Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-30 / 196. (2121.) szám
6 1929 augusztus 80, péntek. * Az efleniélsf&MÉs nem cél és program, hanem helyzet-kényszer és eszköz jogaink elismertetésére mondotta Karfáit! feépviseiő a mszinszkóf szövetkezett magyar pártok ungvári tanácsüléséi! — Egry szenátor: 1 kisgazda-társadalom a magyar jelen és jövő erős vára — U agrár, augusztus 29. A ruszinszkói magyar pártok szövetség© a legutóbbi napokban öt tanácsülést tartott, melyek közül jelentőségben a legkiemelkedőbb volt a vasárnapi ungvári gyűlés. A gyűlésen részi- veit a ruszinszkéi magyar párt két kiváló vezére, Egry Ferenc szenátor és Korláth Énéire -dir. nemzetgyűlési képviselő, továbbá jaokky Károly tartománygyülési képviselő, Kerekes István űr., az országos keresztény- szocialista párt ruszinszkói elnöke, Czübur Sándor járási képviselőtestületi tag s R. Vo- záry Aladár és Bodáky István dr. ügyvezetők. A népes gyűlésen harminc rendőr vonult föl. Kerekes István lendületes szavakkal nyitotta meg az ülést. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után Egry szenátor, a ruszinszkói magyarság daliás vezére emelkedett szólásra. Egr# szenátor beszéde — Az egész világon — úgymond — az emberi gonoszság üli orgiáit. Az emberiség leiborul az aranyborjú előtt, Európa győztes államai a legjobbak verejtékéből kipréselendő aranyon veszekszenek Hágában. Európában háromféle nép van: győztes, legyőzött és az ég és föld között lebegő kisebbségek. A győztesek kapzsiságától ludbőrözik a szegény legyőzőitek háta, de a győztesek lelkiismerete nem nyugodt. A rossz lelkiismeret arra készteti őket, hogy fegyverkezzenek, hogy népük verejtékes munkájának minden gyümölcsét milliós hadiseregekre, ember gyilkoló szerszámokra fecséreljék. Lehet ott boldog a nép, ahol a nagyhatalmi hóbortért tönkremegy az ipar. kereskedelem, mert olyan vámhatárokat vontak egymás közé az államok, mely határokon a gyűlölet és a nyomor épít falat? A monarchiáiban naggyá hizlalt cseh ipar a határokon túl egyre veszíti piacait, a hazai piac nem elég s igy ipari válság felé sodródik. A szenátor jellemzi Ruszinszkó általános gazdasági leromlását, melyért az agrárpártot teszi felelőssé. Ebben a reménytelen gazdasági helyzetben a magyarság csak úgy állhat meg, mondotta, ha az egység szelleme hatja át. A magyar kisgazdatársadalom első tényezője a magyar faji jelleg megőrzésének. A kis- ga®datársadalom a magyar jelen és jövő erős vára. Ha tiz esztendő tengernyi szenvedését hősi kitartással viseltük idáig, elviseljük addig is, amig Ruszinszkó ege napeugaras lesz. Korláth képviselő beszámolója A hosszas tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd után Korláth Endre dr. nemzetgyűlési képviselő tartott beszámolót: Az autonómia kérdésében mindent elkövetnek — mondotta többek között —, hogy az csak a békeszerződésben és az alkotmányA prágai ErzsébeMeányottSiosi mé0 fölvehet egy vagy két leányt lakói közé. A Szakáll Hajnalka odaadó vezetése alatt álló, otthonosan, kényelmesen berendezett, tiszta lányotthon ideális lakóhelye a hazai meleg fészekből kiszakadó diáklányoknak, akik itt nemcsak kedves otthont kapnak, hanem egyúttal gyengéd anyai föliigyeleiben is részesülnek. Mindazon magyar szülők, akik egyetemi hallgató leányok részére az idegenben nemcsak lakást, hanem anyahelyettest i# akarnak adni, forduljanak bizalommal az Er- zsébu-odhon gondnokához, Szakáll Hajnalka urhclgyhöz (Praha II, Krakovskí. 