Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-25 / 192. (2117.) szám
10 n^gM-MAgfe^Hiiaaag 1929 apignszttafl SS, ragám&p. Az érsekujvári diákkongresszus ütközőpontja mindkét ifjúsági irányzat megvilágításában — Két hozzászólás a Sarló kérdéséhez a Prágai Magyar Hírlap fórumán — ■A magyar ifjúsági mozgalom ma a legaktuálisabb n api kérdés. A közeledd érsek- újvári főiskolás-kongresszus meg fogja vitatni az ifjúság problémáinak egész komplexumát. Az egymással szemben álló irányzatok között a Prágai Magyar Hírlap a mérséklet és a mérséklés álláspontiját foglalta él, bízva abban, hogy a magyar ifjúság kellő érettséggel megtalálja azt a középutat, amelyen a magyar nemzeti jövő számára hasznos és értékes gyümölcsöket termelhet.. Az ifjúságii mozgalom viharmagva a Sarló, amellyel kapcsolatban két hozzászólást kaptunk, az egyiket pro, a másikat contra. Minthogy mindkét hozzászólás magvas és komoly tárgyilagosságra törekszik, helyet adunk számukra abban a meggyőződésben- hogy a cikkek közlésével előbbre visszük a tisztulás folyamatát. A vitát egyébként az érsek- újvári kongresszus eredményének nyugodt bevártáig lapunk hasábjain felfüggesztjük. Üzenet a Sarlónak Prága, augusztus. Az utóbbi hetekben a megszokottnál élesebb szóceaták zajlottak le a csehszlovákiai magyar diákmozgalom körül. Grosschmíd szenátor nagyka - posi beszédében szóvá tette és kritizálta a Sarló programjának legújabb megnyilatkozásait, erre következett Balogh Edgárnak „A Nap“-ban megjelent válasza, majd Győry Dezső két vezércikke: „Őszinte 6zó az ifjúsági ügyről'*, egy békéltetési kísérlet. Ezekből az írásokból az irányzatok különbözősége mellett is kiér zik a komoly jóakarat, amely csak elveket, de sohasem személyeket támad, vagy véd. Ezeknek a cikkeknek nem a zavarkeltés, nem az uszítás a céljuk, hanem az, hogy végre tiszta bor kerüljön a pohárba. Az apók és fiuk eme vitatkozásába beleszólt természetesen néhány hívatlan prókátor is, nevezetesen Sz. ur „A Nap" július 23. és 24-iki számában, „Grossóhmid szenátor ur énekel", valamint „Bombától tart a negativizmus kártyavára" címekkel. A „negativízmust" emlegető Sz. ur elfelejti, hogy ehhez a kérdéshez a napi, jobban mondva „A Nap"-i politikának igazán semmi köze nincsen s még kevesebb köze van hozzá azoknak, akik csak azóta „aktivisták, mióta a „negativistáknak" nem kellenek. Miért akarja Sz ur minden áron fokozni az ellentétet a Sarló és az úgynevezett „konzervatív" magyar társadalom között? Szeretném hinni, hogy cikkei hangja az ő egyéni haragját és modorát visszhangozza és nem a Sarlóét, mert hiszen: „aki haragszák, annak nincs igaza". A Sarló maradinak, tétlennek bélyegez meg mindenkit, aki nem nyiltan és föltételek nélkül csatlakozik hozzá. Ezáltal azonban, jóllehet demokratikus haladást, egyéni munkát hirdet, a leg- orthodoxabb dogmatizmussal kacérkodik. Kért és kéretlen szószólói begyöpösödött fejüeknek mondják azokat, akik hibákat vagy hiányokat találnak programjában és munkájában. És itt nagyot téved a Sarló! Ahogy a munka nemességéről és szükségességéről való értekezés még nem jelenti magát a munkát, épp úgy azzal, hogy a magyar falu szociális helyzetének javítását. követeljük, még egy fikarcnyit sem segítettünk a magyar falun. A Sarló először az „apák bűneinek" hangoztatásával megsértette a magyar társadalomnak egy talán könnyen sértődő részét, ugyanezt hívatlan prókátorai letrottlizták és most csodálkozik, hogy egyedül maradt abban a jó- szándéku munkában, amelyhez nem csak a Sarló, de talán az egész csehszlovákiai magyar társadalom is gyönge. Né