Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-12 / 207. (2132.) szám

fltSA *ireptembeT 12, csütörtök. *PRScai-7VVAG¥ARHTRMy? Banica"''céskeslfi>vemsk^cli Légii Prága 11., Na Poríli. 4 helybeli exposltura 1® ffl*K * wescnválíélialeí Sürgönyeim: Legiobanka, Praha. Telefonszéria: 265-5-1, 361-4-1. Mindennemű bankttslet. MILYEN !BÚ VÁRHATÓ A magas légnyomásu terület hatása alatt a kon­tinens időjárása derült és száraz. A hőmérsék­let maximuma a köztársaságban Losoncon 28, rágában 21 iok volt. — Időprognózis: Szép, meleg, enyhe légáramlattal. umlh umlh umlhuml enyle légáramlattal. — Egy szikszói bankigazgató rejtélyes öngyil­kossági kisórlete Debrecenben. Debreceniből je­lentik: A debreceni Frohner-szállóban az elmúlt nap egy jólöltözött férfi kért szobát s a bejelen­tőlapon Dessberg Dezső szikszói bankigazgatónak irta magát. A vendég napokon át szobájában ma­radt. Ez végre is gyanússá vált a személyzet előtt s a főpineér vasárnap délelőtt benyitott a bank- igazgató szobájába. Déssbergert ágyban találta. „Azonnal felöltözöm és lemegyek fizetni* — mondta a vendég halk hangon, mire a főpincér el­távozott. Egy óra múltán sem jött, mire a főpincér másodszor is felkereste. A különös vendég hiányos ruházatban niytott ajtót és alig hallható hangon mondta: „Ne féljen, kérem, maga mindenesetre megkapja a pénzét". A szálló személyzete most már még gyanusabbnaik látta a bankigazgató vi­selkedését. Telefonáltak a rendőrségre, ahonnan egy detektív jött és igazolásra szólította fel az állítólagos bankigazgatót. Dessberg kérte, hogy vi­gyék el a rendőrségre s ott majd mindent el­mond. A rendőrségi palotában összeesett és elvá- gödott a földön. A mentők a belgyógyászati klini­kára szállították, ahol megállapították, hogy a bankigazgató ktminállal megmérgezte magát. Ira­tai között egy levelet találtak, melyet apósához, Stamberger Dezső dr. Abaujtorna-vármegyei fő­orvoshoz intézett. Az öngyilkosjelölt állapota kriti­kus és a klinikán nem bíznak felépülésében. A rendőrség a rejtélyes öngyilkossági kísérlet oká­nak felderitésére megette a szükséges lépéseket. — Margdt-gyögyviz a legjobb. — Lugkővel gyógyította szerelmi bánatát. Tren­cséni tudósitónk jelenti: Susák Mária vágbesz­fcercei leány beleszeretett egy zsolnai fiatalember­be, aki azonban nem viszonozta szerelmét. A re­ménytelenül szerelmes leány lugkőoldatot ivott « mikor ráakadtak, már nem lehetett életét meg­menteni. A lugkő kimarta belsejét s a leány bele­halt sérüléseibe. _ Újabb Tatra-győzelem Lengyelország­ban. Az augusztus 11-én megtartott Zakopa­néi nemzetközi hegyi verseny a legnehezebb körülmények között, sáros pályán, esőben ke­rült lebonyolításra és a Tatra-autók győzel­mét hozta. Vermirovsky léghűtéses négyhen­geresén 6 perc 58 másodperccel beállította a rekordidőt és kategóriagyőztes lett. Vermi­rovsky motorja Scintilla mágnessel volt fel­szerelve. Szarvastehén, tenyész vadnak a Magas Tátrából eladó. Cím a Prágai Magyar Hű lap kiadóh vatalábafi. — Tüzek Nyiramegyében. Nyitraii tudósi­tónk jelenti: Bél apa ta kon ezideig ki nem de­rített okból tűz keletkezett Fülek Gusztáv gazda házában, mely gyorsan terjedt tovább és elhamvasztotta a házat. A kár meghaladja a 10.000 koronát. — Veres Ferenc komjáti gazdaságában tűz pusztított, mely nagymeny- nyiségü gabonát és szalmát, valamint több gazdasági épületet hamvasztott el. A tűz át­terjedt a szomszédos Száraz Károly és Gold- stein Izidor féle gazdaságokra is, melyekben szintén jelentős kárt okozott. Az egyre veszé­lyesebbé váló tüzet