Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-12 / 207. (2132.) szám

4 1229 szeptember 12, efttttflrifik. ÉN KEDVES NÉPEM Felvétel a kolegák közé De fogom ám a magam fejit is, mert csurog a vér belül®. Oszt csak egyre kerülnek elő a ko- Jegák. Csupa kolega, ellensig egy se. ügy bámu­lok rájuk, mint au ökör a toronygombra. Oszt akkor előlép a főkolega, kezet nyújt, aszon­Nem, hiába is faggat, mi nem hívjuk egymást csak koleráknak. Lehet, hogy magukfelé cimborá­nak, barátnak, de nálunk bizony csak kolega a ne­ve, de osztán olyan kolega is, hall.ya, hogy egyik tűzbe megy a máeikir. (Pista volt a Szolnok, az ember mindig azt cso­dálja, hogy abból a Zóraciga rét tacsu t.káb ó 1, amit félóra óta szopogat, még mindig tud füstöt kifújni. Ahogy fújja a füstöt, úgy jön elé az emlékezés ás.) A jókolegák összetartanak. Látja, nekem most megírják még azt is, ha Julás csak mással beszil is otthon, — mondhatom magának, inkább hiszek a kolega leveleinek, mint Julis ezer igiretinek. Hát tavaly nem félhóttra csaptam Szöges Gazsit, mer a kolegám kedvesinek adott tubarózsa virágot? őriz­zük ám egymást jóban-rosszban. (Elhallgat Pista, szájbaveszi a cigarétacsutakot és széles öröm terül el a képin. Vastag kálvinista nyaka megfeszül az emlékezés lázában.) No, tudja, sokáig dolgoztam Kamocsán a műt év­ben. Alig jártam haza kit Ívig. A kolegák is, kik elmentek, kik bevonultak, mire hazamegyek, nem vót otthon a régiek közül -ak a Hőgye Laji. Egyetlen más kolegám se. Igaz, hogy haragosom se vót, de mit tudhassa az emebr. Üssek valakit viletlenül fejbe, beszijjek a más kedvesivei, má űzhetem este a vasbotot, amit a fejemre emelnek. Mer vagy fejbever az ember, vagy késsel combba szúr. így ni. Asszongya a Hőgye Laji, te, asszongya, beálll- batnál a mi bandánkba, ha megbecsülöd magad. — Meg, — mondok, — honne becsülném, ha rendes emberek vattok. így aztán már vasárnap együtt ültünk a kocs­mában, in fizettem a bort, vót piz. Igen jó kolegák vótak, mindjárt ki is próbáltuk az egymás erejit. Borba. Nem tudtak asztal alá inni sehogy. — No, — aszongya Bódog Gyuri, — járhacc ve­lünk. Örültem a kolegáknak, hát kedden este minnyá e! is mentem a Juliéhoz beszilgetnyi. Rigen nem láttam a Juliét, hát mondok, megüzeni, hogy vi- lekedik. Ülök a konyhába a Julissal, szip csende­sen vágjunk, egyszeresek zörgetik ám az ablakot. És újból. Affene, mondok, ki jár itt. — István, gyere ki! — ordétnak be az ablakon. Ránézek Juliéra. — Hinnye, a szentedet, Julié, mér neon montad, hogy más is jár hozzád? Réni kezd a Julié., — Isten segiccsen, hogy nem tudom ki az! Nem jár hozzám senki, Pistyikém. — No, ha nem jár, nem hallottuk a zajt. Foglalkozunk a Julissal tovább, megintosak kocogtatják az ablakot. — István, gyere ki egy szóra, ha leginy vagy! Magam is meguntam. Mondok, mér csak utánani­»k a dolognak. Épp ott fityegett a máktörő, le­akasztom a mák tőrőt a falról, oszt kiállók az aj­tóba: — Ki ordét itt, — mondok. Hát sötit alakok akkor suhannak be a bokrok mögé. — No, gyávák, — mondok, — mutassátok az or­dító szátokat Ki akar velem beezini? Egy hang nem hallatszott. Állok még ott egy ideig, nem jelenkezik senki. Julis meg van riadva. Nekem se vót már nyugtom, aki akar tőlem vala­mit, hát álljon helyt, vagy enr^m üt, vagy én ütöm. Nem is soká maradtam. Fogtam a máktörőt, elbúcsúztam Juliskától oszt haza. De mindig az ut közepin, hogy jobbról] balrul meg ne támadja­nak. Ahogy megyek, csak suhan mellettem a bo­kor. Egy kő repül felim. Aztán egy villanylámpa vakit a szemembe, meg egy másik, meg egy. ne­gyedik. Elvakultam teljesen. — Ájj meg, aki vagy, — ordítok, — gyér köze- lébb. De nem mert közelebb egyik sem. No, mondok, szomorú, hogy az embernek elfíő héten vannak ellenségei máris. Mondom másnap a kolegáknak, de. hogy ők is éppen lányokná vótak, hát nem tud­tak segíteni. — Ne járj lányhoz, várd ki az időt, — vonta a vállát Hőf*ve Laji. De, mondok, azt már nem. Csütörtökön megint megyek Julishoz, cipelem a máktörőt. Hát alig vagyok ott, megintosak zörgetik az ablakot. — Ne sajnájj kijönni egy szóra. Oda se neki. De csak zörgetik, ötször, tízszer. Kiviszem a vilLanylámpám. Eltűnik a sötitsigben valahány. No, osztán zöröghettek egész este, ijfilig vótam á .Júliánál, aztán megint veszem a máktö­rőt oszt haza. De mintha kisirtetekkel jádzottam vóna égisz utón Hun a fejemre egy ütis, hun hu rigat valaki, hun meg a villany neki a szememnek. Forgatom a máktörőt. Hát jöjjetek már ide, oszt panaszoljátok el a bánatotok! De 6enki nem került elé. Mondom másnap a kolegáknak, hogy milyen rossz estéim vannak. — No, aszongyák, — máj vasárnap este kivizs­gáljuk. De biz én elmentem szombaton is. Már Julié igen reszketett. — Jaj, kedvesem, — aszongya, — én nagyon szeretlek ám, de mégis vigyázz magadra ekki- csint. — Vigyázzon, — mondok, — akit fejbevágok! Mir nem mer előállni a panasszal? Oszt ahogy az első kurjogatás, hogy gyere ki István, elhangzott, úgy ugrok ki a pitarból a máktörővei, hogy menten ordított valaki fájdal­mába. — Gyere no, — mondok, és ülők a hasára az eüensignek, — mondd el a panasztot! De már akkor állt a harc. A fejemre valaki piif, egy bottal, ón vissza a máktőrftvel, igen na/, y bclháboru kezdődött a sitétbc. Üttem is, kaptam is. Forgattam a máktörőt, mint a malom kerekít a viz. — Gyeredje, — ordétofc, — gyeredje, mutasd a lupédét, hadd hasijjam szijjel. Oszt igen ráülök egyiknek a mejjire oszt pü- fölöm. — Pistyi. — aszongya az egyszerre, — hát ked­ves kolegódat bántod? Hi, de ismerős a hang! Talán a kolegáim jöttek segíts égre oszt épp a segítséget püfölöm ? Elenge­dem a nyakát oszt rágyújtok a villanylámpámmal. Hát nem Hőgye Lajit kipelem ippen viresre? — Aszencsig! — mondok, hát te hogy kerülsz a kezem alá? gya: — Most már igazán járhacc vélünk. Bebizonyo­sodott, hogy bátor leginy vagy! Három este pró­báltunk ki, megállottád a helyedet helesen. — Sajnálom, — mondok, — hogy ti vótatok, de hát ti akartátok... A ti tervetek vót. Mer Hőgye Danit két hétre fektette le az orvos. Persze, nem vallotta ki, ki vót a tettese. Mer én vótam a tettese, ides-egy komája, István, bizony mondok magának, magafelé is igy próbálhatnák ki a jóbarátságot. Nem árt, tudja, ha jóbarátok n'iiha meggyőzik egymást az összetartás rul he­lesen. Szombathy Viktor. aa.i)üiMMWiii,uaBig——^ Érsekújvár, szeptember 11. (A Magyar Cserkész-Tanács hivatalos kommünikéje.) A Csehszlovák Cserkész-Szövetség kere­tein belül működő magyar cserkészcsapatok központi szerve, a Magyar Cserkész-Tanács szeptember 8-án tartotta meg szokásos ösz- szejövetelét Érsekújvár ott a Kaszinó nagy­termében. A szép számmal megjelent pa­rancsnokokat, kik között csaknem teljes számmal megjelentek a kiscserkészek, a kö­zépiskolás cserkészek, az iparoscserkészek és a főisolás cserkészek parancsnokai, Krend'l Gusztáv magyar cserkész titkár üdvö­zölte és köszönte meg megjelenésüket Majd az üdvözlő szavak után bejelentette, hogy lemond a magyar titkári állásról, azzal a megokolással, hogy úgy látja, mintha az ő személye volna az akadálya a cserkész­egységnek. A tanács ezt eleinte nem akarta tudomásul venni, miután úgy látja, hogy itt nemcsak személyi, de elsősorban elvi ellen­tétek ie vannak. Krendl Gusztáv ennek elle­nére is ragaszkodott lemondásához 6 hangoz­tatta, hogy sokkal jobban szereti a magyar cserkészetet, • semhogy ennek nyugodt fejlő­dése érdekében ne próbálná ki még ezt a végső eszközt is. Erre a magyar cserkésztanáes Krendl Gusztáv lemondását elfogadta és ügyek ideigle­nes vezetésére Mrenna József érsekujvári cserkészparanesnokot kérte fel. A gyűlést tovább Mrenna vezette. A tanácsülés ezután áttért a cserkészsajtó és nevezetesen a megindult oserkészlapnak, a Tábortűznek a kérdésére. A tanács egy­hangúlag megállapította, hogy szükségesnek látja egy cserkész-szaklap megindítását. Ezen lap hivatalos sajtóorgánuma lenne a magyar cserkészt uniósnak. A szépéé tamás- falvi vezetői tábor értelmében e lap a már szeptember elején megindult Tábortűz, Még mielőtt a cserkészt a nács a lap szerkesztői bi­zottságának a kijelölésére áttért volna. Rády Elemér a főiskolás cserkésztanáos nevében arra kérte a parancsnokokat, hogy mindig arra törekedjenek, hogy a lap beálljon a természetes fejlődés útvonalába és hasáb­jait ne zárja el semminemű újítás elől sem melyet a cserkészet egészséges fejlődése megkíván. A parancsnokok ezt természete­sen elfogadták s erre Rády kijelentette, hogy a főiskolás cserkészek a lapot mindenkor tá­mogatni fogják. A tanács egyhangúan elhatározta, hogy a szerkesztői bizottságban minden cserkész- csapatot a parancsnok fogja képviselni így tehát a szerkesztői bizottság tagjai: Biró Lu­cián, Fábry Viktor. Hangos Aladár, Horváth Tstván dtr., Mrenna József. Nagy József, Pro- sch i nger József. Soherer La jos, Tata r í k Em ik Uhereczky Géza. Vaskó Imre; a főiskolás cserkészek részéről: Rády Elemér, mint a főiskolás tanács képviselője, továbbá az egyes körök megbízottai: Aixinger László, Barátlh László, Décsy Aladár, Palm Frigyes és Legát József. A tanács visszautasította azt a gyanúsítást, amely szerint az uj lap valahonnan is anya­gi támogatásiban részesülne, ellenben kije­lentette, hogy oda fog hatni, hagy a Csehszlovák Cser­kész-Szövetség részéről n. Iwpot megillető támogatást megkapja. A magyar alosztályba tömörült, csapatok pa­rancsnokai szükségesnek látják a napi sajtót az itteni magyar cserkészet kérdéseiről ál­landóan informálni. Épp ezért megbízták Rády Elemért, hogy a Magyar Alosztály ré­széről a Prágai Magyar Hírlapot informálja. Hasonló irányú megbízatást kap Krendl Gusztáv a Híradóval kapcsolatban. Az egyes parancsnokokat pedig a helyi sajtó informá­lására kérték fel. A tanácsülés foglalkozott még a kassái cserkészet szomorú helyzetével, melynek megoldására még eddig nem sikerült módot találni. Úgyszintén megbeszélés tárgyát ké pezíe a magyar cserkészet helyzete és viszo­nya a csehszlovák cserkészszövetséghez. Ez a kérdés ma is egyik Legnehezebb problémája cserkészetünknek. Décsy Aladár indítványára végül a tanács hosszabban foglalkozott a regős-járással. Saj­nos. erre a hivatalos engedély még nincs meg, de a tanács elhatározta, hogy igyekezni fog ezt a hatóságoktól kieszközölni. A tanács is a regős járásban a magyar cserkészet to­vábbfejlődését látja