Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-29 / 195. (2120.) szám

6 1929 augusztus 29, oflfltfettk. ■■■JB1IH1MM—————— Az ókori alchimistáktól a mai aranycsináíókig Lehet-e a modern technika segélyével aranyat előállítani? A modern gazdasági életnek az olcsó ener­giaforrás is aranyat jelent. S miután a kémi­kusok megállapították, hogy minden egyes elem atomja a hidrogén atomjának különböző arányú összetételéből áll (például egy szén­atom 12 hidrogénatom összetétele), önmagától egy hatalmas technikai perspektíva áll előt­tünk. A folyton kutató, messzi célokat kergető pa­rányi embert minden korban más célok ve­zérelték. Az ókori Rómát és Athént a mérhe­tetlen kóditásvágy jellemzi, a középkori Olasz­ország a szellem és művészet diadaláért ra­jong, a XVIII—XIX. század emberében a tiszta örömök kutatása és a haladniakarás az ural­kodó motívumok. De bármelyik kor emberét figyeljük is meg, mindegyikben egy közös vo­nást találunk: a hafcalomravágyást s ennek legegyszerűbb eszközét, az arany után való vágyakozást. Ez a vágy az ókori rabszolgá­ban éppen úgy megvolt, mint a XX. század felvilágosodott emberében, igy talán nem ér­dektelen arra a kérdésre felelni, lehet-e a fény, pompa és a hatalom eszközét, az aranyat nem a középkori alchimista naiv kutatásával ha­nem a modern technika segélyével előállítani? Az aranycsinálás gondolata csaknem ugyan­olyan régi, mint maga az emberiség, amennyi­ben a régi hieroglifák nyomán ismeretes, hogy Egyiptomban számtalan kémiai műveletet és elemet, ismertek s a templomokkal kapcsolatos laboratóriumokban már kutatták azon eljárá­sokat, melyek az aranyat adták volna. Az aichimiától a kémiáig A IX. századtól körülbelül a XVIII. század végéig az egész világon foglalkoznak az aranycsinálás gondolatával, de az alchimisták bár felhasználtak minden lehető kémiai eljá­rást, —• céljukat nem érték el, ami természe­tes is, mert az elemek s ezek között az arany is önálló kémiai tényezők melyeknek egymásra való átalakítása lehetetlen. Mindennek dacára, az alchimisták nem dolgoztak hiába, kutatá­saik közben számtalan elemet, uj anyagokat, kémiai eljárásokat fedeztek fel, aminek hasz­nát- és gazdasági előnyeit még a mai napig is élvezi az emberiség. A technikai alkotásokban gazdag XIX. szá­zadban alakul ki a tudományos értelemben vett. kémia, számtalan elemet és vegyületet- állíta­nak elő, megállapítják a gázok mozgáselméle­tét, a molekulák és az atomok mibenlétét. A múlt század elejéin Pront angol orvos azt a zseniális felfedezést teszi, hogy az elemek atom súlya (az illető anyag képzelhető legkisebb részecskéjének súlya) arányos sokszorsa a hidrogén atomsulyának. Mindezek ellenére, a modern kémia egészen a legutóbbi időkig nem tudott olyan támpontot nyújtani, mely az ele­mek egymásra való átalakíthatóságát lehetsé­gessé teszi. Annál inkább figyelmreméltók azok a tudo­mányos kutatások és kisérletek, melyek nap­jainkban részben a charlottenburgi, részben a londoni egyetemeken folynak, s melyek a már néhány évvel ezelőtt általánosan ismert atom­életet is megdöntötték. Szerintük az atom nem más, mint elektromos jelenség s maga az atom pozititv elektromossággal töltött magból és a körülötte levő negatív töltésű elektromosság­gal töltött magból áll. Az elektronok szédítő sebességgel, de a fizikai törvényszabta pályán keringenek a mag körül s évekig tartó kisér- letekkel megállipitották azt is, hogy minden egyes elem atomjában az elektronok más és más számarányban foglalnak helyet. Például a higany 80, az arany 79 elektrónegységből áll. Atomrepesztés Ez az elméleti meggondolás vezette aztán a kémikusokat arra, hogy megfelelő eljárások­kal atomrepesztést végezzenek s igy értékes uj anyagok, tehát arany is előállítható le­gyen. Könnyen elképzelhető, hogyha a higany atomjának 80 elektronja közül egyet sikerült szétrombolni, ugv a 79 elektrónértékü uj anya­got, az aranyat kapjuk. Amint láttuk, az ismertetett atomelmélet elektromos jelenség, igy az anyagban helyet- foglaló mag és a körülötte forgó elektronok között mágneses erők működnek. Tehát, ha atomrepesztést akarunk végezni, szükséges, hogy feltűnően nagy elektromos erővel legyőz­zük az atomban uralkodó mágneses erőt. Saj­nos azonban, ez az energia oly nagy, (egy négyzetcentiméter felületű anyaghoz ötmillió erőmező szükséges), hogy a technika egyelőre ennek csak tizedrészét tudja produkálni, mint­hogy azonban az elektrotechnika napról napra uj eredményeket ér el, a szóbanforgó energia- mennyiség előállítása nem lehet kétséges. Mindennek dacára a londoni laboratórium­ban Rutherfordnak sikerült a közelmúltban néhány elem (alumium, nátrium és foszfor) elektronjait szétrepeszteni s ezáltal uj eleme­ket nyerni. 1924-ben A. Miethenek, a charlottenburgi műegyetem tanárának sikerült a higany atom- repesztése és mesterséges aranyat állított elő. Az uj arany Miethc kísérleténél egy higanylámpát hasz­nált fel, melyen rendkívül magasfeszültségű elektromos áramot bocsátott át. Kísérletét az­tán több lámpával egyidejűleg is megismételte a az analizálásnál egytized milligram aranyat talált, melynek értéke azonban nem volt arány­ban az elhasznált elektromos energiával, el­lenben igazolta az atomrepesztés lehetőségét. A mestersége arany előállításának tehát rgyszerü gondolatmenet© az, hogy r, higany 80 elektronjából egyet szót kell rombolnunk, sajnos azonban napjainkban nem rendelkezünk még a szükséges energiával. A kisérletek al­kalmával megpróbálkoztak a rádiummal is mint erőforrással, sikerült is az alumínium elektrónjit úgy repeszteni, hogy az álommá vált. Ha megtaláljuk azon erőforrást, mely az elektrónok bontását lehetővé teszi, úgy ér­téktelen anyagokból az arannyal egyenértékű anyagokat nyerhetünk. — A vízből könnyen előállítható a hidrogén, s ha a hidrogén atom­jait egyesíteni tudjuk, —- úgy az szenet ered­ményez. (. j.) Iissa városát a földhivatali kirendeltség rendelete értelmében többmilliós kár éri — Kassa város tanácsának ülése — Kassa, augusztus 28. (Kassai szerkesztősé­günk telefon jelentése.) Kassa város tanácsa tegnap délután tartotta a nyári szünet után első rendes ülését. A tanácsülésen megjelent egy vezérkari ezredes is, aki Snejdarek generális megbízásából felkér­te a tanácsot, hogy Petain francia hadseregfelügyelő Kassára érkezésénél a város képviseltesse magát és a tiszteletére rendezendő teaestélyen je­lenjen meg. Petain vasárnap érkezik Kassára a nagy hadgyakorlatok alkalmaiból, amelyek Gátszéos és Varannó között fognak lefolyni. Francisey erdőtanácsos közölte a tanáccsal, hogy az eperjesi földhivatali kirendeltség át­iratban felkérte a városi tanácsot, hogy a város jekelfalusi és kojsói föld- és erdő- birtokából háromszáz holdat parcellázzon szét és hogy a város egv hónapon belül ál­lapodjon meg a parcellákat venni szándéko­zókkal a vételár tekintetében, mert ellenkező esetben a földhivatal fogja ezt a saját hatásköréiben elintézni. Wirth Gyula keresztényszocialista tanácstag szerint a földihivatali kirendeltség rendelete követ­keztében a várost többmillió koronás káro­sodás éri. Meg kell állapítani, kit terhel a felelősség, mivel annakidején a birtokcserét a földhiva­tal jóváhagyta és nem kívánt élni a parcellá­zás jogával, mig a birtokcsere megtörténte után utólagosan hozott olyértelmü határoza­tot az eperjesi földhivatali kirendeltség, hogy ezerháromszáz hold bírt okterületet a földhi­vatal által összeírt igénylőknek adjon el a vá­ros. Wirth javasolta, hogy a város panasszal éljen az eljárás ellen. A tanács az eperjesi földhivatalnál való közbenjárásra kiküldte Miutnyánszky polgármestert és Francisey er- dőtanácsost. Vukovics Károly, az építkezési ügyosztály vezetője a szociális ház építési munkálataira beér­kezett ajánlatokról referált. Eredetileg a város kétmillió koronában szab­ta meg az építkezés költségét, de a legolcsóbb ajánlat is hárommilliőkétszázhuszezer koro­náról szól, tehát közel másfélmillió koronás többletkiadás­ról van szó. Blanár Béla dr. magyar nemzeti párti tanács­tag a közgyűlés és a pénzügyi bizottság elé kívánja terjeszteni ezt az építkezési ügyet, vájjon kivánja-e a képviselőtestület az ösz- szes tervbevett intézményeket a létesíten­dő szociális házban elhelyezni és megsza­vazza-e az ezen célra előirányzott kétmillió koronán felüli összeget. A tanács úgy határozott, hogy az egész ügyet a közgyűlés elé terjeszti. A Rákóczi-körut meghosszabbításával kap­csolatban a telektulajdonos által beterjesztett parcellázási kérelmet a tanács engedélyezte. A magnezit-ipar rt. ama kérelmét, hogy a magnezit-földeken további kutatásokat vé­gezhessen, a tanács engedélyezte. A DIÁKKONGRESSZUS ELÉ Irta: GYŐRI DEZSŐ Keit hét választ el a csehszlovákiai magyar diákság érsekujvári országos kongresszusá­tól: érthető, hogy az ifjúsági ügyek iránti érdeklődés kezd a tetőfokra hágni. Ameny- nyáire értékes az ifjúság számára ez a szo­katlan figyelem és érdeklődés, annyira sú­lyos felelősséggel is jár: a diákságra egy ország magyarságának szeme néz s a diák­ságnak tudnia kell, hogy erre az érdeklődés­re csak egyetlen komoly és helyes felelettel válaszolhat. Ez a válasz pedig nem lehet más, mint a következő esztendőre szóló munkaprogramnak olyan határozottan, olyan körültekintően és olyan rokonszenvesen ki­dolgozott megépítése, hogy annak hallatára az önkéntelen elismerés és helyeslés tet­szésnyilvánítása zúgja rá az áment. A diákszövetség újvári kongresszusát ép­pen ezért a maii helyzet figyelemhevét elével a világnézeti viták, a személyes motívumok­kal fütött nézeteltérések éis a dliákcsoportok hatalmi mérkőzésének arénája helyett a reális magyar munkaakarat parlamentjévé kell avatni. A kongresszust nem szabad bű­nös könnyelműséggel vagy harcias hetyke­ségből >a terméketlen teóriák összecsapásá­nak porondjává lealacsonyítani, de az any- nyira hiányzó gyakorlati munka templomá­vá kell fölemelni. Újváron ne az a szellem uralkodjék a delegátusok között, hogy mi volt a múltban és ki találta föl a bölcsesség kövét, avagy hogy ki veri jobban a mellét a magyarságában, hanem az, amelyik azt mondja: nézzük, milyen gyakorlati munká­val tudjuk a magyar diák érdek védelem megépi lésén keresztül a magyarság érdek- védelmiét szolgálni. A magyar gondolat és a szociális igazságkeresés ma már olyan közös alap a diákság számára, hogy igazán itt az ideje, hogy ne a „ki mit gondol", de a „ká mit tud" kérdésére akarjanak már pozitív feleletet adni. Nem abból fog kinőni a ma- gyair diákság jobb esztendeje, hogy ki meny­nyi kritizál és vélekedik, de egyes egyediül abból, hogy ki mennyi gyakorlati 'és reális munkát vállal magára a közös ügy érdeké­iben. A közelmúlt szellemi csatározásai meg­mutatták, hogy ez a fiatalság jó magyar a vitatkozásban és a szónoklásban, a jövő esz­tendő azt mutassa meg, hogy jó magyar a cselekedetekben s a kitűzött programok végrehajtásában is. Érsekújvár előtt be kell zárni a Janus- templom kapuit s a munka békéjében csak egy nemes versenyben keljenek bírókra a diákcsoiportok tagjai: a cselekedetek ko­molyságát és önzetlenségét követelő vállalá­sában. Nem a kecske gyapján keld veszeked­ni. Dolgozni kel a magyar diákságnak a magyar diákságért s a magyar jövőért. A kongresszus kapuján lebegjen ott ez a fel­írás: Tibi aras, tdibi seris. Magatoknak szán­totok és magatoknak vettek, fiuk. Legyen hát a telketek jó föld és vessetek beléje jó magot. Legyen szabad nekem fölemlíteni néhány olyan, gyakorlati megoldást sürgető és óhaj­tó kérdést, aminek megoldásában váll váll mellett dolgozhat minden magyar diák: 1. a magyar nemzeti értéket jelenítő szak­tudás emelésére szolgáló szemináriumok ■rendszeres!lése az egyetemi városokban, 2. a reális elhelyezkedési lehetőségek biz­tosítására szolgáló tevékenység az egyes szakszemináriu mokban, 3. az egyetemet végzett ifjak elhelyezésé­ről gondoskodó szerv, egy referátus felállí­tása, mely elkészítené a diiákkatasztert s összemüködtne a felnőttek hasonló célú pár­huzamos elhelyező szervével, 4. a diákság aktív segítsége a tervbe vett ni enzas Következet létrehozásában, 5. a diákság- részvétele a menza segélyeket biz l esi tó adományok megszerzésében, 6. a szabadegyetemek rendis zereeitéoe föl- nőtt szakelőadók bevonásával, 7. a hiányzó diáksajtő megteremtése, 8. a diákság részvétele a magyar társa­dalmi és kulturális élet meglévő keretein 'belil, 9. a diiálvszoc'iális kérdés hathatósabb ren­dezése, 10. a diák kuli n ralis kérdések, diákkönyv­tárak felóMtása «tb. A sokkal mozgékonyabb és aktívabb fő­iskolás cserkész- és sairlósalakulatokra is számos gyakorlati magyar ifjúsági kérdés rendezése és munkája vár: 1. a diákoserkészcsapatokkal való fokozott együftmüködiés és ezek támogatása, 2. iparos- és kereskedőcserkészceapatok alakítása lehetőleg minden magyarlakta vá­rosiban, 3. cserkészcsapatok alakítása a nem ma­gyar iskolába járó magyar nemzetiségű diá­kok részére, amit a kanderstegi egyezmény lehetővé tesz, 4. az ifjúsági cserkészlap, a A Mi Lapurak további fejlesztése és terjesztése s anyagi bázisának emelése, 5. a főiskolás cserkészek rendszeres ki­képzése társadalmi vezető emberekké, 6. a regös-járások és falusi vándorlások további fejlesztése, a cserkészet magyarrá reformálása a gombaszögi elvek alapján, 7. a cserkészet iránt érdeklődő felnőttek­nek cserkészvezetővé való . kiképzése olyan helyeken, ahol cserkészcsapat alakulására kilátás van, 8. egyetemes szlovenszkói magyar oser- készösszejö vetetek, ank ét ok és táborozások megrendezése stb. A felnőtt magyar társadalom felé pedig csak egyetlen kérést: és ez a következő: ahol az ifjúságban jószándékot, munkaked­vet, kezdeményező erőt és munkavágyat látnak, — még ha az nem is mindig jelent­kezik hibátlan formában, mindenki számá­ra érthető megfogalmazásban, sőt néha épp a heves birálát negatív ruhájában lép elő — ott keressék meg a jót és ne feledjék, hogy a jó tulajdonságok felhasználása és kifej­lesztése a legszebb és legcélravezetőbb mun­ka. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kriti­ka, sőt szükség esetén a legerősebb kritika joga meg ne illetné a társadalmat: én hi­szem azt, hogy egy nyugodt légkörben, gya­korlati magyar munkán dolgozva kéz a kéz­ben, a mai magyar ifjúság nemcsak elbírja, de meg is kívánja az objektív kritikát. Csak azt ne feledjük el soha, hogy egy-két eszten­dő múlva ezekből a fiukból fiatal tanárok, orvosok, mérnökök, ügyvédek lesznek: fel­nőtt tagjai a magyar társadalomnak, akiknek helyzeti és főleg dinamikai energiája az a ,, forrás, amelyből folytonosan megújul és meg kell újulnia a magyar társadalom erői­nek. Ezeket a friss energiákat kapcsoljuk be már egyetemi éveik alatt minél szoro­sabban a magyar társadalom vérkeringésé­be. Társadalmi és kulturális egyesületeink­ben ne zárjuk el előlük a munka és kibon­takozási lehetőség útjait, hanem ellenkező­leg, ahol ilyen fiatal munkaerő jelentkezik, adjunk neki teret a felnőttek soraiban Tá­vol áll tőlem, hogy azt mondjam, hogy a fia­talság olyan szaibadijegy, amely többet ér az életharcban, mint az életbölcsessóg és a tu­dás higgadtsága. De semmiesetr© se helyes az a felfogás, amelyik azt hirdeti, hogy a férfi csak a harminc évnél vagy az ősz haj­nál kezdődik. Negyvennyolcat és a magyar nemzeti kultúra nagy megszületését — ne feledjük el — egy Petőfi, Jókai, Vasvári és társaik akkor csinálták meg történelemmé és pedig dicsőséges történelemmé, mikor legtöbbjük jóval közelebb volt a húszhoz, mint a harminchoz. Én azt hirdetem, hogy a fiatalság nem kiváltság, de kötelesség. A fiatalságot azonban kötelessége teljesítésé­ben a társadalomnak nem gátolnia, de segí­tenie kell. A magyar munkában együttérző, ember­séges közösségben lehet dolgozó testvére a magyar a magyarnak. Ha a fiatalság Újvá­ron azt fogja odakiáltani a magyar társada­lomnak, hogy: azért akarunk tanulni és dol­gozni, hogy egy a mainál jobb, szebb és bol­dogabb magyar jövőt építhessünk a magyar folytatás számára, akkor a társadalom nyu­godtan kivánliat ehhez az akarathoz jó mun­kát s akkor vissza!elelhet a fiataloknak a régi magyar költő szavaival: „Legyen min­den magyar utód küliömib ember, mint apja volt." Aki nem akarja a munkát, azt figyelmez­tethetjük: ne jöjjön el a kongresszusra. Mert a jelek arra mutatnak, hogy a rendbontók­nak, a dologker ülőknek és a meddő k ri ti Ká­lóknak Újvár becsületes, dolgos levegőjében nem lesz konjunktúrájuk: ezeket a dolgozni akaró dliáktömegek egységes ereje egyszerű­en félre fogja lökni. Kívánom, hogy erre ne is kerüljön a sor s az újvári kongresszus olyan higgadt és impozáns mederben foly­jon le, hogy a diákság iránti érdeklődéit je­ges zuhany ne érje. Azt kell be h</.. myi la ni a diákságnak, hogy ezt a soronkivüb érdeklő- dióst megérdemelte és meg is érdemli a jö­vőben is. Kívánom a diákságnak, hogy: Úgy legyeid!

Next

/
Thumbnails
Contents