Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-27 / 193. (2118.) szám

1929 ansaasfog 27, fcwW. sia,;gat«cBsigB»g3i Miéri iorditoííam hátai a szocializmusnak 2 A fasizmus és története — Háború és belső átalakulás - Az aj Olaszország — Állam és egyház — Elmondja Benifo Mussolini — Irta: S. J. Wollf Róma, augusztus 24. A fasizmus ifjúsági mozgalomból támadt. Az ifjúság győzedelmeskedett a kormányhatalo­mért vívott harcában, ezt a hatalmat az ország javára alkalmazza, felhasználva a- belső és külföldi tapasztalatokat és ha úgy látja is ez az ifjúság, hogy bizonyos „színpadias" pózt a nép szívesen lát- a kormány részéről, mégsem feledi soha, hogy a dicsősége és középpontja ennek az országnak mindig Róma veit. Bár a kormány ügyeit az ifjúság intézi, az öregeket nem mellőzte teljesen. Erre hamaro­san rájöttem, amikor a megbeszélt időre a Chi- gi-palotába indultam, hogy Mussolinival beszél­Felhaladva a hatalmas, széles márványlép­csősoron, amelyet lágy, vörösen csillogó fu­tószőnyeg borit, gazdagon díszített terembe jutottam, amelyről könnyű elképzelni, hogy a XVL és XVII. században itt micsoda összees­küvéseket szőhettek. A terem festett falpillérei és oszlopai, a madarakkal és virágokkal ékes mennyezet, amelyen köröskürül istenek és an­gyalok képei gyönyörködtetik a szemet, itt- ött egy-egy volt pápa vagy bíboros márvány­ba faragott mellszobra, dicsfénnyel a feje fö­lött, — mindez régi, multbasüllyedt évszáza­dokról beszél Itt találkoztam az öreg emberrel, aki jóval felül volt a hetvenen. Cipőjének hegye felfelé görbült, szalonkabátja a térdét verte. Gyana­kodva mért végig ezüstkeretü pápaszemén ke­resztül és még akkor sem múlt el gyanúja, amikor kijelentettem, hogy az elnökkel, — igy nevezik a Dúcét — megbeszélt találkozóm van. Kiváncsi volt, hogy mi van az irattáskámban és amikor kinyitottam és meggyőződött róla, hogy nincs henne semmi veszedelmes szer­szám, csak néhány iv papiros, kicsoszogott, hogy az illetékesnek bejelentse megérkezése­met. Néhány perccel később nevemen szólítottak és bevezettek Mussolini dolgozószobájába. — óriási terem, mintegy negyven láb hosszú és ugyanolyan széles. Egyik sarkában ferdén áll egy nagy asztal, rajta lámpa, az asztal mögött pedig jobbkarját mereven üdvözlésre emelve, egy férfi. Amint beléptem, az első, ami meg­kapott, a szemefehérje volt. Valósággal sugár­zott és a fekete pupillát foglalatként vette kö­rül. A pillantása olyan lenyűgöző volt. mint egy fanatikus emberé és környezetében minden másról elterelte a figyelmet. Csak jóval később láttam meg a márvány­padozatot, a nehéz, keleti szőnyegekkel, a két glóbust, — a földgolyót és az éggömböt — egy asztalt egyik végén egy ókori római gálya má­sával, közelében Sir Austin Chamberlain arc­képét és végül a régi drága falkárpitot. Mind­ezek a tárgyak nem gyakoroltak semmiféle be­nyomást, mintha ott sem lettek volna, mert minden elmosódik a sarokban álló hatalmas egyéniség mellett. Bár a Duce nem oly magas, mint a képeken látszik, egyéniségének mindent letipró ereje mellett eltörpül minden, ami kö­rülötte van, legyen az ember, vagy tárgy. — Amint a művésznek egy-egy kép perspektívá­ját- ügyesen úgy alakítják, hogy a szemlélő figyelme egy alakra összpontosul, ugyanúgy eltűnnek a körvonalak, ha belépünk ebbe a dolgozószobába, az asztal mögött álló kis alak mellett. A helyiségben nincs semmi, — csak Musso­lini. Üdvözlésre emelt karját hirtelen leejtette, amint az asztalához közeledtem, felém nyúj­totta és megszorongatta a kezemet. Papírok­kal teli irattáska feküdt előtte, —■ az a bőrből való tárgy, amely nélkül a kontinensen egyet­len íróasztal sem lenne teljes. Az asztal köze­pén álló zöld bronztintatartóból tollszár kandi­kált ki. Még egy lámpát láttam, de semmi más nem volt az Íróasztalon. „Naponta tizenhat órát dolgozom" Mussolini néhány pillanatig az előtte lévő iratokat, figyelte, majd mosolyogva feltekintett