Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-02 / 148. (2073.) szám
m> Ingna a, kedd. 5 Szlovenszkó magyarságának hódolata Bem apó hamvai előtt A magyarság koszorúját Gitter János ár. helyezte a koporsóra , Sátáné, jafóus L (Sajót todősiitóniktőL) Már rfMxten jefteíntiettiük, hogy Bem tábornok ham- vadcak a ctsetoszlavók hJartánra énkezése alkai- mtfböi az első határállomás an, Füleken egy Üataniwii ikfildöttség Nomec Mátyás tábornok rec&etó&éfvetl koszonat helyezett él ‘Bem tábornok koporsójára Udrzsal nemzetvédel-mi miniszter megb&zásábőtL ÍApiüak Mróne, bogy Bem apó hamvait Füleken és Losnoocm keresztül szállítják szü- lőffiöMJéoe, megmoadWtt a szlovenszíkói magyarság is, hogy, kegyelettel adózzon a magyar szábadságfhaírc lángjelkü és rettenthetetlen bátorságai bajnoka dicső emlékének. Losoncról hatalmas küldöttség vonult 22 mdénstü - FMekroí de nagyon sokan vásottal utaztak oda, hogy jelen letessenek a kegyetetes ünnepségem BzrdaremgnO tömeg szorongott a ftUeki áUamdtm pénteken déüatása 6- órakor, am&Jőn a megszentelt hamvakét szállító vonat berobogett A kirendeli katonai óraég fegyverbe lépett, a polgári közönség pedig kalapjáti.ev'éve néma csöndben tisatolgett a berobogó vonat előtt. felírás volt olvastató: Bem tábornok emlékének — a szlovenszkói miagyarok. Azután a füilekiek küldöttsége lépett elő s Csaba Ilonka urfhölgy kegyeletes szavakkal adta át a füilekiek koszorúját. A szalagon ez a felirat volt: „A szabadság bajnokának — Fülek magyarsága" A küldöttségek fogadtatása után a lengyel tisztek felnyitották a hamvakat őrző szalon- kocsi ajtaját, ahová szép rendben vonultak fel nagyon sokan, hogy kezükkel kegyelete- sen megérinthessék a lengyel nemzeti színekkel letakart koporsót. A szomszédos szalonkocsilban utazott a Bem-esalád két tagja: Bem László és But- kiievitz TadLdeus dr., akiket a magyar közönség lelkes ünneplésben részesített. Ugyanezen kocsiban utazott a magyarországi küldöttség is, amelynek tagjai voltaik: Balás György báró táborszernagy, NánássyMegay Ervin tábornok, Spanner Egon vezérkari őrnagy, Pogány Sándor százados, Csekonios Iván gróf, a Rem-bizottság elnöke, Jász Géza, a nemzeti szövetség igazgatója, akikhez a somoskői vasúti állomáson csatlakozott Bigó ezredes, varsói katonai attassé és Marsov- saky pozsonyi lengyel konzul. Amidőn az állomásról a vonat kiröhögött, dörgő éljenzés zúgott fel s már messze járt a vonat, amidőn a lengyelek még mindig lengették sapkáikat a vonat ablakából a zsebkendőkkel, kalapokkal integető magyar tömeg felé. Losonc magyarsága saját városában is méltóképpen adózott a nagy tábornok emlékének. Amidőn a hamvakat szállító vonat a város határába ért, vakmennyi templomban megszólaltak a harangok s bugásuk csak akkor szűnt meg, amikor a vonat már messze járt Losonc határától. A vasúti állomásra ezrekremenő tömeg zarándokolt ki, amely teljesen ellepte a vasúti állomás minden férőhelyét s levett kalappal némán hódolt a nagy szabadsághős hamvai előtt. „Igazad van, Lajos, oly szép a bizonyítványod, hogy jutalmat érdemelsz érte.