Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-31 / 197. (2122.) szám
8 WW Wí Komárom, a detehtivregények városa... K«már*m, augosashre 9a A kis várost * sxensációk lása. üti meg. A pásti* sserkesetöségek telefonjai csengenek, detektívek bicikliken szaladgálnak mindenfelé és esti rassiák&í árainak el a rendőrcsoportok egy-egy dvilrahás „dekivel“ a középen. Mintha valamelyik Edgár Wallace-regény izgalmas fejezete venne fel életet Egy külvárosi trafik dohos méhében halálos sebekkel összeesve találják a* öregasszonyt A kopott faion a rabié véres kézlenyomata, a levegőben még a halál sejtése ..., keresik a tettest. A város forr. Kihallgatás kihallgatás után. S egy fekete bajosra, görnyedt hátn orosz halálsápadt arcára kiül a lelkiismeret árulása: én tettem. A* öreg Böginé kórházi ágyán halódó feje fölött mintha megjelenne a szép öngyilkos Bőgi Böske tnlvüági sápadt arca... 8 a telefon az éhes nyomdákba dobja a hirt: megvan a bandita: az orosz Schneider. Valahol három kis gyerek mégis csak apát sirat... A komáromi Dunapart hamburgi miliőjében tegnap éjszaka állítólag megsznrkáltak egy embert. Azt beszélik, hogy a komáromi éjszakák kint a Danaparton olyanok, mint a hamburgi korcsmák késcsatái Messze hajók tömege, rikácsoló zenék hangja karcsmasngokból, tompa hangok, mintha valaki mindig nyögne és a hídnál méltóságteljesen trónol a dupla őrszem. Sven Elvestad igy Írja le Krisztiánm bűnöző éjszakáinak kezdődő startját. Hogy a Dnna-uecában egy kisleány összeesett és meghalt. Mintha elátkozott szájú vénasszonyok borzalmas pletykái kelnének életre és ijesztgetnének ... Az este hiába vártuk, hogy megszólal az öreg Rácz Rudi hegedűje, mert a Rudi bácsi odahaza szép csendesen elaludt. Az öreg cigány már halott, beszélték széltében-hosszában az őszbe hajló komáromi estében. Pedig olyan szépen húzta egykor a Rudi bácsi, még a régi világ embere volt és tudott őszintén sirai a hegedűjével. De ilyen groteszk az élet. Meghalt a Rndi bácsi, nótás lelkét elröppentette az élet, mondjuk ngy: a Halál, de három gyászoló ember tovább csinálta, hogy: „Csak tavasz ne volna soha sem...“ a bns szaxofonos, a fájdalmas zongorista és a síró esellós: hiszen a prímásuk halt meg: de hiszen játszani muszáj kacagva, sírni meg nem szabad. Rudi bácsi, öreg magyar eigány, a Te halálod szépen jött, ne haragudj, — igen is üdítőn jött — ebbe a sok utálni való és mégis — emberek vagyunk — gyászolni való mocsok közé ... A telefonok csengenek friss erővel, mintha nem is halált hirdetve bomolnánab a lázas szerkesztőségi szobák asztalán ... Erdőházy Hugó. BTuUUitUMI'l I HllgHI MEGHÍVÓ a csehszlovákiai magyar egyetemi és főiskolai hallgatók negyedik országos kongresszusára Érsekujvárott 1929 szeptember 4—8-ig Holota János dr.-nak, mint Érsekújvár városbirájá- nak és Törköly József dr.-nak, mint az ifjúsági nagybizottság elnökének védnöksége alatt. Program: 4- én, szerdán délután: A delegátusok fogadtatása és elhelyezése. Este 9 órakor: Ismerkedési est 5- én, csütörtökön, délelőtt fél 10-kor: A kongresszus ünnepélyes megnyitása. A kongresszust üdvözlik: Érsekújvár városa nevében: Holota János dr. nemzetgyűlési képviselő, városbiró. Az ifjúsági nagybizottság nevében: Törköly József dr. szenátor, a diák- egyesületek nevében: a megbizott delegátusok. Utána a Czuczor-szobor megkoszorúzása. Beszédet mond: Dragula József, Cottely István dr. és Balogh Edgár. — Délután 2 órákor teljes ülés: Cottely dr. elnök, Brogyány kulturreferens és Varga titkár jelentései, bizottságok megválasztása. — 5 órakor: Bizottsági ülések. 