és megszólalt: — Az élet rövid és még sok a dolgom. —■ Az élet, folytatta rövid szünet után, — munka. Láthatja a módszeremet. A hatalom, amelyet a fasizmus kivívott ma­gának, egyúttal mérhetetlen felelősséget ra­kott a vállamra és ez annyit tesz, hogy nap­jában tizenhat órát kell dolgoznom. Bizony ez ellentétben áll korábbi életemmel, bár a munkától akkor sem ijedtem meg. Azt hi­szem, ismeri életem történetét. Ugyanolyan volt, mint más ezer és ezer emberé, aki hozzám hasonló körülmények között, született. Apám kovács volt. Én tanító akartam lenni. Egy ide­ig tanítottam, majd Svájcba mentem, számkive­tésbe. Küzdelmes napokat éltem át, kőműves voltam, majd visszatértem Olaszországba és egy szocialista újságnak Írogattam. Mussolini jól beszel angolul, de mondatai rö­videk.- Azután jött a háború. Abból és a követ­kező évekből sokat tanultam. Hasznos dolog könyveket olvasni, de tapasztalásaim után azt keíl' íBOBdaoorm, hogy eaak egy kOngy, ig?*Án tanulságos a férfi számára és ez a könyv az élet. 1914-ben, augusztus hónapban tört ki a há­ború és két hónap múlva már nem voltam szocialista. Rájöttem, hogy a szocialisták elméletei nem nekem valók. Uj tapasztalatokra, uj tanulsá­gokra volt szükségem. Nem akarom most éle­tem folyásának összes részleteit elmondani. A fasizmus mindenesetre a háborúnak köszön­heti létrejöttét... Ez bizony hosszú história. Nagyon sok eseményről, harcos napokról, munkában eltöltött éjszakákról kellene beszá­molnom; cikkekről, amelyeket saját lapomba irtam, hogy megmutassam az olasz népnek, hogy becsapták, hogy a régi demokrácia csak külszin volt és uj kormányzati rendszernek kellett jönnie, hogy az ország ismét;talpraáll- jon. A bolsevizmus veszedelme —• A bolsevizmus már nyújtogatta csápját, ■sztrájkok törtek ki, a pénzünk elértéktelene­dett és az országbontó izgatás állandóan „gaz­dasági" okokra hivatkozott, holott ezek az in­dító okok a valóságban politikai természetűek voltak és az volt a céljuk, hogy megrendítsék az ál­lam tekintélyét és előkészítsék a talajt a bolsevizmus számára. Számban egyre gyarapodó hazafiak, a fa­siszták, helyükön maradtak a sztrájkok ide­jén és hazaiszeretetük súgta meg nekik azt az igazságot, hogy ezeknek a villongásoknak tulajdonképpen az olasz nemzet issza meg a levét. — Végül is hatalomra jutottunk és az egész világ tudja, hogy azóta mi történt. A közelében levő pohárból egy korty vizet ivott, majd igy folytatta: — Akkor vettem át a kormányt, amikor már minden egész mélyre hanyatlott. Hatmillió dol­láros deficitünk volt. Az infláció, a bankóprés csalóka jólét látszatát keltette. Mindezt meg­változtatta az én politikám, mert a fasiszta gazdasági politika egészséges volt. Figyelje csak meg mai politikai tekintélyünket és ha­sonlítsa össze azzal, hogy milyen volt hat év­vel ezelőtt. A felfordulás és zűrzavar fölött rnrrá lett a rend és a fegyelem. A polgári éle­tet átszerveztük, a közoktatást átalakítottuk, a közszolgálat megjavult és szakított a régi bürokratikus módszerekkel. Az utolsó hat év alatt személyes ügyekkel nem foglalkozhat­tam, minden munkaerőmet Olaszország ujjáte- remtésére áldoztam. Eltekintve egy kis regge­li lovaglástól, nem értem rá magammal törőd­ni, nem értem rá szórakozni, bármily jól esett volna. Nem olvasok mást, csak politikai lapo­kat és könyveket, bár a költészet, mielőtt az állam sorsának vezetését átvettem, legkedven­cebb olvasmányom volt és mivel olasz vagyok, talán mondanom sem kell, hogy Dantet kedvel­tem legjobban. A hegedűt is elhanyagoltam és alig jut rá időm, hogy Verdi és Puccini mü­veit néha eljátsszam ... A párt feladatai Megkérdeztem Mussolinit, miért tartja szük­ségesnek egész idejét feláldozni, hiszen a kor­mány gépezete ma már kifogástalanul műkö­dik. — Azért, — válaszolta Mussolini, — mert tudom, hogy a pártot ón tartom össze és a pártot életben kell tartani, ön csodálkozni fog, ha megmondom, miért kell a pártot ugyan­olyan formában vezetni tovább, mint hét év­vel ezelőtt, amikor forradalmi győzelmét arat­ta. Hogy egy forradalmi mozgalomnak törvényes alapot adjunk, arra hatalom szükséges. Uj és előre nem látott események najpirenden vannak. A fasiszták az elmúlt válságos évek­ben szinte vakon követtek. Lemondani és a párttól visszavonulni, — ilyet szinte elképzel­ni sem tudok. — Legfontosabb kötelességeink közé tarto­zik egy uj olasz kormányzati módszer megte­remtése és azért maradtam a párt ólén, amely ■abból a célból alakult, hogy ez a feladat meg­valósuljon. A fasiszta pártnak töretlenül fenn kell maradnia, mindazokkal az eszményekkel együtt, amelyekért alapítottuk. A politikai próféták rövid életet jósoltak a fasizmusnak és azt hirdették, hogy vissza fogunk térni a régi, elavult elvekhez, de a párt mind a mai napig rendíthetetlenül áll és senki sem meri megtámadni. Nehogy céljaink az eredetileg ki­tűzött feladatoktól eltérjenek, sorainkat le­zártuk és a felénk törekvőket nem bocsátjuk magunkhoz, mert amint Olaszország többi népe észrevette, hogy eredményeket érünk el, csat­lakozni akart hozzánk boldog-boldogtalan. — Nem tudjuk azonban kiszámítani, hogy az uj elemek befogadása milyen hatással járna és ezért nem veszünk fel uj tagokat, hanem van egy előőrs-csapatunk, amely a fiuk és lányok szervezetével együtt az ország ifjúságának soraiból egészíti ki magát és azokat a fasizmus elvei és hitvallása szerint neveli. Az egyház és az állam Következő kérdésem az volt,, hogy hogyan jött létre a Vatikánnal való viszony uj rende­zése. — Ez újabb elismerés volt — mondotta Mus­solini — kormányzatunk működése iránt. A! múlt legendája volt, ami ezt eddig megakadá­lyozta. Az elenkezők száma egyre csökkent. A1 múltban az antiklerikális hatalmi csoportok ■minden katolikus jelképet, sőt a keresztény tanokat is elvetették. Tény az, hogy amikor a forradalmunk utáni első politikai beszédemben Isten segítségét kértem munkánkhoz, ezt 9zinte bűnnek tar­tatták, mert addig a politikusok ügyet sem vetettek Istenre. —■ Én hoztam be ezt az újítást. A legújabb időben a vallásos szellem újjászületett és Olasz­országban a hit újra megerősödött. Az olasz- országi politika most a fasiszták müve, de el­ismerik az egyház jelentőségét és megbecsü­lik hatalmát, amelyet kifejt abban az irány­| Cslzi léd krém fürdő J § Kérjen prospektust 1 | Fürööigazgatóság, Csizfüröö, 5Iov j íban, hogy jobb olasz polgárokat neveljen; mert minden polgár tökéletesebb, aki Istennel szemben is eleget tesz kötelességének, és ezért a hazafias polgárok nem vonakodtak „megadni a császárnak azt, ami a császáré", amint azt az Ujtestamentura tanítja. Mussolini összeszedte iratait és berakta a táskába. Szótlanul jelent meg titkára az esti- lapokkal. Mussolini átvette, fölemelte irattás­káját és kalapját feltéve felém fordult. — Fél kilenc. Megyek haza. —> Fáradt? — kérdeztem. —• Nem, én soha nem vagyok fáradt. Haza­megyek, — dolgozni. ELEK NAGYAPÓ HALALÁRA Irtai BARKÓ ISTVÁN Mindennap meghal valaki a legkedveseb­bek közül. Meggyuj tolták számunkra a fáj­dalom örökmécsesét, várhatjuk-e, hogy ki­fogy belőle a szenvedés olaja? Minden órán történik valami szomorúság. Egész erdőt je­löltek ki nekünk valahol s reméli]etjük-e, hogy a fáiból temetői kopjafákat faragó véső szünet len kopács olása abbahagy? Amig lábra nem kél az egész erdő és be nem áll a népesedő temetőkertbe, addig nem. Addig a mécses lángja, szekerce kopácsolása el nem érkezik megszűnése staációjáig. Szent Mihály megzabolt lova addig lassú ügetéssel mindig tapossa vállaimkat, a sebbel sajgó vállakat. És nem volt pihenés a földön kedvesebb, mint a mienk lesz egykor! Egyik szenvedés karnyujásoyira van a má­siktól. Kisbacon pár órányira Nagyajtától. Egy magyar ember a másikától ölelésnyire van, vagy kőhajitásnyiira. Amikor temetünk, öle­lésnyire. Elég alkalmunk nyílik, hogy meg­öleljük egymást! Ifjúságunk napjai egy só- hajtásnyira vannak tőlünk. Benedek mesz- szire elindult alakja éppen néhány kivétele­sen komoly és fájdalmas gondolat öleléséig, pár fclhallgathatatlan igaz érzés csókjáig tő­lem és sokunktól. Faluja rövid ut az enyémtől. Borvizzel, degenyeggel rakott székely szekerek az egyik porát kerekük abroncsán viszik a másikba. Az Én Uijságoan Benedek Elekjét, a máko- nyoe mesék aranyemberét érdekfeszitő kép­viselőválasztás közvetlen élvezett meséjén át gyermeki emlékekkel külön is megkoroná­zom. A derék rokonokon kívül sok jó korte­se akadt azontúl is neki: sok ezer szerető gyermekiéi ek. Benedek Eleket ők az Ur szí­ne előtt, a legszebb képviselőségre segitiik, hogy ékesszólásával az ő ügyüket képviselje ügyesen az idők végezetéig. A leh: ngolt kedélyben sokszor véglegesen lemondó hangokat üt meg az újabb csapás. —————a— ügy érzem. . . . ami talán ilyen mértékben nincs is így, . . . hogy az Eelek nagyapó ha­lálával az halt meg személyesen, aki a ma­gyar gyerekeknek mesét tudott mondani. Hogy nem maradt utána más mesemondó. Hogy amikor a legnagyobb szükség volna rá, rnne; több fehér szakálht jópajtás, gyémánt- hangú cimbora, mert nincs már Elek nagy­apó. Hogy még szomorúbb legyek, eszembe jut végül az a távolság, amely felnőtt életem és mindnyájunk felnőtt élete és az ő komoly mű­ködése között volt. A székely hegyek, az Er­dőség, a Bursecs távolsága ez a Tátrához mérve. Az elmúlásnak kellett jönnie, hogy hangosan emlegessük az ő csendes nevét, hogy vágyban, szere tetbem, könnyben repüljek Nagyapára, pár órányi járásra Kis­bacontól, ahol a sr-ékely ember lova egyik fa­lu szénájárak édes izét a szájában viszi a másikba. Eszembe sorakozik, hogy igazabban kife­jezhesse m bánkodásomat elmúlása felett, Elek nagyapó utolsó üzenete is. Egyik cim­borájának üzente a sok közül, egy iks loson­ci jőpajtáinnak, asi hogy mondja meg nekem: „Ne csak felnőtteknek való törtéueleket ír­jon ő sem, hmsm írjon gye, ekeknek valókat is, hogy te is e olvashasd azokat." Bevallom Neked, drága Elek nagyapó, hogy olyan nagy dologra bíztattál, amire a röí fia­talabb toliunknak n.'ufs erejt már. Olyan nagy domgra, amhez csak Te értettél. Úgy érzem, hogy kizárólag csak Te értettél ehhez, egyesegyedül csak Te és nincs is már senki sem, aki értene. Végzem ezen pá' sor írásom úgy, ahogy Te kezdeni szoktad a te üzeneteidet: . . . Azt irod nebem Elek nagyapó, hogv pedig szükségem van nekem is a szép me­sékre, mert árokból mindent megtanulha­tok, ami a becsületes tisztességes, igazságos éleihez szükséges. Azt is bed továbbá ne­kem, hogy a szófogadó gyerekek mindig meg­hallgatják az Elek nagyapó szavát. És azt is kérdezed tőlem, hogy ugye én is úgy gon­dolom helyesnek ahogy Te mondod?! Azt felelem Neked, drága Elek nagyapó, hogy a mesék után én is vágyakozom, de már el­érni nem tudom őket. Felelem továbbá, hogy nagyon szeretném megfogadni a Te ta­nításodat, mert tudom, hogy valóban az az igaz és felelem folytatólagosan és végezetül, hogy én is a Te dolgodul tartom helyesnek és csakis azt tartom, kizárólag csak azt tar­tom helyesnek . . . Milyen kár, hogy elmen­tél drága Elek nagyapó és nincs, aki azt'csi­nálja helyelted! .... 1 ............ ^ Cs ehszlovákia egyetlen szépirodalmi képe hetilapja a Képes Hét Gazdag tartalommal jelenik meg minden csütörtökön Csehszlovákia J___ 1 11 Első szlovák ékszer-, arany-és ezüsígpr §81 Tulaidonosoks FROSTIG TESTVÉREK Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. P||ÍI Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. j| Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50%> megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon U-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett \ $p MíyM vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek * H Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak í Iá j javításokat áronnál csaközlünk HflH j£

Next

/
Thumbnails
Contents