Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-09 / 152. (2077.) szám

1929 joBtts 9, kedd. •S A rimaszombati rendőrség eljárást indított Nagy Sándor pártigazgató ellen egy háromszinti kokárda viselése miatt Mihályi űdön iMost üljek le, miint a bohóc előadás előtt és sminkeljem ki magam egy parádés cikkre... Nem három. Napok óta úgy járók, mint akinek rejtvényt adtak föl, melyet nem bír megfej­teni. Rejtvényt, melynek megfejtésétől függ, hogy a világképet, melyet önmagában felépí­tett, érvényesnek tudja-e hinni a jövőre, vagy a sarokba dobhatja, mint érvénytelen vac­kot? Erire mindenki egészen egyedül jön reá, „tapasztalás44 itt nem segit. Utolsó leveledben arról írtál, Ödön, hogy kritikát vársz tőlem verseskönyvedről, mely­nek címe „Galambot várok.44 Halogattam ezt az Írást, szerettem volna megvárni egy nyu­godt órát, mikor, e szörnyű zsibvásárnak egy csendesebb percében, őszintén leírhatom, amit Veled, magammal, e generáció költésze­tével kapcsolatban mondani szeretnék. Tanul­mányt akartam imi a ^Galambot várok44 al­kalmából a má generációnkról. Rettenetesen érzem a törvényszerűséget abban, hogy csak nekrológot irhatok . . . ödönkém, nem értem a rejtvényt. Nem ér­tem. Nézem, forgatom, nem értem. Ugylát- saik, miniden hibás volt, kezdhetem előírók Nincs bennem harag, nincs bennem magam- bahuHás, csak siket, végtelen és — most már tadom — soha el nem múló csodálkozás. A fájdalom első óráiban valami vak düh fogott el, ami erősebb volt, mint az értelem: arcába köpni a tettesnek, a vak, mocskos, buta állatnak, mely itt tapos Rend és össze­függés között, baromi talpaival eltipor, mocs­kos közönnyel gyilkol, oktalanul, érthetetle- lemül. Ez is elmúlt Nem tudok most mást, csak csodálkozni. Most tudtam meg, hogy az ember nem hal meg egyszerre — az ember részletekben hal meg, már jóval halála előtt.. Meghal az élete egy része, mikor eltemetik egy barátját Meg­hal a vágyaiban, kallódó kedveiben, azokban ta órákban, mikor hite és életkonoepicója csődöt mond. Meghal a lemondásban és "be­teljesülésben. Nem megy az egyszerre. Ax ember részletekben hal meg. Nem mondom azt, hogy „nem bírom effbm- — ebben a siket csodálkozásban » hi­szem és tudom, csak nem értem. Nem ér­tem, hogy nem fogjuk már megbeszélni, azt, amiről sző volt, amiről állandóan szó volt köz­tünk, éveik együttélésén és évek hallgatásán át folyton szó volt róla s amit még meg kel­lett volna beszólni, egyszer összeülni és tisz­tázni, leszögezni, hogy nyugodtabban éljünk tovább. Ez nem lesz meg, s myugtanabbui csi­nálom majd meg a mérleget Est az évet együtt kezdtük. Évek hallgatá­sén, földrajzi és helyzeti — mennyire tu­dom, hogy csak földrajzi és helyzeti — távol­ságán át most ujesztendőre találkoztunk me­gint s folytattuk a diskurzust ott, ahol évek előtt elhagytuk és nem kellett keresni a han­got a probléma ugyanaz volt akutabb, mint valaha. Szilveszter-éjjel láttalak utoljára, semmi kétség, jól kezdtük az évet. Valahol egy taxi előtt hagytalak el, ott álltái födetlen fővel, jókedvűen, estélyi ruhában, csikorgó hóban, ,vboldogujávezve“, éltél, a kezemet szo­rítottad, a barátom voltál. Azt mondtuk, majd nyáron. Határozottan jó kedvünk volt Az ember érezte, hogy él, hogy nincs egészen egyedül, hogy a föld előre forog s nekünk van igazunk, mert most mi jövünk és mi állunk elől, a föld dóbünk forog . . . Persze, ebből semmi nem igaz. A föld, kezdem sejteni, program nélkül forog. S az ember egyedül van, egészen egye­dül, sorsával, mely oly ostoba, mint a fekete­ség. Mit csináljak én most ezzel az egész em­lékplakettel, ami itt maradt velem örökség­be? Az ifjúsággal? Az elsővel, az igazival, aminek egy lélegzete nem volt, hogy ne együtt csináltuk volna? Az első csodál ok ozás, az első fájdalom, az első halálfélelem, az el­ső felelősségérzet, az első emberi felismerés? ötven százalékra dolgoztunk s mikor „elin­dultunk az életbe44, becsületesen felszámol­tuk a nyereséget, mindenki odébbment a ma­ga utján, sáfárkodni azzal, amit az útra ka­pott. Te Bogdányba. Én városokba. Te iri­gyeltél engem, én Téged: a két végső meg­oldást választottuk, Te a magányt, én a vi­lágot. Most már tudom, hogy Te vitted több­re, mert tisztán éltél, aimig én árultam ma­gam. Valamiről szó volt itt, Ödön, amit még meg kellett volna beszélni: az emberek rend­jéről, az osztályról, a berendezésről, hogy valami hiba van, amiről állandóan kiabálni kell. Min dák elten kiabáltunk, valami szo­rongó makacssággal, te versekben, én akkord- munka közben. Az utolsó szót még 6en'ki neon Rimaszombat, julius 8. (Saját tudósitónktól.) Több csehszlovák tisztviselő feljelentésére a rimaszombati rend­őrség eljárást indított Nagy Sándor, a ma­gyar" nemzeti párt országos igazgatója ellen, azzal vádolva meg, hogy múlt vasárnap este az egyik rimaszombati vendéglőben piros-fe- hér-zöld szinü magyar kokárdával jelent meg s a vendéglőben tartózkodó csehszlovák közön­séget valósággal provokálta az „irredenta44 színekben pompázó kokárdával. A rendőrség széleskörű nyomozást vezetett be az ügyben, s a tanuk egész sorát hallgat­ták már is ki, öles jegyzőkönyveket felvéve, amely alkalommal a feljelentők természete­sen aláírásukkal megerősítették a vádat A csehszlovák tisztviselőket feljelentésük Prága, julius 8. Az Or ol-egyesületek az el­múlt három ünnepnap alatt nagy fcornaünne- pélyetket rendeztek a prágai Stadionban. Pénteken több mint húszezer résztvevő vo­nult fel Prága uocáin. Délután pedig hatvan­ezer néző jelenlétéiben sikerült tornaimutat­ványok színhelye volt a Stadion. A délutáni tornaünnepélyt végignézte Masaryk köztár­sasági elnök, a kormány több tagja, valamint számos külföldi vendég is. Vasárnap délelőtt nemzeti viseletűket mutatták he az Orol- egyesület vendégei Prága közönségének. A tarkaszinü nagy menet végigvonult a város főuöcáim. A menetben negyvenhárom fran­cia, százötvenét jugoszláv, tizennyolc luzsici szerb és ötvennégy leseken i is részivétt. Fel­tűnt szépségével a szlovák nemzeti viselet, valamint a banákok viseleté is. A menetiben harminchárom lovascsoport is felvonult Az egész menőt körülbelül tízezer emberből ál­lott, e a felvonulás alatt huszonöt zenekar játszotta *x indulókat Vasárnap délután is nagy ünnepélyek voltak a Stadionban, ame­lyeket azonban az erős zivatar többször meg­szakított. Ax orolok ünnepeivel egyidejűleg nagy ezokol-thmepély volt Pilsenben. A vasárnapi ünnepségeken résztvett a köztársasági elnök, Udrzsal miniszterelnök és több cseh törvény hozó is. A pozsonyi munkásünnepély Pozsonyban a szociáldemokrata párt tar­totta országos kongresszusát, amelyen Dérer a politikai helyzetről beszélt. A kongresszus­Lém, julius 8. (Saját, tudósítónktól.) A barsi református egyházmegye pénteken tar­totta Léván nagy érdeklődés mellett nyári közgyűlését, Patay Károly esperes és Demény Gyula dr. egyházmegyei gondnok együttes elnökletével. Patay Károly esperes magasszámyalásu imával kérte Isten áldását a közgyűlés mun­kájára. Elnöki megnyitó beszédében köszö­netét fejezte ki az egyházközségnek azért, hogy nagy anaygi áldozatok árán mindég ele­get tesznek kötelességüknek az egyház ér­dekeinek felvirágoztatása terén. A. válságos időkre való tekintettel egytmástbeosülő szere­tőire és vállvetett .közös munkára hívta fel az egyházmegye minden funkcionáriusát. Az esperes jelentése kapcsán fájdalommal vette tudomásul az egyházme­gye közgytllésef hogy a presbiteri alapon mondta el. Ez a generáció egyedül maradt ebben a felelősségben, ősök és barátok nél­kül, ezt tudtad, tudtad abban a pillanatban, mikor a Dorottya-utoa sarkán futottunk 1918 októberében, most sétáltunk valahol s vala­miről beszéltünk s egyszerre forradalom lett és mellettünk hasbalőttek egy munkást . . . Akikor hazamentünk a Central-penzióba és I.udtuk, hogy itt most valami más kezdődik, ami végeláthatatlan és fel lar Illatat lan s csen­desen beszéltünk róla hajnalig és bejölI. I-m-re ifi és azt mondta, hogy ő már régen tudta. megtételénél természetesen nemcsak a sze­mélyi okok vezérelték, hanem tiszteletreméltó nemzeti szempontok is; csak egyet mulasztottak el: közelebbről meg­nézni a kérdéses kokárdát. Nagy Sándor pártigazgató vasárnap ugyanis Késmárkon a zipserek 800-éves jubiláns ün­nepségén vett részt és mikor este autón Ri­maszombatba hazaérkezett s a szóbanforgó vendéglőbe tért be vacsorára, kabátján még mindig ott volt a késmárki ünnepségen a rendezőség által osztogatott kokárda, amelynek színe azon­ban nem piros-fehér-zöld, hanem piros- arany-zöld. A nevetségesség határához érkezett rendőr­ségi eljárásnak nem nagy jövőt jósolunk. sál kapcsolatban a munkás-testeidző szervezet toraaünnepélyt rendezett. Ezen a tornaünne­pélyen r-észtvett a bécsi cseh tornaegylet hat­száz, a budapesti munkástestedző stzervezet pedig huszonkét taggal. A munkások felvo­nulása a városi- színház előtt folyt le. Dérer képviselő a magyar munkástornászok jelen­létét fölhasználta arra, hogy a magyar kor­mányt támadja. Emellett kijelentette, hogy a magyar munkástornászok megjelenése a leg­jobb bizonyítéka annak, hogy a csehszlovák köztársaság és Magyarország között nem el­lenséges a viszony, sőt eHertkezőleg a cseh­Jódkurdt igénylők kérjék a Csíz! lód Brőm Füröö Prospektusát szlovák munkásnép legfőbb óbaja, hogy a két nemzet ismét barátságos viszonyban ét­jén. Neon igaz az — hangoztatta —, hogy a csehszlovák köztársaság ellensége a magyar nemzetnek. A munkásto rnászotk délután az SK Bratislarva pályáján szépszámú közönség előtt toraaünnepélyt rendeztek, amelyen a bécsi és a magyar vendégeket üdvözölték. Húsz-ünnepség Prágában Szombaton az Altetaedterainge® Húsz- ünnepély volt. Négy tribünről szónokoltak az erkölcsről, a politikáról és Húsz nagy élet­művéről: Klofács szenátor, Bemos, Dávid, Spatny, Dérer és Zeminová képviselőnő. működő keresztyén egyházak világszövet­ségének bostoni gyűlésén Sörös Béla loson­ci ref. lelkész- teológiai igazgató, a világszö­vetség nyugati szekciójának vezérlőbizott­sági tagja nem vehet részt, mert nem kap­ta meg az útlevelét. Méiy sajnálattal vette tudomásul a közgyű­lés, hogy az egyházmegye ezen a világkong­resszuson, amely egyetemes emberi érdeke­ket szolgálni van hivatva, igy nem képvisel­tethette magát. Rendkívül mély benyomást keltett az egy­házmegye közgyűlésén az esperes jelentésé­nek ama része is, mely már évek hosszú sora Óta r eginnétiődő refraón gyanánt hangzik fél, hogy a református egyház élete a csehszlovák köztársaságban még mindég nincsen ren­És Imre és Dezső és Rózsi és Hilda és Karcsi és Central penzió és forradalom és béke és orosz könyvek és német és francia és magyar könyvek, emberek arca, drága, drá­ga kedvesek, akiket elsöpört ez az idő s nem jöhetnek többé vissza és most Te, Ödön! Hol vagyok, mi van velem, micsoda álom ez? Didergek és nem merek felébredni. Már nem tudom, ki voltál? nem tudlak megnézni, siratni. Az ifjúság /voltál, a bará­tom voltál. Nem tudom ezt további mii. (Budapest) Marói Sándor. Óvói, szohoí munkás torna-ünnepélyek A pozsonyi szociáldemokrata ünnepségen magyarországi tornászok is résztvettek A barsi református egyházmegye tiltakozott Kövy Árpád kiutasítása ellen de zve-, noha az egyetemes zsinat- a kormány minden felállított követeléséi az egyház helyzetének rendezése reményében teljesí­tette. Az egyházmegye közgyűlése ez alkalommal is hangot ad mélységes elkeseredésének a kormány ebátasa miatt. Panasz tárgyává tette a közgyűlés az egy­ház ama sérelmét is, hogy a külföldön érettségizett segédlelkészek okleveleit nem noszlrifikálják, sem pedig nem adják meg a lehetőségét ajk­nak, hogy okleveleiket itt érvényesítsék, miért is ezek a segédlelkészek nem része­sülhetnek kongruában. Az egyházmegye közgyűlése egyébként sé­relmesnek tartja a lelkészi kongnia felbecsü­lése körüli eljárást is, ahol a felbecsülések a lelkészek hátrányára történtek. örömmel látja az egyházmegye, hogy a lo­sonci theologián 21 növendék befejezte tanul­mányait s nyomban elhelyezést is nyertek a három egyházkerületben. Szeretettel üdvözli ebből az alkalomból Sörös Béla teológiai igaz­gatót és az előadó lelkészeket, akiknek nagy munkájukért egyhangú köszönetét nyilvá­nítja. Mély megdöbbenéssel tiltakozik az egyházmegye közgyűlése Kövy Árpád losonci lelkésznek a „csavargötör- vény44 alapján való kiulasitása ellen. Kövy Árpád tizenhat év óta fejt ki Szlovén- szkón értékes egyházi és kulturális működést, anélkül, hogy a politikai életben részt vett volna. örömmel szemléli sz egyházmegye a be~ retked és marcellházi református árvaházak működését, egyben a beretkei árvaház ré­szére az egyházmegye egyezerötszáz koro­nát, Patay Károly esperes egyezer koronát, a marcellházi árvaház részére az egyházmegye ötszáz koronát, Patay Káraly esperes pedig kétszáz koronát adományoz. Elrendeli az egyházmegye közgyűlése, hogy Károli Gáspár bibliaf ordító születésének négyszázadik évfordulóját október 31-én az egyházmegye területén élő gyülekezetek ünnepeljék meg, ax egyházmegye a nevezetes évfordulót pres­biteri konferencia keretében üli meg. Üdvözli ax egyházmegye közygülése a kas­sáról gyülekezetét, ahol a diákkonferenciát tartják meg, üdvözli a nagy sáli ói gyülekeze­te*, ahol a ieánykonferesncia lesz augusztus 25.-én. Fájdalommal látja az egyházmegye közgyű­lése, hogy területén a magyarság életfáját korhasztö „egyke44 még mindég pusztít. Az esperesi jelentés kulturális vonatkozású részében elismeréssel emlékezik meg a ta­nítói kar kiváló működéséről. Ezután a közgyűlés meleg ünneplésben ré­szesítette Kovács Sebestyén Kálmán ipoly- pásztói lelkészt működésének ötvenedik év­fordulója alkalmából. Patay Károly esperes nagy hatású beszédben üdvözölte a jubiláns lelkészt az egyházmegye nevében. A közgyűlés egyhangúan elfogadta a tan­ügyi bizottság jelentését az iskolai vallások­tatás kimélyitésére. A vallásos érzés meg­erősítésére vallásos összejövetelek és házi istentiszteletek rendezését határozták el. El­határozta a közgyűlés, hogy felhívja a hatósá­gokat, hogy a tizenöt éven aluli gyermekeket tiltsák el a táncmulatságokon való részvétel­től. Juhász Pál nagysallói lelkész református egyházmegyei önsegélyző pénztár alakításá­ra vonatkozó javaslatát a közgyűlés egyhan­gúan elfogadta és a nagyjelentőségű terv ki­dolgozására bizottságot küldött ki. Oeglédy Pál, Nagy Béla dr. és Sós Géza,^ akiket az egyházmegye az egyházi közélet te-* rén kifejetfct működésük elismeréséül t-auáos- birákká választott: leiették a hivatali esküt. Úgyszintén esküt tettek az egyházmegye uj tanítói is: Molnár István Eisóvár és Szendv Anna Pózba. Az egyházmegyei közgyűlés kisebb jelen­tőségű ügyek tárgyalásával s az egyházme­gyei bíróság ülésével ért véget. — Á nyitrai kerületi bíróság máosdifokon is elítélte ai alsógyőrödi hívőket, akik szlovák istentiszteleten magyarul énekeltek. Nyitrai tudósítónk jeleti: A múlt év március 27-én az alsógyőrödi katolikus templomban a magyar hívők egy része magyar egyházi éneket éne­kelt A csendőrség azon az alapon, hogy a kérdéses alkalommal szlovák istentisztelet volt — provokatív jelleget találva a magyar ének­lésben, — feljelentést lett; a magyarul éneklő hívők ellen. A vizsgálat, során hél hivő ellen gyűjtöttek terhelő adatokat, akiket bíróság elé állítottak. A verebélyi járásbíróság meg­állapította a vádlottak bűnösségét és fejen­ként hat napi feltételes elzárásra Ítélte őket. A vádlottak felebbeztek s az ügy ilyen módon a nyitrai kerületi bíróság elé került, amely helybenhagyta a/. Ítéletet. Az elítéllek sem­miség] panasza folytán az ügy a pozsonyi fel* sőbirőságot is foglalkoztatni fogja.

Next

/
Thumbnails
Contents