Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-24 / 191. (2116.) szám

6 1929 augusztus 24, szombat. A ZEPPELIN FOLDKQRtlLI VTJA Egy német újságíró leírása a földkörüli első léghajó-utról A Zeppelin utjának történelmi jelentősége — A végtelen orosz sikság fölött Kereken százhárom óra telt el, míg a Gráf Zeppelin megtette világkörüli utazásának második szakaszát, az eurázsiai kontinentális furát Friedriclishafen és Tokio között. Csü­törtökön, augusztus 15-én a reggeli derengés beálltakor vontatták ki a léghajót a fried- riehsíhafeni csarnokból, 5 óra 35 perckor már felemelkedett a föld­ről és szakadatlan repüléssel berlini idő szerint augusztus 19-én délelőtt 11 óra 27 perckor ért japán földre. Ezzel a világkörüili utazás második szakasza befejeződött. Az első szakaszt, az Atlantikum feletti nyugat-kelet irányú óceáni túrát Lakehurstból kiindulva 55 órás rekordidő alatt tette meg a Zeppelin anyaikikötőjéig, Friedriehshafenig. Valóiban szinte meseszerü idő alatt jutott el azután Fríedrichskafenből Tokióba. A világ napról-napra kisebb lesz, a távolságok foly­tonosan összezsugorodnak, a népek és fajok egymáshoz közelebb 'kerülnek. A Zeppelin világkörüli útija a történelemiben éppen úgy meg lesz örökítve, mint a föld első Ikörülha- józása, amely Magelbaes nevéhez fűződik. Ez az utazás jelenti tulajdonképpen a leve­gő igazi meghódítását. A léghajó utasai előtt úgy váltakoztak a kü­lönböző színes képek, mintha filmtekercset pergettek volna le előttük. Különböző termé­szetű földelvet, különböző fajtájú kultúrákat hidalt át a Zeppelin kontinentális utján. Elő­ször a sűrűin lakott német föld felett szállott el, amelynek ipartüző városai, népes és vi­rágzó falvai úgy sorakoztak egymás mellé, mintha egy óriás rakott volna ki gyöngéd játékszereket a földszinén egymás mellé. Utolsó üdvözlet a Németországtól a danzigi korridor által elválasztott keleti Poroszország­nak és néhány óra múlva a léghajó már az egyhangú szarmata-síkság fölött repült, hogy átszállva az Uralon, Szibéria végtelennek tet­sző platóját győzze le. A végtelen pusztákba és mocsarakba olykor-olykor a prémvadászok ■szórványos települései hoztak változatosságot, különben mindenütt a szibériai puszta végte­len egyhangúsága, amely nyomasztó érzéseket kelt, egyben azonban a magasba emeli a lel­ket. Elsőizben szemlélték madártávlatból em­beri szemek ezt az ős földet, az utasok sze­mei olyan vidékeket súroltak, amelyekre idáig miég emberi láb nem lépett, aimeyek a természet szűz földjei, fehér foltok a térképen. Jakutzk volt az első város, amely felett a Zeppelin a végtelen vadonban tett utján elrepült és Jakutzk felett egy pillanatra megáll ott a léghajó vágtató utján: Eekener dr. kezébe vette azt a koszorút, amelyet az előzetes tervek szerint Moszkva felett kellett volna ledobnia. A legénység és az utasok hallgatva, imára kulcsolt kezekkel állottak körülötte és a friss virágok 500 méter magas­ságiból a földre hullottak. A német bajtársak üdvözletét tolmácsolják az orosz földben örök pihenőre tért német harcosoknak. Ez né­hány pillanatnyi megszakítása volt az útnak, azután a Zeppelin gyors tempóban foly­tatta repülését. A felszállás után 75 óra múlva elérte az Ochotszki-tengert, a Csendes (óceánnak ezt az elzárt parti részét, tehát túl volt Szibéria keleti partján. Most délre for­dult a Zeppelin és 120 kilométeres tempóban közeledett a japán partok felé. Hétfőn délben 1 óra 27 perckor lelkes fogadtatás közijén horgonyt vetett Kasimagaura repülőterén. Százhárom óra alatt tette meg útját, tehát ép­pen negyedrésze ez az idő