Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-29 / 195. (2120.) szám

I 19S9 Angnagfas 89, egttt&rfljfc. Szüllő iéza nagyhatású beszédet mondott a genfi kisebbségi konferencián „Minden olyan törekvés, amely a lelkiismeretet akarta elnyomni, mindig megbukott" itelket tudta meg a hágai konferencián történ* megállta podásról: A tegnapi ülés első része Jaspar minisz­terelnöknek az angol delegációhoz intézett meggyőző felhívásával végződött. A német delegátusok erre eltávoztak és a hitelező ál­laimok delegációi két csoportra oszlottak. Az * egyik csoportban az angolok, a másikban a francia, belga, olasz és japán delegátusok tárgyaltak. A két csoport között Jaspar köz­vetített. Snowden kancellár kijelentette, hogy kész mindent elkövetni, hogy Anglia követelései és a négy hatalom ajánlata kö­zött közeledés jöhessen létre. Fáradságos tárgyalások után sikerült egyezségre jutni, amely abban áll, hogy az Anglia által köreteit 48 millió arany­márka annuitás helyett Anglia 36 milliót kap, míg az augusztus 26-án tett ajánlat csupán 28.5 milliót kínált. Azonkívül An­glia megkapja az első öt Dawe9-hónapból fenmaradó 300 millió márka kéfcharmad- iv^a. A feltétel nélküli annuitásokra vo­natkozó francia ajánlatot Anglia elfogadta. Ugyanígy megegyezés történt a tárgyi szállítmányokban. Közvetlen megegyezés jött létre Anglia és Itália között a német reparáeiós szén szállítására vonatkozólag. A reparáeiós bank székhelyének elhelyezé­sére vonatkozó tárgyalást elnapolták. A kon­ferencia záróülését csütörtök estére tervezik, azonban valószínűbb, hogy pénteken tartják meg. Ui konferencia? A Matin jelentése szerint Hágában úgy szá­mítanak, hogy a szakértők szeptember végére elkészülnek a Young-terv részleteinek feldol­gozásával és ekkor a kormányok képviselői újabb tárgyalás­ra gyűlnek össze. Az Anglia és Olaszország között kötött meg­egyezésre vonatkozólag ugyanaz a lap meg­jegyzi, hogy Olaszország kötelezte magát, hogy az első három évben egymillió tonna angol szenet rendel meg az angol napi piac árfolyama alapján. ünnepük Snowdent London, augusztus 28. Amikor Snowden a kilenc órán át tartó ülés után a Binnenho- fot elhagyta, az angol sajtó munkatársai és más várakozók zajos ünneplésben részesítet­ték a kancellárt, aki olyan szívós keménység­gel védelmezte Anglia érdekeit. Henderson külügyminiszter a Reuter-iroda képviselőinek kijelentette, hogy a hitelező államok és An­glia között létrejött megegyezést rendkívül kielégítőnek tartja. Briand állítólag megígérte Stresemannak, hogy 1930 junius 30-án az utol­só francia katona is elhagyja a rajnai terü­letet. A francia sajtó kommentárjai A hágai konferencia éjjeli üléséről szóló hírek olyan későn érkeztek Párisba, hogy Genf, augusztus 28. A kisebbségi konfe­rencia megnyitó ülésén Szüllő Géza dr., a konferencia alelmöke, a csehszlovákiai ma­gyarság képviselője, beszédet mondott, mely­ben a következőket fejtette ki: — Minden zsarnok a béke fen tartásával indokolta meg mindig a maga intézkedéseit. Minden szövetség, csak a Szent Szövetségre kell gondolnunk, a béke és a nyugalom kon­zerválása óimén nyomta el a szabadságot, de minden oly törekvés, amely a lelkiismere­tet akarta elnyomni, mindig megbukott, mert embereket és népeket le lehet ugyan igázni, de a gondolatot nem. Ha a nemzetek szövetségének tanácsa az ön­maga iránti bámulat folytán nem veszi ész­re. hogy valami nincs rendben,a világon, ez bennünket kisebbségeket ne szomoritson el, hanem ez ösztökéljen bennünket fokozottabb munkára, hogy a nemzetek szövetsége ébredjen tudatára annak, amit nem győzünk hangoztatni, hogy, amig a nemzeti egyenjogúság kérdé­sei nincsenek megoldva, addig csak paci- fikáeiéról lehet beszélni, de nem paxról, békéről. Azok a propagandát űző kisebbségel lenes politikusok, akik látszólagosan a kisállamok szuverenitásáért küzdenek, voltaképpen az­ért harcolnak, hogy- elodázzák a teljesítését