Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-24 / 191. (2116.) szám

6

1929 augusztus 24, szombat.

A ZEPPELIN FOLDKQRtlLI VTJA

Egy német újságíró leírása a földkörüli első léghajó-utról

A Zeppelin utjának történelmi jelentősége — A végtelen orosz sikság fölött

Kereken százhárom óra telt el, míg a Gráf Zeppelin megtette világkörüli utazásának második szakaszát, az eurázsiai kontinentális furát Friedriclishafen és Tokio között. Csütörtökön, augusztus 15-én a reggeli derengés beálltakor vontatták ki a léghajót a fried- riehsíhafeni csarnokból,

5 óra 35 perckor már felemelkedett a földről és szakadatlan repüléssel berlini idő szerint augusztus 19-én délelőtt 11 óra 27 perckor ért japán földre.

Ezzel a világkörüili utazás második szakasza befejeződött. Az első szakaszt,

az Atlantikum feletti nyugat-kelet irányú óceáni túrát Lakehurstból kiindulva 55 órás rekordidő alatt tette meg a Zeppelin anyaikikötőjéig, Friedriehshafenig.

Valóiban szinte meseszerü idő alatt jutott el azután Fríedrichskafenből Tokióba. A világ napról-napra kisebb lesz, a távolságok folytonosan összezsugorodnak, a népek és fajok egymáshoz közelebb 'kerülnek. A Zeppelin világkörüli útija a történelemiben éppen úgy meg lesz örökítve, mint a föld első Ikörülha- józása, amely Magelbaes nevéhez fűződik.

Ez az utazás jelenti tulajdonképpen a levegő igazi meghódítását.

A léghajó utasai előtt úgy váltakoztak a különböző színes képek, mintha filmtekercset pergettek volna le előttük. Különböző természetű földelvet, különböző fajtájú kultúrákat hidalt át a Zeppelin kontinentális utján. Először a sűrűin lakott német föld felett szállott el, amelynek ipartüző városai, népes és virágzó falvai úgy sorakoztak egymás mellé, mintha egy óriás rakott volna ki gyöngéd játékszereket a földszinén egymás mellé. Utolsó üdvözlet a Németországtól a danzigi korridor által elválasztott keleti Poroszországnak és néhány óra múlva a léghajó már az egyhangú szarmata-síkság fölött repült, hogy átszállva az Uralon, Szibéria végtelennek tetsző platóját győzze le. A végtelen pusztákba és mocsarakba olykor-olykor a prémvadászok ■szórványos települései hoztak változatosságot, különben mindenütt a szibériai puszta végtelen egyhangúsága, amely nyomasztó érzéseket kelt, egyben azonban a magasba emeli a lelket.

Elsőizben szemlélték madártávlatból emberi szemek ezt az ős földet, az utasok szemei olyan vidékeket súroltak, amelyekre idáig miég emberi láb nem lépett,

aimeyek a természet szűz földjei, fehér foltok a térképen. Jakutzk volt az első város, amely felett a Zeppelin a végtelen vadonban tett utján elrepült és Jakutzk felett egy pillanatra megáll ott a léghajó vágtató utján: Eekener dr. kezébe vette azt a koszorút, amelyet az előzetes tervek szerint Moszkva felett kellett volna ledobnia. A legénység és az utasok hallgatva, imára kulcsolt kezekkel állottak körülötte és a friss virágok 500 méter magasságiból a földre hullottak. A német bajtársak üdvözletét tolmácsolják az orosz földben örök pihenőre tért német harcosoknak. Ez néhány pillanatnyi megszakítása volt az útnak, azután a Zeppelin gyors tempóban folytatta repülését. A felszállás után 75 óra múlva elérte az Ochotszki-tengert, a Csendes (óceánnak ezt az elzárt parti részét, tehát túl volt Szibéria keleti partján. Most délre fordult a Zeppelin és 120 kilométeres tempóban közeledett a japán partok felé. Hétfőn délben 1 óra 27 perckor lelkes fogadtatás közijén horgonyt vetett Kasimagaura repülőterén. Százhárom óra alatt tette meg útját, tehát éppen negyedrésze ez az idő annak, amelyet a Berlin és Tokio közti leggyorsabb kapcsolat kitesz. A vezető és a legénység, inkább az eseményéktől, mint az anyagi haszon reménységétől lelkesítve, ötnapos önfeláldozó munkáival menetrendszerű pontossággal vitték a léghajót a célponthoz. Ennek a nagyszerű emberi tettnek rövid leírását igyekszünk adni a továbbiakban.

A világkörüli utazásnak első kornolv megérzése a második napon kezdődik. A 12 órás ut Németország déli határától, Friedricbsha- fentől Poroszország északkeleti csücskéig, Tilsitig tulajdonképpen nem volt egyéb, mint szentimentális bucsuvétél a német földtől.

A világ tér fogalmát csupán Oroszország végtelen pusztaságai ébresztik fel. , Szerencsénk volt, hogy Eokener dr.-t a. szél járási viszonyok északra kény szentéit ék. Nem repülhetett el Moszkva lelett, így tehát egy régi, ősi változatlanságban elterülő orosz földet láttunk ötszáz lábnyi magasságból, amelyet még nem színezett át a holsevizmus a maira képére és hasonlatosságára. Tatán ovit

fogják mondani, hogy egy ilyen rekordidő alatt végzett utazáson nem sokat lehet Oroszországból megismerni. Ennek az ellenkezője igaz.

A rés Hetek eltörpülnek és ©sodálato>s ösz- szefoglaló képben tűnik fel az' orosz föld igazi jellege.

Azok az utazók, akik a múlt század derekán, amikor még a vasúti közlekedés is primitív korszakát élte, minduntalanul kiemelik az orosz föld végtelen egyhangúságát. Egy német utazó naplójában olvastam, hogy a kö- zépeurópai földön, például a Harz-hegység vidékén, néhány órányi gyalogút után több változatosságot lehet látni, mintha az ember heGenz&nó, augusztus.

Az Antira Trattoria de Sanotis Nemiben nem túlságosan tiszta, de még olasz viszonyok között is felejthetetlenül hangulatos hely. A terasz pergoláin már érőfélben vannak a dús szőlőfürtök. A köves, hepe-hupás udvarról fának is beillő leanderek virággal teld koronái nyúlnak fel, és az apró teraszon alig lehet mozdulni a kék és rózsaszín virágos hortenziáktól. De mégis a legszebb lenn, két-liáromszáz méteres mélységben a tő. Spéciilum Diánáé, Diana tükre innen valóban olyan, mint lehettek azok a kerek érctükrök, amik a praenestei sírok oistáiból kerültek elő. A lecsapolás nem sok kárt tett benne, az elbűvölően szép látvány szinte változatlanul megmaradt. Innen felülről csak gondos vizsgálódás után lehet észrevenni a part mentén azt a szürkés-barna sávot, amit a viz színének nyolc-tiz méterrel való süllyedésié okozott. Most még jobban látszik, hogy a tó egy kialudt vulkán óriási kráterében fekszik. A part csak azon a részen Lejtős, ahol az első gálya a napvilágra került, a többi részeken annyira meredek, hogy ott a ^kiemelésére gondolni alig tehetett volna. ^

Útban a tó felé

Fárasztó, köves öszvérut vezet le Nemiből a tó partjára, de a fáradságot elfelejti a vidék páratlan szépsége. Fenn büszkélkedik a régi CoT-onna kastély, eltakarva maga mögött teljesen a szurtos, kis hegyi falu házait. A hegyoldal egyetlen, nagy gyümölcsös, fentebb hatalmas gesztenye fákkal, fentebb pedig olajligetek vannak és rengeteg érett gyümölccsel megrakott őszibarackfa. A meredek hegyoldalon csobogva bukdácsol lefelé egy bővizű forrás vize, amit a hagyomány Eger La nimfa forrásának tart. A tikkasztóan tűző augusztusi nap elől — merész vállalkozás volt, de mindjárt ebéd után útra keltem a trattoriából a tó felé — a forrás melletti romok tövében tevő árnyas helyre menekültem. Diana tükre mint óriási ezüst lap csillogott, befoglalva az erdős kráteroldal zöld foglalatába. Egy magános olasz paraszt, hátán egy gyümölcsös kosárral, lassan baktatott felfelé a kanyargó hegyi ösvényen. Hang nem hallatszott más, mint egy esőit kérő szamár melankolikus ordítása és szüntelen kopácsolás a tó partjáról. A kiemelt gálya bordái, olyanféleképpen, mint mikor egy hajóépítő műhelyben egy hajó testét kezdik összeállítani, már innen is jól látszottak.

Eltartott még egy jó félóráig, mire a tóparti gyümölcsöskertek fái között feltűnt egy apró osteria épülete, amit a meglehetősen primitív eszközökkel dolgozó munkálatok intéző-irodájának rendeztek be. A tó szintjének nyolc-tiz méteres apadása itt már sokkal jobban látszik. A kiszárított tófcnék mocsaras, iszapos talaján, ferdén a partnak fordulva fekszik a liires őskori hajó. így a partról nézve elég kiábrándjtó látvány és hozzá nein értő ember gyorsan kimondaná az Ítéletet, hogy ezért a csaknem széteső hajóroncsért kár volt erre az óriási munkára vállalkozni és hogy az eredmény bizony aligha éri meg a rengeteg költséget és fáradtságot, nem is szólva arról, hogy ha esetleg valami előre nem látható akadály miatt nem sikerülne a tó szintjét régi magasságára visszaállítani, Diana lükre, ami végre mégis csak nagyobb kincs, mini elrehült gerendák, Tnárványtörmelékek és néhány bronzékil- mény a hajó orráról, sokat veszítene régi szépségéből.

AntoriieHi professzor, aki a munkálatokat vezeti és idejének legnagyobb részét itt tölti, hamarosan meggyőzött íctö!, hogy ha művészeti szempontból kiábrándító; i kevés eredményt jelent is az ókori gálya kiemelése. — és a helyzet a második, mélyebben fekvő gályánál sem igen fog jobb lenni Iudományos. archeológiái szempont- hói annál nagyobb jelentősége van ennek a vállalkozásnak. Az ókori hajóépités technikája, amiről még Vilnivius-hoz hasonló ókori leírás sincs,

tokig utazik az orosz pusztaságon. Ha az esti órákban a kabinban álomra hajtod a fejodot és egy éjszakát átaludva a reggeli ólmos szürkeségiben újra kinézel az orosz tájékra, — Írja a derék utazó — úgy gondolod, hogy a vonat az éjszaka folyamán egy lépést sem tett tovább, ugyanaz a tájék, ugyanaz a falu, ugyanaz a vasúti állomás, még az emberek fizio- gnómiája sem változott semmiben. Most néhány óra alatt összefoglalásban lehet látni ezt a földet, egy egész más kultúra ez, mint a Dontól nyugatra, fél-Ázsiának mondják és ennek a jelzőnek van is jogosultsága, mert ami itt alattunk suhan el, annak semmi vonatkozassa nincs a tulajdonképpeni európai földdel.

[ ágy legszemléltetóbb módon, teljes valóságában válik ismeretessé a tudomány számára.

Muzeum egy osteria szilijében

A kétezeréves korhadás, hozzászámítva a re- nesszánc óta folytonosan tartó rombolásokat, természetesen jóvátehetetlen károkat tett magán a gályán is, de még igy is meglepő, hogy mennyi és aránylag milyen épségben maradt meg belőle, két dolog feltűnő különösen. Az egyik az, ami eddig teljesen ismeretlen dolog volt, hogy a gálya, éppen úgy, mint a modem őceánjáró hajók építésénél történik, kettős fenékkel épült, de természetesen nem acéllemezből, hanem fából. A másik pedig a hajó testének külső borítása fémlemezekkel. Ez a hajó legalján, ahol semmi erőszakos külső beavakozás nem érte, teljes épségben maradt fenn és a szegecselés technikája feltűnően ugyanolyan, mint az a hajóépitésnél manapság is szokásos.

