Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-23 / 164. (2089.) szám

MM *, kedd.

5

Grosschmid szenátor a magyar jövőről

Nagykaposon beszédet mondott a főiskolás magyar ifjúság helyzetéről és feladatairól

1 Hagykapos, juMus 22. A magyar pártok aBtttóüinmepét követő vacsorán Grosschmid Géza dir. kőresatónyszooia'Mista szenátor hatalmas, átfogó beszédlbem foglalkozott a csefo- saAaváMaá magyar főiskolai ifjúság helyzetével, feáadaítadval s azokkal a sajnálatos jelenségekkel, amelyek az ifjúság sorait újabban megbontják. A nagyérdekességü beszédet alálbb egész terjedelmében közöljük:

Grosschmid szenátor a magyar ifjúság problémáiről

Mélyen tfsyteit uraim és hölgyeim! Arató- ünnepre jöttem. Olyan ez, mint egy hálaadó istentisztelet, amelyen a föld szorgalmas népe, fáradságának eredményén örvendezve, megköszöni a Gondviselés, — az Isten jóságát.

ősi magyar szokás is, amelyen egy-egy vidék társadalma egybeolvad tiszta életörömben.

Önök azonban ez alkalommal a behordott koszom egy pár kalászát felém is nyújtották, amikor e szép ünnepélyre azzal hivtak meg, hogy e nap jövedelmét a magyar főiskolás ifjúság menzái javára ajánlják föl.

Jóleső, hálás örömmel fogadom, hogy ily- képp módot adnak nekem, hogy elsősorban önöknek, de ez ünnepélyes alkalommal a szlovenszkól magyar társadalomnak is megköszönjem azt a megértő jóságot és emelkedett gondolkodást, amellyel a diákjóléti intézmények nagy fontosságát és horderejét megértve és átérezve, azokat állandó támogatásban részesítik.

Ez a munka zajtalanul, csöndesen folyik. Innen van az, hogy áldozatkész közönségünk jórésze annak lényegével, szervezetével, terjedelmével nincs is egészen tisztában és a főiskolások mozgalmainak egyes jelenségeivel tájékozatlanul, esetleg megdöbbenve áll szemben. Kötelességemnek érzem ezért, hogy éppen itt és éppen ma, amikor egyes jelenségek úgy az itteni, mint a „Magyar Kisebbség'4 cimü erdélyi folyóirat legutóbbi száma szerint nemcsak a szorosan vett Magyarországban, de a többi utódállam magyarságában is szorongó aggodalmat váltottak ki, az itteni helyzetet és az u. n. társadalmi nagybizottságnak szerepét, melynek én is egyik Intézője vagyok, röviden megismertessem.

A magyar diákság szervezkedése és a diákjóléti törekvések

Mikor a csehszlovák főiskolákra került szlo- venszkói magyar ifjúság — amelynek száma évente mintegy 1000 körül jár — egyetemi tanulmányait Prágában, Brünnben és Pozsonyban először megkezdte, — idegen környezetbe került vele szemben, ha nem is éppen ellenséges, de mindenesetre közönyös társadalomba, és azért, életösztönétől vezéreltetve, hamarosan ifjúsági egyesületekbe tömörült. Prágában, Pozsonyban, Brünnben a Magyar Akadémikusok Keresztény Körébe (MAKK), Brünnben a német műegyetem hallgatói a Corviniába és a fölsorolt helyeken még a cserkészmunkára alakult Szent György körökbe. Megalakultak azután a MAKK-nak vidéki egyesületei is és mindezeket át- és összefogta a Diákszövetség, amely az itteni magyar összdiákságot volna hívatva egységesen irányítani.

Ehhez az egységes irányításhoz, helyesebben a megvalósítani óhajtott diákjóléti intézményekhez hiányzott azonban egy olyan szerv, amelyben ngy a nagyközönség, mint az ifjúság megbízik és amelyik az anyagi eszközöket legalább valamennyire meg tudja szerezni és kellően tudja fölhasználni.

A rimaszombati diákkongresszus kezdeményezésére igy alakult meg az u. n. társadalmi nagybizottság, amely egyrészt a már akkor működött prágai menzát átvette, másrészt a brönni és pozsonyi magyar menzákat életrehivta és a prágai leányotthonokat — egyéb társadalmi szervekkel karöltve — megvalósította.

A nagybizottság azonban törekedett arra is, hogy a menzákkal kapcsolatban az ifjúság részére olvasószobákat teremtsen, azokat magyar lapokkal és könyvekkel is ellássa, hogy nocsak testi, de kulturális igényeit is, ifjúságunk anya- nyelvén is — amennyire szűkös anyagi viszonyaink mellett lehetséges — kielégíthesse. Emellett a különböző vallásfelekezetü tanulóifjúság részére magyar nyelvű prédikációk hallgatását tette lehetővé, tudományos szabadelőadásokat rendezett, pályadijakat tűzött ki és nyújtott ez a nagybizottság itt egy lakás- segélyt, — ott egy kis tanulmányi utazásra módot és igv tovább.

