Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-12 / 207. (2132.) szám

'PRKGAT-A'VAGVARH ! ULAP 1929 szeptember 12, csütörtök. I is teljes eréllyel a bombamerénylők kikuta­tásához fogott. Berlinben ngyancsak nyolc egyént tartóztattak le. Köztük van az Itze- hoeban letartóztatott Brúnó von Salamon öccse, Ernő is, aki a jobboldali radikális mozgalomban régóta nagy szerepet játszik. Bejelentés nélkül egy Stalinger nevű orvos­nál lakott, akit most szintén elfogtak. Kí­vüle a Rossbach-mozgalomból ismert Wer- ner Láss és a Rathenau-gyilkosság után ti­zenötévi börtönre ítélt Techov öccsét, az alig 19 éves Hans Gerd Techovot is letar­tóztatták. Továbbá négy szakmunkást is el­fogtak, akik a merényletek technikai és praktikus előkészítésével foglalkoztak. A mai nap valószínűleg újabb szenzáció­kat hoz. Délben Erhardt kapitány Lützov- uccai hivatalában házkutatást tartottak. A közismert Erhardt kapitány, a régi consul- szervezet vezetője, szemmelláthatóan szin­tén összeköttetésben állt a merénylőkkel. A consul-szervezet csoportjai az elmúlt évek­ben hol Tbüringiában, hol Bajorországban, hol Északnémetországban merültek föl s mindenütt zavart és meghasonlást igyekez­tek teremteni. Ezek a kis csoportok később fölvették a kapcsolatot a nemzeti szocialis­ták legradikálisabb szárnyával és a Land- volk-mozgalom legaktívabb tagjaivá váltak. Ez a szélsőségesen radikális Landvolk-moz- galom egyre inkább terjedt Holsteinben és Északnyugatnémetország többi részén s va­lószínű, hogy a sorozatos merényleteket ve­zetői inszcenálták. A consul-cmberek voltak a mozgalmat hajtó terrorista elemek. A tit­kos szervezetek tagjai épp oly zártan mű­ködtek, mint előbb. A régi titkos szerveze­tek valamennyi törvénye továbbra is ér­vényben marad közöttük, de az idei bomba- merényleteknél nem a kisorsolás választotta az aktív tagokat, mint a háború utáni gyil­kosságoknál. hanem a tagok önként jelent­keztek a tettek elkövetésére. Ámbár a titkos összeesküvők közötti kapcsolat szoros volt, a kétszázfcatvanezermárkás prémium, ame­lyet a bombamerénylők fejére kitűztek, meg­tette hatását és a társaságban több áruló akadt, aki rendőrkézre juttatta a focinkcso- kat, A rendőrség csupán e besugások révén jött rá a merényletek és a szélső jobboldal terrorcsapatjai közt lévő összefüggésre. Amikor valamennyi szál összefutott a ham­burgi rendőrfőnökség kezében, a titkosrend­őrök tettenérték és letartóztatták a merény­lőket. Hitleréit a kommunisták ellen Berlin, szeptember 11. Lapjelentések szerint Schönebergben tegnap este a kommunisták és Hitler hívei között súlyos összeütközésre ke­rült a sor. Két ember fejlövést kapott és Álla­pota válságos. További hat-nyolc résztvevő többé-kevésbé súlyosan megsebesült. A bomba- merényletek tetteseinek letartóztatása újból fölkorbácsolta a német birodalomban a politi­kai szenvedélyeket s úgy a baloldal, mint a jobboldal terrorista elemei végső nagy leszá­molásra készülnek elő. festelí-!ciroL.ln QtGdny ^ Irta í ICRÚDy-GUULa (36) A királyné olyan mozdít yiian irccal hall­gatta a „püspök'* mint azok a na­gyon okos emberek szokták mérlegelni az ő'ömteljes, jó híreket, zkik nyomban meg­gondolják azt is, hogy mii kell jutalmul adni az „angyali küldöncnek*'. No, a Jovagruhába öltözött püspök nem látszott „angyalnak**. — Mondja .püspök ur“, a léid jár éjszaka jámbor, pap'-rulv'la öltözve? -- kérdezte hir­telen Mária — Bátorságosabb éjt szaka Pozsonyban fegyvertelenül járni, mint karddal. Itt a pol­gárok az urak, — felelt azon a bizonyos kon­gó hangon a „püspök**, amely már az első találkozásnál raeg'epte Máriát. A „püspök** mozdulatlanul állott a király­né előtt. Okossága vagy nevelése tanította arcizmait hidegségre? Az üzenet átadása után, éppen olyan egykedvűen nézett rejtelmes sze­mével a messzi tartomány felé mint azelőtt. És csalárd balszeme sem állott tótágast. Csak éppen magában vidult. Mária megszólalt: — Tehát rosszul adresszáltam az elő>bb kül­dött levelet, amelyet bátyámnak, Ferdinánd- nak, csak mint Ausztria hercegének címez­tem? — Hiányosan, — felelt a „püspök** e nőies elszólásra és az a bizonyos szeme szabálysze­rű bukfencet vetett. — Október 23-ika óta Ferdinánd urat, a vetélytársak minden éllen- törekvése dacára, a csehországi rendek Tbúgé­ban egyhangúlag királlyá választották. — Ma október 25-iike van, — mormogta a királyné. — Éb egy piaci Törekedő mondaná A magyar tanitóhiány katasztrófává! fenyegeti a ruszinszkói magyar iskolákat Korláth Endre nemzetgyűlési képviselő a tanitóhiány átmeneti megoldásáról s a cseh iskolákba utalt magyar gyermekek sorsáról iránt intéztek hozzám kérdést, hogy az álta­lában jelenkező magyar tanitóhiány pótlása lehetséges-e olyanformán, hogy a be nem töltött tanítói állásra ideiglenes tanerő a lkai- iaztassék? Erre vonatkozólag a következő tájékoztatást adhatom: — Az 1913. évi XVI-ik t. c. 2. és 18.-ik sza­kaszai érteimében semmi akadálya sem lehet anfiaük, hogy az iskolafentartó felekezetek — ha igazolni tudják, hogy pályázati hirdetmé­nyeik eredményié’enek voltak — az állást ideiglenes tanerővel és pedig akár középisko­lái érettségivel, vagy még azzal sem rendel­kező egyénnel töltsék be. Annál kevésbé lehet annak akadály, hagy az ilyen állást a lelkésszel töltsék be ideig­lenesen. Mindezt csak egy félévig lehet és csak abban az esetben hosszabbítható meg egy évre, ha a félév alatt is eredménytelen maradt az újab­ban közzétett pályázati hirdetmény. A követ­J Spirin­i tabletták Sb /elülmulhaiatlan fájdaíomcsiÜapitók. eew ............................... - Orvosilag aiánlval kező évre azonban ez az ideiglenes megoldás csak újabb kérelemre és miniszteri engedély alapján alkalmazható. — Az iskolaientartónak ez esetben is joga van államsegélyt kérni az iskola részére, mely a kezdő tanítói fizetés 75 százalékáig terjedhet. — Ezúton is nagyon kérem a ruszinszkói lelkészeket, hogy a magyar felekezeti iskolák további fenlartása érdekében, lehetőség szerint váltakozzanak az ideiglenes tanításra. Ennyit mondott Korláth Endre dr, amivel sokban hozzájárult a helyzet tisztázásához­A katolikus hívők és i csehszlovák egyház faglafsiik elkeseredett harca a úmmm templom birtoklásáért Ungvár, szeptember 11. (Ruszinszkói szer­kesztőségünktől.) A ruszinszkói magyar gyer­mekeknek cseh elemi iskolákba való bekény- szei Réséről a P. M. H. hasábjain megjelent le­leplezés óriási konsternációt keltett a közvé­leményben. A tanügyi referátus sem tudja a nyilvánva­ló törvénytelenségek sorozatát kimagyaráz- ni, egyébként igen sajnálja, hogy az ügy a lapokban — szerinte — „politikai“ térre te­relődött. Ezzel szemben az igazság az, hogy a magyar gyermekek cseh iskolákba való kényszerítésének ügye a lapokban való köz­zététellel nem terelődött politikai térre, mert a magyar iskoláztatás ügye ne megy pártnak, de az összmagyarsúgnak egyetemes ügye és problémája. Erre vonatkozólag egyébként kérdést in­téztünk Korláth Endre dr. nemzetgyűlési képviselőhöz, aki lelkes és fáradhatatlan vé­delmezője a ruszinszkói magyarság iskola­ügyi s kulturális jogának úgy a parlament­ben, mint odahaza Ruszinszkóban s úgy a prá­gai kormánnyal, mint az ungvári országos hi­vatallal szemben. Kérdésünkre, hogy mi a véleménye a ma­gyar gyermekeknek a cseh iskolákból a ma­gyar iskolákba való átírást megtagadó tanfel­ügyelők álláspontjáról, Korláth Endre dr. a következőket raondo tta: —- Azon tanfelügyelői indokolás, hogy a cseh iskolából a magyar iskolába való átírás „évközben** nem lehetséges, csak rosszindu­latú túlbuzgóságnak, csak bizonyos fokú szarvasokos kodásnak eredménye lehet, mert az 1868. évi XXXVIII. t. c. 