“ »Végy nekem akkor, apukáin, egy uj Rádió Palaba a-nodtelepet Pála ée Társánál, Bratielava, Hosszu-ucca 13, és a cserkész- tábor részére egy uj lámpát Arany Palaba elemmel.1* „A legnagyobb örömmel édes Fiacskám! örülök, hogy ismered ezen nevezetes gyártmányokat. Megveszem őket." A Tátra diadémja töretlen ténnyel ragyog a Zipszeríöld jubileumi ünnepségének csillogásában A Szepesség nyolcszázéves jubileumának ünnepségei — Az társadalomimpozáns képviselete a jubileumon A fogtaSmaa Puli mannvkocal, amelyben Bern apó hamvai voltak elhelyezve a amelynek többi fülkéjében a kíséretéül szolgáló lengyel tisztek Ültek, mér messziről felismerhető vott. A kocsi oldalán egy hatalmas lengyel sas diszölgett, jobbra, balra oroame- t&ius «L B. betűk, a Bem tábornok monogramja. A monogram betű török félholdas zászlókkal* magyar nemzeti zászlókkal és lengyel zászlókkal volt iekfisaitve. A lengyel címer alatt egy, tábla ezzel a felírással: Por oe magon esi condndte dr'pomUe du grasnd Heros nationai pólónak Generál Joseph Bem de Alep (Syrie) a Tárnom (Pologne) aa vilié natcde A gyorsvonat beérkezése után leszállottak a diszegyenrulhába öltözött, rendjelekkel dekorált lengyel tisztek. A tíz tagú tiszti kiséret vezetője, Krkoviitz Priedrzyimirsky Emil oezónfeari ezredes fogadta a koszorúkat átadó küldöttségeket. Legelsőnek Nemec csehszlovák generálás adta át a nemzetvédelmi miniszter koszorúját A lengyel ezredes néma kézszoritássad köszönte meg a koszorút t Azután a magyar küldöttség elé léptek a lengyel tisztek. A fekete ruhába öltözött magyar küldöttség háta megett hatalmas magyar tömeg vonult fel. a magyar küldöttségben óit láttuk a magyar közélet több kitűnőségét. Ott voltak a többek közöli: Ssent-lvány József pártvezér, nemzetgyűlési képviselő, Törköly József szenátor, SzUassy Béla országos pártelnök, Gitter János ár. tartománygyüMsi képviselő, továbbá a losonci küldöttség tagjai: Dortsák Lajos dr, Kiuszy Emil, Dávid Sándor dr., Vittel Gyttía dr., id. Nagy Iván dr„ Csetneky Béla, Tiitikay Andor* Nemec* Jenő, Dubovszky Emil, KuMffay Lajos, Müzsur József, Tatár Andor stix, továbbá a magyar nemzeti párt képviseletében Kristóf! Sándor pártigazgató, Halász Gyula titkár, az országos keresztény- szocialisto párt részéről: ifj. Nagy Iván dr., a magyar hemzeti. munkáspárt részéről pedig Mauks Sándor titkár. Fülek város magyar közönsége szántén tömegesen vonult ki Kómár János, Csaba József, Lősfca Károly és Tóth János vezetése alatt. Ezenfelül a magyar hölgyköaönség is igen nagy számban veit képviselve. A magyar küldöttség szónoka Giller János dr. tartománygyüllési képiviselő volt, aki harsány, messzehallható szavakban először magyar, azután német nyelven tolmácsolta a szlovenszkói magyarság hódolatát és kegyeletét: —• Mélységes néma fájdalommal szivünkben rójjuk le kegyeletünket a 48-as magyar szabadságharc hőslelkü tábornoka, Bem József emlékének. Hódolattal helyezzük le koszorúnkat a megszentelt hatokra, amidőn örök pihenőre tér vissza felszabadított hazájába. Krkovitz lengyel vezérkari ezredes megha- tódottian, rendkívül szívélyesen rázta meg Giller János kezét s köszönte meg egy pár halk szóval a szlovenszkói magyarság kegyeletének impozáns megnyilatkozását. Azután átvette a hatalmas koszorút, amelyen ez a Tátra, juüáus eleje. (Kiküldött munkatársunktól.) A Szepesség most üli nyoloszázéves jubileumát annak, hogy az eget hasogató hegyóriások alján és közén zsendülő virágzásba szökkent egy messze földről elvetett mag: a zipszeraépmek hatalmassá kiterebélyesedett fáját nyolc évszázaddal ezelőtt ültették el a fenséges zord Tátra alá és hegyei közé. Ha ez a százados faóriás ma nem virágosán és súlyos gyümölcsök terhétől roskadő ágak sürii messze kiynulö bogozatában, hanem szikkadt törzzsel, töredezett, kopár ágakkal állanak itt az ünneplés fényében; ha a zipszerek dolgos keze nem sarjasztott volna dús nedveket a kemény tátrai földből, hogy elvezesse gyökerei alá. ha a szepesiek pallérozott lelke nem ojtotta volna friss életerővel, kultúrával és mély