Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-10 / 153. (2078.) szám

4 Í9S$ »Hw 10, wwrda. MŰSORON KÍVÜL írja i MÁRAI SÁNDOR (ttinnyomie tllo«) — OVICS, AZ OPTIMISTA — Kimentem Újpestre, aihol a Gróf Károlyi- uccában, az összekötő vasúti hídon túl, egy elhanyagolt házban Ovics Ábrahám tartózko­dik, a 75 centiméteres csodarabbi. Most megy Amerikába, átutazóban van városunkban. Rozzant újpesti ház. Az udvar közepén gázlámpa. A földszint szennyes üvegajtói előtt ácsorgók, egyik ajtó mögül kijön egy szakál­las ember és a kezét nyújtja. — Én nem va­gyok a rabbi — mondja barátságosan. — Én még a titkár sem vagyok. Én vagyok a szolga. Ezt derűs alázattal mondja, mint az olyan ember, aki tudja, hogy prófétákat szolgálni nem szégyen. Karomnál fog s úgy vezet be a lakásba. Később reájöivök, hogy félkegyelmű. A derűs fólkegyelmüek közül való, mosolyog torzoniborz szakállába, egyedül beszélget, vi­tatkozik. Ez a szolga. A szolga átad a titkárnak. A titkár ritka szép, nyájas és udvarias ember. Előszobafélén megyünk át, amelyben már felek tanyáznak, tenyerükbe hajtott fejjel, egyszerű népek, eehnorrerek és hivök, akik várják a sorsukat. A belső szobában két ágy, nagypapa és nagy­mama felnagyított fényképe, egy mosdó, az éjjeli szekrényen egy hölgy fotográfiája, erő­sen fűzött kiadás, 1910 körül. Tucat látogató szorong a szobában. Tizenegy óra van. Ha sej­teném, hogy három óra hosszat kell várnom, amig Ovics rabbi színe elé kerülhetek, meg­gondolnám a dolgot. A nyitott ablak mellé ülök, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik az újpesti uccára. A szobából üvegajtó nyílik a szomszédos helyiségbe, ahol a rabbi tartózkodik. A falon kézírással egy cédula: „A titkár urat kielégí­teni kéretik/ Halkan beszélünk, mint a nagy­betegek a tanár előszobájában. Kétségtelen, hogy mind betegek vagyunk. Egy állapotos asszony elmondja, hogy sze­retné tudni, fiú lesz-e vagy leány? Az anyja, aki vele van, mindenki meglepetésére ködbe­szól: „Kekem nem kell onoka! Minek nekem oooka? Nekem ne sir jón falsul. Inkább az Operába megyek.“ A titkár rosszalőan néz rá. Egy idős hölgy Sájer csodarabbiről beszél, iaikinél ^háromszázan ettek minden déliben“. A titkár, hogy szórakoztassa a társaságot, időn­ként ilyeneket mood a cicerone demonstráló mozdulatával: „Ex itt a rabbi ur ágya.“ Mind nézzük a kopott, rendberakott ágyat „Ez a rabbi ur mosdója.“ Később: „Napjában csak egyszer eszik.a rabbi ur.“ A látogatók általában félórát időznek bent a rabbinál. Végtelen türelemmel csak a titkár rendelkezik. Újabb és újabb hívők jönnek, akiket a titkár elküld. A rabbi már reggel nyolc óra óta fogad. Egy Idős asszony azt mondja: „Azért jöttem el, mert a lányomnak petőfészekgyulladása van.“ Rejtélyes, hol hallhatta ezt a szót de tetszik neki, elismétli. Magányos férfi ül itt üzleti tanácsért. Há­romtagú család, valószínűleg valami szörnyű családi nyavalyára kér balzsamot Vajúdó há­zaspár. Nézem őket és arra gondolok, hogy hinni kell, semmi nem segít. Arién írja a „ Young man love “-ban: „A mai ifjúság tulaj­donképpen vallásos, csak nem tudja, miben higyjen?“ Valaki azt kérdi a titkártól: „Maga még nem tanult meg mellette semmit?“ A ritka szép ember elgondolozik, hátratolja fején kalapját s panaszosan mondja: „Semmit. Min­dig egyedül fogad. S ha este kijön, nem mond nekem semmit. Imádkozik és lefekszik.“ Ezt ugy mondja, mintha a rabbi valami titokzatos szlöjdimunkát csinálna odabent vagy lonib- fürészelne egy különös lombfürészelési eljá­rás szabályai szerint, melyet nem hajlandó neki elárulni. Két óra felé jár, mikor bebocsátanak a rabbihoz. Owes ÄbraMm egy ebédlöféle szo­bában az asztal mellett ül egy magas széken. Ovics Ábrahám a legkülönösebb emberi je­lenség, akit ebben a vad kertben valaha is láttam. A hetvenötcentiméteres gyerektesten egy öreg kabbalista feje ül. Szakállas rabbifejsap- kával. Nyugodt, fáradt és okos szemek világí­tanak a fejben, a gyermekkéz idegesen ját­szik egy ollóval. A szeme egy pillanatra sem kapcsolódnak le rólad. Az egész ember csak ez a koponya. A steril, a 'kitenyésztett rabbi­fej. A teste .mintha nem is élne. Mintha mes­terségesen táplálnák ezt a fejet, mint az orosz sebész, aki leszakított kutyafejeket tovább táplál mesterséges vérkeringéssel s a szemek •néznek, a száj csókol . . Mintha törzs nélkül, önmagában élne ez a koponya a fáradt és okos szemekkel. Udvariasan és nyugodtan beszél. Hellyel kínál. A szem reátapad a látogatóra, nem en­gedd el. Egyszerű, apró kérdéseiket tesz fel, nagyon nyugodtan, nagyon aprólékosan. Min­dent tudni akar. Mint a Freud-i analízis, úgy megy közel a páciensekhez. Kérdései precízek szűkszavúak. Kíméletlenül érint fájós ponto­kat. Nem hagy ki semmi látszólagosat. Nem jósol. Tanácsot ad. Marseille, Julius 9. Néhány párisi lap rö­vid hírben megírta azt a gyilkosságot, amely Marokkó legforgalmasabb kikötővárosában, Casablancában történt. A jelentés szűkszavú volt s annyit mondott csak, hogy egy dühödt arab agyonlőtt három emberi. s aztán letartóztatták. Az egyik marseillei na­pilapnak, az Echo de Marseille-nek munka­társa véletlenül lent tartózkodott Casablan­cában, amikor a „dühöngő arab“ véregzett s meglehetősen érdekes tudósítást küldött lapjának. Az Echo de Marseille jelentéséből kiderül, hogy nem valami „egyszerű kis tö- meggyilkosságról“ van szó, hanem az utóbbi évek legfurcsább szerelmi drámája játszódott le a marokkói kikötővárosban. A habitok jótevője és — ügyvédje A marseillei lap Casablancában tartózkodó munkatársa egyelőre csak két halottról tud, a dráma harmadik áldozata még él, de aligha gyógyul fel súlyos sebéből. A gyilkos azonban nem valami megdűhödött arab, hanem Casablanca egyik jónewvü ügyvédje: Léon Blézot dr. Az áldozatok: egy Pilon nevű hajózási tisztvi­selő és Srácon spanyol gyapjukereskedő — ezek ketten meghaltak — s végül El-Bail ber­ber származású banktisztviselő, aki a Miseri- oorde-kórházban élet és halál között lebeg. Blézot dr. már fiatal korában Marokkóban élt és átélte az európiak ellen intézett ka- biltámadásokat Húsz évvel ezelőtt, amikor a francia katonaság végleg megszállotta Casa- blacát s ez a megszállás francia-német kon­fliktusra vezetett, Léon Blézot végleg megte­lepedett a városban. A közigazgatás újjászer­vezésében résztvett a fiatal ügyvéd, majd ál­lami szolgálatba lépett. Bátran állta meg he­lyét a még mindig lázongó Casablancában, amelynek berber és kabil lakosságát a legki­sebb zavargásnál irgalmatlanul megbüntet­ték . A berberek és a habilok között egyre nép­szerűbb lett Blézot, aki mindig az engedé­kenység és a türelem álláspontját hirdette a benszMöbtekkel szemben a hivatalokban. Végül is jobbnak látta Blézot, ha otthagyja az államtoivatalt és ügyvédi irodát nyit A vi­szonyok konszolidálódtak s Léon Blézot dr. legjobb kliensei a benszülöttek voltak. A berber vízbe fojtja Blézot asszonyt Két évvel ezelőtt rejtélyes körülmények kö­zött hirtelen meghalt Blézot felesége. A kikötő mellett egy csatornából fogták ki a hulláját. Nem lehetett tudni, hogy öngyilkosságot kö­vetett-e el, vagy pedig bűncselekmény áldo­zata lett. Az ügyvéd ismerősei, különösen a franciák és a spanyolok, azt suttogták, hogy Blézot-nak is része volt az asszony titok­zatos halálában. Némelyek szerint Léon Blézot-nak volt egy szeretője, egy gyönyörű tizenhat éves barna- bőrű félvér leány, akinek anyja berber volt, apja pedig állítólag egy francia hajóskapi­tány. Hír szerint a leány bátyja, egy fajtiszta berber, fojtotta vizbe Blézot asszonyt, azért, mert Léon Blézot megígérte, hogy ha a felesége elválna tőle, vagy meghalna, ak­kor feleségül venné szép kedvesét, a berber leányt. Félvér — forró vér A Casablancái rendőrség nyomozott is az ügyben, de nem tudott semmi terhelői sem produkálni az ügyvéd ellen. Az asszony ha­lála után alig egy év múlva Kár, hogy nincs tőle mit kérdeznem? — Ami ma van, az holnap már nincsen, — mondja fáradtan. Aztán végtelen optimiz­mussal: — Wissen Sie: Gott wird schon helfen . . . Ezt föllebbezhetetlenül mondja. Amig be­szél, kedvtelen leszek. Valami végtelen ma­gány van körülötte, a tiszta Kabala, szavak, szavak, az írás, amely betű. Kiejti az ollót a kezébőL Ideadja a gyerekkezét, mosolyog. Azt hittem, hatvanéves. Künn hallom, hogy harminchat. Léon Blézot feleségül vette a fiatal berber leányt, aki keresztény lett és a Jeanne nevet kapta. Blézot házasságával vállalta azt is, hogy a pletykáknak uj tápot ad s esetleg elveszti ügyfeleit De, ugylátszik, nem nagyon törő­dött vele. Halálosan szerette a baraabőrü, karcsú és csodálatosan szép arcú Jeanne-t. Sejtelmei csakugyan beteljesedtek. Egyre rosszabbul ment ügyvédi irodája. Az utóbbi év alatt egymásután vesztette el legjobb klienseit, de nemcsak az európaiakat, hanem a benszttlötteket, akik különösen azért haragudtak meg rá, mert a berber nőt rá­beszélte a kikeresztetkedésre. Berber szépség a Champs-Etysées-n Lassanként alig volt keresete Léon Blézot- nak. Vagyonát, amelyet busz év szorgalmával és életveszedelmeivel gyűjtött, lassanként kezdte felélni. Jeanne BTzot asszony, aki csak az idén múlt tizenhatéves, azzal, hogy keresztény lett, egyúttal teljesen európaivá is vált, legalább modem és fényűző életmódja < raffinált igényei ** erre vallanak. A legfantasztikusabb költeke­zéseikre kényszeritette férjét Télen két hónapig laktak Párisban, a Champs ELysőes egyik előkeld szállodájá­ban. Mindenütt, ahol Blézot ügyvéd megfor­dult fiatal berber feleségével, az emberek megbámulták a csodálatos nős szépséget Az utóbbi hónapokban Léon Blézot már nagy anyagi gondokkal küzdött. Csak azzal volt elfoglalva, hogy felesége szá­mára biztosítani tudja a fényűző megélhe­tést. Közben elfeledkezett gyanakodni fele­ségére, aki ugy érezte, hogy forró afrikai temperamentuma számára kevés egy férfi, kevés a férj. Casablancában már mindenki arról beszélt, hogy Jeanne Blézot a legnagyobb nyütségged csalja a férjét. Egyetlen ember volt a kikötővárosban, aki csak a pénzszerzéssel lóvén elfoglalva, sem­mit sem tudott a tizenhétéves asszony kirán­dulásairól: Léon Blézot, aki most negyven­hatéves. Majdnem harminc évvel idősebb fe­leségénél, de csodálatosképpen eszébe sem jutott, hogy féltékeny legyen. „Figyeljen három napig Szívesen látott vendégül fiatal kereskedő­ket, katonatiszteket, tengerészeket és hiva­talnokokat, akik táncoltak a fiatal berber asz- szounyal és elszórakoztatták. A múlt héten egy levelet kapott Blézot. A levél igy szólt: „Uram, ön szerencsétlen és ostoba, akit csak sajnálni lehet. Figyelje feleségét. 0 ok három napig figyelje és akkor min­dent megtud. De figyelmeztetem, ne veszítse el hidegvérét, bármit lát is az első két napon. Várja meg, amig a harmadik nap is elmúlik. Üdvözli egy jóakarója és tisztelője, aki önnel együtt átélte Abdul-Aziz szultánná kiáltását.“ A lérj a három szeretővel asztalhoz ül A különös levél bizonyára nagy izgalomba hozta Léon Blézot-t Már csak a rendőrségen mondta el, hogy mit csinált és mit látott há­rom nap alatt. A hét végén letelt a három nap * Blézot. aki, ugy látszik, csakugyan meg­őrizte hidegvérét, vasárnapra meghívta ma­gához ebédre a következő három urat: Pilon Elsőrendű kárpitos - bátort legolcsóbban késeit Meszkovszky József, Praha-Vriovto* üotmxárovs 50, Telelő«: 529*Jéi Függöny akasztás olcsón. Magyarul beaxéL Kielégítem a titkárt Azt mondja: „Dél­utánra nyolcán vannak, az négy óra megint Rrggel óta.“ A bolond szolga kikisér a kapuig. A fe­lemhez hajol és titokzatosan, félkegyelmű mo­sollyal, mint aki sejt valamit, ezt mondja: „Ha én mondom önnek, káir volt váratni a taxit.“ hivatalnokot, Braco fiatal spanyol kereske­dőt és El-Baid berber származású banktiszt­viselőt A három ur nem is ismerte egymást. Közülük csak Pilon járt gyakran Blézot- ékhoz. A vendégek pontosan megjelentek az ebé­den. A fiatalasszony 'jellegzetes berber-mosoly­gással ült az asztal mellé. Ez a berber-mosoly mindig elrejti, hogy mi történik a lélekben. Jeanne Blézot egy mozdulatával sem árulta el, hogy férje mellett három szeretőjével ül egy asztalnál. Ebód alatt jó borokat fogyasztott a társaság, majd Blézot, fölhasználva azt a percet, amikor felesége kiment az ebédlőből, hatalmas revolverét előrántotta és gyors egymásutánban hat lövést adott le az asztal körül ülő vendégeire. Amikor Jeanne rémülten berohant a szobába, csak azt látta, hogy Pilon, a hivatalnok, Braco, a spanyol kereskedő és El-Baid, a berber ban­kár véres«) és mozdulatlanul az asztal alatt hever. A fiatalasszony ezt vallotta a rendőrségen: — Azt hiszem, hogy a férjem megőrült. Ha lett volna még egy golyó a revolverében, engem is megölt volna. Jajgatva menekültem ki a ház­ból és Léon a nyomomban. Az nccai járókelők fogták el, mert látták, hogy őrölt és revolvert szorongat a kezében. A casablancai rendőrparancsnok, aki kihall­gatta a letartóztatott Blézot ügyvédet, egyál­talában nem vette észre, hogy őrült volna a gyilkos. Az orvosnak is, aki megvizsgálta, az a véleménye, hogy Léon Blézot teljesen ép­elméjű. A három délután — Agyonlőttem feleségem csábítóját, — val­lotta Blézot a rendőrségen. — De hiszen három férfit lőtt le, — mondta a rendőrparancsnok. — Mert három csábítója volt feleségemnek, — felelt szabatosan a gyilkos ügyvéd. — A névtelen levélíró igazat irt. Három délután fi­gyeltem meg a feleségemet. Ezt az időt válasz­totta ki arra, hogy szeretőit meglátogassa, mert én ilyenkor mindig az irodámban dolgoz­tam. Az első napon Braconál töltött két órát, a második délután pontosan egy óra 45 percig tartózkodott Pilon lakásán. A harmadik napon alig birtam már kivárni, mikor távozik El-Baid lakásáról. Mind a három nőtlen fiatalember. Nem volt okom kételkedni abban, hogy mit keresett a lakásukon a feleségem, aki miatt tönkrementem anyagilag és lelkileg. A hármas gyilkosság — enyhítő körülmény Az eset óriási föltünést keltett nemcsak Ca­sablancában, hanem az Echo de Marseille köz­lése nyomán Marseilleben is. A marseillei újság nyilatkozatokat közöl kiváló ügyvédektől, or­vosoktól és ügyészektől. Minthogy Franciaor­szágban majdnem kivétel nélkül fölmentik min­den esetben azokat, akik mint megcsalt férjek, vagy feleségek gyilkosságot követnek el, a kérdés, amelyet a lap a szakértőkhöz intézett, ez volt: „Enyhítő, vagy súlyosbító körülmény-e az, hogy Blézot ügyvéd nem egy csábitót, ha­nem hármat lőtt le?“ Eddig ugyanis még nem volt példa arra, hogy egy féltékeny fér] egynél több csábitót gyil­kolt volna meg. Lehetséges, hogy a lap tenden­ciózusan válogatta össze a válaszokat, melyek azonban mindenesetre meglepőek. Minden vá­lasz lényegében azt mondja, hogy Blézot ügy­véd esetében enyhítő körülmény, hogy » meg­csalt férj három csábítót lőtt le. — Zarándoklat Máríacellbe. Komáromi tu­dósítónk jelenti: A Csallóközből mintegy százötven magyar zarándok indult el Király József csicsói plébános, az ismert nevű egy­házi író vezetése alatt Máriacellbo és julius 3-6-áig az ottani kegyhelyen végezlek ájtatos- ságokat. A zarándoklat gazdasági részét a po­zsonyi kapucinus atyák végezték. A megcsalt férj agyonlőtte a csábitót — mind a hármat Léon Blézot dr. casablancai ügyvéd véresvégu boldog házassága egy bennszülött világszépségget

Next

/
Thumbnails
Contents