csak na,<$y erőfeszítéssel sikerült a tűzoltóságnak lokalizálnia. — Cser- nik községben kigyulladt Per nicky János gaz­da behordott gabonája, mely nagyrészben el­pusztult. Az anyagi kár meghaladja a 110.000 koronát. Az oltási munkálatoknál több kisebb baleset történt. A gazda kára biztosítás révén megtérül. A jelek szerint gyújtogatás történi, melynek tettesét a csendőrség keresi. — Nagysuránybán Hozlár János gazda portájára szállott fel a vörös kakas és elpusztította a há­zat. Amint megállapítást nyert, a tűz a ké­ménybő'] kipattant szikrától keletkezett. A kár jelentékeny. — Gázolás! baleset a Radvánc-bolotírai vasúti átjárónál. Ruszin szkói szerkesztősé­günk jelenti: Bácsik István 'ungvári vasutast tegnap a radvánc-bolotinai vasúti átjárónál elütötte az Ungvárról Be rezna felé haladó vo­nat mozdonya, melynek 'kerekei leszeLték a vasutas lábafejét. A szerencsétlenül járt vas­utast az ungvári közkórházba szállították. mmmm> ........>V' n ~■ • rr-imvcam’mmmrravvzHmMmmm*'.tnBVPKmnxmamttimwnw>• HA LTEKIERSER Hvárfe'eüiSh: Budapest’ - Kollce Pieifan® FEST - TISZTIT - SfOS Központi üzem címe Haltenberger Festögyár, Koáice 2 SziuHÁzKörővKaivTiiRA Huszonöt évvel ezelőtt halt meg Verne Gyula Prága, szeptember 11. Rövidesen huszonöt éve lesz annak, hogy ifjúkorunk legkedvesebb Írója, Verne Gyula meghalt. Ha kezünkbe vesz- sztik ma bármely könyvét, épp oly frissnek és meglepően hat, mint amikor először gyönyör­ködtünk benne, sőt, amit akkor hihetetlen fan­táziának éreztünk, ma esetről-esetre igazolva látjuk s ezért a könyv még jobban érdekel ■bennünket. Az elmúlt huszonöt év Verne nagy életmű­vének értékelésében sok tekintetben megvál­toztatta szempontjainkat. Ha fiatalkorunkban hajlandók voltunk őt fantasztikus meseszövő­nek nézni, a lehetetlenségek nagy romantiku­sának: ma Verne Gyula képe mássá alakult tudatunkban. A huszadik század technikai vív­mányainak első irodalmi felismerője volt és bátran mondhatjuk, hogy Verne Gyula a hu­szadik század egyik legjellegzetesebb és leg­nagyobb, az irodalom komoly mértékeivel is alig fölmérhető regényírója. Verne Gyula csodálatos fantáziájának prófé­tai erejét akkor látjuk a maga teljességében, ha meggondoljuk, hogy a legújabb kor nagy­szerű találmányait lényegükben már évtizedek­kel ezelőtt megsejtette, megpendítette, kitalál­ta, regényeiben leírta. Nála szerepel már a ten­geralattjáró, a gőzautomobil, a kormányozha­tó léghajó, a vizi repülőgép, a fonográf, a moz­gó fénykép, a telefon. A holdbautazás problé­mája, ami a rakétarepülés révén napjainkban már szinte aktuálissá vált, szintén nála talál­ható föl. Páratlan hatását különös regényalakjai ta­lán még inkább megmagyarázzák. Olyan hő­sök, akiket elfelejteni nem lehet. Gyerekko­runktól késő öregségünkig végigkísérnek az olyan furcsa nevű és még furcsább életű ala­kok, mint Fogg Philea-s, Strogoff Mihály, Fer- gusson, Sándor Mátyás, Servadac Heetor és Némo kapitány. Mindezekben a hősökben az emberi akarat, munka, erő, jellem, tudás vala­mi hősi együttese van, ami őket valósággal az ifjúság követendő mintaképévé avatja. Hősei, ka még olyan fiatalok is, komoly, kiegyensú­lyozott, céltudatos emberek, a munka, az aka­rat és a jellem héroszai. Verne Gyula regé­nyeinek ezzel az eszményi irányzatával és tiszta erkölcsi levegőjével az utolsó három emberöltő ifjúságának legkitűnőbb nevelője. Verne méltánylását folytatni lehetne azzal is, hogy tulajdonképpen egyik legnagyobb és korban egyik első reprezentánsa a ma olyany- nyira kedvelt kalandregénynek, hogy