Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-04 / 175. (2100.) szám
arra vonatkozólag, hogy minden hónap 1-én éa 15-én milyen táviratokét küldőitek Tokénak. Azonkívül Petrogaílira, Varjúra, Lidiéire és Dortsákra vonatkozólag is beszerezhet adatokat Elnök: Meg tudná-e mondani, hogy ki volt a Prágai Magyar Hírlapnak ez a volt tagja? Tanú: Nem. Elnök: Pedig ez nagyon fontos. Tana: Amikor a rendőrségre mentem, a villamoson találkoztam Gál Istvánnal, a Nap főszerkesztőjével, s felemlítettem neki a névtelen levelet. Kérdeztem tőle, hogy mint a ezlovenszkól ©Henzéki pártok sajtófőnöke, tud-e arról, amit a levél tartalmaz. Azt mondotta hogy sokat tudna. Kértem, hogy beszélgwwflmk erről. Abban állapodtunk meg, hogy vasárnap délután a Vigadó kávéházban találkozunk. Ez meg is történt és én a levélre vonatkozó kérdéseket intéztem hozzá, különösen Flaohbcirth Jenőt és Flacfcbarth Ernői illetőleg. Gál art mondotta, hogy Toka & ker.-sww. párt és a magyar nemzeti párt embereire! régebben érintkezett é« a pöstyéni kongresszuson k ott volt. Ott határonati javallatot hoztak, amelyet Gál gépelt le. Ezt elvitte egy káréházba, ahol Leüei, Szent-Irány és Petrogaüi egy feltűnő arrn emberrel volt együtt Amikor Gál megkérdezte, hogy ki az, art mondották, hogy Tuka. A határozati i*v&«bitót azután Tnka elolvasta, jóváhagyta, s azután vRlőssfnbleg eíkfll- dötték rendettetért helyére. Később arról beszélteim íléMal. hogy Flodh- bartih támogatta-f© amyag’Ha^ Tufefct Gál azt nmmdta, bo^y havonta Zsolnán, Rntfirán, Pőstyénibsin vagy más állomáson mindéin kó- SBönés nélkül találkoztak és Ffodhbsrtb név- Jegyboritékiban átadta az Ssswegef. Meyerrul’i- tette még Gál, hogy arról is tud, hogy Tokának a V-emfor-TKrán is fit kellett volna vennie ilyen borítékot. Besaélgieéés^'nk folyamán más; arró! Is své ▼élt. begy Tnka megbízást kapott a magyar fc®ögrir^nl«st»érí«jTCtól, íiogy fcéBrítsen ed egy tiltakozó a e*®ih»5§&váfc ?$Mpefor.m ellen. Tnka nyolc nap akit kidolgoztál est, sántán Budapestre vitték, Ufey emlékszem, Gál kiielentetfce, hogy tudott a dologról, mórt néki kellett Pestre vinni a jegyzéket. A földreform törvénytelenségei ellen tiltakoztak ebben a jegyzőben. amit a népszövetség elé akartok terjeszteni s itaérí fedett art itt dkéerttwai, nwert Pesten nem volt késnél statiertfka. Miket mondott Gál István? EhHSk: Etet mondfoi Gál? Tann: Iyen. Art i* mondta még, hogy a néppártot Magyarország finanszírozza. Sót szít mondta, hogy Hlfnfca egy afkailonKnail pénzt kért a budapesti iküitigygRfejisríérícmatél, de ott art mondták, hogy már adtak, üjaíbfcwt neon adSratsak. Ékkor PefcrogaJl. kétevetitőoé- ve! a meyryna- barkók sziövg^sége nyt$c»zás- ezer koronát adott kölcsön. A pénzt a Prágai Magyar Hírlapnak küldték s osmét egy német nevű ügyvéd vitte cd a pénzt fflmkáboa RózTseJbegyre. Hlinka éppen szánjába akart ülni, hogy egy környékbeli falura utazzon s azt mondta az ügyvédnek, hogy a szomszéd- faluban adja át neki a pénzt. Erre az ügyvéd is sránt fogadott és odnhajtatetí a faluba és átadta az összeget Hlinkáuak. Még egy adóslevelet akart aláíratni Himbával, de ő azt nem tette meg. A néppártunk a megegyezés szerint a 8Ű0 ezer koronás kölcsönt havi húszezer koronás részletekben kellett volna visszafizetni a Prágai Magyar Hírlapnak. Petrogalli később érdeklődött a részletek Fizetése iránt és mikor megtudta, hogy a néppárt azokat nem fizeti, megbízta Gált, vagy valaki mást, hogy menjen el Hlinkához. Gál el is ment a parlamentbe és felszólította Hlinkát, hogy mi van a részletekkel, de Hlinka azt válaszolta, hogy nem tud semmiről. Budapest és Prága között a futárszolgálatot valami Farkas nevű egyén látta el. Elnök: Gállal jó barátságiban volt? Tanú: Igen. Jó viszonyban voltunk egymással. Elnök: A kávéházi beszélgetésük nem volt egyszerű kávéházi szórakozás? Komoly beszélgetés volt az? Tanú: Komoly volt. Én is komolynak vettem. Elnök: Itt van a maga vallomásának jegyzőkönyve, amelyben a nyolcszázezer koronáról semmi említést nem tesz. Hogy lehet ez? Ilyen fontos dolognak benne kellene lenni. Tanú; Kérem, a vizsgálóbíró urnák emlékeznie kellene erre. Elnök; Hogy van az, hogy Gál erről nem tud és vallomásában azt mondotta, hogy ön mondta azt, hogy a budapesti külügyminisztérium küldi a pénzt. Tanú: Kérem, én csak azt kérdeztem tőle, ami a névtelen levélben volt. Elnök: Nem mondta Gál erre, hogy az egész csak fantázia? Tana: Ez komoly dolog volt. Eblök: Gál azt mondta a vizsgálóbiró előtt, hdgy maga mondta ezt neki. Megmarad vallomása mellett? Tanú: Igen. Gállá: ön a Národ/ny TVmnik munkatársa, irt cikkeiket a Tuíka-perről? Tanú: Igen, részben én Írtam. Gállá: fin irta azt. a cikket, hogy Tukán Bécsiben erkölcstelenséggel vádolják? Tanú: Nem. Gállá: Volt mindennap a vizsgálóbírónál? Tanú: Nem. Gall*: Érdeklődött náüa, hogy hogyan Ml as ügy? Tanú: Igán. Elnök: Megjelentek ezek a dolgok az újságban? Tanú: Igen. A beszélgetés január 23-án folyt le, a cikk pedig január 29-én jelent meg. GaTIa: Maga most egyszerre nyolcszázezer koronáról beszél, ©z a jegyzőkönyvben nincs meg. Tanú: A Gállá;! folytatott beszélgetéeecmeí a. vizsgálóbíró előtt reprodiikáltam. Ottlyk: ön a jegyzőkönyvet aláírta, pedig a nyolcszázezer koronáról minős benne ezó. Tasn: Tudtam, hogy nincsen. Ottlyk; Hogyan írhatta akkor alá? Tana: Én előbb bea&élgeMem a vizsgáló- biróval, aki kérdéseire adott válaszomat jegyzőkönyvibe diktálta, de a jegyzőkönyvot nem oirarta fdL Ötflyk: Annak & levélnek, amelyet Prágából kapott, nincsen meg a borítékja? Tanú: Nem. Istas Sem Flachbartfitól, sem mástól pénzt nem kaptam lkára: Csak annyi megjegyzésem vau, amit már védekezésemben it elmondottam, hagy E’Lxchbarfch-tal való ismeretségem csak felületes volt. Mindössze ötször vagy hatszor beszélgettem vele ét, soha sem tőle, som mástól pénzt nem kaptam, memorandumot a magyar kormány részére nem dolgoztaim ki, annál kevésbé, mert mint tanár tödtum nagyon jól, hogy csak ahhoz nyúljak, amihez értek, már pedig közgazdasági dolgokhoz nem értettem. A bíróság ezután & védő kívánságára Suchánek megeeketését felfüggeszti, amig Gál István kihallgatáe.a le nem folyik. Most behívják Gál Istvánt. A Nap főszer- kesatőjét. Az ő vallomása az sSsS magyar tsnavaSonis a serben GM elmond*ja hegy 40 éves, rcmsuy& születésű, nős, evangélikus, hírlapíró. Szlovákul nem beszél. Elnök: önt a vizsgálóbíró kihallgatta. Tud a három vádlott özeim óiról? Gál: Nem tudok somsak. Tokát egyszer láttam, Pöstyéhbsa, A magyar pártok vezérlő b&DottftóglfeMk -Q8Ő- s® volt ott. Hat, vagy hét esztendővel ea*- előtt, feeot-Iváay, Lelley és Petrogalli egy kávéházban megbeszélést tartott. Tűk a is ott voít, de nem volt egyedül, Plerihlo és mások is voltak mellett)©. Arról volt akkor szó, hogy & magyar clkmzéiri pártok a szlovák séppárttal közös áUáspoatna, jttssaast&k aa ftutofiéznáa Bgyé1>C«L Saent-Ivány dolgozta ki m, Mrtonómta-javuslia- tot. ő (Gál) gépelte art; le, meganutfiftáik Tulkának is, Léöey azorrban a kereszlényaaxáa- lista párt nevében nem fogadta el. Elnök: Honnét hídja ön ezt? Gál: Ott voltam Pöstyéniben és azután is informáltak engem. Elnök: Felmerült az a gyanú, hogy Tuka magyar pénzeket kapott a Prágai Magyar Hírlapon keresztüli? ön 1929. január 23-án Sudhaneleked találkozott és ezt elmondta •neki. Gál: Én ezt nem moudtau^ A villamosban találkoztaim vsle, azt mondta, hogy levelet kapott, amiben érdeke® dolgok vannak, FlaobbaríJh és Tuka összeköt tét ésé- TÓl. A merciorandliint Isfs Elnök: Szoros összeköttetésben voáit ön Suchanekkal? Gál: Ismertük egymást a kávéháabóO, ahol politikai beszélgetéseket szoktunk folytatni. ő elmondotta akkor a névtelen levél tartalmát és azt mondta, hogy a® ügyet alapjában ismertetni fogja. Én erre art mondtam neki, ha még igaz is volna, nem találna rá bizonyítékokat. Eimilitettem neki, hogy Tukát egyszer láttam, az.után még ogyszer* kerestem ft kisgazda pártnak a földreform ügyében készített memoranduma tárgyában, amely ot & néi^szövetség elé kolJctt volna terjeszteni, — Én Prágába jöttem, ahol Wien Claudi ügyvéddel már tárgyaltam, Pozsonyban még Katona dia-ral, vagy 'lükával akartam beszólni, akit kiváló jogásznak ismertem. Pozsonyban azonban nem találtam egyiket sem. Erre elmentem Pöstyénbe és a nagybirtokosok szövetsége titkárjának elmondtam, hogy nem találtam som Tukát, som Katonáit. Su- dhánek kérdezte tőlem, hog}r a néppárt kapott-e Flaohbarth utján a Prágai Magyar Hírlaptól vagy máshonnan pénzt. Én azt mondottam, hogy a magyar pártok pénzkezelését Prágában Flaohbarth intézi, de az utóbbi években nem voltunk olyan bizalmas viszonyban, hogy Flachbaríh nekem szélt volna. Suchánok kérdezte még, hogy a néppárt, ka- 'pott-e Magyarországról pénzt, amire én kijelentettem, hogy van ugyan politikai pletyka és szóbeszéd, ón azonban erről nem tudok. Elnök: Nem tűnt fel önnek, hogy miért kérdemskődik Suchánék ? Gál: .Azt hittem, hogy lapjában akarja felhasználni. Elnök: Suchánek másképpen vallott. Art állítja, hogy ön mondotta