marjuk egymást, fiuk! Ne vitatkozzunk arról, hogy ki és hogyan akar dolgozni a közös célért! Érdemekre még egyikünk sem hivatjtozhátik, mert olyan munkába fogtunk, amelynek csak a gyümölcsein fog meglátszani, hogy ki épített és ki rombolt. A kezdeményezés még nagyon kétes értékű érdem. Vájjon érdém-e lerombolni az év- tizedikre még elég erős épületet, ha a századokra szóló uj építkezést, már másoknak kell elvégezniük? Mindannyian egy helyre igyekszünk, de midegyikünk iránytűje másképp mutaja a világtájakat. Gyűlölnünk kell talán ezért egymást? Hiszen Ti is, mi is, apáink is egy kőszikla-magyarságot akarunk. A tulajdonképpeni diákmozgalomban egy a nézetünk : a szellemi haladást, az egyetem és önképzés által elérni (és itt mindegy, hogy az önképzés egyénileg, vagy össze jöveté léken történik, Nálatok ez utóbbit szemináriumoknak hívják, mindegy, hogy az egyéni önképzés ideiglenes eredményei megjelennek-e egy-egy lap vagy folyóirat hasábjain) és megakadályozni azt, hogy a tudomány csengő szavához gyomrunk korogjon éhés kíséretet.. S enné] a második pontnál igenis a Társadalmi Nagybizottság, illetve az őt. támogató magyarság tett már eddig is annyit, hogy hálátlanság és fe.lfuvalkodottság, ha „a Nagybizottság pelenkáit" emlegeti valaki. A társadalmi és nemzeti vonatkozásban TI a falusi és városi prolétár fel rázását és felvilágosítását akarjátok. Elmentek bnZzá, olvastok, beszélitek, szavaltok neki Adyt. Szabót. Móriczot, beszéltek neki szocializmusról, cgjmnlcteégrő], igazságról, régi magyar meséket meséltek neki e cserébe nótát, mesét, élményt kaptok. A kultúrában nincs az a „sóik", amely „elég" volna. De arra kérünk Benneteket mi, akik nem vagyunk tagjai a Sarlónak, hogy sohse felejtsétek el, milyen társadalmat akartok! Mi azt tartjuk, hogy a magyarság nem annyira vérmes, hogy megengedhetne magának egy érvágást a nemzetköziség javára. Tűzzel ne játszatok! A mi társadalmi programunk a következő: Már a középiskolában (a cserkészcsapatok, önképzőkörök segítségével) elkezdeni és az egyetemi évek alatt annál intenzivebben fejleszteni azt a meggyőződést, hogy egyéni munkára van szükség. Közkatonák ezreit nevelni, akik bármikor átvehetnek vezérszerepet is. A rájuk az életben váró munka kulturális és szociális; az egyéni felfogás dolga, hogy a szociális helyzet javításával a kulturnivó emelését, avagy a felvilágosítás általi anyagi jólétet tüzi-e ki valaki a magyarságért végzett munkája céljául. A módozatokat nem lehet sablonokra szorítani. A fölvilágosító munka alulról fölfelé reformálja a társadalmat, pedagógiai érzék és tapasztalatok nélkül könnyen a cél ellenkezőjét eredményezi, könnyen a tudatlanságnál is károsabb félíudást terjeszti. Tehát vigyázat! A szociális helyzet javítása csak felülről lefelé haladhat, hacsak nem forradalom a főeszközünk. Tudjuk, hogy ma a legtöbb embernek kevesebbje van, mint volt ti zenöt-busz év előtt, tudjuk, hogy mindenki fél ma másnak adni a fölöslegét, mert nem tudja, hogy lesz-e holnap annyija, amennyi neki magának: elég, de talán mégsem romantioizmus és nivitás azt kívánni, hogy elégedjünk meg kisebb haszonnal is, ha ezt nemzet- társainktól kapjuk, illetve részesítsük a haszonban azokat is, sőt azokat, akik hozzásegítettek vagy ezt megérdemlik! Egyes embereink óriási összegeket adományoznak nemzeti kulturális és humánus célokra, ez azonban még nem az egész nemzet müve. Az egész >magyar társadalomnak át kell éreznie, hogy a családi ház falain kívül is hozzátartozóinak százezrei varrnak s minél magasabban áll valaki anyagi vagy szellemi tekintetben, annál erősebben kell éreznie, hogy ma nemzeti áldozatkészségre van szükség és ennek nem szobrokban, hősök emléktábláiban, hanem a mindennapi élet apró vonatkozásaiban kell megnyilatkoznia. Egy élet megmentése (pedig hányszor mily kevésbe kerül?!) nagyobb dolog, mint száz emléktábla a holtaknak. A szegény, a kisemmizett tudja meg, hogy mi azért szeretjük és segítjük, mert magyar, ugyanakkor, mikor mások tán gyűlölik, épp ezért, hogy magyar! Magyarok vagyunk és maradunk, mert a létünkre törnek, s magyarságunk a legrettegettebb fegyver ellenségeink számára, ezt a fegyvert akarja kiütni kezünkből. A renégátok közül csak minden ezredik kap jutalmat — a többi maga is ráfizet a lélekcserére. A nemzeti áldozatkészséggel élet rekel tett és életbentartott nemzeti öntudat, az ehhez járuló szolidaritás érzése oly kősziklává teszi a magyarságot, melyen a pokol kapui sem vesznek érőt. Asszimilálni, megemészteni akarnak bennünket, hol cifra jelszavakkal, hol kemény ütésekkel. Nos hát, hogy a falat jobban megfeküdje a gyomrát az illetőknek, mi asszimiláljuk magunkhoz a saját népünket. A modern társadalmi élet organizmusában a vér szerepét a „nervus perum agendarum", a pénz játsza. Ügyeljünk arra, hogy a megfogyatkozó nemzeti vagyon mégis nálunk maradjon. Elzárt fejlesztenünk kell a szövetkezeteket, segítenünk kell a piacok biztosításánál és — magyar ember magyartól vásároljon. Ezeket az eszméket is lehet propogálni, sőt úgy hiszem, érthetőbbek, mint az osztályharc elmélete. Még egy pár szót, Fiuk! A lugosi „Magyar kisebbség" julius 1-én megjelent számában (487. old.) Parecz György ezt irja Rólatok: „Habár ezektől az „ujarcu magyarok"- tól, akik állandóan a magyarországi viszonyokat kritizálják, nem vitatható el a jóhiszeműség, mégis kétségtelen, hogy tulajdonképpen a prágai kormány öntudatlan eszközei, amely fiatalos idealizmusukat a maga soviniszta céljaira használja fel". Ha igaz az, hogy Prága dirigál Benneteket, úgy e Ti célotok nem a mienk és késhegyre menő harcra készüljetek el! De ha nem igaz, akkor szeptemberben az érsekujvári kongresszuson igy szólunk egymáshoz: — Mi sohasem haragudtunk egymásra, mások civakodtak rajtunk keresztül! Dénesdy Pál. Több megértést! tj. Szlovenszkó, augusztus. Az érsekujvári nagy diák-találkozó időpontjának közeledtével a nagy pör: az apák és fiuk harca ismét a nyilvánosság i'télőszéke elé került. A vádlók az apák, a vádlottak: az ifjúság egy csoportja, mely ha számban nem Í6, de munkavégzésben, tanultságban szellemi fölkészültségben jelentős szerepet játszik a csehszlovákiai magyar diákság szellemi mozgalmaiban; — ezek a sarlósok. A harc eleddig meglehetősen egyenlőtlen eszközökké! folyt: a fiatalokat csak ütés érte, munkájuk értékét nagyon kevesen ismerték el vágy méltányolták. Mivel a Prágai Magyar Hírlap — eddigi célkitűzéseihez hívén — itt sem ezen kétségkívül nagyon értékes csoport tönkretételét akarja elérni, hanem az eszmék és elvek tisztázódását: azt hiszem megadja a nyilvánosságot nekem, aki — csöndes és jóakáratu szemlélője minden ifjúsági megmozdulásnak — ellenvéleményt jelentek be a fiatalok körül zajló szellemi vitában. . . Kiindulási pontul fogadjuk el a sarlósok által sokszor idézett szavakat: ..mozgalmunk szellemi fölépítéséről egyedül a magyar szellemiség munkásai és továbbépítői hivatottak bírálatot^ mondani; a nagyközönség kritikája csak a végzett munkánkra, szellemi programunk realizálására vonat- kozhatik." Nézzük ezen idézet első részét. A sarlósok szellemi programjukat nagyon sokszor léfektették. Tálán éppen a túl gyakori