Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-01 / 198. (2123.) szám

; w»f ssáíiRvnfc 20 o?«ial ^ 1S8» (2123)szám * Vasál*nai> ' 1^29 szeptember 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 15Q J\ Szlovenszkóí és rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: /VZ- * 7 * ^ 12, H. emelet Telefon: 30311 -- Kiadő­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOLltlKCLl TlCLpUCípjCl felelős szerkesztő: hivatal: Prágaiig Panskáui 12/111. — Te­havonta 33 Ke Egyes s^áai ára 1*20 Ke DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 34184,—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Siipfsüifes? viliiére Irta: SZURÁ9SVS LÁSZLÓ Szombaton cselben egy órabér befejeződött a hágai konferencia Csehsilovákia reparáeiós kötelezettségeinek ügye még függőben van — Snewden és Stresemann a konferencia hősei — A konferencia végleges határozatai olyan jellegűek, hogy a csehszlovák dele­gáció álláspontjának és további eljárásá­nak nem preju dák álnak. A további tárgya­lások folytatására bizottságot küldtek ki, amelyben Csehszlovákiát Osusky dr. és a pénzügyminisztérium egy delegátusa kép­viseli. Ez a bizottság fog a részletkérdések­kel foglalkozni. Konkrét és végleges hatá­rozatok ebben a kérdésben nem történtek és a csehszlovák kormány a Továbbiakban a köztársaság pénzügyi érdekeit éppen olyan elhatározottsággal fogja képviselni, mint eddig tette. Ebben az értelemben je­lentette be Osusky dr. a pénzügyi konfe­rencia pénteki ülésén, hogy & csehszlovák delegáció a Young-torvét csak elvileg fo­gadja el és végleges hozzájárulása attól függ, mikép'pvD szabályozzák % s'^gő és Csehszlovákiát érdeklő kérdéseket, tehát az átvett állami javak ügyét a felszabadí­tás költségét, a reparáeiós követelések kompenzálását, a delimitáló bizottság költ­ségeinek ügyét és miképpen döntenek a vegyes döntőbíróság kérdésében. Egészében meg lehet állapítani, hogy a csehszlovák delegáció konzekvensen olyan irányban jáTt el, hogy a végleges megol­dás sem az állami költségvetést, sem pe­dig az állam pénzügyi helyzetét nem fogja érinteni. Az ilyen irányú megoldás máris biztosítottnak látszik, bár nagyon sok küz­delembe és munkába kerül a végleges eredmény elérése. A csehszlovák delegá­ció különben semmi másféle megoldást nem fog elfogadni. A bizottság tárgyalásai még folyamatban vannak. LétreiStt a pénzügyi megegyezés Hága, augusztus 31. A pénzügyi bizottság izomfoat délelőtt negyed, tizenegy érakor kez- Lette meg utolsó ülését, amelyen még rend- c-ivül heves és nehéz vita folyt le a német ragyon likvidálásának váltsága kérdésében. V Young-terv ugyanis azt a reményt fejezi ;i, hogy Német ország ebben a tekintetben 'églegesen lemond minden igényéről. Ebben lz értelemben a mai ülésen formális hozzá- árulást kívántak a német delegációtól. Hil- endiing ezt a követelést ideálisnak mimősitet- e, természetesen a többi állaim és nem Né- netország szempontjából. Németország sem- ni szín alatt nem egyezhetik bele ebbe a ja­vaslatba, mert materiális következményeit ebben a pillanatban még nem is lehet átlát­ni. Hogy megfelelő vélemény alakuljon ki. a német delegáció egy bizottság kiküldését in­dítványozta és ezt az indítványt heves szó­csata után él ás fogadták. Németország tehát az utolsó pillanatban is jelentős eredményt ért el a konferencián, mert ezzel a Young-torvvel szemben támasztott rezer­vátumát legalább elvileg elismerték. A záréülésen különben Németország még tu­domásul vette az Anglia és Olaszország kö­zött megkötött szénegyezményt is. Ezután el­készíttették a záró jegyzőkönyvei: és tizenket­tőkor befejezték az ülést. A konferencia ünnepélyes bezárása Ünnepélyes korálisok hangjai között ma délben egy órakor befejeződött a hágai kon­ferencia. Az ünnepi, de nem nyilvános zá­róülésen Stresemann és Jaspar felváltva el­nökölt. A tárgyi kérdések megvitatása után az ünnepi beszédekre került a sor. A beszé­dek közül különösen Ssnowdené emelkedett ki. Humorosan megjegyezte, hogy ő volt az, aki a legtöbb borsot törte az emberek orra alá, de hangsúlyozta, hogy itt őszinte szóra volt szükség, mert csak őszinteséggel lehet Európa újjáépítéséhez