Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-15 / 210. (2135.) szám

1929 szeptember 15, raa&rnap Madame Mozart második férje 14 Hársfalvai gyógyfürdő Ruszinszkó legrégibb gyógyhelye a Munkács—Lavocnei vonalon (vasútállomás) K. b. 100 berendezett szoba, hosszabb időre bérbeadó vagy eladó. Információkat ad Safovics József téglagyáros és épitk. vállalkozó, Munkács. — Tífuszjárvány Kőhidgyarmaíon. Lévai tudósí­tónk jelenti: Köliidgvarma tón a rossz ivóvíz kö­vetkeztében az idén ismét felütötte fejét a tífusz- járvány. A hatóságok messzemenő óvintézkedése­ket tettek a járván-- további terjedésének megaka­dályozására. — Kérjen mindenütt Margit-gy égy vizet. — Halálos szerencsétlenség egy beregszászi kőbányában. Beregszászi tudósítónk jelenti: Kiss Pál munkás a város határában levő bá­nyában dolgozott és ennél a munkánál a szük­séges elővigyázatosságról nem gondoskodtak* aminek következtébe®, a kiásott kövek lezu­hantak és a szerencsétlen embert megölték. — Ifewyoricban megszervezik a légi rendőrséget. Newyorkból írják, hogy Wíhalen rendőrfőnök a legutóbbi repülőbalesetek hatása alatt repülő- rendőrség megszervezését tervezi. A légi közleke­dés számára szigorú forgalmi rendszabályokat al­kotnak, amelyeknek betartáséira az úgynevezett légiforgalmi biztosok ügyelnek. — Vakmerő rablótámadás egy budapesti vUlában. Budapesti enedkeCTtőségikkk telefo­nálja: Germán Frigyes ékszerész felesége tegnap délután hazafelé tartott a Zuglóiban lévő Gerley-uooai villájába. Már messziről fel­tűnt neki, hogy a lakás ajtaja nyitva van. Amikor belépett a villába, egy suihanc revol­vert szegzeft a mellének, mig a suihanc tár­sa egy ólmos bottal fejbe<vágta. A két rabló a zsákmányt összeszedve elmenekült. Ger­mánná néMny másodperc múlva feleszmélt, kiáltozni kezdett, miire az uooa népe üldöző­be vette a betörőket Egy viülamoskalauz el­fogta az egyik betörőt Rácz Lajos 19 éves kő- mövessegéd személyében, aki bevallotta, hogy társa Osko Károly lakatoséégéd volt. A vakmerő betörés elmenekült tettesét, Osko Károlyt ma hajnalban a rendőrség Lakásán kereste fék Mielőtt azonban a detektívek n szobába beléphettek volna, Osko kiugrott az ágyból és hálóingben az ablakon keresztül el­menekült A detektívek a zuglói erdőig üldöz­ték, ott azonban nyoma veszett A rendőrség erre körülzárta az erdőt és reméli, hogy a be­törőt hamarosan kézrekeriti ír ÍJrelmeszedés a rég kezdetei Ha minden 40 egész biztos, legtöbben elkerülnék az időelőtti éven felüli egyén megszivlelné e mondást, úgy úgynevezett fájó öregséget, vagy a korai halált. Az évek során az erekre lerakodó mész idővel a haj­szálereket eltömi és a vérkeringést a nagyobbacs­ka erekben is nehézzé teszi. Ez okozza azt, hogy szédülés, főfájás, vagy az ujjakban zsibbadásos ér­zés jelentkezik, továbbá az elmeszesedéssel kap­csolatos, itt fel nem sorolható sok mindenféle be­tegség, amit a szenvedő önriaga is a vég kezdeté­nek nevez. Az orvosi tudomány tapasztalatokon alapuló álláspontja, hogy az érelmeszesedés ellen jődot kell a szervezetbe juttatni- A mesterséges jődkészitményeknek legtöbbször nagy hátrányuk az, hogy a szervezet nem tudja jA" felszívni, (ab- eorbeálni) sőt sokszor más bajok előidézői. A ta­pasztalatok beigazolták, hogy az érelmeszesedés­nek legbiztosabb ellenszere a „CigeIka^Ludovicus“ igen dús jódtartalmú természetes gyógyforrás vize. Ezen szerencsés összetételű gvógyviz kiváló gyógy- erejét a tudós orvosi kar is teljesen elismeri e igen 6ok idősebb orvos saját magának is rendeli. A Révai Lexikonban is olvashatjuk (V. kötet. 262. oldal), hogy értékes ásványi összetételében a ha­sonló ásványvizek felett áll. A légzőszervek huru- tos bánialmainál Is kiváló' érvényesül gyógyha- tása. Mig a hasonló jődos forrásvizek igen kelle- me'len izüek, a Cigelka-Ludovicas jódos gyógyvíz kellem'^ c-^z^-hiVarbőnás izze1 l'r, amit a szerve­zet. mint emésztés, elősegítő, étvám-fokozó italként vés?, magába. A Cige’’ T adovicus jődos gyógyvíz kapható gyógyszertárakban, drogériákban és jobb füszerüzletekben. Ahol nem volna, forduljanak a ,,Cigelka“ jődos gyógyforrások vállalatához Bar- dejov-(Bártfa), Szlovenszkő (ÖSR). (2.) Ili SZÁN AT Ó RIU M 11 |i»CARITAS« POZSONY, TORNA-U. 18. j | l el. 28-95. Tel. 28-95. 8iQIé»ze).-.t«b£stel,-n(!){yA^]rAuat,> urolojjla 6h luryn; ul»ni:«. | l. osztály rrnpi 80.— Kí„ II. osztály napi 50.— Ká. fir.a!»<«*! orvonválimtást | í izdásí pauaálé 8 napra I. osztály Kő. 1600.-— . . . . U. . 1000.­Salzburg, szeptember. Niesen nyugalmazott dán miniszteri taná­csost nagy munkája, amelyet élete munkássá­gának szánt, nagyon foglalkoztatta. Bár a salzburgi ég nem volt derűs és az Unterbergről hatalmas felbőfoszlányok lógtak alá, mégis el­ment gyalogszerrel Hellbrunnig, végigment a híres allén és amikor elérte a huszonötödik fát, sarkonfordult és épp oly biztos és mogorva já­rással mint ahogy jött, megindult visszafelé. Odahaza elegáns világosszürke kabátját házi­kabáttal cserélte föl, ludtollat vágott magának, ■egyiket a másik után és mikor négy uj pompás toll birtokában volt, leült az íróasztal mellé és barátságos, de szilárd hangon igy kiáltott föl: — Constanze, jöjj be, itt a munka ideje! Madame Constanze eleinte nem akart hallani a munkáról. A tanácsos végiment a tágas szo­bákon és feleségét, aki egy ruha végleges el­készítésével volt elfoglalva, még egyszer föl­szólította, hogy álljon munkába. Némi türel­metlenséggel az órára mutatott és patetikusan kijelentette, hogy bizony már három óra van. Constanze asszony ellenkezett. Kijelentette, hogy még nincs egészen három óra. Ez azonban a lehetetlenségek közé tartozott, mert a taná­csos maga húzta föl minden reggel az órákat. Ekkor az asszony könyörgőre fogta a dolgot, engedné meg neki, hogy ezt a ruháját, amelyre este szüksége van, megvarrhassa. — A ruha mellékes! — mondotta a tanácsos. —• Tudod, hogy milyen fenséges munkát vég­Vizszintes: 1. A modem bakteriológia megala­pítója (keresztnevének kezdőbetűjével). 5. Falu egyik része. 10. Amelyik kutya nem ugat. 15. V- vel híres lengyel város. 16. A válogatott futball­mérkőzéseket előzik meg. 18. Lónév. 19. Gyönyörű hely kitűnő levegővel. 22. Magyarul nővért jelent. 23. Magyar költő (1768—1796). 24. A Nemzeti Mú­zeum egyik igazgatója, neves zoológus ('kereszt­nevének első betűjével). 