Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-22 / 216. (2141.) szám

2

’gBimimBWgaamgzaamwB;

'PTWGW-A\a.C&AR-H! RLA3?

lta9 szeptember tt, wairaiap.

Enyhe büntetést kaptak a bukaresti fasiszta összeesküvők

Bukarest, szeptember 21. A bukaresti hadbíróság ma délben meghozta ítéletét a fasiszta összeesküvők pőrében. Az ítélet szerint a hadbíróság Stojka ezredest egyhavi, Brezo alezredest hathavi, íGeorgescu hadnagyot, aki az összeesküvést megszervezte, egyévi és kéthavi, Vazulescu főhadnagyot öthavi, a mellékvádlottakat pedig egy-két- havi fogházra ítélte el.

Bukarest, szeptember 21. Maniu miniszterelnök tegnap este egy lakomán hosszabb beszédet mondott Románia jelenlegi helyzetéről fi különösen élesen kikelt a kommunisták és az ország területi integritását veszélyeztető mozgalmak ellen.

—• A nemzeti parasztpárt — mondotta Maniu — már több, mint tiz hónapja van kormányon s ez bizonyítja a legjobban, hogy Románia a demokrácia utján fejlődik.

Egyetlen alkalmat sem szabad elszalasztani annak igazolására, hogy a nemzeti demokrácia Románia számára föltétlenül szükséges, mert csak igy haladhat az ország. A demokrácia eszméjét kifelé és befelé egyaránt Védelmezni kell a kommunisták ellen és minden államfölforgató mozgalom ellen.

A kommunista tendencia alatt értem azoknak a törekvéseit, akik komolytalanul és felelősség nélkül diktatúrát emlegetnek, vagy az állam területi épsége ellen törnek. Minden erőnkkel szembe fogunk szállni azokkal, akik akár szóval, akár írásban, vágy tettekkel, mint irre- dentisták, vagy mint kommunisták meg akarják bontani az államrendet.

Azoknak, akiknek a diktatúra az érdekük, azt felelem, hogy ilyen akciót sohasem fogok tűrni.

Ameddig királyunk kiskora, nem lehet módosítani a román alkotmányt, amely a demokrácia talapzatán épült föl. A diktatúrát célzó mozgalmak forradalmi mozgalmak, tehát már előre meg van pecsételve sorsuk: a kudarc.

1 maiirischoslraui bányatársláda-választá- sokon erősen meggyöngültek a szocialista

Prága, szeptember 21. öt év után most először ejtették meg a választásokat a maeh- risch-ostraui bányatelepek társiád apénztárai- nál. A választások eredménye, tekintettel a fenyegető nemzetgyűlési választásokra, nagy fontosságú, mintán ebből következtetni lehet e vicéken a bányaműn kásság körében uralkodó pártviszonyokra is. A választás eredmény© a következő: A cseh szociáldemokrata műn kásszer vezet 14.428 szavazatot és 30 mandátumot, a cseh nemzeti szocialisták 1754 szavazatot és 4 mandátumot, a kommunisták 14.836 szavazatot és 27 mandátumot, a nemzeti demokrata szervezet 7439 szavazatot és 15 mandátumot, a kereez/tény- szocialíista szervezet 1556 szavazatot és 3

mandátumot, a német hivatalnokok 666 szavazatot és 1 mandátumot nyerteik él Az előbbi választással szemben

a legnagyobb sikert a nemzeti demokraták érték el, akik 5836 szavazattal és 11 mandátummal többet kaptak, mint előbb.

A szociáldemokraták ezzel szemben 800 szavazatot és 8 mandátumot, a kommunisták 1823 szavazatot és 8 mandátumot, a kereez- tényszocialüsták pedig 500 szavazatot és 2 mandátumot veszítettek. Ebből tehát arra lehet következtetni, hogy

a nacionalista munkás-szervezet hatalmasan előretört,

viszont az intern aoionaiMsta szervezetek erősen visszaestek.