annak a feltételnek, t. i. a kisebbségvéde­alig egy-két lap foglalkozihatik a megegyezés jelentőségével. Csupán a radikális Quotidien foglal el állást, amikoT ezeket írja: — Nemcsak Franciaország tartozik hálával Briandnak türelméért, hanem Németország is, mert a Young-terv bukása borzalmas po­litikai zavart okozott volna Németországban. De hálával tartozik Briandnak Anglia is, mert Briand mentette meg Angliát az utolsó pillanatban az egész világ jogos ellenszenvé­től. Nem szabad elfelejtenünk, milyen tövises utón jutottunk a Snowdennel való megegye­zéshez. Az ő magatartásáról ez alkalommal nem akarunk beszélni. Ettől a pillanattól kezdve a béke igaz hívei előtt nyitva áll az ut, hogy végrehajtsák azokat a terveket, ame­lyeknek a Young-terv csupán első lépése. Az Avenir röviden ennyit ir: A kompro­lemnek, amelynek elfogadását konstruktív feltétellel megteremtették a háború utáni békekon ferencián. A békekonferencián reszt­vettek a nagy államok, amelyek már meg­voltak és ők teremtették meg az úgynevezett utódállamokat, amelyek ezelőtt nem létez­tek. Ezek létezését bizonyos feltételektől tet­ték függővé, amelyeket ez uj államok elfo­gadtak, már pedig a régi jó elv: volenti non fit injuria. Az utódállamok elfogadták a kisebbségek védelméről szóló kötelezettséget, tehát ha ezt követeljük tőlük, jogosan járunk el. Ha az államok egyik része kötelezett, a má­sik része nem kötelezett, ennek nem az, a következménye, hogy a kötelezettek szaba­duljanak a kötelemtől, hanem az, hogy azok elsősorban teljesítsék a kötelmeket ée ez­alatt követelhetik a kötelmek kiterjesztését másra is, de e céljuk nem lehet felfüggesztő hatályú a nemzetiségek életében. Nem győ­zöm eléggé kifejezni örömömet afelett, hogy a kisebbségi kérdésben létrejött tárgyalá­soknak egy eredménye mégis volt, az t. i., hogy Chamberlain volt angol külügymi­niszter nagy múltjához képest a legkor­rektebben kifejtette azt, hogy igenis meg­tagad minden közösséget azzal a felfogás­sal, amelynek Mello Franco volt a hirde­tője és elismerte Anglia nevében is, hogy a kisebbségi szerződéseknek nem a ki­misszumot megtalálták, a Young-tervet meg­mentették. A mai tárgyalások Hága, augusztus 28. A német delegátusok ma délelőtt félti® órakor egyesültek, hogy a tegnapi megegyezés által teremtett helyzetet megbeszéljék. Tizenegy órakor folytatódtak a meghívó hatalmak tanácskozásai. Amint be­avatott körökből hírlik, a német delegáció valószínűleg még nem foglalt el végleges álláspontot, mert egyes politikai kérdések tisztázására szorulnak. Délután négy órakor a megszálló hatalmak Németországai együtt ülést tartanak, öt óra­kor pedig a politikai bizottság ülésezik, hogy a pénzügyi megegyezés következményeit megtárgyalja. Valószinüleg csütörtökön lesz a konferencia teljes ülése. bbségek amalgamizációja és megsemmi­sítése, hanem a nemzeti lélek megerősíté­se volt a céljuk. Ha most az ötödik kongresszus megnyitása­kor nem is tudunk oly eredményeket felmu­tatni, aminőkire bizton számítottunk egy év­vel ezelőtt, ez azért ne csüggesezen el ben­nünket, mert velünk szemben áll az, hogy „az igazság útban van“. Szüllő Géza beszédét a jelenvoltak egy­hangú tetszéssel fogadták. A bolgár miniszterelnök keiiemetien kalandja Sófia, augusztus 28. Ljaptsew bolgár mi- niszterlnöknek a napokban kellemetlen ka­landban volt része. A miniszterelnök autóján Sorna melletti nyári villájába igyekezett. Út­közben egy szembejövő szekér lovai meg­bokrosodtak az autótól, ami annyira kihozta sodrából a szekéren ülő utast, egy közismert gyárost, hogy revolvert rántott és a fegyver csövét a miniszterelnök mellének szegezte. A gyáros az első pillanatban nem vette észre, hogy kivel áll szemben, amikor pedig a mi­niszterelnök igazolta magát, megrettent tetté­nek következményeitől és el akart menekül­ni. A miniszterelnök parancsára üldözőbe vet­ték a revolverrel hadonászó gyárost, akit utól- értek