség erejével akarjuk nemzetünk ügyét előbbrevinni** Fontost! atározatok a társadalmi és kulturális munka egységesítéséről Kassa, szeptember 23. (Kassai szerkesztőségünktől.) A magyar társadalmi egyesületek második országos kongresszusa a legteljesebb siker jegyében zajlott le Kassán. A kongresszus résztvevői Szlovenszkó és Ru- szinszkó minden vidékéről nagyrészt már szombat délután megérkeztek és résztvettek este a kassai Keresztény Társadalmi Kör ujjáalakitott diszes helyiségeiben tiszteletükre rendezett társadalmi estélyen. A meleg hangulatú, nívós estélyre Kassa magyar társadalmának színe-java felvonult, hogy demonstrálja a nagy magyar találkozás fölött érzett örömét és a többi vidékek magyarságával való teljes érzelmi és lelki egy- beforrását A Kör hatalmas dísztermét zsúfolásig megtöltő előkelő közönség előtt Tost Barna prelátus-plébános, Kassa város h. polgármestere a vendéglátó egyesület nevében közvetlen meleg szavakkal üdvözölte a vendégeket, akiknek figyelmébe ajánlotta azt az eleven kulturális és társadalmi életet, amelynek színhelye Kassán ez az egyesületi helyiség is. Tost Barna szavaim meleg ovájció volt a válasz. Lg/e lemmel fogadta a közönség Tárcád Mária kitűnő szavalatát, ami után Dar- kó István író olvasott fék az 1848. évi ^Életképek‘‘-bői, Petőfi és Jókai egykori lapjából színházi kritikai szemelvényeket. A derűs hangulatú, értékes felolvasás után Girsik Gáboraé úrasszony vezetése mellett öttagú énekkaf kuruc dalokat adott elő lelkes hatás mellett. Majd Udvardy József magyar nótákat adott elő ugyancsak frenetikus sikerrel. A nagyszerű műsor után fehér asztalnál látták vendégül az előkelő vendégsereget. A társaság hajnali három óráig volt együtt a legkedélyeséhb hangú i-at bán. Zarándoklás Rákóczi sírjához Vasárnap délelőtt tiz órakor a kongresszus előkészítő bizottsága félórás ülést tartott, amely után a kongresszus résztvevői testüle tileg a székesegyházba II. Rákóczy Ferenc sírjához vonultak s ott hatalmas babérkoszorút helyeztek el. A koszorú elhelyezésénél a sírboltban Sziklay Ferenc dr. kultarrefe- rens a következő szavakat mondotta: — Nagyságos Fejedelem! A kárpátaljai magyarság zarándokolt ei sírodhoz, hogy kifejezze Előtted hódolatát. Méltó utódai akarunk .'enni ősapáinknak, akik Veled együtt küzdöttek a nemzet szabadságáért. Amíg Ti karddal harcoltatoK a szabadságért, a nemzet felszabadulásáért, — addig mi, az utódok szellemi fegyverekkel küzdünk a szellemi szabadságért. Hisszük, hogy a mi harcaink se mlesznek hiábavalók! A kongresszus résztvevfii A kongresszus féltizenkettőkor kezdődött meg Ekkor a Keresztény Társadalmi Kör nagytermét már teljesen megtöltötték a kongresszus hivatalos delegátusainak és a kassai magyar társadalom előkelőségeinek százai. Az elnöki asztalnál helyet foglaltak Grosschmid Géza dr. és Törköly József dr. szenátorok, Sziklay Ferenc dr. kulturreferens, Márkus László, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének főtitkára, Darkó István és Benkovics Gyula titkárok. Az első sorokban ottláttak Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselőt, Alapy Gyula dr. Blanár Béla dr., Fleischmann Gyula dr. és Hokky Károly tar- tománygyüiési képviselőket, Tost Barna pre- látus-plébánost, h. polgármestert, Böhm Rudolf országos pártigazgatót, Fábry Viktor eperjesi evangélikus lelkészt, Bánó Dezső dr.