Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-01 / 198. (2123.) szám

12

1929 *zep$ttjftber %

M ic Jonaíd ltja m haíásziatutóí a miniszterelnökségig

A mezítlábasfim, a tamM$e§&% az imák és a poütsims regénye

— A fm&ácemüheíy pcMiMmssásmk nagysága és hanyaüása —

I^éb n argót mocSSsbbs sm stris, sjsSrt o fcootiaeiitáíw í®oc!«1úbebösó, megás tagadihstetíüm Wfljssrviötságg&l k»U öóeuüuíc & m^&áafcoriiiáajyí és programját, — mm vfezort mégsem jelraíi, &ogy as wrnerjGk o! aaökaí aa egyéni és emberi értékeket, amelyeket ss áttérni ítEociafeta. pártat ttSbáay tágja reprezentál, körtük eJsösorban & raaér, MaodooaM. Ifwa lefest kfisönsőgws egyért- fs% az, aM mezsttófcsss s&őt ütdwS lett Anglia mi- tássáerelrtSfcávé s rtriaak zs&m programot jelent, nemcsak hasijában, hanem re egéss világon.

SfaodouaM a dnft tengerpart morajától ért el Loodösi nua-sjatg; a CJLv egyik árdhézáts& üveg- lak; ÉnoduáretrecéKS. re ateóháx ülásU^aiécek ks~ tehess aeustnlMgj amely ©lőS — önérzetesso. kA- ttfcott lábaMnd — m angol taSnásaterak fiktek, SS oartalfóa pedig, felbele teJárjSfoaa és méltó- iSgSEdK ssösim stzoöbotöi Teraa^es^FeittB. a espoEsaör te&ori, nssg&rpos&a, aáfeásr egy béktásry. A aOMSt és fwúyxxs tólgyfatepűkikvl borított, őéon ée mm is voltami nagy tere® as eteő ptenrtftras vStéga.-» X-iniiTa rmi9ran^t» -ifff ■ rrj ■ .iftir- teff mmlÉVf «i c

©HOuS5H*Ra tSTTOT^t^öís: SBfVSBIQaC^^U Í7jítx.€£-,ja •

&mnjM és vfeíeSS látomás, telve » wdr te&éves____I ru* Ii.iri -irmtur ~li. i n ^T~ ÜwiWU«j<J

fö

uÖB p^-ööiEuö (*SÖ* KS^Ji^SrTtVrS. IS'V5®*S Maedoneld-oí sfeibsa, hogy Ide Jwwon, semem 6ö®8 StesagBÖs sáyüíi, asm bagycttttőnyeoe isit toíbh E tagyoraanyofeurk esne biixKiafenáijím. Sem ariss- ttfcrrta ■ eseMdjSfean aess örtSktódő * politikai hivatás tvdris. Hess m mögötte pockai pályán I karriert cafcróft apásak Ífiwdöik3fi new, mént Her- ibret Gfad^oneoak, vagy Anglia Chamberlaiimek. Nese roit «£Sfoe4S és feefoiyáeos rokoasága.

A ekét &.mgjw%jő mesét

JfiÖMbost reptetett fiereieimíöőjea, a *&őí tettger- (Wtm, egy feö ba^zkoayhű&ML A fid® asóta mwyBwihttdir eÜUat, aaayfea megrŰboaxOL A kó- íoomacK éta ott lafcő fcaétáiaQask s a kÖBépkor v£fea- ssi afett « északi sságetókPÍS Jtfiasé^ük regyüH sksruiináfvokrí:'‘k es as ősi, vSmrvmt haáásztelep© csínon modem nyarcáé ée kSránduláhellytj iertt, t«éve feas^ekkoL viMkks!, temrtei-, golf- és krí- fe^öpéiyáMKsL. 3feoi sM»» a> érában, amikor

C^dSZ JBHyPl Jffn5^3^ irB5$€Slo íwXklS €6 ^0íy6&

esorjaiaaalg Ide-oda « d#aít*ná napfény Mtvésea égő, anapoo kOdöbea. Steodossald gyerancMícrá- feaa eswk eeétszért kimyhók átwfttak itt és köríKíH- t3Sr biírfcsn-yef5i'de&. Féfeetead eásít áss Sértést Ia*sSmtvxrtlíS2»l kScofoyben, ami ráér kiét évasásad óta tartott egész Skdtoraaaág tea-uletéo áriáéi arány efe&aw. Scőtcansz^g, amikor Ajígüávad persso- aaalifl wsAőbsxl egvvsstÁ nérksg független nuuredt, vsáöSáfcs® geaonbss ábronxát bxtárvéz és eiárasa- ÍEÉta a b&fMé íngol ezpemtő. A iáaeüsbeáodák seá- , Ktdbac is ímrnMbó törzsek (kJSnok) fejei lordokká | lettek, sori ast jeleaatatts, hogy a í«risd!ífcd<ő$j*: , rSA tartósé fcer®est snagénbáriofedkká istit « » «E < m&i-g kfisSssrai MrtdHé ezabadek eddigi ISSdJeák

£^?K»9F^ TWitlflt. jBB agy OdmlO BJXOCM

BÍWe&edéíse összeesett a gépek teRnMsával' é» a gyáripar keletkeaésérel; a lakosság irandájiMbfe a gyárváTosokba tófelt, a földek ebaéptdenedtók , s mtat kitűnő vadászterfitefcek, angol bérlők késsé- i re kerültek: as angol arisztokrácia a a fefeőbb máddte ctesB létformái 8zeaia*t kötelezd dolog sa- j ját vadásBáerftletSJei readeíkezac. így jött léte© a mai Skócia, ebei népi jteőS&üekxm M náncsenek országutak, Msek, oeak parkok, v»ÍfezbrarQSet8&: ’ és tnrááageyéByek; Így ioeletSoeate!k a árét mtm- t kisvárosok a magok óriá»i radikéMs mánké*- ' tómegeivei s ezeknek politikai szereplése nsagya- 1 rázza meg, begy miért visznek AngSba történeté- < ben olyan nagy szerepet a efcöt nadikálfe pr^tíktr- < sok. A rault század közepén azonban még veritek « érintetlen szigetei az óéi népétemnek, mánt arai- 3 lyen. LoseiemtEBfe ie volt, akadtak képvisrföS. a régi j és títelaatoa nép ezeltemének, amely a kőkor- ? szakig nyúlt vissza. Ilyen volt Macdons&M nagy- í anyja is, a már akkor is egyre ritkuló északi ezi- ; MKák közül való, afei népének egész szeltem! i kératetóvel rendeíkeEett s akitől Macdonald eteő 1 6zeü«mé benyomáséit kapta. Az 6 toemény, ckoe 3 barázdált arcát látta eeténkfast az ágya fölé fea- í jotei a az ő meséiből elevenedtek meg a tözíPény- í ben a régi iártöyok, a mesévé vált háborúk, a i sötét és barbár mitológia, tündének, bostsoírká- t syok, f&veodösnaodók és vasrázstók... míg kftana * icgott a taaSi és » é$mEkában mt^nmaesMc a < easrrybó Mai. - ; !

Az iskola és a kSiyyek Mtánud j

lé T»1u_ ______ ____— s>%. . -■ iijtfn a .át iVwwri _ i

a- sis miMay tMsonsMn mrb XBHwBiOaoBt • «

többi pffrasZtSnióS, akükkel együtt feerideti: fafcolá- '< ba járni nyolcéves korában. Szsfatén 6 maga ívja f le, kogyajj. játszottak és verekedtek, mSwt mén*- i bak fára madárfémkckéstL A tenttó feaarurr észre J veti*, hogy meraiyine kiválik társai kép«*»ég«í r közttl a kié MacdonaM korán kifejtett, luitaftmae fantáziája: foglalkozni kezdett vete. Ez a kor a j természedtadományok korszaka volt: a koétóban f

sietergett az érc e a* angol porit rvvzmtB próbátta j inegB-lkotni a tudoonányos valóság rendszerét: Dar- , wio, Speooer, Htrxiey névéire eekrlWiött a tudomány < vj generácftója é* a fiatalok ahelyett, hogy verse- j ke* és drámákat Írtak volna., todományos folyó- , iratltok értekezéeeit oivairták s próbáltak: maguk in * olyanokat írni. Ennek a forrongó sBeflerod életnek r tajtékjából LosRienmthba is verődött néhány p «•*opp: nóhány olcnóbb én jobbára még konzerva- \ tW v’lágnéaettt, népszerű tfáfoum terméeaetUBdo- i

