Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-07 / 177. (2102.) szám
Ka! sxAHfeimk 12 a?dal évf. 177. (2102) szám ^ ^^ ^ Előfizetési ár: évente 300, félévre Í50, SzloVGTlSzkÓi és ruszinszkól ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panská, ujl^ negyedévre76, havonta26K£;külföldre: ?*,•». • » . 12, II. emelet. Telefon: 30311 K:adoévente 450, félévre 226, negyedévre 114, fősxertesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Tehavonta 38 Kő. Egyes siám ára 1*20 K£ DZURÁNYl LÁSZLÓ fORGÁCH GÉZA lefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Brland és Amerika gazdasági sznpremádáia Na délelőtt kezdődött iaes 35 delegátus részvételével a kormányok hágai konferenciája Briand a rajnai terület ügyét csupán a Young-ierv elfogadása után kívánja tárgyaltatni - Optimista hangulat a delegációk köréhen (n. p.) Paneurópa jelszava, eddig Coudenhove- Calergi gróf realisztikus álma, a legpraktikusabb európai külügyminiszter szájából úgy hatott, mint a bomba. Mit akar Briand ezzel a váratlanul, meglepetésszerűen kikiáltott Paneuró- pával? A francia nép, Európa legsovénebb és egyben legforradalmibb népe, megint fölugrott a barríkádokra, megint ott harcol az első sorban olyan ideálért, amilyet tőle legkevésbé vártak és Briand, miniszterelnök és külügyminiszter, viszi elől, láthatóan a harci zászlót. Briandról és Stresemannról egy német író, Brúnó Frank „politikai novellát” irt. ügy rajzolta meg itt a francia államférfit, mint azt az embert, aki mindent tud, aki akarja a megértést, a népek nagy közösségét, de mert mindent tud, int és a legnagyobb szakértelemmel kezdi vizsgálni a francia vörösbort, amelyet abban a pillanatban hoznak be a szállodaszobába, amikor a német kollega azt gondolja: most érkezett el a döntő pillanat, most fogja megmondani a francia bajtárs, mit kell tenni, most találkozik Európa két legnagyobb nemzete, a német és a francia és az évszázados antagoniz- must most, ebben a pillanatban váltja föl az örök, vagy egy-kétévtizedes béke. És ahogyan a novellában Briand hanyag gesztussal nyúl a pohár után és egy korty borba fullasztja a szédítő perspektívát, ngy most, mondhatnánk, ugyanolyan hanyag gesztussal dobja Európa leikébe a jelszót: Páneurópai Mit akar Briand? A kérdést ki kell egészíteni azzal, hogy: Mit akar megelőzni, mitől fél, melyik ellenségét Franciaországnak akarja letörni, mitől félti Európát ez a legbájosabb borszakértő és européer? Kétségtelen, hogy Paneurópával az amerikai gazdasági szupremáciát akarja ellensúlyozni. Európa Amerikának évente milliós vagyonokat fizet dollárban kölcsönamortizáció és kamat címén. Az amerikai védvámrendszer ellen harmincnyolc európai állam óvást emelt, szerényen, sőt alázatosan kopogtatva a világhitelező ajtaján azzal, hogy Európa nem fog tudni fizetni, ha az adós árucikkeit a nagy hitelező visz- szautasitja. Hiszen ezeket az árucikkeket is az Amerikától kölcsönkapott pénzből állítja elő. Briand terve a közel jövőben nem fog megvalósulni: az amerikai hitelező átlát a páneurópai szitán és annak tekinti, amicsoda: gazdasági sakkhuzásnak, a koldus Európa uj financiális trüfckjének. Gazdasági szemszögből Briand terve valóban igen üdvös volna, nemcsak, mint defenzív vámunió Amerika ellen, hanem, mint konstruktív tényező is. Az európai népek politikai ellentétei azonban a gazdasági meggondolásoknál és belátásoknál is Sokkal erősebbek. Anglia már megszólalt, mint mindig, ezúttal is okosan. Gazdasági programra gazdasági programmal felelt akkor, amikor Snowden az angol parlamentben bejelentette, hogy MacDonald kormánya a szabadkereskedelmi politikát annak legteljesebb formájában kívánja alkalmazni. Az angol pénzügyminiszter utalt a választásokra, ahol a választók többsége a védvámos politika ellen foglalt állást. Snowden ennek az álláspontnak akar a Labour Pajrty kormányzása alatt érvényt szerezni. Az alsóház minden munkáspárti és liberális képviselője a szabadkereskedelmi politika mellett szavazott. A konzervatívok tehát elszámitották magukat akkor, amikor azt hitték, hogy a munkanélküliség mumusával fognak ráijeszteni a munkásságra. A jelenlegi vámok meghosszabbítását célzó konzervatív indítványt a MacDonald-kormány elvetette. Snowden pénzügyminiszter és Gra- kam kereskedelmi miniszter határozottan állást foglaltak minden árdrágitá sellen, ha egyébként az árdrágítást védvámnak is nevezik. A védvámos politikát maguk az angol miniszterek bélyegezték meg ezzel a szóval. A védővámok tényleg mindenütt csak a megélhetést drágították meg anélkül, hogy az ország gazdasági helyzetén segítettek volna. 7 gadhatatlan, hogy vám és életstandard fos <un viszonylatiak egymáshoz: minél magasabb a vám, anPáris, augusztus 6. Az egész francia sajtó ma reggel éles kritikát gyakorol Snowden angol kincstárügyi miniszter állásfoglalása miatt. így Sauerwein a Matinben kijelenti, hogy Snowden magatartásában olyan ellenséges érzületet lehet felfedezni, ami jogosan kelti azt a félelmet, hogy a hágai munkában zavarok fognak előállani. A Petit Párisién kijelenti, hogy Snowden neve önmagában eleget mond és egész programot fejez ki. Snowden mélységesen gyűlöli Franciaországot és még fáradságot 9em vesz arra, hogy anti- pátiáját eltitkolja. Várni lehet, hogy Snowden már ma öklével az asztalra üt és a Young- terv revízióját fogja követelni. Itt azonban Franciaország hajlithatatlan ellenállásával fog találkozni Franciaország kát fronton harcol A Snowden magatartása miatt érzett aggodalmak és az ő revíziós követelése mellett a konferencia minden más problémája nem érdekli most a francia sajtót Minden törekvés arra irányul, hogy az angol revíziós követeléseket visszautasítsák. Mivel Franciaország nem kockáztathatja meg a két fronton való hadviselést, nem harcolhat egyszerre a Young-terv érdekében Angliával szemben és a rajnai terület kérdésében Németországgal, a francia sajtóban súlyos meggondolások merülnek fel. A Petit Párisién azt tartaná a legjobbnak, ha a rajnai tárgyalásokat elhalasztanák. Először biztosítani kell, hogy a hágai konferencia pénzügyi bizottságában elfogadják a Yonng-tervet, azután munkába lehet venni a rajnai kiürítés kérdését. Sauerwein szerint, ha az angol mesterkedéseknek nagyon engednének, a viták a végtelenségig elhúzódnának és a konferencia sikertelenségbe fulladna. A háború likvidálása elsősorban németfrancia probléma és a konferenciának célra kell vezetnie, ha Franciaország és Németország meg tad egyezni. Bizonyos jobboldali lapokban is mutatkozik már az egységes front meglazulása. így a Block National ismert pénzügyi szakembere, Billiet szenátor az Avenirben kijelenti, hopv- ha a dolgokat a francia közvélemény jól megfontolja, a rajnai ellenőrző bizottság kérdésében felállított német tézis miatt nem kell tüstént forrongó indulatba jönni. Az a német tézis, hogy 1935 után nem lehet megengedni semmiféle ellenőrzést, nem olyan indokolatlan. Az