Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-05 / 151. (2076.) szám
jétM Jaltáé 5, péniMfc. Rothemere nyilatkozatának félhivatalos magyar vissz- hangja ttwtapeart, joöxusr 4. (Budapesti aaerioesrtő■étyürtláőL) A Prágai Magyar Hírlap is J»- mortette Rotfoermare iordiőaA legutóbbi, Miklós Andornak, Ast Est fösxwkejsrtőjének adott nyilatkozatát, ataelylbeai magyar belpolitikai kérdésekkel is foglalkozott. A nyflMkazatiiaik a magyar sajtóban meleg viesabaugja von. A fiéiMvataloe Budapesti Hírlap például többek kfinöfct a köve*keaö kd jel ejtésekkel koromen- tfija: yjtofchermore lordnak ez az újabb uyllaibo- zata is éléeik és örvendetes bizonysága annak, hogy a magyar ügy nagy barátja, mily mélységes érdeklődéssé!! kíséri sorsunkat ée hogy változatlan energiával küzd értünk." ^jRoibermere lord nyilatkozatának: abban a részében, mely belső ügyeinfcfael foglalkozik, megismétli karácsonyi kijelentéseit, ezáltal szemmel láthatóan csupán azért, mert ez Irányban hozzá kérdőét intéztek. — Ismét a demokratikus berendezkedést sürgeti nálunk, ami, nem gondolnánk, hogy ofevi ellentétet áQ&pftaoa meg belső pofitikáask fefjüődési ké~ nyáwi iSzomkösL Bethlen István gróf csak néhány nappal ezelőtt bangscdyozta a fielsoház záró ütésén, hogy zni Is benne éKknk és benne hí akarónk élni az európai közsseHem és haladás sodrában ős ezért nékünk is el kell készükxQrik arra, hogy intézményeinket ennek megfelelően átatákitsRík. Hogy ez az 61t- afnfouláa folyamatban van, hogy igen mélyreható eáébészÜLetek történnek e tekintetben, m senki előtt nem leket kétségéé, akt tör- róuyaikotásunk kgntóMá eredményeit és állami köüségveáéaüuk egész struktúráiét ászáért. Mert hogy esen a téren bizonyos óvatos Janfertáe nem megoko&aüao, azt alátámasztani létesít Rotöfcerraesre lordnak is az a kijelentése, hogy: a magyar népnek nincs elég érzéke a politika, JtíMünőseai pedig a külpolitika realitásai kánt, sóikkal jobban hagyja magát jefazamafc, mán* a józan ész által vezettetni.4* Borzalmas kegyetlenséggel irtották ki egy amerikai szekta ^prófétá családiéi A detroiti ácsmester lakásának titka — Egy szektariánus kivégezte a próféta hattagú családját « A Dana halottal. Somorjai tudósítónk jelenti: A napokban a csallóközi partokon több hullát vetett ki a Dana. így Püspökinél egy 170 cm. magas, 5—6 napja vízben levő férfikoilát, Vajkán egy oszlásnak induló férfi- bullát, karján Sx. I. tetovált monogrammal és Vezefcnyén szintén egy férfihullát A hatóságok megindították a vizsgálatot a hullák személyazonosságának megánapitésa céljából. Detroiti, jóikig 4. (A P- M. H. távirati jelentése.) Az elmúlt éjszaka borzalmas bűntettet követtek el Detroit városéiban, amelynek felderítésére a város egész rendőrségét, minden detektivét mozgósították, annak ellenére azonban, hogy a nyomozás bevezetése óta már jócska idő telt el, a gyilkos személyére vonatkozólag semmiféle pozitív nyom nincs és a rendőrség kény telen néhány kétes értékű hipotézissel megelégedni. Evangeááoca Pál ácsmester lakóházéiban történt a borzalmas felfedezés, amelynek híre pillanatok alatt futótűzként terjedt el a városban. Miután a lakásból a déli órkáig senki sem lépett ki, az ablakok lefüggönyözve maradtak, az ajtók pedig le voltak zárva, ea a körülmény szerfelett gyanúsnak tűnt fel a szomsuédok előtt. Zörgettek az ajtón, azonban senki eean feleit, amire rendőrt hívattak, aki lakatossal fel törette ex ajtót Kiömlött vérnek a szaga érződött, amidőn a* idegenek behatoltak Evangélista Pál lakásába. A lefüggönyözött ablakok miatt még nem lehetett tisztán látói, felcsavairtátk a villanyt és ekkor olyan rettenetes látvány tárult a lakásba behatolók elé, hogy egykét gyengébb idegzetű nő elájult. A padlót t véges-végig vértócsák borították, a falak teljesen véresre voltaik festve a Mfreccsent emhérvértől. A családfő ott feküdi ágyában, osontam a haHának nem volt feje, mert a gyilkos a fejei a törzsről élesre feni baltával leszedte és azután a levágott fejet az ágy mellett álló székre rakta, ahonnan megüvegesedett «»- mekkol nézett a hatóság embereire. A SérS hullája meífett ott feküdt a* ágyban az ass- szony holtteste is, hasonlóképpen rettentően megeső okítva, aa ő feje is teljesen elvált a törzstől. Az asszony mellén feküdt 18 hónapos csecsemőjének hullája. A lakás emeleti részében azután megtalálták az Bvangelis ra-esalád másik három kis gyermekének holttestét, a gy erekhullák szintén rettenetesen meg voltak csonkítva. Három kfedeányfca hodtteate hevert az emeleti szaMban szerteszét, a legidősebbik hét, a leg- ítatalaibbik négyéves volt. A nyomozásnak nem sok adat állott rendelkezésbe, mivel senki sean vett észre semmi gyanúsat Evangelijpca Pál lakása körüli, a gyü- kős pedig véres munkáján kívül semmi nyomot nem hagyott hátra. A vizsgálat tehát csupán feltevésből indulhatott ki, olyan bűnténnyel állott tudniillik szemben, amelynek elkövetési módja nem mindennapi. Miután a gonosztevő semmit eem vitt el a kiirtott család lakásálból, a rablógyilkosság gondolatát már eleve ki kellett küszöbölni. As a kegyetlenség, amely a tett' elkövetésében megnyilvánult, a fejeknek a törzstől való bestiális eltávolítása, a családfő fejének a székre való elhelyezése pedig arra engedett következtetni, hogy ez a bűntett alighanem egészen titokzatos motívumokból táplálkozott. A nyomozóhatóságok ezért teljes erővel Evan- gelisoa Pál élete körülményeinek felderítésére vetette magát. A nyomozásnak ez a része váratlan eredményre vezetett. Evangedisca Pálnak rendes polgári foglalkozása volt. Amikor az ácsmesterséget feliadta, telkek árusításával foglalkozott és ügyes üzletembernek bizonyait, úgy hogy jövedelméből könnyen tudta eltartani a családját. A rendőrség emberei azonban megállapították, hogy ea a ’ afelé nyugodt, polgári életet ÓM ember a nagy nyilvánostágtól elvenafkozásban titokzatos esekder én vekben vett részt és megalapítója meg „prófétája* volt egy vallási szektának, aminők Amerikában, a szabad egyházaknak országában bőven burjánoznok ki. A szektának a tagjai éjszaka gyűltek össze Evangelis- ca Pál lakásában, amely ugyan nem állott elszigetelten, a szektár iá nusok azonban annyira ügyesek és óvatosak voltak, hogy a szomszédok mindeddig nem is vettek tudomást a szekta létezéséről. Amikor a házkutatást végző hatósági közegek behatoltak Evangelisoa Pál házának pincéjébe, különös felfedezésre jutottak. A* ártalmatlannak hitt földalatti helyiség roisxtikos templommá volt alakítva, amelyben a legkülönösebb feteoerelésü oltárok, szószék, orgona és egyéb misztikus rekvizá- tnmok voltak elhelyezve, a falakát, oltárokat és a szószéket pedig különböző titokzatos jelek és rajzok diszitették. Amint a templomiban talált iratokból kiderült, a szektának éveken ái Evangelisca Pál, az alapitó volt az egyházi feje 7/ &khuIzfL7 fd OKL.MÉRNÜK jjj \\ BRAT I S IL^VA I \ LEINBURGG.22. JJ \ssa^TEL.i9-56.^£^ és ebben a minőségében nagy tekintélyre ia tett szerit, amennyiben kuruzslással, ráolvasással gyógyított és igy a hiszékeny emberek körében, akik szép számban gyűltek össze a szektában, általános tiszteletnek örvendett. A rendőrségnek az a feltevése, hogy a kegyetlen családirást a szektának egyik fanatikus tagja követhette el, vagy pedig valamelyik másik titokzatos szekta végzett a konknrrens szekta fejével. A rendőrség most teljes eréllvel vetette magát arra a feladatra, hogy Detroitiban felkutassa a föld alatt működő babonás és misztikus szektákat, amelyek nagy számban burjánzóitok el, mert bizonyosnak tartja, hogy valami lyik szektariánusban felfedezi a tettest. — Teknősbékák Csallóközben. Somorjai tudósítónk jelenti: A dunamenti községek lakói az utóbbi hetekben több teknősbékát fogtak ki a Dunából, melyekről megállapították, hogy bolgár hajósok dobták a Dunába, miután nem tudták eladni őket. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képe hetilapja a Képes M ét _ Gazdag tartalommal jelenik meg- minden csütörtökön ZÚZMARA Irta SZABÓ MÁRIA Magda elkáprázva, elvakulva, állott meg, ahogy kilépett az ajtón. Ragyogó fehér csipkébe öltözött az éjjel a természet. A fék, a bokrok vakító, fénylő díszben pompáztak; a villamosvezetékek, a telefondrótok ujjnyivastag fehér bundáiba bojtok. Minden nagyobb lett és plasztikusan szép. Magda elmosolyodott — maga sem tudta, miért önkéntelen kis mozdulattal feszítette hátra a két karját, hogy táguljon a tüdeje. Hosszan, mélyen lélegzett föl s színié hangosan mondta ki, amit gondolt: — De szép! Istenem, de szép! Aztán megint elmosolyodott. Szerencse, hogy még kevés ember jár az uccáu! Gyárakban, hivatalokban, irodákban dolgoznak, vagy házimunkával foglalkoznak azok, akik dolgozni szoktak — a a többi, a csak sétának, szórakozásnak élő még csak most gondolkozik azon, fölkeljen-e már, vagy még aludjék egyet korzó-idejéig? Azok a jégre is csak délután járnak, mikor nagy társaság van és katonazene. Különben bizonyosan találkozott volna ismerőssel, eLfásult, csak a mások szemével nézni tudó városi ember ml, aki a mosolygását, a ragyogó szemét látva, megjegyezte volna azt, amit már annyian és any- nyiszor mondtak rá: t — Hroppan különös ez a lány. Nem hiába falusi lány, de nincs is modora. Azért ez ilyen hroppan különös. Franciásan, raccsolva ejtették a az „a44 úgy hangzott, mintha francia „on“ lett volna s a „t‘‘ betűt teljesen elharapták. Most ez volt a divat a vidéki városban. Erről ismerték meg, ki tartozik a „társasághoz44 és ki áll kívül rajta. Magdát mindig bosszantotta ez. Éppen agy, mint a városi lányok tavaszi ár adózása: — Ébred a természet! — vagy * tél meghatározás: — Atezik a természet! Pedig ex a sokszor hallott frázis neki Is eszébe jutott néha. De legalább nem rmodig mák ez. Miért például ma... Hogyan Is lehetne ma azt mondani, hogy alszik a természet!?... Hiszen akárki láthatja, hogy álarcosbált rendezett a világ: Csipke és fehérprém ragyogó összetételébe öltözött minden. Semmi aem olyan, mint máskor — valószlnüt- m ttr&w ée Laügqtiáábqn fe rttána.BJifti' ha ax emberek háta mögött megbúj tan kacagva és mégis néma kódolással várná az álarcosbál királynőjót. Itt a város kövei között mintha a dolgokra is bilincseket raknának az emberek. Várakozásba merévül itt minden. A szines házak elrontják az összbenyomást. Nem egységes a kép — inkább olyan, mint valami színes kövekből és atabástromból faragott, csillogó kövekkel teleszórt álomváros, amely fölé védő üvegbura gyanánt borul az áttetsző kék ég, hogy láthatatlan óriás gyermekek el ne törhessék játékos kedvükben ax értékes dísztárgyai De otthon! Magda hazaröppent az álmodozás szárnyán ée szinte látta, hogy Mnt falun, a hajdani otthonában már meg is kezdődött a bál!... A csendes erdők zenekara emberi fülekkel nem hallható halk muzsikába fog s csengve- csilingelve táncolnak a zuzmarás fák, a kövérré vált fehérbundás bokrok. S a természet apró gyermekei, a pajkos rókák, őzek, nyuszik és tarkaruhás kismadarak önfeledten, boldog vidámsággal vesznek részt az ünnepségben^ A lány megállóit egy pillanatra, ügy érezte, hogy a lelke a szemén keresztül lát most, pedig rendesen megfordítva történt. A külső képeket mindig a belső érzések elevenítették meg — azok adtok neki életet ée varázslatos szépséget Do aztán mosolyogva találta meg a kapcsolatot Most Is csak Így vau! Hiszen az első gondolat: álarcosbál — a második: várakozás. Igen, álarcosbálat játszik most ő is. Otthon azí mondta a nénjének, hogy korcsolyázni megy. S csakugyan: a karján korcsolya vert indám taktust a határozott lépéseihez. Pedig a korcsolyázás csak ürügy volt Tanuk nélkül s ami a fő, nem falak között akart találkozni Zoltánnal, aki ma reggel jött haza. így beszélték meg elutazása előtt S itt van a második gondolata: a várakozás. Nem bizonyos az, hogy a természet bohókás farsangi mulatságra várakozik, de az bizonyos, hogy ő remegő boldogsággal, vágyva várja a Zoltán szüleitől a választ... És só- várgó türelmetlenséggel várja az Igazi élete kezdetét, a boldogságot — és azt, hogy viez- szakerülheseen a faluba, a csendbe. Magda árvalány volt. Még egy élvvel ezelőtt falun ólt a bátyjánál a nénjével együtt, aki hét hónappal ezelőtt ment férjhez. Alig volt eddig városon, vidéki városban meg épen nem. Otthon tanult elsőrangú nevelőkA-ttftfe westw aVHiag, nagyon müveit nő igazán szerette, gyermekeként tartotta. Tavaly tavasszal hirtelen meghalt a jóságos asszony. Miután végrendelete nem volt — hiszen az alig 38 éves nő a szívbaját soha nem vette komolyan —, vagyona visszaszállott a saját rokonaira. Férje — a Magdáék bátyja — gazdatiszti állást keresett, mert hiszen a hármójuk kás vagyona nem volt elég a megélhetésre. Szerencsére a Vera vőlegénye sokkal mélyebb, nagyobb szerelemmel szerette Verát, mintsem ez a váratlan esemény változást idézett volna elő az érzéseiben. Sürgette az esküvőt s otthont ajánlott föl Magdának is. Magda a bátyja házában sohasem gondolt arra, hogy tulajdonképpen a sógornője tartja. Anyjaként, testvéreként, barátnőiéként szerette s jól látta, hogy ottlevése boldoggá tette a gyermektelen asszonyt. Itt, a sógora házában sem a jóság s a szeretet hiányát érezte, hanem inkább az bántotta, hogy maguk is elég szűkös viszonyok között éltek. De modt minden elrendeződött. Talán még ma bejelentheti nekik, hogy a menyasszonya Zoltánnak s megszabadíthatja őket a sorsa fölötti aggódástól, maga pedig megindulhat azzal, akit szeret s akiben bizhatik. Meggyorsította a lépéseit, mert a színház előtt mozdulatlan, fehér hósapkás és sweate- rea férfialakot látott. Végignézett magién s örült a fehér korcsolyád resszének, amely olyan jól illett a Zoltánéhoz. Szeretett volna odakiáltani, hogy jöjjön elébe, vagy szaladni szeretett volna, hogy észrevétlenül érjen oda mellló és karon fogja — hiszen most már lehelt!... Egy ismerőse köszönt — ez éBzr etéri tette. Városban vannak és közönyös — vagy ami még sokkal rosszabb —, kiváncsi emberek között... Nem, nem mutálhatja ki az érzéseit És mikor « férfi észrevette és lassan meg- indult feléje, már kimérten lépkedett ő is, csak a szeme ragyogott a várakozó boldogságtól. Kezet fogtak. Megindultak egymás mellett. A lány szemében kialudt a fény. Megborzongott, mintha az Árnyékos oldalra kerültek volna át, pedig a nap már egyre följebb jött s egyre melegebben simogatta a zuzmarás várost. Kutatva, izgatott remegéssel nézett a férfi arcába s megrémült a merev, távolbanéző szemétől. A boldog várakozás egyszerre elröppent. A telje# remépxteleqeég várakozása yett erőt rajta, mikor az ember már sürgetni szeretné a legrosszabb megtudását. Aki örömhírt hoz, nem lehet ilyen érzéketlen ... Nem csalódott. Színtelen hangon, idegen hanglejtéssel szólalt meg a férfi: — Mindennek vége. Magda csak bólintott. Szólni akart, de a hangja nem engedelmeskedett. Gsak a szivében visszhangzott tompán, halálharang kon- gásaként: — Vége... A fém ránézett. Várta, hogy mond valami! Hogy vigasztalja, mert úgy érezte, nagyon is vigasztalásra szorult. Hiába várt Hát csak folytatta: — Igen... A szüleimnek már besúgták, hogy mindig együtt vagyunk. És ... és mikor a levelemet megkapták ... mikor azt sürgö- nyözték, hogy a választ otthon kapom meg... Magda, jobb, ha tőlem tudja meg ... A lány fölemelte a fejét. Hosszasan, szomorúan nézett a szemébe és a sírással vívódott — Igen. Hogy nem engedik ... — Nem ... Azaz ... Nem csak az, Magda... Én... én tegnap este — ej, hát igen!... Én °tegnap este eljegyeztem az unokatestvéremet, Lillyt! Halk sikoltásban tört föl a leány leikéből: — Maga, Zoltán?! Eljegyezte?! — Igen, Magda... De, kérem, ne rendezzen jelegeteket az uccán. Nézze, Flórisné hogy bámul bennünket! Magda odapillantot és látta, hogy az egyik üzletből magas, sovány, madarar-cu nő lép ki a lányával együtt. Lorgnettején át őket nézi kíváncsian, rosszakaratuan. Odasugott a lányának, aki húsz évvel fiatalabb kiadásban mutogatta az embereknek, milyen volt hajdanában az anyja, amit különben az anya meg azzal viszonzott, hogy ő meg a lányát mutatta be húsz év múlva elrettentő például. Magda szinte hallotta is, mit mondtak: — Hroppan különös ez a lány... Hátravetette a fejét. Hideg pillantással nézett végig a „jelenen" s a „jövőt" is hiven visszatükröző „múlton". Mosoly vonaglott meg a szája szegletében. Komédiát keli játszani —hiszen farsang van! Hát komédiáz- zunk! Jó hangosan szólt Zoltánnak, mikor a két nő elhaladt mellettük: — Igazán örülök, hogy én gratulálhatok először magának! Szép a menyasszonya? A férfi elsápadt és fölszisszent: i-r- Az istenért, Magda, ne olyan hangosan! 9