bölcsességgel a vdharzó időkben; ha Ziperország ma nem volna külön etnográfiai és kulturális fogalom: az emberiség egyrésze, a halasabbik s az emlékezőbb — a betegek és gyógyultak serege — akar is megfujná ma az üdvözlés harsonáit a zipszerek felé. A tátrai fürdők mint csillogó diadém övezik körül a zipszer faóriás koronáját s ha a zipszer kultúrának nem volna egyéb köszönhető, csak ennek a diadémnak lassú és kitartó munka árán történt kiképzése: a nyolcadik évfordulót akkor is büszkén és bátran kellene megülni. Ezt a spontán felfedezést kellett tennie százkét újságírónak, akik Prágáiból és Csehszlovákia minden részéből Péter-Pálkor fel- rándultak a Tátrába, hogy a Karpathen- verein idegenforgalmi osztályának meghívására — ami a tátrai magánfürdők megbízásából történt — néhány napig a Tátra levegőjét szívhassák ée lelkűk beteljék a természet szépségeivel s a hagyományos zipszer vendégszeretet kedvességeivel. Még egy másik, ezzel összefüggő fölfedezést is tettek. Aki szemét gyönyörködtette a diadémban, aki némi bepillantást nyert abba az évtizedes műbe, amit ennek a felbecsülhetetlen értékű királyi ékszernek a kidolgozása jelentett: rá kellett annak jönnie, hogy az ékszert csak avatott ananymives képezheti ki tovább. A megelevenedett történetem A vendéglátók gazdag, tanulságos és érdekes látnivalókról gondoskodtak és a csehszlovákiai ujságirószervezetek Tátra-utazását szerencsés kézzel belekapcsolták a Szepesség ünneplésébe. A program első pontja a késmárki történelmi felvonulás megtekintése volt. Korhű jelmezek festői sokaságában eleven életre kelt a zipszer-törté- nelein, egy egész nép minden buja-öröme, sorsa jobbrafordulása, sorsa rosszrafordu- lása. Harsonás heroldok nyitották meg a menetet, amelynek élén — a felvonulás a Karpathen- verein égisze alatt történt — Bene Brúnó, Hefty Gyula Andor, Imre tanárok haladtak az ünnepi rendező bizottsággal. Tizenkettedik és tizenharmadik századbeli szepesi grófok — a bevándoroltak kormányzói — lovagoltak el csatlósaik kíséretében, majd a tatárok marcona lovasai, akik feldúlták az első zipszer településeket, lándzsás magyar határőrök, keresztes lovagok lovon, keresztes vitézek gyalog, Róbert Károly darabontjai, Giskra és a kelyhesek huszitái, Korvin Mátyás király kíséretével következett, majd Lubomirszky gróf lengyel lovasaival zárta le a középkort. Az újkor hajnalhasadását polgári lövészek jelképezték, majd eldobbantott lován Thököly Imre gróf kíséretével, czöldi huszárok, me- cenzéfiek, Nagy Rákóczi Ferenc vitéz harcosai lovagoltak elő. Fekete köntösben a három kivégzett késmárki, Kray, Lányi, Topperczer vonultak fel gyalog, mögöttük Heister generális, hóhéruk, majd jöttek a céhek, a bányászok, Mária Terézia népe, postillonos postakocsi a biedermajer-időkből. A mészáros-céh, a negyvennyolcas szabadságharc polgári őrsége kisértett elő a múltból, a magyar-zipszer múltból. A jelent egy apród jelképezte, aki a szepesi dalosszövetség amerikai serlegét vitte: jelképét az uj időknek, testvér testvérre utaltságát, testvérek áldozatkészségét. Uj zászlót lengetett a zászlótartó kezében is a késmárki szél, a dalosok uj zászlaját, amely mögött a vezetőség lépdelt. A zászlóanyát és a hajado- nokat kocsi vitte, majd szepesi egyetemi hallgatók csapata vonult el, szepesi cserkészek serege. Számos csoport népszokásokat, népviseleteket mutatott be s az egész menetet keresztül-kasul szőtték a dalosok, szepesi dalosegyesületek csoportjai. Dalosünnepély a Töhöly-vár alatt A fölvonulás után Gotthard Kornél tanár szövetségi karnagy