Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-29 / 195. (2120.) szám
6 1929 augusztus 29, oflfltfettk. ■■■JB1IH1MM—————— Az ókori alchimistáktól a mai aranycsináíókig Lehet-e a modern technika segélyével aranyat előállítani? A modern gazdasági életnek az olcsó energiaforrás is aranyat jelent. S miután a kémikusok megállapították, hogy minden egyes elem atomja a hidrogén atomjának különböző arányú összetételéből áll (például egy szénatom 12 hidrogénatom összetétele), önmagától egy hatalmas technikai perspektíva áll előttünk. A folyton kutató, messzi célokat kergető parányi embert minden korban más célok vezérelték. Az ókori Rómát és Athént a mérhetetlen kóditásvágy jellemzi, a középkori Olaszország a szellem és művészet diadaláért rajong, a XVIII—XIX. század emberében a tiszta örömök kutatása és a haladniakarás az uralkodó motívumok. De bármelyik kor emberét figyeljük is meg, mindegyikben egy közös vonást találunk: a hafcalomravágyást s ennek legegyszerűbb eszközét, az arany után való vágyakozást. Ez a vágy az ókori rabszolgában éppen úgy megvolt, mint a XX. század felvilágosodott emberében, igy talán nem érdektelen arra a kérdésre felelni, lehet-e a fény, pompa és a hatalom eszközét, az aranyat nem a középkori alchimista naiv kutatásával hanem a modern technika segélyével előállítani? Az aranycsinálás gondolata csaknem ugyanolyan régi, mint maga az emberiség, amennyiben a régi hieroglifák nyomán ismeretes, hogy Egyiptomban számtalan kémiai műveletet és elemet, ismertek s a templomokkal kapcsolatos laboratóriumokban már kutatták azon eljárásokat, melyek az aranyat adták volna. Az aichimiától a kémiáig A IX. századtól körülbelül a XVIII. század végéig az egész világon foglalkoznak az aranycsinálás gondolatával, de az alchimisták bár felhasználtak minden lehető kémiai eljárást, —• céljukat nem érték el, ami természetes is, mert az elemek s ezek között az arany is önálló kémiai tényezők melyeknek egymásra való átalakítása lehetetlen. Mindennek dacára, az alchimisták nem dolgoztak hiába, kutatásaik közben számtalan elemet, uj anyagokat, kémiai eljárásokat fedeztek fel, aminek hasznát- és gazdasági előnyeit még a mai napig is élvezi az emberiség. A technikai alkotásokban gazdag XIX. században alakul ki a tudományos értelemben vett. kémia, számtalan elemet és vegyületet- állítanak elő, megállapítják a gázok mozgáselméletét, a molekulák és az atomok mibenlétét. A múlt század elejéin Pront angol orvos azt a zseniális felfedezést teszi, hogy az elemek atom súlya (az illető anyag képzelhető legkisebb részecskéjének súlya) arányos sokszorsa a hidrogén atomsulyának. Mindezek ellenére, a modern kémia egészen a legutóbbi időkig nem tudott olyan támpontot nyújtani, mely az elemek egymásra való átalakíthatóságát lehetségessé teszi. Annál inkább figyelmreméltók azok a tudományos kutatások és kisérletek, melyek napjainkban részben a charlottenburgi, részben a londoni egyetemeken folynak, s melyek a már néhány évvel ezelőtt általánosan ismert atoméletet is megdöntötték. Szerintük az atom nem más, mint elektromos jelenség s maga az atom pozititv elektromossággal töltött magból és a körülötte levő negatív töltésű elektromossággal töltött magból áll. Az elektronok szédítő sebességgel, de a fizikai törvényszabta pályán keringenek a mag körül s