és a csendőrségnek adtak át. Ljapt­sew miniszterelnök hazaérkezése után nyom­ban intézkedett, hogy a letartóztatásban levő gyárost bocsássák szabadon. Megindulnak az egyezkedő tárgyalások a Szovjet és Kína között Nanking, augusztus 28. Kína berlini kö­vetének értesülése szerint Karachan kö­zölte, hogy amennyiben a kínai kormány hozzáiárulását adja ahhoz, hogy a szovjet vezérigazgatót nevezzen ki a keletkinai vasúttársaság élére, úgy a szovjetkormány hajlandó formális tárgyalásokba bocsátkoz­ni a kinai-orosz válság kiküszöbölése érde­kében. Moszkva, augusztus 28. Blüc.her tábornok, a Távol-kelet szovjetorosz haderejének pa­rancsnoka teganp Chabarovskba érkezett. — A lengyel parasztszövetség Pilsudsky marsallt támogatja. Lembergből jelentik: Tegnap Lembergben tartották tanácskozásai­kat a parasztszövetség (Stapinski párt) dele­gátusai s elhatározták, hogy pártjuk a kor­mányblokk által elkészített alkotmánymődo- sitási tervezet mellett foglal állást. Egy másik határozatukban kijelentik, hogy azonosítják magukat Pilsudsky marsall terveivel s a mar­saik támogatni fogják. festeti­RdG£ry u“/ ÍKaJICRÚDy-GUÜLa (24) Rozsályi Kun Gotthardt, ama szatmármegyei nemes, aki darabidőre a régi jó rablóvilágot akarta visszaállítani, sorba nyúzván mindazo­kat, akik Mohácsnál megmenekültek, egy szép napon csak felcsapott a vajda hívének és erről Írást kapott a vajdaság gyűrűs pecsétjé­vel. A rablókból lesz a legjobb pandúr. Ro­zsályi Kun indult el elsőnek Tokajból, a ma­ga bojnyikjaival, hogy megtisztítsa az utat Buda felé a közelgő Szapolyainak. Persze, ez nem mindenütt ment simán, mert a Ti­sza—Duna közén szerettek volna még béké­ben maradni az emberek, elég volt Lajosból, elég volt a törökből, az őszi szántás fontosabb vök most a nagyurak dolgánál. Hát aztán másodszor is kirabolták a kirabolt országot Rozsályi Kun meg Cserni Jován. — Cserni Jován! — kiáltott fel a nádor. — Mintha Cseribarát, a Tomory nevét hal­lanám. A királyné kendőjével legyezgette az ar­cát, mintha még a szagát sem állhatná an­nak a névnek. — Cserni Jován egészben méltó a gazdájá­hoz, Szapolyai uramhoz. Nem vethetnek egy­másnak mit sem szemükre származás dolgá­ban. Jován egy rác lovápzlegény, aki arról lett nevezetes, hogy a vakszemétől a talpáig egy fekete szalag húzódik végig, mintha az ördög előre megjelölte volna magának. Ez a förtelmes ^mber mos* Szapolayi legjobb ba­rátja. meit nisven alacsony tzármazása miatt szeret alacsonyrendüekkel barátkozni, ő rá­ismert a >zöi nyeregre é- nyomban pártfogásá­ba vette. Szövetségié lépett vele. Piha. Egy lovászlegénnyel, akinek csak egy undok feke­te jelvény van a testén. De Szapolyainak ez e'ég, hogy barijának fogadja Jovánt, a rá­cok cárját! A nádor dagadt, vörös szemével intett a lá- batankodó deák felé, majd vele dolgát elvé­gezvén, megint csak a királyné áhitatos hall­gatásába uélyedt. Hm, nem is olyan bizton­ságos Pozsonyban az élet, amikor ilyen ször­nyű fekete emberek kószálnak a Duna másik oldalán. — A harmadik barátja Zápolyának megint csak egy szörnyeteg, — folytatta a királyné, aki, mint látszik, alaposan kikérdezte éjsza­kai himökeit. — Ezt a harmadik embert va­lamilyen Bakicsnak hívnák, volt rác, volt tö­rök. most kétszáz lovas van rábízva é® az a teendője, hogy suttyomban meglepje Székes­fehérvárt. Ezek azok a hadak, amelyek a mi nemes, nagyságos és tekintetes lovagjaink ellen felállanak. Ezek a hadak keresik most közöttünk azokat, akik sértetlenek maradtak Mohácsnál. Cserni Jován, a lovászlegény, Kun Gotthardt, a rablóvezér és Bakics Pál, a hi- tehagyott rác akarja összemérni szemétdomb alatt rejtegetett kardjait a mi lovagjaink ne­mes pengéivel. A legszentebb magyar koro­náért. — Hiszen csak azt tudnám, hol van Szent István koronája? — sóhajtott fel őszinte fel­indulással Báthory István. Kivarradt a harangozó már olyan régen el­felejtette a mindennapi harangszót, hogy tán másodszor