annak, amelyet a Berlin és Tokio közti leggyorsabb kapcsolat kitesz. A vezető és a legénység, inkább az eseményéktől, mint az anyagi haszon remény­ségétől lelkesítve, ötnapos önfeláldozó mun­káival menetrendszerű pontossággal vitték a léghajót a célponthoz. Ennek a nagyszerű emberi tettnek rövid leírását igyekszünk ad­ni a továbbiakban. A világkörüli utazásnak első kornolv meg­érzése a második napon kezdődik. A 12 órás ut Németország déli határától, Friedricbsha- fentől Poroszország északkeleti csücskéig, Tilsitig tulajdonképpen nem volt egyéb, mint szentimentális bucsuvétél a német földtől. A világ tér fogalmát csupán Oroszország végtelen pusztaságai ébresztik fel. , Szerencsénk volt, hogy Eokener dr.-t a. szél járási viszonyok északra kény szentéit ék. Nem repülhetett el Moszkva lelett, így tehát egy régi, ősi változatlanságban elterülő orosz földet láttunk ötszáz lábnyi magasságból, amelyet még nem színezett át a holsevizmus a maira képére és hasonlatosságára. Tatán ovit fogják mondani, hogy egy ilyen rekordidő alatt végzett utazáson nem sokat lehet Orosz­országból megismerni. Ennek az ellenkezője igaz. A rés Hetek eltörpülnek és ©sodálato>s ösz- szefoglaló képben tűnik fel az' orosz föld igazi jellege. Azok az utazók, akik a múlt század derekán, amikor még a vasúti közlekedés is primitív korszakát élte, minduntalanul kiemelik az orosz föld végtelen egyhangúságát. Egy né­met utazó naplójában olvastam, hogy a kö- zépeurópai földön, például a Harz-hegység vi­dékén, néhány órányi gyalogút után több vál­tozatosságot lehet látni, mintha az ember he­Genz&nó, augusztus. Az Antira Trattoria de Sanotis Nemiben nem túlságosan tiszta, de még olasz viszonyok között is felejthetetlenül hangulatos hely. A terasz per­goláin már érőfélben vannak a dús szőlőfürtök. A köves, hepe-hupás udvarról fának is beillő leanderek virággal teld koronái nyúlnak fel, és az apró teraszon alig lehet mozdulni a kék és rózsa­szín virágos hortenziáktól. De mégis a legszebb lenn, két-liáromszáz méteres mélységben a tő. Spéciilum Diánáé, Diana tükre innen valóban olyan, mint lehettek azok a kerek érctükrök, amik a praenestei sírok oistáiból kerültek elő. A lecsapolás nem sok kárt tett benne, az elbűvö­lően szép látvány szinte változatlanul megmaradt. Innen felülről csak gondos vizsgálódás után lehet észrevenni a part mentén azt a szürkés-barna sávot, amit a viz színének nyolc-tiz méterrel való süllyedésié okozott. Most még jobban látszik, hogy a tó egy kialudt vulkán óriási kráterében fekszik. A part csak azon a részen Lejtős, ahol az első gálya a napvilágra került, a többi részeken annyi­ra meredek, hogy ott a ^kiemelésére gondolni alig tehetett volna. ^ Útban a tó felé Fárasztó, köves öszvérut vezet le Nemiből a tó partjára, de a fáradságot elfelejti a vidék párat­lan szépsége. Fenn büszkélkedik a régi CoT-onna kastély, eltakarva maga mögött teljesen a szurtos, kis hegyi falu házait. A hegyoldal egyetlen, nagy gyümölcsös, fentebb hatalmas gesztenye fákkal, fentebb pedig olajligetek vannak és rengeteg érett gyümölccsel megrakott őszibarackfa. A me­redek hegyoldalon csobogva bukdácsol lefelé egy bővizű forrás vize, amit a hagyomány Eger La nimfa forrásának tart. A tikkasztóan tűző augusz­tusi nap elől — merész vállalkozás volt, de mind­járt ebéd után útra keltem a trattoriából a tó felé — a forrás melletti romok tövében tevő ár­nyas helyre menekültem. Diana tükre mint óriási ezüst lap csillogott, befoglalva az erdős kráter­oldal zöld foglalatába. Egy magános olasz pa­raszt, hátán egy gyümölcsös kosárral, lassan