Miért tette ezt? — Nem politikai, legkevésbé pártpolitikai szempontokból. Hivatkozom ösz- szes, ezen ifjúsági munkában elhangzott felszólalásomra, hogy mindenütt azt hangoztattam, hogy

a célunk az, hogy a leszegényedett magyar ifjúságnak is módja és alkalma legyen, szerény viszonyok között is, a megélhetés gondjaitól mentesen tanulni, úgy azonban, hogy emellett szivében megmaradjon magyarnak.

diósak és regösöd

Időközben a Szent Györ^y-körök, az ifjúság körében föliperülL nézeti'érésekből eredőleg, föloszlottak és Pozsonyban egy újabb alakulat létesült „Sarlós"-ok neve ala&

A haladó ifjúságot, az elfogultságtól ment,

fölvilágosodott, dolgozó és boldogabb és biztosabb jövőt megalapozni és megvalósítani akaró, öntudatos és a félreértésektől vissza nem riadó lovagoknak adták ki magukat.

Működésűk kezdetén a „Regős“-mozgalom megindításával keltettek maguk iránt rokon- szenvet,

cserkésztáborozásaik alkalmával tábortüzek romantikus fényénél álmodoztak a magyai; földmüvesnép megújhodásáról az életbe kikerülendő itteni uj magyar intelligencia vezetése mellett, amely kölcsönös egymásraha- tás a sorsüldözött magyarságot összeforrasztja és egymást a megélhetés Itteni nehéz küzdelmeiben megsegíti.

Rokonszenwel néztük e törekvéseiket is.

Az „apák bőnél-, társadalmi és világnézeti harcok

A tavalyi gombaszögi táborozásukon lefolyt vita azonban már figyelővé tett. Egyik vezetőjük szenvedélyesen támadta az „apák bűneit" és a magyar társadalom kötelességének jelezte, hogy róluk, ha tanulmányaikat elvégezték, — gondoskodjanak. Szétosztották a „Vetés" cimü folyóiratuknak akkor megjelent számát, amelyből már szélsőséges irodalmi és társadalmi irányzatok felé bajlás sugárzott ki.

Úgy látszott azonban, hogy ha a kisebbségi sorsot átszenvedő „öregekkel" szemben a támadás ízléstelen is volt, ha az olvasmányaik meg nem emésztéséből származott dagályos stílusuk a frazeológiájukkal megbirkózni nem tudó fiatalság egy részét elszéditette is, mégis az nem egyéb, mint az ifjúság sokszor talán kegyetlen, talán meggondolatlan, de gyakran visszatérő és természetes forrongása.

Ennek a kis csoportnak a munkája azonban az irodalmi irányzatok türelmetlen elhatárolásán, — a szerintük egyedüli értéket képviselő irók imádatán fölül, — fölfogásuk szerinti tudományos irányba is elkanyarodott. A cserkészmozgalomból pár hónap alatt a legradikálisabb társadalmi és világnézeti harcok indultak meg az általuk megkezdett u. n. szemináriumi munkában, — amely azonban a „Vetés" 3-ik számába Irt propaganda- izü cikkeken kívül egyebet, tudományos szempontból értékeset nem termelt és egy pozsonyi matinén is csak ezzel mutatkozott be. így erősen elfordultak nemcsak az „öregek" világfölfogásától, de az ifjúság túlnyomó részének irodalmi, művészeti, és persze politikai fölfogásától Is és a taps egészen más oldalról hangzott föL

Ez az igy kifejlesztett ellentét csapott össze a főiskolásoknak ez évi április végén tartott brünni ankétjén, ahol azonban

a fiatalság túlnyomó többsége nyíltan ellene fordult a „Sarlós"-oknak

és a szélsőségesnek tartott, egy kicsit légüres térben mozgó általánosságokért az ifjúság nem tartotta szükségesnek a „Sarlós"-oknak külön, minden egyetemi városban való megalakulását, azzal a megokolással, hogy ami az állítólagos cél: az elmélyíteni kívánt szellemi munka érdekében esetleg kívánatos, az a meglévő ifjúsági kereteken belül is megvalósítható.

Opportunista utakon...

Ez a kudarc, úgy látszik, coriolinusi dacot váltott ki és nem „ethikai bázison" — amint nagyhangú kiszólásaikban hirdetik -—, de egészen opportunista utakon keresik az érvényesülés útját. E napokban már a csehszlovák: főiskolás cserkészek radovi táborában jártak. Igaz, hogy a diákság országszerte keresi az egymással való érintkezést, sőt világszervezetbe akar tömörülni és ha ezen látogatás alkalmával ott csak aról lett volna szó, hogy a cseh- magyar kulturórintkezést óhajtják megteremteni, amint azt Haba Alajos prágai konzerva- tóriumi tanár mondotta, — az ellen nincs és nem is lehet senkinek kifogása, vagy észrevétele, — de az egyik magyar fiatalember — a „Nap" cimü lap e hó 17-iki számának híradása szerint — ott azt fejtegette, hogy:

„a cseh haladó ifjúsággal a szocializmus tiszta világában akar találkozni az uj magyar generáció".

A másik magyar kiránduló pedig ugyanezen forrás szerint, — mindketten híven a „Vetés"

3. számában már kifejtett, a magyar gondolattól öntudatosan és célzatosan elforduló nézeteikhez,

irredentizmusnak nevezi a magyarságnak jogfi kivívására irányuló küzdelmét.

Az a fiatalság is az a nép tehát, melyet ők óhajtanának bizonyára majdan vezetni m saját szavaik szerint —, az osztályharc és a nemzetköziség „virányain" keresné a „reális jövőt".

Ott, ahol a meggyőzés lehetősége csaknem kilátástalannak mutatkozik, nem kívánok polémiákba bocsátkozni.

E jelenségekkel szemben csak szomorúságomnak adhatok kifejezést, hogy éppen a magyar intelligens ifjúság egy része — szerencsére csak kicsiny töredéke — adja fel ilyképp a nemzeti gondolatot, boldogulásának ugyan tövisesebb útját, de egyedüli biztos alapját.

Eltévelyedés a nemzeti gondolat vonaláréi

Én azt hiszem ugyanis, hogy a magyarság, a magyar ifjúság „Pan Európában" az „Egyesült Európai Államokban" is magyar akarna maradni! Hol vagyunk azonban még ettől? Ha ez az álom egyszer meg is fog valósulni, a magyarság mint „szabad nemzet szabad államban" csak akkor fog abban létezhetni és megélhetni, ha egységes érzésében lesz meg az ereje és bizony szomorú dolog ilyképp az, hogy éppen akkor akadnak magyar ifjak, akik, —- hogy róluk a legjobbat tételezzem fel, — és az ő nyelvükön szóljak,

„az intellektuális nemzedékek nemzetköziségébe" óhajtanak beleolvadni

pont akkor, amikor a magyar igazság érvényesülésének hajnalpirja föltünedezik!

Teszik ezt akkor, mikor a szepességi németség 800 éves emlékünnepén járt amerikai szepességiek milliókat készek áldozni azért, hogy a Szepesség, hogy Késmárk német maradjon, — mikor az egész németség a szlovenszkói német helyeket, az iskolákat is támogatja, hogy e helyek németsége el ne halványodjék, és hogy csak a közeli példánál maradjak, amikor a csehek és szlovákok idebent és külföldön áldozatkészséggel és követésre méltó kitartással szolgálják fajuk és nyelvük érdekeit!

Teszik ezt akkor, amikor az egész világ a nemzeti érzésre van berendezve, mikor felénk, kisebbségi magyarok leié, valójában senki sem közeledik a megértés baráti segítségével.

Ugyan mi egyéb az, — már bocsánat a vulgáris kiszólásért, — mint holdkőros nyavalygás, ha pont a mi kisebbségi nyomorúságban sínylődő fajunk egy tagja beszél ma a „nemzetközi államfogalom fokozatos kialakulásának" szükségességéről, — „a mai államok nemzeti voltával szemben."

így vitték bele az ifjúsági problémák sorába — ime a politikát.

Nem hiszem azonban, hogy — ha ez a vi- lágboldogitó elgondolás, elvontan még olyan tökéletes volna is, mint amilyen vérszegény a mai viszonyok között, — akadna sok magyar ember, akadna különösen sok intelligens magyar fiatalember, akinek, ha a dialektikája nem is olyan megtévesztően „ragyogó" mint a „Sarlós"-oké, életösztönével meg ne érez- né,

hogy a nemzeti tradíciók ilyen félredobá- sával, hogy a nemzeti öntudat ilyen lekicsinylésével nemcsak a „kisebbségi élei politikai és szociológiai problémáit" megoldani nem lehet, de még az álmodott, utópisztikus államközösségbe valamikor tömörülő népek becsülését sem lehetne elérni.

A Magyar Kisebbség a nemzeti veszedelemről

Ncun akaróim e®en nyilvánvaló elitéfvetlye- désnek indokait találgatni, céljait kutatni,

nem akarok a dolognak túlzott jelentőségeit tulajdonítani.

Ennek a pár ifjúnak a szereplési vágya ée az 5 baráti sajtójúik az utóbbit úgyis szinte már mulatságossá váló méretekben megteszi, de amint hallani móltózitattak, nemcsak magukról beszéltetnek. Felszólalásaikban, írásaikban, ténykedésükben olyan jelenségek fedezhetők fed, amelyeket az olyan távoli és nyugodt szemlélő is, mint azt említettem, „Magyar Kisebbség" cikkírója, esetleges jövő fejleményeiben, valódi nemzeti veszedelemnek minősít — és amelyeket mi itt közelről, a következményeket még jobban látva,

hallgatással, semmibevevéssel nem mellőzhetünk

és az ifjúság érdekeit legjobb lelkiismerete szerint szivén viselő társadalmi intézőbizottság nevében azokat, adott viszonyaik közöibt, károsnak, helytelennek véljük.

Ezért voltam kénytelen a törekvésekkel szemben nyíltan és határozottan állást foglalni.

Ezzel szemben az ifjúsági mVgalmakba azonban ma sem akarom a politika mérgét belekeverni.

Változatlan munka a magyar ifjúság erősítéséért

A diákjóléti intézmények iránti érdeklődésem és rokonszenvem nem politikai célokból ered, nem is mai keletű.

Még a háború előtti időiben Kassának akartuk az egyik vidéki egyetemet biztosítani. Tanulmányoztam a kisebb egyetemi városok diákéletét. így elvetődtem Upsailáiba iis. Svédországban olyanfajta közigazgatási megyerendszer van, mint a régi magyar. Egy vagy több megye tart fenn egy-egy főiskolás ifjúsági otthont. Ott laknak, tanulnak az egyetemire járók, van kis könyvtáruk, társalgójuk, zenetermük sbb. A berendezést a régi lakók adják. Abban az otthonban jártam, amelyet Linnének, a nagy természettudósnak megyéje tart fenn. Főékessége ennek a hajléknak persze az ő márványszobra, — de telve vannak a falak a megyei tájak szépségeit vissza- tükröztető képekkel, otthoni bútorokkal, a vidékükről kikerült jelesebb emberek képmásaival, szóval a család, a szülőföld levegőjével, derűjével, szenetebével.

A mi szegényes eszözeinkkel ma még nem tudunk ilyen keretet adni a mi fiainknak, — de iparkodunk a szerény ebéd mellé a messze-messze szülőföldnek, a távoli otthonban feléjük gondoló szülőknek és barátoknak az adakozások folytonosságával való reájuk emlékezésével bátorítani őket abban az érzésben, hogy — amint azt a maga fiaival a cseh, a német és a világ minden más nációja is megteszi — a mi fiatalságunk is maradjon meg még mostoha sorsában is és akárhova sodorja is az élet, — annak, aminek született: — önérzetes magyarnak.

Akárhogy is fog kiáiakulni egyszer Európa képe, mi magyarok csak ilyen módon találhatjuk mieg helyünket benne.

A szorgalmas, munkás, szerény, de amellett önérzetes magyar fiatalság erősítése lehet tehát csakis a mi célunk, a mi feladatunk s ebben és ehhez kérjük az itteni magyar társadalom további segítségét.

Az adott viszonyok között mindezért élhet bennünket gáncs, támadás, gúny és gyanúsítás is. Nyugodt lélekkel viseljük azonban mindezt az egyszer mégis csak eljövendő jobb magyar jövőért!

Ennek elérése reményében köszönöm újra eddigi támogatásukat, ennek reményében kiérem további együttműködésüket. Ebben nincs felekezeti és pártkülönbség, ez az a pont, amelyben csak egyek Mietünk — magyarok!

Hí ni csehszlovák jegyzékkel véglegesen likvidálják a hidasnémeti affért

Pallser követ szerdán vagy csütörtöki adja át Budapesten

kormánya válaszát

Prága, julius 22. Megírta a PMH, hogy szombaton a külügyminisztériumban befejezték a tárgyalásokat a magyar kormány jegyzékére adandó válasz szövegezésének ügyében. A választ szerdán vagy csütörtökön nyújtják át a magyar kormánynak. A tanácskozásokon Krofta miniszter elnökölt és résztvettek azokon a külügyminisztérium ég a vasutügyi minisztérium képviselői. A jegyzéket a két minisztérium teljes megegyezése alapján szövegezték meg és a szöveget Benes külügyminiszter is jóváhagyta. Mihelyt Pallier követ Budapesten átnyújtja a jegyzéket, úgy azt ázom nal a sajtó utján is nyilvánosságra hozzák. Cseh körökben s most már a sovmisarf* Národ is azt reméli, hogy ez lesz az utolsó jegyzék s ezzel a hidasnémeti esetet véglegesen likvidálják.

Mussolini jöwirg Magyarországba látogat

Budapest, julius 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonálja.) A Reggel római értesülése szerint Mussolini első külföldi útját kormányrajutása óta Magyarországba fogja megtenni. A d:-e az 1930. magyarországi Szent Imre-évben tervezi magyarországi látogatását-