Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-11 / 181. (2106.) szám
4 1929 augusztus 11, rafláraap. Csuklójára piros-zöld kockás „általvetőt“ hurkolt. Benne a székelyturó mellett talán csak pár fej hagyma s egy darabka kenyér tartogat számára erőt a kétszeres munkához. Lábán fényesre kikent csizmában bújik el a szőrharis- nya, a székelység jellegzetes ruhadarabja- Posztókabátja tiszta. Inge vskitóan fehér. Megköti a nézést ez a nagy tisztaság. Sugárzik róla. Előtte, esőtől szürkült fenyőfaasztalon mintha mozgás támadna. Apró fekete medvék játékos kedve nevetteti a nézőket Legelő bivalyok csodálatos nyugalma mutatja az erő és tunyaság furcsa keverékét. Hátrább csoportok élnek: Fejő asszony szorítja fejét a kéröző bivaly oldalához, hogy könyoben leadja a sürü tejet Inges gyermek esdő keze nyújtja anyja felé a kis csuprot, hogy hamarabb kaphasson az üdítő italból. Hízelegve dörgölődzik mindkettőjükhöz a macska s igy kér részt a fekete állat mai ajándékából... Furulyázó pásztor dalai csalják közelebb a legelésző juhokat... Székely bácsi üldögél egy fatörzsön. Szájában pipa. Tartásában a pihenés mollett ia elszánt szívósság és állandó késxenlevés, Értelmes arcán múl tat-kutató és jövőt-kereső tudatosság ... S talán a legelőbb csoport valamennyi között a szúrós bot inesel kedésére táncoló medve. Lába követi kegyetlen gazdája akaratát. De mancsa belemarkol az orrán áthúzott drótba, mintha egy hatalmas rántással & szabadságot akarná megszerezni. A fájdalom óvatosabbá teszi, —< az esetlen állat kevés mozgásra képes teste kifejezi a rabság, szabadulási vágy és tehetetlen megadás egész skáláját. Divatosruháju, kacagó asszonyok, félig mezítelen gyermekek, fényesruháju tisztek, szakállas papok és évi robotba belefáradt férfiak sorakoznak gyűrűvé az asztal körül, Egy kifestett szám leány mond valamit A székely csuklója feljebb emeli az „általvetői". I>e nem az asztal kincseihez nyni. Fejnyi magasságban zsinór van kifeszitve. Újságok lovagolnak rajta. Azok közül vess le egyet és átnyújtja a leánynak. Meghajtja a fejét, mikor átveszi az érette járó lej-eket. Hit mégsem igaz... Ma sem találom meg Vasé Áront, hiába mondták olyan bbcc-nyoera. hogy már ott is vau a szobrai között. A csalódottságom vinne tovább, De megállít egy szó. Mondatok követik. S már tudom: jó helyen járok, Szemben a Medve-tóhoz vem# árnyékos úttal, ceakngy&a az az Istentől megáldott tehetség árulja a hírlapokat, akit napok éta keresek. Más kérdezi mindazt, amit.én szerettein volna kérdezni tőle. Nem í? itt, & fürdő zsibongó zajában, mely bili a zenek tr kőnyörü- letot nem ismerő eaindaraítája üz tova. Valahogyan úgy képzeltem el, hogy megléte gatosa makkf&lvai otthonában. Ott, a tulipános bútorok és v&rrottasok között talán közvetlenebbül elmondja nekem: hogyan érezte meg magában az élet hűséges visszaadására kényszerítő nagy tehetségét. De Vass Áron közvetlenül mondja el a most kérdezőnek is azt & keveset, amit igazi művészek elmondhatnak magúi ról. Közben újság után nyúl, átveszi az árát. De szeme mégis olyan lelkesen ragyog, keskei y arcáról úgy sugárzik az intelligencia, szája körül csak úgy borong a zúgolódásig még el aem jutott szomorúság, mintha meghitt embereinek beszélne: — Ho»y mikor kezdtem? ... Egészen, kicsi gyermekkoromban. Játékból! Ott volt a fazekasagyag s könnyű volt belőle kiformálni a körülöttem élő állatokat. Keservesen kikaptam értő ... Sajnálták tőlem az agyagot... Tiz-tizenkétéves koromban már nem csak az „elrontott44 agyag miatt vertek. Szén icsiná- lástól, törökbuzakapálástól, meg a fazekasmunkától loptam az időt, azt mondták. Csak bujkálva dolgozhattam ... Egyszer aztán pénzt kaptam az egyik állatomért. Akkor kezdődött a másik baj. A nagyobbik baj... Mert köny- nyebb volt titkosan csinálgatni a szobraimat, mint hallani a sok sürgetést: Miért nem dolgozol, Áron? Ládd, máris ennyi s ennyi pénzt kereshettél volna, ha nem lustálkodsz mindig. Hiába mondtam, hogy nem tudok- parancsszó ra ... Meg, hogy mikor nézelődöm, akkor is mindig a szobraimra gondolok. En tudtam, hogy valamikor minden megfigyelt mozgást megpróbálok agyagból utánozni. A sárbarekedt bihalon sem azért segítettem, mintha nem akartam volna tovább dolgozni. De látnom kellett: hogy fekszik el, hogy mozdul újra, mint áll a fője, ha neki veselkedik... Hát igy. Szavai visszhangot élesztgetnek a szivemben ... Igen, —- igy ... Előbb a szidás: Miért töltőd inproduktiv munkával az időt?!... Az első sikerek után újra szidás és ostoba számolgatások: Reggeltől estig dolgozni kellene vagy öt évig. Óránként meg lehetno keresni ennyit, meg ennyit... öt év múlva azután nem kellene dolgozni soha többet! De egyforma minden művész sorsa! A kérdező urat megfogták az egyszerű szavak. Jegyezgetni kezd s úgy kérdez tovább: —. Tanult valahol? — Sehol én, kérem ... Hat elemit jártam. Hol s kihez forduljon a magamforma egyszerű ember? Aztán jött a háború s az orosz fog- é&g... Aztán a család, — három családom van ... El kell tartanom őket. Nem Is lenne kitartásom a tanuláshoz, mert itthon kenyérre kell a pénz. Pedig de sokszor érzem: bizonyosan könnyebb mindent megcsinálnia annak, aki tanulta a fogást. Dohát én csak magamban vesződöm. Csak a két szememre, meg az ujjaim- ra vagyok hagyatva ... Nézem az ujjait: Hosszúak, finomak a a körmei meglepően tiszták. Ahogy leakasztja a most kért újságot, látom az idegek játékát. Jó tárnokok ezek a vékony ujjak, Vass Áron! De még jobb az, arai az ujjait vezeti, & szemét látóvá tette s életet önt az agyagbal Ez, ax igazi művésziét ok az igazi támasz! Persze, azért mégis keflmte vezető! Kellene valaki, aki a technikai akadályokon átsegítse ezt as alkotó lelket!... S hirtelen végigfutok as ismert nagy nevek során: kihez kellene fordulnom? ügy látszik, a kérdezősködő ur Is ezt tette, A székely vállára ereszkedik villogógyűrüs keze. A pártfogó fölény ott settenkedik a hangjában. Lopva körülnéz: Hallják-e mások íz, hogy 6 most „művészetet ietápol44? —Nézso, barátom, én segíthetnék magán ... ísé... Azaz... Éhem... Kövér felesége szorongatja a karját, As irt’ tovább dadog ás hebeg', de közelebb hajol, hogy halija ax asszony suttogását. Sa is meghall om: ►— Láss ©* .. Warnm Diók kínéin miseken? Wm geht e* vm. au? ... Laea'm kivonja >. körből. A férfi megszégye- nült-esi követi. Mi el is rejti őket a Medve-tó hűvös útja. Vas< Áron talán nem is sejtené, milyen közel jár. hozzá a tanulás lehetősége. De 'így szaporabeszédű asszony hamarosan fölvfágomtjv: •— Az a ur nőst fiffliivla volna magát Pestre! 1 >e ' sége nem engedte! Vsiei Áron egyént. — i Mii degy a!... Nem érdemes szót vesztegetni i A! l5i pedig, ha én egyszer, bár félévre főB erűik' ki Hegy tanulhatnék t könyAl&frttva 1S» TeUfea H. V _ ’ , I Wí&f J*e«rtíolSálB J € E. Q S I C E, F H *• *s £ e a. 1-9, vtitouMk, JnA&qnM nyithetaék magamon! Tavaly ugyan föutjárfcam a minta vásáron, Be ott eivész az ember a nagy Bürüségben. Nem ért semmit... Egy félév kellene nekem s aztán rendesebben dolgozhatnék tovább! Ö, á« leni erem a ssavakból kisíró sóvárgását is! Hány magyar müvéé* vágyik igy valamire! Nem a maga., csak a művészete érdekében! Tanulás, utazás, látás, vezetés, — nagyon, nagyon soknál csak nóhányhénapi pihenés, gondtalanság, sőt, csak rendes táplálkozás, csendes otthon volna az, ami uj magyar tettekre képesítené az erre elrendelt lelkeket. S ehelyett... Nem, nem te jó arról beszélni, hogy mii rejteget az a dzsungel, melynek útvesztőjében magyar tehetségek vergődnek! De Vass Áronon tuég lehetne segíteni! Székely gyöngy ez a tehetség! Az elszakítóttság ellenére k kincse ő mindenkinek, akit magyarul tanított beszelni íz édesanyja. Határok sem foszthatnak meg az ilyen közös értéktől bennünket. Merem állítani, hogy népünk egyik legerősebb állatábrázoló művésze árulja Szo- vátán kővé égetett agyagszobrait, — 6b az újságot ... S bizony jó üzletet csinált az az asz- szouy, ki segíteni ugyan nem engedte az urát, de potom pénzért jó néhányat összevásárolt a szobrokból. Valamikor, ha mások megértése kisegíti Vass Áront Makkislváról, s ismertebbé teszi a harisnyás művész nevét, jó lesz mutogatni zsurozó barátnőinek, hogy ő már akkor fölismerte a tehetségét! S talán, ha már Budapest valamelyik parkjában székely őserő lüktet Vass Áronnak egyik szobrában, még föl is újítja az ismeretséget, hogy eidieaekedjék a maga müvószfölismerő adottságával! De addig?... —. W&s goht es uns aa? % Szováta, 1929 junias. S*abó Mária. Umberto Mobile nem akim* remete tenni, hímem éoigozmi csécsi* esz emberiségért B eszétgeiés a tragikus sorén sarhatazóval terveiről, Magymorszég fölötti élményeiről és a Titina nevű lexqárúi Prága, augusztus lö. Táv ily n airon az egé3z kulturvilág osztatlant ér ieklt'lese mellett startolt az északi sark felé Nobile • Vbomok büszke léghajója, az Ita- Ba. áz ujeá olvasó nagyközönség örömmel vette tudom*, ul sz emberi ész, a technika és a tudón ny dí víalát, amelyről kimerítően számolt le ** dasz léghajió hibátlanul működő rádiója. Az öröm azonban koraiunk bizonyult, mert aa Italiá as örök jég világiban súlyos katasztrófa érte s a rádióhirek elmaradásakor a földkerekség m .deti táján szorongó aggodalom fogta el az em; ereket. A gond és az aggodalom napjai még é ok emlékezetünkben vannak. Tudjuk azt is, hogy hogyan menekült meg Nobile tábornok ét , hősies legénység egy része. Az egész kulturvih azonban még ma is érzi azt a fájdalmat, meljot Malmgreen és Amurulsen halála váltott ki. Azóta immár egy esztendő telt el. Nobile tábornokot szigora becsület bíróság elé állították, a generális kegyvesztett lelt, nyugalomba vonult s ma szerényen, föltünés nélkül érkezett P: > .. ;íba, hogy itt néhány, tisztára üzleti ügyet uúézzen. el. Nobile, a surkutazó üzleti ügyben utazik; milyen furcsán hangzik ezl Ha az expedíció 3i- k-.-.md járt volna, diszbintón vonalba; tt volna be T áf a f:#í vi közé, az emberek rózsá -al hin- i. ’i olna be az útját; de igy egészen egyedin keiiett szállót keresnie és urnák örül, ha n, m isc-eri f^í senki sem és nem kell a minden szempár!.au lévő, ki nem mondi- t kérdé re felelni''*. ér z-e ' rlkiismeretfurdalá'y 0 Nf'bile ’ÖlÖtt eálcát törtek. Ez ?.onbau koránt '-'tr. i ónt) % nagy poláris trag Hának ei- i)' zd u '.fa már nemcsak Béhonnei profesz- azor xt. expe-Mció egyetlen cseh tagi.- veszi védőim be a tragikus sorsú generálist., uanem komoly német tudómányos körök i« arra az álláspontra helyezkednek, hogy a katasztrófa oka valimi egészen másban, mint Nobile rze- raélyéb n rejlik. Konstrukciós hibákat emlegetnek. melyeket a veszedelem idején nem lehetett eliminálni s azt állítják, hogy senki más nem tehetett, volna Nobile helyében egyebet, mint amit a léghajó kapitánya megtett. Természetesen ennek ellenére megválaszolatlanul marad még mindig az a kérdés, illő volt-e tűrni, hogy elsőnek mentse meg Lund- borg, avagy az utolsó pillanatig ki kellett volna tartania, mint ahogyan az a sülyedő hajó kapitányához illik? Nobile — az egyik verzió szerint — majdnem eszméletlen állapotban fekvő beteg volt, tiltakozott az elszállítása ellen, de tűrte ... Itt ül előttem az előkelő hotel halijának zárkában, az arcán finom mosoly... de erre a kérdésre nem felel, miként nem hajlandó felelni egyetlou olyan kérdésre sem, amely a szerencsétlen kimenetelű expedícióra vonatkozik. Nem kutatom, mi lehet az oka, talán a Duce óh annak becsületbirósága iránti föltótien tisztelet, avagy az a belénovolt katonás fegyelem, melytől még nyugállományában és civilruhájában sem tud szabadulni. Közömbös dolgokra terelem a szót: *—i MI hozta Prágába? —■ kérdem, i— üzlet! ügyben jöttem, — válaszolja. — A aarki otamra vonatkozó könyvem ügyében. A mii, mely nemrégen készült el, két részből áll. A* első rcsa a* ©spedicló történetét öleli föl, míg a második annak tudományos észleletéiről szót Könyvem ax olasz kiadáson kivül németül, angolul és eselifi! fog megjelenni Prágába a cseh kiadás ügyében Jöttem s ianeti Németországba utazom, ahol e német kiadás ügyében fogok a kiadómmal tárgyalni. Beszéd közben egy pillanatra .sem tűnik el NoMIe autogramja arcáról a mosoly. Finommetszósü, apró fogai fehéren villannak elő vékony ajkai mögül. Nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hegy ez a. vidámság nem természetes, hanem mesterkélt és erőltetett. Szemei valami különös fényben ragyognak, mintha könny ragyogna bennük és valami definíáihatatlan, mély bánatot fejeznek ki. Most Látom életemben először Nobilét, de mégis as as érzésem, hogy rövid idő alatt nagyon meg kellett öregednie. Haja gyérül és Ütött ősz szálak vegyülnek a feketék közé. Arisztokratikusan karcsú és finom kezével néha idegesen szánt végig rajtuk, ilyenkor eltűnik arcáról a mosoly és öregesem fáradt kifejezést kap a simára borotvált arc. A bőszéigei.éa nehezen és zökkenővel folyik. — Mik a tervei, kegyelmes uram? Pir szökken a sápadt- arcra. Sebesen, heves gesztussal mondja: — Dolgozni fogok. Alkotni akarok. —i Milyen irányban óhajt tevékenykedni, tábornok ur? — Nem árulhatom el részletes programomat, csa kauuyit mondhatok, hogy olyan mun kát akarok végezni, amely hasznára válhatik ax emberiségnek. —• Milyen viszonyban van az olasz kormány- nyál? A kérdés kellemetlenül érinti, ami tüstént meg is látszik rajta. «— Ne haragudjon, de erre nem válaszolok, —• feleli. Ismét más tárgyat keresek: — Hol hagyta a családját, kegyelmes nr? — Feleségem és egyetlen gyermekem, a kis Mária, Nápoly mellett vannak egy tengeri fürdőben. Amint végeztem itten és Berlinben, azonnal hozzájuk utazom. A családom az egyetlen örömem és az immár tizenegyéves Máriáin az egyetlen reményem. —. Tud-e arról, hogy a magyar sajtó óe a a *« g te iolottí magyar közönség milyen féltő gonddal kísérte figyelemmel az Italia útját? — Igen, tudok róla. Kimondhatatlanul Jó! esett az a szeretet, amelynek jeleivel eihalmoz- tak. Felejthetetlen élmény volt számomra a Magyarország fölött való repülés, amikor a magyar közönség óváoiói között tettük meg utunkat. „Éljen ítállái‘£ — kiáltották föl hos- záck s mi nem állhattuk meg, hogy válaszképpen azt ne feleljük: „Evviva Ungheria!*4 Ha jól emlékszem, ez Sopron fölött történt. Szoprou-uak ejti ki Sopront. Kétszer-három- szor elismételgeti a nevet, szinte simogatva, becézve ejti ki, mint egy elfakult, drága emléke t. —. Mit tud rólunk, magyarokról? — A tradicionális oiasz—magyar barátság határain jóvaí túl szeretem a magyarokat, — mondja. — ismerem a magyar irodalom nagy részét, számos festőjüket ismerem és, ezt talán nem is illene megmondanom, imádom a Mag; ar Rapszódiát és szinte könnyekre fakadok, ha Lisztnek ezt az örökbecsű müvét hcüom. .— Járt már magyarok között? Nem. pedig nagyon szeretnék egyszer Magyarországra elkerülni... Félig tréfásan, de komoly éllel folytatja: — Ha meghívnának Budapestre, n^nnék azonnal. Ismét egy merész kérdést kockáztatok meg: — Mi igaz abból a hírből, amely bejárta a világsajtót, hogy a hegyek közé akar visszavonulni és remete akar lenni? — Rossz tréfa volt. Minden porcikámmal Rómához vagyok nőve, Nem élhetek sr öröK Város íalsín kivül. Ott születtem és ott is akarok meghalni. —Ne haragudjék, kegyelmes nr. de még egy kérdésem lenne, amely az expedícióra, illetve annak egyik — niég. pedig négylábú — tagjára vonatkozik. Mi lett a Titina nevű kiskút vával, azzal a hősies foxival, amely, vagy jobban mondva., aki a jegesmedve közeledtét ékes csaholással jelezte s ezzel kettős szolgálatot tett, mert elhárította a veszedelmet és módot adott arra, hogy az éhhalá! előtt álló tábor eledelhez -jusson? A sztereotip mosoly eltűnik a sokat szenvedett generális arcáról, hogy egy őszinte, szívből jövő mosolynak íjon helyet. — Titina — feleli —, az egyetlen hűséges barátom, aki jóban roszban kitartott mellettem. Odahaza van s a családunk szemeíénye. Kérője akadt és férjhez adtuk, sőt egy édes titkot is elárulhatok róla: örvendetes családi esemény előtt áll. Egyébként, 6 sem vágyódik többó az Arktlsz világába. Ternyel László. Siessen előfizetni a VassÁrom9 o harisnyás