bak­tatott felfelé a kanyargó hegyi ösvényen. Hang nem hallatszott más, mint egy esőit kérő szamár melankolikus ordítása és szüntelen kopácsolás a tó partjáról. A kiemelt gálya bordái, olyanféle­képpen, mint mikor egy hajóépítő műhelyben egy hajó testét kezdik összeállítani, már innen is jól látszottak. Eltartott még egy jó félóráig, mire a tóparti gyümölcsöskertek fái között feltűnt egy apró osteria épülete, amit a meglehetősen primitív eszközökkel dolgozó munkálatok intéző-irodájának rendeztek be. A tó szintjének nyolc-tiz méteres apadása itt már sokkal jobban látszik. A kiszárí­tott tófcnék mocsaras, iszapos talaján, ferdén a partnak fordulva fekszik a liires őskori hajó. így a partról nézve elég kiábrándjtó látvány és hozzá nein értő ember gyorsan kimondaná az Ítéletet, hogy ezért a csaknem széteső hajóroncsért kár volt erre az óriási munkára vállalkozni és hogy az eredmény bizony aligha éri meg a rengeteg költséget és fáradtságot, nem is szólva arról, hogy ha esetleg valami előre nem látható akadály miatt nem sikerülne a tó szintjét régi magas­ságára visszaállítani, Diana lükre, ami végre mégis csak nagyobb kincs, mini elrehült geren­dák, Tnárványtörmelékek és néhány bronzékil- mény a hajó orráról, sokat veszítene régi szép­ségéből. AntoriieHi professzor, aki a munkálatokat ve­zeti és idejének legnagyobb részét itt tölti, hama­rosan meggyőzött íctö!, hogy ha művészeti szem­pontból kiábrándító; i kevés eredményt jelent is az ókori gálya kiemelése. — és a helyzet a má­sodik, mélyebben fekvő gályánál sem igen fog jobb lenni Iudományos. archeológiái szempont- hói annál nagyobb jelentősége van ennek a vállal­kozásnak. Az ókori hajóépités technikája, amiről még Vilnivius-hoz hasonló ókori leírás sincs, tokig utazik az orosz pusztaságon. Ha az esti órákban a kabinban álomra hajtod a fejodot és egy éjszakát átaludva a reggeli ólmos szür­keségiben újra kinézel az orosz tájékra, — Írja a derék utazó — úgy gondolod, hogy a vonat az éjszaka folyamán egy lépést sem tett to­vább, ugyanaz a tájék, ugyanaz a falu, ugyan­az a vasúti állomás, még az emberek fizio- gnómiája sem változott semmiben. Most né­hány óra alatt összefoglalásban lehet látni ezt a földet, egy egész más kultúra ez, mint a Dontól nyugatra, fél-Ázsiának mondják és en­nek a jelzőnek van is jogosultsága, mert ami itt alattunk suhan el, annak semmi vonatko­zassa nincs a tulajdonképpeni európai földdel. [ ágy legszemléltetóbb módon, teljes valóságában válik ismeretessé a tudomány számára. Muzeum egy osteria szilijében A kétezeréves korhadás, hozzászámítva a re- nesszánc óta folytonosan tartó rombolásokat, ter­mészetesen jóvátehetetlen károkat tett magán a gályán is, de még igy is meglepő, hogy mennyi és aránylag milyen épségben maradt meg belőle, két dolog feltűnő különösen. Az egyik az, ami eddig teljesen ismeretlen dolog volt, hogy a gálya, éppen úgy, mint a modem őceánjáró hajók építé­sénél történik, kettős fenékkel épült, de ter­mészetesen nem acéllemezből, hanem fából. A másik pedig a hajó testének külső borítása fém­lemezekkel. Ez a hajó legalján, ahol semmi erő­szakos külső beavakozás nem érte, teljes épség­ben maradt fenn és a szegecselés technikája fel­tűnően ugyanolyan, mint az a hajóépitésnél ma­napság is szokásos. A hajó egész gerendázatát lassú, gondos mun­kával most preparálják. Hozzáértő vezetéssel fo­lyik ez a munka, miután a hajón talált holmikat mind kihordták a partra és az osteria színjében egy egész kis ideiglenes múzeumban gyűjtötték össze. A hajó ugyanis nem fog a mostani helyén maradni, mert hiszen a tó lecsapolása a tervek szerint csak ideiglenes. Darabokra szétszedni az egész hatalmas hajóroncsot, amely körülbelül hetven méter hosszú és több mint busz méter széles, alig tehetne és Mussolini személyes kez­deményezésére elhatározták, hogy mind a két gályát úgy, amint van, kiemelik a tófenékről és a tő partján egy külön a két gálya számára emelt épületben fogják felállítani. Ez az különös muzeum nem üvegszekrényben hanem megmaradt való­ságában fogja mutatni az ókornak ezeket a híres emlékeit. A legújabb archeológiái eljárás szerint nem fogják ugyan restaurálni a hajókat, de min­den anyagot, amit a hajón találtak, gondosan összegyűjtenek és azok segítségével olyan álla­potban álitják vissza őket, ahogyan a viz alatt megmaradtak. Nem tehetetlen, hogy azokat a fémrészeket és díszítéseket is, amelyek most a római Thermák múzeumában vaunak, vissza­állítják eredeti helyükre, hogy igy, az eredeti anyaggal restaurált gályák minél teljesebb képet adjanak arról, hogy milyenek lehettek az ókor­ban. A kiemelt gálya egyik különlegessége, hogy a padozata terracotta, márvány és mozaik volt. Ebből maradt meg a legtöbb és ezt mindé gon­dosan összegyűjtötték, hogy a hajónak a parton való restaurálásánál felhasználhassák. Antonelli professzor megmutogatta az ' osteria színjében összegyűjtött és legértékesebb fémleleteteket is. Különböző áUatfejek oroszlán, párducot és farkast ábrázoló díszítések ezek, amelyeket gerendák végein alkalmaztak. De ezenkívül sok apróság is maradt az elsüllyedt hajón, akár azért, mert ka­tasztrofális gyorsasággá 1 következett be az el­süllyedés, mint azt a hagyomány tudja, akár pedig, ami valószínűbb, mert ezek a holmik olya­nok voltak, amiket nem volt érdemes elvinni. Hogyan sülyedí e! a két gálya ? A másik gályát egyelőre még teljesen viz borít­ja. Legalább két hónapig fog tartani, mire a tó annyit apad, — körülbelül 10—J2 méterre van szükség —, hogy a vízből kiemelkedjék. Búvárok már többször vizsgálták és amennyire az iszaptól és a moszattól hozzá tudtak férni, valami szenzá­ciós eredményt nem igen lehet várni itt sem. Bár a nagyobb mélység révén igen könnyen meg történhetik, hogy előző kutatók itt inkább hagy­hatlak műtárgya kai, mint az első gályán. A mii- j tárgyak hiánya egyébként valószínűleg azzal is : magya rázható, hogy a hagyomány színes története a ni illatozókkal teli hajó elsüllyedéséről mégis alighanem csak kitalálás voil, meri emberi cson­toknak a hajón nyoma sem volt, és igy sokkal valószínűbb, hogy a hajókat magukra hagyták, Mussolini múzeumot akar építtetni a Nemi-tó partján számára ami értékes holmi volt, elvitték róluk és lássa pusztulással jutottak a tő fenekére. Visszafelé menet Genzanóba, a tó másik part­ján fekvő kis városkába, az utón folytonosan, szembejövőkkel találkoztam. , A tó megközelítése innen sokkal könnyebb, mint Nemiből és a kör­nyékből, de főként Rómából állandóan jönnek az érdeklődők, akiknek a képzeletét izgatja a tó fenekéről kiemelt kétezeréves hajó. Azzal, amit most látnak, természetesen a legtöbben elégedet­lenek, de ha majd mind a két gálya a felszínre kerül és a restaurálás hosszadalmas munkája, megtörténik, Caligula gályáinak a Nemi tó part­ján felépítendő múzeuma egyik legérdekesebb látnivalót fogja nyújtani az ókori Róma életéből. (a. m.) Magyar leimsttiion Prágában A Prága-Smichov. Havliöková ul. 10. szám alaü levő, magyar főiskolai hallgatónők ré­szére létesített, Róza-Otthon név- alatt veze­tett leányotthonban az 1929. iskolai évre 4 hely üresedett meg. Az otthon Prága legegészségesebb helyén, 4 nagy, egészséges, világos, száraz, elsőeme­leti szobáiban van elhelyezve. Az ebben való bennlakásra pályázhatnak olyan magyar nemzetiségű leányok, akik ta­nulmányaikat Prágában levő egyetemeken vagy egyéb főiskolákon végzik. Fizetendő: legkésőbb minden hő 5. napjáig előzetes havi részletekben a Róza-Otthon tit­kárnője kezéhez havi 200 (kettőszáz) korona. Ezért az ellenérték: lakás, fűtés, világítás, ta­karítás és reggeli. (Szegénysorsu és jőtanuló egyetemi hallgatónők ebédet és vacsorát a prá­gai magyar diákmenzán kaphatnak jutányo­sán.) Ágyneműt (párnát, párnahajat), lepedőt és takarót a növendékek maguk hoznak. Mosás­ról maguk gondoskodnak. Zongorahasználat ingyen. — Kőtelező to­vábbá, hogy az otthonban ingyen nyújtott an­gol vagy német nyelvórákon a bennlakók résztvegyenek. Az Otthon vezetősége fenntartja azon jogát, hogy a nem megfelelő viseletű, összeférhe­tetlen, a házi rendet be nem tartó, esetleg ragályos betegségben szenvedő hallgatónők­kel az Otthont elhagyathassa, a bennlakó nö­vendékek részéről azonban felmondásnak csak a tanév végére van helye. Kivétel ez alól, ha valaki a II. szemeszterben tényleg más városban folytatja tanulmányait és ezt a más egyetemen való felvétellel igazolja, vagy betegség miatt tényleg nem folytathatja ta­nulmányait. A felvételt kérők ez iránti kérelmüket f. évi szeptember hó 1-ig küldjék be dr. Irmán Klára, a Róza-Otthon titkárnője címére (Praha-Smichov, Havlicková ul. 10. I.) A kérvényhez csatolandó: 1. iskolai bizonyítvány; 2. erkölcsi bizonyítvány; 3. egy kötelező nyilatkozat, hogy a folya­modó a jelen pályázatban irt feltételeket és a házirendet betartja; 4. egy, a szülő vagy a gyám részéről kiállí­tott kötelező nyilatkozat, úgy e feltételek tu­domásulvételét illetően, valamint arra vonat­kozólag, hogy a fizetési feltételek pontos be- ■ irtásáért készfizető kezességet vállal; 5. hatósági bizonyítvány arról, hogy a fo­lyamodó, illetve szülő vagy gyámja a fönt kö­rülírt fizetési kötelezettségüknek eleget tenni képesek. A felvétel tárgyában a Róza-Otthon vezetősége a legjobb belátása szerint határoz. A szlov.enszkői magyar egyetemi hallgatók támogatására alakult társadalmi nagybizotl- ság 1929. évi augusztus 2-án tartott üléséből: jtfr. Grosshmid Géza, szenátor, ; a bizottság elnöke. í Dr. Irmán Klára, a Róza-Otthon titkárnője. — Faloutót nein kellett megoperálni. Ivet (héttel ezelőtt a prágai sajtó beszámolt arról, hogy Fal out volt kapitány, akit kémkedésért 19 évi börtönre ítéltek, Theresienstadtba való .szállítása előtt, prágai cellájában öngyilkossá­gi kísérletet követett el. Az őrséget azzal a ki­jelentésével lepte meg, hogy meg fog halni, mert a bicskáját kinyitva lenyelte s a kés át fogja szúrni beleit. Tettét azzal indokolta, hogy nem akar megválni Prágától. A katonai fog­ház parancsnoksága a kórházba utalta a külö­nös öngyilkosjelöltet. Ott eleinte nehézségekbe ütközött a vizsgálat, mert az elhájasodott embert, csak gyengén tudták átvilágítani a Röntgen-sugarak, de végül is megállapították, hogy vannak csakugyan idegen "tárgyak Fa- lout gyomrában, de operációs beavatkozásra, nem lesz szükség. Falou tol. azóta u katonai kórházban kezelték s az orvosok föltevése helyesnek bizonyult. Tegnap megállapították, hogy a. zsebkés, mely nyolc centiméter hosszú tárgy, továbbá egy öt. centiméteres biztosttl csukott, állapotban volt. Mihály Falont kéthe­tes szenvedés után megszabadult a tárgyak­tól. melyet gyomrát megfeküdték, egy óra ••avulva, már át is kísérték a katonai fogházba, ahol kettőzött éberséggel őrzik. I

Next

/
Thumbnails
Contents