^ sornyi mKaÉa a featSŐ kte St&tyvfcSráb# mtatka&t i Heaury Qoorgn haiabnas eosodálpoiátiksi mmdtija,

1 a „Hribdár: és Snegénye^*, » aaasai a bosgalcun- ? teái, ©mely dobói a sae^ngádó és tuesxe&cíásm n;

‘ ólniésQióből Matíát, dfoaíáro**a, hogy egész Gettót c a KBocaáte* iv.k^iumozgafenwfamk fogja jsaacaatetei.

A kiavá^atsalShtdy peUtfiktt^ándk sctifigjsíága és hanyatlása

ftWí-VH ti_____3^._____*9, ---a. . ast. . -------/a —a /y,_f, ■S.HfEftJhitu^g

WIj^w «C^K^«SÍ03e53cfini llWféflX icSToíJKiOClCBl

E teriHeftósv., hogy ©fhBsyagoka miatta még pedagó- - giai tmsnlmányaát is, öíSbány ssocialieíst könyv é&dfma&sm után egymást* esőknek találta fainját é* otvég\K>,Á araiét: » nap sütött, na emberek dől gosrak és a Umger momfiott, 6 axaoban más IsaHÁ n\ok mccra#* jsaer^t© voina baSteaá. Poétikai be- Ksédefceí máméit sseofest tdvaesva és omealva,

kóborod a tengerpartom és a mevőkön, megpróbált ircá és bapow>latba toorüímá a brisdoís

weo!Ldfcéemwf-,i tetsídksd. Estáafcént pedig elmen* e kováoesd&Lciybe, ehsi a ÍEhim&k és a Unj#beit taayéksmk gsasdM "yűJtteár Öbsss éDalmkmt

nmQpsákAziteg&i es&fiaeáket jwvfitetoá: TB&caiok,

üsnxseGB& voltak mind, tesnertéfc és asesnették *

kösSSfe vsáó fiat, akSbS — ngy goazdomk —

ífthituik tanítja kés idővel, e aM fiatalos hévvel pptitksálí és vitstkozoS véfffk. Azonbe*: egyre

! üzükei^b ée sdSodbb t6rwaaak érezte a fcoVáca udvarát ée ntöbelydl « mikor öeeseköttetiőBhe jn- tott egy demokrata vezetőemberrel, örömmel

£jáo4koaP5í neki, begy részt vess egy profngandB.- (gytfléa ecazacat felézósébe®. [V%» eájrtbotS. áfemó- wak tassdat^te:: beasöABt msavfimtctt a brizfe* ColWai BaBfcatía, As dteaer embert befbgadó nagy terem éppen, hogy ItíelégfteSt© a fiafcri és Utasé

lurjLnifZ^nii fi L_rb_,. U. - ■--**. A- a,___V ,Jr E... n

í*

Ií0fSJ&Sti^Íf-%7: j l vg&BSftBKj — QSO S>C8a50CDE51?cSk uastpsáósaága sateiiSssza eesfe Üköm emberből áftetL Ebbor a kép»*et világába ismét teaafcmst a főhbv e a szégyeidi® és a kudarctól betegen, letörve ée megalázva ment víesaa hajéba, hogy tovább kósxtHjöo; viaasgatoi&

A dtaoada kedvettesa^eO, »yoB»ft»ágot

ée Ma^Mmágnt membea ^sodorta a közölő v&eesflfcxÉc elösaeSa. A pártok igyekeztek nseg- esarvesBi a vidéket ia, Loasieamith ée környéke demokrata egyesületének elnökévé terotésae foson őt vólasztette a kováosmtBMty hsaUgatósága s Mao- iksnafc! fl^o h^SceBod&nel vetette belő magát a vátesstássá, ScöwJeimek beíyí hwBámírfbo. De meg vett inra, hogy ne íeáieeeen nyerafe: a fcori®er7a- táv JeiSt győzött « neki áanöt kodarecai keltett vtKszatóniio könyvefise*. Ekkor végtag tee&cedott

