Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-31 / 171. (2096.) szám

6

%RXíEAiMaCíÍ»ABl HÍRLAE> 1989 juliu» 81, ««rt»

iiMi«ars«rawMnMMMWHi wi'iiii <"TiMi.iüibiiBMa'riri»iiiw■■iraTOsroHMnaMBBBunMBaEWLLmgBüBMisiMW^WMMMBMWM^^^^M

FIRENZE

Ma: GYÖRY DEZSŐ

'.,= Firenze, 1929 nyár.

Mennyire délre van ettől az Arnótól a libéria és a Gaonpanilletől a San Pietro. Észak felé megyünk.

A gótika és a reneszánsz itten keverednek és a városnak, aminek nincs is különösebben egyéni arca, kedves, nyájas tekintetet kölcsönöznek. A szürkés és barnás házak, a szűk uc- oáik, az erdőszerü nemesi lakok még megőriztek valamit a republikánns Firenze marcona vonásaiból. De a gót motívumok és templomhajók misztikus homálya az ég felé húzza a méreteket és lehetetlen elfelejteni, hogy itt Savonarola prédikációira éveken át a fanatizmus zsoltárai énekeltek és képromboló rajongás műkincsekből rakott máglyája jósolta be a komor dominikánus elégetését. Ám ez a miszticizmus távolról sem egy a germán gótika hűvös és kemény áhítatával, tompább, bujább, melegebb, tömjénszagubb, amit csak még sajátosabbra alakit az a keleti hatás, ami tán a sza- racénoktól való és a fényhatások bizarr bekeverését okozta.

De mindenekfölött finomság, csín és báj van ebben a városban.

Este érkeztem meg. Meleg nyáreste volt. Nagyon lehetett érezni, hogy más világba kerültem. Puhán, mintha pázsiton járnánk,- lépkedett a láb, az ember bele szeretett volna karolni valami özvegyen maradt diákköri szerelmébe és egy meghitt kiskorosma asztalánál virrasztani Firenze fölött, amely jó pár évszázaddal ezelőtt a világkultúra fővárosa volt s volt ideje, mikor többek között Michelangelo, Leonardo da Vinci é* Raffael egyszerre éltek a falai között.

Vér ée ihlet ennek a városnak a maltera. Itt született meg a-z első újkori ember, aki legtökéletesebben megszenvedte az életet: Dante. A guelf—ghibellin háború alatt a Palazzo dei Ca- pátani di Parte Guélfa termében háromszor Ítélték őt halálra. Fiesole felé, a Villa Palmieriben tanyázott az a hét leány és háTom ifjú, akiknek, az 1348-iki pestis idején idemenekülve, elmesélte híres novelláit a szellemes és csintalan Boccaccio. Nagy nevek éltek és alkottak itt: Luca della Robbia, Donatello, Cimabue, Giotto, Éra Angelico, Fra Filippo Lippi, Botticelli, Gbilandajo, — a Santa Croceban van eltemetve Machiavelli, Cherubini, Galilei és maga Michelangelo is. A Piazza della Signoritán egy megkopott nagy bronzplaketten szalad át a porcsikokat festő pneumatik. Savonarola máglyája égett e helyen. A Mediciek sírboltjában a vérhez és ihlethez hozzájárul a harmadik faktor, ami Firenzét fölépítette: az arany. Az üzlet,

*

Leírni, összeszedni, nevekkel nevezni szinte banális és durva. De úgy határozatlanul, összefolyva, mint egy akvarell-ég, kontúrok nélkül, finom, lágy és nagyszerű. Olyan város ez, ahol jól érzi magát az ember. Otthonosan.

Mindjárt észreveszi mindenki, milyen városba került, ha megáll egy nem nagyon forgalmas villamosmegállónál és a jövő-menő kocsikat figyeli. A villamosban bepne van a város lelke. Itt, Firenzében, nagyon csinos és köny- nyed villamoskocsik csilingelnek és szelíden, megnyugtatóan mozognak, mint a fiatal békés- szemű tehenek. Nem jön kesernyés külvárosi iz a szájba, ha firenzei villamosra gondolok, olyan, mintha hazafelé tartanék s ismerős, boldog állatok köszőntenének bután és kedvesen.

A finomság és a báj nem mozdul el mellőlem, amig Firenzében vagyok. Az emberek közt már több a világosabb bőrű, itt-ott szőkéket is lehet látni, a legtöbb nőnek — és ez határozót- j tan tetszett — vöröses bronz fény volt a hajában. Több fiatal párt láttam karonfogva az ’ esti uccákon, mint a nagyobb Rómában és csa- csogóbban, magasabb hangon beszélgettek, s ami nem utolsó, kevesebbet mozgott vérmes gesztusokra a karjuk. Ez is jó benyomást kelt Róma után. örültem, hogy otthon érzem ma- j gam és hogy a boltban két helyen is azt kór- dezték, hogy ugy-e, milánói vagyok. Csak az szomoritott, hogy arra gondoltam, hogy hol- ■ napután Milánóban majd azt fogják kérdezni: _ ugy-e, a fiatal ur svájci? Velencében, meg, j hogy: pilseni. }

A legnagyszerűbb érzés, hogy az ember örül, hogy ott van, ahol van. Ezt kevés helyen mondjuk mi, rossz korunk rossz gyermekei, akiket neuraszténiás sugalat kerget Baudelaire 1 vén kapitányával, már talán nem is annyira a 1 mindig uj, de a mindig tovább után. Nem utaz- 1 ni akarunk, de elutazni. Nem megérkezni, csak * elindulni. 1

Itt jő, hogy meg lehet állni s azt mondani: \ örülök, hogy élek. Örülök, hogy itt vagyok és c jól érzem magam.

Lesznek, akiknek tudniok kell már, hogy ez j sok. Több. mint sokan gondolnák. • '

*

Nem lehet egészen igaz az, hogy csak a r rosszban terem az érték, a szenvedésben a ne- ^ mes és a bajban a jó. Van benne valami, amit, 1 nem okos és nem illik megcáfolnia annak, aki I ismeri a rossz sorsot, jobban, mint a jót, szeri- t vedett egy tucat életre valót és sokszor volt 1 már bajban. Utálom az elpuhultságot, a rest- : <éget, még legszebb formájában is, utálom j Wjldet. De som az amerikai üzlet-zseni, se a <, katonatiszttel kevert boxbajnok nem az ideá- a

lom. Azokat még jobban utálom. Firenzében, a második esti sétámon jöttem rá tökéletesen, hogy nem egészen van rendben az életem. Helyrehozhatatlan hibák történtek velem. Ha elölről kezdeném, Spártában lennék diák, Athénben főiskolás s aztán az életem háromnegyedén jönnék öregnek Firenzébe. Ami közbe van, amit kihagytam, az lennék én: magam. Megcsinálnám a saját gusztusom szerint. Egész jól el tudom képzelni. Ha még nem késő, így is megkísérlem. Ilyesmire muszáj itt rájönni, mert jobb és finomabb vagyok, sőt mi tagadás, erősebbnek is érzem magam, holott itt szép és gazdag minden, nem bánt különösebben semmi és boldogan csak: jól érzem magam.

Lehet-e jó bor abból a szőlőből — igy gondolok a mi otthoni röghöz, sőt porhoz kötött ifjúságunkra -—, amelyre nem süt a nap, az élet-derű és a jól-órzés napja? Milyen más bor az aleiatico, mint a savanyu vinkó.

*

Vagy mégis csak ember teszi a kort és embere válogatja? Igaz, nem lehet magunkkal vinni semmit, csak ami bennünk van. Elmúlik minden, ami nem belőlünk való és amit nem füt át az egyéniség acélozó tüze.

Járunk és látunk és itt-ott vásárolunk. Ezt nem a vámnál veszik el tőlünk, sokkal hamarább. Valahol a bőröm alatt, a lélek kapuján. Olyan kevés az, amit beengednek, csak az és olyan, akinek belül már rokona, vagy ismerőse van s aki megsúgja neki a titkos jelszót, amivel áteresztik. A többi kinmarad s csak el- de sírnál ódik.

De jól van ez igy. Firenzéből is elég a sok mellett egy kevés. Ez az igazi és a fontos. A költő mondja: sok rózsából — egy csöpp olaj, sok kínszenvedésből — egy csöpp bölcsesség.

Asztalosmühely és butorraktájr

Bláha Jan, Praha-Kosiíe

PIzenská 312. Telefon: 403-47.

Magyarul beszél.

Petényi Zsigmond báró

rádión hívta meg Budapestre a világ minden magyariát a magyarok

világkongresszusára

Budapest, július 30. A magyar rádió utján tegnap Perényi Zsigmond báró, a Nemzeti Szövetség elnöke meghívta a világ minden részén lakó magyarokat a Budapesten tartandó magyarok világkongresszusára.

— Szeretettel köszöntőm — mondotta Perényi — a világ minden táján élő magyar véreinket osztály, felekezeti és politikai különbség nélkül és meghívom őket a szervező bizottság nevében Budapestre az augusztus 22-én tartandó magyarok világkongresszusára. Gyertek, nézzétek meg régi emlékeinket és erősítsétek a testvéri kapcsolatokat, hiszen kevesen vagyunk magyarok és szomorú sorsunkban nagy a vágyunk, hogy keblünkre öleljünk benneteket. Gyertek és látni fogjátok a régi kedves otthont: milyen szép itt a róna, a hegyek és folyók, szépek a fák, illatosak a virágok, szép a madárdal és a régi magyar nóta.

Ezeknél a szavaknál megszólalt a cigányzenekar és Perényi ennek hangjai mellett mondotta a továbbiakat:

— Gyertek és hallani fogjátok, hogy sírva és zokogva vigad a magyar. Hallgassátok csak.

Erre a cigányzenekar rázendített és Nagy Izabella, az Operaház művésznője elénekelte: A kanyargó Tisza partján, ott születtem, oda vágyik az én lelkem . . .

A műsort Paris, London és Newyork rádióközpontja is közvetítette.

Sikerre! haladnak az angol- amerikai flottatárgyalások

London, julius 30. Az angol-amerikai előzetes flotta tárgyalások kedvező mederben folynak és Stimson tegnap este Washingtonban egy amerikai njságirónak kijelentette, hogy az amerikai kormány azonnal MacDonald amerikai utazása után lépéseket tesz a lefegyverzési konferencia összehívására. A nagyjelentőségű konferenciát való színüleg Londonban tartják meg 1929 novemberében. Amerika már most határozottan tudja, hogy nem csak Angliával fog megegyezhetni, hanem a többi flottahatalommal is.

A Daily Telegraph ma megerősíti az őszre Londonba összehívandó lefegyverzési konferenciáról szóló amerikai híreket. — Ezen a konferencián elsősorban a csatahajók és a torpedók tonnaszámának korlátozásáról lesz szó, mig a cirkálók kérdéséhez egyelőre nem nyúlnak.

— Blériot mondja: 1949-ben mindenki átrepülheti az óceánt. Huszadik évfordulóján annak a napnak, amikor Blériot elsőként tette meg az utat a levegőnél nehezebb repülőgépen Calais és Dover közt, egy angol újságíró igy számol be a Daily Mail-ben a nagy aviatikussal folytatott beszélgetéséről: — Bizonyosan hiszem — mondotta Blériot, mikor kérdeztem tőle, hogy mit gondol, mennyire leszünk a repüléssel újabb húsz esztendő múlva. — hogy 1939-ben egészen rendszeres repülőutakat teszünk meg oda és vissza az Atlanti-óceánon át. Mindamellett nem képzelhetem, hogy megtehetnénk ily utakat, mig nem helyeztünk el megfelelő számú úszó légi kikötőt az Átlanli-őcean különböző pontjain. Azt hiszem, hét pagy nyolc ily óriási uszószigetet kell elhelyezni í repülőgépek útvonalán. Ha ezeket megépítik és iróttalan távíróval kötik össze egymással, akkor ehetségessó válik mindennapi repülőutakat tenni neg az óceánon át. Ha azt kérdezi tőlem, hogy 'ormára milyenek lesznek ezek a repülőgépek, ízt felelem: nem gondolnám, hogy sokban kiilön- )öznének a mostani nagy monoplánjainktól. Be- íatóan tanulmányoztam ezt a kérdést s megraj- ;oltam a képét a jövő repülőgépének. Sok motorral felszerelt monoplán lesz a hosszujáratu óceáni •epülőgép. Az utasok elhelyezésére szánt hajó- est olyan lesz rajta, hogy ha a repülőgép kényeién volna a vízre ereszkedni, le lehessen kapcsolni a gép többi részéről, úgy hogy nagy mo- orosbárka módjára folytathassa útját a tengeren, ílériof. az olcsó nyersolajjal fűtött. Diesel-motor- ipusnak jósol nagy jövőt a géprepülésben. A he- ikoptergéplől nem vár sokat. A motornélkiili léginyargalásról" azt tartja, hogy mindig csak . port marad és sohasem lesz képes arra, hogy egy ontról a másik meghatározott pontra szállítson last vagy postát. Ellenben érdeklődve figyeli a bérleteket azzal a kis összolinjthatószárnyu gépel, mely félig aeroplán, félig motoroskocsi; 6r- okes eredményeket vár ezeklől. Végezetül nagy miosságot tulajdonit oly repülőgépek szerkesztó- mek, melyek a felső, megritkult légrétegek kukása révén a tudománynak tesznek majd nagy solgálatokat. ^ t

A VILÁGMINDENSÉG FELÉPÍTÉSE

NnimiiiiiiiiiiiniiiiiiK.

A P. M. H. CIKKSOROZATA A VILÁGMINDENSÉGNEK, AZ ÉLETNEK S AZ EMBERNEK FEJLŐDÉSÉRŐL

írja: VÉCSEl ZOLTÁN dr.

A iöfcf felszínéhez rögzíte ember törekvése a világmindenség megismerésére

Tizenkét kilométer magasságba s egy kilométer mélységbe férkőzik a közvetlen tapasztalat

Az emberben különös ellentét rejtőzik: A falu tornyának szeretető és a szükebb pátriához való ragaszkodás mellett benneél a mesz- szeségbe, a távolba való vágyakozás, az a kívánság, hogy idegen tájakat s idegen embereket ismerjen meg. Az egyikben élénkebb ez a vágy, a másikban mérsékeltebb. Az egyikben olyan erővel nyilatkozik meg, hogy elhagyja családját s rendezett viszonyait és ismeretlen célok elérése után törekszik a távol idegenben, a másik annyira elvonja vágyát,

, hogy évek során át ki nem mozdul hivatali szobájából. Többnyire a külső életkörülmények azok, amelyek ebben a tekintetben az egyén cselekvését meghatározzák s mig az előkelő körökben a műveltség egyik előfeltételének tartják, hogy az ember legalább egyszer körülutazza a földet, amit ma harminc nap alatt kényelmesen megtehet, a szerényebb viszonyok között élő városi embernek meg kell elégednie azzal, ha vasárnapokon és ünnepnapokon elhagyhatja a város nyomasztó falait s kirándulhat a környékre.

Csak kevés szerencsés földi halandónak áll módjában, hogy nagyob utat megtehessen és saját tapasztalataiból ismerje meg földünk felületének távoleső részeit. Akinek ez nem áll módjában, fantáziáját kell segítségül hívnia s az élénk képzelő erőnek nem okoz nehézséget, ha egy Enim pasával bejárja a Szudán szavannáit és dzsungeljeit, Nansennel pedig felkeresse a fehér halál birodalmát. Ahol pedig a képzelő erő nem segít ki, ott a fényképfelvétel, az illusztrált lapoknak távoli vidékeket bemutató képei nyújtanak segítőeszközt a távoleső vidékeknek s ismeretlen népfajoknak exakt megismeréséhez, a mozi pedig a valóságot a maga teljes elevenségében jeleníti meg szemünkben. A pontos térképek szintén jelentékeny mértékben segítenek hozzá, hogy a föld felszínét a lehető legpontosabban megismerjük.

A közvetlen tapasztalat határai

A távoli, ismeretlen vidékek után való vágyakozás nem elégszik meg a föld felszínével. Sokan arra kiváncsiak, hogy vájjon milyen lehet a föld belseje és kiben nem lángolt fel többször is az a vágy, hogy valami távoli égitestről, valamelyik bolygóról, legalább is szomszédunkról, a holdról, ne vessen egy futó pillantást a föld felszínére? A technikai fejlődés haladtával

a világűrben való repülés

már nemcsak a fantasztikus regényírók elképzelésében él, hanem az elméleti tudományos mérlegelésen már túlhaladt. Ma még ezeknek a kívánságoknak beteljesülését óriási akadályok gátolják, úgyhogy a közvetlen tapasztalat igen szerény körrel kénytelen beérni. Ezer és néhány száz méternél mélyebbre a föld szilárd kérgében nem jutott még le ember s ez bizony elenyésző távolság ahhoz képest, amely a föld felszíne és központja között van. Azokat pedig, akiket hivatásuk a mélységekbe szélit, inkább sajnálni lehet, mint irigyelni. Körülbelül tigy vagyunk a magasságban szerzett közvetlen tapasztalatokkal is. Ebben az évben három magassági rekord javítás történt, az ember inár elérte a toposzt éra határát s a magaságmérő a 12 kilóméiért néhány száz méterrel meghaladta, azonban ilyen magasságban a levegő nagymértékű megritkulása olyan fájdalmakat okoz, hogy élvezetről nem lehet beszélni. Ez a 12 kilométer azonban semmiség ahhoz a 1

. távolsághoz képest, amennyire a legközeleb■ bi égitest, a hold van hozzánk.

Per aspera ad astra

Csak kevés embertársunknak áll módjában, i hogy ezeket a nagy távolságokat, ha nem is

■ testileg, de a szellem erejével beutazza, azok■ nak a tudósoknak, akiknek egész életüket előre kitűzött feladatok megoldására kell for- ditaniok, ha előbbre akarnak jutni, ők azok, akik felfedező útra vállalkoznak a világmindenség birodalmában s azokat az eredményeket, amelyeket a mindenség titkainak fürké- szésében szereztek, közkinccsé teszik s ezzel lehetővé teszik, hogy világszemléletünk kialakuljon, tökéletesedjék. De ez az ut nem köny- nyü, ellenkezőleg, rendkívül fáradságos s aki bejárja, igaznak találja a klasszikus mondást: Per aspera ad astra. A csillagok világába vezető ut is rendkívül nehéz, göröngyös.

Megkíséreljük, hogy ezt az utat olvasóink számára a lehetőséghez kénest simára egyengessük.

„Magyar a magyar ellen ne pereskedjék"

Érdekes társadalmi akció Erdélyben

Arad, julius 29. Hét héttel ezelőtt dr. Vadász Annán d aradi ügyvéd rendkívül érdekes •és megszívlelendő kiáltványt intézett Erdély magyar lakosságához. A felhívásnak az volt a lényege, hogy

magyar magyar ellen ne pereskedjék! Vadász ezt a felhívást több erdélyi lapnak is elküldötte és az elhangzott indítvány, ha nem' is vált még szállóigévé, mégis termékeny talajra talált. Egy aradmegyei határmenti falucskának, Kisiratosnak magyar gazdái számos névaláírást tartalmazó levélben üdvözölték a gondolatot és

fogadalomszerüen megígérték, hagy magyar ember ellen nem fognak pereskedni.

Az aradi felhívás hangjainak hullámai eljutottak Hartáig is. Bartalits Ágost nyugalmazott főszolgabíró, a Csikmegyei Gazdasági Egyesület igazgatója, szintén elküldte a székely szívek meleg üdvözletét az ügyvédnek. Ezzel kapcsolatban levleet intéz hozzá, amelyben igy ir:

— Régi mondás a székelyekről, hogy: székely ember meghal, de a pere nem!

Az a szép törelcvés, hogy magyar magyar ember ellen ne pereskedjék, nem sérti a& ügyvédi kar érdekeit, mei't oknélküli perlekedéseken kiviül rengeteg ügy áll az ügyvédi kar rendelkezésére.

Bartilits Ágost, kitér arra is, hogy dr. Vadász eszméje nein újság a csíki székelyek előtt. A májusban megalakult Csikvármegyei Gazdasági Egyesület, amelynek ma már 1400 föld mi velő gazda tagja van, az egyesület kebelében békebi róságot szervezett, amely vitás kérdésekben dönt. ]

Csehszlovákia

eqyetlen szépirodalmi képe hetilapja a

Képes Hét

Gazdag- tartalommal jelenik meg minden csütörtök ön