6- án, pénteken délelőtt 9-kor: Vitagyülések: Ifjúság és tradíció (előadó: Horváth Ferenc), kisebbségi kérdés (Berecz Kálmán), szociális kérdés (Dobossy Imre), szláv-magyar kultur-érintkezés (Duka-Zólyomi Norbert), a cserkész-eszme jelentősége az egyetemi hallgatók mozgalmaiban (Rády Elemér), uj sport (Terebessy János). 12 órakor: Szabó Dezső ünnepélyes fogadtatása. Délután fél 3 órakor: Programadó szemináriumi csoport- gyűlések: Orvosok programja (Csáder Mihály), jogászok programja (Richter László), mérnökök programja (Hornyánszky István), Tanárok programja (Balogh Edgár), lanitók programja (Morvay Gyula). Este 8 órakor: Diák - kulturelőadás: Brogyányi Kálmán: Szlovenszkó magyar művészete. Balogh Edgár: Szlovenszkó magyar tudományos élete, Horváth Ferenc: A parasztság problémája. Morvay Gyula: A magyar falu kulturkérdései. 7- én, szombaton délelőtt 9-kor: Teljes illés: bizottságok jelentése, jelentések a szellemi viták és kulturprogramadó viták eredményéről, tisztikar-választás, a kongresszus bezárási. Este 8-l<or: Szabó Dezső előadó estje. Utána bankett. 8- án, vasárnap délután 3 órakor: Főiskolás sportverseny: kardvívás, staféta, futballmérkőzés. Rendezi: Terebesay János. Niért mondott búcsút N. Paul Marion a franciaországi kommunista propaganda főnöki „tisztségének”? A kommunizmus csak addig szép, amíg azt messziről nézzük... — De Isten óvjon attól, hogy abba mi is belekerüljünk! — Páris, augusztus hó. A lapok röviden megemlékeztek arról, hogy Paul Marion, aki közel nyolc év óta a■ franciországi kommunista propagandát irányította, az orosz szovjet területéről visszatérve, minden összeköttetést megszakított a kommunista mozgalmakkal Paul Marion most a következő igen érdekes adatokkal ismertette lapunk munkatársával, hogy mi késztette őt erre az elhatározásra. — Az a politika, — mondotta Paul Marion, —< amelyet a franciaországi kommunista párt az utolsó két esztendőben különböző sakkbu- zások ntján elért, az augusztus 1-i siralmas vereségben mutatta meg tehetetlenségének igazságát. Engemet azoniban egész más motívumok vezettek arra az elhatározásra, hogy a kommunista mozgalmakkal megszakítsak mindenféle összeköttetést. Ha azt láttam volna, hogy a múltban osak taktikai hibák történtek, akkor talán nem jutottam volna el erre az elhatározásra. De az a másfél esztendő (1927 novembertől 1929 február hóig,) amit az orosz szovjet területén töltöttem, továbbá az az egy esztendő, amely alatt a „KOMINTERN“-el együtt működtem, teljes bizonyossággal győztek meg afelől, hogy a mi alapjában véve meg sem engedhető demagóg aktivitásunk csak arra lehet jó, hogy eltévedt pasasokat a kommunizmus hálójába csábítson. Nem a mi munkánkban van a nagy tévedések eredete, hanem az U. R. S. S. és az Internationale vezetőségének abban a gyógyithatat- lanul téves elgondolásban, amellyel nemcsak a világ — de saját földünknek politikai és gazdasági evolúcióját is — ^képzelik. Mi az orosz diktatúra ? Féléves oroszországi tartózkodásom alatt — folytatja Marion, — amikor egészen közvetlenül érintkezhettem nemcsak a munkássággal és a kisemberekkel, hanem a szovjet mindenSzeredm-Gruber Károly: Őszike naplójából Április 9. A mi kis csenevész kertünk átváltozott paradicsommá. Ha elábrándozva járok a sorakozó, törpe fák között, vagy ott ülök a lugasban és az összeboruló lombozat ágbogán ke- resztülszürődik a napsugár, valami egészen uj, kimondhatatlan boldogság özönli el szivemet. És úgy érzem, hogy az élet szép, mint egy üde májusi reggel a délvidéken. Csupa kacagás, csupa pattanó remény. Messzetüntek a ködös, beteg