Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-04 / 150. (2075.) szám
1929 juHns 4, eltörtök. Újságírók a Tátrában Irta: Sándor Dezső 102 újságíró a Tátrában. Magyarok, németek, csehek, szlovákok. Már ez magában véve jellemző sikere volt a tátrai ujságiró-exkurziő rendezőinek. Lehet egy kis szimbólumot is érezni abban, hogy ezt olyanok csinálták, akik élethivatásuknak tekintik azt, hogy beteg szervezeteket egészségessé tegyenek. A Tátra naggyátevőinek a sikere, hogy az itt élő nemzetek legaktívabb exponenseit egy asztalhoz ültette le ... Három napot töltöttek az újságírók a Tátrában. A P. M. H. már megemlékezett arról, hogy milyen nobilis vendégszerettel fogadták ott Csehszlovákia meghívott bel- és külföldi újságíróit. A fejedelmi bankettek sorozatán kívül (az egyik német kolléga a Presse-Ex- cursiont — Fre&se-Excursionnak keresztelte általános derültségre), a sok és nagy lakomákon kívül komoly és emlékezetes élményekben is volt részünk. Szombaton délután a Zipszer-föld 800 éves jubileumának ünnepét tekintettük meg Késmárkon. Késmárk kicsiny város. Hatezer lakosa van mindössze. De már külsejében is feltűnt ápolt, csinos, kulturált volta. S hogy ennek a 6000 lakosú városnak a kultúrája mire képes, igazolta, hogy szombaton — hivatalos becslés szerint — 15.000-nél több ember csodálta meg 'azt a festőién szép felvonulást, amelyen a Zip- szerföld 800 éves történetének legemlékezetesebb eseményeit elevenítették meg korhű, il- hmótkelfő csoportokban. Egyvalami azonban feltűnt: A szepesi szászok igazi németes szervezettséggel s művészi hozzáértéssel csinálták meg ezt a felvonulást. De a hatalmas tömeg, bár bizonyos büszkeséggel s elismeréssel ugyan, de egyébként nagyobb lelkesedés nélkül nézte a filmszerűen dekoratív képet. Önkénytelenül arra gondolt az ember, ha magyarok csinálták volna ezt a nagy és nemes parádét, bizonyosan nem szervezték volna ilyen tökéletesen, de a dicső történelmet megelevedmi látó tömeg lelkesedése bizonyosan az egeket ostromolta volna ... Mert ehhez külön tehetség kell... Iskolasztrájk fenyeget Vágsellyén A magyar szülők ragaszkodnak gyermekeik magyar iskoláztatásához VágseUye, juüus 3. A vágsellyeá magyarság köréiben nagy izgalmat kelt az a tény, hogy a magyar nemzetiségű tanulóknak nem engedik meg az anyanyelvén való tanulást. Vágsellye magyar lakossága évek óta küzd a magyar tannnyelvü iskola fentartásáért. Eleinte semmiképpen sem akarták a magyarság kívánságát figyelembe venni és csak szlovák iskola volt a községben, amely lakosságának nagy része magyar. Végre öt év előtt nagy nehezen sikerült a magyarságnak jogait érvényesíteni s 5 év után újra megnyílt a magyar iskola, amely fokozatosan egy-egy osztállyal gyarapodott, úgyhogy ezidán a hatodik elemi osztály felállítására került sor. Egyes tanügyi férfiak azonban utólag — úgy lát szik — megbánták az engedékenységet és ezidén minden eszközt fölhasználtak arra, hogy a magyar tanulókat szlovák iskolákba járassák. Uhrin Dezső igazgató-tanitő önkényesen, a szülők akarata ellenére Mar pitja meg a tanulók nemzetiségét és szlováknak minősít tősgyökeres magyar családokat. Előfordult például, hogy az egyik helybeli lakos, akinek neve és családfája mindig mar gyár volt, négy osztályon keresztül a magyar iskolába íratta be gyermekét s