hozzákezdeni. Jaspar záróbeszédében megköszönte a delegátu­soknak fáradságos munkájukat és meleg szavakkal köszöntötte Vilma holland király­nőt, akinek éppen ma varra születésnapja. Amikor a delegátusok a konferencia ülés­termét elhagyták és a Binnenhofból távoz­tak, a holland főváros rendőrségének zene­kara a holland hálaimát intonálta, majd utána az „Erős várunk nekünk az Isten" cí­mű zsoltárt és „Mindent Istennek köszön­jetek" cimü egyházi dalt játszotta el. Stre- semannt viharosan ünnepelték és Snowden is lelkes hurrah-kiáltásokban részesült. A záró jegyzőkönyvet ideiglenesen csu­pán Jaspar és a konferencia főtitkára irta alá. Az összes delegációk aláírására az ok­tóber elején újból Hágában tartandó záró- konferencián kerül sor, ha ugyan addig a terminusig áz albizottságok bevégzik mun­kájukat. Ami valaha vezércikksablon volt, a betű hadseregei újoncainak derűs, simogató tobor- zója, az ma a nemzet leik iism ereiének tépe- lődéeéből fölszakadó segélykiáltás, vádoló ezó és a magyar leíkekbe harangozó me- mentió. Valaha a jövő magyarságát a bizalom és a reménység kísérte az iskola küszöbéig, ahon­nan esztendő múltán a fejlődő emberpalán­ták szellemükben a tudás tiszta értékeivel gyarapodva és szivükben az egészséges nem­zett öntudatban megerősödve tértek vissza. A magyar szülő számára az iskola kétségbe­vonhatatlan erkölcsi magaslatot jelentett, melynek embernevelő hatását napról-napra láthatta gyermeke felnyíló értelméből és a gyermekiélekben egyre jobban visszatükrö­ződő kultúra fölsokasodó tudásképzeteiből. A magyar iskola emelkedett szelleme és ne­mes hagyományokból fakadó liberalizmusa kizárta azt, hogy az ifiju lelkeket a túlzó so­vinizmus és a • nemzeti türelmetlenség mér­gével fertőzze meg. Soha nem hallottunk esetet, hogy szlovák testvéreinket magyar is­kola tanítása kisebbíteni vagy deklasszifi- kálná akarta volna. A régi korszellemnek is megvoltak a ma­ga hibái, amikor a nemzeti állana eszméje imperatívuszként jelentkezett az iskola bul- tarrájában, de ess a korszellem uralkodó volt egész Európában, viszont a magyar nemzeti iskola nem ösmerte a türelmetlenséget és a gyűlöletet. Ezt már az uj korszellem hozta meg, amely fölállította ugyan a kisebbségi jogok Mmé- ráit, de hogy a jogok érvényesülésétől még mily messze állunk, legjobb bizonyság rá, hogy még az elemi elődöké telek sincsenek biztosítva, sőt az atmoszféra rosszabb még az annyiszor tetemrehivott elmúlt korszak légkörénél is, mert az iskola ma nem a tiszta tudás és műveltség nyújtására, hanem a po­litikai propagandára helyezi a fősulyt, mely­nek szolgálatában a torzításoktól és hamisí­tásoktól sem riad vissza. Egy tisztultabb korban a lázas sovinizmus pszihózisának lesznek iskolapéldái azok a tankönyvek, .me­lyekben a csehszlovák história megírását a tudomány megállapításaival ellentétben a kormányozható fantázia játékára bízták. A többi tankönyv csak betetőzi ezt a misztifi­kációt, amikor a magyar história dicsőséges alakjait barbár cselekedetek szégyenb'élye- gével állítja a tanuló szemei elé. Hogy jól ismert dolgokat fölöslegesen- ne ismételjünk, elegendő itt Prazák Albert jeles olvasóköny­vére hivatkoznunk, amelynek egyik képe nagy fát és rája fölakasztott szlovákokat áb­rázol, ezzel a felírással: „Kossuth szabadság- fája Szlovenszkón". Az iskola uj szellemét különben kottába is foglalja egy hivatalos daloskönyv, amelyben a következő sor ta­lálható: „Aki a magyart szereti, üsse meg a mennykő". És most küldje a magyar szülő nyugodt lelki i smerettel és bizalommal gyermekét eb­be az iskolába, ahol a türelmetlenségnek ilyen fertőzései és kártevései fenyegetik a bimbózó lelket. Néni rég a vasúton összehozott a véletlen egy szlovenszkéi magyarral, aki tiszta szlo­vák vidéken tölt be ipari pozíciót. A család­járól, a szépen fejlődő gyerekeiről beszélt, amíg azután egyszerre elborult az arca s el­mondotta, hogy az iskola körül bizony bajok vannak. Egy szép napon elemista kisfia vil­lámló szemekkel szólít rá szüleire, hogy mi­ért beszélnek otthon ezen a barbár nyelven. Ezt tette egy magyar gyerekkel a csehszlo­Hága, augusztus 31. A pénzügyi bizottság hosszadalmas