évekig tartó kisér- letekkel megállipitották azt is, hogy minden egyes elem atomjában az elektronok más és más számarányban foglalnak helyet. Például a higany 80, az arany 79 elektrónegységből áll. Atomrepesztés Ez az elméleti meggondolás vezette aztán a kémikusokat arra, hogy megfelelő eljárásokkal atomrepesztést végezzenek s igy értékes uj anyagok, tehát arany is előállítható legyen. Könnyen elképzelhető, hogyha a higany atomjának 80 elektronja közül egyet sikerült szétrombolni, ugv a 79 elektrónértékü uj anyagot, az aranyat kapjuk. Amint láttuk, az ismertetett atomelmélet elektromos jelenség, igy az anyagban helyet- foglaló mag és a körülötte forgó elektronok között mágneses erők működnek. Tehát, ha atomrepesztést akarunk végezni, szükséges, hogy feltűnően nagy elektromos erővel legyőzzük az atomban uralkodó mágneses erőt. Sajnos azonban, ez az energia oly nagy, (egy négyzetcentiméter felületű anyaghoz ötmillió erőmező szükséges), hogy a technika egyelőre ennek csak tizedrészét tudja produkálni, minthogy azonban az elektrotechnika napról napra uj eredményeket ér el, a szóbanforgó energia- mennyiség előállítása nem lehet kétséges. Mindennek dacára a londoni laboratóriumban Rutherfordnak sikerült a közelmúltban néhány elem (alumium, nátrium és foszfor) elektronjait szétrepeszteni s ezáltal uj elemeket nyerni. 1924-ben A. Miethenek, a charlottenburgi műegyetem tanárának sikerült a higany atom- repesztése és mesterséges aranyat állított elő. Az uj arany Miethc kísérleténél egy higanylámpát használt fel, melyen rendkívül magasfeszültségű elektromos áramot bocsátott át. Kísérletét aztán több lámpával egyidejűleg is megismételte a az analizálásnál egytized milligram aranyat talált, melynek értéke azonban nem volt arányban az elhasznált elektromos energiával, ellenben igazolta az atomrepesztés lehetőségét. A mestersége arany előállításának tehát rgyszerü gondolatmenet© az, hogy r, higany 80 elektronjából egyet szót kell rombolnunk, sajnos azonban napjainkban nem rendelkezünk még a szükséges energiával. A kisérletek alkalmával megpróbálkoztak a rádiummal is mint erőforrással, sikerült is az alumínium elektrónjit úgy repeszteni, hogy az álommá vált. Ha megtaláljuk azon erőforrást, mely az elektrónok bontását lehetővé teszi, úgy értéktelen anyagokból az arannyal egyenértékű anyagokat nyerhetünk. — A vízből könnyen előállítható a hidrogén, s ha a hidrogén atomjait egyesíteni tudjuk, —- úgy az szenet eredményez. (. j.) Iissa városát a földhivatali kirendeltség rendelete értelmében többmilliós kár éri — Kassa város tanácsának ülése — Kassa, augusztus 28. (Kassai szerkesztőségünk telefon jelentése.) Kassa város tanácsa tegnap délután tartotta a nyári szünet után első rendes ülését. A tanácsülésen megjelent egy vezérkari ezredes is, aki Snejdarek generális megbízásából felkérte a tanácsot, hogy Petain francia hadseregfelügyelő Kassára érkezésénél a város képviseltesse magát és a tiszteletére rendezendő teaestélyen jelenjen meg. Petain vasárnap érkezik Kassára a nagy hadgyakorlatok alkalmaiból, amelyek Gátszéos és Varannó között fognak lefolyni. Francisey erdőtanácsos közölte a tanáccsal, hogy az eperjesi földhivatali kirendeltség átiratban felkérte a városi tanácsot, hogy a város jekelfalusi és kojsói föld- és erdő- birtokából háromszáz holdat