is elhuzathafták volna vele a tré­fás urak, az uccákon megkezdődött a járás­kelés, amely a gazdag Pozsonyt jelentette. Csak a királyné házában voltak még mindig leeresztve a függönyök. Fekete kendőkön át sárgán pilogtak keresztül a viaszgyertya-te- kercsek. A Dunaparton már éjfél óla tanyáztak azok az önkéntes őrségek, akik Isten tudná hon­nan kerülnek elő ilyen alkalomkor, mintha egyéb foglalkozásuk nem volna. Fel és alá nyargalásztak és láthatólag örömük telt benne, hogy a polgárokat megriaszhatták. Mutogattak a távolba, a Duna alsó folyása fe­lé, mintha ott valamit látnának. Valóban egy nyárfa volt amely az előző éjszaka vizbesza- kadt: sokáig azt lehetett hinni, hogy lassan közelgő hajó. Csahogy nagyon lassan jött őkelme, a csőcselék szempontjából pedig már kezdődhetett volna a hecc. Délig azonban jóformán semmi sem történt, mint annyi, hogy azok a magyar urak, akik valamiképpen lóháton kerültek Pozsonyba, ki- és benyargalásztak a városba, a királyné palotája előtt mindig sarkantyúba kapták a lovakat és olyan dülledten estek be a kapun, mintha legalább is földrengés hírét hozták volna. Pedig egy eleven Zápolya-vtiézt sem láttak, akármint kutatták a környéket. — A bozótokba, a füzesekbe, a nádasokba, a dunai szigetekbe kell menni, ha magyar ka­tonát akartok látni, — biztatta vingáthi Hor­váth az üres kézzel visszatérőket. A magya­rok megint elővették a régi harcászati tudo­mányukat, lesből loppal nagy körültekintés­sel támadnak ha ugyan nem sajnálják a feles^ leges véráldozatot. A tatárok alatt kitanul­ták már ők, hogyan kell az ellenséget min­denféle olyan helyekre becsalogatni, ahonnan aztán nincs visszatérés. Menjetek a Csalló­közbe vagv a Vértesbe, ha mindenáron pus- kagolyőt akartok hallani. Polgárháború van, avagy mi a szösz. Vigyáz mindenki a maga életére. — Ez a vén Bornemissza valamennyiün­ket itt hágy elpusztulni, ha az ellenség meg­rohanja Pozsonyt, — mondogatták mások a hegytetőn lévő vár felé integetve. — Nemi oda Buda, — monda legyintve a királyné. Nádasdy uraim utján inár megkapta a parancsolatot Bécsiből. Itt a malmok tájékán három sugárágyut szegezte lett ki az öreg, egyenesen Pozsonynak. Mára vissza kellett vitetni az ágyukat a várba. Nem egészen úgy mennek a dolgok, amint az öreg akarná. A királyné nagy szobájában ezalatt az urak váltogatták egymást, mert időközönkint meg­látogatták a földszinti nagy ebédlőt; evés, ivás nélkül mégis csak unalmas a legérdekesebb tanácsokzás is. Vannak olyan úriemberek, akik halotti toron tudnak legjobban enni. A jó pozsonyiak a Zápolya-veszedelem hallatára ugyanis elővették legnemesebb gon­dolkozásukat: ki tudja, meddig lehetnek még a legnemesebb, legfinomabb királyné gazdái, hátha már holnap a kegyetlen Zápolyát kell kiszolgálnak, gondolták magukban a press- burgiak és a királyné konyháját minden jóval ellátták. Duplán hoztak káposztából és hal­ból, amelynek főzésére akkoriban tanította meg őket Zsigmond királynak az embere. Még azokat a pintes edényeket is megtöltöt­ték, amelyek már régen nyugalomba voltak rakva, részint dohos szaguk, részint pedig a repedéseik miatt. Fiseher Mihály, a pol­gármester nagy csóka-kalapjában, mély. dör- mögő hangjával személyesen jött tudakozód­ni a királyné konyhájára, rendben vannak-e mindennel, mert a bajban lévő embereknek elsősorban enni kell, hogy legyen erejük elvi­selni a viszontagságokat. Még piros tököt is hoztak a város majorságából, amely ilyenkor a legélvezhetőbb. Az urak az ebédlőbe tódultak, az a kis reg­geli vöröshagyma, túró- feketeretek nem na­gyon vette el az ótványukat. A királyné és nádorispán egyszerre csak azon vette magát észre, hogy egyedül ma­radt a nagyteremben, amelyet fellengösen már trónteremnek kezdtek hívogatni. Csehszlovákín eqyetlen szépirodalmi képe hetilapba a Képes Hét Gazdajv tartalommal jelenik me? minden csütörtökön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents