Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-20 / 214. (2139.) szám
weptembw 390, péntek. 2 W8CTBBWssamBj«»»«wi *!>**#:# Al*/V ItAfa'yAR-Jri A KüAg Szlovenizfeóü a kisebbségek-lakta városok ét köztégek nem részesülnek kielégítő mértékben az országos tűzoltó alapból Még eb!:e az esilsesss közéráelü kérdésbe is belekeverik a politikát - A vörös kakas ssepességi járványától nyolcmilliónál több kárt okozott - Beszélgetés Hitsch Andor képviselővel, a német tűzoitöszövetség elnökével Késmárk, szeptember 19. (A Prágai Magyar Hanlap alkalmi tudósítójától.) Megírta a P. M. H., hogy ia szeptember hajóéikától szeptember tizenötödikéig terjedő időközben a Tátrát környező szepességi német községekben pusztító útra indult a vörös kakas, gyors egymásutánban majd itt, majd ott ütötte fel a fejét és néhány óra leforgása alatt egész uccasorokat hamvasztott el, szorgalmas gazdaemberek életének minden törekvését megsemmisítette, mintegy ötven családot, kétszáz lelket hajléktalanná tett, megsemmisítette ezekben a községekben az idői kitűnő termés eredményét, sok-sok millió kárt okozott és páni-rémületet keltett az egész Szepességen. A tüzvizsgálát a legtöbb tiizkatasArófa esetében nem tudta megállapítaná a tűzvész kitörésének okát. Egy-két esetben, mint a bélai tűznél is, valószínű, hogy gondatlanság történt, a legtöbb esetben azonban olyan jelek merültek fel, amelyekből jogosan lehet gyújtogatásra következtetni. Tekintette! arra. hogy a hetek óta tartó szárazság következtében a lángok gyorsan terjednek. több helyütt pedig az oltási munkálaton: alatt — a források kiszáradása következtében — v^lrány mutatkozott, az idei tüzesetek az eddigieknél jóval nagyobb mérelilek, pusztitóbb jellegűek voltak. > Az egyre ismétlődő tüzkatasztrósák végre is arra kényszeritették a hatóságokat, hogy erélyes kézzel lássanak hozzá a rendcsináláshoz. életneléptették a szükséges elővigyázati intézkedéseket és ezért ebben az ügyben hétfőn délelőtt a késmárki járási főnökségín hivatalos értekezlet volt, amelyen Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselő, a szlovcnszkén német tüzoltószövetség elnöke is részív élt. Az értekezlet lefolyása után alkalmunk j,-.. volt Nitsch képviselővel hosszabb beszélgetést folytatnunk a szepességi tiizkatasztrófák aktuális kérdéseiről. A beszélgetés lényegét a következőkben foglaljuk össze: — Szeptember hatodika óta sorozatos tü- zp>k varrnak a Szepesi égen, főleg a Tátra alatt fekvő rémet telepeken és a tűzvész okát a legtöbb esetben máig sem sikerült megáitap ar... Eleinte gondatlanságból keletkezett tűzvészre gondoltak a legtöbb esetben, de a tüzek mind gyakoribb jelentkezésével és egyes gyanús jelek felmerülésével kapcsolt bán mindinkább az a nézet erősödött meg, hogy gyújtogatással állunk szemben. Lehel, hogy a pirdmánia végzetes szenvedélye okozza a nagy pusztítást, lehet, sőt valószínűbb, hogy a bosszú dolgozik, mert abból a körülményből, hogy a tüzek a termés betakarítása utáni időben törnek ki, jogosan lehet a bosszúra következtetni. A tetteseknek nincs semmi nyoma és a vizsgálat eredménytelensége természetszrüleg még inkább fokozza a pánik-kangulatot. Ma senki sem mór kimordulni otthonából, a tűzoltóságok állandóan készenlétben vannak. A vasárnap este pusztító erdőfalvai tűz után a késmárki járásfőnök hétfőn délelőtt értekezletet hivott egybe, amelyen a német tüzoltószövetség képviseletében magam is részt- vettem. Ezen az értekezleten megbeszéltük a védekezésnek immár feltétlenül szükséges módozatait, amelyek hatékonyságukkal talán azt fogják eredményezni, hogy a vörös kakast sikerül elkergetnünk az elemi katasztrófák által borzalmasan sújtott területről. A védelmi intézkedések között első helyen / a polgár6ség megszervezése szerepel. Természetes, hogy a tűzoltóságok a rendesnél fokozottabb Inspekciós szolgálatot tartanak és állandóan készenlétben vannak. — Ezidén nagyon jó termés volt a Szepes-' ségen. Nagyon sok a takarmány és a pajták, meg szérüsk érték zsúfolásig vannak megrakva terményekkel. Az aratást gazdáink csak most fejezték be s tekintettel az összegyűlt őszi munkálatokra, a cséplés október végére vagy november elejére marad. Mivel a falvak és a pajták meglehetősen egybeépüllek, a tűzvész a szepességi falvakban igen nagy károkat szokott okozni. Kenősen egész ucoasorok égnek le s borzasztó képet nyújt egy ilyen félig leégett falu, ahol a tűzvész károsultjai az üszőik és a romok közül kapirgálják ki maradék holmijukat, egy emberöltő szorgalmas munkájának csonkját. Hogy a mostani tüzek az eddigieknél nagyobb méreteket nem öltöttek, ez derék tűzoltóinknak köszönhető, akik teherautókon gyorsan a helyszínen teremnek és emberfeletti munkával végzik kötelességüket. De a legnagyobb és legkivá- tíóbb siker a motorfecskendőké, mert a mostani tüzesetekben is bebizonyosodott, hogy iha kellő víz áll rendelkezésre s a motor- ifecskendővel egy jó támaszpontra lehet helyezkedni, úgy a legsilányabb építkezésnél is feltétlenül lokalizálni lehet a tüzet. — Ezt láttuk most a felsőerdőfalvai tűznél, ahol egy rruotorfecsbeundővél egész házsorokat és terméssel berakott csürsorokat lehetett megmentem. Községeink áldozatkészségéből eddig már 22 községünk szerzett be motorfecskendőt és még több szerezne be, ha hatóságilag támogatnák ezt az annyira szükséges akciót. Azonban mást látunk. Az országos hivatal kezel egy 3 százalékos tüzoltóalapot, amelyre a biztosító társaságok minden egyes köt*, vény után 3 százalékot fizetnek be. Természetes dolog, hogy ezt a 3 százalékot a biztosítottnak számítják fel, tehát a közönség fizeti be az alapot, a közönség — nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül. Ebből természetszerűleg következnék, hogy c közönséghez, illetve institúcióihoz is namzetiségi különbség nélkül kellene visszajuttatni ezt az alapot. Az alap kezelésére vonatkozó rendeletben van egy pont, amelyet talán később csúsztattak be oda és amelyet semmiképpen nem tudunk helyeselni. Ez a pont úgy intézkedik, hogy A az alapból csak az a szervezet kap segélyt, amelynek kérvényét a szlovák országos tűzoltó szövetség elnöksége jóváhagyja. Ez az eljárás abszurdum, mert csupán a helyi hatóságok adhatnak véleményt arról, hogy mennyiben érdemel meg egy város vagy község ilyen segélyt és mennyiben fordítja ezt a tűzoltóság céljaira. Ebbe az eminens közérdekű ügybe poétikai szempontokat nem szabad bekeverni és feltétlenül jogosult az a követelésünk, hogy az alap szétosztásánál kapcsolják ki a nemzetiségi szempontokat és azok a községek is, amelyeknek magyar és német lakosságuk van, szükségletükhöz képest részesüljenek az országos tűzoltó alapból. A történelmi országokban cseh és német országos szövetség van és ezek egyformán osztozkodnak a közönségbefizette tűzoltó alapból. A mostani szepességi tüzjárvány bebizonyította, hogy a tűzoltó intézmény fejlesztése körül Szlovenszkón még temérdek a tennivaló. Elsősorban szükséges, hogy az alap szétosztása teljesen politikamentes szempontok alapján történjen és ebben az irányban a parlamenti szezon beálltakor a kormánynál megteszem a szükséges lépéseket. — Nem elég a nagy gazdasági válság, nem elég a nagy nyomorúság, amely a lakosságot egyetemleg és a Szepesség derék, munkás népét sújtja, most ránkszakadt a szörnyű elemi katasztrófa is. A tűzvészek okozta kár meghaladja a 8 millió koronát és bizony intenzív segítségre van szükség, hogy az újabb nyomort legalább részben enyhítsük. A társadalmi segítségen kívül az államnak is meg kell tennie