idén az igazgató-tanitő kijelentette, hogy az ötödik osztályba nem veheti őt fel, mert a gyermek szlovák nemzetiségű, amin az édesapja csodálkozott a legjobban. Nem egyedülálló eset ez Vágsellyén. A vágsellyei magyarság körében ez az eljárás természetesen óriási felháborodást kelt, mely egyre növekszik, úgyhogy iskolasztrájk kitörésétől lehet tartani. Sok szülő ugyanis kijelentette, hogy csakis magyar iskolába engedi gyermekéi, mert ehhez ailkotmánytörvényben biztosított joga van. A vágsellyei iskolaügyi botrányt az iskolaügyi minisztérium figyelmébe ajánljuk. Mexikó népének küzdelme a vallásszabadságéri Terrorista diktatúrán és véres forradalmakon át a vaílásbékéig Az ujságirócsoport legifjabb tagja a kis Árpád volt, Eohorovszky Jenőnek, a P. M. H. pozsonyi szerkesztőjének 5 éves kisfiacskája. Amikor szombaton reggel Poprád felől megindult a tátrai villanyos, fel Füred felé, a. kis Árpád nagy fekete szemeiben némi ijedtséggel vegyes ünnepélyesség fejeződött ki, amikor a Magas Tátra bócsikokkal borított komor csúcsait nézte. Először volt a Tátrában. Amint a villanyos ablakán kitekintve egyszerre megpillantotta, közvetlenül az úttest mellett a kezdetben ritkábann látható fenyőfákat, egyszerre felderült az arca, lelkesedve fordult édesapja felé: — Apukám, itt mindig karácsony van?!,.. * Két kolléga az egyik délután feltűnés nélkül szabaddá tette magát s önálló kirándulást tettek. Ennek a kirándulásnak a tragikómi- kus részleteit gondos titokban tartották az érdekeltek s bizonyára ők maguk lesznek a legjobban meglepve, hogy — „nagyszerű hír- szolgálatunk révén" — nyilvánosságra hozhatjuk kémikus kalandjukat A két szerkesztő nem látta még a tarajkai vízesést s annyi szépet hallottak róla, hogy nem akarták elmulasztani a kedvező alkalmat s mivel „véletlenül" két bájos fürdővendéget is érdekelte ez a gyönyörű természeti csoda, egy délután elszakadtak a társaságtól, a tarajkai siklón mind a négyen felsiklottak a Tarajkára, megtekintették a vízesést, lent is, fent is, kellemesen töltötték a délutánt, este is lett, meg is vacsoráztak, de mindehhez volt idejük, mert megtudták, hogy az utolsó sikló tiz óra után megy... Tíz óra körül még egy rövid séta, aztán beültek a siklóba, hogy lesikoljanak O-Füredre. Nem volt senki a siklón. Egy lélek sem. Vártak. Negyedóra múlva furcsának találták, hogy még csak a kalauz sem mutatkozik. „Ejnye, micsoda Wirtschaift", — mondotta az egyik bosszankodva s felállt, hogy megnézze, hol maradtak az emberek ? És a sikló ajtaja be van zárva. A sikló ajtaja csak kívülről nyitható. Egyszerre mind a négyen felismerték a kínos szituációt. Dörömböltek, ütötték az ablakot. Éjszaka volt már. A messzeségben halálos csend. Csak a vízesés csobogása hallatszott nagyon homályosan. Kosszérzéssel kezdték felmérni a padokat, mint az elkövetkező éjszaka fekvőhelyét. Keserves, keskeny, kemény fapadok. 