Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-25 / 192. (2117.) szám

13 <waHrnA\actaRfíTRii^B II. LAJOS BAJOR KIRÁLY TRAGÉDIÁJA „Lehet ezt úgy is csinálni, mint a szultánnal, nagyon könnyű egy embert eltüntetni a világból.* Malter elmeorvos tanulmánya a szerencsétlen uralkodó betegségéről — Hogyan hozták tudomására degradátását — Néhány évtizeddel ezeWtt Európa egyik leg- sxomorn'bb szenzációja volt a bajor trón tragé­diája. Egy igen tehetséges, sőt zseniálisnak mondható uralkodó tragédiája volt ez, n. La­jos királyé, akit élete virágában szörnyű be­tegség támadta meg, elméje elborult és a leg­nyomorultabban fejezte be nagyr ah ivatott éle­tét. Azóta már sok vita folyt arról, hogy mi veit Il-ik Lajos betegségének oka és egyálta­lán a legregényesebb históriák keringtek Európa legszerencsétlenebb uralkodójának éle­te folyásáról. A napokban igen érdekes tanulmány jelent meg orról a kérdésről Németországban, a Süd- deutsohen Monatshefte augusztusi füzetében. A tanulmány Írója Franz Kari Müller elmeor­vos, néhai Gudden doktor asszisztense. Gud­den először Ottó herceg mellett volt szolgálat- tevő elmeorvos, majd őt bizták meg Lajos ki­rály internálásával és egész a király tragikus haláláig a kastélyban teljesített szolgálatot Vele együtt Müller doktor, a könyv írója is. —i Nem könnyű — Írja Müller dr. — Lajos király jellemét a legapróbb részletekig megvi­lágítani, mert benne a szellemi nagyság keve­redett a szellemi betegséggel. Még senkinek sem sikerült rámutatni, hol kezdődött benne a •betegség és hol végződött a nagyság. Vissza­vonult sága misztikus homályt vont alakja köré és mikor elérkezett az idő, hogy az elmeorvos is véleményt mondhatott, a betegség már olyan előrehaladott stádiumban volt, hogy a diagnó­zisban már nem lehetett tévedni sem. Persze a király még bizonyos ideig öntudatának marad­ványaiból szellemi értékeket is tudott termel ni, sőt olykor, ha erre átmenetileg szükség volt, kormányzási kötelességeit is teljesíteni tudta, ehhez azonban órák, sőt napok voltak szükségesek, mig őt ilyen magaslatokra mes­terségesen föl lehetett segíteni. — A királynak paraoníája volt. A betegség oka kideríthetetlen, a király borzasztóan szen­vedett, üldözési mánia hajtotta kastélyról-kas- tólyra, azt hitte, hogy ellenségek állnak közé és népe közé. öccse, Ottó, szintén paranoiás volt, ez az egy bizonyos. És az is bizonyos, Ihogy Lajos király föíboncolásánál úgy a kopo­nya fölépítésében, mint az agyállományban je­lentős változásokat észleltünk. A betegség lazonban változások nélkül is megáll apithaté volt lefolyásából, csak éppen azt nem bizonyít­ja semmi, hogy mi volt a betegség előidézője. ÍHamis az a föltevés, hogy a király azért bo­londult meg, mert előzőleg visszavonult életet élt Ellenkezőleg, azért kereste a magányossá­got, mert máT beteg volt Megrázóak azok a részletek, amelyekben •Müller dr. leírja első találkozását a királlyal, amely akkor történt, amikor a királlyal közöl­ték, hogy a bergi kastélyba fogják átvinni. A király ekkor Schw&nsteiivben volt —* Éjfélkor érkeztünk meg Schvransteinbe — írja Müller —, alig szálltunk azonban ki a ko­csinkból, a király egyik legrégibb komornyikja rohant elénk, MayT és könyörgött, hogy azon­nal menjünk a király lakosztályába. Ha nem sietünk —< mondotta —, akkor a király, aki 'nagyon fölindult állapotban van, kiugrik az ablakon. Tudja, hogy valami készül ellene és bevallottan öngyilkossági gondolatokkal fog­lalkozik. így több ízben követelte a torony kulcsát, valószínüleg azért, hogy a mélységbe ugorjon. Azzal áltatták őt, hogy a kulcsot, sajnos, valahová úgy eltették, hogy nem tud­ják megtalálni és most szorgalmasan kutatják. ■—» Azonnal munkához láttunk. Egy sor egy­szerű deszkával födött korridoron keresztül csigalépcsőhöz jutottunk, amely lépcső az előbb említett toronyhoz vezetett és amely beletor­kollott egyúttal a király szobájába is. Három ápolót fölküldtünk a toronyba, mi többiek lent maradtunk, mégpedig úgy helyezkedtünk el, hogy a király, ha a korridorra lép, sem fönt, sem lent senkit nem láthatott Ekkor Mayr be­ment és átadta a királynak a torony kulcsát. A következő percek óriási izgalomban és fe­szült várakozásban teltek eL A királyt még egyáltalán nem láttam. Egyszerre csak erős, nehézkes lépteket hallottunk, hatalmas férfi jelent meg a korridor ajtaja alatt s rövid, szaggatott szavakat váltott egy mélyen meg- jhajló szolgával Ekkor az ápolók fentről lero­hantak és mi is gyorsan odafutottunk, a ki­rályt megragadtuk karjánál (Guddennek Lipót herceg teljes intézkedési jogot adott), a király mindössze egy fájdalmas és meglepett „ah“- •kiáltáeban tört ki és aztán mindig csak ezt ismételtei — Mi akar ez lenni? ... Mi akar ez lenni? ... Bocsássanak szabadon. Ekkor a királyt hálószobájába vezettük, az ajtókat és az ablakokat egy-egy ápoló szállta meg, úgyhogy a kiugrás által való öngyilkos­sági kísérlet lehetetlenné volt téve. Ekkor megszólalt Gudden: — Felség, életem legszomorubb föladata, I amelyet most át kell vennem; felségedet négy •elmeorvos megfigyelte és ezek véleménye alap­ján Lipót herceg átvette a régensséget. Paran­csom van kogy felségedet Berg kastélyba ki­sérjem, mégpedig ma éjjel. Ha felséged paran­csolja, a kocsi hajnali négy órakor előáll. A király megint csak az előbbi szavakat is­mételte: —i Mit akar ez jelenteni? Mit akarnak önök tulajdonképpen ? A király úgy tűnt föl nekem, mintha becsi- pett állapotban lett volna, az előszobában bow- 3e állt s ennek erősen arakszaga volt. A király gyöngén támolygott és szavai is bizonytalansá­got mutattak. Nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy a beteget a közöltek természet­szerűen legbensőbben megrendítették és talán ennek lehetett tulajdonitani az említett szimp- tómákat. A szobában ékkor megindult a társalgás. Gudden bemutatott minket. A király igy szólt Guddenhex, aki megjegyezte, hogy 1874-ben •már egyszer audiencián volt őfelségénél: —1 Igen, igen, jól emlékszem. Azután a király Gudden családjáról kezdett (beszélni, fiáról, aki megégette annakidején a (kezét, aztán Ottó hercegre tért át, miközben meg lehetett figyelni, milyen nehezen uralko­dik magán és végre igy szólt: —* Hogy tarthatnak engem elmebetegnek, hiszen önök előzőleg engem nem is láttak és foom is vizsgáltak meg. *— Felség, ez már nem is volt szükséges, az •adatok tökéletesen elegendők voltak, amelye­ket felséged betegségéről rendelkezésünkre (bocsátottak. —1 Úgy, úgy, tehát most Lipót hercegnek /sikerült a dolga. Ehhez igazán nem lett volna szüksége ilyen ravasz kifogásokra, csak egy szót kellett volna szólnia, én lemondtam volna !az uralkodásról, külföldre mentem volna. Nos, (milyen hosszú ideig fog tartani a kezelés? *—< Felség, az alkotmányban az áll, hogy ha la* uralkodó valamely oknál fogva egy évnél 0enf, ffugtusztue 2A. Jövő héten kezdődnek itt Géniben az Interpar­lamentáris Unió tanácskozásai, amelyek ezidén különösen érdekesek lesznek. A megszokott bi­zottsági munka mellett ugyanis a világ legkivá­lóbb szakértőinek bevonásával nyilvános ülések fogják megvitatná a Kellogg-paktirm általános el­fogadásának következményeit Érdekesnek tartottuk megkérdezni az Unió fő­titkárt Christián. Lange-t, áld lelke e bevált szer­vezetnek, hogy milyen eredményt vár az ezidei tanácskozásoktól A norvég pacifista, akit az egész világon jól ismernek és akinek nagyszabású mun­káját a „Histoire de rinternationalisme“-t a nor­vég Nobel béke-alapitvány adja ki, a következők­ben válaszolt kérdéseinkre: — Az Interparlamentáris Unió ezidei ülésszaka ax 1990-as konferenciánkat előkészítő munkával lesz elfoglalva. Az albizottságoknak és a bizott­ságoknak különösen sok dolguk lesz ezidén. A nagyközönség számára szánt hetünk legérdekesebb része minden bizonnyal az a nagyszabású összejö­vetel, amelyik a Kellogg-paktum jelentőségét és következményeit tárgyalja. Ezek a tanácskozások azért is rendkívül érdekesek, mivel az ameri­kaiaknak, akik nem vesznek részt a népszövetség munkájában, első alkalommal lesz módjukban közvetlen tárgyalásokat folytatni európai kollé­gáikkal a Kellogg-pákfcumxóL Az egyezmény alá­írása óta tehát ezúttal tárgyal majd először köz­vetlenül erről a kérdésről Európa és Amerika. A leglogikueabb módszer szerint először az a problé­ma kerül tárgyalásra, hogy a törvényen kívül (helyezett háborút milyen törvényes eszközökkel kell helyettesíteni. E kérdésben fog gróf Apponyi nagy beszédében fölszólalni. Miután a háború megszüntetése körüli problémákat letárgyalták, a lefegyverzés kérdése kerül tárgyalásra. Á kérdés szónokai: Dávid volt német miniszter, de Broucké- re belga szocialista szenátor ée Mundh dr. dán miniszter. Mivel minden lehetőséggel számolni kell, az általános vitát annak a kérdésnek megtár­gyalása fejezi be, hogy mik is lennének a Kel- logg-egyezimény esetleges megsértésének a kö­vetkezményei. A szónokok itt Normann Angell és Henry de Jouvenel lesznek. Ezek a tanácskozások természetesen nem fognak hatá/rozati javaslato­kat végleges formában létrehozni, azonban az tovább akadályozva van a kormányzásban, akkor a régens&ég állapota következik be. Te­hát valószínűleg a legrövidebb terminus az egy esztendő. —• Nos, ez biztosan gyorsan fog menni... Lehet ezt úgy is csinálni, mint a szultánnal, nagyon könnyű egy embert eltüntetni a vi­lágból ... Bevallom, egész másképp képzeltein el a ki­rályt és ezt a jelenetet, amelynek révén tudo­mására jutott, hogy beteg. Talán az audienciá­ikon még a szemébe tudott nézni az emberek­nek, de ennél ax éjszakai jelenetnél már nem bírta ki a rászegeződő tekinteteket. Arcvoná­sai kaszáltak voltak, lágy arca kissé fölpüf­fedt és beszéde indulatos, de már minduntalan Ismétlések szakították meg, mozdulatai bizony­talanok. Azt hittem, hogy ez a király az 6 uralkodói La tál ómról és méltóságról alkotott vélemé­nyeivel, mikor megtudja, hogy nem uralkodó többé, vagy megtörtén omlik össze, vagy vad dűhvel kapkod a levegő után. Azonban egyik (sem történt meg és bár eleinte meglepődöttsé- iget árult el, közvetlen utána diskurálni kez­dett azokkal, akikre természetszerűen hara­gudni kellett volna, kérdezősködött tőlük, bocsánatot kórt visszavonultságáért és újra és .