kötelességét. Amikor a tavasszal vihar sújtotta a Sumaiva vidékének lakosságát, az állami segítség rövidesen ott termett a bajok enyhítésére. Reméljük, hogy a szepességi tüzkatasztrófák áldozatai is érezni fogják az állam segítő kezét. Mi most gyász!uak, siratjuk életek szorgalmas munkájának szörnyű pusztulását. Állandóan készenlétijén kell lennünk, mert nem tudjuk, hogy a vörös kakas melyik pillanatban hol üti fel a fejét. Tűzoltóink tömlői két hét óta nem száradtak ki, a kárvallottak szenvednek és siránkoznak, az elmúlt két hét a Szepesség siralmi krónikájának legszomorubb napjait jegyezte fel. HBwnwww'rwaoiiiiiiawiii'iiiiniinuiiiiii »■ ....mmwmmwmmmms (4 3) — Most csak figyelmezünk, fenség, hogy mindent jól észrevehessünk, — dörmögött a „püspök", mintha olyan látványosságot sikerülne meglepni, amelynek későbbi időben akarja hasznát veendeni. Ki tudna eligazodni egy ilyen tuteráuus eszén? Ezelatt odalent a mélyben különböző emberi alakok bukkantak elő a gyertyáktól és fáklyáktól gyéren világított félhomályból. Minden templomsarok, minden kis oltár há- tamöge, sőt még a gyóntatószék sötét kalitkája is utrabocsátoti homályából egy-egy emberi alakot, aki ott teendőjére várt s addig amig a sor nem került rá: nem akart mutatkozni. A kőmivesek és más alpári népek, fecsegő szolgák és más száj látók a sekrestye irányába ki takarod lak a templomból. A novemberi hideg egy darabig halálos fuvalommal érint- gette az eddig izzó égő gyertyaszárakat, valamint a tűzpiros fáklyákat. Majd dörrent oda- künn a sekrestye ajtaja, a templom belsejében csak azok maradtak, akiknek itt tikos teendőjük volt. — Amint látom, Tatai Miklós a népszerű budai káplán is itt van, — dörmögte a lute- ránus, amint sas-szemével a homályba nézegetett. — Amott meg Dávid János, Szapo- Jyai legbizalmasabb káplánja. Hej, de az áruló Szerémy uram sem hiányozhatik. No, megállj! Ezalatt egy sarkairól leakasztott szélesebb fajta ajtót emeltek le némelyek a kórus bejáratáról, amely ajtót a borbély vezetése mellett a főoltár elé cipeltek és ott a koporsó mellé, a pádimenturnra fektették. Soha sem látott emberek térdepeltek a tölgykoporsó körül és a harapófogókkal csavarokat, szegeket- tépd estek le a koprosóról. A csavarok már berozsdásodva nyikorogtak, hogy sírással telt meg a templom csendessége. A kirántott szegek akkorákat puffantak, mint az edénybe fulladt dugók. Már félrecsúszott a koporsófedél egyik vége és a félhomályban látható volt két lesoványodott lábszár, mint ■két zöld nádszál a Csele-patak mocsaraiból. A királyné borzongott, — a király megint erőtlen gyermekké lett holtaiban, mint valaha mondták felőle. — Felség, menjünk innen darab időre, mert, ami most következik, az nem asszonynak való nézni való, — mormogta a „püspök" és a tőle telhető gyengédséggel vonni kezdte Máriát a leslyuktól. De hiszeu beszélhetett a „püspök!" Mária olyan szilárdan állott helyén, mint egy kard- penge, amelyet a szeretet és bosszú egyszerre kap el markolatánál. Márványfehér volt ugyan az arca, de semmiféle indulatot nem mutatott. Csak orreimpái tellek meg rózsaszínű vérrel, amely jelenség a sírást is szokta jelenteni, mig pittyedt, húsos ajkai mozdulatlanságukkal szinte érzéketlenséget fejeztek ki. „Hol van ennek a nőnek a szive!" — gondolta magában kétketően a „püspök", aki már néha olyan okosnak hitte magát, hogy mindent és mindenkit ismer a világon. A koporsófedélen azon a tájon, ahol a halott király szivének és fejének volt pihenőhelye: mindenféle sírbolt-penészes pecsétek lógtak, amelyeknek nyirkos zsinórjait Sze- rómy káplán uram most a gyertyakoppantó ollóval kezdte nyiszálgatni. Valaki a háttériből egy éles tőrt kínált a zsinórok elmetszó- séhez, de a térdeplő káplán babonásan riadt mozdulatot tett, mintha nem merne a holt király körül gyilkos fegyvert igénybe venni. — özvegy Perényiné és a többiek pecsétjeit vagdossa most Szerémy uram, akik II-ik Lajost, őfelségét, az utolsó Jagellót, a Csele partjába elásva megtalálták, — mormogta' a „püspök" nem minden gonosz indulat nélkül. — Hol volt ekkor ez a pap, ez az áruló káplán, amikor a királyát először eltemették? Már Szegeden hajlongott a Zápolya előtt és annak dicsérte eszét és férfias jellemét. A gyertyakoppantó olló végre megbirkózott teendőjével, a különböző pecsétek a káplán ruhájának mélységes zsebébe vándoroltak, Szerémy térdepléséből görnyedten fölemelkedett. Csurgóit a viz arcán a feliindulástól. — A hullarabló! — mondta odafent a magasban Mária királyné. A káplán a kimerültségtől alig érthető hangon adott rendelkezést, hogy a király koporsójáról a tetőt emeljék le. Mária érezte, hogy hátulról két kar olyan erővel ragadja meg, mintha az életét akarná megmenteni. És behunyta a szemét minden erőfeszítése mellett mintha az élet legnagyobb eredménye, a ha'á1 mélysége nyílott volna meg hirtelen a tekintete előtt. — Menjünk felség! — szólalt meg most esdeklő, sohasem hallatott hangon az eretnek, mintha elátkozott lelkének köuyörögne kegyelmet e pb a náthán. Ez elgyengült, erejét vesztett férfihangra magához tért Mária, mintha valami mélységes kábulatból tért volna vissza. — Mindent látni akarok, hiszen azért vagyok itt! — felel! az esdeklő kisértőnek és megint csak kihajolt a biztos magasságból, hogy szemügyre vegye élete pokol-látomá- nyait, amelyekről elő'e tudta, hogy élete végéig nőm hoznak többé szemére nyugodt álmot. De a szenvedés, az önként keresett szenvedés mégis csak fél-gyógyulásnak látszik azok gondolataiban, akik már nem bírják szivüket sem felemelni az erőtlenségtől. A templom hajójának kell ős-közepén, a föoltá- előtt, a kórusból leemeli ajioszárnyon feküdt Il.-ik Lajos hotteste. A király holtteteme éppen olyan mezítelen volt, mint Urunk Jézus Krisztusé, minikor a szikiasirból kiemelték vala hü tanítványai, de itt a holt körül volt-e egyetlen is azok közül a hivséges szivek közül? Talán Tatay Miklósnak, a budai orátornak, aki sohasem lépte át a budai palota küszöbét II-ik Lajos idejében, volt tán legbecsületesebb arca, mindazon arcok között, amelyek most a holt király felé hajoltak, hogy felismerjék őt ha- llottaiban. Szerémy uram valahogyan nem mert közeledni a holttesthez, mintha attól (félt volna, hogy a halott megkérdezi, tőle, (hogy vajjjon főz-e olyan jól az uj gazda szakácsa, mint a régi konyhamester, Bosoyák 'Mátyás uram a budai palotában, akit a káplán mindig kebel-barátjának nevezett? Kis- lelkü embereknek kicsinyek a félelmeik is. 'A király olyan mozdulatlanul feküdt, mint egy meggyilkolt angyal. Mária a magasból aljún áhítattal függesztette a szemét II-ik Lajos holttestére, mintha életre akarná gerjeszteni. A vademberek tudnak tüzet csiholni a holt fából, a lelketlen kő szikrát ont, a korhadt gyökér felvillan az őszi éjben: csak az ember hal meg anélkül, hogy holta után valamely jelt adhatna a másvilágról? A papok most égő szövétnekkel hajladoztak a király körül. Vizsgálgatták az arcát, amely Mária magas ablakából pókháló mögé rejtőzöttnek látszott, mint az álom-arcok. De ez a pókháló is zöldnek látszott, mint mikor borult időben a nádasok, mocsarak vissza tükrözik az égboltozat szomorú felhőit és szürke, holt hullámaikkal borzongva játszadoznak. Mária magas őrhelyéről nem láthatta a király arcát, de annál inkább észrevette asszonyszemével az a változást, amely a király termetén mutatkozott. A karcsú, virágszál termetű, gyengéd alkatú II-ik Lajos kövér öregember alakjában feküdt alant N ó CVííST’l* I L 1 1 OoucXl° K.1I ctliJ L£G£ny irta: icRŰDy-syuLa