mánifesztáció okozza a zavart. Programjuk sokszor zavaros, hézagos, nagyotakuró, — de program s az egyedüli nemcsak Csehszlovákia, de az összmagyarság fiataljai —mi im un mi ii wii—————wwi N. JACZKÓ OLGA : LÁZADÁS * Nekem miír nem. kell a szorongatás! Ó, igén, akkor megjárta, amikor még csak húsz esztendőt csikart ki belőlem kémlőpsöveibe a szürnyii kísérletező: az élet.. És biztosan tudtam: hogyha megfe szítéin nyakam izmait, úgy pattan el rajtam minden járóin, mint vékony kóéfonál, mely hitvány üveggyön-gyöt, tart a esc lédlányok nyaka körül. Most már nem, Ízlik a sovány kény ér és nem tekintem dicső ékszernek te nyeremen a hályogokat melyeket naponta kiszipolyoz rajta a robotl Most már annyinak tűnik éveim sz áma, mint az efezoszi Artemis szobrán a k ebei és három évtized alatt. megáUapitot tani, hogy a nap egy kanállal osztja me legét az üvegházi virágoknak s a sövény ál att a csalánnak. Most már kiáltok: miért, miért? .... Láto m, hogy nyolcvanévesek is, akiknek látása csonlkeretes üveg s nem az ég kéklő darabja, mint az enyém, a. szivük antik ékszer, szivform.án métsieÜ csehgránát és nem, jóvérből összeszeretett élet, mint az enyém . . . látóm, hogy ők is hálát, fonnak szú ráz, kék ereikből és sikeresen halásznak az élet kincs e-jáva után ............ ó Isten, add már, hogy én is, ki fejest ugróm minden nap ziirza varába s belémakacsodom minden szervem mel, \ mint egy eleven, piros korallsziget------ — ne legyek mindig a mesebeli szégé nyembór, akinek egyszer szamár csontváz sza kitja, ronggyá a háláját, máskor álomsulyt vonszolt ki inát szakítva s amint, kikezdi rajta Salamon pecsét jét. kikéi belőle a bosszús, dörgedelmes gonosz szellem . . Isién, adj már nekem is halászati jogót, a gazdag, szabad tenyér ti:\\! Nánfénvt! Szint! Illatot! Meleget! között A sarlósok szellemi célkitűzésed sok újat öreg fülnek szokatlant tartalmaznak: érthető a közönség széles tömegeinek tartózkodó, sokszor visszautasító magatartása. Ezzel szemben szinte furcsán különös az az egyöntetű lelkesedés, amely- lyel a magyar szellemi élet aktív résztvevői a sarlósok programjáról nyilatkoznak. Móricz Zeig- mond és Szabó Dezső ide vonatkozó véleményei közismertek. (Múltkor egy újságíró panaszkodott előttem, hogy Szabó Dezső képtelen másról, mint Szlovenszkó magyar fiataljairól beszélni. Ha a regősjárás szóbakerül könnyeizák az őrömtől.) Bethlen István és Szekfü Gyula állampolitikai folyóirata a „MagyaT Szemle" fél év alatt háromszor emlékezett meg a sarlósokról, mindannyiszor példaként állítva őket a magyarországi fiatalok elé. A „Századunkban" Yámbéry Rusztem az egyetemes magyarság szellemi életében az egyetlen egészséges megmozdulásnak a csehszlovákiai sarlósok mozgalmát tartja. Tovább meheténk a bizonyítás ezen módjában idézve a „Magyar Kisebbség" a „Hid" a porunk" a „Magyarság" stb. cikkeit, de érdekesebb a kérdés másik oldala: az a munka, amit a sarlósok a diákszervek kereteiben végeztek s amelyre a nagyközönség kritikáját is kérik. Menjünk sorjába: 1. A regősmozgalom. A sarlósoknak egyedüli „beérkezett" kezdeményezése, önálló, uj és gyökeres magyar pedagógiát jelent a regősmozgalom a cserkészfiuk számára. A cserkészetben az indián romantika és katonaszellem helyét falujárással, tájismerettel, szabad vándorlással akarja helyettesíteni. A kisebbségi magyarság falura és a parasztságra utalt életében nagyszerű pedagógiai eszköz a regősmozgalom. 2. Szemináriumi munka. Szintén a sarlósoktól indult ki, akik ennek alapjait a gombaszögi táborban rakták le. A gimnazista korában falut járó regős az egyetemre kerülve, gyermekkorában szerzett tapasztalati ismereteit a szemináriumokban szigorúan tudományos keretek között földolgozhatja és kiegészítheti. De még ezen pedagógiai jellegű összefüggéstől eltekintve is: a szemin áriumi munka minden dicséretet megérdemlő kezdeményezés. A diákok, akik az egyetemi szak- tanulmányaikban minden magyar vonatkozást kénytelenek lennének kikapcsolni: a szemináriumokban megtalálhatják a módját annak, hogy szaktanulmányaikat a magyarság adott viszonyaira vonatkoztassák. S hogy a szemináriumokat kezdeményező sarlósoknak is ez volt az intenciójuk, kitűnik a földolgozási anyagul választott témákból (kisebbségi kérdés, néphigiénia, magyar néprajz, falusi tanító programja). Érdekes, hogy a szemináriumok vezetői mind sarlósok voltak, akiknek működése nem egyszer országos jelentőséget. nyert (pl. a nagy föltűn est keltett s a P. M. H. által is ismertetett Rádl-levél). 3. A magyar tanszékért indított akció szintén a sarlósoktól indult ki s ők voltak az ez ügyben be^^ terjesztett memorandum fogalmazói és benyújtói is, Erről az akcióról — mely eredményre is vezetett :— a Vetés 3. számában olvashattunk. 4. A diákkataszter életbevágóan fontos kérdését szintén ők tolták a megvalósítandó föladatok közé. Gombaszögön merüli föl a terv s a kassai kongresszus határozatilag mondotta ki megvalósítását. A munkaadók és munkaalkalmat keresők statisztikájának elkészítése azonban oly hatalmas Föladat, bőgj- a szövetség titkára máig sem készült el vele. 5. Az orvostanhallgatók faltisi felvilágosító turnéjának nagyjelentőségű eszméjét, szintén a sarlósok vetették föl. Megvalósítása pénzügyi nehézségek miatt késik. 6. A sarlósok folyóiratáról a Vetésről bárhogyan megoszoljnnak is a vélemények mégis csak jelentős kullurtett volt, melynek megjelenése nemcsak nálunk (a legtöbbet emlegetett szlo- venszkói sajtótermék volt!) hanem Budapesten és Erdélyben is nagy föltűn est keltett. A 8. száma — bár részleteiben bizonyára sok az elvetendő — a maga egészében oly nagyszerű ifjúsági megnyilatkozás — munkabeszámoló s egyúttal programadás — amelynek párját hiába keressük az egyéb magyar területek ifjuságánáL 7. Csak röviden említjük föl azokat az akciókat, melyeknek nem volt oly nagy visszhangjuk, de a csehszlovákiai magyar diákok életében nagy szelepet. játszanak még ma is. Ilyen pl. a szabadegyetemek rendszere, a konyvgyüjtési akció, a diákkongresszusok eszméje, önképző körök reformja, Mi Lapunk stb. stb. Nagy jelentőséget ad a sarlósok mozgalmának az a körülmény, hogy az egyetemi hallgatók közül egyedül ők tartanak fönn állandó és rendszeres érintkezést a középiskolásokkal: a középiskolások legjobb és szellemi kérdésekkel intenziven foglalkozó tanulói az állandó és egyre növekvő reze rvoárjuk. A Sarló nagy jelentősége az itteni diákmozgalmakban tehát elvitathatatlan. Munkája, programja kitörülihetetlenül ráütötte arra bélyegét. A diák- egyesületek legintenzívebb és szellemileg is leg- fölkészültebb tagjai belőlük kerülnek ká. Az elmondottak egy föladatot rónak úgy a fiaikat féltő apákra, mint pedig a sarlósokkal szembenálló vagy inkább szembeállított ifjúság számára. Az apák becsüljék meg jobban őket, ha vannak hibáik jóakaratuan figyelmeztessenek rá, de a végzett munkájukat is ismerjék el, viszont az u. n, kónzervativ fiatalság ne ellenőrizhetelen pletykák után kutasson, hanem intenzivebb szellemi munkát folytatva: intellektuális téren próbálja meg a sarlósokkal a versenyt. Több megértést! Amiig nem késői Fizessen elő a m- Képes Hét-re Előfizetési ára K évre 36.— Kos.
