Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-11 / 154. (2079.) szám
1929 julius 11, csütörtök. A szlovák néppárt hajlandó tárgyalni i rozsnyói egyházmegye megszüntetéséről? fi Slovák és s Lidové Norönr leleplezték Benes egyiiázpolitíkai terveit Mi közük van a „politikai előnyökének az egyházi kérdésekhez ? Prága, julius 9. A római szentszék s a csehszlovák köztársaság között másfél év előtt megkötött egyezség, az úgynevezett modus vivendi nyilvános- ságrahozása óta az illetékes körök a legmélyebb hallgatásba merültek s a közönség hiába várakozik arra, hogy akár a modus vivendi végrehajtásáról, akár a többi, ezzel a szerződéssel nem érintett egyházi kérdés rendezéséről valamit is megtudhasson. Aki a csehszlovák politika munkametódusait ismeri, az jól tudja, hogy valami veszedelmes nagy meglepetés készül a közönség számára akkor, amikor a kormány az aktuális és sürgős kérdések körül mélyen hallgat. Ez az eset áll fenn a modus vivendi végrehajtásánál is és csak a Hlinka-párt hivatalos sajtószerve indiszkréciójának köszönhető az, hogy megtudtuk, hogy a kormány a rozsnyói egyházmegye felosztására törekszik. Erre a hírre azután megszólalt a Lidové No- viny is, amelynek pénteki száma részletesen reagál a Slovák indiszkréciójára. Miután a Lid. Novinynek Benes külügyminiszterhez való kapcsolata mindenki előtt nyilvánvaló, ennek a lapnak a jelentését a kormány fél- hivatalos közleményének tekinthetjük; magának a jelentésnek a szövegezéséből is arra kell következtetni, hogy itt a kormány hivatalos megnyilatkozásáról van szó. A kérdéses közlemény rövid tartalma a következő: — A külügyminisztériumban serény munka folyik a német, osztrák és magyar határon fekvő egyházmegyék szétválasztása, illetve uj elhatárolása ügyében. A legkönnyebben rendezhető az osztrák határon levő egyházmegyék kérdése, valamivel nehezebb a cseh- német egyházmegyék ügye s legtöbb munka van az esztergomi egyházmegye kérdésével. A modus vivendi első szakasza szerint már a múlt évben két szakbizottság létesült, amely bizottságok célja a modus vivendi végrehajtásának az előkészítése. Az egyik bizottság a prágai nunciatura mellett működik s ez tisztára egyházi személyekből áll. A másik bizottság Krofta meghatalmazott miniszter elnöklése mellett a külügyminisztérium tanácsadó szerveként dolgozik; ennek tagjai az egyes egyházmegyék kiküldöttei, a földhivatal, továbbá , az érdekelt szakminisztériumok megbízottai, végűi egy egyházjogi, egy földrajzi s egy népismei szakértő. Mindkét bizottságnak csak tanácsadó szerepe van végrehajtó hatalom nélkül. — Ez a második bizottság már számos értekezletet tartott, a munka azonban lassan megy, mert a jogi, vagyonjogi, nemzetiségi és egyházjogi kérdések egész komplexumát kell kivizsgálni s feldolgozni. A munka lég-, nagyobb akadálya az egyházmegyék kölcsönös" kiegyezésének a rendezetlensége. Arról van szó, hogy az egyháznak magának kell rendeznie például az esztergomi főegyházmegye s az érdekelt szlovenszkói egyházmegyék között fennálló vagyonjogi kérdéseket. További nehézség az is, hogy a földhivatal még nem vette át az egyházi birtokokat; a modus vivendi a földreform végrehajtását ugyan egyáltalán nem érinti, azonban feltételezi azt(?). A bizottság előkészítő munkálatai során kiderült az, hogy az egyházmegyék elhatárolásának s az egyházmegyék állami pénzügyi dotációjának kérdése között bizonyos junktim létesült. A bizottság bizalmas tárgyalásaiból a szlovák néppárt