-t (Eperjes), Kováts Józsefet (Beregszász), 8alkovszky Jenő dr.-t (Ipolyság), Kopernicz- ky Kornélt (Léva) és a szövetséghez tartozó legtöbb egyesület képviselőit. A kongresszuson a következő egyesületek és társdaalmi körök delegátusai jelentek meg: Polgári Olvasókör Rimaszombat, Katolikus Olvasó-Egyelet Rimaszombat, Kereske— Tisztelt Kongresszus! Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A csehszlovákiai magyar intelligencia kulturegységét akarja szolgálni ez a gyülekezet! Elindult ez a törekvés annak felismeréséből, hogy nagyon magunkra maradtunk. A háború fájdalmas emlékei, a háború utáni idők súlyos lelki és anyagi gondjai csaknem elnémították a szellemi es társas életet is. Bajával mindenki egyre szürkébbé és szürkébbé vált, otthonába húzódott meg, elszakadva nemösak a határokon túl újra erős lendületbe jött magyar szellemi élettől, de elszakadva egymástól is. — Ennek a helyzetnek a tarthatatlansága és veszedelme sorakoztatta fel tavaly Rimaszombatban azokat, akik a magyarság kultar- hivatásában hisznek és bíznak. Ebből az el- esettségből akarják felemelni az ezen országrész őslakosságának viszonylag igen jelentékeny részét tevő magyarságot, a szövetkezés erejével akarják visszaadni önbizalmukat, hogy igy a társas- és kulturális életben ismét elfoglalják ezt a helyet, amely nemzetünket itt úgy számánál, mint intellektuális súlyánál fogva ma is, igenis, megilleti. — E célból alakult meg tavaly a Társadalmi Egyesületek Szövetsége és az első kongresszus határozatából folyólag nekünk, kassaiaknak jutott az a szerencse, hogy e törekvés megvalósítására, az első lépések innen, a mai kongresszusból téttessenek meg. — Hálásan köszönjük a szövetséghez máris csatlakozott köröknek és egyesületeknek, hogy e célból itt jöttek össze, ebben a történelmi emlékektől megszentelt ősi városban, amelynek kövei nemcsak az Anjouk és Mátyás dicsőséges korát hirdetik, de amelynek sorsa évszázadokon át mindenkor szorosan összefüggött a nemzeti küzdelmekkel. A gondolat- és lelkiismereti szabadságért innen intézi hadjáratát Bocskay, aki a bécsi béke megkötése után is ide tér vissza, Bethlen Gábor a volt felsőmagyarországi hadjáratának alapjául Kassát teszi meg, I. Rákóczi György a linzi békében is ragaszkodik a város birtokához, mert irányitója volt ez a hely mindenkor az országot mozgató szellemi erőknek és II. Rákóczi Ferenc, a nagyfejedelem itt nyugvó hamvai örök szimbóluma maradinak mindenkor a magyarság szabadság iránti sóvárgásának. — Rég időtől fogva itt fakadt azonban a magyar kultúra nem egy forrása is. így a Pázmán Péter hü embere: Kisdi Benedek püspök által életre hivott egyetem kiemeli Kassát a magyar országi vidéki városok soraiból, majd „Magyar Múzeum" címmel 1788 július 1-én Baosányi János, Baróthi Szabó Dávid és Kazinczy Ferenc itt indítják meg az első magyar tudományos folyóiratot, nyomban rá kibocsátja Kazinczy az „Orpheus" című lapot s ebben és a „Bácsmegyei összvesze- dett levelei" símen kiadott müvében indul meg a nyelvújításnak, az akkori viszonyok közt nagyon merész munkája, amelyből a latin és az angol mellett talán legkifejezőbb erejű mai magyar nyelv sarjadzott ld. Itt volt a magyar színészet egyik első és legerősebb bástyája, itt sok országos hirü emberünk pályafutásának biztató kezdete, igy szinte természetszerű, hogy innen induljon el a szlovenszkói magyar társadalom reneszánsza, megújhodása is! — Helyes-e az ut, amit e célra választottunk? Korszerü-e a társas életnek fellendülését az egyesületi, a kaszinói élet élesztgetésé- től várni? Tudatában vagyok annak, hogy az általános leszegényedós bénító hatása mellett a társas élet mai újabb formái, a sportklubok, szakkörök, a politikai pártállások szerinti tömörülések, kávéházak, tánchely iségek sttb. széttagolják és más irányba vezetik le a közönséget. Mégis azt hiszem, jó nyomon járunk. Ezeket az egyes társadalmi rétegeket mégis csak összefogó régi kereteket csak meg kell tölteni modern tartalommal és akkor szolgálhatják nemcsak a puszta szórakozás vagy egyéni érvényesülés, de emelkedett célok, ideálisabb és hatásukban mégis életfentar- tó törekvések megvalósítását is. — A Kassai Keresztény Társadalmi Kör legutóbbi közgyűlésén ezt fejtegettem a társadalmi egyesületek nemzeti hivatásáról szólva. Ezen elgondolásaimra visszhangul jött, egy, ma már Kassától távolélő, de a magyarság jövőjét féltő és érbe dolgozó, igen tisztelt barátomnak a hozzá valahogyan eljutott évi jelentésekre adott azon válasza, hogy: „elnöki megnyitód azon megállapításai, hogy a tár- saságos és kulturális élet ápolása fontos és nagyrabecsülendő nemzeti feladat, hogyha magyarokként akartok ott tovább élni, a nemzetünkhöz tartozóknak teljes egyetértésére van szükség, hogy az anyanéphez való kapcsolatok nélkül kultúrátok fejlődése nem lehetséges, hogy a nemzeti érzés nem ellentétes az emberiség általános érdekével, hogy a társadalomnak kell, a megváltozott életkörülmények között, újra kulturális értékeink megőrzését, feltárását és fejlesztését gondjaiba venni, ez után nemzeti öntudatunk folytonos ébrentartását biztosítani, hogy a fajához és nemzeti műveltségéhez való ragaszkodás — a köztársaság elnökének nyilatkozata szerint is — minden ottani állampolgárnak termé- szetadta joga, ... mind nagy igazságok és olyanok, amelyek, ha megtartatnak és betöltetnek, garanciái az ottani magyar kulturális élet fen mar adásának és továbbfejlesztésének." — íme, igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, mások megítélése szerint is van tehát jogalapja, tartalma és eredményhez vezető módja azon elgondolásoknak, amelyekkel munkánkat mO'Stm ár meg is kezdhetjük! — A gyakorlati kivitel mikéntjére részleteiben nem akarok itt én kitérni, csak rá akarok világítani arra, hogy — amint az előkészítés során és egyebütt már én is kifejtettem — úgy képzelem azt, hogy például rendezhetünk évente, mindig más-más városban magyar napokat a legaktuálisabb, legújabb magyar kultur- eseményeket ismertető előadásokkal, kiállításokkal, hangversenyekkel, a szövetség rendezésében meghívott magyarországi tudósok, írók, művészek városainkban teendő közutakra nyerendők meg, vagy akad egy-egy cen- tennáríum, mint volt az Aranyé, a Jókaié, amikor, vagy egyéb hasonló alkalmakkor a szövetséghez tartozó összes egyesületek, lehetőleg egyazon időben emlékezhetnek erre és ilyen alkalmakkor az itt élő magyarság szive összedobban, érzésében és műveltségében egységesebbé, összetartóbbá válik és marad, mert last, nőt least az 50—60 egyesület tömörülésében rejlő erkölcsi erő a netalán visszatérő hatósági túlkapások ellen is kivédi. — Remélem, hogy lesznek sokan, hozzáértőbbek, akik az ilyen munkát kibővítik, elmélyítik, megrendezik és keresztülviszik, e pár szóval én csak jelezni akartam, hogyha ezt a kulturegységet igazán akarjuk, az nem kivihetetlen és ne vegyék azért hívatlan előtérbe tolakodásnak, hogy mindezeket ilyen egyszerűen, laikusán, talán naivul is én mondom itt el, ne értsék félre sem nemzetiségi, sem faji, sem világnézeti ellenfeleink sem, hogy ezeknek az óhajtott, sokak által bizonyára jobban is elgondolt vágyaknak ez idő- S7erint politikai munkára elhívott emberek adnak kifejezést, hisz kisebbségi sorsunkban, adott viszonyaink közt. a kezdeményezésnek úgyszólván csak ez a lehetősége áll rendelkezésünkre, hanem az ezen munkára való felhívást vegyék mindannyian úgy, hogy azt ..................................................................... gg nem napi va.gv pártpolitikai érdekből szóló ember, hanem a magyar kultúra ápolásának és fontartásának egy egyszerű, de jóakarata és jószándéku munkása intézi önökhöz, önökön keresztül az itteni magyar társadalomhoz, aki köszöni, hogy eljöttek a hivó szóra, köszöni, hogy még hisznek a magyar jövőben és ezen érzés melegével és a műveltség erejével akarják azt, a fönti módokon is, szolgálni. — A távollevőknek, a még nem érdeklődőknek pedig legyen szabad Kossuth Lajosnak a komáromiakhoz Turinból írott leveléből vett idézettel felrázni lelki ismeretét, hogy: „a maga magáról lemondott nemzetet nem veszi számba a történelem!" — Azokat ellenben, akik távolból és közelről ma itt összesereglettek, szeretettel és melegen köszöntőm és a kongresszust ezennel megnyitom! Az általános, lelkes helyesléssel és tapssal fogadott megnyitó beszéd után Selunied ev. lelkész (Rozsnyó), Alapy Gyula dr. tartomány- gyűlési képviselő (Komárom), Koperniczky Kornél (Léva), Böhm Rudolf országos pártigazgató (Pozsony), Hokky Károlv ruszinszkói tartománygyülési képviselő mondottak üdvözlő szavakat s tettek javaslatot a legközelebbi kongresszus színhelyére vonatkozólag. A kongresszus úgy határozott, hogy a társadalmi egyesületek lesrközelebbi kongresszusát Komáromban tartják meg s később megállapítandó sorrendben fognak sorra kerülni a többi városok, amelyeknek meghívását a felszólalók tolmácsolták. Titkári jelentés Márkus László (Rimaszombat), a társadalmi egyesületek szövetségének főtitkára terjesztette elő ezután titkári jelentését. A nagy gonddal és mesteri tollal megirt jelentésben elsősorban történelmi visszapillantást vetett a magvar közművelődési és társadalmi egyesületek múltjára, a Nemzeti Kaszinó megalakítását követő évtizedek tanulságos mozgalmaira, majd társadalmi és kulturális egyesületeink életének utolsó évtizedeire. Majd rátért az államfordulatot követő nehéz esztendőkre, amelyek során létkérdéssé vált a megfogyatkozott nemzeti erők egységesítése kulturális és társadalmi téren. Ennek a szükségnek tudata vezette a magyarság pártjai kiü- turreferátusát arra a cselekvésre, hogy a kormányhatalom által megejtett alapszabály- revízió során számban ugyan megfogyatkozott, de mégis tekintélyes erőt képviselő csehszlovákiai magyar társadalmi és kulturegyesüle- teket egységes, tudatos, közös munkára glé- dába sorakoztassa és ezen egyesületek szövetségének megalakítására országos mozgalmat indítson. A kulturreferátus erre vonatkozó