ellenőrző bizottság csupán akkor szükséges, ha tényleg nem lehet elkerülni. Még a nehézipar lapja, a Journal Industrielle is felhívást intéz a francia patriótákhoz, a „hivatásos pesszimistákhoz”, hogy ne pellengérezzék ki minden körülmények- között hazaárulóknál alacsonyabb az ország életstandardja. Angliában, Hollandiában és a skandináv államokban az életstandard a legmagasabb, a vámok a legalacsonyabbak. Viszont Oroszországban, a Balkánon és Spanyolországban a vámok a legmagasabbak és az életnívó a legalacsonyabb. Ez a Briand-féle vámunió (értsd: Paneurópa) ideáljának a legreálisabb alapja. Közte és Snowden közt azonban van egy nagy különbség: „esprit” az egyik, „common sens” a másik oldalon. Briand" szeretne valamit, fölvet egy ideát, konturoz, játszik, sziporkázik, azután, a ként és gerinctelen emberekként a francia delegáció tagjait. Bizonyos, hogy Hágában lesznek igen magas feszültségű periódusok, amelyekben a szakítás veszedelme is fenyegetni fog. Hágában azonban nem annyira arról lesz sző, hogy a háborút likvidálják, mint inkább arról, hogy valami újat felépítsenek. Ehhez minden érdekelt félnek hozzá kell járulnia. A legelhatározottabban foglal állást Dala- dier republikánus pártvezér lapja, a Repu- blique. Mindenekelőtt kijelenti, hogyha Anglia zavarokat is idézhet elő Hágában, az eredmény egyes-egyedül Franciaország és Németország jóakaratától függ. Ha a németek őszinték akarnak lenni, nem állíthatják, hogy a rajnai terület megszállásának pár hónapi fentartása nagy kárt jelentene nekik. Éppen úgy gyerekes volna, ha a franciák azt állítanák, hogy a rajnai megszállásnak ma még gyakorlati értéke van. Ugyanez vonatkozik az ellenőrző bizottságra is. Ez semmiben sem akadályozná Németországot és semmi hasznot nem jelentene Franciaországra. Ami a Sqar-területet illeti, Franciaországnak semmi indító oka nincs arra, hogy ezt a területet népszavazás nélkül 1935 előtt visz- szaadja. Németországra vonatkozólag sem áll fenn semmiféle szüksége annak, hogy a Saar- területet azonnal visszakövetelje. Világos megbeszélés itt is meghozza az egység útját. A program szerint a hágai konferenciának a háború végleges likvidálását kell meghoznia. Ez azonban lehetetlenség. Csupán a módszerekben lehet megegyezni. Esztelenség volna azt hinni, hogy egy szerződés, akár milyen ünnepélyesen hozzák létre és pecsételik meg, hatvankét éven át érvényben maradhat. A gazdasági szükségszerűségek időközben egész bizonyosan arra fognak vezeni, hogy a régi háborús számlákat nagy szivaccsal letörlik. Egész bizonyos, hogy a még megmaradt háborús károkat el kell tüntetni. Sokkal fontosabb azonban a békének megszervezése, nem pedig a fenyegetéseknek és szankcióknak a megszervezése. Meg kell teremteni az Európai Egyesült Államokat. Berlin, augusztus 6. A hágai konferenciával kapcsolatiban a szociáldemokraták hivatalos lapja, a Vorwarts mai számában azt kívánja, hogy a rajnai terület kiürítését ne kössék feltételekhez. „Már most meg lehet* mondani — írja a szociáldemokrata orgánum a német adósság kommercializáilására vonatkozó követeléssel szemben —, hogy az a törekvés, hogy a kiürítés előhaladását a tőkepiac kegyétől tegyék függővé, vagy hogy Németország nyakára 1935-ön túl a békeszerződésben előre nem látott ellenőrző bizottságot rakjanak, a konferencia kiéleződésére és a németfrancia viszony súlyos megterheled ésére fog vezetni. Nem lehet kételkedni Briand jóakaratában, aki eztt a viszonyt barátságosra akarkivitel előtt — borvizsgálatra adja ősz fejét. Elég ennyi, csinálják már most mások! A francia nemzet mindig csak kezdeményezett és ezzel boldogította Európát. Snowden, az angol, cselekszik. Paneurópa? Aligha! Vámunió? Talán! És akkor is csak a szükségnek engedve, de soha saját jószántából. Anglia, évszázadok óta sziget- páholyából gukkerezve Európát, tisztában van az európai dolgokkal. Ismeri az amerikai gazdasági szupremácia jelen és jövőbeli veszélyeit és bár a nemes Coudenhove-Calergi gróf Angliát nem vette bele Paneurópába, a szigetország ja változtatni. Most rendkívül sok függ az ő bátorságától”. A lap egyébként megjegyzi, hogy még a konferencia meghiúsulása 9em változtatja meg a dolgok fejlődését és Németországnak nincs oka a kétségbeesésre. A német adósság kommercíaiizálása Berlin, augusztus 6. A német adósság egy részének kommercializálására vonatkozó hírek kel kapcsolatban a Berliner Tageblatt Hágából úgy értesül, hogy egyes amerikai bankházak bizonyos előfeltételek mellett elvileg hajlandók volnának az egy milliárdban előirányzott francia köcsön egyharmadát átvenni abban az esetben, ha Franciaország legalább ugyanolyan összeget helyez el saját piacán. Az eddigi megbeszélések szerint hat és fél százalékos netto-kamatositást irányoztak elő. Amerika a Young-ierv ellen! London, augusztus 6. A Daily Telegraph szerint diplomáciai körökben rendkívül élénken tárgyalják azt a tényt, hogy Amerika nem hivatalos megfigyelőképpen a párisi amerikai követség egyik „kevésbé kompetens” titkárát küldte ki. A lap ebiben az ösz- szefüggésben emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok az 1924. évi londoni reparációs konferenciára naigyon kompetens személyt, Kellogg államtitkárt és Logan ezredest küldte ki. A képviselet különbözősége elég alaposan fejeződik ki abban a tényben is, hogy a Fehér Ház és az amerikai kincstári hivatal a Young-tervet a Dawes-tervvel szemben nem hagyta jóvá. Ennek az az oka, hogy Hoover és Mellon ellene van a répa- ráció és a népszövetségközti adósságok kapcsolatának, ami a Young-tey lényegét képezi. Hivatalos amerikai körökben továbbá a re parádé szabályozására felállítandó nemzetközi bank eszméjét sem fogadják el. Ami az angol álláspontot illeti, — folytatja, tovább a Daily Telegraph — hibás volna annak a feltevése, hogy Snowden a Young-tenv- re vonatkozó változtatási szándékaival csupán, csak blöffölni akarna. Az egész angol nemzet kívánságait képviseli- és Angliában pártkülönbség nélkül mindenki ezek mögött a követelések mögött áll. Hága, augusztus 6. Amint a delegációik köréből közliik, Briandnak szándékai arra irányulnak, hogy először az összes hatalmakkal elvileg elfogadtassa a Young-terveí és azután kezdődjék meg a tárgyalás a néniét annuitások felosztásáról. Briand tehát ma délután arra fog törekedni, hogy először a hat érdepeit főhatalom foglalkozzék a Young-tervvel. A terv elvi elfoganem sértődik meg. Mosolyog és siet kijelenteni, hogy a tervbevett vámuniót csak egy utón lehet megvalósítani: a védővámos politika kiküszöbölésével és a szabadkereskedelem legteljesebb keresztülvitelével. Amerikával csak így lehet szembeszállni és Paneurópa nem más, mint az európai országok szabadkereskedelme által létrejött vámunió: vámunió vámok nélkül. Anglia nem ismer politikai belletrisztikát. Ha komoly, business kérdésről van szó. nem iszik bort. Briandnak fontosabb a bor. Ezért nem fontos neki — Paneurópa.