7, íí. udvar, II. em.). Az otthon az anyai felügyelet mellett lakást, fűtést, világítást, takarítást, zongorahasználatot s reggelit nyújt lakóinak. A havi díj reggelivel 220 korona, a zongora és a fürdő használatáért jön ( '-'Ív dij fizetendő. Az Erzsi1 betoU„ „i Prága szivében, ;» Veneel-tér egyik J egel ők előbb csen d e s ni éllék u ccájáha ti, vagyis a csehszlovák főváros legcentráli- - ■. - M fekszik. törvényiben létezzék, a gyakorlatban azonban nem. Éles kritika alá veszi a kormány bankpolitikáját, melynek eredménye a ru- sainiszkói bankuzöora és a 12—16 százalékig emelkedő kamatláb. Egy- magyar bank felállításának előkészületei a központi pártvezetőség részéről már négy év óta folynak. Remélhető, hogy a nagyjelentőségű probléma a megvalósulás stádiumába jut. Hosszabban időz a kulturális kérdések mellett, hangsúlyozva, hogy az iskoláztatásnak csak akkor lehet eredménye, ha az oktatás magyar nyelven 'és magyar szelemben történik. Jellemezte Csehszlovákia agrárpolitikájának kétszínűségét, mely Románia és Jugoszlávia agrárérdekeiért politikai számításból bármikor feláldozza a belföldi mezőgazdaság érdekeit. A magyar ellenzék részére az ellenzékieskedés nem cél és program — mondotta — hanem csak helyzetkényszer és eszköz jogaink elismertetése érdekében. . Egyszer mi is megpróbáltunk kormánypolitikát folytatni, mondotta a képviselő, leültünk tárgyalni a kormánnyal, mert mindent meg akartunk kibérelni magyar népünk érdekében. Reméltük, hogy — ha a kormány szekerét fogjuk tolni — mégás csak lesz a magyarnak állampolgársága, lesz része a földreformban, lesz megélhetése, boldogulása. És szinte tetszelegtünk már abban a tudatban, hogy kormán ytámogatők leszünk; És- mi lett a vége? Rá kellett jönnünk arra, hogy Svehla, Hodzsa csufiil be akarnak csapni bennünket, mert nem az igazi megértés, nem az igazi agrárérdek vezette őket velünk való tárgyalásaikban, hanem az, hogy Magyarországnak ártsanak és MaigyaTország ellen állíthassanak fel vám- sorompókat. Ez után a csalódás után természetesen egyetlenegy gerinces magyarnak sem lehet gondolnia kormánytámogatásra megfelelő garanciák nélkül. Egyet elfelejtenek azok, akik minket először koldussá szeretnének tenni, aztán pedig megalázni. Elfelejtik azt, hogy mi a szegény kurucoknak vagyunk az utódai. Elfelejtik, hogy rajtunk már török, tatár, osztrák töltötte ki hosszúját, de az évszázados szenvedésekben csak szivósabbakká, el- ilenállóképesebbefcké váltunk. Megtanultunk tűrni, szenvedni, de meg nem hunyászkodunk, jogainkról soha le nem mondunk. Az orkán szerű tapssal megszakított beszéd további folyamán Korláth Benes külpolitikáját ostorozta. Ez a kétes értékű politika nemcsak a Ruszinszkó léletére veszélyes ukrán törekvések ismert támogatásában, hanem a Romániával és Jugoszláviával újabban kötött katonai izü szerződésekben nyilvánul meg. A esüggedésre nincs okunk, mondta végül a képviselő, mert a müveit világ felfigyelése meg fogja hozni a ruszinszkói magyarság jobb jövőjét, amelyért épp most kell a legerőteljesebben, a 1 egösszefogóbban küzdeni, amikor a világ figyelme már felénk irányul. Óriási ováció fogadta a nagyszabású be szédet. HoEcky a tartománygyBlés munkájáról