Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-08 / 178. (2103.) szám
1989 augusztus 8, csütörtök. iuriga: „Tuka autonómia-tervezete a köztársaság megbontását célozta, mi pedig a csehszlovák ssisiüt akaiink** A bíróság kiterjeszti a bizonyítást az állítólagos bécsi kémiroda létezésére is — Felvonóinak a tanuk, akik szerint Inka sohasem beszélt forradalomról - Iuriga gyanúsít, lovagiatlanul támad, de nem bizonyít Poasony, augusztus 7. Tegnap, a délutáni tárgyalás végén Tukát szembesítették Szo- molányivail. Tuka azt kérdezte Szomodányitól, hogy miért nem tett ellene feljelentést már előbb, ha mindezeket tudta. Szomolányi azt felelte, hogy azért nem jelentette fel, mert félt; osaik mikor Tukát a képviselőház kiadta, tette meg a feljelentését. A védők ezután Szomolányi megesketése ellen foglaltak állást, viszont az ügyész a tanú megesketését kérte. A bírásáig rövid tanácskozás után elhatározta, hogy Szomolányit nem esketi meg, mert az a gyanú merült fel, hogy ö is résztvett a vádiratban foglalt állantellenes cselekedetekben. A kővetkező tanú Kiinda Ferdánánd dr., a kassai kereskedelmi és iparkamara gyakornoka volt, aki Madh-cihal együtt volt a szlovák néppárt titkárságában alkalmazva. A tanú vallomásában hangsúlyozta, hogy Macii sohasem dolgozott magyarbarát szellemben. A „Zsizska halála" színházi előadás elleni demonstrációról Tuka semmit sem tudott. A tárgyalást este háromnegyed nyolc órakor berekesztették. A védelem újabb széleskörű bizonyítási eljárást indítványoz Pozsony, augusztus 7. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Tuka-pör mai tárgyalása délelőtt negyedkilenc órakor kezdődött. Az elnök felolvassa Ivánka Milán levelét, aki tanúkihallgatásának néhány nappal való elhalasztását kéri, mert karlsbadi kúráját nem akarja megszakítani. A vád és a védelem hozzájárul ehhez. Ezután Gállá dr. védő áll fel szólásra és kéri, hogy a bíróság rendelje el Lonsky Aladár, Lockhart, von Scheiberné, Tissey- re, Tisseyre felesége, Hoferik Ilona, Pella Erzséebt, Jira Károly, Jira Károlyné, továbbá Kovács János közjegyzőileg hitelesített nyilatkozatainak felolvasását. Kéri továbbá, hogy a bíróság tanúként idézze be Pella Erzsébetet, gcheibernét, a Jira-házas- párt, Hoferik Ilonát és Lonsky Aladárt, valamint Kovács Jánost annak bizonyítására, hogy sem a ZiegJergasséban, sem pedig a Kolschutzkygasséban sohasem volt iroda. Sobeiber igen gazdag ember volt, ez időben, 1924- ben Amerikában volt Rockefellernél látogatóban és nemsokára, 1924 áprilisában Svájcban öngyilkosságot követett el. Elnök: Miért csak most terjeszti elő a védelem ezeket a bizonyítékokat? Gállá dr.; Senki sem akart ehhez az odió- zus perhez segédkezet nyújtani. A védelem eleinte alig tudott valamire támaszkodni, csak később sikerült a fonalakat összeszedni. Elnök: Milyen minőségben kéri Kovács és Lonsky kihallgatását? Gállá dr.: Tanuk gyanánt. Ha az ügyész kijelenti, hogy Kovácsot, aki ellen elfogatási parancs van kiadva, nem osukatja le, akkor Kovács ide jön. Ügyész (mosolyogva): De bizony lecsuka- tom. Gállá dr.: Egyébként az osztrák hatóságok utján is ki lehet őket hallgatni. Weichherz dr.: Kérem, hogy a bíróság írjon át a minisztertanácsnak, hogy a minisztertanács adjon salvus conductust Lonskynak és Kovácsnak, akikor ők idejönnek. Az ügyész tiltakozik Tisseyre és Lockhart kihallgatása, illetőleg közjegyző előtt hitele- sietett nyilatkozataik felolvasása ellen, továbbá tiltakozik a salvus conductus ellen is, valamint a védelem többi indítványát is ellenzi. A bíróság tanácskozásra vonul vissza, amely több, mint egy óráig tart. Végül délelőtt tiz óraikor a biróság visszatér a terembe. Tere- bessy