vezetésével a Thököly- vár aljában megtartották a hetedik szepesi dalosünnepélyt. Szepesi komponisták szerzeményeit, ősrégi szepesi népdalokat énekeltek a nép egyszerű gyermekeiből rekrutálódott dalosok, akik karnagyaik mesteri vezénylete mellett pompás élményt véstek hallgatóik emlékezetébe a kóklő ég alatt. A lerándult vendégeket, akiket a különböző fürdőkben szállásoltak el, ebédre a Grand- Hotel látta vendégül. Itt Szász Emil főorvos üdvözölte a megjelenteket a fürdőigaz^ató- ság, Nemény dr., a Karpathenverein idegen- forgalmi osztályának sajtófőnöke pedig az egyesület nevében. Délután a Popperthaler Molkerei-Genossenschaft adott pompás uzsonnát a késmárki Gewerbekasinoban. Itt Pa- lencsár Rudolf, Késmárk város polgármestere a város nevében német nyelven, Moskovics Miklós dr. helyettes nol.Q-ármester nedi" szlovák nyelven tartott köszöntőt. A vendégek nevében Reinhardt dr., a Gewerkschaft Deutscher Journalisten dér Tschechoslovakei képviseletében, Cermák Emil a Syndikat Ceskoslovenskych Novináru nevében beszélt. Cermák kiemelte beszédében a Szepesség nagy múltját, kultúráját és értékét s a köztársaságban élő nemzetek tömörödósének szükségességét hangoztatta. Majd Dzurányi László, a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Uniója nevében szólalt fel s többek között ezt mondotta: „Az uj etikett szerint a miénk a harmadik szó, a szivünk etikettje szerint azonban a Szepességen minket illet az első hely, mi a zipszerek baloldalán, a szivük mellett állunk, erre kötelez minket a közös múlt s a nyolcszázéves együttműködés." Azután Bugsch Sándor, a Zipser Bauernbund, Mikolik Elemér pedig az ünnepi bizottság nevében beszélt. Este hét órakor Hefty Gyula Andor tartott értékes és érdekes előadást az uj tátrafüredi mozgóban a Tátráról, előadását vetített képekkel kisérte, majd Bezdek Bohuszláv, a Szlovenszkói Idegenforgalmi Szövetség igazgatója tartotta meg hasonlótárgyu cseh-német nyelvű előadását. Beszédében hangsúlyozta, hogy az idegenforgalmat szolgáló szervezeteknek hasznos együttműködést kell létesiteniök. Este nyolc órakor az ujtátrafüredi Palace- szanatoriumban Nitsch Andor képviselő intézett beszédeit a sajtóhoz. Beszédében kiemelte a Szepességnek és a Tátrának nemzet- gazdasági értékét s hangoztatta, hogy nincs helye úgynevezett „energikus beavatkozó snak“. A Palace-szanatoriumban rendezett vacsorán Szontágh Miklós dr. főorvos tartott üdvözlő beszédet, amelyre Schicht Hugó, a német újságírók nevében, Aletrino L. pedig a csehszlovákiai külföldi újságírók szervezetének nevében beszélt. Majd G. A. Weiss, az amerikai zipszerek nevében szólalt fel, azután pedig Havas Emil a csehszlovákiai magyar hírlapírók szervezetének nevében beszélt magyarul és ruszinul. Vasárnap reggel a széplaki Guhr-szanato- rium került megtekintésre. Itt Guhr Mihály dr. főorvos tartott élvezetes előadást a Tátráról, mint elsőrangú gyógytényezőről. Kitűnő előadásában rámutatott mindazon körülményekre, amelyek a Tátrát világhírű gyógytényezővé avatták. Majd a Sárga Falhoz rándult ki a társaság s ott Guhr dr. a Tátra-hegyek geológiai alakulását magyarázta meg. A Guhr- szanatóriumban rendezett ebéden Reinhardt dr., Aletrino és Havas Emil köszönték meg Guhr dr. előadását. A délután további része a matlárházai For- berger-szanatorium megtekintésének volt szentelve. Itt uzsonna alkalmával Forberger Béla I dr. üdvözölte a vendégeket, majd Schimetachek, Reinhardt és Obrich a német újságírók nevében beszélt. Azután Cermák Emil emelkedett szólásra a csehszlovák újságírók név ében* e be-