A gépek vámmentes behozatala csak tizenöt hónapra szél. A belföldjön nem gyártott gépek vámmentes behozataláról szóló törvény uj javaslata azt indítványozza, hogy a vám- mentesség csak 15 hónapig légyen még érvényben, vagyis 1931 március végéig. A kereskedelmi minisztérium ezt a hirtelen változtatást az eredeti három évről azzal indokolja, hogy a külkereskedelmi mérleg tartós passzivitása miatt kell mielőbb beszüntetni a vámmentes gépbehozatalt.

1 síénél nemet! párt német-francia katonai szövetséget készít elő

a szovjet ellen

Stresemann lapjának leleplezései — Kiönne képviselő szerepe — Francia tábornokok Németországban —

Berlin, szeptember 21. A Nationalliberale Kcrrespondenz, amely Stresemann külügyminiszter egyik szócsöve és a német néppárt lapja, mai számában szenzációs leleplezést közöl a német nemzeti párti képviselők és a francia militarista körök állítólagos együttműködéséről. A hágai tárgyalások alatt a lap egyszer közölte, hogy Huggenberg jobboldali csoportjának vezetői Párisban messzemenő és

veszedelmes ajánlatokat tettek Franciaországnak a német—francia katonai szerződé* megkötésére. Akkor ezeket a hireket a nemzeti párt hivatalosan megcáfolta. A Nationalliberale Korrespondenz e cáfolat ellenére föntart- ja állításait « ma abban a helyzetben van,

hogy pontos adatokkal szolgáljon a közvéleménynek.

Közli, hogy Moritz Kiönne nemzeti párti

Igyon

Gottdiener

PEZSGŐT

képviselő, aki 1926 óta számos politikai missziót végzett pártja nevében Angliában és Franciaországban, az elmúlt év folyamán hosszabb ideig Párisban volt, ahol fölajánlotta a franciáknak Németország katonai szövetségét a szovjet ellen.

Tervét több magasr&ngu francia politikusnak elmondotta s egy francia tábornok, aki rendkívül jól ismeri Németország háború utáni katonai helyzetét, Kiönne képviselő segítségével tavaly polgári ruhában hosszú ideig Németországban volt és illetékes német katonai körökkel érintkezést keresett a német—francia katonai szerződés megkötésére. Kiönne ebben az ügyben számos magas rangú német katonai tényezőnél interveniált, de a francia tábornok missziója kudarccal végződött. Kiönne erre ismét kiutazott Párásba és újra munkába állott. 1928 tavaszán Párisban fontos konferencia volt, amelyen a francia jobboldal számos ismertnevü politikusa is részt vett. Német részről Lippe tábornok volt a tervbe beavatva.

Illetékes körökben a Nationalliberale Korrespondenz leleplezése nagy föltünést keltett, mert jól tudják, hogy a lap mindenképpen komoly orgánumnak tekinthető és nem hoz légből kapott dolgokat. Az eljövendő hetek politikai fejlődésére a lap leleplezése 'kétségtelenül nagy hatást fog gyakorolni

Első Szlovák Leánykiházasitó Intézet m. sz.

KoSice, Hiavná (Fö-u.) 7.

Képviseletek Szlovenszkó és Podkarpatszka Rus minden nagyobb városában.

Hozományról gondoskodunk, ha tagul belép. Kérjen prospektust.

— As országos keresstényssoeiabsta párt prágai parlamenti klubtitkársága készséggel jár ed a párthíveknek prágai közhivataloknál levő ftgyes-bajoa dolgaiban. Az eljárás eredmény ességéhez azonban feltétlen szükséges, hogy az eljárást kérő párthivek pontosan közöljék, hogy hol és mikor nyújtották be az eljárás tárgyát képező kérvényüket, milyen névaláírás szerepel a kérvényen, vagy — amennyiben lehetséges — kérvényük hü másolatát küldjék be a klübtitkáreágba. Az eljárást kérő levelekhez válaszbélyeget is csatoljanak. A klubtitkáréiig címe: Országos keresztényszocialista párti képviselők klubja, Prága I., Parlament.

festBix- [cír^jj

C6Gény

írda í ICRÚDU-GyULa

(45)

Nekem az a parancsolatom, ahogy addigra

megtisztítsam ezt a várost mindazoktól, akik árulók voltak szivükben, vagy akár gondolataikban is a pogány törökkel cimborás- kodtak!“ — „Itt nincs áruló, se török-cimbora!" — felelt a főbíró. — „Mind ezt mondjátok 1“ — kiáltotta Bakács Pál és vöröis, apró szemével megint csak mustrálgathi kezd- te a polgárok ruházatát ott a templom előtti térségen. Vesztemre az én ezüst mentelán- coni'On akadt meg hirtelen a tekintete, mert mint budai polgár tudom a mórest, hogy a királyokat vagy azok kiküldötteit a legjobb ruházatában kell fogadni a polgárnak. Ez együtt jár a fejedelmeknek kijáró becsülettel.

— Hát te hol loptad azt a láncot? — kérdezte most Bakics és a polgárok sorából magához intett.

Ott álltam megszégyenülve uj polgártársaim előtt, akik habozás nélkül adtak fedelet, amikor hozzájuk menekültem nagy nyomorúságomban, de bátran feleltem:

— Ezt a láncot nem loptam sehol. A nagyapámtól örököltem, aki ugyancsak becsületes polgár volt. Én vagyok Heuthaler, a budai husmérő, — mondtam s vissza akartam lépni a polgárok fekete csomójába.

— De Bakics most közelebb intett és váratlanul füíltövön ragadott

— Te vagy az a híres, aki ökreidet elhajtottad a hadsereg elől?

— A pogány elől, — mondtam, de nem is volt időm befejezni szavaimat, mert a vezér intésére a két fekete legény megragadott és lerúgott egy börtönbe. Persze, előbb az ezüst!áncot levették a nyakamról, nehogy kárt tegyek magamban.

— A börtönben többet tud. az ember, mint a külvilágban, igy ott hallottam, hogy Bakics .vezér sorjába vette a Budáról elmeneküli kereskedőnéfpet és egyiknek »m hűlte el, hogy a törökök elől hagyta ott régi otthonát. Mindegyiket azzal gyanúsította, hogy 9zapo—------------------------------------------------------ly

ai elől vitte el portékáját. Volt saráé, jajgatás. Amire a budai kereskedők egytől- egyig megint csak egérutat vettek uj otthonukból és vagyonukat hátrahagyva, a Bakony bujdosói lették. Engem pedig ide, a pmépostsági palota padlására vetett végzetem. Ahol az éke Elhaláss al küzdők.

— Majd meglátjuk, hogy igazat beszéltébe — féléit komoran a „püspök".

De a kenyeroszsák a királyné gondjára volt bízva és Mária tőrévéi jókora karéjt vágott a nyomorult ékezőnek. Az a kenyérkarajjal eltűnt egy tűzfal megett, mintha attól félt volna, hogy a szigorú „püspök" visszaveszi tőié. A tűzfal megöl ezután kegyetlen csám- csogás hallatszott, mire Mária a fülére tapasztotta a két tenyerét:

— Ráértem volna akkor is alamizsnát adni, amikor e helyről elmentünk! — mondta a „püspöknek", de az most ilyen csekélységgel nem törődött, minden figyelmét a templomi események kötötték magukhoz. A Székesegyház mélyéből a fáklyák buskomoly füstje, valamint a főoltár szurok-fekete gyertyái amugyis erős gyantaszagot árasztottak a templom bolthajtása felé. „Reggelre olyan lesz a templom mennyezete, mintha engem, az eretneket, máglyán égettek volna a hajóban" gondolta magában némi elégtétellel a luteránus. „Kár, hogy el nem érhetnek." De most hirtelen erős gyanta, tömjén és kenőcs-szaggal telt meg a templom belseje, mintha valami másvilág! fűszeresládát nyitottak volna fel ódaként a pcupok. De meg e tőm jénszagon át is átér zott a szublimál szaga, valamint valamely orrtaosarő, szemet könnyez tető mocsárbüz, amely elől még a luteránus is visszavonta a leshelyről nagy, egyenesre szabott orrát, amely olyan keménynek látszott, mintha acélból öntötték volna. A tűzfal megett a csámosogás is megszűnt egy percig. A nyomorékhang panaszos őszi szél módijára megszólalt:

— Most balzsamozzák Il-ik Lajos királyt, akiről itt azt beszélik, olyan nagyétü ember volt, hogy lyukas széken ült ebéafcözben ...

— Hazugság! — kiáltott fel a királyné. A luteránus pedig kiütötte a bujdosó kezéből az alamizsnáé kenyeret. „Majd akkor csámcsogj, amikor elmentünk."

Mária királyné természetesen a padláslyukhoz akart nyomulni, hogy mindent szemügyre vehessen azokból a dolgokból, amelyek ilyen, soha sem érzett szagokkal töltötték meg Boldogasszony templomát, de a luteránus komoly erővel visszatartotta.

— A tolvaj borbély nyomban készen lesz a teendőjével; amint megfigyeltem ez egyszer nem takarékoskodott a balzsamokkal és kenőcsökkel, ő fiségét, Il-ik Lajost valóban tűrhető állapotba hozta azok után a testi nyomorúságok után, amelyeket vizes sírjában szenvedett, amig a halászok fel nem leiék.

— ö „püspök", *— (rebbent fel hirtelen Mária, — én egyszer azt hallottam, hogy

Kdilsmert tény, hogy Schmidthauer

zceserflvlse.

Európa legtartalmasabb keserű viz-forrása

s mint ilyen

egyedüli a maga nemében.

Gyomor- és béltásztitó hatása páratlan.

Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő már néhány evő kanállal is

Forrás-ismertető és győgyjavalat minden palackhoz mellékelve.

bizonyos folyadékok befecskendezésével darab időre életre lehet kelteni a holtembere- két is. Mért nem próbálták meg ezt Il-ik

Lajos felséges urammal?

A „püspök" komolyan, atyáskodva bólintott.

— Igazad van, fiam, — mondta mély kongó hangon, (miután a padlási remete még mindig a közelben csurgatta nyálát a kezéből kiütött kenyérkaréj felett), — ezt a tudományt magam is, tapasztaltam_külön- böző vándorlásaimban. így például láttam Pauszt doktort, amikor egy-két meszelyni vizet töltvén egy holtemberbe, különböző orvosi erők felhasználásával arra kényszeri- tette a holtat, hogy koporsójában felüljön és beszéljen.

— Én nem hiszek a varázslatokban, — felelt a királyné, — de az orvosokban, a jő, tanult orvosokban bízom, mint a magam józan szében. Nem mindenki holt, akit eltemetnek, mert hogyan találnának akkor csontvázakat, ősz halottakat a régi koporsókban, amelyekben a holtak természetellenes helyzetben feküsznek? Fejük lábukhoz van hajlítva, derekuk kimarjulva, testük megfordulva és hátukat mutatják az égboltozat felé, holott minden keresztény ember összekulcsolt kézzel és égfelé fordult arccal került koporsójába? Nyilván elevenen tették őket löld alá.

— Esküszöm, — szólt a luteránus, — Ilik Lajos király meghalt. Az ő feltámadásától nem kell félni Zápolyának, amikor Szent Istváa koronáját a fejére teszik. Hufnágel, a borbély, elvégezte a dolgát, a püspökök má“ öltöztetik is odalent a királyi tetemet, — mond a királyné kísérője, amint szokás sa érint ki-ki pillogott az ablakon, amelytől Máriát távoltartotta.

— Még a haját, hajszát, szakállát, körmét, amelyek a sírban is tovább növekednek: megnyeste a borbély a felséges urnák. Most már aztán jöhetnek a püspökök, hogy felöltöztessék volt királyukat, ha ugyan lesz bátorságuk hozzányúlni.

— A felséges király, ha valóban a másvilágra ment uralkodni, amugyis kegyelmet ád mindenkinek, aki ellene vétett, — felelt halkan a királyné. — Az ő szive nem tud haragudni, még ha keresztül döfték is.

(Folytatjuk,)

2

JBBOim