érzések. Sírba hullott a köznapi élet sok kicsinyes tépelődése. Ujjászülettem, uj lélek költözött a gondülte, régi helyébe. Ujjongó mámorban tobzódó lélek. Mit soha nem éreztem, megsimogat a tavasz sejtelmeket hordozó lehelete. Mire soha képes nem voltam, gyönyörűséggel iszom a settenkedő, áprilisi verő- fényt. Mi okozta mindezt? Szerelmes volnék, én, akire rámondták, hogy oly szép, de oly hideg is vagyok, mint a finn mondák Ainója? Tegnap négy hete csak, hogy ismerem Györgyöt. Eleinte félelemmel vegyes csodálkozással néztem reá. Huszonötéves fiatal ember csak, de már országom hire van. S egyik festményét egy nagy kiállításon aranyéremmel tüntették ki. Olyan kicsinynek és igénytelennek éreztem magamat mellette. De már első beszélgetésünk közel hozott egymáshoz. S azóta tett látogatásai folyamán éreztem, mint költözik a művész szemén keresztül lassankint szivébe a szerelem. Ez a nagytehetsógü, napsugaras lelkű fiatalember szeret engem. Ez a tudat megnemesi- tette a lelkemet. Először életemben örültem meg igazában annak, hogy szép vagyok. És átengedtem magam a boldogságnak, melyről tudom, hogy nem tarthat sokáig. És tétlenül nézem, mint fejlődik ki ebben a forró szívben a szerelem, noha félig-meddig jegyese vagyok egy gazdag, öreg embernek. Rut, önző eljárás ez, tudom. De mikor olyan szépek, olyan varázsosan bűbájosak ezek a napok! Nincs erőm hozzá, hogy véget vessek ennek az ’idillnek. Tegnap délután György megrajzolta a képemet. Azt, irta alája,: őszike. Ott ültünk a. lugasban, az őszbeboruló lomb alatt. És egyszeriben sohasem ismert szilaj mámort éreztem vé- gighullámzani testemen. A pazar napfény glóriával vonta he György sötétszőke haját. Nem tudtam, mit csinálok, de meg voltam róla győződve, hogy bármi történik is most, ón azért nem vagyok felelős. Meri uálamflál erőseid* hatalom igazgatja egész valómat. Odaborultam a fiatalember széles, férfias vállára. És ő megcsókolta a számat, hosszan, erősen, oly szenvedéllyel, hogy beleszédültem. Aiuo nemsokára férjhezmegy egy öreg "fittféle rétegével, szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a PROLETÁRDIKTATÚRA ÉS A SZOCIÁLIS TERMELÉS csodálatos kompozíció mö gött a legdurvább és a legkiábránditóbb valóságot találtam. Az orosz proletárdiktatúra nem más, mint egypár millió hivatalnoknak basaszerü uralma a szovjet összmilliói felett, kezdve Sta- lintól le egészen a legutolsó falusi kis ko- misszáriusig, akik állandóan megrebbenek a legcsekélyebb levélzördülésre is és akik ink- viziciós nyugtaianitásokkal őrködnek esztelen politikájukna kés abszolút diktatúrájuknak minden eszközzel való föntartásán, semmit sem törődve azzal, hogy a helyzet évről évre rosszabbodik. Láttam a forradalmi harcos párt, munkásait is, akik tizenegy év eltelte után életük legnagyobb ostobaságának mondják, hogy 1917 októberében vért áldoztak a hatalom megszerző- sréérii Láttam az „ÖTÉVES KÖZGAZDASÁGI TERV“-et is és beszéltem a terv kivitelével megbizott technikusokkal is. Szégyenletes statisztikájuk mellett reménytvesztve panaszkodtak, hogy azokkal a kettévágott tervekkel, amelyekkel a szovjet urai a mező- gazdaságot és az ipart, a falut és a várost elválasztják, nem a szocializmus, hanem az Őskapitalizmus (précapitalisme) és a barbárság felé vezetik a népeiket. Oroszországban tehát, nem proletárdiktatúra és nem szociális termelés van, hanem egy hivatalnoki osztálydiktatura és a szocializmus temetője. Kik a kommynizftiys vezetői? Az Internacionálé ülésén, nevezetesen annak hatodik kongresszusán, szomorúan láttam azt is, hogy milyen csúnya módon lehet