és épp ezért a regős­járás módszerének kidolgozásával megbízza Décsy Aladárt. Egyúttal a mozgalom elősegí­tésére elhatározza, hogy a magyar tanítóság­gal való szoros kapcsolatát megteremti. En­nek a tanítóság sajtójában való publikálásá­ra felkéri Tatarik Emil és Uhereczky Géza parancsnokokat. A főiskolás cserkész-tanács ülése A csehszlovákiai magyar főiskolás cserké­szek központi szerve, az Országos Főiskolás Cserkész-Tanács is szeptember 8-án tartotta meg Érsekújváron első rendes ülését Rády Elemérnek, a tanács elnökének vezetésiével. Az ülésen megjelentek a prágai, pozsonyi, brümni és komáromi főiskolás cserkészkörök megbízottai. A tanács egyik legelső feladatá­nak tekinti az egységes főiskolás cserkészprogram kidől sózását. Baráíh László röviden kifejtet­te, hogy a főiskolás cserkészeknek belső munkájukon kívül intenziven részt kell ven­niük a főis'kolásság többi mozgalmaiban is, hogy a cser készeiben lévő aktivitást a többi diákszervezetbe is átvigyék. így hangsúlyoz­ta, hogy miként eddig is, legyenek segítségé­re a szabadegyetemi előadások- kulin restek rendezésében. Különösen a Prágai Magyar Cserkészek Kőiére vár nagy feladat, hogy az utóbbi időben kevésbé aktív prágai moz­galmakat élénkké tegye. Igv elhatározta a tanács, hogy a prágai tudományos szeminá­riumok felállítását sürgetni fogja és ebben al'H've részt fog venni. Hosszabban foglalkozott a tanács a közén- iskoMs és ipairososerkészetnek a főiskolás cserkészekhez való viszonyával. Elhatározta a tanács, hogy oda fog hatni, hogy a főisko­lás cserkészeknek módjuk legyen a közép- jpi'olás cFDrkészpkk^l állandó kapcsolatot tartani ok. Erre különösen alkalmas a bőgős- járás, melynek vezetésében a főiskolás cser­készek intenzív részt akarnak venni. A tanácsülés egyik legfontosabb tárgya az ifjúsági cserkéiszsajtó kérdése volt. A ta­nára egyhangúlag állást foglalt amellett, hogy a megindult cserkész-szaklapot a legna­gyobb mértékben támogatni fogja. Rády Elemér elnök előadta, hogy a cser­kész-nagytanács biztosította őt arról, hogy a Tábortűz a korszerű fejlődést fogja szolgálni, helyet ad a cserkészet szükségszerű reform­jainak és a lap hasábjait mindenkor meg­nyitja mindenkinek, aki a magyar cserké­szet szellemének megfelelően dolgozni akar. A tanács ezt örömmel vette tudomásul ég nyomban meg is választotta a lap szerkesz­tői bizottságának főiskolás tagjait. A Tábor­tűzben nyitandó főiskolás cserkészrovat ve­zetését pedig Aixinger Lászlóra bízta. A tanácsülés ezután örömmel vette tudo­másul, hogy a magyar főiskolásság között is­mét megszületett az egység s az oly régóta fennálló ellentétek elsimultak. A tanács még a felmerülő indítványokkal foglalkozott, majd az elnök berekesztette az ülést. i n i MIMII nm—iiinr iwi—fiHiin—M 200 millió lelt sikkasztottak el a román földosztási hivatalban Bukarest, szeptember 11. A Lupta jelenté­se szerint Vietnami földmivelésügyi vezérfel­ügyelő benyújtotta jelentését Michalace föld­művelésügyi miniszternek a földosztási hi­vatalnál történt viszgálat eredményéről. A je­lentés megállapítja, hogy a földosztási hiva­talnál több mint 200 millió leit sikkasztottak ei a különböző pénzalapokból. A földmivelés­ügyi miniszter nyilatkozata szerint még e hét folyamán megkezdik a bűnös tisztviselők fe­lelőse égrevonását. Repülő masasvasutat terveznek Budapesten Budapest, szeptember 10. (Budapesti szer­kesztőségünk telefou jelentése.) Budapest székesfőváros