Hokky Károly, a szövetkezett magyar pártok keresztényszociallisfa tartománygyülési képviselőije, az országos képviselőtestület cseh agrárpárt'} tagjait kárhoztatta a mszia- ezkói országos gazdálkodás hibáiért. Az országos választmányban és a tartó- mán ygyü lésen számítottunk arra — mondotta többek közt Hokky —, hogy reális és a nép jólétét célzó indít ványaink és javaslataink nem utasíthatók el azzal az indokkal, hogy nincs pénz a nép gazdasági, egészség- ügyi és kulturális szükségleteire. Igenis vannak pénzforrásaink. Olt vannak a Ruszin szívóban fekvő óriási kincstári erdőbirto- kok, melyekből 20 millió haszna van az államnak, de más gazdálkodás mellett akár 60—80—100 millió is lehetne. Ott vannak a rengeteg hasznot hozó szlati- mai sóbányák, vagy ott van a dohánytermelés, mely egy, már több évvel ezelőtt nyilvánosságra jutott hiteles kimutatás szerint is 800 millió koronát jövedelmezett s ma talán 1 miíllliárdnál is többet jövedelmez évről évre. Ez a jövedelem Szlovenszkó és Ruszinszkó termeléséből fut be az államkasszába. Mindez nem használt semmit: javaslatainkat az agrárok leszavazták. Hokky beszéde mély hatást váltott ki a hallgatóságból, mely öt beszéde végeztével lelkesen éljenezte. A járási képviselőtestület működéséről Czi'bur Sándor számolt be. Szakszerű fejtegetéseit élénk tetszésnyilvánításokkal kísérték és nagy megelégedéssel fogadták. Az utolsó szónok R. Vozáry Aladár volt, aki eleven temperamentummal és biztos szónoki készséggel beszélt a csehszlovákiai magyaroknak a budapesti világkongresszusról való távolmaradásáról: összejöttek öt világrész szétszórt magyarjai — mondotta többek közt —, hogy megmondják egymásnak és kinyilatkoztassák a nagyvilág előtt: „Magyarok voltunk és magyarok maradunk!“ öt világrész képviseltette magát ezen a kongresszuson, csak mi, utódállambeli magyarok nem mehettünk el oda. Pedig mi ás magyarok, külföldi magyarok vagyunk. Nem mehettünk el, mert minket itt más elbírálás alá vesznek, mint a többi külföldi magyarokat uj hazájukban. Tiz évvel ezelőtt elsodort bennünket Trianon. Ellene nem tehettünk, nem szabira, tennünk semmit. De magyarságunk jogát Trianon sem veheti el tőlünk. A hallgatóság kitörő lelkesedéssel fogadta Vozáry szavait, majd Kerekes dr. berekesz- tetíe a három óráig tartó, magas színvonalú gyűlést. A Bremen elődei hetven esztendővel ezelőtt Négyezertonnás „sima fedélzettel**, olajlámpával, faládában elhelyezett „fürdőszobával**, büdös birkahússal és száraz kenyérrel, amelyet negyvenfokos hőségben as fekete ruhában kellett elfogyasztani A gyors fejlődés Mzas korszakit éljük, amikor minden rohan és változik és mi magunk is változunk és rohanunk. Az ilyen kor egész természetesen nagy súlyt vet arra, hogy ez a rohanás meglehetős kényelmesen történjék, tehát a közlekedési eszközök terén tapasztalható a legnagyobb fellendülés. Fél évszázaddal ezelőtt azonban ez még egészen másképp volt. Álékor még nem volt élvezet az utazás, nem volt üdülés és szórakozás, hanem ellenkezőleg, a legnagyobb nélkülözéseket jelentette, kényelmetlenséget, és amellett nagyon nagy költekezést Az első hafóóriás, amely azonban nem tudott úszni A Bremen 46.000 tonnás, a Mauretania, amely a Cunard-Line birtokában van és amely a Bremen- nel versenyre kelt, hogy az óceán kék szalagját visszahódítsa, 32.000 