1—6—58. sza­kaszai világosan jogot adnak a szülőknek, hogy gyermekeiket az anyanyelvvlcön taní­tó iskolába Írassák. Az a benyomásom, hogy Síinek dr. tanügyi re­ferens a törvénynek ezt az intézkedését tisz­teletben kívánja tartani. Hogy a tanfelügyelői túlbuzgóságból eredő helytelen magyarázatot eloszlathassam, ismételten felkerestem a tan­ügyi referenst, Távolléte miatt hivatalos nyi­latkozatot nem kaphattam ugyan, de az a benyomásom, hogy az ungvári tanügyi referátus a hivatkozott törvény idevágó in­tézkedéseit tiszteletben akarja tartani.. A néhány nap. múlva hazatérő Sírnék tan­ügyi referenst e benyomásom alapiján újabb nyilatkozatra fogom felkérni. — Itt említem meg, hogy tölbb helyről az Olmiitz, szeptember 11. Az úgynevezett csehszlovák egyházközség megalakulása, mint másutt, Chulwein községben is felbori- tötta a község békéjét és nyugalmát. A cseh­szlovák egyház hívei és a katolikus hívők között ádáz háborúskodás kezdődött, amely vasárnaponként túllépte a kultúrharc szoká­sos határait és gyakran véres csetepatékra vezetett. Chulwein község lakossága érek óta állan­dó háborgásban élt s az ellentétek különö­sen a templom birtoklása körüli harcban fajultak el annyira, hogy napirendre kerül­tek az összeütközések. A kérdéses templomot a csehszlovák egyház­község építtette négy százötvenezer koronás állami szubvencióval. Hosszabb időn át a csehszlovák egyház bi- vei imádkoztak a templomban, midőn azon­ban az egyház lelkésze számos hívével együtt visszatért a katolikus egyház kebelé­be, felmerült a kérdés, kit illet tulajdon­képpen a templom. A katolikus hívők azon az alapon formáltak jogcímet a templom birtoklására, hogy a templomé piték többsé­ge visszatért a katolikus egyházba. Ezzel az indokolással vették birtokba a tem­plomot, amibe azonban a csehszlovák egyház tagjai nem nyugodtak bele. Vasárnapinként a templom környéke véres verekedések színhelye volt s ezek a villon­gások egészen a legutóbbi napokig tartot­tak. Mostanában azonban felülkerekedett a jobb belátás s a szembenálló felek elhatározták, hogy a templom tulajdonjoga kérdésében a bíró­sághoz appellálnak. így kerüli a vallási háborúság előidéző okai­val együtt az oinvützi bíróság elé. A bírói tanács tegnap kiszállt a helyszíné­re, hogy ott hallgassa ki a per nagyszáma tanúját. A bírói aktussal egyidejűleg a csehszlovák egyház tagjai Chulweinban és Littauban til­takozó gyűléseket tartottak. A bíróság az ér­dekes perben a közeli napokban hirdeti ki ítéletét. meg nekem bátyám királyválasztásának hí­rét? — Mert őfelsége, a cseh király bécsi várá­ban is csak ma délután tudta meg a prágai eseményeket. — És honnan tudta a „püspök ur?“ — csattant fel Mária hangja, méltatlankodva, szeszélyesen, igazságtalanul, minit rendsze­rint olyankor szokott a nőké, amikor maguk­ban érzik, hogy oktalanul bántanak. — Mi, üldözöttek: mindent hamarább tu­dunk, mint az üldözők! — monda a „püs­pök'* és hibás szemében olyan megelégedett­ség látszott, mintha Örvendezne annak, hogy az üldözöttek közzé számit. — Mi, üldözöttek, még a huszitáktól- tanultuk, hogyan kell hi- relnket, egymásnak szóló üzeneteinket tovább adni, hogy mindent mást megelőzzenek. Mária királyné borzongást érzett, mikor ezt a furcsa embert hallgatta. Mintha valami vadállat került volna a szobájába, idegen sza­gokat, izeket érzett, mintha nem is a maga otthonában volna. Majd meg vidám bátor­ság fludiuma ömlött végig ereiben. íme, egy protestánssal, egy eretnekkel is tud beszél­getni! ó, Lajos, Ferdinánd, ha ti ezt látná­tok! — Hol akarták kiverni a „püspök ur“ sze­mét? — kérdezte most fokzotitabb bátorság­gal, mintha mindig közelebb merészkedne valamely ismeretlen veszedelemhez, amely elől mindenki elmenekül. A „püspök** a hibás szemével olyan szapo­rán kezdett pislogni, mintha valami gépeze­tet akarnak elindítani magában. — Potomság. Véletlenül arrafelé volt dol­gom, amikor Luther Mártont Wartburgból néhány wormsi lovag meghívta arra a hely­re, ahová egykor Huss Jánost vitték. A Doc- tor nem akarta elfogadni a meghívást. Ebből nézeteltérés keletkezett az egyébként kiló­déit olyan magaslatra, hogy a legnóbelebb úriemberek is nélkülözhetnék a kardot olda­lukról, akár barátságos eszmecsere közben is. A kard a tokjában epekedik a szabad levegő­ért, gyorsabban repül a madárnál, amelynek kalitját nyitva felejtette a hanyag szolgáló. A kardok felröppentek, mint megriasztott varjak és ekkor kaptam emlékbe ezt a cse­kélységet. .ária egykedvűen, sőt némi unalommal hallgatta a „püspököt**. A „püspök* még min­dig nem arról beszélt ami az ő figyelmét le­köthetné? De vájjon szabad-e elárulni magát ez ismeretlen és gyanús ember előtt, aki a katolikus királyné előtt eretnekségével mer kérkedni? — Tehát más mondanivalója nincs a „püs­pök “ urnák a királyné számára? — Ha a királyné kérdez és én felelni tu­dok, mindenre választ adhatok. — MR t.ud még a „püspök** bátyám, Fer­dinánd őfensége mostani állapotáról? — kér- dé a királyné félig-meddig elfordulva a fo­golytól. A lovag már régen várta ezt a krédóét. A vőletlenség folytán megmenekedétt szeme mindazok.a' az örömteljes cselekedeteket el­végezte, amelyek az emberi vidámságot jel­képezik: bukfencezett, táncraugrott, tótágast állt, láncolt az a szemgolyó, inimha gazdája egész életében erre tanította volna. — Feidinánd ur, cseh király őfensége a prágai hírnökök megérkezése után bécsi vá­rában azonnal nyeregbe ültette azokat a rep­kedő fejti lovasokat,' akiket átkozódva látnak közeledni az országutak porában a fuvarosok, mert a iegsáiosabb időben is félre kell állni előlük az árok partjára. A bécsi sorompóktól a ’egrongyasabb határszéli csárdáig ezek a a fullajtá’ok rakják most az asztal tetejére sarkantyúé lábaikat, pihentetés céljából. Le­het, hogy mire visszatérek innen megszokott hely óra rej a Zöld Hordóhoz címzett pincéhez, gástalau oiíígav.selotü lovagok és a Podor kö­rött. Sajnos, a műveltség még nem emeike-1 ott is egy nyakig sáros lovászlegény ül a pá­don és az uj cseh király koronájára hajtogat­ja sörét. A fuPajtárok részgednek le először, mikor valamely ’örömteljes tartalmú levelet visznek tarsolyukban. — Talán már elevelek tartalmát is kifür­készték a ,.püspck“ barátai? — kérdezte met­szőén a királyné. — Nem a; én barátaim, hanem a Doetor hívei, akik már m.ndenüP otít vannak, ahol lenniük kell. Mária felbigyes/tette az ajkát, ami egyéb­ként is könnyen ment, mert húsos, előre duz­zadó, alsó ajka a legkisebb felindulásra is megtelt vérrel 6s szint* izzóit, mint a tüzes vas. („Milyen tesz ez az ajak, ha egyszer, őázidőben tüskék teremnek rajta, mint a vadrózsán**. — gondolta magában a püspök, aki valami érteit a női dolgokhoz is.) — A Docfort többé előttem ne emlegesse, még kevésbé híveit, — mond katolikus Fer­dinánd unokája. A-„püspök** hibás szeme felpillant, mint a lidérc: A levelek tartalmát azonban, amelyet a Doetor hívei előbb ibcrak nmg szerte a vilá­gon, mint a fejedelmek és császárok, röviden elmondom. Fenséges Fe:dinánd i»r ugyaned­dig is három királyi kt> v na birtokosa volt Ausztria hercegsége melirtt. Az övé Morva­ország Slézia és fuzsicza koronája. Az öca- cse a iegkereszléuyct b és leghatalmasabb V.-iik Károly római ('árzA-nak. Rokona min­dért keresztény királynak, fejedelemnek. „Re­gina Hnngarie super rebu«“-nak testvére. És leveleiben, alkudozásaiban, tanácskozásaiban, békülési kísérleteiben m ndeddig őszintén kedvel tjének kell neveznie a pozsegai fit. né­ki uradalmakat hivatalokat, megbecsülése­ket ígérgetni, ha lemond terveiről, a néki nem nagyim való magyar királyságról. (Folytatjuk.),

Next

/
Thumbnails
Contents