ezeket neki. Variációk a pénzforrásról Gál; Én ért neoi mondtam ae&á. Elnök: Mit tud a nóvjegyix>ritékokban átadott pénzeikről és Faa-kőa kurírról? Gál: Nem tudok semmit, Farka© nevű embert nem ismerek. Suchánek vallomására meg akarom jegyezni, hogy í informált engem a ttértden levél tartalmáról. Bbtök: Nem mondta meg, M irta a levelet? Bél: Nem mondta, csak célzást tett, hogy a Prágai Magyar Hírlap «gylk volt tagja. Nevet azonban nem mondott. Elnök: Mit tud arról, hogy Zsolna és Rwtt- ka és más városok áHoanásaín Fktdhbarth pénzeket adott árt? Gál: föl ért nem mondtam, sőt Suchánek mondta nekem art, hogy a névtelen levél tartalmazza ezt. Erre biztosam emlékszem. Elnök: Mit tud a 800.000 koronáról és azokról a részletekről, amelyeket ennek törlesztésére Hlinkának kellett volna fizetnie? Gál: Ebben a formában én ért nem mondtam. Art mondtam, hogy Hlinka é« a magyar politikusok között nem volt összeköttetés, mert a magyar politikusok bizalmatlanok Toltak Htinkával szemben. Elnök: A földreform ügyében szerkesztett memorandumot Tuka dolgozta ki? Gál: Nem. Bizonyítani tudom, hogy én kaptam megbízást, de amikor Tukához mentem, nem találtam őt Pozsonyban. Suchánek bizonyára félreértette beszélgetésünknek est a részéi. Amikor beszélgetésünk alapján cikket irt, láttam, hogy egészen mást Aliit. Meg is kérdeztem, hogy minek ir ilyeneket, mire art mondotta, hogy a névtelen levélben voltak ezek az információk. Az elnök most szlovákul ismerteti Gál vallomását. Ezuián az ügyész tesz fel kérdést a tanúhoz: — Miért nem nyilatkozott a vizsgálóbíró előtt a memorandumról? Gál: A vizsgálóbírónak mindig kérdésekre adtam választ. A kihallgatás németül folyt, a jegyzőkönyvet másnap Írtam aíá. Elnök: A kölcsönről beszélt a vizsgálóbíró előtt? Gál: Nem. Én csak a kérdésekre válaszoltam. Góllá: A pöstyéni kávéházban ki volt jelea? Gál: Pleehlo dr., aki azonban az üstrednó Drúzstvo ügyében tárgyalt Szent-I ványvaL Gállá: Beszélgettek erről önnel? Gál: Nem voltam az asztalnál, csak láttam, hogy erről folyik a sző. Galía: Milyen volt Szent-Ivány autonómiatervezete? ^ Gál: Nem emlékszem. Gállá: Szent-Ivány kinek adta javaslatán Gál: A két párt éló terjesztette, de Leltei nem fogadta el s így a magyar pártoknak a szlovák néppárttal folytatott tárgyalásai megakadtak. Otílik: Milyen időpontban találkozott 3a- chánekkel január 23-án? Gál: Estéiéi A Ottlik: Mondta Suchánek magának, hogy, hová megy? Gál: A rendőrségig mentünk, ott Suchánek kiszállt : Ottlik: A kávéházi beszélgetőé mikor vait? Gál: Másnap. Ottlik: N«m vott «x a tornyosáé*, hogy Swtá nők valakinek a megbízásából akar öntől adatokat? Gál: Máskor más kérdésekben k hozzám Makói;. fordulni. Tnka most feláll: CSsak art akarom mégjegyate- ni, amit a vizsgálóbíró előtt ie mondottam, hogy a szlovák néppártba való belépésem előtt résat- vettem a kerkésztényszocialista párt mozgalmaiban éspedig a párt eslovák osztályával foglalkoztam. Később azonban visszavonultam. Aa 1922-ben történt pöstyéni ülést illetőleg kijelentem, hogy az előbb történhetett, mert akkor még nem voltam a Slovák szerkesztője. Gál: Lehetett az előbb ie, én csak arra emlékszem, hogy amikor a pöstyéni ülés volt, még nem laktam Prágában. Elnök: Hajlandó mindezt Sucháneknek a szemébe is mondani? Gál: Igen. €á! szembesítése Suchane^kel Elnök ezután behivatja Sucbéneket A két tanút szembesítik. Gál és Suchánek szembefordulnak egymással és igy folyik le a párbeszédük. Mindkét tanú megmarad állítása mellett. Elnök: Mondta azt Gál, hogy a magyar küKlgy- minisrtórlumtól jöttek pénzek? Suchánek (ingadozva): Azt mondta, hogy volt erről mő. Elnök: Nem értette félre Gál szavait? Suchánek: Legfeljebb nüanszokhan. Elnök: Ne nüKoszokról beszéljen, fontos dolgok ezek. Suchánek: Kérem volt arról easó, de Gál nem mondta ilyen kurtán, hanem terjodelmesen. Gál: ön mondta nekem, Jhofv a névtelen levélben szerepel az, hogy' Flaohbarth a asolnai és ruttkai állomásokon névjegy borítékokban adott pénzeket Tukának. Suchánek: Ezt ön mondta és ez &a érdekes. Elnök (Suohánekhez): Mondja Gálnak a seemé- bo, hogy 800.000 koronát kapott Hlinka. Gál: ön teljesen összetéveszti beszélgetésünket. Én azt & német ügyvédet oiuütettcin, akivel a íöldreform ügyében tárgyaltam, maga pedig azt mondja, hogy német ügyvéd vitte a pénzt Rózsahegyre. Suchánek kitart vallomása mellett s kijelenti, hogy emlékszik a beszélgetés minden részletére. Gál: Nem, szó since róla. (Fejét, rázza.) Nem íg^z. Az igazság az, hogy Hlinka a Ludová Bankát akarta szanálni A ezekről a pénzekről volt szó. Mindkét fanul megesketik A szembesítés további folyamán mindkét tanú rfl^3őz.kod ik. ^rcd^ti vftloiniáStllioz. A BZiCTuc^Gsité# után az ügyész kéri Suchánek megesketéeét, nrtig a védelem ezt ellenzi és vele szemben Gál meg- esketé&ét kéri. A bíróság rövid tanácskosás után határol, hogy mindkét tanút megesketi. A védelem Suchánek megesketése, az ügyész pedig Gál megesketéss ellen jelent be semmiségi panaszt. Az elnök megesketi Suaháneket és Gált vallomására, aminek megtörténte után a mai tárgyalás délután félkettőkor befejeződött. Folytatása hétfőn délelőtt kilenc órakor lesz. Bilsárfa Haíoslavaw anuiesz- fiáját belső ügyének tekinti Szófia, augusztus 3. A bulgár kormány ma válaszolt a jugoszláv kormánynak arra a jegyzékére, amelyben Belgrád mogáÖA- pitja, hogy a Radoalavovnak biztosított amnesztiával Bulgária megszegte a békeszerződést. Bulgária válaszjegy zókében art feleli, hogy az amnesztia kizárólag az ország belső ügye. A* ilyen intézkedések Bulgária szuverén jogainak köribe esnek. A bnlgár jegyzék a következő szavakkal aér ródik: Az a lépés, amelyet a jegyzék elküldésével Jugoszlávia tett, sajnálatos, mert egész biztosan nőin járul hozzá ahhoz, hogy a két ország közti viszonyt megjavíts*. 4 nn Telelő* Iá . \3 S g . i > — * 1 ftk *r*U* s*wrc*3á« s mtkgjlRmceaib»á^am. « j KOSICE, Fö-utca 19. | SagV eálaerték. árak. .... 1 r ‘ ' r .. 19 29 augusztus 4- TiMáfMf eenerw^^i^^»i^j*?3awBK!aK)SMJg»araiB3aaMM***Wi
