Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-14 / 183. (2108.) szám
t989 a/ggrcsgtns 14, szerda. 3 Ma: Az lesz ennek a pernek történelmi jelentősége, hogy a mártoni jegyzőkönyvet felmutatják-e vagy sem „A titkos klauzula létezésétől vagy nemlétezésétől függ a szlovenszkői szlovák autonómista- mozgalom további sorsa" — Izgalmas jelenetek, heves szóharcok Beiánskynak Klimkó szenátorral és Pázmány képviselővel történt szembesítésén — Hanzalik a keresztkérdések özönében — A védők bűnvádi eljárás megindítását követelik ellene — A bíróság nem esketi meg Hanzalikot, akinek elmekórházi tartózkodásáról bizonylatot szereznek be Az ismert budapesti cipészmester Csákány KárOSy legújabb modelljeit Prágában a Fr. Bárta & Co. szabósági és uridivat üzletében Národni trida 17. állítja ki. Pozsony, augusztus 13. (Pozsonyi szer- kesztőségünik telef onjelen t ése.) A Tukabünper tegnap délutáni tárgyalásán Mahá- ceek 'képviselő az elnök és a védők kérdéseire részletes vallomást tett mindazokról a személyekről és momentumokrél, melyék a perben fontos szerepet játszanak. A képviselő vallomása eddig még a főtárgyaliáson tel nem hangzott, retndikivül érdékes és jellemző adatokat tárt a nyilván osság elé és szavaiból különösen a Ibümpör koronatanújáról, Be- lámskyról rajzolódott ki éles portré. A tanú elmondja, hogy Belánsky a néppártban a leghamarabb csoportba tartozott, népgyü- lési szónoklatai nyers és durva támadások voltaik. Olyan ősanyán senki sem beszélt a katholicizmus és az egyház ellen, mint éppen Belánsky, aki egyébként minden politikai pártot végigházalt. Az érvényesülés ambíciója ifiütötte. Képviselő akart lenni, de nem ez volt az egyetlen vágya. Mellékesen főtitkára akart lenni a néppártnak és szerkesztője a Slóráknak. Céljai érdekében mindjén rendelkezésére álló eszközt igényibe vett. Kompromittálni akarta Tulkát, hogy mint a listán utána következő, megszerezze mandátumát. A tanúnak is csapdát állított, kísérletet tett korrumpálására, ami természetesen nem sikerült. A Tuka személyéről és tevékenységéről összeállított memoranduma ® néppárt vizsgáló bizottsága élé került. Bélán skyt Pozsonyba hívták és kikérdezték, de egyetlen terhelő adatot sem tudott felhozni Tuika ellen. Mahácsek képviselő Snaczky és Majch magyar összeköttetéseiről semmit sem tud. 'Elmondja, hogy ő Tukát mindig figyelmeztette, hogy ne érintkezzen külföldi magyar tényezőkkel, bárkivel, csak magyarokkal ne. Tuka úgyszólván becsületszavát adta neki, hogy nincsenek kapcsolatai a magyarokkal. Mackót a tanú hevesvérű fiatalembernek ismerte. Amikor a néppárt delegátusai Esztergomba mentek, hogy rész tvegyenek Cser- noch hercegprímás temetésén, Mach ott le akart szakítani egy trianoni plakátot. Midőn a hercegprímás ravatala előtt állottak, Maoh indítványozta, hogy énekeljék el a Hej Slo- váci-t, hiszen Csernoch szlovák volt. Amikor pedig visszaérkeztek Szlovenszkóra, Macii olyan éleshangu cikket irt a magyarok ellen a Slovákba, amilyent eddig még talán senki sem. Tuka egyéniségéről és tevékenységéről Mahácsek képviselő úgy szlovák szempontból, miint megbízhatóság és párfchüség szempontjából igen jó véleménnyel van. A védőnek arra a kérdésére, hogy milyen volt Tuka befolyása a pártban, igy válaszolt: „Akik tisztelték és szerették, azok nagyrabecsül- ték, de a legnagyobb súlyt ellenségei tulajdonították neki.“ Elmondja a tanú, hogy amíg a párt ellenzékben volt, mindnyájan támadták a kormányt, de amikor a kormányba léptek, rövidesen megbarátkoztak az uj helyzettel és Tuka is alkalmazkodott a változott körülményekhez. Tizennyolcán szavaztak a kormánybalépés mellett s a tanú még jól emlékszik, milyen heves szavakkal szidalmazta Jiiriga Tukát, azért, mert Tuka a kormánybalépés mellett szavazott. Amiit Mahácsek képviselő a Rodobrana szervezkedésének mozgató rugóiról és egyes fázisairól mond, az eddigivel ellentétes megvilági- táeba helyezi ennek az organizációnak tevékenységét. A Rodobrana — vallja — a uép- gyülések megvé-delmezésére alakult, a párt kormánybalépése után pedig arra használták fel, hogy a fiataloknál előkészítse az át- orientálást. Agitátorokat is akartunk nevelni _ úgymond — és nem szabad elfelejteni, hogy akkor szocialista puccs készült. A Rodobrana megszervezése 1926-ban a kormány titkos akarata volt. '• • , á ág Mahácsek képviselőt megesketi vallomására. A következő tanú, Pázmány szlovák néppárti képviselő, vallomásában főképpen Belánsky személyével foglalkozik. A tanú elbeszéli, hogy Belánsky keresztapát keresett gyermekének és megkérdezte tőle, kit tart a pártban a legbefolyásosabb embernek. Belánsky először Budayban találta a megfelelő keresztapát, azután meggondolta a dolgot és Tukát választotta. Tukának egy idő után már nem nagyon tetszett a koma-sági viszony s Belánsky egész szereplése olyan volt, hogy szerette volna őt már kint látni a szlovák néppártból. Belánsky egyébként nagyétvágyú ember veit, akii nemcsak képviselői mandátumra pályázott, hanem egy- idöben Pozsony rendőrigazgatói állásának elnyerését ambicionálta, később pedig csendőrparancsnok akart lenni. Mikor ambíciói megfeneklettek, arra kérte a tanút, hogy szerezzen neki egy moziengedélyt. A licenciát Pázmány képviselő meg is szerezte. Belánskyról tett vallomása végén Pázmány képviselő rekonstruálja azt a párbeszédet, amely egyizben közte és Belánsky között elhangzott. „Eb mit — mondta neki Belánsky — ti mindnyájan árulók vagytok. Tukának cáankálit fogok küldeni. Másnapra csendes ember lesz belőle és senki sem fogja tudni, hogy ezt én tettem.“ Pázmány képviselő elmondja még, hogy felesége óva intette őt Belán&kytól, mert attól félt, hogy ez az ember az ő élete ellen is ármánykodik. Midőn ezek a kijelentések elhangzottak, Pázmány képviselő Tukához ment és arra kérte, hogy ne bontsa fel a Belánskytól érkező leveleket. > Elnök: Nem volt az tehetséges, hogy Belánsky csak tréfából emlegette a oiankálit? Tanú: Nem, ez nem volt tréfa, különben nem tudott volna bennünket ennyire megfélemlíteni. Nem érdektelen, amit a tanú Belánsky későbbi magatartásáról mond. Belánsky megbánta, hogy feljelentette Tukát s arra kérte Pázmány képviselőt, közölje Hlinkával és Tubával, hogy hajlandó a feljelentést visszavonni és aláveti magát a párt parancsának. Tuka nem tárgyalt vele s csak annyi megjegyzése volt, hogy Belánsky tegyen, amit akar. Egy ügyvéd megkérdezte Belán- skytöl, hogy vannak-e Tuka ellen bizonyítékai. A válasz rövid volt: ,,Nincsenek bizo- nyitékaim“. Midőn az ügyvéd figyelmeztette őt eljárásának esetleges következményeire, Belánsky láthatólag megijedt. Még csak any- nyit említ a koronatanúról, hogy Losonc polgármesteri állását is furfanggal szerezte meg. A bíróság Pázmány képviselőt is meges- kette vallomására. Pozsony, augusztus 13. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Tuka-pör mai főtárgyalását délelőtt kilenc órakor nyitotta meg Terebessy elnök. A tárgyalás megnyitása után Ezután a ciankáli-ügyre vonatkozólag szembesítik egymással a két tanút. Pázmány: 1927 augusztusában több népgyü- lésen voltál velem, az én felkérésemre, amiért a moziengedólyt jártam ki neked. Belánsky: Nincs is moziengedélyem. Pázmány: Kettő is van. A podkrivani nép- gyülés után nálam voltál ebéden és azt mondtad: „Tuka a komám, majd küldök neki cian- kális süteményt, senki sem fogja gondolni, hogy én, a komája küldtem neki.“ Belánsky: A Hofrichter-affér óta használtam ugyan ezt a kifejezést sokszor, de aki ismer engem, az tudja, hogy a légynek sem ártok. A magyarok ellenségeim, de ez még nem jelenti azt, hogy a szlovákok is rossz oldalaimról ismerjenek. Pázmány: Erről is beszélhetünk még. Majd Pázmány igy folytatja: Feleségem nagyon megijedt, amikor Belánsky ezt a kijelentét tette és azt mondta, hogy ez az ember hagyjon nekem békét. Majd szembesítik a két tanút Pázmány ama két állítására vonatkozólag, hogy Belánsky vissza akarta vonni a Tuka elten tett büntető feljelentést, hogyha Hlinika ebben az ügyben levélben fordul hozzá. Ellentétes állítások ugyanazon tényről Belánsky: Losoncon Pázmány nálam járt és másoknál is, hogy ne merjek vallani Tuka ellen. Pázmány ugyanis attól félt, hogyha Klimkó szenátort szembesítették Hanzalik- kal. A szembesítés során Klimkó szemébe mondta Hanzaliknak, hogy egyszer felkereste öt a szenátus büfféjében a titkos clausula ügyében. Hanzalik mindenben megerősítette Klimkó előadását és kijelentette, hogy ez úgy történt, amint Klimkó előadja. Ezután Klimkó szenátornak Belánskyval való szembesítésére került a sor. Belánsky kijelenti, hogy sohasem állította Klimkó előtt, hogy nem reflektál a mandátumra. Csak arra akarja emlékeztetni Kliin- kót, hogy Nagyszombaton Bubnics püspök fel- szentelési ünnepségén Ondercsó kérdésére Klimkó előtt kijelentette, hogy nem fogadná el második helyet. Elnök: Nem erről van szó, hanem arról, hogy nem reflektál mandátumra s ezt Klimkó előtt mondotta volna. Belánsky: Mindig tudtam, hogy a második helyen Kassán nem lehet mandátumot szerezni és ezért nem is reflektáltam a jelölésre, csak az esetben fogadtam volna el mandátumot, hogyha ez a pártnak használt volna. Klimkó: Egyáltalán nem emlékszem arra, hogy Belánsky ezt mondta volna. Arra emlékszem, hogy igenis, reflektált mandátumra, így például Hlinkával járt kortesuton a Sze- pességben. Belánsky: Nem jártam a Szepességen! Klimkó: Nem az ujjamból szopom ezt. Emlékeztetem önt arra, hogy a Szeepsségen németül beszélt és Hlinka még meg is dicsérte. Deputációt is küldött Hlinkához jelöltetése érdekében. Belánsky: Nem vagyok az az ember, aki de- putációkat küldözget Hlinkához és hamis táviratokat küldözget Hlinka címére. Én csak Pázmányt kértem fel ez ügyben. Klimkó: Na látja, maga is beismeri, ügy Klimkó, mint Belánsky kitartanak állításaik mellett és ezért a szembesítés eredménytelen marad. Ezután Pázmány képviselőt szembesítik Belánskyval. Pázmány: Belánsky képviselő akart lenni, sőt én is azon dolgoztam, hogy az legyen. Elnök: Belánsky azt mondja, hogy nem reflektált a mandátumra. Pázmány: De igenis reflektált. Arra is kért, hogy a szükebb végrehajtó bizottság előtt pártoljam az ügyét. Belánsky: Ezt nem is tagadom. Pázmány: Belánsky deputációt is küldött Hlinkához. Engem is nógatott, hogy lépjek közbe érdekében Hlinkánál, de Juriga és Tömének megakadályozták ezt. Azt mondták, hogy egyetlen lépést se merjek tenni Belánsky érdekében. Belánsky: Kérem a deputáció tagjainak kihallgatását arra vonatkozólag, hon™ én tiltakoztam az ellen, hogy Hlinkánál érdekemben közbenjárjanak. A küldöttség tudtomon kívül volt Hlinkánál. Pázmány: Magad mondtad nekem hogy de- 'putációt küldtél Hlinkához. a pártból kilépek, akkor nem fogom elvégezni azt a munkát, amit helyette elvégeztem. Azért jött hozzám, hogy én vonjam vi«z- sza a?t a memorandumot amit Tuka ügyében a párt ólé terjesztettem, nem pedig a büntető feljelentést, mert erről Pázmány nem tudott. Erre azt mondtam neki, hozzon Hlinkáitói levelet, akkor esetleg visszavonom a párt elé terjesztett memorandumot. Pázmány: Nem igaz, büntető feljelentésről volt szó. Majd Pázmány kijelenti, hogy Belánsky a községi választások után az agráriusok érdekében agitált és röpiratot is adott ki a néppárt ellen. Az izgalmas szembesítés folyamán, melynek során a két tanú többször is egymás szavába vág, Pázmány kijelenti, hogy Belánsky egyszer a következőket mondta neki: ,,A te vidéked Besztercebánya és aki a lábát az én vidékemre beteszi, az a halál fia.“ Belánsky: Jó barátja voltam Pázmánynak és figyelmeztettem őt. hogy igyekezzen megtartani a besztercebányai kerületet, mert Kassán a néppárt legközelebb már neon kap mandátumot. Amit azonban Pázmány ádit, azt nem mondtam. Pázmány kitart amellett, hogy Belánsky azt mondta neki, hogy a halál fia az, aki beteszi lábát az ő kerületébe. Belánsky politikájával kapcsolatban Pázmány kijelenti, Küldök a komának ciankális süteményt hosy Belánsky ellenezte a néppártnak a kormányba való belépését és azt mondta neki egyszer Baranik lelkész jelenlétében, hogy ha a néppárt nein lépett volna be a kormányba, már egyetlen cseh sem lenne Szlovenszkón. Még a néppárti gyűléseken is a néppárt ellen agitált. Belánsky erre vonatkozólag kijelenti, hogy ő volt az, aki elsőnek hangoztatta, hogy a néppártnak be kell lépnie a kormányba és ezt mondta Pázmánynak is. Pázmány: A losonci képviselőtestületi választások alkalmával Belánsky a H Unka- párt helyett ,.néppárti csoportot" alakított és igy tévesztette meg az embereket. Belánsky: Erre jogom volt. A községi választásoknál mindenki külön csoportot alakíthat. Elnök: Tagja volt ön akkor a néppártnak? Belánsky: Formálisan tagja voltam. Belánsky és Pázmány indulatosan vitatkoznak egymással, mire az elnök félbeszakítja a szembesítést és további kihallgatásra Hanzalikot hívja be, akihez Gállá dr. és Weichherz dr. védő intéznek kérdéseket. Hanzalik „gazdasági tevékenysége" Gállá dr.: Igaz-e az, hogy ön kérte Jelilicskát, interveniáljon Széchenyi Bertalan grófnőnél, hogy ön megvehesse já nos házai birtokait: Hanzalik; Nem igaz. Gállá dr.: Volt ön Jabloniczky dr.-nálV — Igen. Széchenyi grófnővel is tárgyaltam, azután Jabloniczkyval, aki a grófnőnek jogi képviselője volt. Én régebben, mint a telepítő szövetkezet igazgatója, közvetítőként vettem a birtokokat mások számára- azután felparcelláztam. Hanzalik átnyújt a bíróságnak két levelet; az egyiket Kalocsay Ferenc, Széchenyi grófnő titkára irta Hanzalikhoz, a másikat Ravasz képviselő, mind a kettőben birtok- vásárlásokról van sző, Gállá dr.: Igaz-e az, hogy Érsekújváron, mikor ön egyszer ott politikai ügyben járt, egy illető úrral tárgyalt, akit arra kért, hogy tegye lehetővé, hogy a nyitrai Vola Ludu ümí'íjA esztöje lehessen? Tanú: Nem igaz. Ezután Weichherz dr. védő veszi kereszttűz alá Hanzalikot. Weichherz dr.: Mikor ismerkedett meg Snaczkyval? — Mikor Snaczky a Slovák szerkesztőségébe lépett. WeichheTz dr.: Tudott-e arról, hogy Snaczky már a Slovákhoz való belépése előtt irt cikkeket a lapba? — Hallottam, hogy R. C. Astoj álnév alait Szeparatisztikus és hungarlsztikus Weichherz dr.: Miért állította a röpirátában, hogy ezek a cikkek Tűkétől származnak? — Saját megfigyelésem volt ez, azonkívül Jehlicskától is hallottam. Weichherz dr.: Mi volt a saját megfigyelése? — Snaczky stilizálása és eszmemenete teljesen azonos volt Tukáéval. Weichherz dr. védő kérdéseire kijelenti Hanzalik, hogy nem emlékszik arra, mikor beszélt először Jehlicskával Snaczkyról és arra sem emlékszik, hogy ki említette elsőnek Snaczky nevét. Jehlicska azt akarta, hogy ő lépjen be Snaczky mozgalmába, mert sokat várt ettől a mozgalomtól, amelynek vezetését Jehlicska szerint Snaczky helyett később Tuka venné át. A mozgalom iránya szeparatisztikus és hungarisztikus volt. Weichherz dr.: Jehlicskának milyen befolyása volt a mozgalomra? Hanzalik: Nem tudom. Weichherz dr.; ön szerint Snaczky mozgalma szeparatisztikus és hungarisztikus volt. Snaczkynak eszerint tehát már direktívája volt a mozgalom irányára vonatkozólag. Mit tud erről? — Nem tudóik Snaczky külföldi kapcsolatairól, csak gmiit Jehlicska mondott nekem. Weichherz dr,: Látta-e, hogy Jehlicska és Snaczky között valami megegyezés van a mozgalom ügyében? Tanú: Semmiféle megegyezésről nem tudok. Weichherz dr.: Tud-e tényeket arra vonatkozólag, hogy Jehlicska és a revíziós liga finanszírozta Snaczkyt?
