Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-03 / 199. (2124.) szám
4 1929 szeptember 8, kedd. semmiképpen sem jöhetett be szenátornak, hogy ezzel a tömegnek megmutassak, hogy az öreg Szomolányi velünk tart. Ezután Tuka valóságos pénztári egyenleget mutat be a különböző számlák alapján Bejelenti, hogy kiadásai a kővetkezők voltak: 113.000 korona politikai célokra, 31.000 K sajtócélokra, 24.000 K nem politikai célokra és 3800 korona ezzel kapcsolatos kisebb kiadásokra. Összesen 171.800 koronát adott ki pártcélokra. A Rodobrana-mozgalomra a következő összeget fordította: 1923-ban 9100 koronát, 1924-ben 23.500 koronát, 1926-ban 4900 koronát, összesen tehát 37.000 koronát fordított a Rodobrana szervezésére és föntartására. Jelvényekre 7900 koronát, a Rodobrana cimü lapra 29.200 koronát, összesen tehát 74.600 koronát fordított a Rodobranára. Ebhez hozzávéve a párt céljaira adott 171.800 koronát, a kiadások összesen 246.400 K-t tettek ki. A Rodobranára a kiadások 30 százaléka, mig pártcélokra a kiadások 70 százaléka esett. A bevételeket Tuka igy könyvelte el: Hlinkától kapott egyizben 100.000 koronát, másodízben 25.000 K-t, a néppárt pénztárától 4300 K-t, Sivák Józseftől, a párt pénztárosától 10.000, Sulótól 4000, Murintcl 15.000, Kmetyko püspöktől 5000, Bulla nyugalmazott miniszteri tanácsostól 20.000, Juriga gyűjtéséből 30.000, a néppárt pénztárától 2000, a rózsahegyi Ludová Bankától 7000, a képviselőktől és szenátoroktól a protonotá- riusi jelvények ellenében 9250, egy gyűjtésből 6050 koronát, azonkívül voltak még kisebb gyűjtések, úgyhogy a bevételek összesen 246.800 koronát tettek ki. Ebből a kiadásokat levonva, összesen 400 korona készpénz maradt. Ezeket az elszámolásokat, amelyek legtöbbje mellett belég van, a párt megbízásából Ravasz és Tiso hagyták jóvá. A Mach lelkfllete Ezután a biróság fölolvastatja Mach egy magyar barátjának, valami Istvánnak Mach Sándorhoz magyarul irt levelét szlovák fordításban. Maoh barátja e levélben többek közt ezt írja: „Te magyar voltál, de szlovák is, inkább olyan magyarlelkü szlovák." A hosszú, igen terjedelmes levél fölolvasása után Mach szólásra jelentkezik és a következőket mondja: — A levél írója Kosztolányi István tótmegyeri születésű barátom, akivel Esztergomban voltam a papneveldében. Ennek a felolvasott levélnek a kézhezvétele előtt Nagyszombatból írtam neki. Nagyszombatban tudniillik nagy vitáim voltak a magyar papnövendékekkel. Ugyanis aközül a húsz papnövendék közül, akik Esztergomból átjöttek Nagyszombatba, egyedül én csatlakoztam a szlovákokhoz. Én élénk részt vettem ezekben a vitákban, ami bekerült az újságokba is, cikkek jelentek meg esztergomi és budapesti lapokban, amely cikkeket Kosztolányi írhatta. Szememrevetették ezekben a cikkekben, hogy állítólag én is szavaltam a „Sikoltsa- tok“ cimü verset. Ezzel szemben rámutatok arra, hogy akkoriban már súlyos beteg voltam, úgyhogy én Nagyszombatban semmiképp sem szerepelhettem. Valószínűleg arra gondol Kosztolányi, hogy én az önképzőkörben szavaltam, de én az önképzőkörben csak olyan munkát végeztem, mint a többi Esztergomban tanult pap, például Okányik, Juriga és mások. Ez a levél bizonyítja a legjobban, hogy szakítottam a A prágai Erzsébet-leányottlion mc'_ fölvehet egy vagy két leányt lakói közé. A Szakáll Hajnalka odaadó vezetése alatt álló, otthonosan, kényelmesen berendezett, tiszta lányotthon ideális lakóhelye a hazai meleg fészekből kiszakadó diáklányoknak, akik itt nemcsak kedves otthont kapnak, hanem egyúttal gyengéd anyai fölügyeletben is részesülnek. Mindazon magyar szülök, akik egyetemi hallgató leányuk részére az idegenben nemcsak lakást, hanem anyahelyettest is akarnak adni, forduljanak bizalommal az Er- zséi díhon gondnokához, Szakáll Hajnalka urhö!gyhöz (Praha II, Krakovská 7, II. udvar, II. em.). Az otthon az anyai felügyelet mellett lakást, fűtést, világítást, takarítást, zongorahasználatot 8 reggelit nyújt lakóinak. A havi díj reggelivel 220 korona, a zongora és a fürdő használatáért .ölön e1' -oly díj fizetendő. Az Erzsébot- oítuon I* ráír a szivében, a Veneel-tér egyik legelőkelőbb csendes mellékuccájóban, vagyis a csehszlovák főváros legcentráli- c-’* - fekszik. Fizessen elő a "WK ír Képes -re Előfizetési ára A évre 36. ~ Kés. Minden újságárusnál kapható magyarokkal és a szakításom miatt nekem később nagy kellemetlenségeim voltak. Bizonyára jobban jártam volna, ha Budapesten vagy Esztergomban volnék, ott legalább nem kerültem volna börtönbe a szloPrága, szeptember 2. A köztársasági elnök szombaton KromerizSből Brünmbe utazott, ahol megtekintette a kiállításit. Masaryk elnök a tbrünni polgármester beszédére válaszolva öeszehasonlatotta a hadgyakorlatot a kiállítással. — Hadgyakorlatról jövök ipari és föWimi- velési kiállításra — momdotta az elnök. — Ebben nem látok ellentmondást. A világháború megtanított arra, hogy a jövő háborúi — mentsen Isten tőlük — nem a régi háborúk lesznek, hanem egész államok és egész nemzetek harca egymás ellen. Nemcsak a táborba vonult katona fog harcolni, hanem az iparos és a földmives is. És éppen ezért nem Iátok ellentmondást Kromerizs és Brünn között. Volt egy angol gondolkodó, aki azt vélte, hogy az eliparosodás és a kereskedelem világában a katonai szellem el fog tűnni. Nem tűnik el. Csak uj formákat ölt. És ezzel számolnunk kell. Az ember, a nemzetek és államok megváltozhatnak s vál- tozniok is kell, és az emberiesség felé kell változmiok. Éppen ezért mindig mindenben a humanizmust hangsúlyozom. A humanizmus nekünk nemzeti programunk. Nemcsak Chelosicky és a cseh-morva testvérek, de Palacky is azt fejtegette, hogy történelmiünk szelleme a humanista program. Igaz, nekünk nemcsak Cheksickynk veit, hanem Zsiz&- kánk is. A Trieszt és Udine közötti országúton csak ritkán találkozik az ember idegen országbeli autóval. A nagy idegenjárás iránya Udinenél Treviso felé fordul és Velence felé tart, vagy a csiipkevároson is túl Firenze olajzöld völgyei felé, mint a vadonban a vonuló szarvasok csapása a nagy hatókhoz. Amerika épp úgy özönlik ide, mint Európa: áhítozó szomjúsággal az isteni szépség után. De kit érdekelnek a párolgó, bűzös lagúnák, a Velence és Trieszt közötti part . ’iol a száraz föld mocsarakká olvadva lóg bele a tengerbe?