ToraoK a nxrtiottui otsagyoct wermoe*Biwaiostr?ísyo«c- hos. De hiába barangolt ismét régi twtaanónyhBak könyveiből os erdőben és a tengorpaatoa^ a eyng- taTaasaég teBw már beacos volt és egy éneátte, hegy nriaden kösfSmÓsyek köd ott b»» hagynia a falut A ííiérSteteHea és szürke London esategcctta öt 0 még dbben az évben, 1885dbesn etíasdoR meg- hóditani Londont, anéíkfH, hogy a város ayole- TrrfMó hxkőfa. közül egyetlen egy is borúéi ro- koaa, vagy teneröess tett vohst

Harc Londonnal és a szegénységgel

Amikor ideérkezett, ismét acm volt más vagya, rostot M.mflyea eeefcély oxiszteoriíS teraanteai manónak egy akármilyen jetentékteteo Itte gjság- Bál te. Do másdenött csak vógigöéaáeik: ut ügyofien, rosszul öltöa&ödő, megifletődött 0 Eavwrában earő- sen efcőí ti^jezótóssai beesélő fiefaderaberea, aki amellett még középiskolai képzettsége* eeaa tudóit telmuts&oL Maga Macdcnald ngy eadékesrfk meg r-rről az időről, mint étedének legsebesebb kor. /...káról. Ajtóról ajtóra íbeflett -vóndorolnBa, mig végre Ismét lemondott a csak rövid időre felbukkant vágyról, hogy a politikával foglalkozzék. Pénze fogytán volt e azt nem bírta vo<B« ki, hogy ismét kudorocaá a háta mögött kerüljön • vissza falujába. Most tehát össze keltett essoritania a fogait, mert a* London volt, ahol nem JeÍKtett ] álmodozva kóborolni uapéhoamai. ybsBaotSsi ahhoa ( a tervéhez, atoriveS Ijondonba jött, áHőat ezerez . arra az időre, nrig kémiád ezakiaép®ettség!et nem , emrea 0 ekkor azzal próbál boMogtrM. S ismét ' ettnmtaSi ejtósm Járad, mpjában cotek egyszer . evett, r-'ntraUtahdten, öt»a»iönre, a gyadbghbrtói , tateebes<;dwtt MEbskkal tért vtesaai eetAÁte* txy>o- , roorneágoe IrCSvércwí assáfitbáara. Végre «edp kéz- Irém rhcmtette mag: irmok tett egy cátyfbeü áru- ,

z-r.ji , -Aga ----i f*---------- - 1 ál. aa A r 1 — 2 13

Ir

nsso^ 3SS iroiüiittg « o (wooe wu wbctotwi, aszú.'- bőt éppen hogy H todte fizetni lakását ée ksmye rét meg nojtct tudott verant; ez vo® mindennapi j tápláléka. De «, »mi körftlötto morajlott, az . mégífl cárit as ffinayira áftátott vatóaóg. volt és London volt * I vakon és eOfcefcett ment MUtteött célja felA

Amfflkor a taboraíőrlioiirtből egy vegyészeti gyár- ba került, otthagyhatta nyomoruságoB ferodwi áM- ( flát, de a síkor, hogy reáite én pozitív Iképzeitteég- gd <m addágfeoól jobban fizetett áRósfea vitte, tovább sarkallta őt: te akarta tenni a OoJtege of } Soienoe felvételi vizsgáját úgy, hogy ösztöndíjat , ia kaphasson a továbbtanulásra. Most már hatóro- f T/Mxn taidományos pálya lebegett a szénné előtt f s vaiószinö, hogy Kameay MocdornnM ma nyiWá- ^ nos rendes tanára lenne a kémiának valamelyik f angol egyetemen, ha rettentő nélkfilözóselrtől meg- r viselt azfirvOKete fel nem mondja a szolgálatot. t Noha állása jobb volt ée egészen emberi körül- a

í «jAay«ö: feSfet tedott <Sni, mesa aktát Wbbet, mfsrt i, három őrá* naponta, a többit taműmánysara for- dáiotfca. De még szívós hegyvidéki szervezete sem j bdítot ezt a meger®tet«óst néhány béaaipnél to- t vább, egészen eágyeaogtflvflL áltendó lázzal, súlyosan megtámadott tüdővel kerü& kórházba.

Végre n politika 1

Betegség© bossaa ideig tartott a azstett öosne- j jsarasTkedett a foórhároAk egyfic fiatod orvosával, akisnek feltűnt az intelhgexaa fiatalember s araikor megismerte düettáne, rendeaertelen, de vég- l etodsnénybea sséleakörü képzettedé* ée poütíkai _ meggyókődéfficát, beajárdoíta & egyik barátjának, Tbomas Loiígh radfkAKa képviselőnek, aü éppen magántttkkrt keareeett s MacdonoMe* választotta. EE volt Maodoamid étetének fordulópontja. Végre végleg a poüSSkávstl tegtelkoriiaáott, mániám, feá- ’ rcnsBBOT érés tandem kadarét Loagjfe évt hetvenöt,

„ kés^táb száz fontot adott nekSi, azon-lcrvül fedezte ‘ tm immár wtűkííégeseé tett tteeadatani életével kap- ' csoiatoa ktedámfea*. Macdonaid potütikösok közé került, pár hónap Blatt EBegtacBa, hogy milyen ’ fcánybaa kell még tátraim áuyatt bővfiená 0 anra- nri SNtwafihltea wwndfdarcs, ara® 4d6% teljeseit ri- E isanyngott: a szociológia, tt&téwetem és irodalom

taan^máayoriisához. De minthogy áltendó kapcso- * tatban állt a napspo'StEkn bulláraveaéeével 0 ítlkal- asm volt ktífeazák mögül érbesüteá minden eee- ményröi, sévetbeite magát ex újságírásra te Irt • „WeeJrfy r^spatoh", ax ^EÜk>% majd a „Daily CSscoEáeie" esásonára. Asjdaít a négy év alatt, amelyek — t6Ő8-k» 1892-ig — Zte^hnái tőftött, tár- ! caaágheti ember tett betöte, «aftóöswieköttotéseket szxwínett, barátokra tett estei, * rád fkátinpárt Sokjaira.

Ekkor snÉr tsaeg*d& m laagtoBB&aeafigtfll ée

iT&SHaXM •öxvj m iXSfmacx: wgjouo isztaiyv&fi&íj m w&ik^thetettea Keir HanSe-vel együtt a Kentísh Votsvion lakott, egy rettentő londoni bérkaszárnyában, ahol e szegények legszegényebbjei laktak. Keir Hantié skót voE, sxint ős a pottt%ában ttgyaanoi* a karriert osénáfta végije, áthat Jóim Barna, aki dokksrmntaátsből tett képvieelővé ée pe- Htfenaeá • cM szistén társaságukhoa tartozott, eőt átáztok egyik tegsxéteőségeeebb imyatettt kép- vteefte ARttléban érdekes, hogy soha köztük, az etaő acBociá Idemokratélk kört a többség nanteta vrtt Macdoazdd mégsem tett marxista. Tetrméaze*- terdományi képzettsége legyűrte a dokternór és faatasrta marxi ideoTógáSt, revoterió helyett nagyon jól elkerült szójátékkal evofcicaőt hirdetett 0 iriteaflbtan; » nyfiten. hirdette, hogy a marxi áog- isareasdsaer a eoaesafistE egyik téves

és etevuít áitetnása.

A politika és a cserelem

'PT'^WWw _» iw^rxaU^ff* ------- fi,'., i-i1----a - - *m- -* A.kfiJ

&£

fSWS ama, oogy m!|HwwW0¥0 jóiul'

jók 0 fis évvel azután, hogy Londonba érkezett, 1895-ben, feMépett Sonlhamptoanban radikális programmal. De megbukott, mert a kouzervativ program & osgyoagol gondolatot jelentette 0 mak háta mögött Jee Cfcamberlain színes, tündöklő ftgyóndségo állt, amely SaecináHa egére Angliát Azonban MaedonaM a választási harc folyamán olyan isanereteégre tett ereit, amely boldogabbá tette, márt a győzelem tette volna. Egy napon • vétesrtári agft&cáóbra való hoztójárdást kapott, pér eonnofl tevébe Meéiretőben, amely atett először olvasta ezeket a betűket: M. E. Gtedstone.