tonnás, az olyan Amerikát járó óceángőzös pedig, amely csak 15.000 tonnás, kicsinek számit már. Ezzel szemben a Cumard-Li- ne 1860. évi vezérhajői, a „Scotia“ és a „Java" a maguk 4000 tonnájával annakidején valóságos monstrumoknak tűntek az emberek szemében. (Az ötvenes években ugyan megkísérelték 20.000 tonnás hajé építését, készen is lett, el is nevezték a szörnyalkotást Great Eastem-nek, csak éppen használni nem lehetett szegényt és igy csak építőjének hallatlan merészsége miatt tarthat számot a megemlítésre). A Scotia és a Java úgynevezett „simafedeTü hajók" voltak, ami azt jelentette, hogy az utasok a fedélzeten ki voltak téve a szélvihar és a hullámzás minden szeszélyének, hiányzott minden vé- dőépitmény és a kissé hullámzásban lévő tenger még végigsöpört a hajón. Az utasoknak tehát a hajó belsejébe kellett menekülniök, hogyha nem akartak a tengerbe sodródni. Esetleg a kerékszekrények mögött húzódhattak meg, de csak akkor, ha a szél elölről fújt Kellemes fekvésről, napozásról, olvasásról, vagy éppen flörtölésről kényelmes székekben persze szó sem lehetett és ha a fedélzeten maradt az utas, állandóan menekülni kellett a hideg és sós zuhany elől, ami különösen télidőben lehetett igen vidám mulatság. Élet a szalonban Ha pedig szerencsétlen átfagyott és átázott ame- rikánus a fedélzetről a hajó belsejébe menekült, bizony ott nem kellett nehéz problémát megoldania, hogy hová menjen, az olvasóterembe-e, vagy inkább a dohányzóba, a télikertbe, vagy a kávéházba. Ilyen probléma egyáltalán nem merült fel. Egyetlen úgynevezett „szalon" volt csak ugyanis a hajó végében, (ahol legjobban ingadozott a talaj) és ez a szalón mindennek inkább nevezhető volt, mint dohányzónak, mert tüzveszede- lem miatt a dohányzás szigorúan tilos volt. (A mai hölgyek nem bírták volna ki a megpróbáltatást.) Tegyük fel, hogy az át fázott vendéget nem melegítette volna fel eléggé a nyomorult kis vaskályha lüe forró groggal akarta volna belülről fokozni a meleget, szintén rosszul járt volna, mert a hajón az étkezési órákon és az este szervírozolt altatópuneson kívül semmiféle enni- és innivalóhoz nem lehetett jutni. Mi már nem is tudjuk megítélni azt a nagy kényelmet, amelyet az elektromos világítás nyújt, abban az időben a „szalonban" néhány olajlámpa pislákolt, több bűzt, mint fényt terjesztve. Különösen háborgó tengeren játszódtak le kedves jelenetek a szalonban, ahol csak hosszn középső asztal volt és a falak mentén keskeny, kényelmetlen di- vány. Minthogy pedig a kabinok e körül az egyetlen tartózkodási helyiség körül feküdtek, az étkezésnél ülő utasok, például, akarva, nem akarva, hallották a kabinjaikban vergődő tengeri beingok jajgatását és „csuklását". Persze, ez nem volt túlságosan étvágygerjesztő, annál kevésbé, mert az evés a mi fogalmaink szerint amúgy is lehetetlen volt. Leginkább ugyanis birkát találtak fel, amelynek szaga vetekedett az olajlámpák illatával. Friss kenyér csak néha akadt és * száraz kenyér néha nyüzsgőit a mozgékony lakóktól. A kabinok két- és többágyasak voltaik, emellett azonban olyan szükek. hogy a mosdó alkalmatosságának már alig jutott hely. Fürdő? A valóságban — lehetett fürdeni. A fedélzeten volt egy faláda, ebben volt egy faputtony, amelyet kívánságra sós vagy édes vízzel töltöttek meg. De a ládában kellett vetkőzni és öltözni. Pizsáma akkor még nem volt és nem egészen szalonképes öltözékben egy Royal Mail „óoeánjáró“ megszentelt fedélzetén átfutni, egyenlő lett volna a szentség- töréssel Ha ez a pompás fürdőszoba éppen nem volt használatban, akkor dohányzónak lehetett használni, aminek különösen ro6ez időben volt nagy jelentősége. Szuez aranynapiai Külön osztályba tartoztak a P. and 0. trópusi gőzösök, amelyek Kelet-Indiával közlekedtek (a Peninsular and Orientál Steamship Companynak, a ma is vezető keleti angol hajóstársaságnak a hajói), amelyek a csatorna megnyitása előtt Sueztől jártak India felé. Az utasoknak Angliából vagy Triesztből előbb Alexandriába kellett hajózniok, innen Kairón keresztül a Vörös-tengerig tovább szárazföldön. Ennek az a kellemetlen oldala is megvolt, hogy Suezben néha napokig kellett várni összeköttetésre, még pedig valamely mocskos vendégfogadóban, ahol semmi kényelem nem volt. Azonkívül Sueznek akkor még nem volt kikötője, tehát u nyílt tengeren veszteglő hajót csak több órán át tartó evezéssel lehetett elérni. Ez a teljesen megbízhatatlan tengeri hullámjárások mellett egyáltalán nem volt nagy élvezet, amellett az utas teljesen ki volt szolgáltatva a színes evezősök szemérmetlen zsarolásának. Aki járt már a Keleten, az tudja, mit jelent ez. Ha végre sikerült elérni a gőzöst, csomagveszteség nélkül, amely ritkán fordult elő, akkor megkezdődtek a trópusi vidékek forrósága által megszázszorozott kínok, amelyeket még a komfort hiánya is fokozott. A nap ellen egyetlen alkalmatosság védett a sima fedélzeten: a kifeszitett „napvitorla", amely épp oly szánalmas eszköznek bizonyult, a hőség ellen, mint az atlanti hajók rendszabályai a hideg ellen. Mai hajóink prom©nádjainak fatetőzetei, amelyeket „napfedélzet‘‘-nek neveznek, nagyon későn találtak alkalmazást. Német hajókon először a kilencvenes évek közepe táján alkalmazták, még pedig az Angliában épült Columbiá-n és a Hamburg—Amerika vonal Auguste Victoria-ján. A oeltemyő alatt persze borzalmas hőség gyűlt ösz- sze, különösen a Vörös-tengeren és bizony az utasok szívesen fogyasztottak volna jéghideg hűsítő italokat, azonban itt sem lehetett enni és inni kapni étkezési időn kívül és az északról importált természetes jéggel, amely csakhamar elolvadt, amúgy is nagyon takarékoekodtak a hajón. Jég- behütött coctail-nak akkor még hire sem voR. Napirend a trópusokon Igen eredeti volt a napirend az ilyen P. and 0.-hajón. Reggel hat órakor teát vagy kávét szolgáltak fel, amelyet ajánlatos volt elfogyasztani, mert kilenc óráig sem egy korty italt, sem egy falat ételt nem lehetett szerezni. Ezután nyolc óráig az utasok rendelkezésére állott a fedélzet, majd kilenc órakor következett a villásreggeli, amelyhez teán kívül snapszot is adtak, ami ilyen nagy hőségben igen praktikus észjárásra vallott. Tizenegy órakor következett a „tiffin", vagyis indiai második villásreggeli, hússal és borral, négy órakor pedig az ebéd, amelynél 40 fokos hőségben is fekete ruhában kellett megjelenni. Az ebédhez is adtak bori. Kilenc órakor az itasok újra teát kaplak, utána egy pohár konyakot vízzel. Tiz órakor szigorúan eloltottak minden lámpát, a kabinokban is és aki nem akart sötétben kuksolni a fedélzeten és azután a kabinba botorkálni, annak sietnie kellett. Mégis csak haladt valamit a világ hetven esztendő ót*.