müvei ott állanak Jack London és Joef Conrad regé­nyei mellett. Verne értékelése az évek során igy alakult és teljesedett ki a modern iroda­lom. értékévé. Müve és neve halhatatlan. A beszélőiilm diadalmas bevonulása Európába Párisban és Londonban a Talkie favára dőlt el a harc Maurice Chevallier, Paris kedvence saját kalandos életét játszotta el filmen — A beszélőiilm és a színpad — A Talkie őszinte kritikája Párfa, szeptember 11. Berlinben, Párisban, Londonban — Ameriká­ról igazán ne beszéljünk —, a Talkié végkép be­érkezett. A beszólőfilm és a némafilm küzdelme nem küzdelem többé, a néma fiám már csak öreg és elszegényedett rokon. Az autó utólérhetetlenül elhagyta a delizsánszot... A premier mozikban TalMé megy, az újságok Talkiét hirdetnek, a fényreklámok Talkiét szikráznak az éjszakában, a közönség, a kritika a Talkiéról beszél és a harmadrendűvé szerényedéit néma mozik nem hervadt hirnevü — ^tarjaikkal és slágerfilmjeik- kel, hanem beszélői ilmhi ra dókká 1 csalogatják be­felé erősen megcsappant számú közönségüket. Hogy nem mindenki ért angolul? Hogy a beszélő­film még nem tökéletes? Hogy nem tudja pó­tolni a valóság illúzióját? Hogy feladja egy ki­forrásban lévő uj művészet sejtelmességének va­rázsát? Hogy gúzsba kötik saját törvényei és nincs esztétikája? Ugyan! Hallotta G. B. Shaw-ot? Mit szól ChevaUier- hez? És Jothnston? Hogy búgnak a repülőgépek és a Zeppelin érekezésénél, hogy dörgött Lacke- hurstban az éljen! Hallotta, hogy recsegtek a hajó eresztékei a viharban? Az éjjeli előadásra sincs már jegy? És holnapra sem? Nem baj, akkor szerdára kérek — hangzik a mozilk előtt. Talkié! Talkié! Tálkáéin Felrázta Amerikát, milliárdos vagyonokat teremtett és milliárdos vagyonaokat őrölt semmivé, karriéreket nevelt és karri érékén gázolt keresztül. Elérte Londont, Parist, Berlint — és nem fog megállni. Mese vagy élet? Paris legelőkelőbb mozijában, a Paramountban tiz hétiig játszották telt házak mellett a Párisi Chauson-t, Maurioe Chevallier, Páris kedvence játszotta a 100 százalékos beszélőfilm főszerepét s erről a furosa filmről, sikeréről és főszereplőjéről sokat beszéltek. M. Chevallier az utóbbi években a Folies Bergéres-ben aratta estéről-estére sike­reit, eleganciája, szinte bájossá megfinomodott férfias kedvessége, telivér humora, színpadi kul­túrája elfeledtette a homályt, amely ott settenke­dett sikere bölcsője körül. Igaz, igaz még a szín­házi világban is szokatlan körülmények között kezdte „művészi" pályáját, de a színház paradox arisztokratizmusa visszafelé is igazolja a szárma­zást. Azután egyszerre csak feltűnt a Talkié, ér­kezett egy feltűnő ajánlat és Chevallier eltűnt Páris színpadáról, áthajózott Amerikába... El­múlt néhány hónap és Chevallier, a drága Mau­rice ismét meglátogatta az édes közönséget, ját­szott, énekelt, táncolt, beszélt, csak éppen nem franciául, hanem angolul és nem testi valóságá­ban, hanem amerikai beszélőfilmen. Párisii chan­son, ez volt a darab cime és íme, a tartalma: Egy szegény rongyszedő ószeres vidám ének­szó közben tologatja ucoah ossza t kétkerekű talyi­gáját és gyakran kiköt az uttséli csapszékek ivói közölt. Vidám és fiatal, optimista és tiszta szivü, és ha megkérik, harmonika mellett szívesen ad elő tréfás verseket, groteszk táncokat, sőt egy- egy pohár sörért naiv szerelmes történeteket is énekel a kocsma publikumának. (Chevallier ját­szotta és énekli ezt a szerepet.) Egyszer egy fiúcs­kát ment ki a folyóból és a gyerek nővére és közötte romantikus szerelem szövődik, de az apa, a