11 felé járt az idő, amikor egy elkésett ember lett figyelmessé a sürgetésre s nevetve ezabaditotta meg a négy embert börtönéből.. ... Az utolsó sikló tiz előtt elment már... Homályos éjszakán nyaktekerő, veszedelmes ut volt, a sikló pályájának oldalán legyalogolni a füredi telepre... ♦ A nagy élmény: a mzsbachi, felsőhágii ki- ránduláa volt. Hétfőre már csak egy kisebb^ Mexikó történelme megint elérkezett egyik újabb furcsa állomásához. A három év óta az egész ország megrázkódtatásával és számtalan véres forradalommal járó kultúrharc ezekben a napokban véget ért egy furcsa békekötéssel, amelyet inkább lehetne csupán fegyverszünetnek nevezni. Hogy a helyzetet és minden fonákságát megérthessük, rövid visszapillantást kell vetnünk Mexikó életére. Mexikó 1821-ben szabadult fel Spanyolország alól és függetlenségének első félszázadában hetvenkét államfője volt, köztük két császár, akik összesen harminchatszor változtatták meg az alkotmányt. Az állandó polgárháborúk e korában már megkezdődött az egyházellenes mozgalom, amely az egyház és az állam szétválasztásával ért véget. Ezután következett 1877-től 1910-ig Diaz diktatúrája, amely a katolikusokat nem tűrte ugyan a közéletben, de egyébként nem zaklatta őket, az ország pedig igen fellendült, különösen pedig gazdasági téren. 1910 után Carranza ügyvéd szerezte meg a hatalmat számos forradalom közepette. Caranza még 1918 nyarán is arról álmodozott, hogy német-mexikói betörést szervez az Egyesült Államok ellen, ő alatta kezdődött meg az erős egyházüldözés 1915-ben, de amikor az ország egyre súlyosabb gazdasági válságba került, az egyházüldözést 1919-beD máról-holnapra megszüntette. Ez meg is szűnt, kivéve Sonora államot, amelynek akkori kormányzója Calles volt. Kicsoda Calles? Calles, aki 1924-ben került az elnöki székbe, tanítóból lett szocialista agitátor. Apja zsidó, anyja telivér indián volt. Beteges gyűlölője a ^olgári világrendnek, aki alatt tervszerűen lángolt fel a katolikusokat üldöző véres terror. Elnökségének elején Moszkvába utazott, aminek következménye az volt, hogy Mexikót elözönlötték a szovjet agitátorai és Calles nemzeti ünneppé nyilvánította azt a napot, amikor a szovjet első mexikói követe Mexikó földjére lépett. Egy évre rá megalapította a „mexikói ortodox katolikus egyházat", amely azonban az állami támogatás ellenére is megbukott. 1926-ban pedig megalkotta a hírhedt Calles-törvényt, amellyel végképp meg akarta semmisíteni a mexikói katolikus egvházat. Ez a törvény kimondja, hogy Mexikóban papok csakis mexikói születésűek lehetnek, számukat a mexikói egyesült államok kormányzói határozzák meg, az istentiszteleteket valósággal rendőri felügyelet alá helyezi, a szerzetesrendeket eltörli, az iskolai hitoktatást megszünteti, az egyházi vagyont az állam javára elkobozza, a templomokban való politikai gyűléseket megtiltja és mindenféle egyház jogi személyességét el nem ismeri. Ennek megszegését pedig rendkívül súlyos fogház- és pénzbüntetéssel sújtja. Egyházi sztrájk — társadalmi bojkott A törvénynek 1926 augusztus elsején kellett életbelépnie. Öt nappal előbb a mexikói egyház nyolc érseke és huszonkilenc püspöke közös pásztorlevelet adott ki, ebben kiközösítettek az egyházból mindenkit, aki e törvény végrehajtásában részt vesz és a pápa engedel mével proklamálták az egyházi sztrájkot. E szerint a papok nem működnek közre istentiszteletnél, templomaikat a hívőkre bízzák és felszólítják a katolikus hiveket a pasz- sziv ellenállásra. A pásztorlevél felrázta a katolikusokat. Calles válaszul bezáratta a templomokat. Nyolc templom bezárásánál kétszázhárman estek el. Morones miniszter felszólította a lakosságot, hogy gyilkolja meg a forradalmi érzésű papokat. Az egyházi sztrájk mégis országos bojkottmozgalommá vált. A vallástalan iskolákat, újságokat, kereskedéseket, orvosokat, ügyvédeket, iparosokat, gyárosokat, teljeCsizi léd bróm fürdő kérjen prospektust Pűrööigazgatósdg, Csizfürőö, SIou sen bojkottálták. Felszólítottak mindenkit, hogy bojkottálja a szórakozóhelyeket és lehetőleg még a vasutat, a villamost, az autókat is, a bankoktól pedig a pénzét mindenki vegye ki. A mozgalom sikere súlyos gazdasági válságra vezetett. Három nagy bank megbukott, bányák megszüntették a munkát, az Unió felfüggesztette exportját Mexikó felé. A mexikói dollár lezuhant, Mexikó állandó polgárháború színhelye lett. Calles Néróra emlékeztető módon kormányzott, az egész országban különféle csapatok kegyetlenkedtek, elfogatva a vallásvédelmi liga vezetőit. Ki közvetítette a békét? Közben — ez tavaly történt, — Calles elnöksége lejárt, utódjává Obregont választatta meg, akit éppen mert az, ő embere, meggyilkoltak. Azonban Gil, a mostani elnök, szintén Calles embere. Alatta a helyzet nem változott. Legutóbb pedig olyan fölkelés támadt, amely elsöpréssel fenyegette a kormányzatot. Calles, mint Mei-ie im-in a hajbetegségek és kopaszodás tökéletes gyógyszere. I I méH | iii^gí hajkepzodest. U Billió Pilisi kapható minden drog^é- Hrap riában, gyógyszertárban Í£Í||« és parfümériában, vala- mint a föképviseletnél. Arak : nagy üveg Ke 60, közép Ke 40, kis Ke 20. hadügyminiszter, csak az Egyesült Államok erőteljes támogatásával tudta elnyomni a forradalmat. Ez a forradalom máig sem ült el egészen, közben azonban az Unió mexikói nagykövete, Morrow — Lindbergh apósa — közvetített a pápa és a mexikói kormány között a vallásbéke érdekében. Ez a béke létre is jött, még pedig úgy, hogy az egyházellenes törvényt nem törlik ugyan el, de felfüggesztik a végrehajtását, a katolikus papság szabad tevékenységét visszaállítják és a bezárt templomokat mindenütt megnyitják és visszaadják rendeltetésének. A vallásbéke hire leírhatatlan hatást tett Mexikó népére, amelynek tudvalévőén 95 százaléka katolikus. Másnap a lakosság tízezrével kereste föl a templomokat, amelyekben megindító jelenetek játszódtak le. A hivők, akik három év óta nem léphették át a templom küszöbét, térden csúszva közeledtek az oltárhoz. A mexikói nép tehát megint visszatérhet templomaiba, amelyekért három éven át olyan lelkesedéssel küzdött. Sok vérébe került, sok áldozatába, de még ennél is elsöp- rőbb ereje volt a megszervezett passzív ellenállásnak, amely már az egész mexikói gazdasági életet megbénította. Ennek az erőnek győznie kellett minden politikával szemben. 50 tagú társaság maradt vissza, amelyet tündéden szép utón Ruzsbachba szállítottak. A Magas Tátra mentén vezető négyórás autóul, jólápolt utakon, hegynek fel, hegynek le, a Dunajec forrása közelében, kicsiny, nyomorúságos falvakon keresztül, felejthetetlen élmény volt Amerre az autók futottak, a falvakban mindenütt kitódult a nép, főleg az uccagyerekek s ámulva nézték a hosszú kocsisort. Kedvesek voltak s gyerekek, felnőttek valósággal ujjongva kiáltották, hogy — Bej, bej!... Bej, bej!... Hogy ez a „bej, bej!" mit jelentett, nem tudtuk, de hamarosan, már mi is barátságos „bej, bej"-kiáltáBokkal fogadtuk a nép kedAz egyik országúton aztán már nem bej, bejt-t kiáltottak. Künn a messzeségben, a lengyel határ mentén cigány putrik állottak s a közeledő autók zajára előrerohantaik felnőttek és gyerekek s ők is sikongatva integetni kezdtek a kezükkel, de az integetésüknél a tenyerüket felfelé fordították. S amint az autókból koronák hullottak, egyszerre tizen is rohantak egy irányba s verekedtek, birkóztak a kis alamizsnáért. A csillogó, gazdag bankettek után kissé lehangoló élmény volt. * Hétfőn este, vagy legkésőbb kedden reggel az utolsó csoportok is búcsút vettek a Tátrából. Egy utolsó pillantás a felhőfoszlányokkal körül fátyolozott csúcsokra, — egy utolsó szippantás, mélyen a tüdőre a tátrai levegőből, — aztán mindenki elindult hazafelé. Szomorúbb, poros vidékekre. És ez az örök, mindennél nagyobb propagandája a Tátrának. Aki egyszer heszivta a levegőjét, — elkerülve onnan, másnap legszívesebben kiköpné a hegy leien tájak poros levegőjét. Mesterséges benzin A petroleumfinomitásnál keletkező benzin- mennyiség már-már kevésnek bizonyul. A szükséglet oly rohamosan nő, hogy a technikusok’ a benzin különféle pótlásait eszelték ki. Az eddigi benzin legsikeresebb pótlása azonban a mesterséges utón előállított benzin. Ezt a benzint úgy készítik, hogy finom porrá őrölt szénhez, vagy olajban finom elosztásban lévő szénporhoz hidrogént juttatnak. A szénnek és a kellő mennyiségű hidrogénnek a ve- gyülete a benzin. így elmondva, a dolog nagyon egyszerűnek látszik; de a valóságban az eljárás nagyon komplikált. A hidrogén és a szén ugyanis nem egykönnyen vegyülnek egymással. A házassághoz olyan közvetítőre van szükség, amely a két elemet a. vegyiilésre alkalmassá teszi. A kémikusok az ilyen közvetítőt, amely maga nem vesz részt a vegyület- ben, de nélküle a vegyiilés meg nem történik, katalizátornak nevezik. A katalizátor szerepe még elég titokzatos és éppen mostanában vetették magukat a legkiválóbb kémikusok ennek a titokzatos szerepű közvetítőnek a tanulmányozására. Legelőször a kónsavgyártásnál ismerték fel a katalizátor fontosságát, azután az ammoniákgyártásnál használták Haber és Bosoh az alumínium és klór vegyületét, az úgynevezett aluminiumkloridot katalizátornak. Most találtak egy olyan anyagot, amely katalizátor gyanánt működik a benzin mesterséges előállításánál. Merseburg mellett Leunaban barnaszenet használnak a benzin előállitására, ezt egyesítik a vízből aránylag könnyen előállítható hidrogénnel. Ezt az eljárást, ami Bergiusná.l a szén elolajositásának is a lényege, a technikusok hidrálásnak nevezik. Ezzel a tiidrálással Leuna.- ban a múlt esztendőben 70.000 tonna benzint készítettek 40.000 tonna barnaszénből, de az idén már 250.000 tonna benzint akarnak előállítani. A mesterséges benzin előállításával Lud- wigshafenben is kísérleteznek. A legnehezebb dolog ennél a szintétikus benzin előállításánál, hogy a maradék szénport, tehát azt a szénmennyisóget, ami nem egyesül a hidrogénnel, a benzinből eltávolítsák. Szerencsére sikerült ez is. A megfelelő katalizátor felfedezése és a szénpor eltávolításának kitalált módja véglegesen megalapozta a benzinkészités technikáját. Most már nincs más hátra, mint hogy az eljárás olyan gazdaságos legyen, hogy a benzin világforgalmi ára alaposan leszorulhass on. Fizessen elő a mt Képes Mét-re Előfizetési ára % évre 36.— Kés, 4