tanácsához ma érdekes bead­vány érkezeti. A légcsavaros magasvasut részvénytársaság egy uj rendszerű közleke­dési eszköz üzembehelyezésére kér enge­délyt, A részvénytársaság kétszáz millió pen­gő alaptőkével megvalósítaná MarkbrpMer Márton budapesti technikus találmányát, amely egy sodronykötélen lógó torpedóalaku kocsi, amit az elejére és a végére szerelt re­pülőgépcsavar röpít előre. Az uj közlekedési eszköz a vasút és a repülőgép egyesítéséből született meg és hajtóerejét kis benzinmotor szolgáltatja. A sodronypályát a Boráros-tér- től a Gellért-hegyre, a Várból a Rózsadomb­ra és a Margitszigetre, valamint a budai he­gyekre is megépítenék. Tízperces menetdáj mellett az utazás 50 fillérbe kerülne. Felme­rült az a terv is, hogy Budapest és a Balaton között épitsenek magasvasutat, amivel negy­ven perc alatt lehetne a Balatonhoz érkezni. Amennyiben ezt a beadványt kedvezően in­tézik el, úgy tavasszal megindul a világ első repülő magasvasutja. Lassan jársz: belekerülsz a halálozási statisztikába A megváltozott idők megváltozott közmondáso­kat követelnek. A régi jó világban ez volt a böl­csesség: Lassan jársz, tovább érsz. Ma ezt a so­káig csalhatatlannak hitt mondást módosítani kell, még pedig igy: Lasasn jársz, belekerülsz a halá­lozási statisztikába. A lassan iá rokon a gyalogjáró­kat kell természetesen érteni, akikről az angol közlekedési minisztérium a minap kimutatta, hogy közülük kerül ki Londonban a legtöbb „köz­lekedési halott". 192S-ban az angol vasutakon mindössze negy­vennyolc utas vesztette életét vasúti baleset követ­keztében, ami. tekintve az 1200, millió főnyi utas­forgalmat, egy halálesetet mutat 34,700.000 utasra. Ami a légiforgalma' illeti, 1924 karácsonyától 1929 júliusáig mindössze két hatalmas baleset történt nyolc, illetőleg hét emberélet-veszteséggel. 1927- ben az angol hajókon egyetlen utas sem vesztette életét, ellenben London uccáin az elmúlt évben 1237 halálos baleset történt, ezek közül 833 volt gyalogjáró. Amint láthatjuk, ebből a statisztikából világosan kitűnik, hogy mindenképpen jobb. kényelmes, kellemes és úri közlekedési eszközön változtatni helyünket, mint az apostolok lován kutyagolni. A statisztika azonban még a gyalogos embernél is lassabban jár, mert ha jobban megfigyeljük, egy kiosit sántít. A légi utasok közül mindössze tizenöt halottról számol be 833 gyalogjáró-halottal szem­ben, de gondoljuk csak meg. hogy mennyivel több gyalogjáró nem halt meg közlekedési baleset kö­vetkeztében. mint légi utas. Ennek a megállapodása volna a teljes és igaz­ságos statisztika. EnéLkül az ellen-m egállá pi tás nélkül az angol közlekedési kimutatás ugv fest, mint az a háborús statisztika, amely szerint sok­kal kellemesebb a harctéren tartózkodni, mint otthon, mert a harctéren az embereknek mindösz- sze három százaléka hal meg, míg a Ilinterland- ban idővel mindenki meghal. Busulásra azonban senunfesetre sincs okunk a statisztika miatt, jön még idő, amikor a repülő­gép olyau frekventált közlekedési eszköz lesz. mint a láb, akkor nézzék majd meg a statisztikát, hol halnak inog többen, a földön, vagy .i levt 'gó­bén. Addig azonban még a repülés technikájának — tökéletesednie kell. Titkárválság a raasirar cserkészszövetségben A magyar cserkésztanács érsekujvári ülésén Krendl Gusztáv lemondott a titkári tisztségről - A cserkészparancsnokok a cserkészegységért és a cserkészsajtéért

Next

/
Thumbnails
Contents