Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-05 / 151. (2076.) szám

M |«®ew B, péafek. b*a rejlik, hogy a magyarokat súlyosan kom­promittálta a Measinger csehszlovák katona- axökevény és társainak kémkedéséről szóló le­leplezés. A magyarok brutalitásukban méltó társai a szovjet csekájának(?!). FeiffiRíilif Sí 2ESSÍ plfJil llslff Kramár lapja újból uszít A Národni Listy „Nyugtalan elem“ cimü ve­zércikkében többek között ezeket Írja: Ma­gyarország ügyel arra, hogy a külföldön azt a benyomást keltse, mintha már megjavult vol­na. A bank jegy hamisítási skaÉi^alum után jött a szentgotthárdi gépfegyveraffér. Még meg sem szűnt a fölháborodás a kisántant pesti sérte­getése miatt a Magyarország máris újabb nyug­talanságot idézett elő: hatóságai elhurcoltak a határról egy csehszlovák vasúti tisztviselőt, akit kémkedéssel gyanúsítanak. Vájjon meny­nyi bizonyítókra lesz még szükség, hogy az egész világ lássa, miszerint Mag/arország ala­posan veszélyezteti a bókét. Kramár újból és alkalmas pillanatban figyelmeztetett e napok­ban irt cikkével a magyar veszedelemre. A kül­földi sajtó idézte Kramár cikkét és állandóan ismételni kellene Kramár szavait: „Az európai politika legnyugtalanabb elemei a magyarok.*' Kezdik elfelejteni, hogy Magyarország volt a nyugtalan elem a háború előtt és az is maradt a háború után. A kisantant a leghiggadtabban viselkedik a magyar provokációval szemben. Franciaország türelemmel várhatja, mig a ma­gyarok megokosodnak, —> Magyarország cél­jain ez semmit sem változtat. Ellenkezőleg, miiig a magyarok nem voltak biztosak abban, hogy mi vár rájuk, a hivatalos magyar körök semmi közösséget nem .vállaltak Rothermere lord fenyegetéseivel. De amikor látták, hogy le nem hurrogták őket, bátorságra kaptak és ma a magyar kormány is nyíltan magáévá te­szi ezeket a békeellenes célokat. A magyarok addig akarják ismételni követeléseiket, amig azok számára respektust nem szereznek és jo­gilag el nem ismerik azokat. Ez ellen csak egy védekezés lehet: világos és fólelemnélküli visz- szautasitás. Éppen ezért alapjában véve hibá­sak a közeledésre irányuló nyilatkozatok, a diskusszióra való hajlandóság, mert nem lehet disputáin! olyasmiről, ami részünkre ^ béke­szerződésekkel el vad intézve. Naivság volna a magyar lovagiasságra támaszkodni, mert ott baráti kéz helyett zárt öklöt nyújtanak. Saj­nos, a nemrégiben egyes francia lapokban megjelent nyilatkozatok elárulják, hogy ennek a naivitásnak a magyar kérdés megítélésében egyesek még fölülnek. Annál sürgősebb a mi föladatunk, hogy fölvilágosítsuk a külföldet a tényleges helyzetről és rámutassunk saját ta­pasztalatainkra. Nincs talán még egy eset, hogy Magyarországon kívül más állam önmaga ellen oly sok terhelő anyagot szolgáltatna, mint Ma­gyarország, amikor panaszokra és inverven- ciókra állandóan újabb és újabb okot ad a kis- antantnak. A hidasnémeti eset teljes megvilá­gítást kíván. A budapesti csehszlovák követ interveniált a magyar kormánynál, amely meg­ígérte a vizsgálatot és néhány napon belül a választ is. Ezzel azonban még nem igazították helyre azt á tényt, hogy csehszlovákiai vasúti tisztviselőket a magyar hatóságok börtönbe hurcoltak. A magyarok eddig csak fenyegetőz­tek, most azonban kezdenek már veszedelme­sekké válni. A magyar hatóságok maholnap minden előzetes értesítés nélkül bármilyen föl­jelentésre, vagy gyanúsításra börtönbe zárhat­ják tisztviselőinket. Ez a magyar rezsimnek általánosan ismert módszere azonban nem menthető a többi állam előtt, amelyekben a kulturális országok közötti határforgalom ren­dezéséről más véleménnyel vannak. Nem lehet eltűrni, hogy Magyarország állandóan fenyege­tőzzön és hogy provokációja fölvilágositás, ki- magyarázás és elégtételadás nélkül végződjék. A magyarok által veszélyeztetett állampolgá­raink védelmének érdekében történt minden egyes föllépésnél a kormány az összes párto­kat-és az egész nemzetet maga mögött találja. A némái sajté nyugodt föiásiseisISsa A Prager .Tagblatt vezércikkében azt irja, hogy a csehszlovák—magyar kapcsolatok ho­mályos krónikája ismét egy fejezettel gazda­gabb. Érthető, hogy a prágai kormány állam­polgárainak sorsa iránt érdeklődik. Csehszlová- ia hivatkozik arra a megegyezésre, amely a ét állam között a vasúti személyzetnek ha- rszolgálatára vonatkozik. . legérzékenyebb ■/.ónban nem ez az eset, hanem az az atmo- zíéra, amelyet ez az eset előidézett. A viszony 'Chszlovákia és Magyarország között meg n mérgezve, mert mindenütt kémeket vélnek ni. Ha a határvidékeken tényleg kémek van- ■k, úgy ez elidegenitőleg hat a két országra, '.árhogyan álljon is a helyzet, ismét áldatlan 1 iskussziókra kell fölkészülni. Mig a nagyha- : dmak a bókepolitika további kifejlesztésére hószülnek és a kibékülés akarata éppen most i.ondon felől indul ki, nálunk, a kisebb közép- ó keleteurópai régiókban megértés helyett még mindig a régi és az ezekhez lrapcsolt újabb fe­nyegetéseket hallani. Az államok közti közvet­len tárgyalások — úgy látszik — nem vezetnek eredményre, mindkét részről már túlságosan harcias szavak hangzanak el. A cseh közvéle­mény azt hiszi, hogy a magyar miniszterelnök­nek arra való törekvése, %-ogy a franciák szim­pátiáját megnyerje, CscWdovákiára nézve ve­szedelmessé válhat. A francia—magyar barát­ság bizonyára gyógyitólag hatna a francia szö­vetségesnek és Magyarországnak viszonyára. A legutóbbi eseménynek éppen úgy, mint az elmúltaknak, nem szabad komoly következmó- ' nyékét előidéznie és egyáltalában a folytonos „Gentleman asreansear — Hfctaaid @gy@tüe® düenzéiis isiit pástjában van - Halton Sett a munkáspárt baloldalának vezére I Ami a tüdőnek az ózon az a fehérneműnek a TERPENTIN!! | || Használjon tehát j I Pocsatko Terpentin szappant IS Mindenütt kapható!! &nUgjg56a3gggggSűSSaBaBEGBggSm3KaSgm‘5nggmSB3EBCTlBES^:»aBra^ London, július 4. Az alsőíház tegnap folytat­ta a trónibeszéd vitáját, mely mindvégig feltű­nően magasnivóju maradt és az általános ki­békülés jegyében állott. A konzervatív és a liberális párt biztosították a munkáspártot, hogy mindaddig, amig MacDonald tartózko­dik a túlzott szocialista kísérletektől és a kül­politikában az angol nemzetihez méltó politi­kát követ, kicsinyes ellenzékiséggel nem fog­ja megnehezíteni munkáját és kormányát úgy tekinti, mint a nagy nemzeti kormányt, mely­nek hivatása az évek óta felgyülemlett súlyos problémák elintézése. Ez a genfiemen agreement az angol sajtó­ban mindenütt nagy tetszést keltett Az angol parlament — írják a lapok — méltó régi hírnevéhez és a zaklatott Európában oly­módon dolgozik, ahogy egyetlen más európai népképviselőt sem tud dolgozni. A liberális és a konzervatív párt nem okoz fölösleges ne­hézséget a kormánynak és mindaddig a kor­mányjavaslatok mellett szavaz, amig az or­szág „tradicionális gazdasági rendjet“ Mac­Donald meg nem bolygatja. Már pedig nem valószínű, hogy a kisebbségi munkáskormány merész experimentum okkal veszélyeztetné létét. Az uj parlamenti helyzetre jellemző, hogy a nagy pártok csupán másodrendű vezéreiket küldték frontba. A munkáspárt parlamenti frakciójának vezére Thomas és Snowden lett, a konzervaíiv párté Churchill és Worth ingion Evana. Ezek a vezérek többnyire a kisebb je­lentőségű belipolitikai kérdésekről vitatkoz­nak és ők azok, akik a trónbeszéd vitájának első napján az ellentmondást és az ellenzéki­séget' képviselték. A nagy ágyuk,. MacDonald, Baldwin és Lloyd George mindvégig a köl­csönös megértés hangján szóltak és igyekez­tek nyilatkozataikból kihagyni mindazt, ami a másik párt érzékenységét sértette volna. Egyenesen ünnepi tónus vonult végig a teg­napi vitán. A pártok és vezérei kölcsönösen biztosították egymást nagyrabecsülésükről és MacDonald, Baldwin, Lloyd George jóformán közös plat­formon találkoztak. A három fővezér polé- miákíól menten akar hozzákezdeni az angol impérium legnagyobb belpolitikai problémá­jának, az indiai alkotmánykérdésnek megol­dásához. Thomas munkásvezér, aki a tegnapi vita első szónoka volt, kisebb jelentőségű pénzügyi kérdéseket hánytorgatett föl és el­mondta a munkáspárt terveit a beruházkodá- sok és a közmunkák tekintetében. Churchill azonosította magát Thomas fejtegetéseivel és kijelentette, hogy a konzervatív párt elfogad­ja a munkáspárt javaslatát. Churchill kijelentette, hogy a konzervatí­vok mindaddig támogatják MacDonaldot, amig kormánya nem kezd szocialista expe­rimentumokba. A következő szónok, Lloyd George leszögezi ugyanezt az álláspontot és hozzáteszi, hogy a liberálisok azonnal ellenzékbe mennek, amint a munkáspárt meg akarja hosszabbítani a vá­lasztási rendet. Á liberálisok legfőbb törek­vése az airánylagos választási rend elérése. Lloyd George beszédét általában úgy fog­ták föl, mint közlekedési kísérletet a kon­zervatív párt felé. A liberális vezér továbbá figyelmeztette a J kormányt, hogy ne kössön külön egyezséget) Amerikával a flottakérdésben, mert ezzel ugyanolyan ellenmondást váltana ki a konti­nentális hatalmaknál, mint annakidején az angol flottaszerződés kiváltott. A jóvátételi kérdésről nyilatkozva Lloyd George megemlí­tette, hogy tavaly szeptemberben a rajnai ki­ürítést s a jóvátétel megoldását Genffel össze­függésbe hozták. Lloyd George, aki résztvett a versaillesi béketárgyalásokon, tudja, hogy 1919-ben az antant a békeszerződések szöve­gében lefektetett időpont előtt akarta kiürí­teni a Rajna-vidéket. Éppen ezért legfőbb ideje, hogy Anglia komolyan hozzálásson a Rajna-vidéki szégyenletes állapotok megszün­tetéséhez. Lloyd George után Maxton, a munkáspárt baloldali szárnyának rezére emelkedett szólásra. Talán ő volt az egyedüli, aki ha­tározottan ellenzéki és elutasító hangon be­szélt. a. trónbeszédet rossznak és erélyte­lennek mondotta. A munkáspárt baloldali szárnyának nevében javaslatot tett a mun­kanélküliség radikális megoldására, az ipar reorganizálására, a bankok, az élelmiszerek és a nyersanyagbehozatal nacionalizálására és nagybirtokok fölosztására. MacDonaldot tehát a leghevesebb támadás saját párthívei köréből érte. torzsalkodásoknak ma nincs helyük, mert hi­szen a világháború legnagyobb ellenségei kö­zött is megszűntek ezek. . A Bohemia vezércikkében ázt írja, hőgy ha valahol Európában egy külföldit kémkedés miatt letartóztatnak és minden esetben meg­szakítanák a két érdekelt1 állam közötti vasut- forgalmat, úgy ma a kontinensen valószínűleg nem is fékezne vasúti forgalom. Mert az a tény, hogy a letartóztatott Pecha vasúti pénztáros volt, csak véletlenség, épp úgy lehetett volna pincér, ügyész, vagy soffőr. S vájjon ilyen esetben azonnal megszakították volna a két állam közötti gazdasági forgalmat, bírói eljá­rásokat, avagy az autóforgalmat? Manapság minden lehetséges, de az emberiség érdekében engedjék megállapítani azt, hogy az ilyen óv­intézkedések valószínűtleneknek látszanak. Éppen Magyarországgal szemben helyénvaló a nyugodt és szenvedélynólküli politika. Ismere­tes, hogy a magyarok szomszédaikat magyarel­lenes beállítású sajtójuk miatt gyülölség szitá­sával vádolják és hogy tradicionális összeköt­tetéseik révén könnyen meghallgatásra is ta­lálnak: Éppen ezért ügyelniök kellene Magyar- ország szomszédainak, hogy meggondolatlan és elsietett intézkedésekkel önmaguknak ne ártsanak. A magyarok kémkedéssel vádolják Pechát, hogy mi igaz, vagy nem igaz ebből, ezt csak a további eljárás fogja bebizonyítani. Mindaddig azonban, amig mentő bizonyítékok kéznél nincsenek, a vasúti forgalom megszakí­tása elsietett intézkedés volt. De eltekintve mindezektől, a csehszlovák hatóságok eljárásai még egyéb meggondolásra is alkalmat adnak. Egy politikai izü afférra olyan választ adni, ami számos gazdasági hátrányt idéz elő, nem volt helyénvaló. Ezzel nemcsak a magyarokat sújtja, hanem a csehszlovákokat is, hiszen Magyarországról már a csehszlovákiai fürdők bojkottjáról érkeznek hírek. Ez olyan vesze­delmes jelszó, ami a szlovenszkói fürdőket százezres, sőt müliós jövedelemtől foszthatja meg. Csehszlovákiában polemizálni nem köny- nyü dolog, ha valamelyik palánk mögül egy jól kipödört magyar bajusz kerül elő. Már maga az a szó, hogy Magyarország, elegendő ahhoz, hogy bizonyos körökben a vér az ar­cokba szálljon. Ez azonban ne akadályozza meg a meggondolt és különösen a felelősségtel­jes faktorokat abban, hogy éppen ezt az ese­tet józanul és minden szenvedély nélkül ítéljék meg. I ni Kiagyal1 kenzaalátus nyilatkozata Pozsony, julius 4. A pozsonyi magyar ki­rályi konzulátus közli, hogy az utóbbi na­pokban elterjedt azon hírek, miszerint a ma­gyar határközegek a csehszlovák állampol­gárok beutazása elé különböző akadályokat gördítenek, a valóságnak nem felelnek meg. Sőt ellenkezőleg a magyar határhatóságok az útlevélvizsgálat alkalmával a legnagyobb előzékenységgel járnak el és a beutazást még olyan esetekben is engedélyezik, ami­dőn az illetőknek az utazás sürgőssége foly­tán a vízumot már nem volt módjukban be­szerezni és ezen körülményt elfogadhatóan igazolni tudják. Budapest, julius 4. Berlini lapok, azt a je­lentést hozták, hogy a magyar államvasutak csak Sátoraljaújhelyig adnak ki jegyeket s az utasoknak meghagyja, hogy azok, ha Csehszlo­vákián keresztül akarnak utazni, a határon váltsanak újból jegyet. A magyar állam vasú ti jegyiroda ezt a hirt a leghatározottabban meg­cáfolja s kijelenti, hogy továbbra is kiad min­den irányba és minden külföldi állomásra is vasúti jegyeket. 1 mii minisztertanács Prága, julius 4. Ma délben összeült a minisztertanács, amelyen a jövő évi költség- vetésen kívül a hidasnémeti esetet is megvitatták. A minisztertanács — értesülésünk szerint — ez ügyben végleges álláspontot nem foglalt el, hanem bevárja, mig a magyar kormány a budapesti csehszlovák követ njabb kérdésére részletes fölvilágositást ad Pe­cha vasúti pénztáros letartóztatásának módjáról. £ SlaváJt ByosMli magatartása A Hl inka-párti Slovák vezércikkben foglal­kozik a hidasnémeti esettel s megállapítja, hogy a Pecha letartóztatására adott válasz: a magyar—szlovák vasúti forgalomnak a be­szüntetése Hidasnémetin és ezzel az idegenfor­galomnak katasztrofális lecsökkentése fi Tát­rában és általábau a szlovenszkói fürdőkben, véleménye szerint nem volt teljesen helyén­való. Ilyen intézkedés — úgymond — káros nemzetgazdaságunkra, sokkal nagyobb mér­tékben, mintsem hisszük és ezzel a magyarokat nem is oktatjuk ki. Az ilyen eljárás helytelen­sége kitűnik akkor, ha meggondoljuk, hogy Bothlen és .Walko nyilatkozataira a válasz mindössze szóbeli „demars** volt és az erre adott magyar kormányválasz után már napi­rendre is tértek. A mi diplomáciánk tanulhatna a Vatikán diplomáciájától, amely a Vatikán prágai képviselőjének hasonló megsértése miatt visszahívta a pápai nunemst. Hidasné­metin keresztül nem jönnek hozzánk a vona­tok és hosszú időre olyan hangulatot teremtet­tek itt is és a Dunántúlon is, hogy a mi polgá­raink nőm igen akarnak majd Magyarországba utazni, viszont a magyarok meg hozzánk nem jönnek. A mi polgárunk a szlovák—magyar ha­tár átlépése után bizonyára attól fog félni,/ hogy a Margit-köruti fogházba kerülhet s az ártatlan'magyar polgár viszont azon a vélemé­nyen lesz, hogy mihelyst államunk területére, lép, a bezáratás és a személyes szabadság el­vesztése veszedelmének teszi ki magát. Ilyen tények és ilyen mentalitás különös fényt vet Középeurópa konszolidációjára. Tizenegy éve vagyunk már a háború után és ime, mintha még mindig harcolnánk, mintha nem létezne a kisantant és annak konszolidációs, békeszerető munkája. Szükséges lesz e tények okait alapo­san kivizsgálni és arra kell törekedni, hogy ezek meg ne ismétlődjenek többé. Ez úgy a mi köztársaságunk, mint Magyarország érdeke. Sapienti sat. Cseh hang a fölösleges izgalomkeltás ellen Az Expres foglalkozik a Csehszlovák Táv­irati Iroda hivatalos jelentésével és kifogást emel az ellen, hogy a távirati iroda a hivatalos jelentéshez hozzáfűzte, hogy a magyar válasz nem kielégítő. Mi csak annyit akarunk mon­dani — irja az Expre^ —, hogy Walko válasza nem végleges. Walko miniszter válaszában csak arról tett említést, hogy Pechát kémkedésért tartóztatták le. Emellett azonban elintézetlen maradt az incidens jogi formájának főkérdése, azaz a letartóztatás formája a vasúti egyez­mény többször említett klauzulái szempontjá­ból. Mindezekről diplomáciai utón kicserélik még a véleményeket. Politikai szempontból el­sietett dolog azt állítani, hogy Walko válasza egyáltalában ki nem elégítő, ha az még nem te­kinthető véglegesnek. Csak ha a jogi szem­pontból is megérkezik a tényleges végleges válasz, lehet következtetéseket levonni. Az ügy komoly s éppen ezért nyugalomra vau szükség. A közvéleményt nem szabad fölösle­gesen fölizgatni. A magyar kormány újabb vá­laszát a közeli napokban várják. I prágai magyar fcávetsép cáfafaia a Falont-lggyer kapcsolatban Prdga, julius 4. A prágai sajtó a prágai magyar királyi követség következő cáfolatát kocsid: „Néhány lap jelentése szerint a Falout ka­pitány fölött hozott ítélet indokolása felhoz­za, hogy a megnevezett elállott a prágai ma­gyar követséggel folytatott tárgyalásoktól, mert csak 1928 novemberére Ígérték meg a jutalmat. A prágai magyar követség kije­lenti, hogy Falooittal egyáltalában semmiről sem tárgyalt, tehát semmiféle jutalomról sem. A magyar követség azon ismeretlein alkalma­zottja pedig, akiinek közvetítésével Falout felajánlkozott, nem munkatársa Lakatos alez­redesnek, a magyar katonai attasénak, ha nem a magyar követség hivatali szolgája." 3

Next

/
Thumbnails
Contents