Pár sorban 6 » nyugtázta az adományt, 0 nem is gondolt ifibbé rá, • tatán nem is tett volna as egésznek seoasm jelentősége, ba a véletlen még azon a héten össre nem hozza Mics Margoret Ethel Gtedstonenel, James Hall Gladwtooe proíeesrer- nak, a Royaí IoBÖtnition kéanda-tsnárának leányával. A Londoni Pioneer Club politikai vitaestélyén találkoztak 6 a leány meghívta őt magukhoz teára. Hamarosan megszerették és eljegyezték egymást, 'asm nagy kétségbeesést idézett ©lő a családban, de végre mÚKtenkinek bele kellett nyugodni a megváltozhatatlanba n aa ifjú jegyespár megkezdte a rokonok látogatását. Ebeknek a rokon látogatásoknak egyik deríte epizódját őrzi egy adoma- sredrü kié história, nnit maga a ezóbanforgó nagynéni irt te. Araikor Margaret és Baonsay első vizitjükéi: tették a lány egyik nagynéniénél, egy fftflréoCcn, kíös höügynéi, • hai^rtait fossdefbeu kritemerVnOl tamfllt vett • a Mreeúgée smoaá- nesnü srőlfoszitée dacára eear. todrtt kivergődni az időjárás ímegbesosélésttWn. A ongynéani kedvenc ] pnpagélya kesdetben türetemeen hafigBitta a la- . poe és tzetten taóiantokat, egysaer csak, mfastha Toár ©Weeztette volna türelmét, • várná, makor j jön sorra a* oly óvatossággal kérőit poMtáka, in-ó ( dulatosaa köbe rikoltott: .

— Én konrervattv vagyok! Hát te mi vagy? f A fiatalok megdőbbeavre sértek egymásra, de mit volt mit tenni, Macdonald körvonalazta poli- | tiikaii meggyőződését, amiről kisült, hogy nem is r olyan yeszedehne®, azután átmért a társalgás j semlegeesbb témákra, mint amilyenek a legutóbbi v táríait, históriai emlékek konw«-váilára és igy to- í váibb. A nagynéni pedig akkorát mulatott eeez az [ eseten, hogy ellentmondást nem titaően szárnya Q aM vette őket a rokonsággal szranben 0 igy történt, hogy a« előkelő Oladstone-cealád magába fogadta a hajdani skót parasrtfvut, aki rárdásul nem is volt polgári politikus. Tizenőtévi házasság után halt meg az anya és hárma gyermeket hagyott urára. Házuk mindig élénk társad* Imi élet

köaéppaotjft volt, azáentatesi prtatficai taegbaaaíiée és fontos döntés stcmíhelye.

MacDonald, a pártorganizátor

1800-iwa Btásodsaer fellépett képvieeiőjeísa- kért Maodoraald, de ismét megbukott, mert ayttt és heves ellensége volt az akkor folyó búr bábomnak, amelyben nem általános nemzeti érdéiért, hanem a Kboctes Gecü tőkecsoport kapitalista tu~ tetet látta. Ennek a választási közdetemnek gyöse- teeo Henry Broadhurvst volt, a régi liberális isfos- MJwm novetkedett nmekáspárti politikus, aki tagja vott a Fábi&mss egyesületnek éppúgy, mórt Maodon&ldék. Mindinkább nySbrfcvalóvá tett re a szakadd, amely egy önállónak elképzelt munkáspárt s a többi pártok közt mutatkozik, azért Macdonald is, felesége is, kiléptek még a választás előtt a Fábián Society-bűl s ez az esemény vezetet 1906. elején az I. L. P.-raek (Independert Labour Party), a Független Munkáspártnak meg- alapitésáhoffi s ennek programjával még ugyanebben az évben megválasztotta őt Leicester. Már 1900-től a löttrtfcásszöveteégek parlamenti csoportjának üfleára volt s ebben a hivatásában hatalmas befolyást nyert a párt egész életének irá- nytitesára. Képviselővé való választása után felülkerekedhetett a párt szervezésére vonatkozó régi koncepciója, amely nemcsak politikai, hanem gazdasági és közgazdasági egységgé, sót bizonyos értelemben jogi jarisdictióval felruházott fórummá akarta tenni a munkásság egyesüléseit. Nem po- HUáfcos volt, nem a parlamenti sakk játék embere, hanem organhsátor s noha a világháború hallatlan ertrőtosi eteaágwtelteégbe sodorta, mégis az ő szervező munkájának eredménye volt, hogy a háború minden politikusának bukása után az ö pártjában látta az angol társadalom többsége azokat a ga- nBBflrt, aamelyek re t*j helyzet problémáinak megcddáeára szükségeseik. Hogy igy van-e, art még nem tudjak.

Maodonald ideje sokkal közelebb van hozzánk, semhogy meg lehetne ítélni szerepét. Az bizonyos, hogy egyéniség© kiváló, őszinte és tiszteletre ruéttó, de mintha kevés lencse belőle a varázslók hatalmas egyéniségéből. Akkor pedig jaj lesz neki, ha Bsean tudja palackjaiba vdeszabüvölni azokat a szellemeket, akikről letörte Salamon király pecsétjét ée árnyékukat a hatahrtw és csodálatos Angik mé ígérte.

Ijjjaa Art*!.

L Magyar leányotthon Prágában

A Prágá-Smichov, Havliíková ni 10. szára alatt teWS, magyar főiskolai hallgatónők részére létesített, Rőza-Otthon név alatt vezetett leányotthonban az 1929. iskolai évre 4 hely üresedett meg.

Az otthon Prága legegészségesebb helyén, 4 nagy, egészséges, világos, száraz, elsőemeleti szobában van elhelyezve.

Az ebben való bennlakásra pályázhatnak olyan magyar nemzetiségű leányok, akik tanulmányaikat Prágában levő egyetemeken vagy egyéb főiskolákon végzik.

Fizetendő: legkésőbb minden hő 5. napjáig előzetes havi részletekben a Róza-Otthon titkárnője kezéhez havi 200 (kettőszáz) korona. Ezért az ellen ért ék: lakás, fűtés, világítás, takarítás és reggeli. (Szegénysorán és jótanulő egyetemi hallgatónők ebédet és vacsorát a prágai magyar diákmenzán kaphatnak jutányo- san.)

Ágyneműt (párnát, pámahajat), lepedőt és takarót a növendékek magok hoznak. Mosásról maguk gondoskodnak.

Zongorahasználat ingyen. — Kötelező továbbá, hogy az otthonban ingyen nyújtott angol vagy nőmet nyelvórákon a bennlakók résztvegyenek.

Az Otthon vezetősége fenntartja azon jogát, hogy a nem megfelelő viseletű, összeférhetetlen, a házi rendet be nem tartó, esetleg ragályos betegségben szenvedő hallgatónőkkel az Otthont elhagyathassa, a bennlakó növendékek részéről azonban felmondásnak csak a tanév végére van helye. Kivétel ez alól, ha valaki a II. szemeszterben tényleg más városban folytatja tanulmányait és ezt a más egyetemen való felvétellel igazolja, vagy betegség miatt tényleg nem folytathatja tanulmányait

A felvételt kérők ez iránti kérelmüket f. évi szeptember hó 1-ig küldjék be dr. Irmán Klára, a Róza-Otthon titkárnője címére (Praha-Smichov, Havliöková ul. 10. I.)

A kérvényhez csatolandó:

1. iskolai bizonyítvány;

2. erkölcsi bizonyítvány;

3. egy kötelező nyilatkozat, hogy a folyamodó a jelen pályázatban irt feltételeket ős a házirendet betartja;

4. egy, a szülő vagy a gyám részéről kiállított kötelező nyilatkozat, úgy e feltételek tudomásulvételét illetően, valamint arra vonatkozólag, hogy a fizetési feltételek pontos betartásáért készfizető kezességet vállal;

5. hatósági bizonyítvány arról, hogy a folyamodó,, illetve szülő vagy gyámja a fönt körülirt fizetési kötelezettségüknek eleget tenni képesek. A felvétel tárgyában a Róza-Otthon vezetősége a legjobb belátása szerint határoz.

A szlovenszkói magyar egyetemi hallgatók támogatására alakult társadalmi nagybizottság 1929. évi augusztus 2-án tartott Üléséből:

Dr. Grosshmid Gésa, szenátor, a bizottság elnöke.

Dr. Iriuau Klára, a Ró*^.-Otthon titkárnője.