elnök kihirdeti, hogy a biróság elrendeli Jira Károly, valamint Jira Károlynénak és Hoferik Ilonának kihallgatását, akik, mint a Kolschutzky uccai és Zieg- ler-uccai házak házmesterei felvilágosítást fognak adni a két ház viszonyairól. Ami a védelem által indítványozott többi tanu kihallgatását illeti, a biróság elveti a védelem indítványát, mert nem vár eredményt ezek kihallgatásától. A védelem által kért iratok felolvasásáról a biróság később dönt. Semmiség! panaszok Az ügyész szemmiségi panaszt jelent be a bárom tanu beidézése ellen, a védelem pedig semmiségi panaszt jelent be azért, mert a biróság nem járult hozzá a védelem által javasolt többi tanuk kihallgatásához. Ezután folytatják a tanúkihallgatásokat. Az első tanu Martinka Béla 26 éves terchovai tanító. Martmka 1923. október 25.-től 1925. március végéig Kassán szolgált, mint katona. 1925- ben egy alkalommal Pozsonyban járt az iskolai referátumnál. Ekkor katonaruhát viselt. Felkereste Saxont is, aki neki földije, a Slov-ák szerkesztőségében. Saxon emlitette neki, hogy a szomszéd szobában dolgozik Tuka. Elnök: Maga tehát Saxonhoz ment, nem imáig Tukához? A természeti szépségek „kipuhatoiása** — Saxonhoz. Különben is Saxonnál többször voltam, valahányszor Pozsonyban voltam. Saxon bement Tubához. Én kiváncsi voltam Tu- kára és kértem Saxont, mutasson be neki. Saxon bevezetett Tukához, aki megkérdezte tőlem, hogy hányán vagyunk a kadetíiskolá- ban, milyen az élelmezésünk, hányán lakunk egy szobában, és hogy milyen kulturális előadásokat tartanak a kaszárnyában. Elnök: Katonai tervekről, gázvédelmi eszközökről nem kérdezte? — Nem. Ellenben kikérdezett engem Tercho- váról, hogy milyen a jegyző, hány papunk van, milyen a vidék természeti szépsége. Az egész beszélgetés tiz percig tartott. — Saxon ott volt a beszélgetés folyamán? — Egy két percig, azután elment. — Miért? — Nem tudom. Én azután Saxonnal edédel- tem, aki megkérdezte tőlem, hogy mit kérdezett Tuka. Az akasziófa árnyékában Elnök: Maga azt mondta Saxonnak, hogy Tuka olyant kérdezett, hogy ha az arra adott választ megtudnák, akasztófát kapna. Tanu: Egész biztosan emlékszem, hogy ezt nem mondtam. — Irt ön a Slovákba? — Nem, csak Saxonhoz jártam. — Miért volt kiváncsi Tukára? — Sokat írtak róla az újságok. — Maga volt kiváncsi Tukára? Nem Tuka hivatta önt? — Saxon mondta, hogy ott van a szomszéd szobában Tuka. Amikor megkérdezte tőlem, hogy meg akarom-e őt isimerni, azt mondtam, mutasson be neki. — Milyen viszonyban volt Saxon Tubával? ■— Nem tudom. Ügyész: Kényszeritette magát valaki, hogy a jegyzőkönyvbe azt mondja, hegy ha valaki megtudná, mit mondott Tukának, akasztófát kapna érte? — Nem. Az elnök behivatja Saxont. Elnök (Saxonhoz): Továbbra is kitart-e amellett, hogy Martinka azt mondta, hogy akasztófát kapna azért a válaszért, amit Tubának mondott, ha megtudnák? Saxon: Igen. Martinka: Én is kitartok az én vallomásom mellett. Az elnök szembesíti a két tanút. Saxon (Martinkához): Először nem szóltál semmit, azután pedig azt mondtad, hogy „ezért felakasztanának engem, ha megtudnák.11 Martinka: Nagyon tévedsz. Saxon: ügy van, ahogy mondom. Martinka: Én igazat beszélek. Az ügyész ellenzi Martinkának megesketését, a védelem kéri a megesketést, viszont ellenzi Saxon megesketését. A biróság visszavonul tanácskozásra, majd I az elnök kihirdeti, hogy a biróság elrendelte- Martinka megesketését, Saxon megesketésétől pedig eltekint Az ügyész semmiségi panaszt jelent be. „Én voltam a legnagyobb uszító" A következő tanu Csavojsky Rudolf, a szlovák néppárt munkásszaksservezeteinek pozsonyi főtitkára. Arra a kérdésre, hogy tud-e a három vádlott államellenes