25. Férfinév. 27. Német iró. 28. Telekkönyv rövidítése. 29. A turistáknak örömöt ée fáradtságot okoznak. 33. Gazdag perzsa király eleje ée vége. 35. A futballcsapat prima­donnája. 37. Azelőtt Taltin volt a neve. 38. Kis­faludy szerelme. 40. Megfizeti az adóját. 41. Kétes. 42. Latin kötőszó. 43. A héber ABC első betűje. 44. Drágakő. 45. Nagyközség és mocsár a Maros­tól délre. 46. KenderszáL 47. özvegy királyné más­salhangzói. 48. Egeynlő — idegen nyelven (fone­tikusan). 49. Karinthy közismert kisfiának becéző­neve. 50. Sarkvidéki madárfaj, az ottani lakosság fontos tápláléka. 51. A 48. vízszintes tárgyesete. 52. Nem vonja kétségbe. 53. Sürgöny ő. 54. A klász- szikus olimpiai játékok idejéből származó 5-ös verseny. 56. Kettős mássalhangzó. 58. Vissza: francia Írónő (1804—1876). 60. Filmszinósznő (f); másik neve Barbara. 63. Óráig ikerszava. 65. Fésűt készítenek belőle. 69 ........., hanem ide? 71. Me gtalál}] a tatlanság. 74. Magyar nyelven a lehelő legrövidebb férfinév (vezeték- és keresztnév). 75. „Bandzsi" — Gore uram helyesírásával 76. Ntel- sen másik neve. 77. „Nem kell" népiesen. 78. A csepeli lőszer- és hadianyaggyár megalapítója. 79. Csúnya tulajdonság. Függőleges: 1. Hernádmenti város. 2. Lopó. 3. Régen kiment a divatból 4. Légiülbojáré a csendre mondják. 5. Város a Maros mellett. 6. Kiű­zünk közösen és ezért nagyon kérlek, kedve­sem, hogy jöjj velem. Az asszony kénytelen-kelletlen otthagyta a ruha varrását és férjévol a dolgozószobába ment át. A tanácsos újra leült az íróasztal elé. Minekutána a feleségét előkelő gesztussal arra kérte, hogy a szemben lévő fotőjben foglaljon helyet, egy csomag papirost húzott elő a láda­fiából. — Úgy is már mindent tudsz, ami Mozart életére vonatkozik, semmi újat sem fogsz ta­lálni! — indulatoskodott az asszony, akit bosz- szantott, hogy megzavarták a ruhavarrásban. — Ez nem áll! — felelte a tanácsos szeré­nyen. — Amit kezeim között tartok, egy csorpó följegyzés 1894-ből Biztos, hogy fontos dolgok lesznek közöttük és arra kérlek, hogy állapítsd meg pontosan a keltezés idejét. Constanze tehetetlenül nézett a papirosoméira és mogorván kijelentette, hogy ezt ő most már nem tudja megállapítani. — Bizonyára adósságok! Hiszen egyebet sem csinált, csak adósságokat. Könnyelmű ember volt és a sok kislány, meg asszony számára mindig csak pénz kellett neki. Nálunk az évek nem különböztek egymástól, az egyik olyan volt, mint a másik. —- Te abban a nagy megtiszteltetésben része­sültél — világosította őt föl a tanácsos ■—, hogy egy olyan ember oldalán töltöttél kilenc esztendőt, akinek élete az utókort föltétlenül érdekli, óriási szerencséd volt s nagyon boldog földi pénz. 7. Gyötör. 8.... világukat. 9. Almanach- járól nevezetes. 11. Mitológiai lantos. 12. Nagyon kellemetlen dologra mondják. 13. Hadisten. 14. Kiegészítő. 16. Arany hős monogramja. 17. Magyar költő monogramja. 20. Vissza: kötőszó. 21. Inas- név (fonetikusan). 26. Több háború jelzője. 27. Nem engedem meg! 28. Zenei műszó. 30. Maradék — „jó“ magyarsággal. 31. Fán él 38. Igekötő. 34. Gyülekezet, melyet látogatásukkal megtisztelnek a — szellemek. 35. Leánynév. 36. Hangjegyek so­rozata. 38. Füst germán nyelven. 39. Szalagszerben vonuló szobrászi díszítés (névelővel). 42. Némely ember a szándékától. 45. Féldrágakő. 48. Ami nincs tető alatt. 51. Vágyfajta. 54. Apród — ide­gen nyelven. 55. Tiltakozás. 57. Ruhaanyag. 59. Vissza: város az Élbe mellett, nagy osztrák győ­zelem színhelye a poroszokon 1757-ben. 61. Krisz- tnskönyv írója. 62. Az Eiffel-torony. 64. A torony­ban ... t harangoznak. 65. Neves angol iró. 66. Mű­vészet. 67. Népies neve a ropogós süteménynek 68. Viteldijat fizet. 70. Diplomáciai testület rövi­dítve (fon.). 78. Jeles művészi írónk monogramja. 73. Azonos mássalhangzók. HALTEHBERGER Gyártelepek: Budapest - MoSice PieStany FEST - TSSZTIT - MOS Központi üzem címe Haltenberger festögyár, Koáice 2 Tnmii—ii ..................■in nini leh ettél Mozart mellett és igy én az utókor számára meg akarom őrizni ennek a boldogság­nak a mikéntjét. —. Boldogság? — kérdezte Constanze elke­seredett arckifejezéssel. — Szép kis boldogság, amely másból sem állt, mint szegénységből, be­tegségből és adósságból. Amellett még csak hü •sem volt hozzám az uraság! A dán tanácsos nem volt barátja az ilyen kitöréseknek. Imádta Mozartot, felesége első férjét, de ismerte az asszonyt és igy nem ma­radt más hátra, mint az, hogy megígérte neki, hogy megveszi azt a szép piros selyempongyo­lát, amire az asszony már régóta vágyott, de aminek az ára igen magas volt. Az asszony még mindig ellenkezett, de amikor a selyem­pongyola képe megjelent lelki szemei előtt, babrálni kezdett a csomagban és lassankint kezdte átnézni az egyes lapokat. Különös és régen elfelejtett dolgok szálltak föl ezekből a betűkből Nem tudták az aszonyt megindítani, haragudott a halottra. Nyomorúságára gon­dolt, Mozart utolsó betegségére, majd arra, hogy van Swieten báró segélyével, akinek a temetés nyolc forintjába került, tudták csak Mozartot eltemetni. Ezoknek a gondolatoknak szavakban is kifejezést adott, de a tanácsos a pongyola mellé még egy uj kalapot is ígért neki. Az asszony erre végleg megnyugodott,' úgyhogy a tanácsos azt hitte, hogy most elér­kezett a munka ideje. — Kilenc évig éltél a legnagyobb zenei láng­ész oldalán, —• ismételte meg előbbi szavait a tanácsos. — Sajnos, nem tudod átérteni ennek a jelentőségét, bár én sokat fáradoztam, hogy ezt megértessem veled. — Hát igazán olyan szép zenét irt-e Mozart? Hiszen, amikor ólt, Salierinek sokkal nagyobb ■sikere volt. —i Mikor veled megismerkedtem, Mozartban korának legnagyobb művészét láttad ée igazad volt! — felelte a tanácsos büntető hangon. Constanze most körülnézett a szobában. Hi­szen rendén lett volna minden, második férje kényelmes otthonnal ajándékozta meg és nem­hogy a csillagokat lehozta volna neki az égről, még a selyempongyolát is hajlandó volt meg­venni, sőt egy uj kalapot is* Minden rendén lett volna, csak az nem, hogy miért kellett a máso­dik férjnek az első férjről könyvet Írni. Hiszen mindez már oly nagyon távol volt. A tanácsos­sal akkor ismerkedett meg, amikor Mozart ha­gyatékát rendezte. Nem is akart Salzburgba költözködni, de a tanácsos abban a városban akart élni, ahol Mozart élt. Salzburg jobban megőrizte nagy fia emlékét, mint Bécs. Az asz- szonynak kellemetlen volt a folytonos emléke­zés. Nem értette, hogy a nagy világ miért sze­reti oly nagyon azt, akit ö nem szeretett és aki neki annyi keserűséget okozott. *— A levelek egy későbbi időszakból valók, —i sóhajtotta. —• Akkor nem ment nekünk olyan nagyon rosszul Házasságunk első évei­ben kellett nagyon küzdenünk, de még többet az utolsó években. Nem volt pénzünk, hogy fát vásárolhattunk volna és ezért télen táncoltunk1' a szobákban, hogy melegünk legyen. A tanácsos sebtiben följegyzett mindent, mi­közben az asszony arra gondolt, hogy milyen mohón habzsolja mindazt, ami Mozartra vo­natkozik. Keserűséggel gondolt arra, hogy Mo­zart legalább szerelemből vette el, azonban ez a tanácsos, aki most itt ül előtte, könyvet akar írni Mozartról és csak azért vette el őt, az asszonyt, mert Mozart hagyatékában Constan­ze volt a legnagyobb ritkaság. Mozart száz becézőnevet talált ki, a tanácsos azonban csak arra volt kiváncsi, hogy Mozart hogyan találta ki ezeket a neveket, milyen alkalmakkor, ho­gyan ejtette ki őket és mikor, mit mondott. Az asszony babrált a lapok között és kar­kötője a földre esett. A tanácsos illedelmesen fölemelte. Ekkor Constanze újra barátságo­sabb lett irányában, mert látta, hogy mily ér­tékes a karkötő, amely a tanácsos ajándéka volt. Ezzel az érzéssel együtt a Mozart iránti ellenszenv egy szempillantás alatt újra nagy- ranőtt. Hatvan forintnál többet nem hagyott hátra, gondolta dühösen. Varietékben kellett énekelnie, hogy saját magát és gyermekét föntarthassa. Mindezt félhangon mormolta és a tanácsos azonnal följegyezte. Gondosan ügyelt arra, hogy a legapróbb részletet meg- rögzitse. Az idő hamar telt és megtelt a taná­csos előtt fekvő szép fehér iv is jegyzetekkel Az asszony végignézett második férjén és arra gondolt, hogy emberrel van-e dolga, vagy gép­pel Hirtelenében nem tudta, hogy Mozart volt-e életének nagy tévedése, vagy pedig ez a tanácsos. A kandalló párkányán álló óra négyet ütött. Az asszony arra gondolt, hogy igy hangzik a temetőben az éjféli tizenkettő ütése. Boldog volt, hogy ez a sirásó, aki előkelő dán tanácsos képében ült előtte, végre nyugodni fogja hagy­ni a halottakat, egy élet nyomorúságát, tánco­kat a hideg szobában és kellemetlen adósságo­kat. Az óra azonban, miután elütötte volt a négyet, Mozart rekviemjéből a Lacrimosát ját­szotta el, a tanácsos kedvenc dallamát. Az asszonyban ez a szomorú dallam régmúlt em­lékeket ébresztett. Maga előtt látta azt & hosszú, szürke kabátba öltözött különös em­bert, aki egy napon Mozartnál halotti misét rendelt. Ez az ember újra fölbukkant az utazó- kocsi előtt, amikor Mozarttal Prágába akart utazni az asszony és siri hangon azt kérdezte tőle, hogy n i lesz a halotti énekkel. Mozart lázasan ült az Íróasztal előtt, majd Agynak dőlt, de mindenáron he akarta fejezni müvét. Ágya köré gyűjtötte néhány barátját és resz­kető, rekedt hangon énekelte el nekik ezt a Lacrimosát. Az asszony maga előtt látta Mo­KERESZTSZOREJTVÉNY A 71-ik számú keresstssórejtvény Megfejtésül beküldendő a viassintcs 19, 71 és a függőleges 3, 12.

Next

/
Thumbnails
Contents