munkálatait még pénteken este sem tudta lezárni és ezért a delegációk még szomabton is ülést tartottak, hogy a záró protokoflumot megfogalmazzák. Szom­baton délelőtt azután befejeződtek a pénz­ügyi bizottság munkálatai is és ezzel csak­nem négy heti ülésezés után a hágai konfe­rencia véget ért. A csehszlovák reparéciók kérdése A konferencia befejezése alkalmából a csehszlovák, távirati iroda beható hágai je­lentését közül a repar. tárgyalásoknak Cseh­szlovákiát érdeklő részéről. A jelentés a kö­vetkezőképen hangzik: Á Young-terv egyes rendelkezései köz­vetve vagy közvetlenül Ausztria—Magyaror­szág utódállamait is érdeklik. így egyelőre ideiglenes tárgyalásra került a sor azokról a jogokról és kötelességekről is, amelyek Csehszlovákiára a békeszerződésekből és egyéb szerződésekből hármamlanak. Nem­csak arról volt szó, hogy megállapítsák, mi­nő jogokban részesül a csehszlovák köztár­saság a Young-terv végrehajtása által, ha­nem felmerült az a kérdés is, hogy Csehszlo­vákia fizetési kötelezettségeivel szemben, amelyek a békeszerződések és más szerző­dések értelmében terhelik, milyen reparáeiós tételekben 'ölesül? Így közvetve felmerült a konferencián Csehszlovákia fizetési kötelezettsége az ál­lami javak ellenében, továbbá a felszabadí­tás költsége. A csehszlovák delegáció az el­ső pillanattól azt az álláspontot képviselte, hogy a csehszlovák fizetségek és kötelezett­ségek kölcsönösen kiegyenlítik egymást. — Egyes érdekelt államok ezt a tézist kétség- bevonuták 3s bár Benes dr., Osusky dr. és Pospisil dr. három hetes tárgyalásainak ered- ményeképeu kitűnt, hogy az úgynevezett ál­lami javak kérdésében Csehszlovákiára ked­vező felfogás alakult ki, az érdekelt államok­nál mégis olyan törekvések merültek fel, hogy a felszabadításért járó egész kötele­zettséget nem lehet kompenzációs utón ki­egyenlíteni és Csehszlovákiának a rá há­ruló kötelezettség egy részét meg kell fi­zetnie. Ez a felfogás az olasz delegációnak Angliához intézett ajánlatában nyilatkozott meg. Az angol válasz azonban rámutatott ezen fizetségek problématikus Természetére és az a nézet alakult ki, hogy ezen köte­lezettségek egy részét ugyan követelni fog­ják, ebből a tételből azonban nagyobb össze­gekre nem lehet számítani. vák iskola. De még tovább is vau. Az apa üzleti ügyiben Budapestre készült. Azt mond­ája a kisfiának, hogy ha jó lesz, elviszi őt is világot látni. A gyerek riadtan tiltakozik, ő nem akar a barbár, gyűlölt magyarok közé menni s arra kérte tekintetéiben fölparázslő sóvárgással az apját, vigye őt Prágába. A pán uőitel jól dolgozott. Fölszitotta az érintetlen gyermekszívben *. rajongást az uj fővárosért, amiben elvégre nem találhatunk semmi kivetni valói, de egyúttal kegyetlenül elvágta a nemzeti összetartozás minden szá­lát és a saját fajához való ragaszkodást a ma­gyarság megtagadásává és a természet dik­gasaynatiWHimmMJwwiMiHmuHMfjrfliimaiii i'imnwii wmbm tálta szeretetet gyűlöletté változtatta. Sok értékünk és javunk került a megpró­báltatás mai idejében veszendőbe. De a leg­nagyobb és jövőnket megsemmisítéssel fe­nyegető veszedelem az. amely gyermekeink­ben fenyeget bennünket. És ha a nemzet lel- kiieme rét ének éjjel-nappal őrködnie kell va­lahol, úgy elsősorban a magyar otthonokban kell őrködnie. Minden magyar szülőnek mé­lyen át kell éreznie a Demzet megtartásáért és előbb rév i télé ért ráeső felelősséget, Éber lelki ismerettel kell ügyelnie, hogy mindazo­kat a kártevéseket, amelyeket az iskola sovi­nizmusa követett el a gyérmeklélekben, gon­dos és erélyes kézzel helyrehozza és gyer­mekét megtanítsa mindarra, amit nemzete ezeréves életéről tudnia kell. Szeretettel és a szív pedagógiájával keli azon fáradoznia, hogy gyermekiéből igazi magyar jellemet ne­veljen, hogy benne élete méltó folytatásra ta­láljon és hogy még acélozottabb és tűzállóbb erővel állhassa az élet viharait ée a harcot a saját és nemzete jövőjéért. Szeptember elsején minden jó magyar szü­lő tegyen szent fogadalmat, hogy becsülettel fog vigyázni arra az értékre, amellyel őt az élet megajándékozta és amellyel ő számadás­sal tartozik a nemzet géniuszának.

Next

/
Thumbnails
Contents