üzelmeiröl, kijelenti, hogy nem tud semmit. Majd előadja, hogy Tubával 1924. év elején ismerkedett meg, befolyásos párttényezőnek tartotta és azt akarta tőle, hogy az őrévén szak- szervezetei nagyobb befolyást nyerjenek a pártban. Később látta, hogy Tuka nem olyan befolyásos ember és ezért már csak ritkábban érintkezett vele. 1924, és az 1925. évben — folytaja a vallomását, — én voltam az úgynevezett legnagyobb autonómista-uszitó. Úgyszólván valamennyi törvényszék előtt volt szerencsém vádlottként állani, Noha én uszitó voltam és Tukával elég bizalmas viszonyban voltam, soha Tuka államellenes dolgokról nem beszélt, sem forradalomról, sem külföldi tényezőkről, sem magyar pénzről. Egyszer említettem neki, hogy kellene pénz a szakszervezeteink részére s azt mondotta, hogy nincsen. Mikor a Rodobranáról beszéltünk, Tuka emlitette, hogy erre a szervezetre a népgyü- lések megvédelmezése céljából van szükség. — Később, mikor a kormányba beléptünk és láttam, hogy a Rodobrama című újság még mindig élesen ir, megkérdeztem Tukát, hogy miért van az, mire azt a választ kaptam, hogy az embereket, különösen a fiatalságot nem lehet oly könnyen átorientálni. Prevrat esetéit... Az elnök ezután fölolvas egy levelet, amelyet Csávojsky irt Tukának és amelyet a vizsgálat folyamán lefoglaltak. A levél a következőket mondja: „Mélyen tisztelt Képviselő Ur! Én cikket írtam a Krestiansky Slovensky Socialistában, amelyben azt Írtam, hogy embereinknek még passzivitásban kell maradniuk a Rodobrana- mozgalómmal szemben. Én bármely akcióban résztvennék és gondolkozás nélkül az ön kezébe teszem le sorsomat. Tudom, hogy prevrat esetén önnek elég hatalma lesz, hogy azt tegye, amit jónak lát. Ön messzelátó politikus, mig társai konzer- vativek és nem használnak a mi szervezetünknek. Emlékeztetem Képviselő Urat, hogy . Hlinka szerint rebellizmusunkkal megbízhatóbbak vagyunk, mint mások a meghunyász- kodásukkaI.“ Kétféle forradalom Elnök: Miért irta ön ezt a levelet? Csávojsky: Én ezt a levelet közönséges levélként küldtem el, nem pedig ajánlva, ebből is látni, hogy nem tulajdonítottam neki nagyobb fontosságot. E levél 1926-ban kelt. Én ekkor Rózsahegyről Pozsonyba negyedévenkint jártam, a Rodobranáról nem voltam kellőképpen informálva. Abban az időben Rózsahegyen egy népgyülésen a cseh nemzeti szocialista Zeminova képviselőnő tartott beszédet és kijelentette, hogy ha a kommunisták nem rontották volna el a dolgot, Csehszlovákia már régen szocialista köztársaság lenne. Azt írták a lapok, hogy baloldali forradalom van készülőben, azonkívül a csehországi fasiszták is szervezkedtek. Mikor a „prevrat“-ról irtam, erre gondoltam: a fasiszták és a baloldali pártok mozgalmára. Más forradalomra nem gondoltam, hiszen a viszonyokat a falun jól ismertem, azt is tudtam, hogy a Rodobrana nem erős. Elnök: Kérem, itt egészen pontos szavak vannak, ön azt írja, hogy forradalom esetén Tukának lesz annyi hatalma, hogy azt tegye, amit jónak lát? — Már megmondtam, hogy mily okokból irtam ezt és mire gondoltam. — Beszélt ön Tukával a forradalomról? —■ Nem. — Milyen akcióról volt a levélben szó? — Csak arról tudok, hogy a Rodobrana intenziven szervezkedett. Erről a szervezési akcióról tudok, egyéb akcióról nem. Az ipar pusztulása és a csehek elleni uszítás —- Erősek a maguk szakszervezetei? —- Ma már erősek vagyunk. Kijelentem, hogy mindezt Tukának köszönhetem, aki kioktatott arra, hogy különösen a kommunisták ellen izgassunk. Ügyész: A magyarok és a csehek nem izgattak? — A csehek ellen izgattunk. ellen A létért való küzdelem súlyos napjaiban csak a fiatalos erő, az acélos izomzat, a nyugodt, kiegyensúlyozott idegrendszer képesít bennünket arra, hogy megáli'uk a helyünket. Az életküzdelem egész fegyvertárát egyesíti magában a valódi DIANA sóskor szesz Ha testünket és különösen serdülő gyermekeink testét esténként lefekvés előtt és reggelenként a napi robot megkezdése előtt tiszta vagy hígított DIANA sósbor szesszel bedörzsöljük, rugékonyságra, frisseségre és erélyes tetterőre teszünk szert, mely a munkához kitartást és buzgó életkedvet kölcsönöz. Kísérelje meg mindenki, aki bágyadt, könnyen fárad, lehangolt, kedélybeteg, mert csodát fog látni. DIANA sósborszesz Az egész országban mindenütt kapható Csak Diana névvel valódi! Egy eredeti palack ára 5.50 Ke. —- Miért izgatott ellenük? — Azt a meggyőződést nyertem, hogy a szlovenszkói ipar leépítése elsősorban a szlovák munkást sújtja. Ezek panaszkodtak is nekem és ezért tartottam olyan heves beszédet a népgyüléseken, hogy meg is büntettek érte. Egyébként nem Tukával, hanem HUnkával jártam népgyülésekre. — Miért volt oly nagy bizalommal Tuka iránt, hisz neki nem volt olyan nagy befolyása a pártban? — Tuka iránt határtalan bizalommal voltam, de például Tóműnek és Juriga irányában nem. Még ma is bizalommal vagyok iránta, messzelátó politikusnak tartom. Ha több ilyen politikusunk volna, nem mondanák ma ránk, hogy buta szlovákok vagyunk. Az elnök a hevesen beszélő és az ügyész felé gesztikuláló tanút mérsékletre inti. Ügyész: Itt ne politizáljon. Csávojsky: Ez az én dolgom. Ügyész: Maga jegyzőkönyvbe mondta, hogy Tuka ismertette maga előtt a Rodobrana céljait? — Én a vizsgálóbíró előtt fölvett jegyzőkönyvet kénytelen voltam kijavitani, ami a jegyzőkönyvből ki is tűnik. — Mit gondolt maga az alatt, hogy „passzíve kell még maradnunk11? —« Azt gondoltam, hogy nem jó, hogy ha a Rodobrana a mi szakszervezeti tagjaink között is szervezkedik, mert a Rodobrana akkor éppen erősen szervezkedőben volt. — Tud-e arról, hogy 1926-ban a történelmi országok fasisztái és a szlovenszkói fasiszták prevratra készültek? Ez be van bizonyitva. Maga bizonyára erre az akcióra gondolt. — Nem. Semmiben sem vagyok olyan biztos, mint abban, hogy a levélben az akció alatt a Rodobrana-szervezkedést értettem. A harcias Belánsky Gállá dr.: Mondotta-e Belánsky egy rózsahegyi gyűlésen, hogy az autonómiát csak forradalommal lehet kiharcolni? — Igen. Hlinka névnapját ünnepeltük egy szálloda termében. Jó bort ittunk. Ekkor valaki fölvetette azt a problémát, mi lesz. ha törvényes utón nem lehet az autonómiát kiharcolni. Belánsky erre azt mondotta, hogy mint jó tiszt, egyet mondhat, hogy „kard a kézben11. Mi körülnéztünk, nem hallotta-e ezt valaki. Weichherz dr.: Mi indította magát arra. hogy ebben a levelében a prevrat szót használja? Olyan prevratra gondolt, amely Szlovenszkó elszakitását tűzte volna ki céljául? — Soha. Mert Tukával nem volt olyan beszélgetésem, ami erre okot adott volna. Ottlik dr.: Mach Sándort olyannak ismeri-e, aki képes kémkedésre ? —• Elég bizalmas barátságban voltunk egymással, de Mach kémkedésről soha nem beszélt. Az ügyész tiltakozik a tanu megesketése ellen, mig a védelem kéri ezt. A biróság úgy dönt, hogy Csávojshyí nem esketi meg, ami ellen a védelem semmiségi panaszt jelent be. Az volt a meggyőzese... Az elnök ezután szünetet rendel el. amely után Nizsnánsky Józsefet, a Slovenská Politika munkatársát hallgatják ki. Nizsnánsky 1923 januárjától 1924 májusáig a Slovák munkatársa volt. Kijelenti, hogy nem tud a három vádlott államellenes özeiméiről. Elnök: Maga azt mondotta lvoza Matejov- nak, hogy az a meggyőződése, hogy Tuka nem dolgozik szlovák irányban? — Ez a meggyőződésem többször visszatért. — Bizonyitékai vannak erre? —• Nincsenek. —• Tudott Tuka szlovákul? 3