A hajó egész gerendázatát lassú, gondos munkával most preparálják. Hozzáértő vezetéssel folyik ez a munka, miután a hajón talált holmikat mind kihordták a partra és az osteria színjében egy egész kis ideiglenes múzeumban gyűjtötték össze. A hajó ugyanis nem fog a mostani helyén maradni, mert hiszen a tó lecsapolása a tervek szerint csak ideiglenes. Darabokra szétszedni az egész hatalmas hajóroncsot, amely körülbelül hetven méter hosszú és több mint busz méter széles, alig tehetne és Mussolini személyes kezdeményezésére elhatározták, hogy mind a két gályát úgy, amint van, kiemelik a tófenékről és a tő partján egy külön a két gálya számára emelt épületben fogják felállítani. Ez az különös muzeum nem üvegszekrényben hanem megmaradt valóságában fogja mutatni az ókornak ezeket a híres emlékeit. A legújabb archeológiái eljárás szerint nem fogják ugyan restaurálni a hajókat, de minden anyagot, amit a hajón találtak, gondosan összegyűjtenek és azok segítségével olyan állapotban álitják vissza őket, ahogyan a viz alatt megmaradtak. Nem tehetetlen, hogy azokat a fémrészeket és díszítéseket is, amelyek most a római Thermák múzeumában vaunak, visszaállítják eredeti helyükre, hogy igy, az eredeti anyaggal restaurált gályák minél teljesebb képet adjanak arról, hogy milyenek lehettek az ókorban.

A kiemelt gálya egyik különlegessége, hogy a padozata terracotta, márvány és mozaik volt. Ebből maradt meg a legtöbb és ezt mindé gondosan összegyűjtötték, hogy a hajónak a parton való restaurálásánál felhasználhassák. Antonelli professzor megmutogatta az ' osteria színjében összegyűjtött és legértékesebb fémleleteteket is. Különböző áUatfejek oroszlán, párducot és farkast ábrázoló díszítések ezek, amelyeket gerendák végein alkalmaztak. De ezenkívül sok apróság is maradt az elsüllyedt hajón, akár azért, mert katasztrofális gyorsasággá 1 következett be az elsüllyedés, mint azt a hagyomány tudja, akár pedig, ami valószínűbb, mert ezek a holmik olyanok voltak, amiket nem volt érdemes elvinni.

Hogyan sülyedí e! a két gálya ?

A másik gályát egyelőre még teljesen viz borítja. Legalább két hónapig fog tartani, mire a tó annyit apad, — körülbelül 10—J2 méterre van szükség —, hogy a vízből kiemelkedjék. Búvárok már többször vizsgálták és amennyire az iszaptól és a moszattól hozzá tudtak férni, valami szenzációs eredményt nem igen lehet várni itt sem. Bár a nagyobb mélység révén igen könnyen meg történhetik, hogy előző kutatók itt inkább hagyhatlak műtárgya kai, mint az első gályán. A mii- j tárgyak hiánya egyébként valószínűleg azzal is : magya rázható, hogy a hagyomány színes története a ni illatozókkal teli hajó elsüllyedéséről mégis alighanem csak kitalálás voil, meri emberi csontoknak a hajón nyoma sem volt, és igy sokkal valószínűbb, hogy a hajókat magukra hagyták,

Mussolini múzeumot akar építtetni a Nemi-tó partján

számára

ami értékes holmi volt, elvitték róluk és lássa pusztulással jutottak a tő fenekére.

Visszafelé menet Genzanóba, a tó másik partján fekvő kis városkába, az utón folytonosan, szembejövőkkel találkoztam. , A tó megközelítése innen sokkal könnyebb, mint Nemiből és a környékből, de főként Rómából állandóan jönnek az érdeklődők, akiknek a képzeletét izgatja a tó fenekéről kiemelt kétezeréves hajó. Azzal, amit most látnak, természetesen a legtöbben elégedetlenek, de ha majd mind a két gálya a felszínre kerül és a restaurálás hosszadalmas munkája, megtörténik, Caligula gályáinak a Nemi tó partján felépítendő múzeuma egyik legérdekesebb látnivalót fogja nyújtani az ókori Róma életéből.

(a. m.)

Magyar leimsttiion Prágában

A Prága-Smichov. Havliöková ul. 10. szám alaü levő, magyar főiskolai hallgatónők részére létesített, Róza-Otthon név- alatt vezetett leányotthonban az 1929. iskolai évre 4 hely üresedett meg.

Az otthon Prága legegészségesebb helyén, 4 nagy, egészséges, világos, száraz, elsőemeleti szobáiban van elhelyezve.

Az ebben való bennlakásra pályázhatnak olyan magyar nemzetiségű leányok, akik tanulmányaikat Prágában levő egyetemeken vagy egyéb főiskolákon végzik.

Fizetendő: legkésőbb minden hő 5. napjáig előzetes havi részletekben a Róza-Otthon titkárnője kezéhez havi 200 (kettőszáz) korona. Ezért az ellenérték: lakás, fűtés, világítás, takarítás és reggeli. (Szegénysorsu és jőtanuló egyetemi hallgatónők ebédet és vacsorát a prágai magyar diákmenzán kaphatnak jutányosán.)

Ágyneműt (párnát, párnahajat), lepedőt és

takarót a növendékek maguk hoznak. Mosásról maguk gondoskodnak.

Zongorahasználat ingyen. — Kőtelező továbbá, hogy az otthonban ingyen nyújtott angol vagy német nyelvórákon a bennlakók résztvegyenek.

Az Otthon vezetősége fenntartja azon jogát, hogy a nem megfelelő viseletű, összeférhetetlen, a házi rendet be nem tartó, esetleg ragályos betegségben szenvedő hallgatónőkkel az Otthont elhagyathassa, a bennlakó növendékek részéről azonban felmondásnak csak a tanév végére van helye. Kivétel ez alól, ha valaki a II. szemeszterben tényleg más városban folytatja tanulmányait és ezt a más egyetemen való felvétellel igazolja, vagy betegség miatt tényleg nem folytathatja tanulmányait.

A felvételt kérők ez iránti kérelmüket f.

évi szeptember hó 1-ig küldjék be dr. Irmán Klára, a Róza-Otthon titkárnője címére (Praha-Smichov, Havlicková ul. 10. I.)

A kérvényhez csatolandó:

1. iskolai bizonyítvány;

2. erkölcsi bizonyítvány;

3. egy kötelező nyilatkozat, hogy a folyamodó a jelen pályázatban irt feltételeket és a házirendet betartja;

4. egy, a szülő vagy a gyám részéről kiállított kötelező nyilatkozat, úgy e feltételek tudomásulvételét illetően, valamint arra vonatkozólag, hogy a fizetési feltételek pontos be- ■ irtásáért készfizető kezességet vállal;

5. hatósági bizonyítvány arról, hogy a folyamodó, illetve szülő vagy gyámja a fönt körülírt fizetési kötelezettségüknek eleget tenni képesek. A felvétel tárgyában a Róza-Otthon vezetősége a legjobb belátása szerint határoz. A szlov.enszkői magyar egyetemi hallgatók támogatására alakult társadalmi nagybizotl- ság 1929. évi augusztus 2-án tartott üléséből:

jtfr. Grosshmid Géza, szenátor,

; a bizottság elnöke.

í

Dr. Irmán Klára,

a Róza-Otthon titkárnője.

— Faloutót nein kellett megoperálni. Ivet (héttel ezelőtt a prágai sajtó beszámolt arról, hogy Fal out volt kapitány, akit kémkedésért 19 évi börtönre ítéltek, Theresienstadtba való .szállítása előtt, prágai cellájában öngyilkossági kísérletet követett el. Az őrséget azzal a kijelentésével lepte meg, hogy meg fog halni, mert a bicskáját kinyitva lenyelte s a kés át fogja szúrni beleit. Tettét azzal indokolta, hogy nem akar megválni Prágától. A katonai fogház parancsnoksága a kórházba utalta a különös öngyilkosjelöltet. Ott eleinte nehézségekbe ütközött a vizsgálat, mert az elhájasodott embert, csak gyengén tudták átvilágítani a Röntgen-sugarak, de végül is megállapították, hogy vannak csakugyan idegen "tárgyak Fa- lout gyomrában, de operációs beavatkozásra, nem lesz szükség. Falou tol. azóta u katonai kórházban kezelték s az orvosok föltevése helyesnek bizonyult. Tegnap megállapították, hogy a. zsebkés, mely nyolc centiméter hosszú tárgy, továbbá egy öt. centiméteres biztosttl csukott, állapotban volt. Mihály Falont kéthetes szenvedés után megszabadult a tárgyaktól. melyet gyomrát megfeküdték, egy óra ••avulva, már át is kísérték a katonai fogházba, ahol kettőzött éberséggel őrzik.

I