elárult egyet-mást arról, hogy az egyházmeo-vék elhatárolása miképpen fog történni. Szó van arról, hogy a rozsnyói egyházmegyét teljesen beszüntetik s Nagyszombatban apostoli adminisztratura létesül. A szlovák néppárt a rozsnyói egyházmegye feloszlatásából politikumot akar csinálni. Ez elhibázott taktika, azért, mert éppen a rozsnyói egyházmegyében elsőrendű állami és nemzeti érdekekről van szó, amelyeket a Hlinka-pártnak sem volna szabad figyelmen kívül hagynia. Emez egyházmegye megszüntetésével számos személyi kérdés van szoros kapcsolatban s a vizsgálat megmutatta azt, hogy ott számos magyar nemzetiségű lelkész van, akinek politikai meggyőződése olyan, hogy nemzeti szempontból egyáltalán nem helyeselhető ennek az egyházmegyének további fenntartása. A bizottság szakszerű összetétele garantálja a politikai elfogulatlanságot s a pártok beavatkozása csak károsan befolyásolhatja annak munkáját. Az ügy egyébként belpolitikai utón nyer megoldást, mihelyt a külügyminisztérium elkészíti az államközi tárgyalás anyagát s amikor a szerződés összes előnyei és hátrányai nyilvánvalóak lesznek. — A bizottság munkájában nyári szünet áll be, mely alatt- á külügyminisztérium az őszi tárgyalások anyagát fogja elkészíteni. A Lid. No y Íny közleménye, amelyet nyilván a külügyminisztérium inspirált, megdöbbentő tervekről fedi fel a leplet. Külön fejezetet érdemelne Benes legújabb módszerének az ismertetése, amely abban áll, hogy az egész állam katolikusait érdeklő ügyről — mint a jelen eset mutatja, — még csak a parlament bizottságában sem referál, hanem egy pokrokár cseh napilap utján számol be felelőtlenül. A leglesujtóbb azonban az a tárgyi megállapítás, hogy a rozsnyói egyházmegye felosztása van tervbevéve, mert ezt állítólag a csehszlovák állam és nemzet érdeke követeli meg. Jókora adag cinizmus kell annak a beismeréséhez, hogy az egyházmegyék uj elhatárolása és az egyházmegyék állami pénzügyi segélyezése között bizonyos junktim van kialakulóban, mely diplomáciai frázisnak értelme az, hogy a kormány a többi egyházmegyével szemben aszerint lesz bőkezű, vagy szűkmarkú, hogy ezek beleegyeznek-e egy egyházmegye felosztásába, vagy nem. Egyházmegyék felállítása és megszüntetése kizárólag az apostoli szentszék hatáskörébe tartozik s igy a rozsnyói egyházmegye feloszlatásának imminens veszélye egyelőre nem áll fenn, indokolt azonban az az aggodalom, hogy a „szakbizottság4* véleménye alapján a nunciatura esetleg ily értelmű előterjesztést tehet. A rozsnyói egyházmegye magyar jellegének felfedezése vagy megállapítása szenzációs. A külügyminisztérium ugylátszik semmit sem tud a szlovenszkói magyar katolikusoknak a magyar egyházmegye felállítására vonatkozó törekvéseiről. Ha a rozsnyói egyházmegye tényleg kimondottan magyar volna, úgy eme törekvések nem is volnának ennyire indokoltak, mint amennyire tényleg azok. A lelkészek érintkezési nyelvéből az egyházmegye nemzetiségére való következtetés nagyon enyhén szólva: együgyüség. Végtelenül elszomorító s a magát katolikusnak hirdető szlovák néppártra lesújtó az, hogy politikai előnyökért hajlandó támogatni a rozsnyói egyházmegye megszüntetésének a tervét. A szlovák néppárt politikai utjának grafikonja az utóbbi két évben nagyon veszedelmes görbéket, nyaktörő lejtőket tüntet fel s ma — mint a fentebbiekből kiviláglik — elérte már a simonia határát is. Mi, szlovenszkói magyarok, nem vagyunk képesek letériteni a szlovák néppártot arról a rossz útról, amelyre eltévelyedett, azonban szerényen figyelmeztetjük arra, hogy újabb bankszanálások, maradékbirtokok s más hasonló „politikai** előnyök ellenében hiába fog dolgozni egy egyházmegye megszüntetése érdekében, mert politikai elvbarátai — minden hatalmuk ellenére sem vindikálhatnak maguknak egyházfői, pápai joghatóságot. T. J. dr. A világ egyik legnagyobb nyelvzsenije Trombetti professzor, a második Mezzoianti, az Adriába Velence, julius 10. Szűkszavú távirat röpítette világgá azt a megrendítő hirt, hogy Álfredo Trombetti, a világ egyik legnagyobb nyelvésze a Lidón szivszélhüdés következtében elhunyt. A nagy tudós halála megrendítő körülmények között állott be. Trombetti nyomban, • hogy megérkezett a Lidóra, fürödni ment egy kedves volt tanítványával, Gabriella Ducatival és a hölgy tizennégy éves fiával. Előbb még a Piaz za S. Maria Elisabetán egy pohár jégbehütött sört ivott, majd kabinjába ment, ahol levetkőzött, felöltötte uszóruháját és tanítványának fiával nekivágott a tengernek. Addig haladtak előre a bársonyos homokon, amíg végre feneket sem értek és abban a pillanatban1, amikor úszni kezdtek, egy hullám csapott át rájuk. A kisfiú csakhamar a viz felszínére került, de amikor körülnézett, már nem látta Trombettit. A fiú nyomban a partra sietett, föllármázta a fürdőközönséget és elmondotta, hogy kísérője, Trombetti professzor nyomtalanul eltűnt a habokban. A hullámok néhány perc múlva a Pallazo dél Maré felé sodorták Trombetti testét. A mentőbárka csakhamar odaért a hullámok fölött imbolygó Trombettihez, beemelték a csónakba és nyomban megkezdték a mentőkisérleteket, kámforinjekcióval is életre próbálták éleszteni, de minden fáradságuk sikertelen volt, mert Trombettit, aki különben jó úszó volt, ugylátszik, a fürdés előtt közvetlen fölhajtott jéghideg sör következtében szivszélhüdés érte. Csakhamar értesítették a rendőrséget és a hatóságokat a tragikus esetről, a szerencsétlenül járt profesz- szor családját is tudósították, majd Trombetti holttestét a tetemnézőbe vitték és ott is marad mindaddig, amig családja a temetés részleteiről nem intézkedik. Trombetti váratlan elhunyta óriási megdöbbenést keltett egész Velencében és különösen Bolognában, amelynek egyeteme legkiválóbb díszét és tudósát vesztette el a Lidó hullámaiban. Aki napok alatt tanult meg egy-egy nyelvet Rendkívül érdekes karriert futott be a világnak ez a nagyszerű nyelvzsenije, aki most hatvanharmadik esztendejében tűnt le a nagystílű tudományos mérkőzések arénájáról. Trombetti igen egyszerű családból származott. Édesapja kenderszövéssel tartotta el családját. A gyermek alig hogy az elemi iskolába került, páratlan tehetségének adta bizonyságát: minden különösebb vezetés nélkül olyan kitünően tanulta meg a rajzolást, hogy csakhamar dijat kapott, majd néhány nap alatt annyira vitte a francia nyelv grammatikájának tanulmányozásában, hogy könnyebb szövegeket megértett, majd egy rövidre fogott német nyelvtant vásárolt magának és két hónap múlva már folyékonyan olvasta Lessinget. Nyelvzsenije mind csodálatosabb méretekben bontakozott ki és már akkor úgy néztek a gyermek Trombetti- re, mint egy második Mezzofantira. A San Giu- soppe kolostorban akadt, néhány spanyolul tudó szerzetes, akiktől hamarosan megtanulta a spanyol nveívet., röviddel utóbb pedig egy kereskedőtől, aki annakidején bekószálta Perzsiát, elsajátította a perzsa nyelv elemeit. Egyidejűén a latin nyelvet tanulmányozta nagy ambícióval és ugyanakkor vette át Bellarmino héber grammatikáját is, a görög nyelvtannal pedig csakhamar elkészült Berrim grammatikája nyomán. Borbély, ékszerész, szabó ... Mondani sem kell, hogy ezt az óriási teljesítményt a tudományszomjas fiúcska szakadatlan munkával érte csak el. Éjjel-nappal tanult és apja többizben szemrehányásokat tett neki, hogy nem győzi gyertyával, mert a gyermek virradatig ült asztala mellett és semmiképppen sem akarta abbahagyni a tanulást. Családja azonban igen szűk viszonyok között élt, nyo- morgott s habár mindenki el volt ragadtatva a kis Alfredo zsenialitásától, apja,, mégis mesterségre fogta. Először egy bolognai borbélyhoz adta he inasnak, majd egy ékszerészüzletben próbált szerencsét, végre szabónak adta fiát. A fiú minden szabad idejét önképzésre fordította és magánúton dolgozta magát előre a botanikában, földrajzban és mennyiségtanban, de szenvedelines hajlandóság fütötte, hogy belemerüljön a nyelvészet legsúlyosabb, szinte megfejthetetlen problémáiba és uj szempontok szerint vizsgálhassa a nyelvek kapcsolatát. Trombettit nagy szerencse érte ekkor: Car- duccinak, Olaszország legnagyobb költőjének, színe elé juthatott a kis inasgyerek és a nagy poéta el volt Tagadtatva a gyermek páratlan tudásától. Erre Bologna is pártfogásába vette a fiatal Trombettit, ösztöndíjat adott neki, lehetővé tette, hogy letegye az -‘érettségit és Trombetti rövidesen tanári oklevelet is szerzett. A fiatad tudós, aki csakhamar a filológia egyik legnagyobb, a király által kitűzött ősz töndiját nyerte ed, meghívást kapott a bolognai egyetemre, a sémi nyelvek tanszékére, amely már negyvennégy esztendeje nem volt betöltve. Itt dolgozott Trombetti változatlan odaadással és rajongással kedves tárnáján és neve a múlt óv februáriusában vált csak igazán világhírűvé, amikor a titokzatos etruszk nyelv homályát szétoszlatta, megoldotta azt a problémát, amelynek megfejtésén Corssen óta a világ legkitűnőbb tudósai hiába törték a fejüket. Az etruszk nyelv kérdéséről már 1909-ben jelent meg egy érdekes munkája, amelyben ennek a megfejthetetlen nyelvnek a rokonságáról értekezett, azonban igazi felfedezésével csak a firenzei nemzetközi etruszk-kongresszuson állott elő. Előadásának hire bejárta a?, egész világot, az olasz király és Mussolini is kuön kihallgatáson fogadták a szerény tudóst, Mussolini pedig külön harmincezer lirát utalványozott ki neki idevágó tanulmányainak folytatására. A világ nyelvei rokonságban élnek egymással Trombetti tudományos munkássága elsősor bán a nyelvek őseredetét akarta tisztázni, eldönteni azt a kérdést, hogy egyetlen egy nyelvAsztalosmühefty és butorraktár Bláha Jan, Praha-Kosire Plzenská 312. Telefon: 403-47. Magyarul beszél. bői származott-e a többi, vagy pedig kezdettől fogva több nyelve volt a primitív emberiségnek. Max Müller, angol egyetemi tanár, a múlt század második felének egyik legnagyobb tehetségű kutatója, állította föl azt az elméletet, hogy a világon hetvennyolc önálló, egymástól független nyelvcsoportot lehet megkülönböztetni. Ez a teória természetesen szembe került az ember megteremtésének hagyományos biblikus formájával, mert hiszen ebből csak arra lehet következtetni, hogy a világ kezdetén nem egy ősember, nem az egyetlen Ádám élt, hanem még körülbelül vagy száz ilyen embercsoport élhetett, akik voltaképpen az egyes nyelvcsoportok megalapítójául tekinthetők. A fiatal Trombetti 1905-ben kimutatta, hogy legfeljebb tiz ilyen primer nyelvcsoport volt, amelyek egymással egészen monogenisztikus értelemben voltak összekapcsolva. Trombetti a nyelvtudomány eddigi eredményeinek az összevetése révén megállapította azt a kapcsolatot, amely a történelemelőtti korok régen elmúlt, szinte iszapba és homokba süllyedt nyelveit összekapcsolta és kimutatta, hogy ezeket a láncszemeket a bantu-szudáni, hamita-sé- mita, kaukázusi, indoeurópai s uralaltáji nyelvcsoportok jelentik. Ezen a hatalmas területen, amely az emberiség ősfajtáit foglalja magában, Trombetti nyelvi kapcsolatot tudott létesíteni, még a legkisebb és legtávolabbra eső körzettel, a szamojédekkel, eszkimókkal, sőt az amerikaiakkal is. Természetes, hogy Trombetti teóriáját a tudósok igen hevesen támadták. Tagadhatatlan, hogy elméletében vannak sebezhető részek, tévedések, de ezek a tévedések az egész gondolat nagyságához képest csak jelentékteleneknek nevezhetők. Viszont Schuchardt, a gráci egyetem kitűnő tanára, aki maga is egyike volt a világ ’egkitünőbb nyelvészeinek és akinek kutatása. állapították meg azt a láncolatot, mely a mai román nyelveket a hanyatlóban lévő, paraszti, közlatinsághoz fűzi, maga jelentette ki. hogy Trombetti mellé áll, mert az ő érzése szerint is a világ valamennyi nyelve rokonságban áll egymással. A tudós küzdelem hullámai még nem ültek el, de igy is nagy csapás a világ és főleg Olaszország tudományos életére a zseniális tudós elhunyta, akiben különben a római akadémia és Európa több tudós társasága egyik nagyrabe- esült értékét veszítette el. ■■■" mi—JBF Az ivócimborák rablótámadása hajnali kocsikázás közben Egy érsekujvári görbe éjszaka bűnügyi következményei Érsekújvár, julius 10. (Saját tudósítónktól.) Rusznyák Elek keszegfalusi vasúti munkás tegnap eljött egy kicsit szórakozni Érsekújvárra. Zsebében néhány száz koronával beült egy korcsmába és összeismerkedett három rokonszenves fiatalemberrel. Persze, nem tudta, hogy a három szimpatikus fiatalember három rovottmultu csavargó pléhkártyás s addig-ad- dig sörözött, szórakozott velük, amig mind a I Csíze sód króm fürd© | kérjen prospektust Fürőöigazgatósdg, Csizfüröö, 5lau. | négyen: Dráfy-Molnár Béla, Marcsek István, Povinec István és ő egy fiakkerbe vágták magukat s urasán elhajtottak egy újabb korcsma felé. A már mámoros Rusznyák egyszerre azon vette észre magát, hogy a kocsi már künn jár a város határában s az egyre fokozódó szürkületben a három fiatalember mind gyanusabban viselkedik. Rosszat sejtett s ismételten ki akart ugrani a kocsiból, de lefogták. Segítségért kezdett kiáltani s amikor a száját betömték, kétségbeesetten dulakodni kezdett, aminek az lett a vége, hogy megrugdosták és kidobták a kocsiból. A végén észrevette, hogy 250 korona készpénze hiányzik. Följelentésére a rendőrség hamarosan kinyomozta mind a három rablót, letartóztatták őket. Eleinte tagadtak, csupán Povinec ismerte be a rablást. A legkülönösebb azonban az volt, hogy másnap Rusznyák visszavonta följelentését s kijelentette, hogy megkerült a pénze, mely csak véletlenül lecsúszott a nadrágjának zsebébe. A rendőrségnek föltűnt a kirabolt ember zavara s rövid vallatás után, a keresztkérdések alatt megzavarodva, beismerte, hogy ígéretekkel és fenyegetésekkel vették őt rá arra, hogy vonja vissza vallomását s mentse meg a börtöntől a rablókat. Rusznyák beismerése után nemcsak a rablás miatt indul eljárás, hanem felelősségre vonjál őt is a hatóság félrevezetésének kísérlete mist 6