- Errefelé csak olyan emberek járnak, akik sietős üzleti ügyekben robognak a latisana-trjeszti országút fehér porfelleg&iben. így tehát Monfalcone alatt az utjelzőtáblán reménytelenül mutat észak felé a vörö6 nyii és reménytelenül sikolt ez a szó: Doberdó. Az autónk letér a főútvonalról és átvág a keskenyebb doberdói útra. Egy félóra múlva már a Doberdón vagyunk. Nagy csendességben, szinte zárkózott magányosságban és a nyári délután meleg párájában elnyuijtózva feküsznek a láthatárom a szürkés-zöld olasz hegyek, amelyeknek egyhangú szinét csak itt-ott tarkítja egy-egy falu szines rajza. Órákon keresztül bolyongunk a doberdói fensi- kon. Kövek, kövek és mindenütt csak kövek. Néhol valami nyomorúságos kis bozót, amely raeg- pörkölődött a nyár hevében és itt-ott néhány törpe fenyőfa. A talaj formája olyan, mintha kőhegyeket olvasztottak volna meg valamikor é8 ezt az izzó, hamuszürke pépet valami óriás üstből eleforgatták volna itt ezen a lapos fensikon. Még szinte látszanak ennek a megkeményedett, kihűlt pépnek pöffeteg buiborékai. Utitáream megüt valamit a föMön a botja hegyével: — Nézd, ez konzervdoboz volt valamikor... Felemeli a földről és figyelmesen viasgálgatja a feketére rozsdásodott üres kis pléhdobozt. — Ez nem a mi konzervánk volt... Ez olasz konzerv, barátom! Nézd, itt vannak még a tetején a bajonet hegy érnek bevágásai. így akarta kibontani az olasz ... Tíz lépéssel odébb egy kis bádogpohár kerül elő a kövek közül. Ez is feketér ; rozsdásodva. Nem messze pedig a kilőtt Manlicher-töltények üres bádogtokjai. Ezeket is mindet feketére marta az a tizenhárom esztendő, amely azóta elszállt itt a Doberdó fölött. Most már nagyobb figyelemmel kezdjük vizsgálni a köves talajt. vákságom miatt. Elnök: Ki a* a Kosztolányit Mach: Paptanár Budapesten. Mach Sándor ezután egy felolvasott Rodobrana-körlevél kapcsán megjeorvri, hogy azért írogattak olyan titokzatos n vidékre, ho™’’ az illetők fontosnak tartsák a megbízatást és azt minél biztosabban és gyorsabban végezzék el. Az elnök délután negyedkettőkor a tárgyalást félbeszakította és annak folytatását holnap kedd reggel nyolc órára halasztotta. • Én sosem hangoztattam, hogy a humaniz hius puhány*ág. Nem hangoztattam/ hogy csak nekem kell humanistának lennem. Másnak is humánusnak kell lennie és aki nem akar az lenni, azt megtanítjuk rá. Védekezni kell és pedig vassal kell védekezni. Az iparos, a földimives, mint mindenki, készenlétben legyen. De itt ismételten hangoztatom, mi senkit nem támadunk meg. A humanizmus kimondottan és elvileg kizárja azt, hogy valakit megtámadjunk. Mint embernek éppenséggel nincs jogom mást megtámadni, de ha engem megtámadnak, nem engedem magamat, vassal fogok védekezni. Ez az ofifenziva és defenzíva közti különbség és én remélem, hogy a modern fejlődés abban az irányban halad, hogy a tisztességes emberek békésen megegyeznek. Látható volt ez Hágában. Mennyi sok huzavona volt de végül mégis kimondták: Meg kell egyeznünk. Ebben az értelemben és szellemben irányítom államunk politikáját, amiig bírom. Szeretném, ha ebben a humanista programiban a má cseh és német nemzetünk mielőbb tudatára jönne annak, miről van szó és kezet nyújtanának egymásnak az együttes munkára. — Nézz ide, ez egy tizenöt centiméteres aufő- ágyu srapnelljének a szilánkja!... Ez meg itt egy tizenöt centiméteres taraokból való ... Kis fekete vasdarabokat tart a tenyerén, amiket figyelmesen vizsgál. Ért hozzá, mert tüzértiszt volt a háború alatt és az olasz harctéren is megfordult. Mostanában a nyaralásnak újfajta módja ez: néha idegen autók állanak meg Verdim környékén, vagy a lengyel országutakon, vagy az egykori olasz csatatereken, nők és gyermekek is szállnak ki az autóból, az egész társaság nekiindul a mezőnek, vagy a folyópartnak és a férfi a botjával mutogatva magyaráz valamit a társaságának. Az odavalósi emberek megállnak és kíváncsian nézik ezt a társaságot. Nem tudják megérteni, hogy mit akarhatnak ezek az idegenek. Talán azt gondolják róluk, hogy földet akarnak vásárolni. Pedig a férj magyaráz a feleségének. És a gyerekeinek, akik már a háború után születtek: — Nézzétek, itt ezen a vonalon feküdt az én szakaszom... És itt, ennél a fánál kaptam a lövést . . . Az emberiség élő emlékezete még felkeresi az elnémult csatatereket és képzelete olykor végig- borzong rajtuk. A Dobeirdón még szinte változatlanul állanak az olaszok cementből épiitett lövészárkai. Az egykori magyar lövészárkokat könnyű felismerni, ezek csak durván vannak kirobbantva a sziklás talajból és nyomaikat néhol már teljesen eltüntette az idő. A Doberdó mellett Görz felé kanyarodik az országút. Jobboldalit, lent völgyben kőfallal bekerített ellpszis alakú nagy terület. — Mi ez itt? — Temető. — Temető? Hol vannak a sírok? Hol vannak a keresztek? Üres az egész bekerített terület! — Vannak ott sir ok, csak nagyon aprók. Kiszállunk az autóból és belépünk a kőfallal bekerített kopár temetőbe, amelyben nem hul- lámaanak a slrhantok, nem sokasodnak a keresztek és nz egész terület mintha csak puszta, füvei benőtt földdarab volna. Egy olasz férfi áll a temető kapujában, aki most jött ide, mert észrevette, hogy külföldi autó állott meg az országúton. Megemeli a kalapját, ügy látszik, Hzolcvn van hozzá, hogy néiha messziről jött emberek lépnek be szótlanul e különös temető kapuján, akiktől mindig borravalót remél. Mélységes csendben, mindentől, szinte az emlékezettől is elhagyatva, fekszik ez a temető az olasz völgy mélységes csendjében. Semmiféle más temetőhöz nem hasonlít. Az egyhangú kőfallal bezárt területen alacsonyan repkednek a feoskék, szinte szárnyaikkal súrolva a füvet. Már alkonyat van. Az egyik magas hegycsúcs mögül aranyporos, párás fényt áraszt a lenyugvó nap. A temetőben rengeteg sok a friss vakondtúrás. A fekete föld finoman megőrölve, kis kúpokban lépten-nyomon kiütközik a fü között és mutatja, hogy odalent a föld alatt a sötétségben népes és szorgalmas élet folyik. Most már láthatók az apró kis sirdombok. Csak akkorák, mint egy kurta lépés. Alig emelkednek ki a földből. És laposan fekszik a fejüknél a kerek kis sírkő, akkorák, mint egy kalap. Kis lécek' vannak a sírokba dugva, a léceken gépírással apró kis cédulák. „Nr. 128. Inf. Sugi Ferenc." Aztán egymásután: Szilágyi György, Katona János, Farkas Miklós, Kovács József, Nagy Lajos. A N.r. 167. ezt a felírást viseli: „Nyolc ismeretlen!" Aztán újra a nevek, külön-külön síron: Molnár Sándor, Veres János, Kis András, Szél András, Kerekes István, Simon István, Major József, Szél János, Pásztor Lajos, Tóth Mihály, Balog Imre, Kalmár Péter, Gulyás István. A következő siron már elmosta az eső a felírást és csak ennyit lehet látni: „...Imre és Miklós." Azok a sirok, amelyekben a névtelenek feküsznek, ezt a felírást viselik: Austriaco sconosciuto. Ami annyit jelent: Ismeretlen osztrák. A temető látogatói tehát megtudhatják ebből, hogy a Katona Jánosok, Kovács Józsefek, Kis Andrások, Gulyás Istvánok osztrákok voltak. De ne bántsuk az olaszokat, mert volt ellenségeiknek ők épitették ezeket a temetőket, a felírásokat is ők csinálták, a kis kerek sírköveket is ők faragták. Ahogy óvatosan lépkedünk az apró, szorosan egymáshoz tapadó sirok között, sok helyen mélyen be van horpadva a föld. Ezek a szökevények. Azok a halottak, akik megszöktek innen bajtársaik közül. Családtagjaiknak az erszénye és a szive elég nagy volt ahhoz, hogy eljöjjenek értük és hazavigyék őket a magyar temetőkbe. A • fal mellett egy magasabb sírkő áll. Ez alatt már tiszt nyugszik. A neve is rajta van: Pécsi Mihály 39-es hadnagy. Üveg alatt apró kis fényképe is ott van a sirkövön, amely egy sziklának támaszkodva tábori öltözetben, csavaros kamásliban, kezében sétabottal ábrázolja a hadnagy urat, akinek vastag, tömött fekete angolbajusza van. Ez a kis pillanatfelvétel rengeteget mond annak, aki megáll előtte és sokáig nézi. Különös érzésekkel megyünk kifelé a temetőből, amely fölött már szürkülni kezd az alkonyat. Már a fecskék sem röpködnek a fü fölött. Most olyan csöndes ez a temető, mint a túlvilág. A kapuban még mindig ott ál! az olasz. Megpróbálunk beszédbe elegyedni vele, mert tud néhány szót németüL — Mondja, ezek itt mind magyarok? — Ja! Die aind allé Ungaral A völgy felé mutat és most vesszük észre, hogy nem messze egymástól még nyolc-Ü* ugyanilyen nagy temető fekszik a völgyben. Azok is kőfallal körülzárt elipszis alakú területek. E kőfalak óriás, érthetetlen, szürke nullákat rajzolnak zöld völgybe. Kísérteties zérusokat. Az olasz széles gesztussal mutat a temetők felé és szenvedélyesen kiáltja: — Allé Ungarn! Allé, allé allé! Különös, keserű mosollyal, utánozhatatlan mozdulattal mondja: — Für was? Beszállhmk az autóba és nemsokára már a sötét éjszakában robogunk. Mindig messzebb és mesz- szebb e temetőtől. De nem tudom elfelejteni ezt a két szót: für was? Az autó kerekeiből zug fel: fiir was, für was? Mindenki tudja. Mindenki kérdezi. Az egész világ. Nemcsak ez az ágrólszakadt olasz lazzaroni, hanem most már a történelem nagy sötét kérdőjelei ie. E két kis szóba belefér a magyarság egész tragédiája. Für was? Gyilkos, gúnyos, rettentő kérdés. Noviciusnak vétette fel magát és úgy fosztotta ki a Santa Chiara templomot egy kereskedősegéd Nápoly, szeptember 2. A Santa Chiara székesegyház szentélyében néhány nappal ezelőtt vakmerő betörés történt. A szentélyből több aranyserleget, szentségtartót és egyéb aranytárgyat vittek el. A templomrablás tettesét rövid nyomozás után leleplezték. A rendőrség letartóztatott egy többszörösen büntetett előéletű reminii kereskedősegédet, Gori Romolót, aki néhány hónappal ezelőtt hamis iratok segítségével beférkőzött a Santa Chiara szerzeteseinek bizalmába és fölvétette magát a székesegyházzal kapcsolatos kolostorba noviciusnak. A kolostor franciskáim- szerzetesei hónapokon át a legnagyobb bizalommal viseltettek az uj novicius iránt, miután semmi okuk sem volt a gyanakvásra. Gori többórás kihallgatás után beismerte a templomrablást és megnevezte három bűntársát is. akiket a rendőrség szintén letartóztatott, őrizetbe vették a Letörők orgnzdanöjét is. Mirelli Emíliát, akinek lakásán a négy betörő a templomrablás részleteit megbeszélte. Mirelli lakásán az elrabolt templomi kincsek nagyréazét, megtalálták. A katonai szellem nem tűnik el, csak uj formákat ölt — állapította meg Masaryk elnök brünni beszédében Az elnök újból fejtegeti humanista programját—„A tisztességes emberek békésen megegyeznek” FÜR WAS? írta: ZILAHY LAJOS
