Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-09 / 179. (2104.) szám
1*25® angolt— >, péntek. <PKaCGSI •A^AGfa\R-HTRIiAP sógót fejezi ki, hogy a konferenciát két bizottságra osztották és ebből a tényből Briand gyöngeségére következtet, aki 48 órával Hágába való megérkezése után eredeti álláspontját megváltoztatta. Most már előre meg lehet jövendölni — állítja Pertinax —, hogy Briandnak ezt a magatartását a rajnai terület gyors kiürítésével kell megfizetni. Ez Pertinax szerint snlyos hiba és ha nincs más megoldás, a konferencia végleges katasztrófájára vezethet. León Blum a Populaireben irt cikkében azt írja, hogy Snowden beszédének olvasásakor gyakran a rémület borzongatta meg a hátát, még pedig ezt a kellemetlen érzést nem mint francia, hanem mint szocialista érezte. Úgy tűnt föl neki, hogy Snowden magatartása nem mindenben vág össze a második Internacionále idevonatkozó határozataival. Azonban mégis tulhajtott álláspont, ha a nagy sajtó Snowdenben csupán a fekete állatot, Franciaország apokaliptikus ellenségét és a hágai konferencia sírásóját akarja látni. Snowden elvégre csak azt akarta kijelenteni, hogy a Young-terv Franciaországra sokkal előnyösebb. mint Angliára, ezt a kijelentést pedig nem mint szocialista, hanem mint angol politikus tette meg. A Volonté is tiltakozik az ellen, hogy Snow- dent- éppen olyan abszurd, mint Ízléstelen gya- Iázó szavakkal illessék. A politikai bizottság határozatainak haté* konvságát a genfi tervben való általános megegyezés fogja megadni. A rajnai bizottság A politikai bizottság főfeladatát a párisi sajtó a rajnai megállapító és egyeztető bizottság létrehozásában jelöli meg. Ennek a bizottságnak igazolására, amelyet kezdetben Franciaország biztonsági szükségletével indokoltak meg. a hivatalos Petit Párisién ma uj formulát talált ki. Ezt a bizottságot a lap szerint már a lo- carnói szerződés előirányozta. A szerződés ugyanis meghatározza, hogy a versaillesi szerződés 42. és 43. paragrafusaiból származó konfliktusok eldöntésére, mielőtt az ügy a népszövetségi tanács elé kerülne, az egyeztető bizottság hivatott. Ez a bizottság pedig nem más, mint a Németország által annyira támadott rajnai megállapító és egyeztető bizottság, amelynek jellege tehát semmi összefüggésben nincs egy különleges ellenőrző bizottságéval. Németország bizalmatlansága tehát nagyfokú félreértésből ered. Sőt a Journal már arról is hirt ad, hogy a rajnai területen a tulajdonképpeni ellenőrzést a népszövetségnek engedik át. Pertinax az Echo de Parisban közli ennék a bizottságnak egész tervezetét. A bizottság öt tagból allana. Három közülük semleges államokból kerülne ki és ezeket Franciaország meg Németország közösen jelöli, ha nem tudnak megegyezni, a svájci köztársasági, elnök dönt. A negyedik tag francia, az Ötödik pedig német lesz. Az egyeztető bizottságnak konfliktus esetén ajánlatot kell tennie a megegyezésre. Ha ezt az ajánlatot egy hónapon belül nem fogadják el, a konfliktust a népszövetségi tanács elé viszik. Ezzel a tervvel Pertinax megállapitása szerint Briand maga adta föl a rajnai terület ellenőrzésének gondolatát. A Saar-terOlet visszaadása Amint Marcal Ray a Petit Journalban irja, a Saar-kérdést már a hat főhatalom tegnapi ülésén fölvetették. Stresemann azt követelte, hogy ezt az ügyet tegyék a politikai bizottság programpontjává. Briand ezzel szemben kijelentette, hogy a Saar-kérdés kizárólag német—francia probléma, amelyet tehát a két ország közötti közvetlen tárgyalással kell megoldani. A többi hatalom képviselője csatlakozott Briand fölfogásához. Pertinax szerint már csütörtökön délelőtt létrejön Briand és Stresemann között az első tárgyalás. Stresemann ez alkalommal ajánlatot tesz a Saar-vidék kiürítésére vonatkozólag, amelyet politikai és pénzügyi engedményekkel lehet megvalósitani. Stresemann javaslatot tesz az átmeneti időre vonatkozó kormányzati rendszerre is. Pertinax ironikusan jegyzi meg, hogy ennek a tranzakciónak költségeit újból csak a reparációs banknak kellene megfizetnie mesés jövedelmeiből. Stresemann és Briand első tárgyalása Hága, augusztus 8. Stresemann dr. ma reggel bizalmas megbeszélést tartott Briand- nal. Amint a francia delegációhoz közelálló körökből hirlik, Stresemann azt az ajánlatot tette a francia miniszterelnöknek, hogy a rajnai területet a Young-terv életbelépése után három hónapra ürítsék ki. Briand kijelentette, hogy a kiürítés rendkívül jelentős a francia kormányra és a francia kamarának, meg a francia népnek meg kell mutatni, hogy a Young-terv máris funkcionál, mielőtt a rajnai területet kiürítenék. Stresemann rámutatott arra, hegy a hágai konferenciának valódi célja a háború' igazi likvidálása és a megállapító bizottság létesítésével Európa békéjét nem lehet előrevinni. A locarnói szerződés Franciaországnak elegendő biztosítékot nyújt és Franciaországnak megvan a joga, hogy adott esetben a nép- szövetséghez forduljon. Stresemann egész sor ellenvetést hozott még föl Briand azon tézise ellen, hogy a kiürítés kérdését egybe kell kapcsolni a reparációs alap mozgósításával. Briand végül azt ajánlotta, hogy a rajnai kérdésben csupán Németország és Franciaország tárgyaljon, mert ez az ügy közvetlenül a két országot érdekli és újból hangsúlyozta, hogy a kiürítés után a megállapító bizottság létesítése nem ütközik a német szuverénitásba, mert hiszen a bizottságban Németország is képviselve lesz, sőt előreláthatólag a német tag fogja betölteni az elnökséget. Anglia ebben a megbeszélésben nem volt képviselve, de beavatott körök szerint az angol kormány kifejezésre juttatta, hogy a rajnai kérdés minden megoldását elfogadja, amely Németországra és Franciaországra nézve kielégítő. Hága, augusztus 8. Csütörtökön délelőtt nem volt ülés és a delegátusok első Ízben élvezték ki Scheveningen fürdő üdítő hatását. Délután a két bizottság első ülésére ült össze. Ném’etország már kiküldötte képviselőjét a bizottságokba, a többi delegáció azonban délelőtt még nem döntött. Franciaországot a pénzügyi bizottságban valószinüleg Cheron és Loucheur, a politikai bizgottságban pedig Briand fogja képviselni, mig Anglia a pénzügyi bizottságba valószinüleg Snowdent és Graha- mot küldi ki, mig Henderson a politikai bizottság elnöke. A bizottságok tagjai A politikai bizottság a következőképpen alakult meg: Stresemann és Wirth németek, Sir Erié Phito és P. J. Baker angolok, Briand és BertheJot franciák, Hymans és Jaspar belgák, Grandi és Durazzo olaszok. A pénzügyi bizottság tagjai: Hilferding és Curtius németek, Snowden és Graham angolok, Cheron és LoucheuT franciák, Francqui és Gout belgák, Mosco- ni és Pirelli olaszok. Budapest ünnepélyesen fogadja az európai körrepülésben résztvevőket Magyarország megengedte a csehszlovák repülőtiszteknek az átrepülési és a leszállást Budapest, augusztus 8. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A vasárnap Budapestre érkező európai körrepülők fogadására minden előkészület megtörtént. A budapesti reggeli sajtó szerint Magyarország az európai körrepüléssel kapcsolatban Csehszlovákiával szemben a legnagyobb lojalitással és előzékenységgel viseltetik. Az európai körrepülésben résztvevő csehszlovák pilóták ugyanis kivétel nélkül aktiv tisztjei a csehszlovák hadseregnek, akik tulajdonképpen katonai manővert csinálnak, ennek ellenére Magyarország minden nehézség nélkül megengedte a csehszlovák repülőtiszteknek, hogy Magyarország területén átrepülhessenek és leszállhassanak. Csehszlovákia ezzel szemben a mull évben nem akarta átengedni az amszterdami vivő- olimpiászra utazó magyar katonatiszteket, akik nagy kerülőutat voltak kénytelenek tenni és emiatt a versenyről el is késtek. Egy katonai repülőgép súlyos balesete Pösíyén