polgári sorban élő fegyvermester hallani sem akar a rongyos ószeresről. Elzavarja. A fiata­lok titokban találkoznak, az ószeres gyakran je­lenik meg az uccában és a ház ablaka előtt mindig egy érzelmes párisi sanzonnal kérdezgeti: „Mi van eladó?" Az öreg rájön a szerenádok tit­kára: drámai összeütközés, érzékeny búcsú, fogad­kozások és Chevallier, az ószeres megnehezedő szívvel tologatja üzletét, a rozzant talyigát. Egy este valamelyik artista ügynök és társasága be­vetődik abba a csapszékbe, amelyben éppen Che­vallier szórakoztatja ingyenes közönségét. A hí­res artista ügynök és társasága nagyokat mulat­nak Chevallier tréfás dalain, kedves mókáin: érdekesnek, tehetségesnek véMk a különös figu­rát és a hajnali hangulatban az ügynök szerző­dést köt vele, Ohevalliert kiöltöztetik kimosdat­ják és fellép te tik. óriási sikere van. Még jobb szerződést kap, sikere nőttön nő, beleszokilk a Castor és Pollux, Orestes és Pylades, He- ro és Leander nincsenek jobban egymás­ra utalva, mint ez a két fogalom: GOLY­VA és CIGELKA jódos gyógyvíz! Kérje mindenütt! Megrendelhető: CIGELKA forrásvállalat, Bardejov. (7.) A napsugarak s a tavaszi ^r**v szellő kiszívják a bőrben JoS lévő festőanyagokat, a \ szeplőket és a májfolto- J kát. Ezen arcot csúfító íp* - aí foltocskák .sokszor ellepik ’.C M az egész arcot A föl­tosareuak eddig hiába jSÍip/J \ •'í serestek arctisztítót, a lég- » újabb a világhirü MART * CRÉM eltávolít minden Használat előtt — foltot pattanást, kiütést. használat után gyorsan, nagyon gyorsan és biztosan. Az arc tiszta alabáslrom fehér é« sima lesz, az arcbőr visszanyeri üdeségét. frisseségét. Kapható gyógy szertárban, drogériában és parfümériában Készí­ti: Dr. Fóliák gyógyszertára. PieSíany Naponta póslal szétküldés. Garnitúra 22.50 Kö.. nappali krém 10 K8.. éjjeli (szeplőirtó) 10 Kö. Vigyázat! Csak valódit fogadjon all tapsba, pénzbe, frakkba, de sikere delelőjén megjelenik az első szerelem, aki félti Chevalliert a fénytől csillogástól és a nőktől, és a szerelmes Ohevalier megszökik a színházi előadás elöl, visz- szamegy ószeresnek, mert „omnia vincit amor", a szerelem mindent legyőz. De persze nincs semmi baj, mert közben a rideg szivü apa is leszerel. Chevallier feleségül veszi a lányt ée most már annak a kérésére visszatér a színpadra, hogy megkezdje, illetve folytassa diadalutját egé­szen a 10.000 dolláros Talkié fellép tidijig. Az egész darabban ugyanis az a legérdekesebb, hogy a darab Maurice Chevallier valódi élettörténete. És Páris újra meghódolt a drága Maurice előtt, tetszett a játéka, a hangja, tetszett a diadalmas Párisi chanson és tetszett Chevallier bátor őszin­tesége. S' ha van is a film meséjében egy kis jó­indulatú túlzás s némi romantikus tulszinezettség: nem baj. A csapszékek levegője egészen bizonyo­san kellemesebb egy kis parfőnimel, mint á la natúré. Hát roiSyen a Talkie? Most pedig essen néhány őszinte szó a Tájidé­ról. Talán kissé korai volna a művészeti kritika tárgyilagosság tüzében edzett pengéiével boncol­gatni ezt a legifjabb művészetet, amely méltán igényelheti a zsenge kornak kijáró elnézést és kíméletet. De viszont a néma filmnek is jobb szolgálatot tett volna, ha az őszinteség bábásko- 1 dott volna a pólyája körül és nem nevelődött ! volna fel abban a felelőtlen öntudatban, hogy löbb, vagy jobb, vagy akár csali annyi is tud len­ni, mint az élő szó művészete, a színház. Meg kell állapítani, hogy a jó beszélőfilm első hatásra több, mint szórakozás, több mint élvezet: — él­mény. Olyanféle, mint