Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-25 / 166. (2091.) szám
4 1929 felfog 28, csttt&rtgfc. Az élei melódiája Hogyan dolgozik az emberi szervezet csodálatos zenekara? — Test, lélek és értetem titkai — Dr. Hans Mueh, a hamburgi egyetem híres tanára. a „Wissensehaft und Forsehung** cimü német folyóiratban érdekes cikket irt az orvostudomány filozófiájáról. Ez a kifejezés — írja — végeredményben kétfélét jelent. Jelentheti azt. hogy az orvostudomány filozofál és jelentheti ennek a fordítottját: azokat a filozófiai, megismeréseket amelyekhez az orvosi tudomány utján jutunk el. És egy bizonyos: az orvustudomáuy ugyan sok tekintetben lehet a filozófia segítségére. Itt van például egy nagy kérdés: miért van az, hogy a sok ezer filozófus között nem akad kettő, aki egyetértene valamilyen vonatkozásban. Nincsenek egyforma testek A választ erre megadja az orvostudomány. Valamikor a skolasztikus világnézet nem telt különbséget lest és test között, minden testet egyformának tartott. Ezen már régen túlvagyunk, ép pen a modern orvostudomány segítségével. De az orvostudomány nemcsak arra tanit meg, hogy nincs két olyan ember, aki külsőleg egyforma volna, hanem belsőleg sem egyforma senki. Minden szervezetnek egyéni tulajdonságai vannak és a különböző szervezetek ugyanarra a behatásra a legkülönfélébbképpen reagálnak. Az egyik szervezet számára például hasznos táplálék a tojás. Más viszont rögtön kihányja ezt az ételt, és van- nak ezenkívül sokan, akiknél a tojás különböző kellemetlen bőrreakciókat okoz. Az ilyen példák száma végleien- Nagyon egyszerű dolog ez, és falán éppen ezért néni akarják megérteni az emberek. A fiziológia mindig csak egyetlen ideális esettel foglalkozik, azt irja le. Az egyes esetekkel csak a kónstituciológia. a szervezettan foglalkozik. Még a fiziológiánál is durvábban általánosító és idealizáló tudomány a patologikus anatómia, amely az egész orvostudomány nagy kárára még mindig a skolasztikus állásponton van. Emellett a patologikus anatómia csak a halálesetek 25 százalékában tudja a halál okát megmagyarázni, ami annál szomorúbb, minthogy a halál okának megállapító ha volna a legfőbb feladata. A nagy zenekar Az élő szervezetet általában zenekarhoz lehetne hasonlítani, önjátékkal, partitúrával stb. A biológia számára igen hasznos, ha ezt a hasonlatot a legapróbb részletekig következetesen végig- visszük. A harmóniában beálló zavarok és nem instrumentális, hanem zenekari utón történd kiegyenlítéseik sokkal jobban megközelítik az élet lényegét, mint az egyes hangszerek sérüléseiről szóló részletbeszámolók. A fertőzés is elsősorban a hangszerelés — a konstitució — ügye. A konstitució, a szervezet alkata, erősen befolyásolja a kórokozót. A test az ember sorsa. A konstitució annyi, mint a teőt sorsa. Ezt az elvet következetesen végig kell vinni. De hogy állunk a lélekkel? Csak az egyéni és nem a mechanikusan idealizált test nyújt betekintést a szervezet működésének mélyébe. Ez is egyike annak a sok látszólagos ellenmondásnak, amelyekbe lépten-nyomon beleütközik a gondolkodó ember. Kézenfekvő lenne ezekután. hogy egyéni !é- lekkonstiluciók vizsgálata utján jussunk el az általános lélekismeretbez. Hány lélek van? Mert az bizonyos, hogy a lélek egyéni módon nyilatkozik meg. De itt azután ismét felmerül a nagy kérdés: van-e egyáltalában egyéni lelki konstitució, a testi konstitució mintájára? Nem sokkal valószíniibb-e, hogy minden, ami lélek, végeredményben teljesen egyforma gs csupán különbözőiképpen nyilatkozik meg. a test zenekarán keresztül? És csak a test a lényeg, az ólet tengelye! Miért kellene feltételeznünk, hogy mindenkinek megvan a maga teljesen egyéni lélektana? Nem sokkal magától értetődőbben hangzik-e, hogy a lélek csak az egyéni testalkatnak köszönheti azt. hogy egyéninek látszik. Ezt alaposan meg kell vizsgálni. Mer! ha tényleg igy áll a dolog, akkor meg kel) lenni azt, amit sokan már úgyis régóta sürgetnek: a lélektant ki kell emelni a filozófia kereteiből és át kell helyezni az orvostudomány, azaz a biológia birodalmába. További nagy kérdőé: milyen mértékben hatá roznák meg tisztára testi tényezők a lelki zavarokat? Még ba nem is festi feltételeik vannak ezeknek a jelenségeknek, akkor mindig uem magában a lélekben keresendők ezek az okok. hanem abban, ami az embert a növénytől és az állattól megkülönbözteti: a logos-ban, az értelemben. A titokzatos értelem Itt. állunk szemben a legnehezebb problémával. Az ideggyógyászat tudniillik nem csupán a lélek zavaraival foglalkozik, hanem érdeklődési köre még sokkal inkább kiterjed a logosz zavaraira is, Azt. pedig az orvostudomány be tudja bizonyítani, hogy ezeknek sok esetben testi okaik vannak. Tisztázandó kérdés az, hogy minden esetben visszavezetnie tők-e testi okokra a lelki és értelmi zavarok. Más kérdés: egységes e a logosz é« csupán az egyéni testalkat szerint nyilatkozik meg különféleképpen? További kérdő*: a testtel és lélekkel szemben az értelem valami egészen más lényegíi. valami metafizikai jelenség e. Ha nem. akkor azt kellene bebizonyítani, hogy a/, értelem tulajdonképpen nem más, mini az éleinek egy különleges kifejezése. Ennek a bizonyítása is lehetséges, az orvosi tudomány, helyesebben a konstitució és zavarainak vizsgálata révén. Természeteden az ilyen kérdések tisztázásánál fel kell vetni mindig az ellenkező szempontból is az ellenkező kérdéseket. Az értelem a filozófia tulajdonképpeni birodalma. Véleményem szerint azonban — mint már mondottam — csupán az elétnek egy különleges megnyilvánulása. Mindez azonban nem materializmus. Sőt el- ! lenkezőleg. mert az élet lényegében semmiesetre | sem anyag. De nem is jelent átszellemültséget. A lélek átszellemültsége: betegség. Csak a modern költők értelmetlenségeire akarok rámutatni. A . mágia mindig mánia. Az életben azonban nincs hely a metafizika számára, az élet csupán a metagnosztikát tudja befogadni. Tudjuk, hogy az életet olyan különleges törvények korlátozzák, amelyek túl vannak a ma ismert fizikán, de ezek a törvények százszázaié- 1 kosán „földiek**. Csak éppen nem tudjuk őket fél- j ismerni és nem is fogjuk őket felismerni. Csak a mechanikus dolgok objektivek. Egyébként minden emberi megnyilvánulás függ a személyi konstitiiciólól (régebben ezt nevezték szubjektivitásnak). „Ez az élet melódiába* Az orvosi gondolkozás során, különösen, amikor az értelmi zavarokról van szó, sokszír felmerül az a kérdés, hogy mégis csak nem tékinthei- jük-e metafizikai jelenségnek az értelmet, mert hiszen élet elképzelhető és lehetséges értelem nélkül is. Talán lélek nélkül is lehetséges és a lélek semmi esetre sem metafizikai. Azonban a lélek szerepét az élőlény életében közvetlenül és végérvényesen meg lehet magyarázni, az értelem szerepét azonban csak közvetetten. Az élet és a lélek végeredményben egység. Az élet és az értelem azonban inkább csak egymásmellé kerülés, egymás mellett élés. Emellett szól az is, hogy az emberek 95 százaléka igen szegényesen, mondhatni fukarül használja az értelem kincsét. De viszont igen sok dolog szól ez ellen is. Különben ha az élet értelem nélkül is lehetséges, ez még mindig nem jelenti azt, hogy az értelem élet nélkül is lehetséges. Ellenkezőleg: az értelem csupán az élet legmagasabb teljesitménye. És ha már mindenáron metafizikáról beszélünk, akkor elsősorban az életet magát kellene metafizikai jelenségnek nevezni, mert a fizika az élet szolgálatában áll ugyan, de az életnek azért megvannak a maga saját törvényei is. De miért neveznők ezeket metafizikai törvényeknek? Csupán egy magasabbrendü fizikai törvényei. Nincs tehát önmagában álló filozófia. A filozófia szorosan az értelemhez és a te6t-lélekegységhez van kötve, tehát csupán a konstitució filozófiájáról beszélhetünk. Magában az életben azonban csupán a mechanikának van értelme és célja, a mechanikának, amely egészen a hangszerelésig és a melódia visz- szaadásáig terjed. Ez természetesen minden egyénnél más és más. Az alapmelódia azonban ugyanaz. Az életnek azonban nincs olyan értelme és célja, amely kívül esik magán az életen. Minden életmegnyilvánulásnál. akár a test, akár a lélek, vagy az értelem játszik benne nagyobb szerepet, végeredményben mégis magával az élettel, a nagy életegységgel állunk szemben. Az életen kívülálló cél értelmében az élet értelmetlen. Vak véletlentől keletkezik olyankor, ha bizonyos bolygókon, bizonyos földtani és kozmikus feltételek keletkeznek. Végeredményben tehát az élet a mozgásnak egy sajátságos formája. Budapest, julius. Hajnalban a Keleti pályaudvaron ácsorgók, a hármas sínpár mellett, ahonnan a párisi gyors indul. Az „Est" .jelzésű, horgolt ülés- takaróival francia padlásszobákra emlékeztető di.rekt kocsi kupéi majdnem teljesen üresek. A vagon elsőosztályu része Ivásőbb megtelik, a másodosztály majdnem üresen marad: itt is az történjk, ami az egész városban, a kupé ugyanazzal a néhány első osztályú emberrel telik meg. akik részben potyáznak, részben eltartják ennek a városnak luxusüzemeit. A másodosztály szépen üresen marad. Van, aki úgy nyaral, hogy másodosztályú utazás helyett otthon marad és levágatja nullás géppel a haját. Az a különös hajnali forróság van a levegőben, mint a frissen befűtött, levegőtlen, fülledt pékmühelyben: most gyújtottak be, délre kisütik valami száraz lángban az egész várost. A hőségtől már most hajnalban a szeme fáj az embernek. Pályaudvarokon az indulási oldalról átnézni az érkezési oldalra, egyike a primitív életörömöknek, melyek aránylag jutányosán ■megszerezhetők és bizonyos kielégülést nyújtanak. Vendéglőben az érkező éhes ember néz ilyen kíváncsisággal elegy undorral szomszédjaira, aki már jóllakott és emészt. Az Induló párisi gyorssal egyidejűleg érkezik meg a hajnali abonyi személy. Ötpercenként jönnek vonatok, az éjszaka vegyes- és sze- mélyviciuálisai s öntik a budapesti idegenforgalmat. Megvárom, amíg a párisi gyors elmegy, átmegyek az érkezési oldalra, leülök egy padra és nézem a menetet. Nem először; már voltam itt néhányszor hajnalban, télen és nyáron, nem tudok belenyugodni. Ezrével jön a nép, ezekben a hajnali órákban, minden reggel ezrével. Szutykos, öreg vonatok öntik minden hajnalban a vidéket fel Pestre. Ez a nagy magyar procasszió. Az örök, a változatlan, a leírhatatlan. Annit nem mutatnak be az idegennek. Igazink van. Ez a lég rongyosabb menete Európának, ez a hajnali precesszió a Keletin. Parasztok, zsellérparasztok, napszámosok, falusi nép, földmunkások, akiket a gyalázatos földmunkabérek felkergetnek Pestre, ahol ötven fillérrel tahin több a napszám, nagyobb a chaoce. Ezt a topp rongyos menetet látni kell. Láttam őket csikorgó télen- ba mim cfokos hidegben, olyan fantasztikus rongyokban, ahogy az orosz regények nem is susogják. Nyáron, harmincfokos melegben, olyan dermesztő lerongyolt mezete'lenségben, toprongyosan, kullogva, lököd ve, egykedvűen taszigálva egymást, végeszakadatlan, zajdás, bugyros. szót- lan és egykedvű tömeg. A Baross férőn álldogálnak egy kis időt, aztán lassan, állandóan, észrevétlenül felszívja őket a város, Kőbánya felé, a ThököJy-ut felé. Mind mezítlábas. A nagyon szerencsés közében visz valami cipőfélét, de a legtöbbje, asszony, ember- meztelenül húzza poros lábal az ns/,Falion Rongy, rongy, Kunsági arcok s magyar arcok, tuberkulolíkua, lázas szemek, göthösek és egészen fiatalok. Magyarországról jönnek, egész éjjel utaztak, kuporogtak a nagy közös vagonokban egymás mellett, van olyan is, aki egészen podgyász nélkül utazik, mint a koldusok és a regényes milliomosok. Egy fiatal íiu nagy, kerek kenyeret visz igen nagy gonddat a kezében, ez minden pod- gyásza. Felhozta Pestre ezt a sütést, hogy az első időben ne fenyegesse veszedelem, legyen kenyere. Ezt a menetet sokáig kell nézni, mert nem apad el, színei és figurái nem változnak, az arcok egybefolynak, mezítlábas, zekés magyarok. piszkosak, gyűröttek, hajléktalanok, kenyértelenek, elhasználtak, névtelenek, igy jönnek elő a történelemből, a magyar élet nagy rezervoárjaiiból, hömpölyögnek a város felé, állandóan, jeltelenül, egyre rongyosabban, egyre mezíelenebbül, egyre egyikedvüb- ben. nyomott, fénytelen arcok, igy hömpölyögnek a századokon át, a processzió ősidők óta tart, most már jó dolguk van, szabad helyet változtatni ok, szabad költözködniük, szabad feljönniük a hajnali Vonattal Pestre és munkát keresni. A menet kopog és topog, nincs vége, valami állandósult, szinte történelmi van ebben a rongyos precesszióban, ezekben az elképzelhetetlenül lerongyolt emberezrekben. Hol van még ez a nyomor? Képzeljenek el egy osztrák, egy német, egy francia hajnali pályaudvart, hányszor álltam csavargás közben Európában hajnali állomások előtt: ezt, ezt a keleti, ezt a tökéletes rongyosságot nem látni sehol. Ezt a mezítlábas baktatást és vánszorgást. Keleten, messze Keleten, ott látni ezt. S a Keletiméi, hajnalban. * * * Hogyne, tudom, hallottam, mondták és bizonyították. Ha hazamentem és lefürödtem és leültem a hűvös szobában az Írógéphez, én is nagyszerűen érteni és magyarázni tudom s kitűnő műszavaim vannak és olvastam az egybevágó irodalom egy részét. Másrészt utálom szorgalmas publicisták kirándulásait a nyomorba. Három millió koldus él az országban, llát persze hogy nehéz, rendkívül nehéz a helyzet s minden intézkedés megtörtént. Közvetlen veszély nincs, a menet némán talpal és topog és gyűrűzik végtelenül és nincs hangja. Ezek, akik az abonyi személlyel jönnek, néha felülnek aztán a párisi gyorsra. Valahogy eldöcögnek Páriáig, onnan viszik le őket Lilié felé, az északfrancia bányákba és gyárakba, vagy megragadnak PárLsban. Állandóan van belőlük negyven-öl ven ezer odakünn. A kvóta megállapította tengerentúli vándorlásukat. most Franciaország a Mekka, még mindig. Billanoourt gyárai szívják fel őkel és a szénbányák. Kulik. Úgy alkalmazzák őket, ahogy a nth szó Iga vásáron veszik az embereket, a nagy emberbörzéken szakértő kezeik letapogatják izmaikat, a szájukba néznek, betegségeik rizikóját persze nem vállalja senki. Ha szerencsések, öt-hat pengőt megkeresnek azért mauővcrmnnkával odakünn, idehaza ■ egyhatvarrat, kettőt, vagy semmit. Ha valaki magyar népnyam orról beszól, elébb sétáljon ki egy hajnalban a Keletihez és nézze meg azt, ami ott minden hajnaliban, megismétlődik, jeltelenül, hangtalanul: a rongyosok processzálóját, a legégetőbb, legiaktuálár sabb magyar probléma illusztrációját, a magyar földmunkás tétova szivárgását, tanácstalan megmozdulását. Minden magyar probléma gyökere bennük van lekötve, ez az ország áll és bukik ennek a hárommilliónak a sorsával, kiknek egy-egy rétege bátortalanul át és átszivárog, éhesen és rongyosan és reménykedve, . hajnalban a városon. Mi lesz a tengerentúli gabonaspekulánsok gigantikus hazárdjátékának kiszolgáltatott agrárállam hárommillió koldusnapszámosával, ha nincs ipari munkaalkalom, amely felszívja ezt a tömeget, melynek a földmunka nem tud többé elég kenyeret adni? öt órányira a Keleti pályaudvartól, Kassán már argentínai búzát sütnek, mert olcsóbb. Mi járunk itt e tömeg fölött és lapokat adunk ki és könyveket írunk és kultúrát faragunk és vitatkozunk és demonstrálunk és játszanak szmházainfcban és tanítanak, ha csak módjával és keveseknek is, az egyetemeinken s kívülről úgy fest az egész, mint kultúra és szanálás és konszolidáció. Ha fö- íóbehajolsz annak, amire épült, a magyar tömeg fölé hajolsz, életük adatait vizsgálod, megdöbbent szédüléssel érzed, hogy aminek teherbírására az egész cifra épület felépült, az nem bírja tovább. A nagy alap reng és roskadozik, maliik és inog. Az indusztriali- zált Európában a magyar agrársziget nem bárja eltartani paraszttömegeit. A föld, a szent föld, „másodrangu érték": „immobil", aki benne bízott, immobil, aki reá épített: nap és föld onthatják Duna és Tisza között az életet, a newyorki tőzsdén egy nap alatt megforgatják egész Magyarország búzatermését kötésekben s eldöntik, hogy az a hárommillió koldusa a magyar földnek, akik kezük munkájával megkeresték ennek az országnak a kenyerei, a jövőben az esztendő száz napjáu két pengőt, vagy három pengőt fog-e keresni észtendei jövedelem fejében? Ha ezt az egyszerű szorzási kalkulációt elvégeztük, akkor nyugodtan leülhetünk itt vitatkozni Stravinskyről és a surrealistákról. RÁDIÓMŰSOR giMWB—mt t.-angr SZOMBAT PRÁGA: 11.30 Gramofon. 12.20, 19.05, 19.40, 20.15 Hangversenyek. 22.25 Katonazene BrünnbőL — POZSONY: 11.30 Magyarnyelvű sajtóhírek. — Hangversenyek, mint Prágában. — KASSA: 12.00 Harangszó a Dómból, utána a szalonzenekar hangversenye. 19.05 Hegedüest. 19.40 Hangverseny. 21.00 Tánczene. 22.20 Magyarnyelvű sajtóhírek, utána zene a Slávia kávéházból, vezényel Hemer- ka tanár. — BRÜNN: 11.30 Gramofon. 17.45 Német dalest. Hangversenyek, mint Prága. — MÁHR.- OSTRAU: 20.00 Szólista hangverseny. 20.40 Zenekari hangverseny. 21.20 Szórakoztató zene. — BUDAPEST: 9.15 Hangverseny. Közreműködnek: Csillag Illus (ének), Vigb György (saxofon) és Jákó Béla (ének). Zongorán kisér: Kazacsay Tibor. 9.30 Hírek. 9.45 A hangverseny folytatása. 11.10 Nemzetközi vizjelzőszolgálat. Vízállásjelentés magyarul és németül. 12.00 Déli harangsző az Egyetemi templomból, időjárásjelentés. 12.05 A Rádió házitriójának hangversenye. 12.25 Hírek. 12.35 A hangverseny folytatása. 13.00 Pontos idő- jezós, időjárás- és vízállásjelentés. 14.30 Hirek. 16.00 Józsa Rezső mesél a gyermekeknek. 16.45 Pontos időjelzés, időjárásjelentés és hirek. 17.15 Farkas Jenő és cigányzenekarának hangversenye. 18.00 Forró Pál dr. novellái: 1. Az énekesnő. 2. Jolika tündérkisasszony. Felolvassa a szerző. 18.20 A Székesfővárosi Zenekar hangversenye a városligeti iparcsarnok előtti zenepavilonból. Vezényel: Bor Dezső. Közreműködik: Pálffy Mária operaénekesnő. 1. Wagner: Nürnbergi mesterdalnokok előjáték. 2. a) Korngold: Ária a Holt város c. operából; b) Lavotta: Mezei bokréta (Pálffy Mária). 1. Beethoven: III. eroica szimfónia. 19.55 Lóversenyeredmények. 20.15 Közvitités Csákvár- ról. A osákvári földmiveslegények és leányok előadása: „Háry Jáno6*‘. Daljáték négy felvonásban. Szövegéi Írták: Paulini B. és Harsányi Zsolt. Zenéjét szerzetté Kodály Zoltán. Az előadást be- lanitotta Csőváry Dezső és Boző Imre. A daljáték előtt Paulini Béla ezabadelőadást tart. K. Halász Gyula beszélgetést folytat a szereplőkkel. A rádióíközvetitést rendezi: Hegedűs Tibor. 22.35 Pontos időjelzés, időjárásjelentés és hirek. 22.45 A ni. kir. Operaház tagjaiból alakult zenekar hangversenyre. Vezényel Zsolt Nándor karnagy. BÉCS: 16.15 Hangverseny. 18.00 Gottfried Keller-est. 19.00 Kamarazene. 20.00 Courtine-eet 22.30 Esti zene. i- ZÜRICH: 16.00 Hangverseny. 17.15 Harmonika. 20.00 Népszerű hangverseny. 22.10 Tánczene. — RÓMA: 17.30 és 21.00 Hangverseny. — MILÁNÓ: 17.00 Kvintett. 23.15 Jaz*- band. — NÁPOLY: 21.02 Scampolo, Niccodemi vomédiája. 23.00 Jazzband. — BERLIN: 20.00 Vig hétvége. 22.30 Tánczene. — STUTTGART: 16.15 és 24.30 Hangverseny. 21.15 Az utazási irodában, zenei tréfa. — LEIPZIG: 20.00 Dér GöttergaUe, Lehár operettje. — BRESLAU: 20.15 Esti sene ás áuc. — HAMBURG: 20.00 A parasztbecstllet, opera. 21.15 Hangverseny. - LANGENBERG: 20.00 Vig esi. utána lámzeno. — KÖNKLSBERG: 0.30 Zenekari est, majd tánc. - FRANKFURT! 20.15, 22.15 Hangverseny. 22.30 Tánozene. —Processzió a Keletinél Irta: Mórái Sándor
