Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-11 / 181. (2106.) szám

2 <gRfls^7^Ai^^-WTiaaa» MiaBaigroxjCTEatgTBasaaBBaibfis^aBBgBcsamBECTBWBBHaBWTa^^ 1929 ajogTt«Btas 11, vasárnap. wM&msmamKMBausaatwzafi.­A politikai bizottság tárgyalása a rajnai terület kiürítéséről Hága, augusztus 10. A pénzügyi bizottság megakadt tárgyalásaival szembe® a politikai bizotts van mindem várakozás ellenére si­mám és aránylag kedvezően fejlődik • tár­gyalás. Pénteken délután a bizottság két érá­nál hosszabb ülést tartott, amelyről a kővet­kező hivatalos kommünikét adták ki: Honderson nyitotta m&g cs ülést és hangsúlyozta azt a kielégítő tényt, hogy a kollégáira! folytatott különböző tárgyalá­sokban & bizottság munkálatainak fejlődé­sébe vonatkozólag kielégítő benyomást aeeraett. PH and bistosito'tta ezután & bi­zottságot a íi-anoia delegáció jóakaratáról és ügyefanesfaiett arra, hogy a végleges eredmények » pénzügyi bizottság munká­latainak eredményétől függenek. A megáli&pitó ég egyeztető b’notteág lé- áesdyésérdi indult meg ©autón a vita mely­ben csaknem a*, összes delegátusok részi- rettek. Elhatározták, hogy Franeiaorsság- ii&k a bizottság lét öltésére vonatkosó ki- yánságát jogi szakértők elé terjesztik, kik a szerződésekből eredő jogi helyzetei fog­aik megvizsgálni. A legközelebbi fi'ést hétfőn délután négy érakor nyitják meg. Briaud a francia tázácí fejtette ki a bizottság szükségességéről, mig Streseman® és Wirth 9 néz et tézist íerjeeüetse elő. Eszermt oircs szükség külön bizotteásTS, mórt a kiürítés után keletkezhető csentétek. esetében szá­mos móu van megegyezésre jutni, történjék ez diplomáciai utón vagy & locaméi szerző­dés ötös bizottságában, vagy pedig a népszö­vetségi tanácsiban. Az angol Phipps a két ál­láspontot össaeegyee; tefan igyekezett. Am asgolek elvileg a hisnttaág ellen vau­nak, ha azokban ezt nem Miét élkeriE ná, akikor a bizottságot miméi kevesebb feltűnéssel kell megalakítani. A belga Eymazts a francia ól láspanioí f cgadta eL $4ost, hogy & rajnai tent&et kfi&rfóéLvSt éhd- íeg eJhatárorriák, — természettjee® atobaw. a feltevésben, hogy t konferencia a Youog- tervei egyhangúlag elfogadja — a legfonto­sabb munka Mánál a jogászokra vár. Á jogá­szok bizottságába a politikád: bb/Dttságban képviselt hat hatalom egy-egy delegátust kQW ki m a bdwAtsjág a jogi helyzetet vh*- gáiíja aa«eg s e&sósoriban az 1928 szeptemberi genfi komműadtoé híres harmaduk pontja alapján tárgyai, amely kimondja a megálla­pító és Mogyeriető bizottság fölállttásának alaptételét Azt remélik, hogy a számos nem­zetközi konferencián megedzett jogászok ha­marosan megtalálják a* elfogadható formu­lát Az eüeniPzö bizottság létesítése megbuktatná a német kormányt Berlin, augusztus 10. A berbm sajtó beha­tóan foglalkozik a poLitkaá .bizottság tegnapi tárgyalásával A D. A. Z. szerint Streeemann kljelecrbette, hogy a loe&raéi Szerződés és a uépazöveteégi paktum Franci aorssá^ o í teljesen bizto­si íja. Ha uj biztonsági intézményt kívánnak te­remteni, ezzel csak a régiekéi dísskreditál- ják. A loc&rnói szerződésben megállapított egyeztető bizottság teljesen megfelel erre a óéira is, tehát nincs szükség újat alapi tani. WLrih kijelel)tette, hogy ő és pártja a Fran­ciaországgal való megegyezés érdekében küzd. Német ország válaszúton áH. Nem ie®me őszánte, ha elhallgatná, hogy & bizoCi.via.iaa iá őr* létesítendő eOMDfiroő bizottság megbuktatná a Lémet kormányt. N ójnetorkzá&ban úgyis igen nagy áramlat vádi a Young-terr ©Ben. Stresemami politikáját idáig a német nép többsége támogatta. Ezt a többséget növelni kell, nem pedig csökkenteni. A rajnai {főparancsnokot fn?<?iii»tá!t Hágába Pária, augusztus 10. Á párisi sajtó egybe­hangzó jeJenl)é©eá szerint a cajrai téridet kiürítésének ügyében foly­tatott tárgyalások óivá megegyesésre ve­zettek. Csapán a* a kérdés vitás még, hogy műkép­pen kell megalkotná a megállapító és egyez­tető bizottságot Briand a megengedhetőnek minden határán tukneaft már — kja Berti- nax az Étibe de Parisba®. Már neon beszél eemimiiéle edüenörzésról, csupán egyeztetést jciván, legyen ez olyan kicsi, hogy pdirinyóbb már el sem képzelhető, olyan nem-hivatalos, amint az még a komolyság veszélyeztetése nélkül lehetséges és dolgozzék minden rek­lám .nélkül. Megkérte Henderson angol kül­ügyminisztert — írja az ExceMor —* hogy Stresemannt még egyszer kifejezetten figyel­meztesse, hogy a bizottságnak nem kell ag- gressziv jellegűnek lennie, mint valami ka­tonai bizottságnak. Működése tehát abban ál­lana, hogy bármilyen felmerülő félreértés esetében egyeztető szervként avatkozna * dolgokba, mielőtt a népszövetségei kellene igénybe venni. A Popuilaire közlése szerint Briand a rajnai haderő főparancsnokát, Gnillemont tábornokot távirati nton Hágá­ba rendelte, hogy az albizottság tárgyalásaiban részt ve­gyen. A konsternált Párís Pária, augusztus 10. Hűen ahhoz a pártáé­hoz, amelyet Briand tegnapi sajtónyilatkoza- lábam adott, a párisi sajtó továbbra is opti­mista. Talán »«t hiszik-e, vett fed a kérdést a Petit Párisién, hogy a francia delegáció Snowde® makacssága miatt ideges vagy nyugtalan? A legkevésbé sem. Képvisedőink táborában a legteljesebb nyugalom uralko­dik. A Journal még tovább megy amikor azt írja, hogy a francia delegáció a Snowden ál­tal teremtett helyzetet nemcsak közönyösség­gel, hanem bizonyos jó humorral nézi. Ennek a jogosan mesterkéltnek nevezhető nyugalomnak ellenébe a legvál ogat őrt tabb szidalmakkal és szemrehányásokkal illetik Snowdent. Snowden bátor, nyűt és makacs harcos — írja a Petit Párisién —, hiúságá­ba® sasomban kissé messzire ment Először csak arról álmodozott, hogy ultimátumot kell, a konferencia mellének szegezni^ és akkor az egész világ térdre borul. Most, amikor lát­ja, hogy elsr. getelték, a ^győzedelmeskedő sikertelenségrőT1 ákmodezik. Már látja ön­magát, amint a konferencia félbeszakítása után nemzeti bősként tér rifisza Angliába, hogy Franciaországot pénzsóvárgása és im­perialista hajlamai miatt bepanaszolja. Már látja, amint Lloyd Georgeval egységes fron­tot alkot, hogy harcba vigye az össz-ee , jó an­golokat" Franciaország ellen. Snowden úgy hiszi, — vélekedik a Petit Journal —, hogy saját póri vezérét, MacDonaldot megbuk- t'Abatja és a munkáspártnak meg a Mberá> He párwnak fűinójii létrehozhatja. f; ts esznek a esonjoru vál»fztám m&nóvemek ásnát égési Európa fizesse meg? A baloldali sajtó is fel van háborodva Snowden ákassága miatt. Képzeljük csak el — irja a radikális Ere Nouvelie —, miféle pokolé zaj támadt volna Angliában, ha Podn- caré viselkedik úgy Hágában, mást ahogy Snowden idselkedett. Ma uom arról van szó, hogy megámapitsuk Snowden elszigetelt ál- iáspontjának igazságát vagy hamisságát, ha­nem arról, hogy szabad-e felpáncélozott Ököl­lel egy nemzetközi konferencia asztalára üt­ni? Snowden, a szocialista, nem tudta meg- csinjálini. amit Briand és Stresemann már hosszú ideje cselekszik: európai szellemben kormányozni. Most elutazásával fenyegető­zik. Az elutazás azonban csak üres gesztus és nem megoldás, A Snowden ellen folytatott polémia dacára a párisi sajtó nem feledkezik meg arról a kérdésről sem, hogyan lehet a zsákuccából kikerülni. Az Écho de Paris sajnálkozik azon, hogy Poincaré nem mehetett Hágába Poin- earé nem lett volna zavarban, hogyan adja meg Snowdenn-ek a méltó feleletet. A Petit Journal szerint közvetítő akciók nem jönnek számításba. Mindenki fél attól, hogy Snowden feüírica- kázhatja. Az amerikai nem-hivatalos meg­figyelő teljes rezerváltsággal viselkedik, a németek ped'íg jogosan félnek attól, hogy esetleges közvetítő akciójuk árát jóm aguk­nak kellene megfizetniők. Sauerweiwt most sem hagyja el bölcsessé­ge és néhány kísérleti ballont ereszt fet Megáll? oltja, hogy Snowden és a többi tárgyaló fél kőzett je­lentéktelen a differencia, potom éri 5© mitiáé márkáról van szó. Ilyen körülmények között lehetne talán aa angoloknak javára irm a meg nem védett német fizetségek egy részét, amelyeknek: nagysága kezdetben 30 milliót tesz ki, * ame­lyek ezidőszerícit sziláid kezekben vannak. Ez a rész később a Dawes-kölcsön amorbzá-i Iájával eme&ednék. így más lehetőség voi* na, ha a tárgyi száílitményokia külön kcu*- mányzást vezetnének: be és Angliának spe­ciális érdekeire tekintettel volnának. Yégai Németország hozzájárulásávíd be lehetne ve- zetai az úgynevezett Recovery-Act íolujitáN eát, vagyis az Angliába azálMtott német árult utáni külön adót. Ha Anglia valaroeó'Üí megoldásba belemenni a konferencia meg­t B^scstt* kfr^lu öóGcny Irta: ICRÚDy-GUUia (10) — Katalin napjára — felelt Zápolya, — Ha ugyan ebben az időben még kedvük van a kemence mellől kimozdulni a magyar urak­nak. — írásban is megkaphatnám belegyezését leghaudmasaibb vajda? — kérdezte Gerendi Miklós. A vajda unottan legyintett: — A.z Írás nem sokkal többet jelent a szó­nál. De történjék minden kívánsága szerint. A vajda ezután előkiál tóttá Zernbert, a. diá­kot és megparancsolta neki, hogy olyan szép levelet írjon, amilyent még életébe®, nem irt „Sarkantyújuk legyen a betűknek, hogy nótájukat hallani lehessen", — szólt a vajda és már többé nem is töi.'klött se a pappal, se diákkal, se Borbálával. Végigíekűdt a hárs- ágyon J'd oly mélyen kezdett aludni, mint a tej. Az erős, nagy emberek álma volt ez, akik nyeregben vagy asztalra borulva hirtelen el­mennek a másvilágra friss erőért, ha min­dennapi erejük eihagyogatná eket. Arra tért magához, hogy a legkedvesebb C6aj<atkapiíánya álldogál felette. — Te vagy az Gáspár? Holnap utrakelnek a csapatok. Még magam sem tudom ebiben a percben, hová megyünk. Nagy még az ország. II. FEJEZET A vajda éjszakája. Valóiban ilyen ember vott-e Szapolyai Já­nos belülről i«, mint idegenek vagy hivei előtt magát mulatta? Annyi bizonyos, hogy mikor a pozsonyi küldőiéit végre lóra ültették a diák levelével, amelyet ellátott a vajda harminchárom betű­ből való névaláírásával; a páter elbánta tolt a begyről, ama kétkerekű kocsi nyomán, amelyeken ax édes darázs-illatot lehelő mus­tos hordókat szállították, — a vajda felkel/ a hárságyrél, mintha soha sem lett volna ál­mos. Szent István fejű ember volt, — talán éppen azért növesztette haját, bajszát, szakál- lát oly prófétáesá, mert ő is uj utakra akarta vezetni a magyarokat Végigment a szőlőn, amelynek esti harmat­tól fénylő leveliben már egy-egy messzi csil- lagocska tükörképe mutatkozott A porha- nyós föld már sokkal messzebb volt lába alatt, m.int napközben, mintha a föld is el­nehezednék estére. A tőkék melleit már se­hol emberfia, sem serény guggolásban, sem naplopó heverésaósben. A vajda ahoz a nagy diófához tartott, amelyet még apja ültetett és amelynek igy őszidőben olyan száraz, kopogó hangja volt, mint a lelkiismerefcnek. —No öreg, — szólott a vajda, mintha va­lamely eleven szolgáját szólítaná meg. — megmondtam kendnek, hogy a királyné hirt ád magáról, amikor- a körülötte levő németek már nem győzik vigasztalással? Kétlábú, földbeásott: padocska volt a diófa elő a földbe nyomva, még csak arra sem jó, hogy egy boro&ember kiahidja rajta mámo­rát. Kis pad, ahol üldögélni lehetett, hogy bárka kif ejhesse &z ember gondolatát A. vaj­dának az esti homályba® úgy meg yolt hajol­va a háta, mintha gond-zsákot vinne őiöl- tetni a malomba. Kihúzott egy nehéz tölgyfa­karót és arra támaszkodott, amikor elment a magányt keresni, mint mindennap, hogy rendet teremtsen & gondolatai között. Csak a históriából látjuk a végaetszerüséget az ese­ményekbe®, ám mikor azok történnek, akkor javában dolgoznak a minden emberben rej­tőző malomkövek, amág a fejet tán a széiivi- torlák hajtják. Scoapolyai János egyedűlivalóságábom a né­ma pad ócskára zökkenve: talán itt vallotta be magának először, hogy valami olyan érze­lem tartja megszállva Mária királyné irányá­ban, amely érzelem talán mór nem is illen­dő az ő korához. Harminchat esztendős volt. Hadban telt el az élete. Nem ért rá megsze- rolmesedni. És íme alighogy letelepedett a padra, olyan különös, szinte alig megmagya­rázható dolog történt vele, aminek csak a gyarló szerelmesek szoktak örvendezni. Meg­szólalt ugyanis háta mögött a vén diófa. — Megjöttem Pozsonyból. A királyné nap­hosszaid a Főtérre nyíló ablakban ül, amely­nek üres ablakdeszkája van, hogy kényelme­sen lehet benne kuporodni. Itt ül a királyné K©SttMf. 'hogy ^ Schmidthauer «eierflvkse« Európa legtartalmasabb keserfiviz-f orrása s mint Sfafcsa esyedSIi a maga nemében. Gyomor- és béltisztitó hatása páratlan. Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, Sok esetben elegendő már néhány evő kanállal Forrás-iiinertetö és gyóeirjavatat minden palackhoz meilékeSver é» vár valakit Neked tudnod ktai, @aadám| hogy kit vár? A vajda a homlokéira hajtotta a tenyéréi. Talán nehezebb is volt a feje, mint máskor^ mert ezen a napon többet aludt, mint egyéb­ként szokása volt Voltak neki ilyen álomkór­ságai, amikor mindig csak aludni szeretett volna. Néha hetekig tartottak ezek az idők: úgy feküdt, mintha meghalt volna. Csak leg- bdzalmac.abb emberei, főleg a körülötte lévő asszon yszemélyek tudták, hogy a vajda mélys eszméletlen álmában is hall minden szót, amit körülötte mondanak. Férfinek ilyenkor nem volt szabad abba a szobába lépni, ahol a vaj­da aludt Nyugtalanság vett rajta erőt kezével hadonászni kezdett, arca eltorzult mindaddig^ amíg a férfi a szobában tartózkodott. És fel­ébredése után emlékezett a tilos aikalmatiam- kodóra és kegyetlen büntetésben részesítet­te. .Azt hitte, hogy megint ilyen álom kóros idő következik rá, azért nem mert szobában vagy ágyon tartózkodni. Nem, mert amikor életé­nek sorsdöntő órái közelednek, nem adhatja át magát az álomnak, amelyet az ujjahegyó- től a hajszáláig kívánt minden porcikája. —Királyné! Korona! Magyar királyság! — mormogta magában fejét kétkarjával feltá­masztva. Hallotta egyszer, hogy azok az em­berek szokiak igy az álom ellen küzdeni, akik a megfagyástól félnek. Azonban nem lehet fagy ellen védekezni. Álomban nem lehet szembeszállni az ellenségekkel. Pedig jófor- máu mindenki ellenség az országban, aki a hadak utolsó őrszemén túl következik. Sőt ta­lán a hadakban is vannak olyan kapitányok, akik a cifrálkodó pozsonyi udvar felé kacsin­gatnak. Hisz már II. Lajos idejében meg­mutatták a magyarok, hogy sokan húzódnak közülük a koldusszegény, de koronás király­hoz, mint hozzá, a gazdag, hatalmas, hosszú- karú vajdához, akinek hetven váránál több volt lobogó alatt. Csak az egész szegények, a koszosok, a semmire nem jók, az. ingyenélők pislogtak Trencsén fölé; akinek volt valami­je, hivaala vagy pénze: az uoymban Budára igyekezett, a koravén Lajos környezetébe. folytatjuk.)'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents