Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-21 / 188. (2113.) szám

3 ismét a bíróság elé áiit egy tanú, aki azt állítja, hogy veréssel kényszeritették a Tuka elleni vallomásra Pozsonyi titkos tanácskozásokról és összeesküvésékről mitsem tudnak a tanuk - Tanúvallomás Tuka és Gottwald kommunista vezér közötti tárgyalásokról — A csupán teoretikus megbeszéléseknek semmiféle következménye nem volt - Lehet-e botokkal forradalmat csinálni? portréfestésben, de ezenkívül fest tájképeket és csendéleteket is. 1927-ben Danzigban volt, amikor Tuka is Lengyelországban járt. Svájc­iban mindössze egy napig tartózkodott. Inns­bruckból ment át egy napra Svájcba, hogy °tt képeket fessen és eladja azokat, de Svájc igen drága volt. Arra a kérdésre, hogy a házkutatás során levelezőlapokat találtak nála Karcsi aláírás­sal, előadja, hogy ezek Stéger Károly mora- váni származású mérnöktől valók, aki so­káig állás nélkül volt és később a Balaton mellett kapott állást. Nem hiszi, hogy ez a Stéger Károly érintkezett volna Tukával. Halik védő: ön több cikket fordított Tu­lkának. Államellenesek voltak ezek a cikkek? Tana: Én németre fordítottam több cikket, amelyek autonómista cikkek voltak, de nem államellenesek. Pozsony, augusztus 20. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Terebessy elnök a mai tárgyalást délelőtt negyedkilenckor nyi­totta meg a közönség ellanyhult érdeklődése mellett. Az első tanú Strazsán Berta 19 éves pozsonyi hivatalnokleány volt, aki 1927 októ­berétől 1928 husvétjáig az Autonómia cimü lap adminisztrációjában volt alkalmazva. Ki az az „6reg“? Az elnök kérdésére elmondja, hogy nem bud­ija, honnan finanszírozták a Rodobranát, nem tudja, hogy Tuka küldött-e a Rodobranának pénzt és arról sem tud, hogy Tuka meglátogat­ta volna az Autonómia szerkesztőségét. Egy­ikben hallotta, amint Snaczky azt mondta ISlusnynak, hogy „megyek az öreghez". Azt nem mondta, hogy pénzért megy az öreg­hez és azt sem tudja, hogy ki az az öreg, mert nem figyelt erre a dologra. Bitterát kétszer­A védő kérdéseire Strazsán Berta kijelenti, hogy az Autonómia szerkesztősége és kiadó­hivatali helyisége igen kicsi volt, ő egészen (éjszaka tizenegy óráig is bent dolgozott és nem látta azt, hogy ebben az irodában egyes emberek titokzatos módon találkoztak volna. A tanút megesketik vallomására. Ezután Bittera Zsigmond 49 éves breznó- hánvai születésű nyugalmazott és rokkant po­zsonyi századost hallgatják ki. Kijelenti, hogy Tokát 1923 végén, vagy 1924 elején ismerte meg. Ekkor családi ügyben látogatta meg Tu­lkát s támogatását kérte. Ezután Tukát két­szer látogatta meg az anya- és gyermekvédő- egyesületben és a Slovák szerkesztőségében is trafikjának megvonása ügyében, azonban Tu­ka nem tudott rajta segíteni. Snaczkyt az Autonómia szerkesztőségében üzleti ügyben kereste föl és később azért, hogy egy kérvényt magyarból szlovákra fordítson le neki. Az el­nök kérdésére elmondja, hogy a földalatti organizációról, a bécsi irodáról és a forradalmi tervekről nem tud semmit. Elnök: Lénárt Vilmost ismeri? Tanú: 1922 november végén Lénárt top­rongyos öltözetben jött hozzám azzal, hogy rokkant és hogy a kincstár nem fizeti rokkant­segélyét. Támogatást kért tőlem. Akkoriban szervezkedett a rokkantegyesület és én azt mondtam neki, hogy ebben a szervező munká­ban részt vehet. Adtam neki heti 50 koronát a sajátomból és kiküldtem vidékre szervezni. De Rimaszombatból már toloncuton érkezett meg, oly magaviseletét tanúsított. Mivel alapszabá­lyainkat nem engedélyezték, egyesületünk a keresztényszocialista pártba alosztályként ol­vadt bele. Később a viszonyok nem tetszettek nekem és kiléptem az egyesületből. Lénárt (előbb trafikomban volt alkalmazva, azután a keresztényszocialista pártbaji, azonban mivel megbízhatatlan és iszákos volt, elbocsátották. Elnök: Lénárt azt mondta, ho^y ön külön­böző emberekkel tanácskozott, akiket mindig a hátsó ajtón bocsátott ki a trafikból és ezek között volt Tuka dr. is? Tanú: Ez nem áll. Tukát akkor nem is is­mertem, amit volt elárusitónőmmel is tudok bizonyítani. Elnök: Lénárt szerint Tuka és ön meg akar­ták bízni őt, hogy vigyen Magyarországba egy levelet a szlovák légiók parancsnokához és hogy ezek gyanús iratok voltak. Lénárt nem vette át ezeket az iratokat öntől és később megtudta, hogy azokat ön vitte el Budapestre. Tanú: Lénárt már ekkor, 1924-ben nem is volt a trafikomban alkalmazva és a keresz­tényszocialista pártban sem. Én egyébként nem tudok semmiféle szlovák légióról. Bittera az elnök kérdésére kijelenti, hogy Lénárt azt mondta neki, hogy Nagyszombat­ból jött, említette azt is, hogy volt Magyaror­szágon is, de azt nem mondta, hogy Magyar- országról dezertált. Csaló... iszákos... ftazudozó... Elnök: Miért vádolja magát Lénárt? Tanú: Lénárt egy mohai insanytiben szen­vedő. iszákos ember, csalásért is elitélték már háromszor látta az Autonómia szerkesztőségé­ben, Odescalchi Liviót pedig szintén kétszer- háromszor. Mazal szavazóbiró: Mit gondol, ki ez az öreg? Hiszen mindenkinek van valami öregje? Tanú: Senkire sem gondoltam. Ügyész: Maga még a vizsgálóbíró előtt jól emlékezett erre? Tanú: Most nem emlékszem rá. Ezután a tanú az ügyész kérdésére elmond­ja, hogy egyszer meglátogatta Tukát. Snaczky küldte az Autonónmia néhány számával Tuká- hoz. Az ügyész kérdésére a tanú .azt is el­mondja, hogy Snaczky úgy bánt Odescalchival, mint egy magasabbrendü személlyel. Egyszer Odescalchi azt üzente Snaczkynak, hogy jöjjön hozzá a Carlton-szálló'ba ceruzával és papirra-1 fölszerelve. Viszont arról is tud, hogy Snaczky gyorsan eltávozott a szerkesz­tőségből, ha tudomást szerzett arról, hogy Odescalchi meg akarja őt látogatni. és néhány évvel ezelőtt Lénárt önmagát fel­jelentette, hogy megölte gyermekeit. Tessék bekérni erre vonatkozólag a rendőrségi irato­kat Lénárt emiatt néhány hétig vizsgálati fogságban is ült és a vizsgálati fogságban megállapították, hogy nem igaz az egész csa­ládirtási história. Amit ő rólam állít, az is ki­talált dolog, amit csak részegségében talál­hatott ki Elnök: Saxon szerint ön gyakran járt Tu­bához a szerkesztőségbe? Tanú: Három-négyszer voltam ott. Mahá- cseket is meglátogattam, mint ügynök voltam ott, áruval Elnök: Volt ön Losoncon? Tana: Igen, 1923-ban szerveztem a rokkan­takat. Losoncon ismeretlen voltam és érdek­lődtem, ki járhatna a kezemre. így kerültem Bazovskyhoz, aki azt mondta, hogy menjek Belánskyhoz, aki maga is rokkant tiszt Elnök: ön azt mondta Belánsky előtt, hogy a szlovákok puhák és nem tudják magukat elhatározni bizonyos tettekre, de ön találna embereket? Tanú: Erre nem emlékszem. Én csak a rokkantakat szerveztem és lehet, hogy beszéd közben ilyen dolog szóba került. Az alapszabályaink miatt nagy küzdelmeink voltak és csak a rokkantegyesületre vonatko­zólag kerülhetett ez szóba. Különben is, több­ször nem voltam Losoncon. Ügyész: Hányszor volt Snaczkynál? Tanú: Háromszor. Kétszer nem találtam ott, harmadszor pedig egy fordítási ügyben vol­tam nála. Ügyész: Saxon önt tízszer látta Tukánál. Tanú: Ez lehetetlen, én csak háromszor vol­tam nála. A zárt ajtók titka Elnök: Saxon szerint ön zárt ajtók mögött tanácskozott. Tanú: Az lehetséges, hogy, amikor csukva találtam az ajtót, akkor ismét becsuktam, ha pedig nyitva találtam az ajtót, akkor nyitva hagytam. \ Elnök: Tuka azt mondta, hogy ön molesz­tálta őt látogatásaival. Tanú: Nem tudom, hogy mondhatja ezt rólam. Ügyész: Micsoda iratokat vitt el az ön egye­sületéből Lénárt? Tanú: Az egyesületnek nem volt pénze, nem tudtuk, Lénártot ki fizette, aki iratokat vitt el, hogy eladja a Ceskoslovenská Druziná- nak, áe ott sem kellettek ezek az iratok. Gállá dr. kérdésére ezután a tanú elmondja, hogy trafikjában az elárusító kisasszony kau­cióval és elszámolásra volt alkalmazva, úgy­hogy ő a kisasszony nélkül be sem léphetett az üzletbe, mert nem is volt kulcs a trafikjá­hoz. A kisasszony tehát mindenkit, aki a tra­fikban megfordult, láthatott. A tanú megesketését mellőzik. A bíróság ezután Holényi Terézt, az anya és gyermekvédő egyesület titkárnőjét hallgat­ja ki, aki Tukával együtt került vizsgálati fog­ságba, de aziután szabadlábrahelyezték. Holé­nyi Teréz kéri, hogy magyar nyelven hallgas­sák ki. Egyébként Bittera kihallgatása is rész­ben magyar nyelven folyt le, mert Bittera az ügyész néhány fontos kérdését félreértette, amit az elnök észrevett s magyarul elismétel- tette az ügyész kérdéseit és Bittera azután magyarul válaszol rájuk. Holényi Teréz az elnök ama kérdésére, hogy milyen összeköttetésben’volt Tukával, elmond­ja, hogy Tukát 1916 végén ismeTte meg és az­óta jó ismeretségben volt vele. 1917 január el­sejétől kezdve az anya és gyermekvédő egye­sületben, mint titkárnő állott alkalmazásban. Tuka ebljen az egyesületben alel nők volt. A ta­nú az Elité mozgónak könyvelője volt, amely mozgó az egyesület tulajdonát képezte. Az el­nök kérdésére ezután kijelenti, hogy Tuka államellenes üzelmeíiről nem tud semmit. Tuka bécsi újságírókkal állt összeköttetésben. Tukával többször utazott Béosbe, de még gyak­rabban Becsből vissza Pozsonyba, ő ugyanis egy bécsi festőiskolába járt, Tuka pedig az Imjperial kávéházbeli külföldi újságírókat láto­gatta meg. Egy túlbuzgó detektív képzelődései Elnök: A tanuk szerint önök titokzatosan utaztak Bécsbe. Egy vonaton mentek, de úgy tettek, mintha nem ismernék egymást, azután Bécsben találkoztak? Tanú: Ez nem áll. Néha külön utaztunk, mert Tukának Marcheggig másodosztályú jegye volt és azután együtt mentünk. Elnök; Voltak-e az Elité mozgóban titkos összejövetelek? Tanú: Annál kevésbé lehettek, mert tudtuk, hogy abban a házban, ahol a mozi van, egy Landl nevű detektív is lakik. Soha olyan társa­ság nem járt oda, amilyenről ez a detektív val­lomást tett, aki túlbuzgóságában nem létező embereket is megnevezett. Elnök: Ki az a Maráky, akinek levelét az ira­tok között lefoglalták? Tanú: Tanár az esti tanfolyamunkon. Elnök: Milyen célja van az egyesületnek? Tanú: Jótékonyságot gyakorol és iskolákat tart fenn. Ügyész: Ki az egyesület elnöke? Tanú: Koperniczky dóm-prépost, alel nők ök Srobár kanonok, Tománek képviselő, Szapáry grófnő és Kazacsay plébános. A választmány tagjai Erényi Istvánná ... Ügyész: Grófnő? Tanú; Nem. Továbbá Neusiedlemé. Ügyész: Nem nemes? Tanú: Nem. Továbbá Zemplényi gyógysze- részné. — Grófok és grófnők nincsenek a választ­mányban? —i Nincsenek. —' Blllot Nándor gróf nincs a választmány­ban? — Ez ugyan gróf, de nincs bent a választ­mányban. Holényi Teréz az ügyész kérdésére ezután kijelenti, hogy sem Zichy Tivadar gróf, sem Eszterházy Franciska grófnő, sem Eszterházy Lujza grófnő nem tagjai a választmánynak. Pongrácz grófnő, aki egyébként meghalt, szin­tén nem volt tagja a választmánynak. Az ügyész kérdésére ezután Holényi Teréz előadja, hogy a bécsi festőiskolába járt, hogy továbbképezze magát a festészetben, főleg a Első Szlovák Leánykiházasitó Intézet m. sz. Kosico, Hlavná (Fö-u.) 7. Képviseletek Szlovenszkó és Podkarpatszka Rus minden nagyobb városában. Hozományról gondoskodunk, ha tagul belép. Kérjen prospektust. Ki látta az összeesküvők titkos összejöveteleit? A védelem nem kéri, az ügyész ellenzi a ta­nú megesketését és egyúttal kéri Holényi út­levelének bemutatását. Az elnök szünetet rendel el, amely után megnézik Holényi Teréz útlevelét, amely sze­rint elég sokat utazott, főleg Ausztriába, to­vábbá Németországba, Svájcba, Danzigba. Az elnök bemutatja a bécsi festőiskola által kiál­lított igazolványt, amely szerint Holényi Teréz növendéke volt ennek az iskolának. Elnök: Mi célja volt ezeknek a föltűnő uta­zásoknak? Tanú: Bécsben festőiskolába jártam és azért utaztam oly gyakran Ausztriába. Svájcban mindössze egy napig voltam. Elnök: De hiszen hatszáz korona fizetésből ennyi utazást nem lehet csinálni? Tanú: Szüleimnél lakom, ők ruháznak és a fizetésemet elteszem. Egyébként is, mint festő- növendéknek, féláru jegyem volt Marcheggtől Bécsig. Az erre vonatkozó legitimációt bemu­tatom a bíróságnak. Az elegancia mint gyanítok A következő tanú Landl József 42 éves stamfai születésű rendőrfelügyelő, aki el­mondja, hogy 1919-től 1926-ig az anya- és gyermekvédő egyesület házában lakott. Ami­kor szolgálatából hazatért, sokszor látta, hogy igen jól öltözött hölgyek és urak jön­nek ki az egyesület helyiségéből, de soha egy anyát vagy gyermeket, aki támogatásra szorult volna, nem látott. Garat, a házmes­ter, megnevezte előtte, hogy kik azok, akik az egyesületibe jártak. Szapáry grófnő, Eszr Érelmeszesedés­nél csak a CSIZI-VIZ, Csizfurdő (terházy grófnő, BiHoí gróf, Karácsonyi gróf­nő, ezóval mind arisztokraták voltak. Látta köztük K opera iczkyt, Bitterát is. Elnök: Személyesen ismerte őket? Tanú: Nem, hanem Garat házmester mondta meg, hogy kik azok. Garai két évvel ezelőtt meghalt. A neveket azután a note­szembe felírtam, de ez a notesz nincs már meg. Elnök: A rendőrségen miből diktálta eze­ket a neveket? Tanú: Vaunak még valamilyen feljegyzé­seim. Elnök: De hiszen Koperniczky prépost ott lakik a házban. Tanú: Igen. Elnök: Miért figyelte őket? Tanú: Mert feltűnő volt. hogy sohasem láttam ott támogatásra szoruló asszonyokat. Ottlik dr. védő: Ha ön olyan gyanúsnak találta a dolgot, miért nem jelentette mind­járt a rendőrségen ? Tanú: Csak később jelentettem az esetet a rendőrségen. Hogy a rendőrség mit vér zett ebben az irányban, azt nem tudom. Tuka replikája Ezután Tuka áll fel és a következőket mondja: Egyesületünk évente közgyűlést tartott, egész évi működéséről részletes je­lentést küldött be a rendőrigazgatóságnak. Ha a bíróság tudni akarja, mi történt ebben az egyesületben, szerezze be ezeket az ira­tokat. Landl elfelejtette megmondani, hogy az egyesület hivatalos ÓTái alatt ő is hivatal­ban volt. A bíróság kérdezze meg Landl fe­leségét, aki otthon volt és különösen nyáron az udvaron tartózkodott s ő tudni fog arról, hogy mennyien kérték az egyesület támoga­tását. Az egyesületiben minden látogatásról pontos nyilvántartást vezettek. Szapáry gróf­nő az egyesület alelnöke volt, akinek min­dig akadhatott dolga az egyesületben. Egyéb­ként Garai, a házmester, apja volt Garai rendőrfőtanácsosnak, aki gyakran látogatta meg apját, úgy hogy vagy az apa keltette volna fel Garai rendörfőtanácsos gyanúját, lf2> jggjgafaa 21, szerda. ——(■Ili I I II ■■■IIP—WCTPB

Next

/
Thumbnails
Contents