mellett Pilótája és megfigyelötisztje súlyosan megsebesült Pöttyén, augusztus 8. Tegnap este egy katonai repülőgép, amely Pöstyén felett gyakorlatozott, a fürdőtől tizenegy kilométernyi távolságban motordefektus következtében kényszerleszállást végzett s eközben szerencsétlenül járt. A pösíyéni 3. számú repülőezred gépén Ne- mec Stanislav pilóta és Urbán Károly pilótajelölt, tüzértiszt szállt föl. A levegőben a pilóta észrevette hogy a motor szabálytalanul működik. Gyorsan földre akart jutni, de a gép megbillent és orrával fúródott a földbe. A benzintartály felrobbant s a szétrepülő vasalkatrészek a gép mindkét utasát súlyosan megsebesítették. A baleset színhelyére katonai vizsgáló bizottság szállt ki. festeti- Idr^iu RdGdny iKariCRÚDU-GyULa (8) Gerendi Miklós a nagykarosszékböl csendes megadással figyelt, mintha gyónást hallgatna. Hiszen Valóban ezért volt ideküldve az ország másik oldaláról, hogy kivallassa az erdélyi vajdát a tervei felől. — Bezzeg, a parasztok mind egy szót emlegettek, amikor a legkegyelmesebb vajda összefogdostatta őket. Mind azt mondták: Dózsa György. S ezért főzték meg őket üstökben, — mondta csendesen az őrkanonok. — Ha csak üstökben főzték volna őket! De hányat törtek kerékbe, aki azt mondta, hogy Dózsa György! Semmi szükségünk nem volt arra, hogy itt egy parasztkirályság csj- rázzon. Ma is úgy tennék, ha rákerülne a sor, — mondta kevélyen a vajda. — Mit hozott magával az a Dózsa György a magyar nemzet históriájából, hogy itt vezérkedni akart? Még csak egy rongyos kutyabőre sem volt, nem hogy várai vagy birtokai lettek volna. El a üetnmiháziakkal, akár parasztok, akár királyok. Ez a nemzet úgy leszegényedett, hogy itt csak módos embernek szabad kinyitni a száját, özájeregető, éhes ember, aki az üres bendőjét a fogai között hordja, hol tölthetné meg, követem, akár “zamártó vízzel is, van elegendő a rákos! országgyűléseken is. Hányszor számítottam ki magainban, hogy hány kövér tulok volna elegendő ennek a lármás hadnak a Jól!altatásához, hogy aztán elc.sön- desedjen még az is, aki üres gyomrának a korgósát nem tudja másképpen elcsendesülni mintha a szomszédjától vcsz< kölcsön egy kulacr nyisszan tás nyi bort? Gerendi uram azok közé az emberek közé tartozott, akik a hallgatásuk Ital is tudnak ingerelni. Kételkedve nézett Szapolyaira, mintha egyetlen szavát sem hinné mondanivalóinak. Nem szólt, de bántott, mint egy lábgörcs, amely éppen most akar átvándorolni a ballábból a jobblábba. A vajdának voltak „szédülései", amelyek nemcsak a fejében jelentkeztek, hanem azokban a forgókban is, amelyek a láhsárakat összekötik a derékkal. Nagyon félt ettől a „lábszédüléstől" mikor hetekig topogott lábain, mintha azok nem is az övéi lettek volna és támasztékot keresett. A föld felé kívánkozott, mert azt hitte, hogy a fűszálnak is van annyi ereje, hogy őt egyeiL súlyban tartsa. Ilyenféle érzés kezdett erőt venni rajta, amint a papot nézegette, aki olyan mélyen hallgatott, mint egy mély kút. Vájjon mikor jön meg visszhangja bedobott kőnek ? — Korvin Mátyás is csak a katonáival birt uralkodni ebben az országban, pedig elég gazdag ember volt, — folytatta a vajda, mintha valami belső kényszer hajtaná, hogy beszéljen e papzsák előtt, amely minden szavát, akár kavics, akár homok: egyformán elteszi és majd valahol, kiköti a zsákot, ahol a vajda szavaira nagyon kiváncsiak. — A fekete hdsereg nélkül régen utilapot kötöttek volna a magyarok a nagyorru Mátyás talpára, dehát itt voltak a hadak, pisszenoi se lehetett senkinek. Az a sok ingyenélő here, aki bűvésznek, csillagjósnak, csudadoktornak adta ki magát, nyugodtan lakmározhatott a budai palotában. A fekete katonák vigyáztak, hogy csend legyen az országban. —- Szóval nagyjóuram is azéli tartja együtt a seregét, mert uralkodni akar Magyarországon ? — Már az apámnak, István urnák kellett volna Dobzse László helyett, hogyha nem okoskodik annyit Zsigmond, a lengyel király, meg Miksa, — a római császár, ■— felelt lü- relmetlenüil a vajda, mintha olyasmit kérdeznének tőle, amelyre választ adhat minden gyermek Magyarországon. De hát ettől a türelmetlenül elvetett szótól le is csillapodott őkegyekne, mert az alattomos .