kihasználni a munkás mozgalmakat egy kis mindenható csoport megalkotására, ahol a különböző kommunista pártok főnökei nem egyebek, mint köszöngető, minden pillanatban eiman ditható alkalmazottak, akik egy olyan irreális világban élő csoport benyomását mutatják, mintha a forradalom é* a háború minden pillanatban bekövetkezhetnék. A világ akármely államát nézz.dk, a munkásnak mindenütt jobb dolga van adni az U. R. S. S. területén. A legnagyobb oktalanság volna nekünk éppen a legrosszabb felé törekednünk- A komu«ioá»- mus „veszélye* ‘nem fenyegethet többé sená idealistát, sem materialistát, sőt még a proletariátus legbutábbjait sem, mert nagyon jól tudjuk, hogy amilyen nevetségesek még ma; ezek a bátortalan kísérletek, éppen olyan tőek lehetnek a holnapi vereségek. — Nyolc éven át — fejezi be a beszélgetést M. Marion, — egyebet sem tettem, mint szünet nélkül azon, dolgoztam, hogy diadalra juttassak egy eszmét, amelytől a munkásság megmentését remélhettem. Most megláttam a valót. Amit ott láttam, az megértette velem, hogyha az az eszme, — amiért eddig harcoltunk, — végre diadalra jutna nálunk is, akkor a mi munkásságunknak sokkal rosszabb sorsa lenne, mint amilyenben a jelenben él. Egy ilyen dologba pedig — ha az emberben lelkiismeret van — akkor nem szabad belevinni a’ munkásságot! A kommunizmus szép lehet, amig azt messziről nézzük, de Isten óvjon meg attól, hogy; abba mi magunk is belekeveredjünk. Paul Marionnal ismét eggyel több lett azok száma, akik a nemzetköziség és a kommuniz- mns legmerészebb, legfanatikusabb és legvisz- szeverhetetlenebb harcosai voltak addig, amig arról a valóságban, a saját szemeikkel meg nem győződhettek. Henri Berand előtt is és utána is nagyon sokan mentek ki az U. R. S. S. birodalmába, hogy erőt merítsenek maguknak további harcaikhoz. Minden kiutazás egy egy agitátor megtérését jelentette. De nem Ibirják ki az általuk propagált elvek megvalósulását azok a kommunisták sem, akik maguk alakítottak át egy államot kommunista tanács- köztársasággá és mint cserefoglyok kerültek ki a bukás után az U. R. S. S.-ba. A volt magyar népbiztosok és kommunista főharcosok azóta már mind elhagyták a szovjetet, mert ők már Marion előtt régen rájöttek arra, hogy a kommunizmus csak addig jó, amig abból élni lehet, de Isten ments a munkássorsban is részesedni! Kotzig Károly. berhez, de őszike örökké egy fényeslelkü, fiatal művész csókjáról fog álmodni... ♦ Május 5. A gazdag, öreg gyáros ma délelőtt megikérte a kezemet. Végignéztem a faunarcu, visszataszítóan elegáns emberen és aztán magam elé idéztem a György sugár, gyönyörű alakját. Láttam amannak a szemében a lappangó, durva sóvárgást s egy pillanatig valami beteg vágy ingerelt, hogy odavágjam neki, mennyire utálom. De azután végignéztem sívár, húszéves múltamon. Sorra fölvonultattam derű- és Vigasznélküli emlékeimet. A sok nélkülözést, a sok éjjeli tépelődést, miként őrizzük meg anyámmal a világ előtt az előkelőség fakó látszatát. Az előkelőségét, melyet egyetlen, szomorú örökségül hagyott rám az édesatyám, akit nem is ismertem s kinek büszke öröké mégis zsenge korom óta távol tartott tőlem 'minden örömet. És aztán gondoltam Györgyre, aki szegény, mint én, de hivatva van még nagyokat alkotni. Hisz csak lenyűgözném, ha hozzákötném a szegénységemet. Csak tördelném a szárnyait, melyek igy magasra fogják vinni. Oly magasra, hogy meg se látja többé a szürke kis őszikét, kinek kicsinyes világát az ő nagy lelke sohasem tudná átfogni... És menyasszonya lettem a gyárosnak. * Junius 20. Holnap lesz az esküvőm. Napról-napra job- ban gyűlölöm azt az embert, aki holnap ilyenkor már az uram lesz. ó, bár volna bennem több lelkierő! Bár érezném magamban a képességet, hogy szegény tudok lenni és boldog! De én nem bírom elhinni, hogy ez a két fogalom sokáig megfér egymás mellett. Egy hónapig* egy évig, talán... De aztán György ie megbánná, hogy elvett feleségül. És akkor Tombadőlne vélem a világ. Talán nem volt még leánynak sivárabb menyasszonysága, mint nekem. György haraggal vált el tőlem, mikor tudtára adtam eljegyzésemet. Azt az embert pedig, kinek felesége leszek, alig ismerem. Sohasem beszéltem vele másról, mint felszínes társasági témákról, azt is anyám jelenlétében, futólag. S holnap lesz az esküvőm ... Itt ülök kis szobámban, mely látta álmatlanul töltött éjszakáimat és vad, tehetetlen vergődésemet. Szinte fáj, hogy most el kell hagynom. Pedig tudom, hogy illatos, finom budoár- tal cserélem föl, hová a suhogó függönyökön át az ucca lármája be nem hatolhat. Az ucca. lármája, de tán a virágok illata sem. Fényes lesz az én jövendő életem, de hideg. Mintha fagyos lehelete már itt terjengene az én kopott., kedves bútorjaimon. És most mégis nyugodt vagyok és boldog. Írtam Györgynek, hogy ma este a lakására jövők. Egyedül. Bosszút állok azon az emberen, aki oly mohó vágyódással várja a holnapi napot. Akinek fátyolos esetne oly lácMeo égett az arcomon, mikor megkérte a kezemet... Igen, el fogok menni Györgyhöz. * Szióna, junius 25. Volt egyszer egy szerelmes kisleány, akit öszikének hívtak. Volt, de meghalt az esküvője napján. Nagyságos asszony lett belőle és Olaszországba ment nászúira a férjével, aki milliomos és fölötte kedves ember. Nem baj, hogy feleségéhez képest kicsit öregnek látszik. Igen, megtörtént a hihetetlen csoda: megkedveltem a férjemet. Egészen tűrhető ember, müveit, előzékeny és korántsem olyan tolakodó, milyennek gondoltam. így hát a kis Oszike temetésén nem is hullattam könnyet... Györgyhöz elmentem azon az estén, de semmi különös nem történt. Meg sem csókoltuk egymást. Félóra múlva már megint otthon voltam meghitt leányszobámban. A fiatalember nem értette meg, milyen szándék ^vezérelt engem a lakására. Nem is ütközött meg rajta, hogy ily késő órában meglátogatom. Forró ölelést vártam és hideg, előre megfontolt búcsúszavakat hallottam. És akkor egyszerre megtaláltam megint az utat az én jobbik énemhez, melyből a szenvedély kivetkőztetett. Kezet szorítottunk. — Ég vele! — Az Isten áldja meg! És mentem. Véget ért az őszike históriája, melynek saját akarata ellenére is fehérnek kellett maradnia. Megtanultam, hogy az olyan férfiak, mint György, sokkal becsületesebbek, mint mi asz- szonyok. És milyen jó, hogy ilyen férfiak is vannak... Ma este künn ültem férjemmel az erkélyen. Szélesen hullámzott a virágok illata. Mintha végtelen távolból jött volna, bűbájos olas£ énekek dallama szűrődött fülembe. És a boldog emberek mámoros fővel jártak a csodaalkonyban. Lágy szellő suhant a ciprusberkek fölött. Amerre néztem, mindenki csak örült, kacagott, kacagott. Ekkor hirtelen összemorzsoltam egy szemembe szökött könnyet. “Ez még Györgynek s^ólt, a szegény, becsületes Györgynek. A kö vetkező pillanatban már mosolyogva néztem az ueeán elhaladó, fiatal szerelmes párokat. S mindkét karomat kitártam; szerettem volna megölelni ezt az önző, csúnya, ezl a gyönyörű, forró, ezer színben ragyogó életet... A közönség szeme — Nos, hogy leiszelt az előadást — Nagyon jól, csak egy hibái laiólfcuw. ! inásodik felvonás egy övvel később történik, mint az első és mégis ugyanaz a cseléd van tt háznál. ( L'Kwnour^
