Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-22 / 189. (2114.) szám
2 T^gaT-MAGV-AP-HTRLAP 1929 augusztus 22, csütörtök. Egymást követik a robbanások a demnisti katonai erődben „Kissé keserű igazságok Podkarpaiszka Buszról" Prága, augusztus 21. A Národni Politika délutáni számának vezércikkében olvastuk a következőket: „Már tiz esztendeje uralkodunk Ruszinszkó- ban, de ez csak az államhivatalokban érezhető. Az ottani népnek nem tudunk imponálni. A magyarok urakként léptek föl s a nép félte és tisztelte őket. Mi nem tudunk urat játszani s tulengedékenyek, kompromisszumra hajlók vagyunk. Megfigyelhető, hogy az állami hivataloknak a ruszinok felé nincs tekintélyük. — Sokban a kommunisták ismeretes népnevelése okozza ezt. — Az őslakó nép a magyar nyelvben még mindig magasabb rendű nyelvet lát s amely ruszinnak icsak valamelyes alkalma is van megtanulni, az meg is tanulja és akárhogy is töri, a nyilvánosság előtt a magyar nyelvvel tüntet. Az uccákon osak a falusiak beszélnek ruszinul a többiek csak magyarul és jelentéktelen számban — csehül. Á zsidók még családi körben is magyarul beszélnek s kis gyermekeik sem használnak más nyelvet. Kivételt icsupán azok a zsidók alkotnak, akik az államifordulat óta költöztek ide Lengyelországból, Oroszországból vagy Romániából. Ezek hívek a maguk zsidó-német zsargonjukhoz. Azok a zsidó gyermekek, akik cseh iskolába tjárnak és tudnak csehül, szintén magyarul beszélnek magánköreikben, önámitás lenne azt hinnünk, hogy irányzatunk ebben az országrészben erősödik, önámitás annak dacára, hogy a falusi ruszinok eléggé értenek csehül s itt-ott némelyik beszél is cseh nyelven. Ezek azonban kivételek. Az egyszerű és a műveltebb ruszinok — beleértve néhány vezért is — büszkék arra, ha tudnak akármily gyengén is (magyarul s a nyilvánosság előtt nem is beszélnek másképpen. Magasabbrendüeknek vélik (magukat, ha magyarokna knézik őket. Akik (meg is tanultak csehül, csak akkor élnek a cseh nyelvvel, ha muszáj s a csehek jelenlétében ismét csak tovább törik a magyart. Hiányzik belőlünk a magyarok túlzott nemzeti ibűszkessége.“ Rothermere lord pohár- köszöntője a magyar cserkész- tisztek bankettjéé London, augusztus 21. Rothermere lord Szent István napjának előestéjén a Savoy szállóban ebédet adott az ötven magyar cserkésztiszt számára. Az ebéden résztvett Baden Powell, a cserkészek főparancsnoka, lord Hampton és Rothermere lord fia, Esmond Harmsworth. Rothermere lord beszédében kijelentette, hogy az angol-magyar barátság sohasem ingott meg, még a háború legsúlyosabb éveiben is szilárd volt és az angolok elismer- ‘ ték, bogy a magyarok akaratuk ellenére sodródtak bele a világháborúba. A lord végül a cserkésztiszteknek értékes karkötő-órákat adott, amelybe a lord neve volt belevésve a következő mondattal: „Ne feledkezzél meg ! Londonról."- Bukarest lakossága Bukarest, augusztus 21. A demnisti katonai erődítményben történt robbanást újabb robbanások követik és a pusztító tűzvész ereje nem hagyott alább. Az erődítmény megközelítésére még gondolni sem lehet, úgy hogy az oltási munkálatokat még mindig nem kezdhették meg. Az éjszaka folyamán a robbanások ereje egyre fokozódott és állandóan újabb és újabb földrengésszerű detonáció hozta lázas izgalomba Bukarest lakosságát. Az erődítményben több milliárd lei értékű muníció volt felhalmozva. A robbanás okát eddig még nem lehetett megállapítani. Valószínűen öngyuladásról van szó, amit az utóbbi napok hősége is idézhetett elő. A román Budapest, augusztus 21. (Budapesti szerkesztőségünk telei onijelentése.) Az idei Szent-István-napi ünnepségek túlnőttek az eddig szokásos kereteken az itt időző nagyszámú idegen részvétele folytán, akik a nemzetközi diákkongresszusra, a nemzetközi vizipolómérkőzésekre, a magyarok világkongresszusára és a nemzetközi katolikus Kongresszusra a világ minden részéből ideseregl ettek. Az ünnepségek hajnalban zenés ébresztővel kezdődtek, majd a kora reggeli órákban a különböző testületek vonultak fel a Várba, hogy részt'vegyenek a Szent-István-napi körme netea. Seródi , Jusztfrifán biboaros-hercegprimás vezette a körmonetet, amelyben Horthy kormányzó és a hatóságok, valamint a különböző testületek képviselőin kivűl sokezer ember vett részt. A délelőtt folyamán Horthy kormányzó felavatta a Ludovika-akadémda ezáztizenhat uj főhadnagyát. Félavató beszédében hazaszelázas izgalomban él — fővárosban nagy izgalomban várják az erődítményben bennrekedt katonai őrség sorsáról érkezett híreket. Bizonyosnak látszik, hogy valamennyien elpusztultak. A hatósági vizsgálat még nem indult meg, miután az egyre tartó robbanások miatt gondolni sem lehet a szerencsétlenség színhelyének megközelítésére. Bukarest, augusztus 21. A katasztrófa ügyében a katonai hatóság megindította a nyomozást, melynek eredményéről azonban nem adtak ki jelentést. Állítólag senki sem tartózkodott a szerencsétlenség színhelyén, úgy hogy emberéletben nem esett kár. retedre, szorgalomra és önfegyelemre buzdította az uj tiszteket. Délután az ügetőpályán a magyar múlt elevenedett meg, amidőn korhű jelmezekben és felszerelésekkel eljátszották az isaszegi csatát. A délután folyamán a Gellérthegyen és a Városligetben népünnepségek és népmulat ságók voltaik. A lóversenytéren óriási tömeg előtt a szokásos ünnepi keretek között futották le a Szent-István-dija/t, amelynek negyvenezer pengős diját a lesvári ménes AMnéri nevű lova nyerte meg. Atlétikai és egyéb sportversenyek, valamint hangversenyek egészítették ká W nap programját. Éjszaka a Gellérthegyen gyönyörű tíbrijátókot rendeztek, amelyhez a kivilágított váribóstya, valamint a Dunán sikló pazarul feldíszített jachtok és hajók ragyogó keretet szolgáltattak. A Szent- István-napi ünnepségek szép időben folytak le és azt incidensek nem zavarták meg, csupán a körmenetre kiváncsiak tömegétől a várbástya kerítése egy helyütt leszakadt, sok néző lezuhant, akik közül egy embert kopo- nyatöréstsel kellett a kórházba szállítaná, miig többen kisebb sérüléseket szenvedtek. Miért nem hajtják végre Szlovenszkón a történelmi országrészekben régen végrehajtott kongruatörvényt? Prága, augusztus 21. Ismételten szóvátet- tük azt a lehetetlen helyzetet, hogy míg Cseh- és Morvaországban már rég végrehajtották az 1926. évi 126. sz. kongnia törvényt, addig a kongnia ügye Szlovenszkón még mindig rendezetlen. Az összes fedekezetek szlovenszkói és ruszinszkói lelkészei kivétel nélkül teljesen joggal emelik fel panaszszavukat a kongruatörvóny egyre késlekedő végrehajtása miatt. Ki a hibás a végrehajtás késése miatt? Miért nem lehetséges Szlovenszkón is az, ami már rég megtörtént Cseh- és Morvaországban? Hiszen a végrehajtási rendelet egyszerre jelent meg! Miért küldte le a Szlovenszkói országos hivatal a kougrua-összeirásokat csak júliusban a kerületi főnökségekhez, amikor azt már februárban is megtehette volna. Félő, hogy megint eltelik egy-két hónap, mig azok viszr szakerülnek az országos hivatalihoz. Kívánatos volna, hogy az országos hivatai ez idő alatt intézze el a kiegészítésre nem szoruló vagy már kiegészített és a nyolcadik ügyosztályban heverő kongrua-úgyeket, mert a káplánok, lelkész-tisztviselők, theológiai tanárok és konzisztoriálís papok kongrua-ki- utalásának tulajdonképpen semmi akadálya nem lehet. Nem sikerült a Mauretánia újabb óceáni rekordja Plymouth, augusztus 21. Mint ismeretes,, & Mauretania óceánjáró gőzös kísérletet tett a Bremen legutóbb felállított időrekordjának megdöntésére. Kísérlete csak részben hozott eredményt, amennyiben a Mauretania megdöntötte ugyan a saját rekordját, de jóval mögötte maradi * Bremen teljesítmény ének. Amerikából visszatérőben újból megpályázta a kéik-szál tagot, de próbálkozása ezúttal sem hozott sikert. Az óceán járó hajónak az óceán ótszeléséne két órával hosszabb idő kellett, mint a Bremennek. Síéit István lapját fölulmulhatatlan fénnyel ünnepelte meg Magyarország Nagyszámú, a különböző kongresszusokra érkezett idegen vett részt az ünnepségeken t esteli Idr^iLj QdGény ^ irka í ICRÚDy-GUULa (18) — Nem mondhatnám, hogy eddigi életében (valamely nagyobbfajta bolondságot követett volna el, mint például az én szegény uram, aki elment meghalni Mohácsra azért a Magyarországért, amelyben senki sem szerette. Várták a halálát, mint valami a déli harangszót, — mond Mária és csendesen bólongatott fejével. — Az én érzésem az, hogy Jankó még sokszor keservesen megbánja azt, hogy kivonta magát a mohácsi csatából, — folytatta Brandenburgi. — Ha most, e zűrzavaros, gondolat- talan világban, ahol mindenki a tiz körmével akarja megásni magának azt a lyukat, amelyben elrejtőzhessen a semmi jóval nem kecsegtető élet elől, — ha most akadnak is magyarok, akik magasztalják Jankót erélyességé- ért, hogy Szeged alatt bundájára keveredve hallgatta a Duna felől hangzó ágyudörgést: majd kinyílnak a könnytől, vértől, káromkodástól, a nyomorúság kaszabörtönétől elhomályosodott szemek és más tekintetekkel méregetik végig a nagy heverő! — Nem addig, amig csak olyan ellenfele lesz a trónus meghódításában, mint az én szegény Ferdiuánd bátyám, kinek mindig nyitva van a szája, mintha örökké imádkoznék. Akinek hiába írom tiapról-napra, hogy igyekezzen hadaival Magyarországra, amig nem kap rosszabb bírt, mint Ibik Lajos halálának a hírét. Legutóbb követével, Kreutzer Gergely- lyel, a laibechi fóesperessel, azt a krajcárt sem érő tanácsot küldte, hogy csak legyek nyugodt, m igazság és a jog az apáink között létrejött szerződések folytén a mi résziünkön van, tőle a magyar trónust senki ©1 sem veheti. — Már pedig Szapolyai Jankó elveendi, de hogy meg is tudja-e tartani magának, annak titka a végzet mélhében vagyon, — felelt Mar- kaláb gróf kézlegyintve, mintha valami ócska süvegről beszélne. — Az ő keze a legsötétebb, amely a magyar korona után nyúl, söt- tét a vértől és az aranytól — És a nyavalyatöréstől, amelytől végtagjai megdagadni szoktak, amig rá nem szánja magát az érvágásra. Mindig kéznél van a borbély, pedig sem szakállát, sem haját nem nyinatja. . / — Ez csak a júliusi hatvani országgyűlés óta van így, —mondta Brandenburgi, — amely országgyűlésen a magyar urak csendesen elhatározták maguk között, hogy Lajos királyt eJteszik lábaiéi és fenségedet férjhez- adják az erdélyi vajdához. Pedig a török akkor még valójában nem is gondolt arra, hogy betörjön Magyaré, szagba. Odáig a vajda még az érvágással se nagyon törődött, inkább kínoktól gyötörve feküdt napokig, nagy ökörszive a fejebubján akart kiugtrani, de vérét nem hagyta venni, mert azt mondta, hogy kár minden cse.pipjéért. Hatvan óta forgatja gondolatát az egészségén és féiig főtt tehén- húst 3em eszi többé kilószámra. Mária a papucsa orrát nézegette: — Ez talán még nem is válik kárára. Utó- Végre egészségének teljessége nélkül nem vállalkozhatna házasságkötésre. Nem betegápolónőt akar feleségének megtenni, hanem ő akar első szolgája ier:ni királynéjának, — mond Mária és hangjában valamely lágyság lopózkodott most, hogy még a nagy ember- ismerőnek képzelt Markaláb gróf i$ elcsudál- kozott a Mária szavai mögött meglendülő selyemkárpitokon és asszon yi puhaságokon. Ugyanezért megint csak bizonytalanul folytatta szavait, mintha rendes szokása szerint nem volna azzal tisztában, hogy szavaival tetszésére ieend e hallgatójának: holott Markaláb gróf olyan tesrmőszeü ember volt, hogy többnyire mindenkinek tetszeni szeretett volna. Minek ellenségeket szerezni ezen a világon, amikor a túlvilágon amugyis várják a halandót, a szüléiéit ellenségek, az ördögök? Ám Bra-ndeniu'gi mégis csak tudta a leckét amellyel idekü dték, azért igy folytatta: , — Most már nevetséges kezd lenni, hogy mennyire vigyázz az egészségére e® az ur, akinek mindig az veit a hire, hogy hadban és vasiban tölti az életét. Egyetlen erényéül katonás rátermettségét, vezéri képességét voltak hajlandók elismerni azok is, akik régi barátaiból ellenségei lettek és uton-utfélen festett királynak emlegették. Hát ez az ur se nem katona, se nem vezér, mindenféle szerekkel, tömjénekkel füstölte ti magát, nehogy ráragadjon valami a táborokban szokásos betegségek közül. Lebontott üstökön ülve gőzölt éti magát szagosvizek párájában, hogy gyomra és belei rendbejőjjenek. Szagosvizekkel, olajakkal, fürdőkkel tisztítja bajszát és szakállát amaz apró férgektől, amelyek m ír a régebbi háborúkban is annyi kárt tettek a katonákban, hogy az ellenségnek nem kellett mást várnia, mint várnia, mint csak azt, bogy azok a féigek oagvrenövekedjenek, s a „festett király", mielőtt katonái közé menne: vadszőllő érett bogyójával dörzső.i be a két arcát, hogy félelmetes legyem, mint Barabás, ha talán va'nkmek a katonák között eszébe jutna a jézusi szelidSégü Ferdinándna gondolni. —De Frdtnánd még eddig nem ölt meg és nem öletett meg senkiit, míg Zápolya múltja bán ott füstölögnek az eévénán megsütött parasztok, ott komorlik a magyar alföld, amelynek Akácfáit lázadó pő okkal akasztana tele. Amiért az 1614-tki országgyűlés hálás köszönetét is szavazott neki és az ország megmentőjéiiek nevezte. Kinek jutna tehál eszébe Ferdinánd? kéideit© most csali — mosollyal a királyné, mintha a Markaláb gróf megjelenése óta Zápolya pártjára szegődött vt lna maga is. Csakhogy Marka lábban végül felébredt a* emberismeret. Észrevette a játékot, amelyet Mária üz vele és észrevette azt is, hogy ez az asszony azok közül való, akik bizonyos férfiakról szívesem elhallgatnak jót is, rosszat ia, csak halljanak róluk. De már a Markaláb megmaradt a programja mellett, amellyel Pozsonyiban jött — Mielőtt elindultam volna felségedhez, hogy hódolatomról és hűségemről biztosítsam — kezdte a Markaláb azom a régi hangon, amellyel a fejedelmekkel és királyokkal szokás beszélni, ha azoknak figyelmét felébreszteni akarjuk — csendes napod töltöttem Bécs városában a Jámbor utazóhoz címzett fogadóban. Szeretek az ilyen fogadókban megpihenni, mert itt többnyire egyházi vagy legalább is az egyháziakhoz hasonlatos világi emberekkel találkozhatni, akik mindig tudnak valamely orvossággal szolgálni a háborgó lelkiismeret ellem, ötvenöt esztendős vagyok, de gyónás után mindig húszévesnek érzem agamat. A Jámbor utazónál tehát valóban buzgó örömet éreztem, amikor megtudtam, hogy ugyancsak a fogadóban tartózkodik Wese János, bundi érsek ur is, aki V-ik Károly, granadai császár hitszónoka. Császári hitszónoknak még úgy se volt alkalmam bűneimet bevallani és tőle felmentést nyr-ni. Alig vártain, hogy a fogadóban elcsendesedjenek az öszvérek csengői, a kereskedők alkudozásai, a fogadósné mindennapi megbeszélései férjével és fazekaival: bekopogtattam az érsek uf szboájáa s amikor megütő ’tam neki, hogy igazában ki is ve. ’k, aranykeresztes keblére vont az érsek és csaknem előre biztosi hit, hogy főim ént esem bűneim alól valószínű, ment bűnöket csak abban az Időben kö/r'kettőm el amikor a legkatolikusal b Habsburg-ház szolálatában állottam, már pedig körülbelül egész életemet a Habsburgoknak áldoztam fel.