^szédülés ?‘ kiszállott derekából, térdéből, bokájából, talpraállott és körülnézett a pírodé őszi tájon, amelyben valóban fejedelmivé növekedett alakjával. — Hát van Ferdinándnak ilyen szőlője, hogy mindég velem méregették össze. Van az anyjakinját! — szólt a vajda és felrúgott egy üres vékást, amely a fal mellett állon- gott. — Ebben a sok haszontalan beszédben meg is feledkeztem a szölőtaposásról, pedig most már elkövetkezett annak ideje. Látom már a kádakat amott a szilvásban. Az én jámbor háznépem nem mer engem figyelmeztetni semmire, ha étn magam nem kívánkozom. A pozsonyi küldöttnek ugyan még lett volna sok mondanivalója, mert hiszen nem hiába küldték őt az ország egyik végéből a másikra: de Szapolyai uramnak nem lehetett tovább beszélni, amint a szőlőtaposoó kádakat észrevette. f Még nem kezdődött el a taposás, de az ispán állal kiszemelt menyecskék már fölbe- ásotl gödreik felett guggoltak, amely gödröket a közeli forrás vizével töltőitek meg: áztatták a szárcsalábukat. A vajda megvereget- !e az asszonyok hátát. — No majd meglátom, melyik tesz ki kőz- tetek magáért, kinek a kádjából folyik ki a legjobb bornak való must, — moudogatta a vajda, amint a guggoló menyecskék között óvatosnn lépegetett. A menyecskék csendesen mosolyogtak magukban, meri érlelték ők a vajda tréfáit. A vajda letelepedett egy széles diófalus- kóra, amelyből mindig lábzsákot akart magának faragtatnl de a tuskó évröl-évrr ott maradi a helyén a vajda szomorúan tapasztalta, hogy még a diófa is repedezik. — Jöjjön valaki, aki lehúzza a csizmámat, megmossa a lábamat, mert ősi szokás szerint, akármilyen öregember a szőlősgazda, az első taposást neki kell végeznie. Hárman is ugrottak, legények, leányok a vajda parancsolatára, de Borbála volt a legfrissebb, aki a gazdája közelében mindig úgy tapadt a lábanyomához, mint a friss hó a csizmasarokhoz. Tudta ő a csizmahuzásnak a mesterségét, pedig ez inkább férfinak való munka, mert mégis csak inkább férfi tudja, hol, merre kell megfogni a csizmát, hogy annak levonásakor fájdalmat ne okozzunk, de még csak hátra se borítsuk ültébe® a csizmatulajdonost. Egy zöld agyagkorséban forró vizet hozott, imellyel megdörzsölte Szapolyai János lábait, amelyek bizony eleget tapostak sárban, vérben. A vajda nyugodalmas derűivel nézegetett maga elé, mintha végképpen megfeledkezett volna a királyné követéről. — A fauyiüjvő medvének van ilyen léha, nagyj óuram, — mond Borbála, amikor egy gyoicsdarabbal megtörlgette a vajda lábát. Térdig felgyiirte a csizmanadrágot, a vajda pedig szokás szerint egyetlen mozdulattal kelt fel ülőhelyéből és ugyanannyi mozdulattal termett a kádban, melyet közepéig megraktak szőlőfürtökkel a szedők. A vajda egyet rántott derékszijján ée a következő paroben járni kezdte a táncot, amelyet Noé apánk óta járnak a szőlőtaposók. Legalább hároniköblös ember volt, hároanem- beres léptekkel tapossa vala a táncot Ilyen lépteket tesz a varjú ősz végén, mielőtt még leesett volna a hó. Ilyen léptei vannak a gúnárnak, kakasnak a maga birodalmában, ösz- szevont a mellén két hatalmas karját mintha maga is különös őrömét lelné a szokatlan munkában. A veszprémi őrkanonok odaállolt a kód mellé és várta, hogy mit fog mondani ez a különös ember a maga felvidámodósá- ban. rFoWWju*,y ( lii-e lirátia? Ha igazi jó barátra van szüksége aki sohasem hagyja cserben, akkor tartson az otthonában állandóan egy palack valódi DIANA íbomt mert ebben nem csalódhatik Údito és fájdalomcsillapító hatása a 11 listait nélkülözhetetlen háziszerré avatja. 2