újra üldözési mániája nyilatkozott meg, amely ágén szűk körben mozgott. Rövidem: én a ki- irályt még nem képzeltem ennyire betegnek, imint amilyen a valóságban volt Természetesen azok számára, akik csak azt (tartják elmebetegnek, aki a legmélysége3ebb melankóliában a földön csúszik, vagy vad dü­höngésében a környezetét fenyegeti és végre todáig jut, hogy nem tud értelmes szavakat ki- imondami, azok számára talán kétes értéküek- tnek tűnhetnek föl megállapításaim a király be­tegségéről. Gondoljunk azonban arra, hogy vannak olyan elmebetegek ie, akik tudnak gondolkozni, de hamisan, akiknek még vannak ambícióik, de olyanok, amelyeknek hamis az (alapja és hamisak a céljai és akik állandó fé­lelemben és üldözési mániában élik le életüket, ilyen volt a király is. Unió végrehajtó szerve, a Tanács e vita eredmé­nyeképpen végleges határozatokat készíthet elő és igy e tanácskozásoknak gyakorlati politikai jelen­tőségük lehet. i— Ezután a kisebbségi kérdésre kerül a eső. Tudvalevő ugyanis, hogy Studsr svájci képviselő indítványa, amelyik e kérdés kezelésének leegy­szerűsítésével és egyúttal alaposabb és nyilvá­nosabbá tételével foglalkozik, ezidén kerül álta­lános tárgyalásra. Mivel ez az indítvány elfogadá­sa és alkalmazása esetén bizonyos haladást jelen­tene a múlttal szemben, megkérdezzük, hogy mi­lyen lesz a sorsa ennek a javaslatnak itt Gemíben. — E javaslatot minden valósi znüs ég szerint el fogják fogadni. Elvben már a Prágában ülé­sező albizottság is elfogadta annak idején. Mivel e bizottságban úgy többségi, mint a kisebbségi államok képviselve voltak, az előbbiek Ulitch (Csehszlovákia) és Pelk (Románia), ax utóbbiak León Reidh (lengyelországi zsidó kisebbség) és Hasselblatt dr. (észtországi német) által, remél­hető, hogy e képviselők közötti megállapodás a javaslat végleges elfogadásának tekinthető. Re­mélhető továbbá, hogy a Studer-féle javaslat el­fogadása a népszövetség kisebbségi politikájára is bizonyos betolyásssal lesz és hogy a mi állás­pontunk, amely szerint a népszövetséget teher­mentesíteni kel] a kisebbségi kérdéstől és e kér­dés rendezésének lehetőségét ax érdekelt államok­nak kell hagyni, általánossá válik. Termszetesen e javaslat lényege értelmében több nyilvánosságot és több konkrét eredményt várunk. Lenge szavaiból kitűnik, hogyha ez a javaslat nem is hoz majd végleges megoldást, mindeneset­re véget vethet a minden oldalról kritizált ki­sebbségekkel való mai bánásmódnak. Amikor új­ra Apponyi nevét említem, az ősz tudós arca egé­szen földerüL — Gróf Apponyi egyike a legrégibb munkatár­sainknak. Több, mint harminc éve, hogy először vett részt a tárgyalásainkon. Ez 1895-ben történt. Egészen különleges öröm számunkra ott látni az ezidei szónokok között ezt a kiváló férfiút, aki­nek szónoki művészeié sohasem téveszti el hatá- j sát hallgatók* TSbb „panaszkodási szabadságot" a kisebbségeknek! Beszélgetés Christián Langevel, az Interparlamentáris Unió főtitkárával, a Studer-féle kisebbségi javaslat sorsáréi, a Keliogg-paktumról és a leszerelésről MILYEN IDŐ VÁRHATÓ A k&ttírmság a KSnépeurápa lelett levő magas nyomása terület ésmki nélén van nmet, ütköző pontján m éssaki mélynyomások és a déli magas- nyomásnak. Ennek köretkextében a köztársaság északi és északnyugati résaén felhős és esős, a déli és keleti résiében pedig derült volt u időjá­rás. — Időprognásia: Felhős, ai északi résseken zivataros. Általában nagyobb csapadékok nélkül, enyhe, délnyugati sséHeL FÜRDÖLEVÉL MARIENBAD A szállók, v>üIák seregével megnagyobbo­dott Maríenbad az idei főssenzonban is üte- hette a ,^megtelt" táblái. A fejedelmi lakosz­tályoktól a padlás-szurdékig minden hely el­kelt. A szokott nemzetközi közönség azonban az idén mintha elgermánosodott volna, na­gyobb része „nagynémet*. Az aranymárka az össze* v&ágfürdők között Marienbadot is bir­tokba vette. A fürdővendégei Marienbadban nem is nemzete , hanem pénze szerint külön­böztetik meg. Dollár, márlca, meg a pengő. Ezek a legtekintélyesebbek, a legjobban megbecsültek. Mégis a pengő vezet, meri a dollár ta, a márka is szűkmarkú, de m pen­gő — gavallér. Ha a legkevesebb is van be­lőle, a Igelegánsábbm adják ki. Mintha csupa „Eszterházy" költené. A világszerte hirdetett pápai látogatás ugyan elmaradt, de néhány princet, extrán örököst, valódi és talmi herecgecskét nem kell a szomszéd Karlsbadbál kölcsönkérni. A görög trónkövetelő ösztönét figurája, Buzdwr- gán metropoUta, a román triumvir selyemtől suhogó hatalmas (dákja azonban nem igen kelt közrédeldődést. A művészvilág koronái- lan fejedelmei inkább dobogtatják meg a keble* dámák szmecskéit. A nagy Moissi, a kedves Jamdngs, a némete knagy büszkesé­gei, Ada Sári, a lengyeleknek az egész világ­tól csodák, de kissé motett fiUemitéfe, Bű ler Irén a pestiek kedvence, egész udvarral lejtenek végig c források árkádjai alatt és minden megjelenésük élénk mozgást vált ki a vendégek körében, ami az átlagos testi ter­jedelmeket tekintve, itt a legnagyobb szen­zációs hatást jelenti. Ha híres embereiket nem is kell Marienbad- nak rekmrálma, rendezést ötletekért ábrán- dudhatna a fürdöigazgatéság Karlsbadba. A szánkáson * egy-egy szerény koncerten kwül nem igen nyújt a fürdő szórakozást a ven­dégek ezreinek. Séta és tánc töm ki a napot. Tánc reggeltől délig és déltől éjfélig, min­denütt. A gigolók és táncmesterek eldorádőja Marienbad. De mit csináljon a fiatalság? A parkettet az öregek sajátították iá. Az egyik szálló zsúfolt tánciskolájába nyi­tottam be. — Egy fiatal hölgyet keresek, — fordul­tam a ritmikus mozgás mesteréihez. — Fiatal hölgyek, kérem, a tánciskolában, nincsenek, ügy látszik a tánc már győgytértyező lett Marienbadban. Mindenesetre kellemesebb kúra is, mint a — keserűmé. Magyarok? Ha nem is nagy kontingens, mégis sokan vannak. Különösen hölgyek, szép asszonyok, csupa „Miss“ és „Missis Hwngor ria“. Az egyetlen hely a köztársaságban, ahol szívesen látják a magyar okot, sőt dédelgetik őket. Talán ez a nagy rokonszenv is inkább a ,$avatlér“ pengőnek szól. A magánvállalatok, szállók, vendégőik, ká­véházak, mulatók vállvetve küzdenek a ven­délek megelégedéséért. Pompás kényelmet, kitűnő konyhái, figyelmes kiszolgálást lehet kapni mindenütt. Mégis a Woderer-féle „Beb levue“ étterem és kávéház nyerte ei nagy nemzetközi közönség pálmáját. Ez az egyetlen vendéglő, amely megmaradt a régi „szolid háznak“ 5 egy fillérrel sem emelte a fösze- zónban árait. Napi vendégeink száma 5— 6000, ami a vüágfürdők versenyében is re­kord. Szenzációban az idei főszezon szegény. Mindössze egyetlen történés izgatta fel a kö­zönséget, különösen pedig a kövér mamák egyébként halkan pihegö kebleit. Az amerikai dali árkirály esete a szőke Gréte-veL Gréte az átmérik érme hotelje éttermében táncolt. Száma sem vdt. Csák a vendégekkel lejtett, mint „áldozat*. A dollárbácsi két hétig nézte a táncát. Aztán elutazott, de itthagyott a Gré- tének egy hatalmas EoUs-Ropceot és egy pa­rányi-karikagyűrűt. Ezért háborognak a ma­mák az árkádok alatt. Elvégre igazuk is van. Se Buzdurgán, se gorögprinc, se doUárkirály. Miért költik hát móléit kisasszonykaikkal a drága márkákat Marienbadban. (f. a.)

Next

/
Thumbnails
Contents