parcellázzon szét és hogy a város egv hónapon belül állapodjon meg a parcellákat venni szándékozókkal a vételár tekintetében, mert ellenkező esetben a földhivatal fogja ezt a saját hatásköréiben elintézni. Wirth Gyula keresztényszocialista tanácstag szerint a földihivatali kirendeltség rendelete következtében a várost többmillió koronás károsodás éri. Meg kell állapítani, kit terhel a felelősség, mivel annakidején a birtokcserét a földhivatal jóváhagyta és nem kívánt élni a parcellázás jogával, mig a birtokcsere megtörténte után utólagosan hozott olyértelmü határozatot az eperjesi földhivatali kirendeltség, hogy ezerháromszáz hold bírt okterületet a földhivatal által összeírt igénylőknek adjon el a város. Wirth javasolta, hogy a város panasszal éljen az eljárás ellen. A tanács az eperjesi földhivatalnál való közbenjárásra kiküldte Miutnyánszky polgármestert és Francisey er- dőtanácsost. Vukovics Károly, az építkezési ügyosztály vezetője a szociális ház építési munkálataira beérkezett ajánlatokról referált. Eredetileg a város kétmillió koronában szabta meg az építkezés költségét, de a legolcsóbb ajánlat is hárommilliőkétszázhuszezer koronáról szól, tehát közel másfélmillió koronás többletkiadásról van szó. Blanár Béla dr. magyar nemzeti párti tanácstag a közgyűlés és a pénzügyi bizottság elé kívánja terjeszteni ezt az építkezési ügyet, vájjon kivánja-e a képviselőtestület az ösz- szes tervbevett intézményeket a létesítendő szociális házban elhelyezni és megszavazza-e az ezen célra előirányzott kétmillió koronán felüli összeget. A tanács úgy határozott, hogy az egész ügyet a közgyűlés elé terjeszti. A Rákóczi-körut meghosszabbításával kapcsolatban a telektulajdonos által beterjesztett parcellázási kérelmet a tanács engedélyezte. A magnezit-ipar rt. ama kérelmét, hogy a magnezit-földeken további kutatásokat végezhessen, a tanács engedélyezte. A DIÁKKONGRESSZUS ELÉ Irta: GYŐRI DEZSŐ Keit hét választ el a csehszlovákiai magyar diákság érsekujvári országos kongresszusától: érthető, hogy az ifjúsági ügyek iránti érdeklődés kezd a tetőfokra hágni. Ameny- nyáire értékes az ifjúság számára ez a szokatlan figyelem és érdeklődés, annyira súlyos felelősséggel is jár: a diákságra egy ország magyarságának szeme néz s a diákságnak tudnia kell, hogy erre az érdeklődésre csak egyetlen komoly és helyes felelettel válaszolhat. Ez a válasz pedig nem lehet más, mint a következő esztendőre szóló munkaprogramnak olyan határozottan, olyan körültekintően és olyan rokonszenvesen kidolgozott megépítése, hogy annak hallatára az önkéntelen elismerés és helyeslés tetszésnyilvánítása zúgja rá az áment. A diákszövetség újvári kongresszusát éppen ezért a maii helyzet figyelemhevét elével a világnézeti viták, a személyes motívumokkal fütött nézeteltérések éis a dliákcsoportok hatalmi mérkőzésének arénája helyett a reális magyar munkaakarat parlamentjévé kell avatni. A kongresszust nem szabad bűnös könnyelműséggel vagy harcias hetykeségből >a terméketlen teóriák összecsapásának porondjává lealacsonyítani, de az any- nyira hiányzó gyakorlati munka templomává kell fölemelni. Újváron ne az a szellem uralkodjék a delegátusok között, hogy mi volt a múltban és ki találta föl a bölcsesség kövét, avagy hogy ki veri jobban a mellét a magyarságában, hanem az, amelyik azt mondja: nézzük, milyen gyakorlati munkával tudjuk a magyar diák érdek védelem megépi lésén keresztül a magyarság érdek- védelmiét szolgálni. A magyar gondolat és a szociális igazságkeresés ma már olyan közös alap a diákság számára, hogy igazán itt az ideje, hogy ne a „ki mit gondol", de a „ká mit tud" kérdésére akarjanak már pozitív feleletet adni. Nem abból fog kinőni a ma- gyair diákság jobb esztendeje, hogy ki menynyi kritizál és vélekedik, de egyes egyediül abból, hogy ki mennyi gyakorlati 'és reális munkát vállal magára a közös ügy érdekéiben. A közelmúlt szellemi csatározásai megmutatták, hogy ez a fiatalság jó magyar a vitatkozásban és a szónoklásban, a jövő esztendő azt mutassa meg, hogy jó magyar a cselekedetekben s a kitűzött programok végrehajtásában is. Érsekújvár előtt be kell zárni a Janus- templom kapuit s a munka békéjében csak egy nemes versenyben keljenek bírókra a diákcsoiportok tagjai: a cselekedetek komolyságát és önzetlenségét követelő vállalásában. Nem a kecske gyapján keld veszekedni. Dolgozni kel a magyar diákságnak a magyar diákságért s a magyar jövőért. A kongresszus kapuján lebegjen ott ez a felírás: Tibi aras, tdibi seris. Magatoknak szántotok és magatoknak vettek, fiuk. Legyen hát a telketek jó föld és vessetek beléje jó magot. Legyen szabad nekem fölemlíteni néhány olyan, gyakorlati megoldást sürgető és óhajtó kérdést, aminek megoldásában váll váll mellett dolgozhat minden magyar diák: 1. a magyar nemzeti értéket jelenítő szaktudás emelésére szolgáló szemináriumok ■rendszeres!lése az egyetemi városokban, 2. a reális elhelyezkedési lehetőségek biztosítására szolgáló tevékenység az egyes szakszemináriu mokban, 3. az egyetemet végzett ifjak elhelyezéséről gondoskodó szerv, egy referátus felállítása, mely elkészítené a diiákkatasztert s összemüködtne a felnőttek hasonló célú párhuzamos elhelyező szervével, 4. a diákság aktív segítsége a tervbe vett ni enzas Következet létrehozásában, 5. a diákság- részvétele a menza segélyeket biz l esi tó adományok megszerzésében, 6. a szabadegyetemek rendis zereeitéoe föl- nőtt szakelőadók bevonásával, 7. a hiányzó diáksajtő megteremtése, 8. a diákság részvétele a magyar társadalmi és kulturális élet meglévő keretein 'belil, 9. a diiálvszoc'iális kérdés hathatósabb rendezése, 10. a diák kuli n ralis kérdések, diákkönyvtárak felóMtása «tb. A sokkal mozgékonyabb és aktívabb főiskolás cserkész- és sairlósalakulatokra is számos gyakorlati magyar ifjúsági kérdés rendezése és munkája vár: 1. a diákoserkészcsapatokkal való fokozott együftmüködiés és ezek támogatása, 2. iparos- és kereskedőcserkészceapatok alakítása lehetőleg minden magyarlakta városiban, 3. cserkészcsapatok alakítása a nem magyar iskolába járó magyar nemzetiségű diákok részére, amit a kanderstegi egyezmény lehetővé tesz, 4. az ifjúsági cserkészlap, a A Mi Lapurak további fejlesztése és terjesztése s anyagi bázisának emelése, 5. a főiskolás cserkészek rendszeres kiképzése társadalmi vezető emberekké, 6. a regös-járások és falusi vándorlások további fejlesztése, a cserkészet magyarrá reformálása a gombaszögi elvek alapján, 7. a cserkészet iránt érdeklődő felnőtteknek cserkészvezetővé való . kiképzése olyan helyeken, ahol cserkészcsapat alakulására kilátás van, 8. egyetemes szlovenszkói magyar oser- készösszejö vetetek, ank ét ok és táborozások megrendezése stb. A felnőtt magyar társadalom felé pedig csak egyetlen kérést: és ez a következő: ahol az ifjúságban jószándékot, munkakedvet, kezdeményező erőt és munkavágyat látnak, — még ha az nem is mindig jelentkezik hibátlan formában, mindenki számára érthető megfogalmazásban, sőt néha épp a heves birálát negatív ruhájában lép elő — ott keressék meg a jót és ne feledjék, hogy a jó tulajdonságok felhasználása és kifejlesztése a legszebb és legcélravezetőbb munka. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kritika, sőt szükség esetén a legerősebb kritika joga meg ne illetné a társadalmat: én hiszem azt, hogy egy nyugodt légkörben, gyakorlati magyar munkán dolgozva kéz a kézben, a mai magyar ifjúság nemcsak elbírja, de meg is kívánja az objektív kritikát. Csak azt ne feledjük el soha, hogy egy-két esztendő múlva ezekből a fiukból fiatal tanárok, orvosok, mérnökök, ügyvédek lesznek: felnőtt tagjai a magyar társadalomnak, akiknek helyzeti és főleg dinamikai energiája az a ,, forrás, amelyből folytonosan megújul és meg kell újulnia a magyar társadalom erőinek. Ezeket a friss energiákat kapcsoljuk be már egyetemi éveik alatt minél szorosabban a magyar társadalom vérkeringésébe. Társadalmi és kulturális egyesületeinkben ne zárjuk el előlük a munka és kibontakozási lehetőség útjait, hanem ellenkezőleg, ahol ilyen fiatal munkaerő jelentkezik, adjunk neki teret a felnőttek soraiban Távol áll tőlem, hogy azt mondjam, hogy a fiatalság olyan szaibadijegy, amely többet ér az életharcban, mint az életbölcsessóg és a tudás higgadtsága. De semmiesetr© se helyes az a felfogás, amelyik azt hirdeti, hogy a férfi csak a harminc évnél vagy az ősz hajnál kezdődik. Negyvennyolcat és a magyar nemzeti kultúra nagy megszületését — ne feledjük el — egy Petőfi, Jókai, Vasvári és társaik akkor csinálták meg történelemmé és pedig dicsőséges történelemmé, mikor legtöbbjük jóval közelebb volt a húszhoz, mint a harminchoz. Én azt hirdetem, hogy a fiatalság nem kiváltság, de kötelesség. A fiatalságot azonban kötelessége teljesítésében a társadalomnak nem gátolnia, de segítenie kell. A magyar munkában együttérző, emberséges közösségben lehet dolgozó testvére a magyar a magyarnak. Ha a fiatalság Újváron azt fogja odakiáltani a magyar társadalomnak, hogy: azért akarunk tanulni és dolgozni, hogy egy a mainál jobb, szebb és boldogabb magyar jövőt építhessünk a magyar folytatás számára, akkor a társadalom nyugodtan kivánliat ehhez az akarathoz jó munkát s akkor vissza!elelhet a fiataloknak a régi magyar költő szavaival: „Legyen minden magyar utód küliömib ember, mint apja volt." Aki nem akarja a munkát, azt figyelmeztethetjük: ne jöjjön el a kongresszusra. Mert a jelek arra mutatnak, hogy a rendbontóknak, a dologker ülőknek és a meddő k ri ti Kálóknak Újvár becsületes, dolgos levegőjében nem lesz konjunktúrájuk: ezeket a dolgozni akaró dliáktömegek egységes ereje egyszerűen félre fogja lökni. Kívánom, hogy erre ne is kerüljön a sor s az újvári kongresszus olyan higgadt és impozáns mederben folyjon le, hogy a diákság iránti érdeklődéit jeges zuhany ne érje. Azt kell be h</.. myi la ni a diákságnak, hogy ezt a soronkivüb érdeklő- dióst megérdemelte és meg is érdemli a jövőben is. Kívánom a diákságnak, hogy: Úgy legyeid!