először látni repülőgépet, (íjőször hallani rádiót, először beszélni telefonon Amerikával. A dimenziók túlnőnek a művészi él­ményeken, inkább az ember technikai diadalá­nak részeg mámora ver ritmust az ember ereiben, mint a szive sülyed el a gyönyörűségben meg­semmisülve. A Talikieben egyelőre több a tech­nikai, mint a művészi elem és ennek két oka van. Az egyik nyílt, vagy legalább is akaratlanul leleplezett. A hangosfilm — Londonban is, Parisban is — rendezői akaratlanul beleesnek abba a hibába, 'hogy technikai trükökkel bravúr oskodnak, szinte kényesen lubickolnak azokban a részletekben, amelyekben semmi sincs — csak technika. Min­den darabban bőven vannak részletek, ahol meg­akasztják a cselekmény folytonosságát csak azért, hogy — mintegy premier plánban — bemutassák, mennyire világosan és természetimen hallatszik a főszereplő lábdobogása, amikor végigmegy a szoba padozatán, vagy becsapja az ajtót. Kár a lábdobogást, ajtócsapkodást főszereplővé avatni, az meg egyenesen elviselhetetlen, ahogy külön képpel illusztrálva bemutatják, milyen nagysze­rűen hallani, mikor Clara Bow, vagy Alous Johnston fájdalmasan felsóhajt. Különben is a csak külön célra rendelt meztelen sóhajtások olyan félelmetesen erőseknek hatnak, hogy az ember önkóntelenül*a fejéhez kap, vájjon a fején van-e még a kalapja. Ezek a müvészietlen, ízlés­telen túlzások elhesegetik az illúziót és a technika világába józanitják azt is, aki talán belefelejtke­zett volna a mesébe. Ez az egyik ok. A másik pedig az, hogy amikor a beszélőfilm hivalkodik technikai tökéletességével felhívja a figyelmet arra — legalább egyelőre —, hogy olyan technikai hibákban szenved, amelyek uniformizál­ják és gátolják abban, hogy a valóság illúzióját adja. Kezdjük ott, hogy csak a baritonális színe­zetű férfihangot tudják jól felvenni a filmre. En­nek pedig az a következménye, hogy csupa mély- zengésü, barna hang szólal meg a szereplők aj­kán. Nemesen csengő hangja vain a részeg ház­mesternek, a főhősnek, az intrikusnak és a ko­mikus apának is. A női hangok pedig — kivéve a mély altot — bizony kellemetlenül zörögnek. A ezilfid termetű, könnyes mosolyu, törékeny naiva megszólal és hangjában trombiták recsegnek, vagy legjobb esetben minél régibb t-ipusu gramo­font rejteget a torkában. És dialóg, legalább abban az élet'hü formában, ahogy a színpadról halljuk, bevágásokkal, a drámai akcentusoknál sokszor egyidejűleg — nincsen. Az egyik szereplő elmondja a mondókáját és mikor ajkait szépen összezárja, akkor szinte mértani szabályosság­gal a másik kezd beszélni és viszont. A tpr is kicsi, amelyben az aktív szereplőket el tudják helyezni. Gyakran előfordul, hogy a trialógusök- nál csak a beszélő szereplő felnagyított figurája látszik, az, akihez beszél már kiesik a képből. Az is hiba, hogy a hang vitalitása változatlan, t. i. mi­kor a távlati képet premier plánra váltják ós a főszereplőt felnagyítva hozták a képsikra, ugyan­olyan halkan, vagy hangosan beszél, mint mikor tőlünk egészen távol, a képsik túlsó határán állt. És szinpadszerüség szempontjából legnagyobb hi­bája az a Talkiénak, hogy nem tud olyan egy­séges képet adni, mint a színpad. Vagy tömeg­hatást ad, vagy deus ex maohina kiemeli a tö­megből a főszereplőket és a valóság illúziójának feláldozásával odalökdösi szinte az első zsöllye- sorokba. Hangos, de vak és sitiket Ezek. a hibák, amelyek melleit azonban a feeli- nikai győzelmen felül is vannak elviíathaiatlan értékek. A Talkie győzelme a színpad felett, hogy *

Next

/
Thumbnails
Contents