felhívása meghallgatásra és megértésre talált s a lelkek egységének ereje nagyszerűen nyilatkozott meg a csehszlovákiai magyar társadalmi és kulturegyesületeknek a múlt év június 2-án és 3-án Rimaszombatban ünnepélyes keretek között megtartott első kongresz- szusán, amelyen közel hatvan egyesület kiküldöttei jelentek meg. A társadalmi egyesületek szövetségét megalakító rimaszombati kongresszust mint elnök Törköly József dr. szenátor vezette, aki mint a Rimaszombati Polgári Kör ügyésze, a társadalmi és kulturegyesületek szervezkedésének s egységes irányításának szükségességét belátva, még az 1922-ik évben terjedelmes javaslatot dolgozott ki erre vonatkozólag és nyújtott be a Rimaszombati Polgári Körhöz, amely azt egyhangú lelkesedéssel elfogadva, az összes magyar egyesületeknek hasonló eljárás s illetve csatlakozás végett megküldöt- te. Az erre vonatkozó felhívását az 1927-ik évben meg is ismételte, aminek ha a megkívánt eredménye nem is következett be, éppen a megkeresett társegyesületek lanyha érdeklődése miatt, az minden kétséget kizárólag megállapítható, hogy Törköly József dr. volt az első, aki nemzete iránti szeretetéből s annak sorsa iránti aggódásból, jövőjének biztosítására soha meg nem szűnő gondoskodásból ezt az eszmét először felvetette. Márkus László ezután beszámolt arról, hogy a rimaszombati kongresszus által elfogadott alapszabályokat rövidesen felterjesztették az illetékes hatóságokhoz. Az alapszabályok jóváhagyása azonban eddig még nem következett be. Rendszeres és állandó működésünkben, — úgymond — célirányos munkásságunk kifejtésében az alapszabályok le nem jötte korlátozván, felmerült annak szüksége, hogy mai kongresszusunkon az iránt is határozzunk, mik legyenek azok a teendők, miket az alapszabályok jóváhagyásáig végezhetünk s illetve kulturális munkásságunk miként mé- lyittessék ki ez idő alatt. Mindenesetre cselekedni kell az irányban is, hogy a még nem csatlakozott egyesületek s lehetőleg az alapszabállyal biró összes csehszlovákiai magyar társadalmi és kulturegyesületek a szövetségbe mielőbb belépjenek. Az általános helyesléssel fogadott titkári jelentés után Sziklay Ferenc dr. kulturreferens tartotta meg hatalmas előadását a kisebbségi magyar szellemről, a magyar kulíuregység nagy nemzeti jelentőségérői s a társadalmi és kulturális egyesületeink korszerű feladatairól. Ifft> szeptember 24, tedd.________________________________________________________________^1VCGAI-A\acÓ!AR-HIRLAI> 3 Grosschmid Géza megnyitó beszéde delmi Testület Rimaszombat, Társalgási Egylet Eperjes, Toldy Kör Pozsony, Magyar Közművelődési Egyesület Komárom, Jókai Egyesület Komárom, Lévai Kasszinó, Lévai Iparoskör, Lévai Katlikus Kör, Lévai Sport- egylet, Lévai Tomaegylet, Ungvári Társaskör, Munkácsi Kaszinó, Komáromi Kaszinó, Komáromi Iparoskör, önálló iparosok Egyesülete Losonc, Társalgási Egylet Rozsnyó, Protestáns Egyesület Rozsnyó, Beregmegyei Kaszinó Beregszász, Szepesin egye i Történelmi Társulat, Honti Kaszinó-Egyesület Ipolyság, Alsószeli Evangélikus Kulturegylet, Ifjúsági Művelődési Egyesület Tornaija, Katolikus Olvasókör Fülek, Rozsnyói Polgári Kör, Kassai Polgári Olvasókör és Kassai Keresztény Társadalmi Kör. A kongresszust feszült érdeklődés mellett Grosschmid Géza dr. szenátor a következő közérdekű beszéddel nyitotta meg:
