Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-11 / 181. (2106.) szám

*

1929 augusztus 11, vasárnap.

Az „Eladott menyasszony“ szövegírója

mellékesem titkos 1 éveteket is eladogatott az osztrák

rendőrségnek

A btmlő márványtábta Smetana utolsó kézírásával a prágai Kathartna-Irrenanstattban KarI Sah ina a ahazaámló* librettlsia, akit az tsj cseh irodalom rehabilitál, egyik levelében a cseheknek a farínban élő Kossuthtal való összeköttetéséről számolt be a rendőrségnek

SPrdffa, tajgvsssB 10. Aa»k klfeüi, aíkák

^Klxuiotí menyuasacHay* áriáiban és librettójának üde saatejébea gyönyörködnek egy operai eiőödásoa, légió bbaa neon la sejtik, hogy annak a két embernek, aki aranób&n é» ■aöveg-bea ilyen haruKufikusaiL, leiket gyönyöröd tetőm feszié ki magát, milyen tragikus bots jutott SÉnetaníi, a csehek legnagyobb necekölíője, egy dicsőséges, &Lk erekben és mmfcáboa gazdag étet után elborult elmével a prágai KaiharijWr-íxreaaiisialU^ feiKŰie ki leikét és Kari Sttoim a* ^Kladoú naenyaax- aBoay" libretüstája, naisat megbélyegzett haaat- áruló, Cse&országoö kívül városról-városra. futott a kémeknek kijáró kÖEmegvetée és stó- gyaa ei<5i mindhiába, mindaddig, még os egyetlen igát- időid ózó, a halál meg nem mentette ezmvedéseitőL

A JFügnerovo JMtoeetf1 agy gyeppel bontott, szépséges kis* tér « prágai „jQaarttor La- tta“-h&n, innen egy parkon át egy escürice épá- lethea Juthatni ahtW aaokai őrzik és? ápolják, akik tóbévedksé as élet dolgai kősóit, &mae- fexlyt etótfók a világ és nem tudnak többé a* életből eüpüsoáá. A telki betegeké ea a há*, as őrülteké, akiket ide csukát be a Ara sete bőm hogy sem magukban, sem m A'okban w* tehessenek kárt, hogy meggyógyttt^fiBaSt áfe iwfeszajőh essenek a többi emberek rffeé.

Ennek a Itek ©bő emeletén egy ssv&r •sobában barna mérvén ykőiap vt& a Motl, a márvámytáblába az vaa bélévé# ve, hoigy itt, ebben a szobában élte utolsó napjait Seseia- tana aen-eazenső ós ebben az szobában í&aiE meg 1884-bett. A név fölött séháay hngjngy, az utolsó Sinetana kézirat utoteó baaagjegy- betűi. Karnevál a cmio ennek • postámulvrs töredók-münek, amely már ax ebbiofwSt efesé- jd Smetana idoljára m^viiágosodoít ieéké- bee saaietett inog — itt az őrültek Maiiban. A hAngjegysor sséposn, egyenletesen ándsil, pontos a kézirat, amely & léidében ftliaaiMi g& dataimokfit bü-en lerögzíti, «?afeán egyöewfft- n kihagy az emlékezet, elsőtélifi a MMc és az utolsó bongj egybetü már nincsen OsnltaogH bon a* előzékkel, nem tartozik h<w£$ofc* rateá- be kiugraa&, ni Led valami elnyújtott ki&ttás a végtelenbe. Fájdalmán, szomorú dok«me»tam ez a márványba írott kotta, mint egy körletet, amelyből meg tehet budai, begy a Ibsteg immár meathtttetlon. Karnevál a eiaae eumsek a postimmuá Smetana műnek és neoa ki kell ecxk fantázia hozzá, hogy est az asszociációi megtaMija a képaselet — aa élet Kük lokálját akarta utoljára megénekelni és taeafit&ri&aáfai Bmetana, ax élet furcsa, savaroe, sasomoírü-vig karneválját, mtelőít vógi-eg beesuloódtak mögötte as étet kapui. Uz- hat ez a márvány kotta, mint Hölderlin utolsó daiai, amelyeket a nagy német lírikus már elborult lélekkel irt & amelyek mégis k&lőaó* fénnyel tfindöfcöfcaefc. Szivbem&rkoló, mint az utolsó BCÜdedÜBi töredék-vers:

April und M<d, und Jtmim tind ferm

tch bin nichlé mehr---------ic

h leb# nichi meltr gerne

Egy bájos, finom arcú, meleg tekxutetÜ, fm fcal orvosnő kalauzol a szomorú ház.rran és elvisz a zőldelő fákkal éa színesen j-ompár-.< virágágyakkal teli kerti>e te, amely pa -kua . is beülik, ahol a eróndes betegek aékdnaii, padokon ölnek éa meredve néznek maguk eíé, vagy nyugodtan beszélgetnek. Springer doktornő a néhai Hevero-ch professzoirnaí. * hi.rea pszichiáternek volt az assristense. He- verődi dr. volt Smetana kezelő orvosa.

— A külső élet é® ennek a háznak az élete között nincs olyan éle3 különbség, az éfdeí- Mi és a beteglelkü emiber között nincs o'yaa éles, tiszta határvonal, mint azt a laikus gondolná, ezek a hatá rvonalak nagyon is elmosódtak a legtöbb esetben, — mondja az orvosnő.

Csak így érthető meg, hogy egy Smetana, vagy egy Hőlderlin elborult lélekkel is eljutottak a müvfezedben a.z alkotás olyan magaslatáig, amelyhez csak ép létekkel tehet eljutni.

Smetanát ismeri az egész világ, csillogó fényű névvel jelzi a zenetörténetem, a világ ősz- snes koncerttermeinek és operaMzainak fnib- liikuma ünnepli őt időnként műveiben, mig Kari Sabináról, Smetama munkatársáról, az „Túladott menyasszony" szövegírójáról és más jelentékeny irodalmi müveik szerzőjéről siri renddel hallgat a krónika. Mintha senki sem merné szájára venni a nevét, a Smetama jubfitxiB Onrepségeí;en mtnflia féTfiÖ gonddal vt- gyámánai arra, hogy vaicshogy fel n* bukkanjon a neve és «i ae rontsa au tűm epei.

Kari fia Stefii nxuxt haztkámió, mint rendőri kém él a küatedaiban és müvei nem tudják kieszkönöL. íí ssámára a fcöövéteméaiybecQ a lol- moutőat

K’.xrl S&btoa & maga koréban neves publicista, Saídiő éa iaó volL Fiatalon belépd a .liládé Ceoby epyeeütetbe, ameiyneik tagjai a »iai cseh rtypub^3cáről ^modták és azon dolgoztak, hogy az osztrákok hatalmát megtörjék éa megulapítsák az önálló cseh államot Mint esmek ax egye-űletoek a tagja került Sabina eJősaőS* a remd^még kesébe. Áitendóan a ieg- szörayübl ^ anyaid goodokkal küzdött — ax ^Kiadóit meaysfeSsUKmy^-ért összesen fia am- siyaí kuptM — és Sabbm, snint a ftglya, egy egyébként jeteaiékteien titkos lováét ártott «d ;ár fortotért a* osztrák rerid- őwéguek. ?A Pw- ólat valahonnan Buigáriábói kűkitek ,a ,Mi kőé Cechy anövetségn ek. ®vek s»áfá kiderül tet a rendőrség!?®! vaáó kapcsoix&ai és akkor barátai, a Htodé Cecby vezető

amberei, egy Kucsera dr. nevű ügyvéd, a Na- roday Ltety akkori azorkesztője s még néhány neves újságíró arra ysrorüették Sabínát, bog* hat napon boKU hagyja el Prágát, elten- kez^ eeetbe® teloplezík. Sábina otthagyta életének titkos körülményeiről mit eesn teidó családját a legsötétebb nyomorbícr. és Drezdába uíotst. De a monokiilée hiábavaló vott, a hajsza mcgindnft ellene, a lapok hrjsábos cikkeket írtak róla , Icpelleogéresték, tehetet- lerané tették számára e ttrvábbl érvén vessttLést, a pu,hötoi3tüíában, mint más térem

Magyar szempontból érdekes, hogy Sablaá- nak & reaidörBégbes, irt Jetenté»eibm Kossuth uewe te szerepei Az egyik Jelentés azt hkwkI- ja, hogy Bwagrovaky és Sprngter, a 'Htodé Ceafey tegjal Turinbas jártak, Kosanfnoz azonban nem hadtak bejutni a rengeteg magyar látogató Koasuthűák napon te. futárok

hozzák a faiPöfcet, úgy hogy a k^ftj?rább rész- I-itelng áfftfosrasá^a (van a zm^yeőersz&gi to?jy- zeiidl. EbMi fetiűnSc, hogy az afrfeori cs-d?. re/I mamlmrin és a gomb

írtai Múrai Sésuíor

'hm .krtsifi raal bí5rtöci>s hurcolt 9 otmaa nümitoa tavi ok le gaudkunára kledében kisaaba- íEtott márik-, Felb;er András m eábeaHÜtonf &ösött nekem ae tetszett a legjobban, xáiSesí kljéloKtette a tsarlte képviselői e^m, Itorar ^,ie«n *sért taondom, do tessék caafc az usnekitak, három exuber

veH. homtmi fgoooaa étotomben, mi ud « három boüM íl véigwito hasuurootm, köztük a telesé gasn‘ a c»aíádiöi nyilatkozat tetektauí nemi ímAbüí reudSiivűl érdekes, mart FeShner or, is i p.K Jíftiv íogalmAiéa,bia,E is, kimondott itá lA tlaárfí, ami m í oA»n nyLitrMvu n ÓL kiten erőgvilsbwc kábé© gyengébben, aaaesint, hogy k&e i sálfQfi gonoszak veitek már életében eassh L Ez az a bizonyos jaandario-já«k, ífKA' et gyermek- éa kamaszkoriOTtkban gy»i:r iá V'itozotteak, — ül valahol Kínában egy <4rgu -ely-fustapétáa saohában egy re- mel S. »e> fát rótt ^>oíáiitc«ontb6rü, hoaezu cop- üois f yöuyl >1 kia mandarin, ® lákkozott ossr taSAr ál et tte a gomb, az a bteoGyos gomb, aaioadMt «v ' csengő gombja, «mft dég tok- koöMfit bonni körmed hegyé ve* m<><rérintená, bog a iSüd^efe/ő másik oldalán, mondjuk Ko peniiágiban, ®,S nélkül telíord^dkm egy ide- geai és Igmeretle ember- Kéidés: ha mi üi- nétnk a roandgain helyében « nem kellene hozzá egyébét tenr k, csak Tnegnyomná egy gorolxst, hogy egy ^ird -’vi toívégensünk, élnénk-e a msr.üswia rét ruházott bsatáa;mával vágj aöio? A banda, mc ék ö-tödiklől nyol- cadtkág .-Ka is sMerwicöés v m tagjának hso- m, tyrít a szép játékot iaoká% étaaotta. Szőröztünk vall >ihoi egy Jegzerelt íabr^engőt, mely egy iflóíljtan. porosodott s az élet ;i;P!érjaií úgy ol iotonk oeg, hogy sérüléseik éa Idegenek rósiüérőil xrt bántód ások esetén vészbíróságot ■ dottmil* a Tnandariji nevében, a kAlöoböző bum etre, egészen súlyos és e berülheteá- !«. i esete ben legnagyobb sajnMfcováBsal báláira itél ük. azt, aki i>eküok ne telezett. Non hi.?:v n, hogy abnorm^, rend ««* hél vér- se' . saibb és fe-jgyettechefoi! termái- ’C'Ü legé- nye! voltunk mi Öten, a vésx-f"késig '.iiikebb tagj-.t -i majvdarin tel vidéki kLpe,""'il3ége, nüi _;y tnagonkat meveztök, — 1 zony önzei- lensé.'gol játszottuk ezt a jáltéko', mint acnyi más játekot, 9 egyesok köv-űilünt tovább Ját- szák ,i régi játékokat ma is, úgy tudom, Je*i<5 bíró lett, tJlemár orvoe s kettő m 'maradt költőnek, akinek mindent szabad. Ebben, a jártéliban av volt a jó, az volt a® izgid más, hogy 'könnyű volt komolyan venni, va’ószioü- leg azért, rrmrl öntudatlan értelmünk, s/ándókáink és ösztöneink olyan forTá®ai>bÓ!l táptól- kozrdt, melyek könnyen látták el a meggyőződé® bősége® és forró illő •/Lójává'! a játék képtelen érte'inét. Mindannyi ónkban él a mandarin. Vak ..ti egészen ki® kényéimetlea- ség, például az hogy egy könnyelmű pillanatban *dmondvnk egyszer valakinek valamit, amit később nagyon megbánunk s az Illető továbbra is itt sétál a mi titkunkkal egy életen át az orrunk előtt, elég már arra, hogy egészen mélyen, messze valahol, miegbólintsa finom kis sárga fejéit bennünk a mandarin, — b ha a gomb, az a bizonyos gomb ilyenkor a kezünk ügyében lenne, nagyon kevés ember nem intene oda egy hunyoritő jeladással a mandarinnak, hogy: no, öreg, gyerünk.

Nem vagyunk gonoszak, nem vagyunk jók,

osak éppen gyükoeok vagyunk. Fét-ner or naiv megjegyzése lepergett bennem újra az égés® mandarin--játékot, úgy, ahogy kezdődött # ami aztán lett t>előle, Oyerektörténei, de ne® tamdság nélkül való, ügy kezdődött, nagy ötödikben A bsjida gzervezett kirándulásra ItkíuM egy már nem i« kétes hirü imi- laíóíselyr© éa éretten gyümölcsök, zöld arccal éa dobogó szávvei lop-akodíunk a sikátoruo- c&n végig, mikor B. bíró ur, a bolyt járásbi- ró&ig x^ezóitője, kifordult a már ivein is kétes- hírű egyik házának kapuján. B- bíró itr pilianatpk alant -.íRztában volt a bol yzotteJ, annál te inkább, mórt Elemér, aki vezette a bandát, hóna alatt egy nagy pezsgés Sáskát szorongatott,, amit ma már nora értem, milyen elképzeléssé! és minek? valószinüieg gavallérok 3 e<?yl>on takarékosak akartunk tenni — szóval, saiií adott h-é>ly7/ttben, adott uocán, adott időben, délután *élétkor nehéz veit félreérteni. B. bíró ur agglegény volt és a banda családfőinek barátja. B. bitó ur első elképedésében olyan mozdulatot tett, mint aki él ak«j xnonektUni, de aztán számot vethetett ázzál, hogy erre már nincsen idő a a felnőtt jogán felháborodott áimélkodáeeal 6t- dteklődt© meg, hová tart a banda és mi lesz ebbőlf A*t mindenesetre megígérte, hogy éb- valami egészen nagy baj le®?, s errtet fővel távozedt. A banda aápedtan témolygett odéí>b, egyenesen Etemér lakására, ahol min- detvekeiőtt megLítuk a pezsgőt a uztán emel- kwiett éa kétsógbeoeett hangulatban — lue.'l nem v<dt kéteégekjf, hogy B. bíró ur szavát fogja tartani a ébl/ől egészen nagy baj tesz — Elemér tanácsára álal.okultunk a mandarin tel vidéki köten italén yének, Etemér megke- rcotc 0 leszerelt eaengöí n h<>ssza« véezbiró- ?ágí tanácskozás után halálra Ítéltük 3. bíró urat, részben, meri csak így biztos, hogy hallgatni fog, részben, mert ez volt a legegyszerűbb. Elekor dolgozott városunkban először a mandarin. ítélethozatal után elkeseredett hangulatban váltunk el, mindenki hazament és vártuk a tegrosszabl>at. Másnap ideggel a város arra a hírre ébredt, hogy R bi«ró ut éj sccaCia agyonlőtte magát Előzőleg éjfélig ivott az Európában, aztán hazament és csendesen, levéliráa nélkül, d© határozott és biztos mozdulattal agyonlőtte magát. Nem sokkal később kiderült az La, hogy bonyolult váltótartozásai voltak, de ez már nem tartozik ide. Amit ebből a mnaimár kiö rémregényből fej kellett magamnak jegyezni az életre, az öt perc, mikor a banda reggel algebra-óra előtt megtudta a halálhírt. Ez volt az az öt pere, miikor az emberi lény először találkozik az összefüggések látszatra rettenetesen ostoba és durva szerkezetével, amelyről csak később tudjá meg, hogy nem is olyan ostoba és durva, hanem nagyon szellemes ée finom. A pontosság, mellyel a mandarin a vészbíróság ítélő tél végrehajtotta, kínosan lepett meg minden érdekeltet n hosszú ideig nem kívántunk a mandarintól se muri hasonlót. Különösen kellemetlen esetekben előlfordult ugyan, hogy életfogytiglani kényszermunkára ítéltünk valakit, például, hogy E. tanár ur élet fogytáig robotba tanítsa a matematikát, vagy K igazgatót túlélje a felesége, ezek voltak az enyhébb büntetések s ezekhez is csak indokolt esetekben folyamondlunk, — l>üntelések, melyeket a

pubdikánuaok keresték az öeazeköttetéat A toriöt számüzetéeben éhő nagy magyar repotitt- kAtwwAl.

A talaj teljesen kiszaladt Sahara lába «kőL

Pénze nem volt, családját szörnyű nélküiö- zéaek között tudta, minden áron vissza akart Jönni Prágába. Egész tragédiája kibontakozik abból a pár tevéiből, amelyet a prágai rendőrség főnökéhez irt, hogy segítse vissza Prágába. Egy hínárba került szerencsétlen ember tevéiéi ezek, aki szeretne felszínre jutni, de a láp kegyetlen erővel húzza vissza, hogy egészen élveszajtse. Akárcsak Gazáj ^Der Spitzei''- j« iépéaről-lépéere mindig tehetetlenéhböL, félájudtan lesz eezközo a rendőrségnek és reménytelen a küzdelem a lelkében, hogy kimeneküljön a. hínárból, amely úgy fonódik köré titfezlállan hullámaival, mint egy fojtogató kö- tél-gyürü.

Az nj cseh irodalom rehabilitálni akarja az irő4:, akit annyira elitéltek emberi gyengesége miatt Utoljára Zdenek Toboilka dr. volt képviselő, jelenleg parlamenti igazgató irt tanulmányt róla.

Ezekből a rehabilitáló írásoktól kiderül, hogy a ^kéru" nem ártott hazájának, jelentéktelen, számba nem jövő szolgálatokat tett csak az* osztrák rendőrséginek és a nemzetárulás vádja túlsúlyos éc, igaztalan vele szemben.

De Kari Sabina, a szerencsétlen sorsú iró, mikor visszajött Prágába, nem mert kilépői az uecára éa a nemzetárulás vádjával terheitől1, lélekben összetörve, bélyege? homlokkal hah meg és néhány szegényes ruhája diákon és munkáson kívül senki sem kísérte utolsó útjára, a prágai temetőibe 1877 november 9-ón.

Szenea Erzsi,

mandarin tennfeTolese-n habozás nélkül foga- natoeített. De a B. bírón kiszabott büntetéa végrebii jtáea után hosszabb időig nem sz6Li- lottok fel komolyabb munkára a mandarint. Azt tudtam róla, hogy van s ma is tudom róla. Mikor Fellnor ur nyilatkozatát olvadtam, az jutott eszembe s még valami. A mandarint már régen utálom s mindent e Ili övetek, hogy azt a gyáva hóhért, aki mindany- n Ttunkban lappang, agyon ver jem és kőzöm- bösiteem, amennyire ez egyáltalán lehet. Még később meg tudja az ember azt is, hogy nincs véletlen na!ál, niuos az, hogy ,hnrmincőtéves volt, kérlek, kimegy az uccárs, fejére esik egy tégla, makkegészséges ember és püff neki", hanem van valami más, van az, ahogy a* élet fejlődésének, a fizikai növekedésnek, az IntelJekhia és az élet külső homlokzatának bizonyos elkerülhetetlen, lépcsőzetesen emed- keiő cselekménye van, úgy van ilyen Lépéfi- rői-lépésre leépilott cselekménye az életnek: 3 ez e hálái. Az ember egy napon eléri külső óm belső életkedvének csúcspontját a akkor lassan kezd lefelé menni, amit senki nem vesz észre s egy napon, ha visszaért a földre, talál valami ürügyet, egy betegséget, vagy egy lehulló téglát és meghal. Ezzel mindenki külön-külön Jön tisztába életében, nem lehet tételbe foglarü, se bizonyítani.

Mostanában háborús irodalmat olvasok, nem regényeket, hanem aktákat, dokumentumokat, meinoireoka-t. Az ember keres valami magyarázatot, mert olyan egészen egyszerűen mégsem lehet belenyugodni, begy sajnos megtörtént. Ezeknek az aktáknak, dokumentumoknak, metnoircokaak olvasása során majdnem minden kötetben találkozom a mandarin-játékkal, — de óljain étet vidor, üde, szervezett, nagy szabása mandarin játék volt ez, amihez foghatót a mandarin soha nem is álmodott.. Hannibálnak át kellett másznia az Alpokon, Attilának el kellett lovagolni Róma elé, Napóleonnak oda keiJett kocsik ázni Moszkva elé, ha gyilkolni akart, — de ezt a gornb- nyoraással-gyilkolást, ezt a primitív, tudattalan. mindenféle címekkel fedezett, sőt bm- teriamdbói fedezett tömeg-mandarin-játékot érdemes a dokumentumok nagyon egyszerű előadásában közelebbről nézni. A mandarin a háború esztendeiben agy nyomta a gombot^ hogy sebes tehetett beie az ujjahegye. Vala- I hol egy nagyvárosban, egy szalonban, néhány szivarozó ur egy térkép fölött összehajolt, a? uíjak hegyével megjelöllek egy helyrajzi

>cítot, aztán megnyomták a gombot s a beégő szárny tiszt \ utasítást kapott, hogy 3 gombnyomás értelmében továbbítsa a helyrajzi pontra annak a párszáz vagy párezer embernek a halálos ítéletét, akiknek valami megbízást adtak a helyrajzi pont körül, abban a biztos tudatban, hogy a résztvevők egy bizonyos százalékának, sajnos, feltétlenül ott kell maradni, — hogy az így történt, még ennél is egyszerűbben, igazán gombnyomásra, azt mindenki tudja. Nyilván nem lehetett máéképp. A mandarinok bólintottak s addig bólintottak, amíg tízmillió ember soron kivitt meghalt, másik tizenötmillió megnyomoro- dott. Ez, sajnos, már történelmi tény, melyet, külőn/féloképpén lehet értelmezni és mngyva- rázni. Semmi kétség, hogy külön-küilön az összes mandarinok jóhiszeműen bólintottak. Mindent meg fehet. szokni, ezt a mandarin-játékot ie. Az örök probléma csak az marad, hogy ki ül a lakkasztalka közelében, amelyen az a bizonyoe gomb van? Hogy mindez milyen módon függ össze Feli ner ur, az abbáS